Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. AUGUSZTUS 30., KEDD 5 Miklósi hurka, kolbász Évente 2a ezer sertést dol­goznak föl Szigetszentmikló- son a Szigetfő Termelőszövet­kezet húsüzemében. Innen lát­ják el a várost, a környező falvak, valamint Budapest egyes üzleteit friss kolbásszal, szalonnával és egyéb húsipari termékekkel. Napi 40 mázsa különféle finomság, a híres szigetfői felvágott, a paraszt- kolbász és a füstölt hús is itt készül., gyobbak inkább az első és harmadik ciklus költeményeit, a Nagyapa hangját, és a Be­teg vadász hangját értik és érzik meg. Történelem, költészet, képzőművészet Időben, térben, műfajban egymástól telje­sen eltérő két kötetet vehetett kezébe az olva­só az elmúlt hetekben. Az egyik a dicsérete- sen gyorsan bemutatott A szakasz című film­mel egy időben jelent meg a könyvesboltok­ban, és a film fogadtatását, hátterét boncol­gatja. A másik magánkiadás, amely megyénk­be, közelebbről a Börzsönybe invitálja némi sétára az- olvasót. Ezen kívül beszámolunk a Képzőművészeti Kiadó legújabb köteteiről is. A három M-tó'l az iszlámig Könyvbarátok, művészetpár­tolók és gyűjtők táborában népszerű a Képzőművészeti Kiadó „három M-es” sorozata. A kisebb méretű, színes és fekete-fehér reprodukciókkal ellátott kötetek száma lassan a 100. felé közeledik. A ki­adványsor a mai magyar mű­vészeket mutatja be ismeret- terjesztő szinten. Szól éle­tükről, pályakezdésükről, megemlíti útkereséseik egy- egy jelentősebb állomását, ars poeticájukról — művészi hitvallásukról — mutat ké­pet. ' A nyáron jelent meg a so­rozat köteteként a Pesterzsé­beten élő és alkotó Rátkay Endrét bemutató könyv Nádor Tamás tollából (sikerét emel­te, hogy kerületében épp a könyv megjelenése idején rendeztek kiállítást Rátkay képeiből). Érdekes az alkotó művész világa, humoros-pa­rodisztikus alakjai ismert ar­cokat viselnek, hiszen gyak­ran kölcsönzi a világ ismert színészeinek, politikusainak, neves embereinek arcmá­sát képeihez, Tüskés Tibor Veress Pál munkásságából adott ízelítőt a sorozat szintén újabb kötetében, és nagy örömmel köszönthettük a ha­zai neokubizmus „egyik leg­markánsabb egyéniségét”, Óvári Lászlót és művészetét elénk táró kötetet, ez utóbbit a többinél azért is nagyobb figyelemmel, mert lapunk művészeti szakírója, Losonci Miklós a kötet szerzője. A kiadó sajtófőnökétől, Ge- röly Tibortól idei munkáikról kértünk tájékoztatót a lassan jubiláló „három M”-esek kap­csán. Mi az, amire ezeken kí­vül is oda kell figyelni a könyvesboltokba került köte­teiket keresve, és mivel ör­vendeztetik meg még ebben az évben a szép könyvek ked­velőit? Mint megtudtuk, a sikeres Budapest album után most Szabóky Zsolt művészi fotói segítségével a Belvárossal is­merkedhetünk. A művész új­szerűén, igényesen tárja elénk a patinás utcákat, tereket. A könyvvel százhúsz 'színes ké­pet kap az olvasó Budapest szívéről, az ismeretterjesztő magyar, német és angol nyel­vű. A nyári turistaforgalom révén minden bizonnyal sok kötet eljut külföldre is, öreg­bíti fővái’osunk és nem utol­sósorban az alkotóművész ér­demeit. Nagy sikere volt s lesz is még egy jó darabig az iszlám művészetből ízelítőt adó, ké­pekkel gazdagon ellátott kö­tetnek. Már csak azért is, mert az arabisták és iszlám­kutatók szövetségének XIV. kongresszusa az ELTE arab tanszékének szervezésében most tanácskozik Budapesten. Témájúk a népi kultúra az iszlám világban, s ehhez a Képzőművészeti Kiadó gyö­nyörű és értékes kötetével te­szi le a maga ajándékát. Kocogh Ákos Szigliget című könyve általános érdeklődés­re tarthat számot. Most jele­nik meg. A Balaton-felvidék- ről s azon belül is Szigliget- ről ad irodalmi és művelődés- történeti értékű ismereteket, képzőművészeti illusztrációk­kal színesítve. A könyvben Eötvös Károly, Lipták Gábor, Tatay Sándor, Kassák Lajos, Bodor Aladár, Dénes Zsófia, Jékely Zoltán, Pilinszky Já­nos, Nagy László, Örkény István — élő és néhai — íróink, költőink hitvallásai szólnak a Balatonról, Szigli- getről, hallatja hangját a nép- zenekutató Volly István, az építész Preisch Gábor, a mű­kritikus Bozóky Márta és még számos író, publicista. A Tíz könyv az építészetről sorozat tagjaként magyarul először jelenik meg Vitruvius- nak, az antik építészet érté­kes képviselőjének munkája, amely eredetileg latin nyelvű. A fordítás Gulyás Dénes és Marosi Ernő munkája. A könyv várhatóan az építészet­tel foglalkozók szakirodalma lesz, egyetemisták kéziköny­ve. A kötet természetesen il­lusztrációkkal teli. Pécs ókeresztény emlékeit képekkel, magyar, angol és német nyelvű összefoglalóval hamarosan szép album mu­tatja be. A könyv hírt ad a pécsi római kori ásatásokról, az egykori Pannónia provin­cia Sopianae településének mű­vészeti hagyatékáról. Érdekes­sége, hogy a régészek és restaurátorok munkájáról is ad egy kis ízelítőt. Érdekes megemlíteni még egy érdekes kiadványt, amely már a könyvesboltokban meg­lelhető. Burányi Béla kötete, a Szomjas vak ló című, vajda­sági erotikus népmeséket ad a pajzánkodástól nem piron­kodó olvasó kezébe. Mesesze- rűek a történetek, folklór­értékű illusztrációk teszik képregényesebbé a férfiak- nők, íiúk-lányok ügyes-bajos dolgait huncutul kipelléngére- ző történeteket. E. K. Igen zavarba ejtő mű Ke­reszt}/ András kötete, egy film születéséről, fogadtatásáról, történelmi hátteréről. A prob­lémák rögtön a címmel kez­dődnek, hiszen megegyezik a film címével — A szakasz. A kötetben is szerepel, tudom is, az eredeti kópián a Platoon felirat állt, mégsem vagyok tisztában a szerzői jogvéde­lem álláspontjával ilyen ese­tekben. Ami biztos: könnyen félreérthető a dolog. Továbbhaladva csak erő­södnek vegyes benyomásaim. Négy kritika, elemzés olvas­ható amerikai újságokból. Dá­tum és forrás feltüntetésével, a szerző megjelölése nélkül. Igaz, kettőben Kereszty And­rás zárójeles megjegyzéseiből kiderül a kritikus személye. No de ezek a zárójelek! Miért !í kell saját véleményemet má­sok göndolafai közé bökdösni?" Még akkor sem fogadható el ez az eljárás, ha a magyará­zó, segítő szándék szülöttei a megjegyzések. Kétségtelen, sokkal kevésbé vagyok tájé­kozott a háttérben, mint a hosszú éveken keresztül Wa­shingtonban élő, onnan tudó­sító Kereszty András. De na­gyon szeretném, ha egyszer Vadászkalandok versben Soltész Béla nem hivatásos író, költő. Csak a természet szerelmese. Különösen a Bör­zsöny tájáé. Ez ad neki ihle­tet, ettől válnak versei többé, mint rímbe szedett világ-, vi­dékjárássá. És így érthető, hogy Börzsönyi bércek bűvö­letében című kötetét az a Bör­zsöny, baráti kör adta ki, amelynek egyik alapító tagja. Gyorsan hozzáteszem, a baráti kör inkább erkölcsi, mintsem anyagi segítséget nyújtott. Soltész Béla tanítani, játé­kosan oktatni szeretne, első­sorban a fiatalokat megismer­tetni a természet rendjével, szépségével. Felhívni a fi­gyelmet az értékek védelmé­re, megmentésére. Többek kö­zött ez vezeti abban a szándé­kában, hogy ezt a kötetet ajándékként juttatja el vala­mennyi hazai középiskolába. Kiváló társat talált erre az Albertirsán élő Miklósovits László személyében, aki az illusztrációkat készítette. Ha valakit sikerül megnyerni a természet lelkes, és tegyük hozzá, értő hívének, munkájuk már nem volt hiábavaló. Bár érzésem szerint a második rész, amely világjáró Kicsi Peti, .leveleit tartalmazza, el­sősorban általános iskolások­nak, az írást-olvasást éppen most megismerő diákoknak jelent örömet, élményt. Ök azok, akik számára sok új­donságot tartalmaz a kötet. Megismerhetik az őzek, szarvasok, vaddisznók, a va­don élő állatok szokásait. Fur­csa és vonzó világ elevenedik meg a versekben, hol lírai, hol humoros hangon. A na­Magam nem szoktam verse­ket írni, néhány ifjúkori bot­lástól eltekintve novellákat sem, egyvalamiben mégis ha­sonlítok Soltész Bélához. Tá­jékozódási futóként szerettem és ismertem meg a Börzsönyt. Olyannyira, hogy manapság már egyre több időmet töltöm el a meseszép erdőben sétál­va, tisztásokon tanyázva, kul- csosházakban éjszakázva. Tö­kéletesen megértem hát a szerzőt, miért kívánja élmé­nyeit másokkal is megosztani. A TIT bérmunkája Lézerlaboratórium Lézerlaboratóriumot rendeznek be Tatabányán, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Komá­rom megyei szervezetének stúdió­jában. Az egymillió forintos be­ruházással — a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Budapesti Mű­szaki Egyetem, valamint a Tungs­ram Rt. szakembereinek segítsé­gével — meg az idén elkészülő laboratórium kettős célt szolgál. Elsődlegesen ismeretterjesztési, oktatási célra használják. Ezért a fénytan iránt érdeklődő tanulók­nak szakkört szerveznek, a cso­portosan érkező látogatók szá­mára pedig előadótermet alakíta­nak ki a laboratórium mellett. Emellett a TIT szakemberei a lé­zer ipari célokra való alkalma­zását is tervezik. A zömében magyar, kis részben pédig NDK-gyártmányü berendezésekkel ugyanis sokféle munkafolyama­tot — például távolságmérést, roncsolásmentes anyagvizsgálatot, mikroszkopikus hegesztést — le­het elvégezni. Az ismeretterjesztő szakemberek a berendezések sok­rétű felhasználásában bízva re­mélik, hogy e szolgáltatásuk iránt érdeklődnek majd a Komárom megyei vállalatok, szövetkezetek. A társulat fordítóirodát is mű­ködtet, néprajzi füzeteket, és Ba­rangoló címmel honismeret rejt­vényújságot ad ki a Komárom Me­gyei Munkásmozgalmi és Ipartör­téneti Múzeummal együttműködve. S azon túl, hogy gazdasági vállal­kozásokba fog, élénken reagált a gazdasági élet változásaira: előtér­be helyezte a közhasznú ismerete­ket nyújtó szakmai át- és tovább­képző tanfolyamok szervezését, az 1988/89-es évadra a hagyományos előadások, sorozatok, nyelvtanfo­lyamok mellett húszféle szakirá­nyú tanfolyamot hirdetett meg a megye hét városában. végre érettnek, felnőttnek te­kintetének. Engedjék meg ne­kem, hogy értelmezzem a so­rokat, hogy elfogadjam vagy elítéljem a szerzőt, összevet­ve a tényeket esetleg azzal a külön jegyzettel, amiben tá­jékozódni segítenek. Viszont minden elismerésem az interjúért, melyet több részletben sikerült a rendező- íorgatóköríyvíró Oliver Ston- tól megszerezni, és szin­tén nagyon emlékezetes a csu­pán néhány oldalas befejező szakasz. Kihagytam még a második fejezetet, amelynek Keveredő műfajok címe: Egy hitelesnek képzelt dokumentumműsor — Ameri­ka 1868 telén, tavaszán. Le­nyűgöző az a tárgyi ismeret, ámi itt felhalmozódik, amely­ből valóban pontos képet kap­hatunk egy eggsz nemzetet megosztó, zavarba ejtő, soka­kat felőrlő kegyetlen, ember­telen, véres háborúról. (Ámbár melyik háború nem ilyen?) Mindent megtudhatunk, amit tudni kell és amit tudni fon­tos. De Kereszty András nem elégszik meg azzal, hogy ki­váló újságíró. Forgatókönyvet ír pontos rendezői utasítá­sokkal ellátva. Félő, ha ő ké­szít filmet Vietnamról, nem nyeri el majdnem az összes Oscar-díjat. Winkler Péter és Juhász József perzseli a sertéseket. Hegedűs Györgyné tölti a kolbászt (Kép és szöveg: Gottlieb Géza) Krell Pál feladata a hasítás és a bontás. Povázsai István gyakorlott, gyors mozdulatokkal csontoz­za, darabolja a sonkát Gozvontatássí vasutat engedélyeztek Százéves a szentendrei HÉV Fennállásának 100. évfor­dulóját ünnepli a szentendrei HÉV: a helyiérdekű vasútvo­nalon 1888. augusztusában in­dult meg a közlekedés. Létre­hozásáról már 1885 decem­berében döntött a korabeli közmunka- és közlekedésügyi miniszter, az egyvágányú gőz- vontatású vasút engedélyét pedig 1887-ben adták ki. A terveket a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság készítette el. A vasutat eredetileg Szent­endrétől az óbudai főtérig akarták kiépíteni, innen ló­vasút csatlakozással a belvá­rosba. A terveik ellenére csak a Filatorigátig tartó szakasz épült meg, mert a Filatorigát és a főtér közötti szűk ut­cában biztonsági okokból nem engedélyezték a vasúti közlekedést. Később mégiscsak létesült itt is vasvágány, amelyet egy kifejezetten erre a célra alakult Óbuda—Fila­torigát Gőzvasút Társaság épí­tett meg. Amig elkészült, csaknem négy hónapig az uta­soknak az egy kilométeres szakaszon gyalogolniuk kel­lett. A száz évvel ezelőtti szentendrei HÉV forgalmát 5 gőzmozdony és 12 pótkocsi bonyolította le. A második vágányt a századforduló után építették meg, és ekkor tér­tek át a villamos üzemmód­ra is. Az első világháború előtt a szentendrei törzsvonal Vi- segrádig való meghosszabbí­tását is tervezték, de erre a háború és az azt követő gaz­dasági nehézségek miatt nem kerülhetett sor, és csak 1937- ben a Margit híd környezeté­nek rendezésével került a végállomás a budai hídfő­höz. A második világháború alatt a fővárostól a Filato­rigátig terjedő szakaszt érte a legnagyobb kár, így 1945 februárjában csak a viszony­lag épségben maradt filatori­gát—szentendrei szakaszon in­dulhatott meg a közlekedés. Az újjáépítés időszakában a megnövekedett utasforgalom miatt évente emelték a vo­natok és a szerelvények szá­mát, és 1962-től kezdődött meg a nagy befogadóképességű négytengelyes, háromkocsis szerelvények gyártása, majd közlekedésbe állítása. A HÉV vonalát 1972-ben hosszabbí­tották meg a Batthyány térig, ekkor vált lehetővé a metró­hoz való közvetlen csatlakozás is. Ma a szentendrei HÉV vona­lán 51 háromkocsis szerelvény közlekedik. A sűrű vonatkö­vetések miatt önműködő vasút­biztosító berendezést is fel­szereltek. A járművek kar­bantartására és tárolására Szentendrén már elkészült az új kocsiszín és jelenleg is tart még az állomás átépítése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom