Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-09 / 189. szám
1988. AUGUSZTUS 9., KEDD 3 Úttörők a megye útjain Gyűlnek a tábori entlékfaragások Bizonyították az életképességüket A lovasnapok hátul nézetből Ügy november táján az ország valamennyi úttörőcsapata kap egy listát: melyik megyét, melyik körzetet szeretnék megismerni, bebarangolni a tanulók a legalkalmasabb módon, vagyis egy kéthetes vándortáborozással? A tavaly visz- szaérkezett válaszokat központi számítógéppel rendszerezték, s ebből hamar kiderült, ebben az évben is sikeres a vándortáborozás, oly sok szabolcsi, baranyai, alföldi és dunántúli — s persze Pest megyei — kisdiák érdeklődik megyénk iránt, hogy táboraink kis híján szűknek bizonyulnak számukra. ^ Egy vállalat vagy szövetkezet ereje elsősorban a pia- ^ con mérettetik meg, ám ezen kívül is sok tényező iga- í zolhatja az életképességét. Ilyen bizonyítékkal szolgált ^ az utóbbi időben sok vihart megélt Kiskunsági Állami á Gazdaság a közelmúltban megrendezett lovasnapok kap- j csán. Az előzményekhez hozzátartozik: a kitűzött idő- ^ pont előtt két héttel még nem volt biztos, hogy a több ^ mint két évtizedes hagyományt ebben az évben is foly- ^ tatni tudja-e a gazdaság. Alig tíz nappal a kiskunsági ^ pásztor- és lovasnapok lebonyolítása előtt azonban meg- ^ született a döntés: nem hagyják veszni az eddigi érté- ^ keket. Az elhatározásnak ugyan voltak ellenzői, sőt el- !j lendrukkerei, ám a többség, a reálisan gondolkodók dia- á dalmaskodtak. Szentendre, Vác és Dabas térségét járják az úttörők megyénkben, s a szentendrei útvonalakon lévő táborok látogatására — afféle ellenőrzősegítő körút ez — elkísértük Bárdos Istvánt, a Pest megyei úttörőelnökség elnökét. Első utunk a csobánkai táborhelyre vezet. Kiss Anna gondnok az előző éjszakai vihar nyomait próbálja eltüntetni: kifeszíti, rendbe hozza a dülöngélő sátrakat, takarít, ruhákat szárít. — Éjjel egy percet sem al- hattam. Féltek a vihartól a gyerekek, behoztam őket az iskola tornatermébe, holmijukat is biztos helyre tettük. — Hangjában nyoma sincs a panasznak, újra fürgén munkához lát a vizes sátorponyvák között. A fürge kifejezés semmiképp sem túlzás, de megemlítjük: Kiss Anna néni nyolcvankét esztendős. Bárdos István körbemutat az ágyakon heverő kabalamacikra, nyuszikra, űrfigurákra. Bőrönddel is jó — Ezt, a Ságvári Endréről elnevezett útvonalat főként kisdobosoknak ajánljuk, éppen ezért, mert táborhelyein mindenütt található kőépület. Egy-egy útvonalon általában hat-nyolc szálláshely fekszik, a gyerekek egy helyen egy napot töltenek, megismerik a környék nevezetességeit, azután másnap veszik a hátizsákot, gyalogolnak a következő látnivaló felé. Ezek a gyerekek most a Pilissel ismerkednek, a két hét alatt száz kilométert gyalogolnak. Tudást, tapasztalatokat szereznek, edződnek, s a vándorló táborozás romantikáját az sem rontja el, hogy némely gyerkőc hátizsák helyett elegáns diplomatabőrönddel járja a vadont. Távol, de mégis közel A Dobogókő szerpentinjein át az erdő egyik eldugott kis völgyébe, a Hoffmann-fogadó közelében lévő sátortáborhoz érünk. A fogadó közelsége fontos, ha valamelyik gyerek megbetegszik, lehessen honnan segítségért telefonálni. Pest megye táborai úgy épültek, hogy messze legyenek a civilizáció hátrányai, de közel az előnyei. Ez a tábor is üres e pillanatban, mégis, egy kis kalyibából füst száll a lombkoronák felé. Dr. Szécsi Lászlóné elégedetten veszi tudomásul, hogy az előírás szerint mindig rendelkezésre álló forró víz rotyog az üstben. Érdekes hagyomány alakult ki itt, a Hoffmann-völgyben, valamennyi táborozó úttörőcsapat, legügyesebbjei egy-egy deszkán, lécen fafaragással örökítik meg életre szóló élményüket. Míg a faragásokban gyönyörködünk, megtudom, Pest megye diákjai között is népszerű a vándortáborozás, tavaly csaknem minden második szóba jöhető táborozó korú gyermek részt vett egy vándortáborozáson. Idén sem lehetnek kevesebben, ők most talán a Kisalföld tájait járják. Hamarosan továbbindulunk, irány a pilisi Schubert-patak parti táborhely. Már messziről hallatszik a gyerekzsivaj, körmendi iskolások vették birtokukba a sátrakat. A harminc lelket számláló csoport vezetője, Balikó Miklós körmendi pedagógus elmondja, az előző napokban Esztergom és Visegrád látnivalóit vették szemügyre. Hogy milyen érdekességeket tekintenek meg, azt már jó régen megtervezték, hiszen kora tavasszal — afféle felkészítés gyanánt — már módjuk volt végigjárni a leendő útvonalat, kiválogatni, hová érdemes a gyerekeket elkalauzolni. Erdei étterein Nem messzire kondérban fő a finom gulyásleves. A hozzá való nyersanyagokat időben, rendben be tudták szerezni, de akkor sincs gondjuk, mikor étteremben étkeznek: vendéglőinkben még sosem volt panaszuk sem az ételre, sem a kiszolgálásra. Ügy vélik, Pest megye jó vendéglátó, kellemes emlékekkel térhetnek innen haza. Kifogás legfeljebb a vízhiányra lehet — ezt már Werner Antal gondnok említi —, elapadt a forrás vize. Büszkén mutatja viszont az új erdei éttermet, egy takaros kis fakunyhót, amelyet a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság dolgozói építettek társadalmi munkában az úttörőknek. Legkevesebb kifogásuk.a;mn-. ban a gyerekeknek* vám'Fa-' radhatatlanul járják az erdőket, tanulmányozzák a védett növényeket, rácsodálkoznak a várromokra, ismerkednek a megye városaival. Igazi táborozó közöttük Polgár Zoli, bejárta Tónyát-Baranyát, ismeri a fél országot, másodszor táborozik már Pest megyében. Társaival együtt ő sem riad vissza a hőségtől, a hidegtől. Nekik, bátor úttörőknek, még az előző éjszakai, sátorban átélt vihar is csak afféle érdekesség volt. Talán azt gondolták, az ő szórakoztatásukra rendezte valaki, mint különleges programot. Tóth Béla Endre Tíz nap alatt A rendezés nagyszerűen sikerült, senki sem vehette észre a felszín alatt meghúzódó feszültséget. Sőt mi több, a nehezebb gazdasági körülmények között lebonyolított program- sorozat a korábbi évekhez hasonló, vagy talán még annál is pozitívabb mérleggel zárult. A kettős siker forrásairól és a, segítők áldozatkész munkájáról Halász Dezső műszaki igazgatóval, a lovasnapok egyik irányítójával és pénzügyi szakértőjével beszélgettünk. A vezető • elmondta, annak érdekében, hogy idén is legalább önfenntartó legyen a rendezvény, minden területen megpróbálták a költségeket a minimálisra csökkenteni. Míg korábban a felkészülés három hétig tartott, addig most tíz nap volt az előkészületekre, s ezáltal is jóval kevesebb folyt ki a kasszából. Emellett a díjakra is szűkebben mérték a forintokat. De nem hanyagolható el annak a társadalmi segítségnek az említése sem, amelyet a környező üzemek, illetve cégek adtak a sikeres rendezés érdekében. A mintegy 150 ezer forintnyi összértékű támogatásból jelentős részt vállalt a Pestvidéki Gépgyár,_ a Hungária Biztosító, a Temáfotg;1 valamint nagy segítséget nyújtott a Budapest Vidéki Postaigazgatóság is, amely ingyenes bélyegzőhelyet állított fel. A segítők névsorát persze még hosszan lehetne sorolni, hiszen az 500 forinttól a a több tízezer forintig számos utalvány érkezett a gazdasághoz. Itt kell megemlíteni az Országos Idegenforgalmi Hivatalt is, amely 200 ezer forintos vissza nem térítendő támogatással járult hozzá a költségekhez. Halász Dezső szerint az említett hozzájárulások nélkül egyszerűen elképzelhetetlen lett volna megrendezni a háromnapos programot. Az előbb említett néhány költségcsökkentő tényező azonban nem minden. A sorban ugyanis említést kell tenni arról, hgoy mivel a hazai né- gyesfogatosok egy nagy nemzetközi versenyre készültek, így az ő versenyük Apajon kimaradt, s így a rájuk szánt pénzt is megtakarították. Továbbá a csehszlovák, a bolgár és a szovjet versenyzőkön kívül a környező országokból meghívott versenyzők bizonyos okok miatt távol maradtak, így a hazai „menőkön” kívül csak a már említett három nemzet élversenyzőire volt gondjuk a rendezőknek, vagyis a Kiskunsági Állami Gazdasági ME- DOSZ Sportegyesület lovasszakosztályának. Ugyancsak említést érdemelnék a Ráckeve vonzáskörzetéből verbuvált kultúrcsoportok, amelyek csak minimális költségtérítést kértek, ezzel is viszonozva a gazdaság patroná- lását. A lovasversenyek rendezésében főszereplő Budapesti Honvéd Sportegyesület lovasszakosztálya pedig ebben az esztendőben — a korábbi évektől eltérően — nem igényelt támogatást az állami gazdaságtól. Csak az adóval A felsorolt „adományok” összegével mindenképpen szembe kell állítani a tényt, miszerint a tavaly 1,5 millió forintra rúgó kiadások ebben az esztendőben nagyobbra becsülhetők. Ennek oka elsősorban az új adózás bevezetése. Csakúgy, mint az eddigi 50 forintos belépőjegyek árának 15 forintos emelése. Sajnos, azonban az embereket az nem foglalkoztatta, hogy a gazdaság csak az adóval növelte meg a jegyek árát, a pénztárcájukon egyszerűen a növekedést érezték. Így aztán jó né- hányan voltak, akik visszafordultak az új árak láttán, s így azon sem csodálkozhatunk, ha mindössze 10 ezer belépő kelt el három nap alatt. Ez a szám természetesen nem jelzi a látogatottságot, hiszen nagyon sokan jutottak be jegy nélkül, illetve a három nap alatt sokkal többen látták a műsort, mint amennyire az elkelt belépők számából következtetni lehetne. összességében mintegy 20 ezer érdeklődő volt kíváncsi a lovasnapokra, annak ellenére, hogy a hőmérő higanyszála a programok alatt nemegyszer elérte a 40 fokot is. A korábbiaknál jóval több külföldi is kíváncsi volt- a játékokra, illetve versenyekre, a látogatóknak 10 százalékát tették ki a nyugati turisták. Ez a tény elsősorban a korábbiaknál nagyobb reklámozásnak is köszönhető. Igaz ugyan, a tíz nap nem éppen hosszú idő ahhoz, hogy az utazási irodák felvegyék a lovasnapokat programjaik sorába, ám néhány idegenforgalmi szervezet így is kínálta vendégeinek az apajpusztai kirándulást. Vegyesvállalat A gazdaság saját reklámja mellett ez a három nap persze, a támogató cégeknek is nagyszerű propagandát jelentett, hiszen nevükkel elég gyakran találkozhatott a látogató. Az állami gazdaság szakemberei éppen az idő rövidsége miatt most ugyan nem kötöttek szerződést az idegenforgalmi vállalatokkal, ám a jövőben mindenképpen bővíteni szeretnék az üzleti kapcsolatokat. Ennek keretében várhatóan még ebben az évben egy nyugatnémet céggel vegyesvállalatot is alapítanak, főleg az idegenforgalom növelése érdekében. A lovasnapok kapcsán még valamiről szót kell ejteni. A rendezvényre idelátogató árusokról. Halász Dezső úgy fogalmazott, hogy „idén már több volt az eszkimó, mi,nt a fóka". De nem is a kereskedők nagy száma okozott fejtörést, mint inkább az,ellenőrizhetetlen, ugyanakkor a józan észnek gyakran ellentmondó árak, amelyek ugyancsak hozzájárultak a vendégszám csökkenéséhez. Ügy tűnik, hogy az általános forgalmi adóra hivatkozva, sokan a megengedettnél jóval nagyobb haszonkulccsal árulták portékáikat, s ez a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb fogyasztáson meg is látszott. összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy néhány, nem a rendezőkön múló fekete folt ellenére idén is jól sikerült a rendezvény, amelynek remélhetően az elkövetkező években is lesz folytatása. B. Gy. A körmendi gyerekek Pest megyével ismerkednek. (A szerző felvétele) OKISZ-elrcökségi álláspont Az eredmény minősítsen Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának (OKISZ) elnöksége Köveskuti Lajos vezetésével tartott hétfői ülésén tájékoztatót hallgatott meg a vállalkozási nyereségadóról és az 1989. évi kereset- szabályozásról folyó vitákról. Mindkét kérdésben kialakította álláspontját. Mint ismeretes: a Pénzügyminisztérium verseny- és szektorsemleges, egységesen 50 százalékos kulccsal működő vállalkozási nyereségadótervét dolgozta ki. A kivételek szűkítésével a kormányzat el kívánja érni, hogy a különféle gazdálkodó szervezetek munkáját egységesen az eredmény minősítse. Az OKISZ elnöksége úgy látja, hogy az elvonások tervezett mértéke az ipar műszaki fejlődését és a szerkezetátalakítást erősen visszafogja. Szükséges ezért, hogy az elvonásokat felülvizsgálják, illetve a progresszív, hatékony ipari tevékenységek fejlődését a kormány jobban segítse elő. Ugyanakkor fontos, hogy a kisebb szervezetek létrehozását is támogassa a kormányzat. A kisszervezetek eddig beruházásaik után igényt tarthattak a beruházási forgalmi adó visszatérítésére. Az elnökség javasolja, hogy ez a kedvezmény legyen általános, vagy legalább a szövetkezeti ipar egészére terjedjen ki. Az elnökség elfogadta azt a tervet, amelyben az OKISZ javaslatot tesz a Pénzügyminisztériumnak az intenzív vagyonérdekeltségi rendszer rendelettervezetének elkészítésére és 1988 folyamán való bevezetésére. Ez lehetővé tenné áz ingyenes vagyonjegy intézményesítését. A bérszabályozással kapcsolatban a kormányzati szervekkel folyó konzultációk során az OKISZ-nak az az álláspontja, hogy a társulások és a szövetkezetek között ne legyen eltérő szabályozás a szövetkezetek hátrányára. Az elnökség ülésén is elhangzott: összhangot kell teremteni a társasági törvény és a szövetkezeti törvény közt. A szövetkezetek és társulások egymásba való átalakulásának lehetőségét vagy az átalakulási törvényben vagy magában a szövetkezeti törvényben kell kimondani. Mindkét esetben célszerű, hogy az átalakulási törvény bevezetése, illetve a szövetkezeti törvény módosítása egy időben történjen. Ezerarcú nyár Diákkorom nyarainak ezer arca volt. Táborról táborra járva családunkban fel sem vetődött, hogy a csupa nagybetűvel írt VAKÁCIÓ két hónapját hogyan töltöm, ki őriz, ki is- tápol majd. Helyette korholtak azért, hogy mindig úton vagyok. A folyópart mentén mozgásban lévő táborba a belépőt a kitűnő bizonyítvány adta. Hajtottam, hajtottunk is minden évben azért, hogy le ne maradjunk, nevünk mellé még véletlenül se kerülhessen kérdőjel. Télen a rosszul fűtött tornateremben a felemás korláton, a gerendán gyötörtük magunkat, hogy iskolánk a városi, majd a megyei versenyen a legrosszabb esetben a második helyet megszerezze. Nem öntudatból — félreértés ne essék —, szemünk előtt lebegett az az újabb két hét, amikor a tornászok táborában feszíthetünk. Az edzésidőket a tanulással, a lógással, az úszással kellett összehangolni. Mert úgy mellékesen többségünk számára az igazi szerelmet az úszás jelentette. Persze eme lángoló szerelemben nem volt megvetendő szempont az állandó uszodabelépő sem. Róttuk azért is a métereket — két-háromezret — reggel, este, faltól falig, hogy a nyári hétvégi versenyeken Baján, Szolnokon, Győrben, Veszprémben, Miskolcon, Sopronban, Gyulán ott lehessünk. Felért ez a később kitalált Ismerd meg hazádat mozgalommal. Mindig úton voltunk, mégpedig a teljesítmény — s nem a szülők pénztárcájának vastagsága, ismeretsége, protekciója — alapján. S közben már magam sern tudom, hogy hogy, de két hetet dolgoztunk — ám az edzésekről nem hiányoztunk. Úgy látszik, az akaratunk nem ismert határokat. S közben a nyárnak ezernyi arca volt. Tálcán hozta elénk mindazt, amit kínálhat, ha teljesítettünk. Ha megkerestük azt a pontot, s felismertük a lehetőséget, magunkban azt a készséget, adottságot, melyet ha szorgalommal, akarattal megtoldottunk, fejlesztettük, a VAKÁCIÓ két hónapja csodálatos, élményekben bővelkedő volt. Szervezett keretek között, diákközösségekben, pedagógusok irányítása mellett. Nem nosztalgiázok, nem régvolt nyarakat akarok csupán idézni. De arra gondolok: mi felnőttek, szülők nem tanítottuk meg gyermekeinket arra, hogy a szünidőnek minden percét értelmesen töltsék el. Mégpedig olyan programmal, melynek alapját a manapság oly sokat emlegetett teljesítményük alapján önmaguknak teremtették meg. Helyette — mivel kevés hely van a táborokban, mivel kevés a szervezett program — inkább fizetünk nyaralásukért különböző utazási irodáknak, s három-négyezer forint sem drága a kéthetes vitorlástanfolyamért, vagy a lovaglásért, természetvédő táborért. Csak hogy kikapcsolódjanak. Vagy őrizzük őket otthon, elodázva talpraállá- suk pillanatát. Fel sem merül családi körben a kérdés: önerőből a teljesítmény alapján milyen programot tudna biztosítani saját magának? A két hónapból mondjuk három hétre? Ma. amikor költséges dolog táborozni, s az államilag szervezett nyaralásokon az általános iskolásoknak csak mintegy negyede vehet részt. S a helyzet Pest megyében — minden erőfeszítés, lelemény ellenére — sem jobb. A régi gyakorlatból nem ártana viszont visszahozni egy célravezető elemet: iskoláknak, tanácsoknak esetenként, helyenként a teljesítményhez kapcsolódó tábort szervezni. Csekély térítés ellenében. Olyanokat, ahová a pedagógus saját gyerekét, családtagját is e}viheti„ mégpedig ingyen, s utólagos vizsgálódás, gyanúsít- gatás nélkül. Ennek fejében szervezné a helyben, vagy naponta ván- dorúton lévő, aránylag kis létszámú tábor lakóinak életét, programját. Úgy, hogy a bevásárlás, a főzés, a tábor napi életének megszervezése nem csupán. a felnőttek, hanem a tábor lakóinak ötletén, leleményén is múlna. Életre nevelhetnénk gyerekeinket újra — a részvételt a teljesítményre alapozva. S kiderülhetne, hogy a nyárnak ezernyi arca van, s nem az az egy unalmas, melyet a szülők beosztása, pénztárcája alapján megismernek. S évről évre visszátérően megszokottnak, hovatovább — ha nem is vallják be! — unalmasnak, természetesnek, járandóságnak tartanak, mely megilleti őket! Varga Edit
