Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

Víz, víz, szikvíz... Alaposan megváltozott A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 188. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ I V Intrika után az fífornál Most már sokkalta könnyebb í Az Afor ceglédi tankautó-töltő telepének történetében visz­Z sza-visszatérö kérdés: miért süllyed időnként mélypontra a £ munkafegyelem? Nem véletlenül tűzte napirendre ezt a témát J augusztusi ülésén a városi párt-végrehajtóbizottság. A lég­ii utóbbi kényszerű önvizsgálat előzményeiről Fehér Mihály te- d leavezetövel beszélgettünk $! Alaposan megváltoztak a £ munkakörülmények, a kö- ^ vetelmények a Dél-Pest £ Megyei Afész ceglédi szik- í vízüzemében. Maga a be- f rendezés már tizennégy % éves, Bimbó János pedig 11 á éve gyártja azon a szódát. Huszonhat helybeli válla­latnak, szövetkezetnek és áfész-boltnak szállítanak, de a városi lakosságból is ki­alakult egy törzsvevői kör: az idős nénike két palackkal, a bácsika három-néggyel. A fia­talabbak, ha nem autoszifont használnak odahaza, akkor nem is ritkán már inkább a húszliteres ballont vásárolják meg s hordják tölteni az üzembe. A nagyfogyasztók­nak Pető József, a főnök szállítja ki a szódát, aki mintegy másfél éve szerződé­ses vállalkozásban vezeti az üzemet. S míg korábban tízen foglalkoztak a szódagyártás­sal, ma már egyedül Bimbó Jánosé ez a feladat. Csak így éri meg. Ha valahol bezárnak egy boltot, a főnök azonnal ott terem, s megvásárolja a szó­dásüvegeket és a ládákat. Elég sokat be is tároltak már a kis raktárba. Ám ez a meny- nyiség sem látszik elégnek hosszú távon. A beszerzés egy fővárosi boltból lehetséges, de az sem elég biztonságos, mert előfordult már, hogy egy egész EGYRE-MÄSRA jelennek meg a híradások a különböző létszámmal működő kisvállal­kozások megszűnéséről. Szü­letnek, csődbe jutnak, újra­élednek, vagy végleg eltűn­nek. Ha fontos lakossági igényt elégített ki, mint pél­dául a ritka, vagy kihalófél­ben levő gombkészitő, könyv­kötő, hímző, szíjgyártó, kötél- és kosárfonó, akkor ez nagy veszteség mindnyájunknak. Nehéz talpon maradni, főleg akkor, ha ezek nem is igazán kisvállalkozások, mert egy manufakturális eszközökkel termelő kézműves sohasem fog olyan hatékonyságot elér­ni, mint egy gépesített, szinte már nagyüzemi fokon produ­káló vállalkozó. Az elbírálás, az adóterhek és megkötések mégis azonos kategóriába es­nek. Nem csoda tehát, hogy lete­szik a szerszámokat, és más vizekre eveznek, hiszen az adóbevallásnak is olyan bo­nyolult dokumentációja van, hogy mester legyen a talpán, aki eligazodik abban. Na­gyobb létszámú vállalkozások­ban megtehetik, hogy erre a célra egy főállású szakértőt szerződtessenek, de nekik nem éri meg. Nem tudnak egy perspektivikus fejlesztési irányt sem kitűzni, hiszen a. szinte havonta változó gazda­sági szabályozók átalakíthat­nak mindent, nem beszélve az ügyintézés bonyodalmairól, hosszadalmasságáról. Pedig a szellemi és anyagi tőke be­fektetése csak hosszú távon éri meg. Másik probléma a csőd kérdése. Apait-anyait belead­nak, kölcsönöket vesznek fel, aztán a saját bőrükön érzik, ha beüt a krach, mert elvesz­tik a személyes vagyonukat is. Nyugaton ilyenkor a tőkés tovább lubickolhat az úszó­medencéjében, senki sem fog­ja jóvátételként követelni a villáját, sőt a Rolls-Royce-át sem, mert a vállalati va­gyon elkülönül a személyitől. Megint más a kisszövetke­zeteken, munkaközösségeken, és polgári jogi társaságokon is túltevő újgazdagok helyzete, akik az idegi feszültségtől menekülve lépnek vissza, vagy váltanak más tevékeny­ségi formára. A hivatalos sta­tisztikák szerint persze belő­lük van a legkevesebb, mert mindössze alig több, mint egy tuca‘ a s .ima azoknak az országban, akiknek adózott évi nettó jövedelme megha­ladja az egymillió forintot. Higgyük el, hogy a többiek csak lakáscserére, bútorra, ládányl szódásüveg minden darabja ragasztva volt. Most mintegy kétezer üve­ge van az üzemnek. Fel lehet­ne újítani a készletet, de a tapasztalatok szerint nincs sok értelme. Űj szódásrekeszt nem tudnak csináltatni. Ugyanis a ládagyár nem fo­gad el százdarabos megrende­lést, mert, az nem üzlet. Ezer rekesz viszont tíz évre is sok lenne, a befektétett tőke pe­dig nem forogna a raktár­ban. Végül is a jövő útja a 20 li­teres ballon lenne még a háztartásokban is, ahol nagy a család, sok a gyerek, gyako­ri a vendégjárás. Magánem­berek egyre többen meg is veszik a ballont 200-300 fo­rintért. Az egy más kérdés, hogy az első 2-3 töltés után kilyukadnak, s csereballont is nehéz adni helyettük, mert az üzem is csak ugyanolyan selejtes szériából kap. A szikvíz szabad áras ter­mék. A vevő azonban nem biztos, hogy oda jár szódáért, ahol a legolcsóbban kapja, inkább ahol a legjobbat a leggyorsabb kiszolgálás mel­lett. A palackhibák is azonnal kiderülnek. Ez azért jó, mert megelőzhetők a veszteségek, s nem utolsósorban a későbbi nézeteltérések. (a.) színes tévére, esetleg kenyér­re spóroltak, s mert ez mind meglett, azért adták vissza az ipart. Mi lesz velünk tehát ezután, ha nem túlórázunk, mert nem éri meg, nem gmk-zunk, mert ráfizetéses, nem szövetkezünk, nem vállalkozunk, mert vesz­teséges? Várjuk az országgyű­lés őszi időszakát, ahol majd megtárgyalják az új társasági törvényt, egyebek közt a kis­vállalati és személyi vagyon elkülönítésének lehetősegét is. Addig se ücsörögjünk ölbe tett kézzel, örvendjünk, hogy legalább időmilliomosok let­tünk. Felszabaduló üres óráinkban pedig járjuk a bol­tokat, üzleteket, akár az or­szágot is, míg meg nem talál­juk mindenből a legolcsób­bat, hiszen lassan ezer forint különbségeket is felfedezhe­tünk egyazon áru esetében. ÍGY AZTAN hátha millió­kat spórolhatunk meg kitartó utánjárással, természetesen az útiköltséget nem számítva. Z. Z. Ma este Aladdin A honvédségi lakótelepen augusztus 8-án, hétfőn 21 óra­kor, az Aladdin című olasz filmvígjátékot vetítik. — Az előterjesztésben, amit ön készitett, ilyen fogalmakba ütközünk: késés, vezetői erély- telenség, munkahelyi italozás stb. Ezeket a jellemző voná­sokat sorolja, amikor a telep 1987. előtti munkafegyelmi helyzetéről ad számot. — Tényleg nagyon sok gon­dunk volt a késés meg az italozás miatt. Sajnos, ebben még vezető beosztású dolgozó is példát mutatott. — Csak egyvalakiről van szó? — Mondjuk, előfordult töb­bekkel is. Viszont az eltávolí­tásuk után örvendetes válto­zás állt be. — Emlékszik lopásra is? — A lopás nem jellemző. Habár a terméktávvezeték- üzemben, ami ugyan nem hoz­zánk tartozik, csak a terület közös — az egyik dolgozó közúti ellenőrzés során bukott le a .kétes eredetű benzinjé­vel. Ezt is majdnem a mi számlánkra írták . .. — Ami a munkafegyelem megsértését illeti: az utóbbi esztendőkben melyik volt a legkínosabb eset? — A baj az, hogy nem egy eset volt. El kell mondanom, hogy a pártvezetőség korábbi titkára sokat és gyakran ivott, nem nagyon törődve azzal, ki mit tart felőle. Ez rengeteg kí­nos pillanatot okozott nekem, mert bizonyos vonatkozásban baráti kapcsolat volt közöt­tünk. Egy-egy elbeszélgetés után ideig-óráig összeszedte magát, de aztán ugyanúgy folytatta. — Akkor ez személyes ku­darca is? — Igen, én is úgy érzem. Később a főnökeim a fejem­re olvasták, hogy a vezetői gyengeségem is közrejátszott abban, hogy idáig fajultak a dolgok. — Odáig, hogy 1987-ben a telep munkahelyi vezetősége és pártvezetősége között elmé­lyült a szakadék. A kiélezett helyzetben a pártvezetőség három tagja bejelentést tett a budapesti üzemigazgatóság­nál. Mit tartalmazott a beje­lentés? — A beadvány jórészt az én személyemmel foglalkozott. A dolgozóknak engedélyeztem, hogy saját kocsijaikat a gőz- borotvával megmossák a te­lep területén. Na de a porta­szolgálat minden esetben, be­felé menet és kifelé jövet is ellenőrizte az üzemanyagtan­kokat és a csomagtartókat. Tényleg csak a mosás miatt mentek be. Aztán fölvetették azt is, hogy az egyik dolgo­zónk magán tankautója, meg a másik platós kocsija a tele­pen belül parkolt, holott ezt nem szabad. Aztán, hogy a vállalati selejtezési bizottság elnöke sűrűn bejár a személy- gépkocsijával. — Csupán ennyi állt az írásban? — Nem sokkal több. Az összegzés úgy szólt, hogy az akkori pártvezetőség nem tud együtt dolgozni velem. Hogy miért? Az indoklás elmaradt. — Ha jól értem, a bejelen­tés lényege, hogy a pártveze­tőség jobb szerette volna önt a kapun kívül látni? — Ehhez nem fért kétség. — És minden előzmény nél­kül törekedtek az ön kites- sékelésére? — A csöndes kis intrikák eljutottak hozzám, de nem tulajdonítottam azoknak je­lentőséget. Már csak azért sem, mert ez volt az ötödik hasonló jellegű vizsgálat elle­nem. Mondanom se kell, hogy milyen bizonytalanságot kel­tett a dolgozók körében. i -- ,Végül is. mit derített ki a főnökség vizsgálata? — Az volt a következtetés, hogy a munkafegyelem szigo­rítása érdekében meg kell tenni a szükséges intézkedése­ket, mind a dolgozók, mind pedig a vezetők körében, akár fegyelmezéssel is. Rögzítették, hogy azonos mércét alkalmaz­zak mindenkivel szemben, vizsgáljam meg a társadalmi tulajdon védelmének kérdé­seit, nézzem át a telep szerve­zeti fölépítését, tegyem le az asztalra az átszervezési javas­latot, vezetői beosztások és létszámok megszüntetésével. Túl sok a vezető itt a telepen — ezt hangoztatta a főnökség —, munkaidejük nincs annyi­ra lekötve, hogy ne jusson idő intrikára. Külön szóltak a de­mokratikus vezetési stílus ér­vényre juttatásáról is. — A vizsgálat napjaiban egyszer sem érezte ingatagnak a vezetői székét? — Hazudnék, ha azt mon­danám, hogy nem. Annál jobb volt hallani a vizsgálatot le­záró munkásgyűlésen, hogy a telep kollektívája bizalmat szavaz nekem, és követeli az intrikus személyek azonnali távozását. — Távoztak? — A pártalapszervezet meg­vonta a bizalmat az akkori vezetőségtől és egy teljesen újat választott. — Mi történt a régiekkel? Főképp a három bejelentővel.-r A három közül egy ma­radt a telepen, vezetőként. Kiderült, hogy ő csupán meg­sértődött valamiért, s így ke­veredett a többiek közé. Sem­mi konkfliktusunk nincs. — Hogyan váltak el a má­sik kettőtől? — Az egyik pártvezetőségi tagtól simán. Tudomásul vet­te, hogy elveszítették ezt a játszmát, s úgy döntött, föl­adja ügyviteli csoportvezetői beosztását, és elmegy, ' Az alapszervezet titkárától már sokkal nehezebben sikerült megválni Hiába kértem, hogy mint műszakvezető tárgyaljon a város más vállalataival az elhelyezkedése ügyében, nem élt a lehetőséggel. Aztán egy idő múlva megkapta a vál­lalat fölmondását. — Tehát ők ketten intri­káltak éveken át. ön éveken át nem tudott erről? — De tudtam. Tudtam, hi­szen az elődömet is’ugyanezek az emberek jelentették föl, ugyanilyen módszerekkel. Mégis képtelen voltam elhin­ni, hogy nem férünk meg egymással. És tényleg: mind­addig, amíg vezetői gyenge­ségemből adódóan részrehajló voltam velük, ők kapták a legtöbb jutalmat, prémiumot, fizetésemelést, a legkisebb gond sem mutatkozott. Na de aztán eljött a pillanat, ami­kor — egyebek között az üzemigazgató biztatására — elkezdtem valóban reálisan értékelni a munkájukat. Nem adtam nekik jutalmat, mert nem volt miért, nem adtam fizetésemelést, mert amúgy is túl magas volt már a fizeté­sük, nem adtam prémiumot, mert nem volt mire. Akkor aztán tetőzött az intrika. Rá kellett jönnöm, hogy ha nem dotálom őket irreálisan, azon nyomban támadásba lépnek. Igen nagy hibát követtem el, hiszen amikor fegyelmeznem kellett volna, én pénzt adtam nekik. Elodáztam a megoldást. Az ő távozásuk után igen­csak megváltoztak a dolgok. Az emberek nyugodtak, nincs bizonytalanság, bár mindenki szívja a fogát az ország gaz­dasági ügyei miatt. Most már sokkal könnyebb. Varga Sándor Nem őrizték túl nagy pre- cízséggel a Dél-Pest Megyei Afész Külső Kátai úti raktá­rát, ha az ott glédában heve­rő márkás italokra két ceg­lédi legényember hónapokon át könnyűszerrel rájárhatott. Már februárban el-eltünede- zett pár palack szesz, ám a csínytevés (?) mögött a szál­lítókat orrontották. És aztán is hiába kelt lába mind több és több Napoleon, valamint San Bernardo elnevezésű ko­nyaknak, a raktárt átvizsgál­ták, nyomát sem lelték erő­szakos behatolásnak, ezért hát váratott magára a följelentés is. Talán még ma is vígan fosztogatják az italok tárhá­zát, ha Szabó Antal, a szom­szédos CÁT-beli keverőüzem nyugdíjas éjjeliőre egy ravasz megoldással nem vet véget a történetnek. — Hogyan indult a krimi? — A két cég területét egyet­len út választja el. Már elég messziről láttam, hogy vala­mi mozgás van a raktár kö­rül, különféle pakkok vándo­rolnak át a kerítésen. No, mondom, meg kellene közelí­teni a helyszínt. A kutya, amelyik addig ott lábalt mel­lettem (nem szolgálati eb), hirtelen futásnak eredt, s meg sem állt a kerítésig. A pakolok persze észrevették, hogy feléjük tart valaki, az egyik gyorsan el is inait. — És a másik? — Az lebújt. Én meg kö­zelebb mentem, mondom ne­ki, hát ti mit csináltok itt. Erre ő: csak egy kis italt hoz­tunk ki. Csak úgy kihoztok egy kis italt? Mi közötök nek­tek ehhez? — Mi közük volt? — Semmi. Ennek ellenére mégis rá akart venni, hogy ne szóljak senkinek, ajánl- gatta a holmi felét. Mit mond­jak... Hirtelen átvillant raj­Hajdanvolt eperfák A nagy forróság, a szeszé­lyes időjárás miatt az Ugycr útjai szinte járhatatlanná vál­tak az elmúlt hetekben. Egy- egy dűlő talán jobban viselte a kerékpárkerekek csikarását, a csenkeszpadok pedig a nagy forgalom miatt elvékonyod­tak, így maradt a gyaloglás. Az ugyeri dűlőutakat hajdan eperfaoltványokkal ültették be, némi biztonságot adva a sző­lősgazdáknak fagyos évekre. A tavaszi fagyok az idén szőlőt, sőt, epret sanyargatva törtek a vidékre, mégis, a kevéske termésre nemigen figyeltek a gazdák, csak hébe-korba terí­tenek az egyre gyérülö állo­mány fái alá fóliát, elvész az édes nedvű gyümölcs. Saj­nálni lehet a szép morus nig­ra, azaz fekete eperfák gyü­mölcsét, mert kárba vész. Az egyszeri fanyeredék miatt el­pusztul a tájformáló eperfaál­lomány, amely egykor Törtei, Jászkarajenő, Vezseny, Tószeg és Tetétlen környékét is jel­lemezte. A fekete eper koronája göm- bölyded, vesszői rövidek, sző­rösek. A levelek tojásdad ala­kúak, szíves állásúak, füré- szesek, a tapintásuk érdes. Sötétpiros, ún. terméságazatot hoz, amely befőzésre, szörp­nek, pálinkának alkalmas. Újabban már állatokkal is alig etetik fel a lehullott gyü­mölcsöt, igaz csak a sertés hajlandó elfogyasztani a ho­mokos epret. Szinte régi emlékként él az emberekben az eper gyűjtése, amikor pár forintot fizettek a főzdék az összeszedett termé­sért. Megvolt a gyerekeknek a nyári zsebpénze . . . Mostanság ez is eltűnt, jobbára valami­kori értékét nem is ismerik már a diákok. Régente még a főzött pá­linkamennyiséget is számon tartották a kicsiny főzdék. Mostanában néhány ínyenc főzet kis tételben epercefrét, ami kényes anyag, könnyen lekozmálódik, így csak nagy szakértelemmel rendelkező fő­zök tudják a nemes ital eré­nyeit kihozni a párlatból. S. D. A városházán Fogadóóra Dr. Kapási Pál, a városi tanács vb-titkára augusztus 10-én, szerdán délután 2-től fél 7-ig fogadóórákat tart a városházán hivatali helyiségé­ben. tam, hogy ha most elmegyek a portára telefonálni, mire visszaérek, ezek már árkon- bokron túl vannak, sose fog­juk meg őket. — Nem félt? — Nem vagyok én olyan fé­lős gyerek. Gondoltam, nincs más választás, megpróbálom becsapni őket. No, mondom neki, ha most gyorsan vissza­hordod a portékát, nem ri­asztom a rendőröket. Bele­egyezett. Elkezdte hordani. Közben én a portáról érte­sítettem a rendőrséget. Elég gyorsan ki is jöttek, de a fiatalembert csak igen ne­hezen találták meg, mert el­rejtőzött a bejárat melletti mázsánál. — Furcsa madarat fogott maga. Egy kevéskét is csava­ros eszű betörő már réges-rég elhúzta volna a csíkot. — Ezek talán az átlagosnál is bátrabbak voltak. Valószí­nű, mert a teljes kivilágítás ellenére is nyugodtan be-be- járogattak. — Most irigykednem kelle­ne, hiszen ezért a jól sikerült elősegélynyújtásért nyilván egy sor elismerést kapott. Em­lítene néhányat? — Elismerést? Még csak meg se köszönte senki. Igaz, nem is nagyon dicsekedtem vele. ★ Az áfész-raktár szarkáira, Farkas Imre segédmunkásra és N. S. tanulóra 80 ezer fo­rint értékű holmi eltulajdo­nítását bizonyította rá a vizs­gálat. Mint kiderült, villás­kulccsal csavarozták le a rak­tárajtó keresztpántját, a szer­zeményt pedig jutányos áron dobták piacra. V. S. ISSN 0133-260« (Ceglédi Hírlap) Még fart a nyári vásár Most olcsóbban egészítheti ki ruhatárát kínálatunkból. Nagy árengedmények ruhák, cipők, méteráruk árából — nőknek, férfiaknak, gyerekeknek. Várja kedves vásárlóit a Pest Megyei Ruházati Vállalat méteráru-, sportruházati, konfekció-, divatáru-, cipő- és vegyesruházati boltja. Nekik nem éri meg Milliomosok leszünk? Konyakos krimi Ott viszik a Napóleont

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom