Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-08 / 188. szám

1988. AUGUSZTUS 8., HÉTFŐ ^£M<m Szellemi fáklya szerepére vállalkoztak Emlékezés a Sarló mozgalomra Hatvan évvel ezelőtt, az 1926. augusztus 3. és 13. között a gombaszögi táborban alakult meg a csehszlovákiai magyarság haladó ifjú­sági szervezete, a Sarló. A néhány fiatal ösz- szefogásával alakult mozgalom — később tagjainak szerteágazó pályája következtében — területileg kiterjedt Csehszlovákiára, Ma­gyarországra, Romániára és Jugoszláviára, és haladó világnézetével hatott és hat még ma is megalakulásának hat évtizedes for­dulóján, holott mindössze fél évtizedig állt fenn. Az évforduló alkalmából a Kossuth Kiadó könyvben emlékezik a Sarló-mozga­lomra. A Sarló hatósugarában című kötet tanulmányokat, cikkeket és dokumentumokat tartalmaz, amelynek célja, az hogy minél tel­jesebben megvilágítsák e mozgalom hatását, akkori haladó szerepét. A kötet a többi között tar­talmazza Balogh Edgár, Bo- ross Zoltán, Jócsik Lajos és mások írásait. A kötetet Sán­dor László szerkesztette és egyben ő írt értő, eligazító előszót hozzá. Időszerű a kö­tet, mert a határainkon túl élő magyarság mai helyzetére is utal, mégpedig azzai, hogy hatvan évvel ezelőtt hogyan lehetett elindítani egy olyan mozgalmat, amely a kisebb­ségben élő magyarság szelle­mi igényeinek kielégítésére törekedett, egyben önisme­retre és történelmi tudatra ébresztő szerepet vállalt. A kötet megjelenése kap­csán hadd mondjuk el, hogy a Sarló sohasem tűzte célul, hogy tömegmozgalommá vál­jék: szellemi fáklya szerepére vállalkozott, elindította Szlo- venszkón és a Kárpátalján a regösjárást, síkraszállt a kö­zépiskolák önképzőköreinek, a cserkészet megújhodásáért, egyben néprajzi, majd szo­ciográfiai gyűjtőmunkát és kutatást vállalt. Ezzel jelentő­sen hozzájárult a magyarság helyzetének feltárásához Cseh­szlovákiában. Hitet tett a ba­ráti népek együttműködése mellett, és felhívta a figyel­met a szomszéd népek egy­más mellett élésének fontos­ságára. A kötetben megjelent írások tanúsítják, hogy a Sarló mi­ként vált gerjesztő erővé, ho­gyan szerzett szövetségeseket céljainak elismerésére. Kap­csolatot tartott fenn minde­nekelőtt a csehszlovákiai ha­ladó szervezetekkel, a kom­munista értelmiséggel, a ma­gyarországi ifjúsági szerveze­tekkel, de hatása kiterjed Ro­mániára, Jugoszláviára is. Mindezzel a kötetben megje­lent írások foglalkoznak. Ferencz László a Sarló ideo­lógiai forradalmáról és a kom­munista párttal való kapcso­latának kiépítéséről ír, hang­súlyozza annak fontosságát. Egyben választ is ad arra, hogy miért éppen Szlovensz- kó és Kárpátalja csaknem egymilliós magyar nemzetisé­génél bontakozott ki ez a moz­galom. Egyrészt lehetővé tet­te ezt a Csehszlovákiában ki­alakult polgári demokrácia szabadabb légköre, másrészt az, hogy a kommunista párt­nak ebben az államban je­lentős szerepe volt a haladó eszmék terjesztésében. Viliam Plevza és Vlasta Plevzová tanulmányában a Dav (bololdali szlovák értel­miséget összefogó egyesület) és a Sarló, valamint a szlovák és a magyar forradalmi ér­telmiség két világháború kö­zötti együttműködését Cseh­szlovákiában vizsgálja. Meg­állapítják, hogy ez az együtt­működés nagyon hasznos és eredményes volt. Részletesen elemzi az együttműködés kö­rülményeit, hatását. Nagyidat Ernő pedig azt kutatja, hogy miként alakult a Sarló kapcsolata a cseh ha­ladó mozgalmakkal. Jócsik Lajos írása a magyarországi kapcsolatokról, szól. Kimutat­va, hogy ezek szérteágazók Gödi Fészek-emléknapok Ady verseit szavalták Megkoszorúzták a munkásmozgalmi emlékművet (Fotó: Gottlieb Géza) Kultúra és sport mindig szorosan egymáshoz tartozott a Munkás Testedző Egyesület történetében. A gödi Fészek múzeumában láttam egy 1928-as plakátot, amelyen kul­túrestet hirdetnek. Az atléta­csoport. ez alkalomból szavaló­kórussá alakult. A műsor igen változatos volt, Ady Endre, Upton Sinclair. Majakovszkij nevei és művei fémjelezték. Hatvannégy éve, hogy az akkori homokbánya területét birtokba vették a munkások. Az egyre fokozódó rendőri zaklatások elől húzódtak tá­volabb a főváros határától. A gyönyörű természeti környe­zet sokáig adott otthont a po­litikai oktatásnak, nevelésnek. De természetesen a pihenés­nek. kikapcsolódásnak és nem utolsósorban a szórakozásnak is. Sokan húzták meg itt ma­gukat hosszabb-rövidebb'ideig, akik aktívan kivették részüket a fasizmus elleni harcból. Akik még életben vannak, év­ről évre eljönnek, hogy meg­emlékezzenek egykori társaik­ról, az itt töltött időről. Természetes, hogy ezt az emlékezést kulturális műsor is színesíti. Sajnos, idén a du­nakeszi József Attila Műve­lődési Központ fúvószenekaró­nak bemutatója elmaradt. De hallhattuk József Attila köl­teményét a lebukottakról. Ka­nalas Veronika gondozónő ad­ta elő, aki a Ki mit tud?-on is indult és az országos elődön­tőig jutott. Az egész napos program során még. számos más friss és régi emléket, él­ményt elevenítettek fel, akik kilátogattak az eseményre. Volt amatőr képzőművészek kiállítása, vására. Egyébként ezt valamivel jobban lehetett volna reklámozni, mert a meghívó alapján érdeklődők számára nem tudtak felvilágo­sítást adni. Tegnap délelőtt az MSZMP Dunakeszi Városi Bizottsága titkárának, Domoszlai Gábor­nak megemlékezése után meg­koszorúzták a Dunakeszi ha­tárában álló munkásmozgalmi és a kis házak között meg­húzódó Fészek-emlékművet. voltak, bekapcsolódtak a ma­gyarországi vitákba, amelyek a haladó mozgalmak szerepé­ről szóltak. Legmegrázóbb, egyben ta­lán legtartalmasabb Balogh Edgár tanulmánya, amelyben a romániai magyarságra gya­korolt egykori Sarló-hatásról ír. Balogh egyik alapítója volt a Sarlónak, majd Erdélybe távozott, mert úgy érezte, hogy amit Csehszlovákiában elkezdett, azt igazán Romániá­ban folytathatja, mert ott van leginkább szükség rá. Beszá­mol, hogy milyen eredménye­ket értek el, hogyan alakult úgy a helyzet, hogy a fejlő­dés a népfront felé haladt. Felsorolja azokat a szerveze­teket, amelyek Erdélyben lét­rejöttek, s szellemi hatásuk­kal segítették ezt a célt meg­valósítani. Végül keserűen ál­lapítja meg, hogy azóta sok­minden megváltozott Romá­niában, mégpedig a szocialis­ta demokrácia, a nemzeti egyenjogúság és az élő kelet­európai néptestvériség rovásá­ra. Ezért, véleménye szerint érdemes visszafordulni azok­hoz a forrásokhoz, amelyből ifjan merítettek. Pató Imre a jugoszláviai Hid és a Sarló kapcsolatát eleveníti fel. Hangoztatva, hogy a Hid köré tömörült fia­talok lényegében ugyanazt akarták, amit a Sarló-mozga­lom tagjai: megmaradni ma­gyarnak, szocialistának lenni egyben. Ahogyan egy idézet mondja:» „Magyarok vagyunk születésünk és nyelvünk sze­rint, s a magyar ..munkásság és parasztság érdekeiért folyó osztályharcba állottunk be a nemzetiségi és osztályelnyo­más ellen.” Azóta sok minden történt Középkelet-Európában. Egy azonban ma is időszerű, a Duna-medence népeinek szo­cialista együttélését szorgal­mazó Sarló intelme: A szom­szédos országokban élő kisebb­ségnek a híd szerepét kell be­tölteniük, ápolniuk a baráti és a kulturális kapcsolatokat, s tudomásul véve, hogy „egy­másra vagyunk utalva.” A kötetet eredeti képek és dokumentumok teszik még elevenebbé. Gáli Sándor Bemutató a szegedi Dóm téren Szegeden, a Dóm téren a Nemzeti Színház mutatta be a Csíksomlyói passió c. misztérium­játékot, Kerényi Imre rendezésében Countryfesztivál Szentendrén is j Vendégekből rendezőkké váltak Nem tudom, hányán hallgat­nak éjszakai adásokat a rá­dióban. Aki szombaton so­káig fennmaradt, már megis­merkedhetett hat fiatalember­rel, a szentendrei Blue Man countryzenekar tagjaival. Rö­vid idő alatt sikeres pályát futottak be. Két-három éve foglalkoznak ezzel a stilus- irányzattal, de már bemutatták videoklipjíiket a televízióban, megszólalt zenéjük a rádióban, gyakran koncerteznek. Meghívást kaptak a NOVIKI nemzetközi countryfesztiválra, ahol a hazai élgárdán kívül híres amerikai együttesek is fellépnek. Váratlan fordulat­tal két nappal korábban, au­gusztus 11-én, a Szentendrei nyár keretében' rendezőként is találkoznak a külföldiekkel. A csapat és a Duna-parti tör­ténetéről beszélgettünk Dö­mötör László főhadnaggyal, aki hegedűn, mandolinon és szájharmonikán játszik. — A bemutatásból már ki­derült, hogy hivatásos katona vagy. A többiek is? Próba postafordultával — Igen, valamennyien a Kossuth Lajos Katonai Főis­kolán végeztünk. Pontosabban a dobosunk civil, de őt is ka­tonaként ismertük meg. Neki nemrég ért véget sorkatonai szolgálata. Az együttes meg­születése is a főiskolához kö­tődik, habár voltak már előz­ményei. 1976-ban Egerben az országos diáknapokon ismer­kedtem meg szólógitárosunk­kal. Szabó Imrével. A Dobó téren muzsikáltunk, tetszett egymásnak, amit csinálunk, beszélgettünk, barátkoztunk. Két évvel később Szentend­rén találkoztunk újra, ter­mészetesen az volt az első gondolatunk, ha mindketten itt vagyunk, együtt kéne ját­szanunk. Akkor még polbea- t'et énekeltünk, bár nem ez a legjobb szó arra a műfajra. Azért nem lehetett igazán rossz, amit csináltunk, mert többen felfigyeltek rá, sok támogatást kaptunk a főisko­lától és a politikai főcsoport­főnökség illetékeseitől. Egerek farmerben Vélótlenül kerültünk kap­csolatba a countryval. 1986- ban a főiskolások kultu­rális seregszemléjén csak ilyen kategóriában indulhat­tunk. Az esti szabadidőben né- hányan összejöttünk a részt­vevők közül és magunknak muzsikáltunk, csak a zene kedvéért. Ekkor derült ki, mennyit ismerünk a country- dalok közül és kedvünk is van ezt játszani. Tv-FIGYELŐ GYERE HOZZAM FELESÉ­GÜL. Updike regényét a gim­nazista korral szinte termé­szetszerűen együtt járó nagy szerelmi csalódások idején vettem először kezembe. Va­lahogy úgy alakult a későb­biekben, hogy lelki problé­máim orvoslásául többször is újra olvastam. Mi nyújtott vi­gaszt, ma sem tudom. Idegen környezetben, más. körülmé­nyek között élnek hősei. Fáj­dalmaim, nehéz perceim sem a szerelmi három-, illetve négyszög meglétéből fakad­tak. A szereplők vívódása, hatá­rozatlansága azonban ismerős volt. Jó nézni kikapcsolódás­ként a kalandfilmek biztos öklű, határozott fellépésű, az életet egyértelműen feketé­nek vagy fehérnek látó bál- ványait. Irigykedni is lehet rájuk, miközben mi sokkal ki­sebb küzdelmekben elbukunk, megalkuszunk. De igazán azo­nosulni csak azokkal tudunk, akik nem a számunkra rende­zett álomvilág sztárjai, ha­nem a valós élet közkatonái. Persze ezek a közkatonák is főszereplőkké válhatnak — olykor szándékukon kívül —, ha elveszítik megszokott moz­gásterüket, erkölcsi kapaszko­dóikat. Updike teremtményei nem ilyenek. Képtelenek szakítani múltjukkal, félnek a draszti­kus megoldásoktól. Így fájda­lomkerülés közben tartósítják — bár kétségtelenül alacso­nyabb fokon — a szenvedést. Megteremtik a se veled, se nélküled szinte kibírhatatlan szituációját. Talán ez a so­kunk számára ismerős helyzet vezetett oda, a második-har­madik elolvasás után is tudott újszerűén hatni a regény, ar­ra ösztönözve, ismét és ismét vegyem kézbe. Egy pillanatig sem ereztem unalmasnak. Nem így a tévéjátékot. Nem tudott lekötni, mindig az volt az érzésem, a színészek célta­lanul csellengenek és arra várnak, mikor kezdődik majd az igazi felvétel. Lehet, hogy az elidegenedés divatos elmé­letét próbálták ilyen eszkö­zökkel filmesíteni. Amennyi­ben tényleg ez volt a szán­dék, úgy az eredmény elfo­gadhatatlan. Az első húsz perc eltelte után csak azt találgattam, va­jon napjaink jelensége, a szponzorálás elérte a játék­filmműhelyeket is, vagy csu­pán jobb híján kerültek az amerikai környezetbe a Hey-Hó üdítők és Hélia—D kozmetikumok. Elvégre a fő­hős reklámszakember, leg­alább ennyi haszon legyen a forgatókönyvből. A színészek közül csak Andorai Péter és Kiss Mari tudta a rá rótt fel­adatot többé-kevésbé jól meg­oldani. Így felbillent az egyen­súly, a film némileg felemássá vált. VAJDA LAJOS. Most lenne nyolcvan éves. De mindössze harminchárom adatott neki. Mégis elég -volt arra, jelezze kivételes tehetségét, művészi nagyságát. Es belefért a szentendrei iskola megterem­tése. Bartók és Kodály kortár­saként az ő művüket kívánta meghonosítani a festészetben is. Amit lehet, meríteni kell a népművészetből. Nem lemá­solva, hanem felhasználva, újjáteremtve azt. Kiegészíteni vele az európai irányzatokat, színt, életet, lendületet adva nekik, ö maga nem szólalha­tott meg. Gondolatait napló­jegyzeteiből,. műveiből ismer­jük. Elsősorban ez utóbbiak beszélnek minden, szónál éke­sebben. Tiszta vonalak és fo­tómontázsok. Megrendítő ké­pek, amelyek fekete-fehér ké­szüléken is varázslatosan szí­nesek tudtak lenni. Hidat kell vernünk, vallot­ták az alkotások. Kelet- és Nyugat-Európa között, föld­rajzilag és szellemileg egy­aránt. Ez a szellemi örökség ma is kötelez minden felelő­sen gondolkodó embert. Nem­csak a művészeknek szólt az összeállítás, hanem mindnyá­junknak. Ehhez mérten volt szép. Lírai és megrázó, har­sány és visszafogott. Külön dicséret illeti a zene szerves kapcsolódását a képhez. Szabó Z. Levente Csakhogy ez komolyabb fel­készülést igényelt. Addig pél­dául nem volt állandó basz- szusgitárosunk, mindig az játszotta a szólamot, akinek éppen volt valami ötlete. Megfelelő hangszerekről is gondoskodni kellett. Szakiro­dalom, kotta, jó szájharmoni­ka. bendzsó idehaza alig-alig kapható. Mint annyiszor, most is a hadsereg sietett segítsé­günkre. Nemcsak pénzzel, hanem felszereléssel is támo­gattak minket. — Hogyan született a Blue Man név? — Sokáig Egerek-ként sze­repeltünk. Ez jópofa volt, meg humoros, de kevesen ér­tették. Főiskolai zsargonban az elsősöket, az újoncokat je­lenti. Nyilvánvaló volt, ez­zel a névvel szélesebb közön­ség elé nem léphetünk. A countryn belül az egyik leg­ősibb forma a blue grass. Igyekeztünk ehhez hasonló nevet keresni. Sok hazai együttes jár ugyanebben a cipőben, nem volt könnyű még szabad variációt találni. Mikor végre kiötlöttük a Kék embert, szembetaláltuk ma­gunkat a Váci utcában egy farmerbolttal. Azt a céget ugyanígy hívják. Lesz, ami lesz, felkerestük őket, hátha beleegyeznek, hogy mi is így nevezzük magunkat. Legna­gyobb meglepetésünkre még arról is sikerült megállapod­nunk, hogy mi reklámozzuk őket, cserébe elkészítik a fel­lépőruhákat. — Miként sikerült Szent­endrére hívni a vezető ame­rikai együtteseket? Egyszeri alkalom — Eleinte csupán a Boj­torján fellépéséről volt szó. Mi velük álltunk kapcsolatban, ők hívtak meg minket az Eötvös klubbeli vendégsze­replésünk és a Rockstúdióban vetített klipünk után a nem­zetközi fesztiválra. Azután hallottuk, hogy újjáalakultak, új felállásban zenélnek. Gon­doltuk, egy nagy koncert előtt biztosan örülnek egy közön­ségpróbának. Ök vetették fel, úgyis itt vannak Európában ezek az együttesek, miért ne lehetne két nappal hamarább már vendégül látni őket. Kis­sé váratlan volt ez az aján­lat, meg anyagilag sem áll­tunk úgy, hogy ezt egyedül eldönthettük volna. Megke­restük a szentendrei KISZ-bi- zottságot, a Szentendrei nyár szervezőit. Végül is megvan a szükséges pénz. Persze ez egyszeri alkalom, de a jövő­ben szeretnénk, ha a ma­gyar együtteseknek teremt­hetnénk rendszeres fórumot. Végezetül Szabó Imrén és Dömötör Lászlón kívül em­lítsük meg az együttes töb­bi tagját. Horváth László basszusgitározik, Máté Zoltán ritmusgitározik, Tasnády Zsolt bendzsózik, Mezőfi István do­bol. Sz. Z. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom