Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
A műanyagüzemben Nincs kényszerszünet — Azt hallottuk, hogy a közeljövőben néhány napra le kell állítaniuk a műanyagüzemet. Mi igaz ebből? — kérdeztem telefonon Diák Bélát. a Lenin Tsz ipari ágazatvezetőjét. — Semmi. — Semmi...? — Még véletlenül sem tervezünk mi leállást.' — Ügy hírlik, hogy anyaghiány miatt kényszerszabadságra küldik a dolgozókat és... — (Van némi anyaghiány, de erről a változatról nem volt szó, mármint a kényszerszabadságról. Bizonyos átmeneti nehézségek mindig akadtak. Jelen pillanatban is termelünk. — Ne haragudjon már, hogy ezzel gyötröm, de ön szerint vajon mi lehet az alapja ennek a téves információnak? — Olyan előfordulhatott, hogy a műszakokban bizonyos gépek néha megálltak és átrendezés történt, vágy valaki elment szabadságra. De ez csupán egy-két egyedi eset. — Ezekben a hetekben mit gyártanak? , — öt-tízliteres műanyagkannákat, hypós flakonokat — saját célra. Ugyanis mi havi 210 ezer darabot palackozunk: — Az anyagot honnan kapják? — A Vegytek-től és a . Tiszai Vegyi Kombináttól. Természetesen előre leadjuk az igényünket. A Vegytek-nél nem volt lágy etilén, amit a Szovjetunióból és más országokból importálnak. így aztán némi gondot jelentett a beszerzés. Emiatt két gépet ideiglenesen le kellett állítani. De ez nem okozott komoly kiesést számunkra. Valószínű az történt, hogy a két nagyobb gépről a kis masinákra kerültek a munkatársak. Az elképzelhető, hogy telített műszak esetén valakinek szabadságra kellett menni. Ám mint mon-. dottam, ennek nincs különösebb jelentősége. F. F. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 187. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Bódéban lakik az egész család Házról álmodnak az Irtványban A Budai út. vége felé, az Irtványban, az Öregszőlők környékén az a mondás járja, hogy ha lakni akarsz, segíts magadon, ahogyan tudsz. A város külterületének legszélén viszonylag olcsók a telkek és a házak, ki-ki úgy és azzal boldogul, amivel és ahogyan az lehetséges, pénztárcája vastagságától függően. ::||j Az Irtványban valamikor művelt agyagbányák egyné- melyike nem véletlenül kelt életre ismét, hosszú elhagya- tottság után. B. Sándor és családja is a régi, de annak idején is jól bevált építőanyaghoz, a vályoghoz nyúlt, hogy a drága tégla árát megtakaríthassák, s minél hamarább emberhez méltó lakást építhessenek maguknak. De kezdjük a legelején. Három évig a férj édesanyjánál éltek Cegléden. Amikor a tejüzemben megszüntették a délutános műszakot, a feleség kénytelen volt otthon maradni, mert reggel hatra nem járhatott be dolgozni, hiszen az iskolába fél nyolc előtt nem engedték be a gyerekeket. Az édesanya pedig félt otthon hagyni a kicsiket. Az Irtványba 11 évvel ezelőtt költöztek. Az asszony az akkori Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetben kapott olyan munkát, ami mellett a gyerekeket ő indíthatta iskolába. A szövetkezetBecsület — szavunkra Maga vagy ön? Két jelenet. A Kossuth téri boltban. Az eladó portékáját és mosolyát nyújtja át a pult fölött a hölgynek: Ezt magának tettem el! „Köszönöm önnek — hangzik a válasz. JMire a fehér köpenyes kínáló: Miért ilyen rosszkedvű, Katika? Nyilván az ön használata lepte meg: A főposta egyik ablaka előtt. A tizenéves kislány kérdezi a nagyapja korú urat: Maga is ide vár? Mi az, hogy maga?! — mordul hátra a férfiú, ó szívesebben hallotta volna az ön-t. E két párbeszédből (és saját tapasztalatainkból is) megállapíthatjuk: nagy a zavar, bizonytalanság abban, hogy mikor és kinek mondjuk a maga vagy áz ön megszólítást. Mielőtt néhány tanácsot megfogalmazok, ezek jobb megértéséért áttekintem a maga és az ön életrajzát. A tegezés volt a korábbi forma (a tegezés és a magázás alakulását külön írásban mutatom majd be), ebből alakult ki a magázás nyelvi eszköze, így: tekegyelmed — magakegyelmed — maga. Egy 1699-ben kelt levélben ezt így írták: „maga Kd” (= maga Kegyelmed). A maga már kezdetben sem a különös tisztelet kifejezője volt. Az arisztokrácia és a köznemesség az egymás közti érintkezésben nem is használta — az alacsony rendűekkel való szóbeli kapcsolat szava volt. A XIX. század elején nagy hiányát érezték az udvarias magázásnak, ezért alkotta meg Szemere Pál a kegyel- med-ből a kegyed szót, Rávai Miklós az önként, önmaga alakokból az ön-t. Ezt népszerűsítette azután Kazinczy, Vörösmarty; írásban Széchenyi István Stádium című munkájában jelent meg először (1833), ő így vezette be: „Ezen szót: ön... a magyarban úgy használom, mint a német Sie-t.” Az 1800-as évek közepén a nők megszólítására elterjedt a kedveskedő magácska, ez ismét divatba hozta az ön mellett a magát. Mi a helyzet ma? Sokan udvariatlannak, durvának tartják a maga használatát. Pedig faluhelyen csak ez járta-járja a „nem tegező” viszonyban. Ugyancsak ezt mondjuk — városon is — az érzelemközeli kapcsolatban, a pertu előtt (Mikor láthatom magát, Marika?), a munkahelyen vagy a lakótelepen egymást (jól). ismerve (Hazatért maga is, Pista bácsi ?). Az ön a hivatalos — főleg írásbeli — érintkezés megszólító szava, hiszen kissé távolságtartó. Az önt és a magát is kiegészítő megszólítással együtt használjuk, így mindkettő lehet udvarias, tisztelettudó. Például: Maga, édesapám, tudja...; Kati néni, magának azt szeretném mondani...; ön, kedves kolléga, jól emlékszik arra...; Asszonyom, önnek igaza van. Mint ahogyan sértő valakit önkényesen letegezni, ugyanúgy tiszteletlenség az önözés helyett a lemagá- zás. Például az értekezleten nem mondhatjuk: Felkérem magát, elnök elvtárs... Hanem csak ezt: Felkérem önt, elnök elvtárs.,. Hollói Ádám tői kapták a lakást is bérleményként, amit aztán egy adandó alkalommal megvásároltak 30 ezer forintért. Tavaly tavasszal jutottak el odáig, hogy falatnyi otthonukat végre emberhez méltó méretűvé kezdjék nagyobbíta- ni. Az építési engedélyt azonban csak úgy kapták meg, hogy az alapterületet 25 százalékkal kitágítsák. Saját erőből, OTP-hitel nélkül láttak a nagy álom megvalósításához. S ahol ugye nincs elég pénz, ott kéznél van az agyagos föld. Vályogot vertek, s abból húzták fel az új falakat is. De mert a régi épülethez kellett igazodni, s nem is készültek emeletes házat felhúzni, a szerény terveket csak szerényen lehet kivitelezni. A padlószint legfeljebb egy lép- csőnyire lesz a talajtól. Még jó, hogy nem az a család legnagyobb gondja, hogy hány lépcsős grádics vezet majd fel az új otthonba. ::::: ti::! Mert amiben most laknak, az minden, csak éppen1 nem emberi hajlék. A kettő és félszer három és fél méteres kis bodegában csak a fekhelyek fémek el három gyereknek és két felnőttnek, egy szekrény és a kályha, amire igen nagy szükség volt az elmúlt télen. Ám a Ganzban dolgozó betanított munkás férj alig hatezer forintos fizetése kevéskének bizonyult a befejezéshez. Hiába a két hízó, a kert sem hoz1 jövedelmet, inkább csak a család étrendjét . teszi tisztességesebbé, „gazdagabbá” valamelyest. Hát megpróbáltak segítséget kérni és kapni. Ajtót ajtó után nyitottak ki a tanácsházán. ök valóban úgy csináltak. mint azok, akikre azt mondják, hogy ha az ajtón kidobják, az ablakon mennek vissza. De talán érthető is a szívósságuk, hiszen egy fiú- és két lánygyermekről van szó. A nagyobbik lány már tizenhárom éves, s bizony éppen ideje lenne, hogy a gyerekek végre külön szobában aludhassanak, tanulhassanak. ^ Még tavaly ősszel adta be a család a városi tanácshoz, a kérelmet, abban bízva, hogy majd kamatmentes kölcsönt kapnak a ház befejezéséhez. Százezer forintot igényeltek. ::::: !H!i Nos, a B. család izgatottan várja a döntést, hogy megkapják-e a kért támogatást. Türelmetlenségük talán érthető is, hiszen esősre fordult az idő. A beépített nyílászárók a leggondosabb takarás ellenére is áznak, akárcsak a kamrában felhalmozott bútorok. Amíg nagy volt a kánikula, a vályogfal felső két-három sora teljesen szétszáradt, azt újra kell rakni, hogy aztán azonnal hozzálássanak a betonkoszorú elkészítéséhez. Az emésztő megvan, a fúr ott kút is majdnem készen áll, tehát a család amire kepes volt, azt megtette. Amikor megkerestük őket. az asszonyt egy közeli tanyán sikerült fellelni (ott szintén vályogból építettek mindent). A baráti családnál éppen burgonyát segített válogatni, s akkor mondta, hogy kapnak majd tőlük kétkezi segítséget az építkezés folytatásához. Egyébként nyilván a tanács sem hagyja magára B. Sán- dorékat, hiszen ha most rögtön megkapnák a kért százezret, szinte már akkor is késő lenne. Ugyanis nyakukon az esős, hideg szeptember, s építőanyagot kapni ilyenkor, bizony nem kis bravúr! Aszódi László Antal Korszerű táplálkozás Diétás ínyencségekkel Nem újkeletű a megállapítás, hogy hazánkban meglehetősen szívósan tartják hadállásaikat a hagyományos táplálkozási szokások. Persze a ‘zsíros, nehéz magyar konyha ízeiről lemondani nem is könnyű, amikor színes fotókkal illusztrált szakácskönyvekből is olyan nagy a választék. Nehéz is- fölvenni a versenyt az évszázadosnál idősebb receptekkel. Mégis megpróbálják, olyan kiadványok segítségével, mint a Diétás -ételek, ami a Gabona Tröszt gondozásában jelent meg. De úgy látszik, van foganatja a korszerű táplálkozást hirdetők igyekezetének, mert például a ceglédi gabonaipari szakboltnak már törzsvevői köre alakult ki. A hét évvel ezelőtt megnyitott kereskedelmi egység havi forgalma 70 és 90 ezer forint között változik. Százféle terméket kínálnak, közöttük' olyanokat mint a sárgaborsó-, a rizs- és a kukoricaliszt, a puffasztott rizs és a kukoricakészítmények, a szó- jaliszt. Jól fogy napjaink több slágere, így a korpacsira és a korpatabletta, a Cerbona- és a Müzli-család. A tésztaféleségek közül különösen kedvelt az Alba regia és a kukoricaalapú Durica. A ma még sokak számára különlegességnek számító termékek mellé, aki igényli, fogyasztási, főzési, sütési recepteket is kap Dósa Viktorné üzletvezetőtől és munkatársától, Borsos Pálnétól. Sőt, ők már nem csupán a diétás könyvből tudnak ajánlani, de saját tapasztalataikat is átadják a vásárlóknak. A. L. A. A liídláb lapja m w Különösen gondosan kell kezelni az alapanyagokat cs a kész termékeket is a kánikulában a Pest Megyei Vendéglátó Vállalat cukrászüzemében. Az alapanyagot és a süteményeket egyaránt hűtőben . tartják. Kolompár Ferenc lúdláb lapját süti fent, Vígh Károlyné és Cseh Erika csemegéket készít, alsó képünkön. (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Egy zenész születésnapjára A lírázó ügyvéd KILENCVEN évvel ezelőtt született a ceglédi zenekultúra kiemelkedő egyénisége, dr. Fülöp László, aki a semmiből is tudott valamit teremteni. Ügy indult el a MÁV Líra fúvószenekar létrehozása felé. hogy sem pénz, sem hangszer, sem zenész, sem kotta nem volt. Mint gyakorló ügyvédet a jog helyett sokkal jobban érdekelte a zene, s ezen a téren szakadatlan továbbképzéssel valóságos szakértővé nőtte ki magát. A pénzhiányon úgy segített, hogy néhány barátjával cigá- nyos zenekart alakított, ezzel szerepléseket, bálokat, lakodalmakat vállalt, és a befolyó összegek szolgáltak a létesítendő fúvószenekar anyagi bázisának és hangszerbeszerzésének alapjául. A zenekar tagjait maga szervezte be és mint minden hangszerhez értő zenész — képezte ki olyan fokra, hogy azok megfelelő zenekari muzsikusok lettek. Kottákat pedig vagy kölcsön kaptak, vagy most már maguk is tudtak venni. Hosszú évek keresményéből végre a hangszereket is be tudták szerezni. Ezek után megindult a próbák végeláthatatlan' sora, amiknek meg is lett az eredménye. Az új fúvószenekar Közlekedési balesetek Halál a kereszteződésben Két súlyos balesettel zárult az elmúlt hét vége. Az egyik a Széchényi út és a Beloiannisz utca mindinkább rossz előjelűvé váló találkozásánál történt. Vasárnap este, nem sokkal nyolc óra után egy Wartburg futott' be a kereszteződésbe. Utasai Kecskemétre siettek volna, ám a kormánvnál ülő tizenkilenc esztendős Csóka Tamás későn állapította még. hqgy útjuk folytatásához melyik sávba kell besorolnia. Kézenfekvő megoldást választott, ha már tévesen sorakozott be a jobb oldali sávba, áthajt az útkereszteződésen, a Beloiannisz utcában megfordul, és Kecskemét felé irányítja a kocsit. Megállás nélkül gurult tovább, s bár Csóka Tamás igyekezett körülnézni, nem vette észre a Széchenyi úton szabályosan robogó motorost, Bozsó János ceglédi lakost. Az ütközés következtében kisodródó motorkerékpár elütötte a közelben tartózkodó Pádár Jánosnét, aki könnyű sérüléseket szenvedett. Bozsó János a helyszínen meghalt. Kilenc óra tájban, a Körösi úton. Nyársapát lakatlan területén egy Lada 1200-as kerekezett Cegléd felé. Vezetőjét, Pető Lászlót a szembe jövő kamion erős lámpái elvakították, de nem fékezett, s amikor a két jármű egymás mellé ért, a Lada elütötte az út szélén gyalogosan haladó Kása László nyársapáti lakost, aki súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. 1923. augusztus 19-én a Kossuth-szobor előtt bemutatkozott Cegléd város közönségének, s erről az egykori hallgató, Sárkány József így ír: „Ki ne érezné, hogy e kicsiny kezdetben és nemes vállalkozásban, amelyet dr. Fülöp László ügybuzgósága hívott életre, benne van a szépért, és jóért való lelkese^ dés, benne van a szeretet az iránt a város iránt, amelynek lelki finomításán munkálkodnak.” Sok kivonulás, sok térzene, sok zenés ébresztő, sok szereplés következett. Sajnos a második világháború vihara szétszórta a zenekart is. A zenészek, a hangszerek, a partitúrák sorsáról semmi biztosat sem tudunk. A zenekar vezetőjéről pedig a ceglédi római katolikus Kálvária temető Fülöp-kriptájá- nak a falán elhelyezett kis márványtábla ennyit mond: dr. Fülöp László 1898—1958. A Líra zenekar mellett volt egy kis kamarazenekara is, amely tulajdonképpen a városban élő zenészek összefogására és továbbképzésére szolgált. Ennek a zenekarnak en is egyik első hegedűse voltam, de nyilvánosság elé soha nem léptünk. Viszont megtanultunk kottát olvasni a blattolásig, s ez nagyban megkönnyítette más későbbi zenekarban való elhelyezkedésünket. A két zenekar vezetése mellett még arra is maradt ideje és ereje, hogy egy világszerte egyedülálló, kezdeményezéssel : a tárogatóötössel örvendeztesse meg városunk zeneszerető közönségét. Ebben az együttesben a tárogatót, ezt az ősrégi hangszert akarta eddigi- szólisztikus szerepéből kiemelni, és zenekari hangszerré tenni. Az együttesben a tárogatók mellett klarinét . és basszusklarinét is volt. Az együttest Dohnanyi Ernő, a Zeneakadémia akkori igazgatója is meghallgatta, és a Magyar Rádióban is többször szerepeltek. Műsorukat a korabeli verbunkos muzsika gyöngyszemeiből állították össze. MILYEN GYORSAN múlik az idő. Ez az év születésének 90., halálának pedig 30. évfordulója. Dr. Zsengellér Ferenc ISSN 0133—26M (Ceglédi Hírlap)
