Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT Nevelni könnyebb, mint védekezni A cím az erdőben is kötelez r Éjjel-nappal mennek a gépek Ha jólétről esik szó mostanában,' szinte bizonyos, hogy igen kevés azoknak a száma, akik az anyagia­kon, a kézzelfogható, számszerűsíthető vagyonon túl a bennünket körülvevő természetre, tájra is gondol­nak. Pedig jó közérzetünk alapja, hogy környezetünk eleve biztosítsa számunkra a tiszta, friss levegőt, a lelket gyönyörködtető látványt, a testet üdítő kikap­csolódás lehetőségét. Még akkor is. ha arra. hogy a felüdülés lehetőségével éljünk, manapság kevesebb az idő és a pénz is. Sőt. éppen ezért fontos az a munka, amelyet hivatásos vagy társadalmi környezetvédőink, a gazdálkodó szervezetek, egyesületek vagy magáno­sok végeznek. Mert természeti értékünk, fokozott vé­delemre érdemes tájunk csakúgy, mint máshol az országban, Pest megyében is jócskán akad. Télen is látjuk, de nyáron, ha itt a kánikula, úton-út­félen ránk mosolyog Leó, amint vidáman nyalja a róla elne­vezett jégkrémet. Törökbálinton a Budatej Gt. üzemében állítják elő ha­zánkban a legnagyobb mennyiségben a jégkrémet, ahol az ízek széles skálája kínálja magát. A három alapíz — a csoki, a vanília és a puncs — mellett- még fél tucat különböző jég- krémet gyártanak. Most a pisztácia, holnap lehet a mák, vagy a zöldszilva kerül az elárusító helyek hűtőpultjaiba. Éjjel- nappal mennek a jégkrémet gyártó gépek, naponta 20 ezer kilogramm alapanyag veszi fel formáját: pálcikás, tölcseres, poharas vagy dobozos családi krémmé fagyva: Az elmúlt évben tovább gazdagodott az üzem, udvarán elkészült a hatalmas hűtőház. Így egyenletessé vált a kiszál­lítás, lehet tervezni, nem kell a gyártás során kapkodni, hi­szen a raktár raklapjain az egész kínálat felsorakozik, barmi­kor, bármilyen megrendelést ki tudnak elégíteni. Ütnak in­dujhfflnak, p Ltfóval töltött dobozok. ...... (K ép és szöveg; Hancsovszki János) A befutott tölcséres mellett még mindig a pálcikásból fogy a legtöbb (középen, jobb­ra). \\\\\\\\\\\%\\\\v A Ria V. jégkrémkészítő gép óránként 9 ezer 600 darab pálcikás krémet készít. Mol­nár Ferencné a csokiba már­tás folyamatát ellenőrzi (fent) A leltárban a börzsönyi táj­védelmi körzet, a vácrátóti arborétum, a fóti Somlyó- hegv, a Kiskunsági Nemzeti Park vagy az ócsai láp mel­lett találjuk a budai és pilisi területekhez tartozó tájvédel­mi körzetet. Már maga a fel­sorolás is mutatja, van ten­nivalójuk bőven a természet- védőknek. S ha ehhez hozzá­vesszük, hogy területi fekvé­se folytán a Pilis, a Visegrá­di- és a Budai-hegység a fő­város tüdejének a szerepét is betölti, már érthető, hogy a terület egyik, 248 ezer hek­tárt • felügyelő gazdájának, a visegrádi székhelyű Pilisi Ál­lami Parkerdőgazdaságnak sa­játos. a többi erdőgazdaságtól eltérő feladatai szép számmal akadnak. Elég a névre utalni — Elegendő csak a park­erdőgazdaság elnevezésre utal­ni, hogy érzékeltessük a kü­lönbséget — mondja Dobó István, a parkerdőgazdaság közjóléti csoportvezetője. — Mindmáig egyedül gazdálko­dunk az országban — immár majd három évtizede — ilyen címen. Annak idején a fővá­rosiak rohamosan növekvő kirándiüási, turisztikai igénye hívta életre ezt a szervezeti formát. Azóta ennek kielégí­tése jelenti a legfőbb felada­tot számunkra, hiszen a Du­nakanyar és környéke hazánk egyik legszebb, leglátogatot­tabb. idegenforgalmi területe. Évente 7-8 millióan látogat­nak el ide. pihenésükről, fel­üdülésükről nagyrészt nekünk keLl gondoskodni. Erdeink ezért elsősorban szociális, üdü­lési és védelmi funkciót tölte­nek be, s csak másodsorban gazdálkodhatunk velük. Fordítva kezdték Nem végezhetünk nagy te­rületen tarvágást, faállomá­nyunk élettartama általában meghaladja az országos átla­got. Addig igyekszünk ugyan­is megtartani egy-egy fát, míg életképes, hiszen az idős er­dőnek jelentősebb az üdülési, védelmi értéke, mint a fia­talnak. Sajnos éppen emiatt szaporodtak meg a gondjaink is, 6 ezer hektárnyi területen vannak már nagyon beteg, 140 éves erdeink. .Ezeket az elmúlt évtől intenzív prog­ram keretében kezdtük fel­számolni, s a helyükbe úja­kat telepíteni. önmagában azonban az er­dő, a vadregényes, érintetlen táj nem nyújt mindenki szá­mára kikapcsolódást, hiszen sokan vannak, akik az erdő­járás, kirándulás mellett s:~o­Piacra találnak Borexportunk kilátásai Javulnak a borexport kilá­tásai, erről tanúskodnak a Mommpex Külkereskedelmi Vállalat első félévi eredmé­nyei. Különösen figyelemre méltó, hogy sikerült a koráb­Hiányzik az átfogó információ A kémiai laborban Kárnyánsz- ki Mária laboráns folyama­tosan ellenőrzi a készülő cse­megét. Lelkiismeretesen dol­gozik, ö vigyáz a minőségre. Befektetni - de hová? Mínusz 40 fokon a tégelyekbe töltött alapanyag válik ízle­tes csemegévé. Kovács Sán- dorné figyeli a gyorsan for­gó gép munkáját. Magunk mögött hagytuk azokat az éveket, amikor vezetőink közül jó néhányon a kü­lönböző tanácskozásokon, tájékoztatókon ka­pott információkat noteszba, a noteszt meg az íróasztalba zárták. S az íróasztalnak is a legmélyebb fiókjába süllyesztették azt a min­dent tudó, mindent titkoló fránya noteszt, mondván: nem kell mindenkinek mindenről tudnia. Elég, ha én a mit, miért, hogyan kérdésekre a válasszal tisztában vagyok■ S nekem meg jól jön, ha Te nem tudod. Mert ugye annyival is több lehetek mások szemé­ben, amikor a jólértesültségemet homályos utalásokba burkolva tudlodra adom: a feladat megváltozott, ma másként kell egy sor dol­got értékelni, nézni, elemezni, mint tegnap. Hogy miért? Csak! Egy korszak rossz szájízt adó gyakorlata volt ez. Amikor meg váltani akartunk, az emberi önzés, butaság még időnként közbe­szólt, s az információ újra és újra megrekedt az íróasztal fiókjának mélyére zárt jegyzetek­ben, vagy a fejekben. Ez a múlt! A jelen, gazdasági és politikai életünk nyi­tottsága megköveteli, hogy döntéseinket ér­vekkel, elemzésekkel tornásszák alá. s a ki- I sebt) vagy nagyobb közösségek, a nyilvános- $ág előtt válaszoljunk arra: mit.-miért kell másként csinálni, miért nyilatkozunk másként j egyes jelenségekről ma, mint tegnap. Megkö­veteli ezt a jelen — ám az információ útja még mindig rögös. A kátyút, melyben elakad, vagy elakadhat, nemcsak az infrastruktúra fo­galmába tartozó telefonvonalak, telexkábelek hiánya, túlzsúfoltsága okozza. Bár az agyon­csépelt példa ma is igaz: hamarabb sikerül összeköttetésbe kerülni — s ráadásul tisztáb­ban! — a Moszkvában vagy Tokióban nyaraló családtagommal, mint a Dunaharasztiban lakó ismerősömmel. Telefonon legalábbis! De hagyjuk az örökzöld témát, attól nem lesz fakóbb, színehagyottabb, s kevésbé élő, ha csak beszélünk róla ... Van itt egy másik buktató is, melyet az in­formáció elhanyagolása rakhat utunkba. Az, hogy elhatározásunkkal, akaratunkkal össz­hangban még mindig nem járunk el elég kö­rültekintően. Néha előbb beszélünk, mint gondolkodunk, s szervezünk. No, de legyünk csak konkrétak! A közelmúltban egy tanul­mány szaktekintélyek által történő vesézése- kor egy mellékesen odavetett, ám korántsem mellékes megjegyzés irányította rá figyelme­met egy tényre. Bár remélem, erre a mellé­kes megjegyzésre nemcsak jómagam figyel­tem fel. így hangzott a verdikt: nincs összefoglaló, eligazító információ arról, hova, mely terület­re, mely vállalkozásba, társulásba fektethető be a töke. Mind a hazai, mind a külföldi tőke ilyen irányítottsága szervezetlen. Arra sincs egyértelmű válasz, hogy például a harmadik piacokon mivel célszerű és érdemes a hazai és a külföldi tökének összefogva fellépnie. Egy­fajta áttekinthetőség, felsoroláshiány fogalma­zódott meg a közgazdászok csak „úgy mel­lékesen” odavetett mondataiban. S ez szá­momra egyúttal azt jelentette, hogy a szerve­zéshez kapcsolódó hiányosságaink már megint felerősödtek. S közben csodálkozunk, hogy a befektethető töke nehezen mozdul — főleg akkor, ha nem ismeri a lehetőségek széles skáláját —, mi­közben azt a hibát elkövetjük, elkövettük, hogy az információval adósak maradunk.,S ez nem telefon-, nem egyszerűen telexkérdés, nem szűkíthető le pusztán a nyomdatechniká­ra, azaz a nyomdai átfutási idők ma is hosz- szú voltára. Egy lehetőség felismerésének, a szervezésnek a hiányára koncentrálódik a hi­ba forrása. Miközben panaszkodunk, hisszük, hogy az úgynevezett „szalmazsákos pénz” nem mozdul — bar szerintem elvétve talál­ható ma már szalmazsák s abban a pénz! —, nem szolgálja a gazdasági élet kívánatos, s a programok szerinti pezsgését. Nem szolgálja, s nem is szolgálhatja, ha arra a kérdésre adott válaszunk fogyatékos: hová célszerű, s érdemes befektetni a pénzt? Varga Edit binál nagyobb részt kapni a tengerentúli piacokon. Az év első hat hónapjában a tőkés piacon, az elmúlt esz­tendő azonos időszakához ké­pest, mintegy 15—20 százalék­kal több bort értékesítettek. Az árak is kedvezőbben ala­kultak a korábbinál; 10 szá­zalékos javulást mutatnak az első félév adatai. Ennyivel többet adtak az importőrök a magyar borokért, amelyeknek minőségét és csomagolását si­került az elmúlt időszakban javítani. A sikert azzal is ma­gyarázzák, hogy visszaszoruló­ban van a hordós lételekben exportált italok aránya a pa­lackozott árukkal szemben; ez a magyar külkereskedelem szempontjából -örvendetes fej­lemény, hiszen az így expor­tált Italok előnyösebben adha­tók el. Nem utolsósorban fon­tos az is, hogy amíg a nagy tételben kivitt hordós borok további felhasználását, úgyne­vezett házasítását a magyar vállalatok nemigen tudják el­lenőrizni, és ez alkalmasint a magyar italok hírnevének csorbulását eredményezheti, addig a palackos italok egy­értelműen tanúskodnak a mi­nőségről, és a származás he­lyéről is. A borértékesítési nehézségek miatt a Monimpex nagy erő­feszítéseket» tett újabb tőkés piaci vásárlók megnyerésére. A tavalyihoz képest 15 száza­lékkal több italt vettek át az angol kereskedők, egymillió dollár feletti értékben vásá­roltak magyar borokat, főleg a villánv; borvidék termékeit. A közvetítésben fontqs szere­pet vállalt a Coca Cola angliai leányvállalata, amellyel a Monimpex szoros kapcsolatot alakított ki. Angliában a nagy szupermarketekben már meg­találhatók a magyar borok, és remény van újabb kereskedel­mi hálózatok megnyerésére. Az Egyesült Államokban a Pepsi Cola az üzleti partner; itt mintegy 60 ezer karton magyar bor kelt el, főleg a balaton'boglári minőségi borok szerepelnek jól az amerikai piacon. rakozni is szeretnének. Éppen ezért kezdtek hozzá 1977-ben egy, ma már messze földön is híres kirándulóközpont épí­téséhez, amely a Nagy- és Kis-Villám, a Fekete-, illetve Mogyoró-hegy 800 hektáros te­rületén 5 ezer ember befoga­dására alkalmas. — Fordítva kezdtük az épít­kezést. mint ahogy szokásos — mondja Dobó István. — Először az infrastruktúrát te­remtettük meg; csatornaveze­téket, elektromos hálózatot, utat építettünk, majd csak ez után fogtunk hozzá az igazi építkezéshez. Elsőként az autóskemping, később a száz­húsz férőhelyes jurtatabor ké­szült el. Az utóbbiról kiderül, nem egyszerű úttörőtábor — egy­hetes turnusokban az ország minden részéről sereglenek ide gyerekek, hogy a természetvé­delem alapvető kérdéseivel is­merkedjenek, nem is akármi­lyen környezetben. — 1981-ben az UNESCO bioszféra-rezervátummá nyil­vánította a Pilist, ez pedig a leglényegtelenebbnek tűnő kérdésekben is kötelez ben­nünket — folytatja Dobó Ist­ván. •— Nem szabad enged­nünk a pillanatnyi érdekek­nek, igényesen, a címhez mél­tóan kell építenünk, fejleszte­nünk területünket. Meséli, ez az elv vezérelte a parkerdőgazdaság vezetőit akkor is. amikor úgy dön­töttek, hogy ha nagyobb költ­séggel jár is, de a céljaikat legteljesebb mértékben kielé­gítő Makovecz-terv alapján építtetik meg a kirándulóköz­pont legújabb létesítményét, az Erdei Művelődés Házát a jurtatábor mellett. Itt egy­szerre 120-180 fő számára tudnak előadást tartani, filmet vetíteni, a természet védel­mére. szeretetére nevelni a ■gyérekeket. Szükség van tehát arra, hogy legalább a jövő nemze­dékét neveljék a természet védelmére, szeretetére. Amel­lett ugyanis, hogy a nehezebb gazdasági körülmények között a parkerdőgazdaság dolgozói­nak az előző évekhez hason­lóan kell a gazdálkodási kö­vetelményeknek megfelel­niük, sajátos, főként szociális, jóléti tevékenységük folytán a szándékos rongálások követ­kezményeinek felszámolásáról is nekik kell gondoskodniuk. Vandálokkal szemben A közjóléti csoportvezető szerint ma még sokan úgy térnek be erdei nkbe, hogy ott akarják kitombolni magukat, szétszedik, elviszik az erdőt komfortosabbá tevő pihenő­padokat, asztalokat, szemét- gyűjtőket, vagy egyszerűen felgyújtják azokat. És ez el­len nem tudnak, elég hatéko­nyan védekezni. — Ha valaki elhatározza, hogy rongálni jön ki az er­dőbe, a 32 ezer hektárnyi te­rületen nem tudunk jóformán semmit sem tenni ellene. De nem egyszerűbb a helyzet a „szemétfronton” sem. Persze nem a hátizsákos turistákkal van gond, hanem azokkal, akik hulladéklerakónak hasz­nálják az erdőt. Mivel a Pi­lisen kívül a Duna-Tisza kö­ze. a Csepel-sziget, a főváros erdei, sőt Budapest zöldterü­lete is hozzánk tartozik, könv- nvű elképzelni, hogy a sze­métkérdés megoldása micsoda gondot jelent számunkra. Évente sok ezer köbméter­ben vagy tonnában mérhető annak a — nemegyszer ve­szélyes — hulladéknak a mennyisége, amelynek eltün­tetése sok milliós kárt okoz közvetlenül a parkerdőgazda­ságnak, közvetve azonban va­lamennyiünknek. Arról a kár­ról viszont már nehezebb szólni, amit pénzben, kézzel­foghatóan nemigen tudunk ki­fejezni. A táj, a tiszta leve­gő, a szépség elleni merény­letekről, amelyeket a parker­dőgazdaság dolgozói naponta igyekeznek megakadályozni, vagy legalábbis következmé­nyeit felszámolni annak ér­dekében, hogy mindabban, amiben ma nekünk részünk lehet, még részesülhessenek a következő nemzedékek. ' Fató Zsuzsa I Fagyizó oroszlán Törökbálintról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom