Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-06 / 187. szám

1988. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT 3 Példás együttműködéssel Amikor a hivatal tehetetlen — Amint meghallottam, hogy az ország egyes városaiban családsegítő központokat lé­tesítettek a szociális feszültségek enyhítésére, rögtön az pattant az agyamba, ez kell ne­künk! — így emlékezett vissza szolgálatuk életre hívására a minap Vassné Nyéki Ilona, Kerepestarcsa tanácselnöke, a térség ország- gyűlési képviselője. A miértről is beszélt a ta­nácselnök. Az agglomerációs gyűrű fővárossal határos sáv­jában fekvő település gondjai megsokasodtak a nyolcvanas évek közepére. Egy évtized alatt 30 százalékkal nőtt a la­kosság száma. A betelepülők munkalehetőséget, kedvezőbb anyagi helyzetet remélve, szin­te nincstelenül kezdték új éle­tüket Kerepestarcsán is s fog­tak otthonteremtéshez. Amolyan lelki patyolat Az elszakadás, az idegen kör­nyezet önmagában is elég konf­liktusok kialakulásához. Ilyen* feltételek között pedig fokozot­tabban. Családok estek szét, sokasodott az alkoholisták száma, a gyerekeiket egyedül nevelőké, a magányosoké, s ami ebből következik — s a jövőt tekintve a legsúlyosabb —, elsősorban a veszélyezte­tett környezetű gyerekeké. Ahol együtt maradt is a csa­lád, s anyagi helyzetük jól alakult, a szülők reggeltől es­tig tartó távolléte miatt el­lenőrizhetetlen „kulcsos” gye­rek lett a kiskorúból. A 21 ezer lelkes városiasodó településen jelenleg 2100 az általános iskolások és 800> az óvodások száma. Kétezren fe­lüli a nyugdíjasoké, s az idős­korúak egyharmada egyedül él. A tanács gyámhatóságán és szociálpolitikai csoportjánál ennek megfelelően évente — külön-külön! — ezer fölé emelkedett az ügyiratok szá­ma. S ezek nem egyszeri, gyors lejáratú ügyek, amelye­ket az intézkedést követően rövid időn belül irattárba le­het tenni. Győzheti-e ezt egy-egy elő­adó? S egyáltalán, elvárható, hogy egy személyben pszicholó­gus, orvos, jogász legyen? S vajon valóban csak két-három ezerre tehető az állandóan vagy alkalmilag támaszra, se­gítségre szorulók száma? Tel­jes képük nem volt erről, csak felbecsülték, jóval több lehet már azon az elven is, hogy a tisztes szegénység, elesettség nagyon szemérmes. Aztán azt sem szokás nagydobra verni, hogy nagy bajok vannak a gyerekkel, meg azt se, hogy legfeljebb késő este, a kocs­mában van együtt a szülő­vel. — Társadalmi munkások­kal láttunk hozzá 1986 őszén családsegítő szolgálatunk lét­rehozásához. Elképzelésein­ket az Egészségügyi Minisz­térium támogatta — folytatta a tanácselnök. — Azzal biz­tattuk. egymást, majd csak lesz pénz is. S igazunk lett! Hat­nyolc hónapon belül szépen kialakult, került épület is és alkkora, ahol ma már a szol­gálat mellett jól működik az idősek napközije, és jutott hely a házi szociális gondo­zóknak. Így lett komplex az intézményünk, amelynek hat státusos és két másodállásos munkatársa van. Szakembe­rek — szociológus, jogász, pszichológus, szociális mun­kás —, akik széles körű kap­csolatot alakítottak ki egy­részt a mi hasonló feladatú szakigazgatási szerveinkkel és más hatóságokkal. Más­részt sok társadalmi segítő­jük van,. mindenekelőtt a ke- repestarcsai kórház és a he­lyi egészségügyi hálózatunk, meg a Józan Élet, Egészség Egyesület. önmagában is nagy szó, hogy eddigi működésünk alatt számos egyéni és családi krí­zishelyzet megoldásában mű­ködtek közre, továbbiakat előztek meg felkutató, feltá­ró és tanácsadó munkájukkal. Sok terhet átvállaltak a ta­nácstól a jó együttműködé­sükkel. Ugyanakkor megbíz­ható, pontos információforrás is számunkra a szolgálat a további teendőkhöz. A beszélgetést a szomszé­dos gyámhatóságon folytat­tuk, elnézést kérve az ajtó előtt várakozóktól. — Az emberi problémák rendkívül sokfélék. Sajnos, nálunk gyakran előfordulnak jogszabályba se illeszthető egyedi ügyek, amelyek így hatósági eszközökkel nem rendezhetők — magyarázta Bulyáki Bálintné gyámügyi előadó, annak indoklásául, miért örült a szolgálat meg­alakításának, s miért tartja jó partnereknek munkatársait. — Ilyen esetekben kizárólag ők tudnak segíteni. Aztán egyedül is voltam a felada­taimmal. Hogy fél éve két előadó dolgozik a gyámható­ságon, azt is a szolgálat szor­galmazta. így is rengeteg a munkánk. Hogy mást ne mondjak, csak veszélyeztetett gyere­künk 587 van. Nyilvántartott ügyeink száma évről évre nő, van közöttük állami gondo­zásba vétel, s annak meg­szüntetése, láthatási viták, meg ideiglenes gyermekelhe­lyezés stb. Mindent megbe­szélünk, kikérjük egymás vé­leményét a bonyolultabb, ne­héz esetekben. A kapcsolat minden átmenet, zökkenő nélkül, úgy ' is mondhatom, folytatódott. Hiszen családse­gítő szolgálatunk vezetőjével korábban is kollégák voltunk, lévén előzőleg hivatásos párt­fogó — bólintott baráti mo­sollyal Bulyáki Bálintné be­szélgetésünk mindaddig szőt­ten résztvevője, Takács Im­re felé. Segíteni a családokat Takács Imre nem is pa­naszkodott . arra kezdetben sem, jiogy nincsenek jogsza­bályokkal körbebástyázott jogosítványaik, s emiatt „kí­vül tágasabb” magatartással fogadták volna őt vagy mun­katársait bárhol. ' ahol segít­séget kértek átvállalt felada­taik ellátásához. (Mert min­dent annak tekintenek, a ma­guk feladatának attól a pilla­nattól kezdve, hogy valaki hozzájuk” fordul tőlük remél­ve nehéz helyzete megoldá­sát.) Mindenütt együttműkö­désre kész eléberekre talál­nak. Átfogó hálózat Maguk sem tudják, mi a titka ennek, de így tapasztal­ják. Ezért is hallgatja értet­lenül a Vácott és Érden dol­gozó kollégái mindennek el­lentmondó szavait. Kétségte­len tény, nem mindenütt fo­gadták egyöntetű lelkesedés­sel a családsegítő központok létrejöttét. Még azok se, akik azonos feladatokkal küszköd­tek, nemritkán tehetetlenül fulladozva a szaporodó mun­kától. Erről szót váltva egyet­értettünk Takács Imrével abban, hogy korai lenne még megkongatni a vészharangot: ne akadályozzák, inkább se­gítsék a szolgálatok körülha- tárolhatatlanul sokrétű és semmiképp nem hézagpótló tevékenységét! Fiatalok még ezek az in­tézmények, még csak ismer­kedünk velük, s lehet köz­hely, de igaz, minden kezdet nehéz. Szükség van a csa­ládsegítőkre, és sűrűsödő gaz­dasági gondjaink .jelzik, még lesz is. Nem alaptalanul szü­letett a Pest megyei tanácsi határozat további intézmé­nyek életre hívásáról, végül is egy hálózat kiépítéséről a megyében. A ' meglevők munkatapasz­talatai is azt mutatják, kell ez a hálózat. A már műkö­dők területi határai egyre szakadoznak. A kerepestar- csai szolgálatot például mind gyakrabban keresik fel a környező településekről, Mo­gyoródról, Csömörről, Nagy- tarcsáról, Pécelröl, sőt Gödöl­lőről és Budapestről (!) is. Természetesen — segélykérel­met kivéve — nem küldenek el senkit. Kádár Edit A Kerrai-vizsga latok tapasztalatai Még sok a rossz termék A Kereskedelmi Minőségel­lenőrző Intézetben az év első felében- 3016 új hazai gyárt­mányt vizsgáltak meg annak érdekében, hogy megállapít­sák: megálljaié a termék a helyét a piacon. A hazai újdonságok 80 szá­zaléka megfelelt a forgalom­ba hozatal követelményeinek, ez valamivel rosszabb arány, mint a múlt év azonos idő­szakában volt. Különösen a ruházati termékek, valamint az élelmiszerek és élvezeti cikkek közt találtak több olyat, amely nem felel meg a minőségi előírásoknak. A korábbinál kevesebb új készítménnyel rukkolt ki ez­úttal a tejipar. Étolajból hét­féle újdonságot állított elő az ipar, s közülük Öt megnyerte a bírálók tetszését. A hazai gyárakban előállí­tott 474 újfajta ruházati ter­mék és háztartási textília alig több mint fele állta ki a minő­ségi vizsgálódás próbáját. Kü­lönösen a felsőruházati cik­kek adtak sok kifogásra okot, mindössze 30 százalékuk bizo­nyult kifogástalannak. A ru­haneműket általában azért minősítette alkalmatlannak a Kermi, mert nem méret- és színtartóak, nem megfelelő a fény- és kopásállóságuk, s tisztításuk is gondot okoz. Jól vizsgázott a minősítés­kor a hazai iparcikkújdonsá­gok nagy része. A Kermi 971 új terméket vizsgált, 21 száza­lékkal többet, mint egy évvel korábban. Főleg háztartási gépekből, főző- és fűtőkészülé­kekből, vas-, papír- és játék- áruból hoztak sok újdonságot a gyártók. A főző-, fűtő- és vízmelegítő készülékek közül több kiemelkedően jó minő­ségűt találtak, ezek a Fég, az Elekthermax és a Lampart, valamint . az Alumíniumáru- gyár termékei. Jó minősítést kaptak egyes .híradástechnikai cikkek is, például az Orion és a Videoton‘színes, valamint fekete-fehér televíziókészülé­kei, valamint a Videoton autós rádió-magnó kombiná­ciója. Kitűnő minőségűnek ítélte a Kermi az új hazai gyártmányú kerékpárokat, utánfutókat és különféle jár­műtartozékokat is. Közösségi letét Pályázat útján Az Állami Ifjúsági és Sport Hivatal és a KISZ Központi Bizottsága a fia­talok szabadidős tevékeny­ségének támogatására ifjú­sági letéti számlát alapí­tott, abból a célból, hogy a különböző állami és tömeg- szervek ifjúságpolitikai te­vékenységét összehangolja és a rendelkezésre álló pénzeszközöket egyesítse. Pest megyében az ifjúsági közösségi letéti számla ke­zelésére szakértői csoport alakult, amely 1988-ban a pénzeszközök elnyerésére több kategóriában hirdet pályázatot. A közösségek különféle szabadidős tevékenységek, szakmai elképzelések, illet­ve az egészséges életmódra irányuló programok meg­valósítása érdekében pá lyázhatnak. Lényeges, hogy az igényelt támogatáson kí­vül saját erőforrással is ren­delkezzenek. A pályázat továbbá tar- tahhazza az intézmények, szervezetek, gyermek- és ifjúsági közösségek tevé­kenységét, programjainak, akcióinak a támogatását. Ebben a kategóriában ifjú­sági létesítmények, közmű­velődési intézmények, tá­borok, valamint különböző társadalmi szervezetek 'pá­lyázhatnak. Külön figye­lemmel kísérik azokat a te­vékenységi formákat, ame­lyek a fiatalok életkörül­ményeinek javítására, kü­lönféle humán jellegű szol­gáltatásokra, az egészség- megőrzésre, a politikai kul­túra fejlesztésére irányul­nak. A meghirdető szervek tá­mogatni kívánják a közös­ségi videózást, a videotech­nika felhasználását és elter­jesztését. Elsősorban e cso­portok életét érintő, azok működését dokumentáló vi­deózást formákat ösztönzik. Pályázni a. vissza nem té­rítendő és a visszatérítendő céltámogatásra egyaránt le­het. Az utóbbi forma felső határa 100 ezer forint, visz- szatérités határideje 2 év. A pályázatot három pél­dányban a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár címére (2000 Szentendre, Engels u. 7.) fo­lyamatosan lehet küldeni ’’Ifjúsági közösségi letéti számla” megjelöléssel. Az elbírálást a meghir­detők folyamatosan, nyilvá­nosan végzik, s erre a pá­lyázók külön meghívást kapnak. A HÉT HÍRE A KÉTBETŰSÖK 9 Nemzetközi folklórtalálkozó színhelye volt Székesfehérvár. 0 Dunapataj fogadta a napraforgó- termesztési bemutató résztvevőit. 0 Szolnokon osztrák fotóművészek munkáiból rendezett tárlat látható. 0 Kecskeméten megkezdődött a borhamisítók pere. 0 A hét híre az is, hogy ma országos nyugdíjas-találkozóra kerül sor Egerben. Fiatalnak számít a megye lakossága a hasonló közigaz­gatási területek népességének ún. korátlagához képest. Ezzel együtt is meglepő, mert ke­vesen tudják, a megyében élő nőknek több, mint a negyede — egészen pontosan a 25,5 szá­zaléka — túl van a nyugdíj- korhatáron, azaz az ötvenöt esztendőn. Amiből persze nem következik a logikusnak, látszó gondolat, hogy akkor mind­annyian nyugdíjasok is. Sokan dolgoznak tovább — például a kereskedelemben, az egészség­ügyben —, s nem csekély azoknak a száma sém, akik ugyan jócskán túljutottak a nyugdíjkorhatáron, mégsem részesülhetnek nyugellátásban, hanem járadékból, segélyből élnek. Nem nehéz elképzelni, hogyan... A megyében lakó nők között több, mint 13,5 ez­ren vannak azok, akik túlha­ladták a nyolcvanadik szüle­tésnapjukat! A férfiak esetében a hatvan éven felülieknek az aránya a teljes férfilakosságon belül 13,8 százalék. Az alacsonyabb érték nem csak abból adódik, hogy későbbi a korhatár, •amely nyugellátási’^ jogosít, hanem sajnos abból is, hogy jó néhányan — és egvre sza­porodó számban — nem érik meg a hatodik ikszet... A megyében 14—15 ezer között van azoknak a férfiaknak a száma, akik még nem töltöt­ték be hatvanadik életévüket, de már nyugdíjasok. Döntő többségükben rokkantsági el­látást kapnak! Ami nyomaté­kos figyelmeztetést hord ma­gában arról, miként alakul egy bizonyos korosztálycsoportnak a fizikai, szellemi igénybevé­tele, s amint alakul, az való­jában — az egyéni tragédiák­kal párhuzamosan — nem ke­rül-e elviselhetetlenül sokba a társadalomnak. Amikor azt mondjuk, nyug­díj, nyugdíjasok, akkor a mai társadalmi valóságnak olyan pontjához nyúlunk, amelyet a legkényesebbek, a legérzéke­nyebbek között kell számon tartanunk. A népességnek 1949-ben a 2,8 százaléka volt nyugdíjas, járadékos.- Ez az Kábeltévéhez készül az erősítő Budaörsön a Texelektro Ipari Szövetkezet audiovizuális üzemében gyártják a kábeltele­víziós láncok kibővítésére szolgáló erősítő egys égeket, leágazásokat és egyéb alkatrészeket. Az idén már mintegy 6,5 millió forint értékben készítik az importkiváltó berendezéseket az üzemben. Felvételünkön Vámos Vilma és Fügedi Istvánná nyomtatott áramkörű panelekre forrasztja az apró alkatrészeket, (Hancsovszki János felvétele) arány 1960-ra 4.4 százalékra emelkedett, tavaly azonban minden száz lakosból már 21,6 volt ott a nyugdíjasok, járadé­kosok táborában. Erre a rend­kívül gyors számszerű növeke­désre nem készült fel a tár­sadalom, s nem készült fel az intézményrendszer sem. Nin­csen megnyugtató nyugdíj­rendszer, a legelesettebbeket nem óvja szociális védőháló, az egészségügy kényszerűen kórházi ágyak ezreit engedi át olyan időseknek, akik nem be­tegek, hanem csak gondozásra szorulnak... A nyugdíjasok száma 1987-ben túljutott a 2,3 millión. Ez a tábor 1960-ban még csak 712 ezer fős volt, számukra 4,4 milliárd forintot .fizettek, ki. Tavaly ez az ősz- szeg 110 milliárdot tett ki. S ez' csupán a pénz, annak is mindössze egyetlen része, hol­ott tapasztalatok döbbentenek rá bennünket, az idősek ügye, sorsa korántsem reked meg a forintokkal kifejezhető adok- kapok jellegű viszonyok tere­pén. Valaha a pensio, azaz a nyugdíj kivételes járandóság­nak számított. Az 1885. évi XI. törvénycikk rendelkezett első ízben az állami tisztviselők időskori ellátmányáról. Negy­ven évi szolgálat után az álla­mi tisztviselők eljuthattak oda, hogy ún. beszámítható teljes fizetésüket kapták meg pensióként. Ma, néhány kivé­teles esettől eltekintve, erre senki sem tehet szert, az átla- .gPí.h.á.tár hetvenöt százalék. S persze, a kétbetűsök közül so­kan — ahogyan öniróniával az ny betűről elnevezték magu­kat, szemben ,az ötbetűsökkel, az aktív társakkal — ezt sem vélik és sok mást sem vélnek igazságosnak a nyugdíjrend­szerben. Véleményük kifejezé­sének azonban nincsen szer­vezett, hivatalos fóruma, s gyakran éppen némely hiva­talok, meg némely hivatalnok­lelkű mozgalmárok ódzkodnak, kell-e ilyen fórum, kell-e egye­sület, kell-e szakszervezeti el­különült képviselet.». Nagyok a népgazdaság ter­hei, gondjai. Csak éppen egy percre sem lenne szabad el­feledni, ezek az emberek nem előleget kérnek, nem kegyet, hiszen bőven, kamatos kamat­tal megtermelték azt, ami ne­kik jár. A lakosság minden százforintnyi pénzjövedelmé­ből 1960-ban 3,70 forint volt a nyugdíj, most már a tizennégy közelébe került ez az összeg. Ami érzékelteti a társadalom kötelezettségeit, de korántsem sugallhat megnyugvást. Lépni kell, a kétbetűsök vették há­tukra ezt az országot annak -idején, amikor romokban he­vert. S mily kegyes csalás tő­lük, hogy ha már mást nem láthatnak többnek, akkor leg­alább az egy ny betűcskéből formálnak maguknak jelzőt, mondván, kettő az... mert enn is, meg ipszilon is. Bé kár, hogy forintjaik ily varázslatos módon nem szaporíthatok! Mészáros Ottó A kamarában Finn vendég Zányi Jenő, a Magyar Gaz­dasági Kamara alelnöke pén­teken fogadta Arto Tuomi- nent, a Finn Uusi Suomi Rt, vezérigazgatóját, a Kauppa- lehti című tekintélyes gazda­sági napilap főszerkesztőjét es az általa vezetett küldöttséget. A megbeszélésen áttekintették a két ország gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatait, és véle­ményt cseréltek a jobb tájé­koztatás érdekében folytatan­dó tevékenységről, amelyhez a Magyar Gazdaságig Kamara jelentős segítséget tud nyúj­tani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom