Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. AUGUSZTUS 4., CStTÍÍBTÖK PEST Hol lehet az alapítólevél? Unokáink is mesélni fogjak Unokáink is mesélni fogják címmel feb­ruár első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vál­lalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kap­csolódó legendákat, furcsa történeteket, vgy-egy földrajzi helyhez vagy híres em­berhez kötődő meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne köz­kinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hoz­zánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dol­gozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válo­gatást az érdekes mondákból, legendák­ból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes tárgyakkal ju­talmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is me­sélni fogják. ■ Heti eilmtegyzetb ______________________________________5 N agy zűr Kis-Kínában Jelenet a Nagy zűr Kis-Kínában című filmből Kiállítás Mezőkövesden Himzőpályázat Augusztus 6-án nyílik meg Mezőkövesden a Kis Jankó Bori országos himzőpályázat anyagából rendezett kiállítás. A tizennyolcadik alkalommal sorra kerülő tárlatra 138 té­telben 214 alkotó 1133 pálya-' munkát küldött be, közöttük 11 szövetkezet és 30 szakkör. A bírálóbizottság 265 munkát tartott kiállításra alkalmas­nak. Többségükben lakástex­tíliákat: garnitúrákat, függö­nyöket, térítőkét, párnákat, falvédőket, amelyek táji és stílusbeli gazdagsága igen változatossá teszi a bemuta­tót. Szép számmal láthatók a hagyományos és a mai divat igényeit követő öltözetek is. A pályázatra beérkezett né­pi iparművészeti hímzések kö­zött Pest megyei munkák is találhatók: Túráról özv. Lu­kács Gáborné, Érdről Kristóf Ferencné, Gödöllőről Kuncz Veronika és a Gödöllői Nép- művészeti Stúdióból Petrás Anna munkáját tartotta kiál­lításra méltónak a zsűri. Minden bizonnyal több me­gyebelit vonzana egy olyan hímzőpályázat — ha nem is országos —, amelyet Van ké­né Dudás Juli emlékére ren­deznének szűkebb hazánk­ban ... V. A. Dr. Holtai Lászlóné, fővárosi népi iparművész úrihímzéses futója Kis Jankó Bori-díjat kapott Kikapaszkodás. Manap­ság, amikor a hírközlő szervek teli vannak a málnaháború, a krumpliharc és más mezőgaz­dasági hadakozások (lásd például még a váltó beveze­tése körüli hercehurcát) hírei­vel, igazi felüdülés olyan ese­ményekről hallani, hogy ho­nolhat béke a szántó- és egyéb agrár célokra hasznosított föl­dek fölött. Egy ilyen kedvderítő kivétel volt az a Kikapaszkodás cí­mű riportfilm is, amely innen, Pest megyéből, nevezetesen a szentmártonkátai Kossuth Tsz háza tájáról tudósított, mégpe­dig abból az apropóból, hogy ott annyi kudarc és gond után végre jóra fordultak a dolgok. Voltaképpen az a szövetke­zeti közgyűlés adta a mintegy huszonöt perces helyzetkép keretét, amelynek során ismét dr. Samu Jánost választották meg elnöknek, s amely ren­dezvényen többen is elmond­ták: mire vezethető vissza a mostani siker, mi magyarázza, hogy ismét jókedvvel dolgoz­nak a tagok. Mint hallhattuk, elsősorban annak, hogy az egyesüléssel igencsak megnagyobbodott kö­zös gazdaság új vezetősége néhány évvel ezelőtt draszti­kus változtatásokat vitt vég­hez. Tetemes létszámcsökken­tést hajtottak végre — ezt ki­terjesztették mind a javító- műhelyek, mind az irodák dolgozóira —; aztán jóval ke­vesebb személyszállító j ár­Az ácsai műemlék templom történetére vonatkozó kutatá­sok az épület eredetét egyér­telműen nem tisztázták. Ala­pítólevelét a kutatók még ed­dig nem találták. így érthető, hogy az eredettel, valamint az építés idejével kapcsolatban sokféle mendemonda járja. Ezek részben feltételezésekből, vagy néhány éléggé nem bi­zonyítható adatból táplálkoz­nak. Közülük néhány külön­böző sajtótermékekben nyom­tatásban is megjelent, s ez a tény növelte az elbeszélések hitelét. Császári birodalom? A legrégebbi hagyomány Nagy Konstantin görög csá­szárnak tulajdonítja a temp­lom építését. A régiek úgy tar­tották, hogy a császár birodal­ma kiterjedt erre a vidékre is. A hagyomány két tényre tá­maszkodik: Az egyik: a temp­lom karzat alatti része bizán­ci építészeti stílusú, alaprajza egyenlő szárú görög kereszt, s a templom bazilika jellege. A másik: Öcsa a görög Ochia szóból származik, mely ma­gyarul házat jelent. Egy másik jelentős hagyo­mány szerint Nagy Károly, frank király építtette a temp­lomot. E feltevés hívei a frank birodalom határát megnövel­ték és Öcsa jelenlegi területét a birodalomhoz tartozónak képzelték. A templom építésé­re vonatkozó gondolatuk hite­lét az táplálta, hogy Jókai Mór a kalocsai levéltárban egy fel­jegyzést talált, amely eredeti­leg az ősi kalocsai templom egyik kövére volt vésve. A feljegyzésben szerepel Öcsa ne­ve Nagy Károly által létre­hozott hét magyar eklézsia között: „Has septem oeklésias aedificavi: Carolus Magnus Öcsa, Bocsa, Kócsa, Bocska, Madocsa, Kalocsa, Babocsa.” A harmadik lényegesebb művet, alkalmaztak; legfőbb újításként pedig önálló elszá­molású főágazatokat honosí­tottak meg. Tizenhét ilyen egységre osztották a szövetke­zetei, s ezek olyasféleképpen működnek, mint egy nagyvál­lalaton belül a kisebbek. (Még a központi iroda Is ilyen ön­álló státust kapott!) Ezek a főágazatok gyorsan jó emberi és munkaközösségekké formá- lódnak, s élükön a választott vezetőikkel, immár jövedel­mezően működnek. És még egy nagyon fontos elhatározást érleltek meg a szentmártonkátaiak: ők nem­csak beszéltek a manapság oly divatos pályamódosításról, szakmaváltásról, hanem azt számos tagjukkal végre is haj­tatták. Még arra is akadt pél­da, hogy valaki a paradicsom­földekről .a cipőgyártó rész­legbe vándorolt át —, hogy az egyik műhelyből a másikba való kerülést ne is emleges­sük. Ez a munkaszervezési ru­galmaság szintén nagy erőt ad a Kossuthnak. Nyilvánvalóan jó volt mind­ezt hallani — különösen azok­nak, akik Pest megyei szem­mel tekintették meg a szóban forgó adást —, s alighanem még nagyobb kedvünket lel­hettük volna ebben a Kika- paszkodásban, ha kevésbé tű­nik jólíésültnek, sallangmen­tesnek. Ezt a képes-hangos beszá­molót ugyanis nem a tévések, hanem a 'Reflektor Kiadó és a Movi munkatársai készítet­hagyomány már szűkebb kör­ben terjedt el, s a XX. száza­di műemléki kutatások ered­ményei a népi feltevést jelen­tősen visszaszorították. A fel­tevés Zsigmond császár korá­ra teszi a templom építésének idejét. Ennek hívei azt gon­dolták, hogy a templom déli oldalának külső falán még 80 —90 évvel ezelőtt is jól látható freskó női alakja Brankovics szerb fejedelem leanya, aki ezt a templomot elesett vőle­génye emlékére emeltette, A titkos tanácsos is Egy feljegyzés szerint a múlt században Tessedik Fe­renc régész, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagja, ki­kérte három építészszakértő véleményét az ócsai temp­lommal kapcsolatban. Gaert- ner, a müncheni architektúra professzora; Klaure, királyi építészi tanácsos és Wielbe- lung, bajorországi titkos taná­csos egybehangzó véleménye szerint a templom a. X. szá­zadban épült. Bizonyítható viszont, hogy a premontrei prépostsagról elő­ször írásban 1234-ben, majd 1240-ben emlékeztek meg, ami­kor Benedek ócsai prépost bi­zonyságot tesz egy birtokügy- gyel kapcsolatban. Az ócsai monostortól egy 1264-es ha­tárjáró oklevél emlékezik meg először. Az ócsai apátot említi 1270 és 1272 között egy újabb határjárás kapcsán. 1455-től pedig Benedek ócsai apátról van tudomásunk. Magyar Sándor Öcsa Cigány a sátorban Régebbi történeteinkből, me­lyeket nemegyszer mások is kisajátítanak, áthelyezve azo­kat más térbe, időbe — eleve­nítsünk fel egyet, amikor a „Ferenc Jóskánk’’ őfelsége, ki­ték, s ők — lévén nem a kép­ernyőt közvetlenül kiszolgáló emberek —, bizony a régi filmhíradók elegáns modorá­ban láttatták, mondatták el, amit fontosnak tartottak. Ez a stílus azonban manapság már egy kissé divatjamúlt, hogy azt ne mondjuk: ósdi. Mosta­nában az izgalmasabb kérdez- getések és a szintén érdeke­sebb válaszok korát éljük, s az olyan eminens hangvétel, mint amilyennel a kedd esti vetítéskor találkoztunk, nos, azt már meghaladta az idő. Kalendárium. Az a je­lenkori tévézés metódusa1 pél­dául, mint amit a Kalendá­rium csinál. Egyrészt a leg­elevenebb élő adásban társa­log az előfizetőkkel, másrészt egy olyan mozgalmas maga­zint nyújt, amely a maga te- matikusságával sok-sok új­donságot, érdekességet, és rá­adásul számos jótanácsot ad a publikumnak. S mindezt ta­buk nélkül, hiszen még arra is rákérdeztek benne, hogy ugyan hány millió forintba (körülbelül nyolcba a négy he­lyett) került az Afrikát meg­járt Teleki-expedíció útja, s hogy miképpen lehetett ösz- szekunyerálni ezt a jókora summát. Hát úgy — mondta el dr. Gábris Gyula, a csapat vezetője —, hogy vagy nyolc­van hazai vállalatot, céget vé­gigjártak, s azok sorra kise­gítették őket reklámkereteik­ből. íme a példa, lehet utánuk csinálni... Akácz László rályunk, császárunk ide járt mulatozni, vadászgatni Gödöl­lőre. Egyszer kíséretével a Fácá­noskert közepére érve észre­veszi, hogy ott sátoros cigá­nyok tanyáznak, s füstölög az egyik sátor. Közelebbről látja ám, hogy egy bajszos cigány pöfékel, nagy csibukjából szé­pen eregeti a füstöt a sátorlap alól. Az idő már télre forduló volt, s nem volt már szívet- lelket melengető a levegő, ezért odaszólt a királyi fen­ség: „Hallod-e, cigány, nagy a hideg ugye?’r Mire a cigány eresztett még egy füstgomo- lyagot, s imigyen válaszolt: „Maga tudja, maga van kinn...” Gödöllői figurák Ha régebben fogok hozzá ez íráshoz, sok emberi figuráról írtam volna, nevüket azonban most már kihullajtja az idő az emlékezet rostáján, de egyné­hány azért megmaradt: Tuti Jani, aki kerekes kis­kocsijával a főtéri (ma Sza­badság tér) HÉV-állomáson hordárkodott, segített a cso­magok szállításában, de köz­ben a főtéri községi WC-t is ő kezelte. Nem teljes beszédű ember volt, s ha valaki érthe­tetlenül magyarázott, rámond­ták: akár a Tuti Jani. A paraszti rétegből tréfái­val, vicceivel kitűnt egy em­ber: Vicces Matuz bácsi, aki mindig a helyzetnek, időnek megfelelő és odaillő tréfáival kedveltette meg magát, s így lett megkülönböztetett neve. A velem egyidősek még em­lékeznek a gödöllői „csillag- vizsgálóra”, ezt a férfit a fej- tartása miatt nevezték el így. Ha valahol megjelent — s akik nem ismerték —, azt hit­ték, hogy az eget kémleli, nap­pal is vizsgálja a csillagokat. S ezért mások is felpillantot­tak. Voltak, akik tudták sze­rencsétlenségét, s maguk is se­gítettek neki keresni az égi­testeket. fia valaki — ember vagy ál­lat — legyöngült állapotban volt, akkor a Kertész nevű ko­csis lovához hasonlították, mely oly gebe volt, hogy meg kellett támogatni a talpon- maradáshoz. Gazdája arr^ hi­vatkozott, hogy alig akar en­ni. Többször a járókelők se­gítségével állították fel a ko­csirúd mellé. Ki is múlt sze­gény állat — sokak szerint: éhhalálban.,. Szántai Sándor Gödöllő Családpedagógia Létproblémák Családpedagógiai tábort szerveznek augusztus 14—20. között. Helyszíne a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ lesz. Az egy hét so­rán szó lesz a létproblémák­ról, a szociálpolitikai intézmé­nyekről. illetve ezek kapcso­latáról a családokkal. A résztvevők ön- és társis­mereti tréninget is tartanak, két csoportban. Az itt el­hangzottakat videón rögzítik és később elemzik. Majd a csoportvezetők irányításával problémagyűjtés lesz, témája a felnőttek érzelmi konfliktu­sainak okai a családban. Az előadók között lesznek Talyigás Katalin és Hegyesi Gábor, az ELTE Szociológiai Intézetének munkatársai, Kul­csár Zsuzsanna pszichológus és Heleszta Sándor szocioló­gus, a Tömegkommunikációs Kutató Intézet munkatársa. Szó lesz hazai és nemzetközi eredményekről, vizsgálatokról, kutatásokról. Kis-Kína természetesen nem Kínában van, hanem Ameri­kában, s ott is San Francisco kínai negyedének — Little China — a neve. Ez az eg­zotikus (legalábbis az átlag­amerikai szemével egzotikus) negyed kedvelt színtere kü­lönböző kalandfilmeknek. Megfordult már itt Charlie Chan, Bruce Lee, Jack Ni­cholson, sőt, Bud Spencer is. Hogy e vonzódás oka pusz­tán az egzotikum volna, alig hihetjük. Van e történeteknek minden bizonnyal valamelyes valóságalapja is, nevezetesen az, hogy Little China roman­tikus és áttekinthetetlen si­kátoraiban vígan tenyészhet mindenféle törvényellenesség, a jó öreg prostitúciótól a jó öreg kábítószer-csempészésig, s a fiatalabb fegyverkeres­kedelemtől a még fiatalabb terrorizmusig. Egyszóval: Kis- Kína tekintélyes és jól szer­vezett alvilággal rendelkez­het — de mért éppen Kis- Kína ne rendelkezne ezzel a világ nagyvárosai közül? A helyi sajátosság legfeljebb annyi, hogy itt feltehetőleg valóban a kínai bevándorol­tak, s már talán második vagy harmadik generációjuk is, az egyéb helyeken meg* szokottnál nagyobb számban vesznek részt az üzletben. A mozikba most kerülő ame­rikai film, a Nagy zűr Kis- Kínában íróit és rendezőjét, Gary Goldmant, David Wein­steini, illetve John Carpentert azonban láthatólag nem a kí­nai alvilág szokott és ismert képének újrarajzolása izgatta elsősorban. Ez a film ugyan erősen kapcsolódik ehhez az alvilághoz, de ahogyan ez az alvilág elénk tűnik, abban több a misztikus és fantasz­tikus elem, mint a standard krimivonás, Carpenter — aki­ről tudjuk, hogy jeles krimi- és horrorrendező — több, ha­gyományosnak számító bűn­ügyi film- és sci-fi-műfajt vegyít össze, s kihoz belőlük valami sajátos kevercset, melyben világosan felismer­hetők ugyan egy rettenthetet­len hősre épülő kalandfilm, E másik amerikai film na­gyobb tétekkel játszik. Itt szó sincs butáskodásról, műfaj- kiforgatásról, komolytalan ÖŰ letekről és fordulatokról. Itt minden véresen (szó szerint úgy) komoly és filozofikus. Itt életről és halálról van szó, erőszakról és humánumról, bűnről és bűnüldözésről, az emberi jog és a sérthetetlen személyiség kérdéseiről, a cse­lekvés súlyos erkölcsi konf­liktusok közé szorított hatá­rairól vagy ezek átlépéséről. Itt kibékíthetetlenül ellentétes világok — a 'börtönben őr­zőitek, a börtönőrök, s a kül­világ — ütköznek össze, a bé­kés megoldások legkisebb re­ménye nélkül. Ugyanakkor szabályos kalandfilm is ez; annak is az úgynevezett me- nekülésfilm-változata. Egy abszolút biztosnak vélt börtönből megszökik egy több­szörösen visszaeső rablógyil­kos; vele segítője, egy fiatal bűnöző. Véletlenül egy olyan vonatra keverednek, amely négy, egymáshoz kapcsolt mozdonyból áll, s mivel a mozdonyvezető szívinfarktus­ban meghal, a mozdonyok el­szabadulnak. Hajmeresztő szá­guldás következik az iszonya­tosan kemény alaszkai télben, vad, sziklás-havas hegyeken és síkságokon át. Sem a két egy nagyszabású gengfilm,' egy karatefilm, s egy fan­tasztikus film alkotóelemei, de mégis valami furcsa, különös egységet alkotnak, mely mind­ez a sokféleség együtt, s egy­ben más minőség is. Lehet, hogy Carpenter jót derülne az efféle okoskodáso­kon, s azt mondaná: —Ugyan kérem, én csak meghökkentő és változatos történetet akar­tam elmondani a kis kínaiak­ról, akik néha csodás dolgok­ra képesek. Felnagyítottam, amit fehér ember számára megmagyarázhatatlan képes­ségeikről mesélnek, s túlpör­gettem egy kicsit a karate­jeleneteket is, amelyek úgyis mindig hihetetlen dolgokkal traktálják a nézőt. Filozófia, új minőség és más efféle csa- csiságok? Jaj dehogy! Meg hogy logikai, fizikai és bio­lógiai törvények, világos cse­lekményvezetés, hihető fordu­latok, ésszel felfogható trük­kök, meg a többi? Ne tessék kacagtatni! Elég, ha elindítom a mesét, s mindig kitalálok valami új mozzanatot. Van egy nagy darab, nem valami agytröszt, sült amerikai ka­mionsofőr hősöm, aki beleke­veredik ezekbe a kínai ka- ' lándókba, van két csinos, zöld szemű lányunk (az egyik kí­nai), van egy rahedli kínai gengszterünk s egy másik ra­hedli karatésünk, van egy mindenható öreg kínai, Lo Pan, aki mindössze kétezer éves, de még fickós. Ezeket szépen összeeresztém, földön, égen, föld alatt, vízben, tűz­ben, gőzben, villámban és kész. Az egészből nem jön ki semmi, de azt nagyon kitű­nően el lehet mesélni. Hát ennyi. Na ugye, milyen egyszerű ez? Ha arra az egyre vigyázunk, hogy véletlenül se vegyünk komolyan semmit a filmben, akkor nincs vész. Kapunk másfél óra vattacukor-nyalo- gatást, s a végén a kezünk­ben marad egy görbe, raga­csos hurkapálca. Kell ennél több a mai szűkös időkben? szökevény (s a véletlenül a vonaton maradt vasutaslány), sem a vasúti társaság nem képes megállítani a szerel­vényt. A börtönparancsnok, aki legalább olyan veszedel­mes, pszichopata személyiség, mint a menekülő gyilkos, he­likopteren ered a szökevé­nyek nyomába. Egy végső ösz- szecsapásban ő marad alul, de — miután a fiatal bűnöző és a lány mozdonyát sikerül lekapcsolnia — Manny, a gyil­kos, akiben egy pillanatra mégis feltámad az emberség, maga is a pusztulásba ro­han a megállíthatatlan moz­donyon, állva, szembenézve a halállal. Ha arra gondolunk, hogy a filmet a Nyugaton dolgozó Andrej Koncsalovszkij ren­dezte, nem meglepő ez a hol­lywoodi sémákat kiigazító, megnemesítő megoldás, a film filozofikus hangvétele, mely az izgalmakon, a kalandfil­mek elhagyhatatlan megoldá­sain is átüt. S hiába Ameri­kában készült, nagyon orosz film ez. Még a tájak fény­képezése is olyan, hogy nem Alaszka, hanem Szibéria jut eszünkbe, s az alapvető konf­liktusban is érezhető valami­féle oroszos gondolkodásmód. Takács István Tv-figyelő' Szökevényvonat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom