Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

1988. Augusztus i, csütörtök 3 Otthonosság, megtartó erő Beérett a gyümölcs Mikolán A görbe botos, idős ember lassan tipeg. Amint mellém ér, megszólít, s panaszkodva közli: — Nálunk itt Vámos- mikolán két hónapja nem esett. A falu arca Kiszáradt a Börzsöny pa­tak, fonnyad a kukorica, szá­rad a málna levele, vesszeje metszőollóra vár. Ám az al­mafák húsos gömbjei fénye­sen kandikálnak a zöld le­velek mögül. — Csalódhatok, ha azt aka­rom látni, amiért elismerést kaptak a megyei testülettől — aggódtak a helybeliek, hiszen ^mindent lehervaszt a hőség. Számomra viszont mindig vonzó ez a község. Házai, la­kói olyan atmoszférát sugá­roznak, hogy az ide érkező csak az idő múlásán sajnál­kozik örökké, mert szeretne sokáig bolyongani azokon az utcákon, ahol a takaros, de nem hivalkodó házak sora előtt nyírfák karcsú törzse fe­hérük, fenyők posztóinak, máshol meg gyümölcsfacse­metéket osztott egykor a ta­nács, hogy ültessék ki a há­zak elé. Amit majd terem, azt fogyasszák egészséggel. Ma már a piacra is jut a termés­ből. A tanácsháza előtti tér a környékbeli falvak szolgáltató központja is. Itt kell átszáll- ni az autóbuszokra Tésa meg Perőcsény, a két kicsi, de mesésen szép társközség fe­lé. Itt van a vas-műszaki bolt, melynek évtizedes erkölcsi tő­kéjéről így beszélnek: — Van amit Pesten sem kapsz meg, itt viszont bemész és megve­szed, mint két deka élesztőt. Nem győzök csodálkozni azon, hogy az alig kétezer lelket számláló helységben száz mé­teren belül három fodrászüz­let is található. Kettő privát, egy a Kemencei Vegyesipari Szövetkezeté. Kunstár Mária női-férfi fodrász először a vá­ci közgazasági szakközépisko­lában érettségizett, aztán Esz­tergomban kitanulta a szak­mát, s alig több, mint egy éve, hogy bízva a befektetés meg­térülésében, szép kis műhelyt rendezett be a főtéren. — Jönnek ide a mikolal asszonyokon, férfiakon kívül a szomszéd falvakból, még Nagybörzsönyből is. Elsők a megyében A Pest Megyei Tanács V. B., a Hazafias Népfront megyei elnöksége, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, a Vöröske­reszt megyei vezetősége által meghirdetett Tisztaságot, ren­det környezetünkben ver­seny 1987—88. évi szakasza lezárult. Az értékelők szerint kiemelkedő szervezőmunkával Cegléd, Gödöllő, Dunakeszi, Monor, Nagykáta, Nagykőrös, Szentendre, Vác körzetköz­pontok ég a körzetükhöz tar­tozó települések, valamint Százhalombatta ért el figye­lemre méltó eredményt. A Vállalatok, intézmények közül kiemelkedőnek bizonyult a Pest Megyei Növény- és Ta­lajvédelmi Állomás (Gödöl­lő). Az első helyre került Vá- mosmikola. A 800 ezer forin­tos díjat — akár korábban is — csak a falu tisztaságára, rendjére lehet fordítani. A második helyezett Tápióság 600, a sorban következő Száz­halombatta 400, Nagykőrös 200 ezer forint jutalomban ré­szesült. Oklevelet kapott Ceg- lédbercel, Isaszeg és Érd, va­lamint a fent említett gödöl­lői intézmény. Az augusztus 20-i ünnepsé­gek alkalmával örülhetnek majd a települések, így Vá- mósmikola lakói, az odaítélt elismeréseknek. — Nem egy év alatt érett be ez a mi gyümölcsünk — mondja Koczó József, a köz­ségi pártvezetőség titkára, aki a verseny céljának az embe­rek közérzetét meghatározó környezet formálását tartja. Szerinte nagyon sokat tettek ezért a tanács vezetői, köz­tük Szabó Lajos vb-titkár, de nem utolsósorban a négy éve nyugdíjazott Tóth Lajos el­nök, akik a népfronttal, a Vö­röskereszt vezetőségével együtt erősítgették emberi kapcsola­taikat. Segített az Alagi Állami Tangazdaság mikolai egysé­gén keresztül, sok mindenben lehet számítani többek kö­zött a Váci Kötöttárugyár ki­helyezett üzemének kollektí­vájára. A nyolcszázezer forintról természetesen a tanácsnak kell döntenie, de ami a helyét il­leti, azzal nem lesz gond. Épí­teni kell az Ipoly menti köz­ségek közös szennyvíz- és szeméttároló telepét, amihez ugyan vagy tíz község járul hozzá, a költség felét megpá­lyázva a megyei tanácstól is érkezik segítség, de ezért fel­emészt a kettő együtt vagy 25 millió forintot. Teremtő közösség A falu gyalog- és közútjai­nak 85 százaléka aszfalttal burkolt. Az állattartást éssze­rű keretek között, tanácsi ren­delettel szabályozták. Ezt elé­gedetten nyugtázza a 33 évig elnöklő Tóth Lajos, aki ma sem közömbös a falu ügyei iránt, s tiszte is, mint tanács- és vb-tagnak, hogy sorolja azt, ami szerinte aktuális. A sütödére ismét ráférne egy felújítás. Az Ipoly, a pa­takok szabályozása után most fásítani kellene az új med­reket. Ez ugyan a KÖVIZIG gondja, de ha csemetéket ad, az emberek elültetik. — Ír­jam meg — köti a lelkemre — azzal együtt, hogy a* falu fásításához az egri erdőfel­ügyelőség adott annak idején sok csemetét. Dél felé jár az idő, amikor a fagyalsövénnyel szegélye­zett Kossuth utcán haladunk Szabó Lajossal, aki látható örömmel mutat a portákra, a házak külső frontjára, míg egyszer elébünk nem toppan a múlt. Földbe szúrt kardot formáznak a tömör fehér kö­Gépkocsitűz - de nem igazi vek, azt szimbolizálva, hogy vége a harcnak. Illés Gyula 1975-ben felavatott szobor­alkotása előtt a Görgey-par- tizánok emlékparkjában fe­hér szárnyú pillangó lebben a noteszom fölé, mint aki be­lekukkant, megjegyzem-e, hogy itt jártam. Tücsök pen­get a száradó fűszálak kö­zött. Mögöttünk az óvoda gye­rekhada csivitel. Az udvarban Tóth Józsefné vezető óvónő fogad, a körzeti vöröskeresz­tes titkár szerepében, de azért megmutatja a patyolattiszta modern helyiségeket. Igen örül, hogyne örülne a nagy­szerű helyezésnek, amit a fa­luban szinte a családok közti nemes versengés hozott meg, s persze az, hogy ők is ösz­tönzik, segítik a mozgalmat. A Rákóczi úton Pintér Bé- láék és Pális Józsefék háza előtt gyönyörködöm a taka­ros portákban, a pompázó vi­rágokban. — Szóval ilyenek vagyunk — mondja a titkár, örömmel járatva végig a tekintetét, s elvezet Reittinger Jánosék házához, ahol a telek szerinte kész botanikus kert. A már nyugdíjas kovácsmester, gé­pész, később gépkocsivezető, akinek kazánszabadalmai van­nak (terveit Zalaszentgróton kivitelezik, s ezek a berende­zések füstmentesen égetik el a tüzelőanyagot), aki 1972 óta minden ipari vásáron szere­pel velük, a maga teremtette környezetben magyaráz: — Ez itt a futó lila akác, az arany­eső, a boglárka, a trombita fo­lyondár. Fehér szélű, sárga nyelű virágot terem a kecs­kerágó. Az utcán porcsinró­zsa színes szőttese borítja az árokpartot. A tetőteraszról nézve kitá­rul a panoráma. Egyik olda­lon a Börzsöny vonulata, az utca végén a határfolyó, s azon túl már a szlovákiai nyárfák bólogatnak, közvetlen előttünk a másik ország hegy­oldalai magasodnak. Otthonosság, megtartó erő. A távoli üzemekből estére ha­zatér az is, akinek a perő- csényi tsz-ben, az állami gaz­daságban, az Elektherm Szö­vetkezetben vagy a Kötöttáru- gyárban nem jutott munka. Itt mindenki mindenkinek köszön, de a hangszínéből ki­érezni azt is, kit mire tar­tanak ,a munkája, embersége, s aszerint: mit tesz a falu­jáért? Kovács T. István A gyűlés végére lecsillapodtak a kedélyek Nehéz szomszédságban élnek Nyugalmukat kérték vissza a szigethalmiak Ugyancsak viharos hangula­tú lakossági fórum helyszíne volt kedden délután a sziget­halmi tanácsháza udvara. Más­kor délután 5 óra körül nem­hogy gyűlést tartani, jószeré­vel beszélgetni sem lehet a nyílt utcán ezen a környéken, hiszen a szuperszonikus kato­nai repülőgépek szállnak szin­te karnyújtásnyi magasság­ban. Szigethalom ugyanis szomszédos a katonai repülő­térrel. Ezen a délutánon azon­ban szünetelt a gyakorlat, ez tette lehetővé a fórum meg­tartását. — Ez az esemény nem kez­dete, hanem egy jó ideje tar­tó munka része volt — mond­ja Németh Gábor tanácselnök. — Vaskos iratcsomó gyűlt ösz- sze a repülőtérrel kapcsolato­san. A környéken lakók til­takozó, panaszos levelei, a lég- lökésesek által okozott károk felsorolása éppúgy megtalál­ható a kötetben, mint a tanács vagy az országgyűlési képvi­selő ez ügyben folytatott leve­lezése. Már fizet a biztosító — Valóságos csatatér az ud­varunk egy-egy mozgalmasabb repülési nap idején. A csere­pet lesöpri a háztetőről a lég­örvény, ruhát szárítani már régóta nem merek az udva­ron. Szép a kert, a kislányo­mat mégsem tudom rávenni, hogy itt játsszon, még a te­raszra sem mer kimenni, amióta egy léglökés valósággal a falhoz vágta — mondja egy fiatalasszony a Kolozsvári ut­cában. Ez a hosszú utca szin­te meghosszabbítása a leszál­lópályának, a gépek itt még akkor is ijesztő látványt nyúj­tanának, ha zajt nem is halla­nánk. A jelek szerint a zaj- és rez­gésártalmakat még az emberi szervezet viseli legjobban, vagy rajtunk látszik a legkevésbé. A házak falai, födémszerkeze­te azonban ugyancsak meg­sínyli a kis magasságban vég­zett légi manővereket. A ta­nácselnök kitartó munkájának eredményeképpen néhány hó­napja az Állami Biztosító haj­landó fizetni a biztosítással rendelkezőknek a bizonyítha­tóan repülők okozta károkért. Természetesen nem Németh Gábor kérésére döntött így a biztosító, hanem a Szovjet— Magyar Katonai Vegyes Bi­zottsággal folytatott egyezte­tő tárgyalások hatására. A nyár elején az egyik repülési nap után a tanácselnök kihív­ta Szigethalomra dr. Ádám Zoltán alezredest, a vegyes bi­zottság magyar tagozata tit­kárságvezetőjét. Ezek után jú­nius 17-én levélben értesítette dr. Ádám Zoltán a Szigethal­mi Tanácsot, hogy „csökken­tik a repülés intenzitását, a későbbiekben pedig a rendkí­vüli zajú és lökéshullámú har­ci gépeket kivonják Tököl térségéből. Ennek időpontja azonban csak ez év őszére vár­ható." Riasztó tények — Szerettük volna tájékoz­tam a lakosságot arról, hogy mit intéztünk az ügyben — folytatja a tanácselnök. — Ugyanakkor úgy éreztük, sze­rencsésebb volna, ha nem má­sodkézből származó informá­ciókat kapnának. Polgárdi Jó­zsef, a választókerület ország- gyűlési képviselője segített ab­ban, hogy ez a fórum az il­letékes katonai szervek képvi­selőinek részvételével létrejö­hessen. Négyszáz, a végsőkig elkese­redett, csalódott és bizalmat­lan emberrel néztek farkas­szemet a tanácsi vezetés, az országgyűlési képviselő és a meghívott katonák. Érzelmi kifakadások, elkeseredett, in­dulatos közbeszólások és való­ban nyugtalanító tények hang­zottak el. Hiszen bizonyítható, hogy a községnek a repülőtér felé eső részén található óvo­dájában több a hallássérüli kisgyermek, mint a többi gyer­mekintézményben. A léglöké­sek nyomán összecsapódó elektromos vezetékek olykor egész napos áramszüneteket okoznak, leolvadnak a hűtő­gépek, tönkremegy a fagyasz­tóban tárolt hüs, nem műkö­dik a vízszivattyú. Az éjszakai repülések és a lakóházak fö­lött végzett veszélyes manőve­rek sok tízezer munkásember pihenését teszik lehetetlenné. A hosszúra nyúlt gyűlés vé­flrontális ütközés után kigyulladt, majd felborult Pest megyé­ben egy Zaporozsec személyautó. A gödöllői tűzoltók rövid idő alatt a helyszínre érkeztek, és speciális oltóanyaggal lokalizál­ták a lángokat. Az esetnek több kíváncsi járókelő is szemta- juija volt. akik már tudták, hogy tűz lesz, mivel a tűzoltás a jödöllűi tűzoltóság kiképzési tervében szereplő egyik gyakor­lat volt SZOT kontra kormány? Szokatlan szópárbaj színtere volt az el­múlt héten a hazai tömegtájékoztatás. A forintleértékelés, majd a benzináremelés után a kormány, illetve a szakszerveze­tek részéről egymást érték a nyilatkoza­tok, állásfoglalások; volt ezenkívül szó­vivői interjú, nyílt levél, rádiójegyzet, az­tán a viszontválaszok; újabb levél, újabb interjú. Ügy tűnik, az álláspontok lényegében nem közeledtek: a kormány továbbra is kitart a mellett, hogy egyes konkrét ár­emelésekről nem szükséges előzetesen konzultálni a szakszervezetekkel, a jövő­ben is csak politikai és nem napi dönté­seket egyeztetnek. A szakszervezetek ugyanakkor úgy vélik, hogy a legutóbbi áremelések következtében a tervezett idei árszínvonal veszélybe került, ezért ehhez a lépéshez mindenképpen előzetes szak- szervezeti véleményt kellett volna a kor­mánynak kérnie. A szakszervezetek nem fogadják el azt az érvelést sem, amely magát az áremeléseket indokolta. Sze­rintük a költségvetés hiánya nem a la­kosságnál keletkezett, hiszen a jövede­lemkiáramlás eddig a tervezett mértéken belül van, ily módon nem lett volna sza­bad újabb milüárdokat a lakosságtól el­vonni. A vitatkozó felek között igazságot ten­ni nem e cikk feladata. A közvélemény hajlik arra,, hogy egyértelműen a szak- szervezeteknek adjon igazat — hiszen a lakosság közvetlen, napi érdekei az ő ál­lásfoglalásukból domborodnak ki —, ugyanakkor azzal is tisztában kell lenni, hogy a költségvetési egyensúly megterem­tése magának a stabilizációnak, a gazda­ság további hanyatlása megállításának fontos feltétele. Ehhez pedig elkerülhetet­lenek a drasztikus intézkedések. Van azonban a vitának egy messzebb­re mutató tanulsága is: a kormány és a SZOT együttműködése szempontjából ma még alapvető kérdések is tisztázatlanok. Hogy csak a legfontosabbat említsük: mind a mai napig a legfelső szinten lé­nyegében jogi garanciák, törvényben sza­bályozott kötelezettségek és jogosítványok nélkül tárgyal, egyezkedik a két fél. Ezért is sürgetik a SZOT vezetői minden fóru­mon a szakszervezeti törvény megalkotá­sát. A történelem sodra igen gyors lett az utóbbi időben: alig egy éve még azért ostorozta a sajtó a szakszervezeteket és a kormányt, mert a kettőjük közötti tár­gyalások a nyilvánosság kizárásával tör­téntek, sokszor utólag is legfeljebb a tár­gyalások tényéről értesült a közvélemény. Ehhez képest hatalmasat léptünk a glasz- noszty felé, hiszen immár szem- és fül­tanúi lehettünk a nemegyszer indulatos véleményeltéréseknek. Most azonban, hogy a közvéleménynek módja van belelátni a korábban titkosí­tott konzultációk világába, körvonalazó­dik — ami persze korábban is létezett, de nem látszott —, hogy az össztársadal­mi érdek is milyen bonyolult részérde­kekből áll, mennyi ellentmondást hordoz­va jelenik meg. Kompromisszumok árán születnek a döntések, amelyek között le­hetnek jobbak és rosszabbak. Az egyik közelebb van az optimumhoz, a másik távolabb, mindig enged valaki, s aki en­ged, az általában többet-kevesebbet ve­szít is. A társadalom érdekstruktúrája nem lett egyszerűbb attól, hogy most már szabad róla beszélni, egyre inkább nyílttá lehet tenni az ütközéseket. A nyíltság szüksé­ges, de nem elégséges feltétele a demok­ratikusabb, és egyidejűleg hatékonyabb nemzetgazdaságnak. Ez a társadalom rég­óta esedékes nagykorúsításának része, ám a konfliktusok ettől nem enyhülnek. Az idő sürget, törvényben rögzített kötele­zettségek és jogosítványok kellenek az ér­dekütközések kezeléséhez. gére lecsillapodtak a kedé­lyek, hiszen az illetékesek el­mondták, hogy állami és egy­házi ünnepeken, valamint szombaton és vasárnap nem indulnak a repülőgépek és na­ponta 14 és 16 óra között ugyan­csak szünetel a repülés. Az éj­szakai gyakorlatokat legföl­jebb este 10-ig végzik ezután. Abban is megállapodtak a fó­rum részvevői és a HM ille­tékesei, hogy késő ősszel is­mét falugyűlést hívnak össze ebben az ügyben. Hol mi számít zajnak ? — A vaskos levélköteg is bi­zonyítja, hogy a tanács min­dent megtett a szigethalmiak nyugalma érdekében. S a sok személyes beszélgetést, utánjá­rást, telefonon való megkere­sést még nem is tartalmazza az irathalmaz. Elégedett-e a fórum eredményével? — kér­dezem a tanácselnököt. — Tulajdonképpen igen, bár ahhoz képest, amit az illetéke­sekkel folytatott levelezés tar­talmaz, számomra nem adott újat a fórum. Sőt, elbizonyta- lanít az a tény, hogy a HM képviselői nem közölték ala­kossággal azt, amit a tanács­nak már korábban levélben megígértek, vagyis, hogy ősz­től eltelepítik a térségből a za­jos vadászgépeket. Hivatalos zajszintmérési ered­ményeket senki sem tud fel­mutatni Szigethalmon. Az egyik Kolozsvári utcai lakos azonban végzett ilyen méré­seket. Eszerint egy közönséges repülési napon a zajszint 120 decibel, körül mozog, összeha­sonlításképpen : a kiskunlac- házaí Égszöv felszámolja szi­gethalmi üzemét — amely sok helybelinek jelentett biztos megélhetést —, mert az egy al­kalommal mért 57 decibeles zaj miatt több mint 400 ezer fo­rint bírsággal sújtotta a Köjál, Igaz, az Égszöv zajára nem pa­naszkodtak a szigethalmiak. Móza Katalin MÍ0T Ősszel alakul A magyar ifjúság különbö­ző csoportjait tömörítő ifjúsá­gi szervezetek elhatározták, hogy ez év őszén megalakít­ják a Magyar Ifjúság Orszá­gos Tanácsát. Az új fórum igyekszik majd a diákság, a fiatalság érdekvédelmi fel­adatait ellátni, s törekszik az ifjúság egészét érintő kérdé­sekben — érdekegyeztetéssel — közös álláspontokat kiala­kítani. A MIOT-on belül vala­mennyi tagszervezet megtart­ja teljes önállóságát, tagjaira kötelező érvényű határozatot nem hoz. Döntéseit és állásfog­lalásait az egységes álláspont kialakításának igényével hoz­za meg. Valamennyi tag egy szavazati joggal bír a MIOT legfelsőbb fórumán, a köz­gyűlésen, ahol a tagszerveze­tek képviselőik útján fogad­ják el az alapszabályt, választ­ják meg a MIOT vezetőségét, elnökét és tisztségviselőit. A tervek szerint az orszá­gosan működő ifjúsági szer­vezetek alanyi jogon léphet­nek be a MIOT-ba, míg az egyéb ifjúsági tömörülések felvételi kérelméről a közgyű­lés dönt. A MIOT előkészítő bizott­sága felhívja az ifjúság va­lamennyi alkotmányos alapon működő, a képviseletre igényt tartó tömörülését, hogy már a szervezési, alapítási munkála­tokhoz csatlakozzon. A jelent­kezéseket szeptember elsejéig a MIOT előkészítő bizottságá­nak címére (1360 Budapest, Belgrád rakpart 24.) lehet be­küldeni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom