Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

Mindig nagy a forgalom Gödöllő legforgalmasabb hírlapbolt,ja a Szabadság téri pavi­lon, amelynek ablaka előtt a nap minden órájában találkoz­hatunk vásárlókkal. Az újságos napi forgalma 15—30 ezer fo­rint. A havi összeg megközelíti a négyszázezret. (Vimola Károly felvétele) Békésen egymással Kackázgató felnőttek Nem tudom, a gödöllői gye­rekek — 12—14 évesekre gon­dolok elsősorban — olvassák-e az újságot, mert ez a néhány sor miattuk íródik. Napsüté­ses délután Sápi Gábor gye­rekkori cimborámmal sétál­tam a városi piactér és a hely- történeti gyűjtemény melletti járdán, ahol utánunk is, mel­lettünk is, hozzánk hasonló korú felnőttek velünk együtt igyekeztek a dolgukra, ám időnként úgy ugráltunk, mint amikor gyerekek voltunk és kedvelt játékunkkal, a kocká­zassa! töltöttük időnket. Most kényszerűségből kackázgat- tunk és nem játékból, legfel­jebb azokat a srácokat szóra­koztattuk, akik őrült tempó­val száguldoztak közöttünk, mellettünk, előttünk, utánunk a kerékpárjukkal a keskeny járdán, mit sem törődve ve­lünk, felnőttekkel, gyalogo­sokkal. Sápi Gábor idegesen pattogott, én sóhajtoztam, má­sok káromkodtak, fenyegetőz­ték, a gyerekek pedig nevet­ve, egymást biztatva nyomták a pedált, követeltek utat ma­guknak és csillogó, villogó ke­rékpárjuknak. Lehet, a vakáció vége vál­totta ki belőlük ezt a felnőtt­pukkasztó, bosszantó, testi ép­séget veszélyeztető száguldo­zást. Lehet, hogy csak gyere­kes virtuskodás volt az egész abban a negyvenfokos, agyat forraló kánikulában. Talán meg is bocsátható, és az egé­szet el lehet felejteni. De ha rendszer lesz belőle, ha ál­landósul, ha a járdát egysze­rűen kisajátítják, akkor bi­zony számunkra a dühöngés, a sóhaj tozás, a fenyegető ká­romkodás mindennapossá vá­lik. Gondoljátok meg, srácok, és keressetek magatoknak meg­felelő pályát, akad még. hely a városban, s békében élhetnek a korosztályok. Higgyétek el, idejében kell kezdeni a békés egymás mellett élés tudomá­nyának elsajátítását! F. M. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 207. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 30., KEDD Lakossági fórum után nyílt nap Ha őrizzük, ez sem veszélyes Ase egyik legalattomosabb veszély, ami az emberiséget fenyegeti, a különleges ipari hulladékok környezetszeny- nyezése. Hazánk anyagi lehetőségei egyelőre a dorogi égetőmű és az aszódinak elnevezett lerakótelep megépí­tésére elegendők. Szeptember 15-én a galgamácsai ha­tárban próbaüzemet kezdenek. Ezt megelőzően lakossá­gi tájékoztatást tartott a kivitelező és a majdani üze­meltető Földgép Környezetvédő Szolgáltató Leányvál­lalat, valamint a társadalmi ellenőrzési bizottság. Befejezéséhez közeledik a félmilliárd forintos beruházás. Járomi Miklós, a Földgép műszaki igazgatóhelyettese elöljáróban célszerűnek látta összefoglalni mindazt, aminek feltétlenül el kell készülnie a próbaüzem elkezdéséhez. A fórum résztvevői ábrákkal ki­egészített ismertető segítségé­vel is tájékozódhattak. Meg­tudtuk például, az átadás előtt egy éven keresztül mé­rik, hogy a telep környezeté­ben milyen szennyezettség ta­pasztalható. Erre azért van szükség, hogy az üzemelés so­rán mért adatokat össze le­hessen hasonlítani a koráb­biakkal. Fokozott védelem Az évente 10 ezer köbméter hulladék befogadására terve­zett végleges lerakóhelyen két osztályba sorolt anyagokat helyeznek el. Az első veszé­lyességi osztályba tartozókat acélhordóban vagy kis konté­nerben. Ezt a kört alkotják a mérgek, a festékiszapok, a savas és lúgos iszapok, a gal- vániszapok. A második osz­tályba sorolt gipsziszapokat, Hétköznapi jelképek Egy szál fű, egy ödvas fa, egy arc j? Ellesett, helyesebben meghallott mondatok egy szálloda ' éttermében a szomszéd asztaltól: akár hiszed, akár nem, amikor átérünk a határon, amikor hazajövünk, mind­annyian kiköpünk az autóból. Ez a véleményünk arról, ami itthon van. Hál ez bizony szíven ütött, jobb lett volna meg sem hallani. Megkeseredett számban az étel íze ettől a több mint ízetlenségtől. Mit is mondhatnék az ismeretlennek? Mert bizony, jó lenne ezt nem szó nélkül hagyni. Keljek vitára vele? Mesél­jem el neki, hogy diákkorom­ban, ahányszor hazatértem a Magas-Tátrából, minden alka­lommal boldogan intettem az első magyar bakternak a vo­natablakból? Azokban a pil­lanatokban rendre elfeledtem a csodaszép tájtól való búcsú­zás okozta szomorúságomat. Nem hiszem, hogy ezzel az élménnyel ki tudnám egyen­líteni azt a nem is nekem szánt találatot, melyet végül is ellenem ért el kegyetlen, elfogadhatatlan kijelentésével a szomszéd. A hazaszeretet nem azt je­lenti, hogy a hibákat, a hibá- zókat is szeretni kell. Hiszen hol nincsenek vétkek és vét­kesek? A hazaszeretetre egy szál fű, egy odvas fa, egy te­leírt papíros, egy ismerős arc is figyelmeztethet bármilyen pillanatban. Azt is mondjuk, el kell utaznunk ahhoz, hogy megértsük, mit jelent otthon lenni. De ez sem feltétlenül szükséges, hiszen hányán él­tek és haltak meg úgy, hogy jóformán falujuk határát sem lépték át, és mégis tudták, hogyan kell a hazához viszo­nyulniuk. Munkatársunknak, Árvái Magdolnának vallotta egy Kanadában élő magyar a kö­vetkezőket. Életem nagy ré­szét nem itt éltem, a jólétet nem itt teremtettem meg, de ha újra itthon lehetnék, egy földkunyhóban is boldogan meghúznám magam. Mert mi hiányzik nekünk, akik elmen­tünk? Anyagilag semmi, csak a család, a haza, az igazi jó bará­tok, rokonok, akik, ha bajban vagyunk, mellettünk állnak. Itt vagyunk itthon, máshol csak bevándorlók lehetünk, még a a gyerekünk is magyarnak számít, pedig kint született. Szégyen ezt így nyersen ki­mondani, dicsekedni a sikk, pedig, ha visszamegyünk, mi, vagy bármelyik ismerős csa­lád, hónapokig szenvedünk, hiszen nem tudjuk igazán, hová tartozunk. Nem gondolkodik persze mindenki így. De próbáljuk elképzelni, hányán éltek és élnek olyan nehéz körülmé­nyek között, amit sokan már nem tudtak elviselni. El­hagyták hazájukat. Egy ilyen döntést megérthet az ember, de az igazi rokonszenve azo- ké, akik otthon maradtak. Hiszen, amíg van otthon, ad­dig a haza szó is értelmez­hető. Régóta őrzök egy számomra kedves fényképet. Űgv érzem, ez is hétköznapi jelképe a hazaszeretetnek. A Nagy-Kü- kiillő menti falu buszmegálló­jában hallgattam ki az asz- szonyok beszélgetését. Az egyikük szép kendőt vett ki a táskájából, megmutatni a többieknek. Ahogy az felénk is szokás, megkérdezték tőle, hol vette. Ott vettem, ahol az asszony fon, hangzott a vá­lasz. Ahol az asszony fon? Vajon mit jelenthet ez? Ismerőseim felvilágosítottak, s el is ve­zettek a helyszínre. A vidék központjában, Medgyesen, a történelmi városrész magjá­ban a sok műemlék épület egyikében ruházati bolt mű­ködik. A ház oromzata fölött egy szobor áll. Zur Spinnerin — olvashatjuk alatta a szász Ahol az asszony fon feliratot, vagyis a fonónőhöz címzett épülethez értünk, s ezt jelzi az idővel és a tör­ténelemmel dacoló alkotás. A szöveg német nyelvű, a vá­rost többségében románok lakják, de az én falusi asszo­nyaim mégis ehhez a vidék­hez ragaszkodnak, s a fonó asszony alatt kívánnak vásá­rolni, amíg testüket be nem fo­gadja a sír. Talán elfogulatlanul állítha­tom, hogy ez a kép önmagá­ban mesebeli. Mintha nem is a valóságot örökítettem volna meg rajta. Az előtérben a fo­nó nő, a hátul magasodó evangélikus erődtemplom tor nyán'ak sarkában a harangot kondító figura — a medgye- siek Pitz-nek hívják — az időtlenséget tükrözi. Az lenne jó, ha e felvétel érvényessége határidő nélküli maradna. —s. —V. foszfátiszapokat, fémtartalmú iszapokat, műanyaghulladéko­kat, olajos iszapokat ömleszt­ve tárolják. Járomi Miklós azt is el­mondta, hogy egyelőre csak az első osztályba sorolt anya­gok tárolómedencéjében kez­dik el a próbaüzemet. A társadalmi ellenőrző bizottság felvetését figyelembe véve a másik medencét még egy ki­egészítő értéknövelő műszaki védelemmel, hegesztett fólia­takarással látják el. A műsza­ki igazgatóhelyettes szeptem­ber 16-ara meghívta az ér­deklődő nagyközönséget, te­kintsék meg a telepet. Vezér Anna középiskolai tanár az egy éve megalakult társadalmi ellenőrző bizott­ság munkájáról számolt be. A testületnek galgamácsai tagjai is vannak, elnöke pedig szin­tén szorosan kötődik a Galga mentéhez. Galgamácsán szü­letett, Aszódon él. Téli szünet Először a püspökszilágyi izotóptemetőt tekintették meg, majd a Földgéppel ismerked­tek és vitatkoztak. Miután a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási MlnisztéfiurfiKóz fordultak, a következőkben sok segítséget kaptak a cég­től, a szakminisztériumtól, az Ipari Minisztériumtól, a Mélyéptervtől. Szakértőt is fogadtak. A bizottság munká­ját alapvetően minősíti, hogy nem azzal a meddő kérdéssel foglalkoztak, hogy miért ép­pen itt láttak a beruházás­hoz. Az volt a fő szempont­juk, hogy a legfontosabb fel­adat az elhelyezés, a tárolás biztonságának szavatolása. Az építkezésen szerzett ta­pasztalataik: a terveket több­szörös biztonsággal készítet­ték, de mivel ez az első ilyen hazai beruházás, óhatatlanul jelentkezhetnek olyan problé­mák, melyeket előre nem vár­tak. A fórum vitával folytató­dott. Számos kérdés hang­zott el, elsőként az* aszódi kábeltelevízió részéről. Garan­tálják-e a terület geológiai adottságai a környezetkárosí­tás elkerülését? A szállítmá­nyok mely országrészekről érkeznek? Télen hogyan old­ják meg síkos úton a szállí­tást? Veszélyes vagy nem ve­szélyes a hulladék? Tudja-e a talaj, hogy nem szabad át­engednie a nedvességet? A nagyvölgyi telepre Pest megyéből és Budapestről szállítják nemzetközi előírások szerint a hulladékokat. De­cember közepétől február vé­géig nem fogadnak fuvart, csak különleges esetben. A különleges hulladék olyan, mint a rablógyilkos. Ha őri­zet alatt áll, nem veszélyes. A társadalmi ellenőrző bi­zottság szakértője kifejtette, ami a lerakótelepre bekerül, sohasem fogja Aszód ivóvizét és talaját megfertőzni. Külföl­di szakértő bizottságokat nem­igen viselne el a beruházás költségvetése, mi viszont is­merjük a külhoni lerakótele- pekel. Az aszódi jó telep. Lőporos hordón A nézetkülönbség viszont akkor sem látszott csökkenni a kérdezők és válaszadók kő zött, amikor elhangzott: a gö­döllői körzetben évi ezer ton­na veszélyes hulladék keletke zik. Az ikladi Ipari Műszer­gyárban például évről évre 100 tonna semlegesített gal- vániszap halmozódik fel. Lő poros hordón ülünk! Egy-egy űj megoldás min dig nehezen győzött. Amikor megépítették az első moz­donyt, versenyre kényszerítet­ték a lóval. Persze a mozdony győzött. Kétségtelen, hogy több embert csapott el azóta mozdony, mint paripa, de ez a masina volt az ipari forra­dalom motorja. A veszélyes hulladék annyira sok, hogy tovább nem dughatjuk fejün­ket a homokba strucc módra. A legjobb tudásunk szerint megépített lérakóteleppel szemben vajon milyen más megoldás versenyezhet? Balázs Gusztáv Veresegyház Hirdetőtáblák Hirdetőtáblákat készíttetett és szerelt fel a Veresegyházi Községi Sportklub a szolgálta- tóház mellett. A hirdetéseket a szomszédos könyvesboltban lehet feladni. A délutáni órákban Tanévnyitók Az 1988—89-es tanév meg­nyitóját Gödöllőn az 5. Számú Általános Iskolában és Spe­ciális Szakiskolában szeptem­ber 2-án, este fél hatkor tart­ják. A várps többi általános iskolájában az esemény idő­pontja augusztus 31., 18 óra. A Madách Imre Ipari Szak­munkásképző Intézetben és Szakközépiskolában, valamint az aszódi Petőfi Sándor Gim­náziumban és Gépészeti Szak- középiskolában ugyanazon a napon 17 órakor kezdődik az ünnepség. Tanfolyam Szabás-varrás A Hazafias Népfront váro­si bizottsága szeptembertől szabás-varrás tanfolyamot ren­dez. Jelentkezni a helyszínen, a Szabadság út 25. szám alatti klubházban lehet szeptember 20-ig. A nap programja Gödöllő, művelődési ház: Földi Péter festőművész ki­állítása, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás, Erzsébet ki­rályné-emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­szete, állandó kiállítás, megle*. kinthető 10—18 óráig. Mozi A csitri. Magyarul beszélő Irancia,. fihn, 4, órakor., Szökevények. Színes ma­gyar-lengyel film. Csak 16 éven felülieknek! 6 és 8 ’óra­kor. Két kapu között Megúsztatták a pettyest Evés közben jön meg az ét­vágy, tartja a közmondás. A bagi labdarúgók és szurkolók is ennek jegyében készültek az NB III Mátra csoportjában a harmadik fordulóra. Ha si­került az élen álió Salgótarjá­ni Síküveggyár együttesét ne­győzni, akkor a negyedik kör­ben fokozhatjuk előnyünket a tabella élén, mert a sereghaj­tó Salgótarjáni Kohászhoz lá­togatunk, hangzott az általá­nos vélemény. A nemzetközi mérkőzés két ellentétes félidőt hozott. Mi­előtt a játékról írnánk, ma­gyarázzuk meg a minősítést! A közönség miatt volt nem­zetközi a sportesemény. A kö­zönség soraiban láthattuk ugyanis a Bagón vendégeske­dő bajorokat, nemzeti viselet­ben. E sorok írója abban a pil­lanatban érkezett a helyszín­re, amelyben a vendégcsapat vezetést szerzett. Éppen sal­gótarjáni szurkolók mellett Röplabda Naponta edzenek a lányok A GSC női röplabdacsapata részben pihenéssel, erőgyűj­téssel, részben a bajnokságra való felkészüléssel töltötte a nyarat. A tanév befejezése után az úttörő korúak részére kéthetes napközis rendszerű edzőtáborozást rendezett a szakosztály vezetősége. A na­pi kétszeri edzésen kívül sza­bályismertetés és szakmai vi­deofilmek megtekintése is sze­repelt a programban. Ebéddel és edzéslehetőséggel a Karikás Általános Iskola szolgált a kislányoknak. Ö. Nagy Miklós edző irányítása mellett 16 kis­lány vett részt az edzőtáboro­zásban. Az edzések levezeté­sében részt vállaltak a szak­osztály edzői is. A jól sikerült felkészülést szalonnasütéssel egybekötött vidám kirándulás zárta. Az NB II-es keret néhány ifjúsági játékossal kiegészítve 14-től egyhetes székesfehér­vári edzőtáborozással kezdte meg felkészülését. Dóczi Ist­ván, az NB Il-es csapat edző­je és Körösfői László, a szak­osztály vezetője 15 lánnyal dolgozott; napi kétszeri edzés­sel. A körülmények igen jók voltak, a nagy meleg ellenére valamennyi játékos becsülettel végezte a sokszor bizony meg­erőltető gyakorlatokat. Haza­térve itthon mindennapos ed­zésekkel folytatják. haladtam el, akik úgy vélték, most majd elkedvetlenednek a Galga mentiek. Nem így történt! A Bagi SE nem adta fel a küzdelmet, bár ez a já­ték képén először nem lát­szott. A szurkolókat jórészt a vendégkapus ritka rossz kirú­gásai izgatták, melyekkel az oldalvonalakat célozta meg. Sajnos, volt még egy kelle­metlen közjáték is, a szünet előtt a tarjániak újabb gólt szereztek. A pihenő alatt a nézők el­ismerték, hogy most igazi NB III-as tizeneggyel találkoz­tunk. Erős, gyors csapattal ismerkedtünk meg. A játéko­sok viszont úgy gondolták, ebbe nem nyugszanak bele. A második negyvenöt perc bagi tűzijátékkal kezdődött. Először Szanyi hagyott ki nagy helyzetet, de mellette volt Lipcsei is, hiába. A sort Barna folytatta, akinek remek beadására senki sem érkezett pontosan. Az érlelődő gólt je­lezte ezután Lipcsei kapufát találó lövése. A hazaiak annyi helyzetet elpuskáztak, amennyi egy fél idényre elég lett volna. Csak egy szépítő találat született. Azt szokták ilyenkor mon­dani. a játék képe alapján leg­alábbis a döntetlent megérde­melték volna a bagiak. Azért mégis a Síküveggyár csapata győzött, s övék a három pont. B. G. Az Omnibusz Utazási iroda ok­tóber 12—14-én autóbusszal társas- utat szervez Ungvárra. Elhelyezés: 2 ágyas szállodai szobákban fél- Denzióv^l. Program: városnézés Ungváron és Munkácson. Részvé­teli díj: 3300 Ft. Az utazás Gödöl­lőről indul, a Volánbusz autóbusz, állomásról. Felvilágosítás és je­lentkezés az Omnibusz Utazási Iroda gödöllői fiókirodájában (te­lefonon: 28-20-3651 és valamennyi Pest megyei fiókirodában, a Vo­lánbusz autóbusz-állomásokon. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) < 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom