Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

4 UecVKi 1988. AUGUSZTUS 30., KEDD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Elköszönünk, hogy újra találkozzunk Legközelebb más formában Öt éve nem volt ilyen vita Végrehajtó bizottság nélkül Pszichológiai tanácsadás Művészeti csoportok Szorongva nézünk az égre, vajon visszajön-e még az iga­zi nyár? De tudjuk, hogy au­gusztus végén, szeptember elején erre már aligha szá­míthatunk. Ilyenkor kiürülnek az üdülőhelyek, de kezdenek benépesülni a művelődési há­zak. A BMKK idén is szakkö­rökbe, művészeti csoportokba várja a százhalombattaiakat. Egyre nagyobb az érdeklődés napjainkban a nyelvtanfolya­mok iránt, így angol és né­met, kezdő, középhaladó és haladó foglalkozásokra invi­tálják a tanulni vágyókat a szervezők. Lesz ezenkívül gyorsíró-, gépíró-, szabás-var­rás, nosztalgia és kézműves­tanfolyam is. Ezekről bővebb felvilágosítást az 55-488-as te­lefonszámon kaphatnak az ér­deklődők. Bát a városban működő művészeti csoportoknak már kialakult a törzsgárdája, azért szívesen látják a műfaj bará­tait. A Forrás néptáncegyüttes felnőttek és gyermekek je­lentkezését egyaránt várja. Azok, akik énekelni szeret­nek, a Liszt Ferenc felnőtt­kórusban, a leánykarban és a Tavasz gyermekkórusban da­lolhatnak. Indul ezenkívül színjátszócsoport és batik- szakkör is felnőtteknek. A tanfolyamokon és a mű­vészeti csoportokon kívül a korábban bevált szolgáltatá­sokkal most is segítségére kí­ván lenni a ház a város la­kóinak. A pszichológiai ta­nácsadás mellett megnyitja kapuit a textil- és a bankács- műhely, lesz gyermekmegőr­zés és kazettamásolás is. A különböző, speciális té­mák barátai a BMKK szak­körein hódolhatnak kedvtelé­seiknek. László Bandy a Lá­tás iskolájába várja a gyere­keket. A harmadik osztályos tanulókat a kezdő, a negye­dikeseket és ötödikeseket pe­dig a haladó csoportba. A Pa­letta képzőművészeti szakkör­be még nagyobbak is jelent­kezhetnek. Videófoglalkozáso­kat a 10-14 éveseknek tart­ják, de díszhalszakkör is lesz keddenként és szombatonként. Természetesen korra való te­kintet nélkül — mindenkinek. Állatorvosi ügyelet Szeptember negyedikén dr. Molnár Attila tart állatorvosi ügy eletet. Címé: Budapest, I. kerület, Hunyadi utca 22. Az állatorvost a 06-1-362-224-es telefonszámon lehet segítségül hívni. Minden egészséges gyermek természetes vágya a neki még ismeretlen világ felfedezése. Ezekben a napokban a hat­éves gyermekek ezrei várják különleges izgalommal az is­kolák rejtelmeinek feltárulá- sát. Ezek az apróságok aligha sejtik, hogy valóságos, vagy irreális elképzeléseik, vonzó­dásuk, esetleg félelmük nyo­mán keletkező élményeik mi­lyen jelentősen befolyásolják későbbi életútjukat. Érdemes tehát foglalkoznunk az első osztályba lépő gyermekek he­lyes felkészítésének néhány elemi kérdésével. Közismert, hogy az iskola­érettség egyik tényezője a gyermek iskola és tanulás iránti erős érdeklődése. Ezért igen helyesen cselekszenek azok a szülők, akik az iskolai élet reális, de izgalmakat kel­tő bemutatásával állandóan ébren tartják, illetve fokozzák a gyermek tanulás és iskolába járás iránti vágyát. A gyer­mekkel közösen — tetszés sze­rint — vásárolt táska ren­dezgetése, díszítése, a tetsze­tős tankönyvek lapozgatása és a tanszerek próbálgatása olyan örömforrások, amelyek igen hasznos segítőnek bizonyulnak az első órák, napok nehézsé­geinek leküzdésében. A gyermeki életút lényeges Lapozgatom a régi Pest Megyei Hírlapokat. Megszok­tuk, hogy keddenként a ne­gyedik oldalon Százhalom­batta életével foglalkozó írá­sok olvashatók. De nem volt ez így mindig! jnz első Száz­halombattai Hírlapot 1980. március 4-én vehették kezük­be az olvasók. Azon a már­ciusi kedden Szekeres Jó­zsef tanácselnök arról beszélt egy interjúban, hogy milyen lesz egykoron a város köz­pontja. S a könnyebb érthe­tőség kedvéért,' egy makett rrrtatta be a ^övő épületeit. Ott van a művelődési központ, a tanácshá^a. S a papírmasé- formák azóta nemcsak hogy felépültek, de már megszokott részei is lettek a városnak. Nem csoda, hiszen azóta el­telt nyolc és fél esztendő. S hogy miért ez az emlékidézés? Ma, 1988. augusztus 30-án utoljára jelenik meg a Száz­halombattai Hírlap. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezentúl ne olvashatnának az érdeklő­dők a város életével, gondjai­val, örömeivel foglalkozó írá­sokat lapunkban, hiszen to­vábbra is tudósítjuk a megye lakóit arról, mi történik a gazdaság, a kultúra területén, hogyan fejlődik a település, milyen nehézségek, problémák miatt fő a battaiak feje. Persze ez már más lesz, mint a battai oldal, hiszen kevesebb lesz az olyan infor­máció ame$y csak a város lakóit érinti. Inkább olyan cikkek jelennek meg, amelyek valamilyen szempontból az egész 'megye érdeklődésére számot tarthatnak. V<-gy azért, mert hasonló gondok más he­lyeken is előfordulnak, vagy pont azért, mert itt merőben más tapasztalható, mint pél­dául Szentendrén, Dunake­szin, vagy éppen Ráckevén. Igaz, ez azt jelenti, hogy változik az újságíró és a vá­ros kapcsolata is. Azok, akik hétről hétre szerkesztették és írták az oldalt, úgy jártak Százhalombattára, mint más a munkahelyére. Sokan közülük már elkerültek a szerkesztő­ségből, s országos lapoknál dolgoznak, de bizonyára ma is szívesen emlékeznek vissza a battai pillanatokra. Már csak azért is, mert nem ada­tik meg mindenkinek, hogy végigkísérje egy város alaku­lását. széoülését. Szemünk lát­tára lettek a csemetékből erő­teljes, árnyas, lombot adó fák, minőségi változása feletti csa­ládi öröm különböző formájú kifejezése, az első nap ünne­pélyessége, emlékezetessé va- rízsolása a nyiladozó értelmű hatévesekkel megsejteti a mindennapi életükben végbe­menő változás jelentőségét. A gyermekekben a megilletődött- ségi állapotban helyes maga­tartásra késztető „nagy” elha­tározások születhetnek. Aligha értékelhető túl az apró feladatok, megbízatások teljesítésével fejlesztett köte­lességérzet, a pedagógusok szeretetteljes bemutatásával keltett bizalom és bátorítás. Ezzel ellentétes szülői ma­gatartással is találkozunk. , „Jaj, milyen gondot okoz ez a gyerek”; „milyen sokba kerül pz az iskola”; „most majd rendre tanítanak”; „meg is mondom a tanítódnak, csak verjen el, ha nem tanulsz, vagy rossz leszel” .stb. kijelen­tések igen gyakran veszélyez­tetik az eredményes iskola- kezdést. Az ilyen és hasonló okokból eredő első kudarcok a rendezetlen területekből gondozott parkok — már ott, ahol megóvták a környéken é.ők. Bár az elmúlt években el­sősorban az új megteremtésén volt a hangsúly, s ez az új­ságból is kiderült, azért nem szabad megfeledkezni, hogy Százhalombatta régi részei megóvni való, bájos utcák. Ha Tökölről érkezik az ember komppal, megkapó kép tárul ki elé. A népi építészet leg­jellemzőbb vonásait őrző há­zak, fölötte a templom tor­nya, a folyó fölé hajló fák lombjai. Igen ám, de e képet valami teljesen más jellegű tárgyak keretezik. Jobbról az erőmű r. asra törő három kéménye, balról pedig a tá­volból, a DKV egyenes-csava­ros lepárlótornyai. A múlt, amit eredeti állapotban kell megőriznünk, s a jövő, amit napról napra szívósan, soha nem lankadó erővel fejleszte­ni kell, ha talpon akarunk maradni, ha nem szeretnénk lemaradni, ha előre akarunk lépni. S az egész városban, akármerre lépünk, ezt érez­zük a levegőben. A meghitt­séget sugárzó családi házak között mély árokban szaladó csövek is erre figyelmeztet­nek. Sokszor elgondolkodtam a Damjanich úti híd korlátjá­ra támaszkodva, hogy vajon melyik csőben mi mehet? Honnan, merre tart a benne lévő gőz, szénhidrogénpárlat, víz? S ahova eljut, ott vajon mi lesz belőle, mire használ­ják? Érdekes város Százhalom­batta, s érdekesek polgárai is. Morognak a dobozházak miatt, de azért mégis itt akarnak jobb életet maguknak, s ha csak tehetik, a közelben vá­sárolnak telket, vagy vágnak bele családi ház építésébe. S azt hiszem, valahogy így voltak a Százh'.lombattai Hír­lappal is. Sokat morgolódtak, hogy ez. vagy az miért nincs benne, de most, hogy fölröp­pent a hír, hogy megszűnik, egyre többen méltatlankodnak e tény miatt. Elmúlt nyolc és fél év, ennyi volt a városi ol­dal életkora. Űj szakasz kez­dődik, hiszen október elején, de lehet, hogy már szeptem­ber végén, kezükbe vehetik az érdeklődők a város Mj lapját, a Sz-^halombattai Hírtükröt. Mi, a Pest Megyei Hírlap új­ságírói pedig legközelebb már más formában tükröztetjük a város életét. többször beláthatatlan, a szü­lők számára is szomorú sze­mélyiségtorzulást, károsodást idéznek elő. Úszni csak vízben lehet megtanulni — tartja a köz­mondás. Így az iskolai életre történő felkészítés nehezebb szakasza is az első tanítási napokkal kezdődik. Ezek az első napok, hetek, hónapok a helyes étrend, a tanulási szo­kás kialakításának szakasza, amely szinte az egész iskolás életet befolyásolja. A gyer­mek számára ösztönzést, tevé­kenységre késztető élményt nyújt a tanulásának tisztelet­ben tartása, erőfeszí éseinek, eredményeinek, apró sikerei­nek elismerése, pozitív ma­gatartásának méltányolása. Szinte kivétel nélkül boldogok, ha különféle elfoglaltsággal — tanulás, játék, munka — vál­tozatossá tett, jól megterve­zett napirendjüket képesek betartani. Szinte természetes, hogy a szülők többsége értelmesnek, y Öt esztendeje nem volt öj ilyen vita a városi pártbi- ^ zottság ülésén, legalábbis ^ így jellemezte a fölöttébb ^ viharos értekezletet dr. Rá- £ tosi Ernő, a városi pártbi- Í zottság tagja, a DKV ve­zérigazgatója. Hogy mi vál- ^ tóttá ki a heves vitát? Az ^ ülés témája: a testület az ^ országos pártértekezlet ál- ^ lásfoglalásának feldolgozá- ^ sáról. annak formai és tar- í talmi kérdéseiről volt hi- ^ vatott dönteni a múlt iheti találkozón. Több javaslat Mint Zimányi László, a vá­rosi pártbizottság első titkára elöljáróban elmondta, az ál­lásfoglalás feldolgozásának formájáról többféle vélemény­nek adott hangot az előkészí­tő munka során a pártbizott­ság. Többen javasolták, hogy az országos pártértekezlethez ha­sonlóan tartsanak városi párt­értekezletet, válasszanak új pártbizottságot, amely folya­matosan irányíthatná a párt­munka megújulási folyamatát, s elemeznék az 1985-ös párt­értekezlet határozatainak meg­valósulását. A másik verzió szerint sokan a kibővített pártbizottsági ülés megtartá­sát javasolták, amelyen fél­idős értékelés után folytathat­nák a XIV. kongresszusig a munkát. Voltak, akik amellett voksoltak, hogy a testület a pártértekezlet szellemében írásban és szóban adjon szá­ügyesnek, jó magaviseletűnek kívánja látni gyermekét, ezért apró sikertelenségei, botlado- zásai esetén gyakran türelmet­lenek. Hibát követ el, aki gyermekét helytelenül értékel­ve. képességeit meghaladó kö­vetelmények elé állítva állan­dóan elmaraszr Ija eredmény­telenségeiért. A gyermeknek, aki segítséggel is csak több év után, fokozatosan kezdi megismerni önmagát, rendkí­vül nagy szüksége van a he­lyes, reális értékelésekre, el­ismerésekre. jó szándékú hely­reigazításra. Az iskoláskor egész idősza­kában, de különösen az első osztályban a teljesítmény csak a szándék, képesség, cselekvés egységében értékelhető. A szülők közvetlen hatása mellett nem feledkezhetünk meg az első osztályosokat is olyan mélyen befolyásoló csa­ládi életvitelről sem. Számta­lan tényező közül csupán né­hányat emelek ki. Első helyre kívánkozik a szülők tanulási, olvasási am­mot feladattervének megvaló­sulásáról, s dolgozzák ki a pártbizottság XIV. kongresz- szusig szóló feladattervét. A legérdekesebbnek, s legprog­resszívebbnek tűnő javaslat az volt, hogy egy csökkentett létszámú pártbizottság, ame­lyet a pártértekezlet választa­na meg, végrehajtó bizottság nélkül működjön. Az első felszólaló.' dr. Rátosi Ernő, a DKV vezérigazgatója így vélekedett: — A pártértekezlet átadta nekünk a feladatot, mikor a döntést saját felelősségünkre bízta. S akkor járunk el he­lyesen, ha nem késlekedünk, és gyökeresen változtatunk a jelenlegi formán. Ezért a vb nélküli újraválasztott testület mellett szavazok. Dr. Tóth István, a DHV ve­zérigazgatója más véleményen volt: Ne vállaljuk! — Ügy gondolom, a jelenlegi testület képes arra, hogy irá­nyítsa a XIV. kongresszusig terjedő időben a pártmunkát. S ha nem feltétlenül szüksé­ges, ne tartsunk pártértekez­letet, mivel ez egyébként is csak eszköz. Az egyszintű, vb nélkül irányító testület vég­eredményben kísérlet, de kér­dés, hogy a Központi Bizott­ság hogyan fogja ezt megítél­ni. Azért sem javaslom a pártértekezlet megtartását, mert egy év múlva ismét ösz- sze kellene hívni. Ügy gon­dolom, hogy ha feltétlenül bíciója. Amelyik gyermek gyakran látja szüleit könyve­ket, vagy újságot olvasni, fon­tosabbnak tekinti a tanulást, mint az, aki nem kap ilyen indítékokat. Ma már a családok élet­rendjébe szervesen illeszkedik a gyermek számára is vonzó televíziónézés. Több szülő jó szándékkal, de pedagógiailag hibásan úgy vélte, hogy a te­levíziónézés megvonása haté­kony fegyelmezési eszköz. Ez az eljárás, sajnos a szándékkal ellenkező eredményhez veze­tett, mert a nevelésre szoruló gyermekeket é tettükkel meg­fosztották a nevelés egyik ha­tásos lehetőségétől. Egy újság­cikk terjedelme nemigen lép­heti túl a gondolatébresztés kereteit, de a nevelési intéz­mények — az iskolák, nevelé­si tanácsadók stb. — a gyer­mekek egészséges fejlődése, helyes nevelése érdekében — készségesen nyújtanak segítsé­get. , Kizárólag a szülőkön múlik, mennyire élnek a lehetőség­gel, vállalják-e a mai, nagyobb fáradságot a későbbi nyuga­lomért. Dr. Tüske László, a városi tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztályának vezetője nem szükséges, ne vállaljuk a kísérletet, s ezért a kibővített testületi ülés mellett szavazok. F'orstner János ehhez a kö­vetkezőket fűzte. — Szerintem az nem indok, hogy egy éven belül ismét kellene pártértekezletet tarta­ni, hiszen annyiszor kell ösz- szehívni, ahányszor a tagság kívánja. Ha a tagság az új­raválasztás mellett dönt, akkor újra kell választani a testüle­tet is. Rövid az idő Pécsi Benő, az erőmű dol­gozóinak képviseletében szin­tén arról beszélt, hogy a kongresszusig hátralévő más­fél év túl rövid még egy párt­értekezlet megtartásához, s ő is a kibővített ülés mellett voksolt. Sági Ferenc, a DKV dolgo­zója erre a következőket mondta: — Nem értem azt a félel­met, amit ez a másfél év vált ki. Nincs másfél évünk arra, hogy töprengjünk. S itt van egy másik kérdés: eddig az volt a bajunk, hogy felülről irányítanak, most pedig azon morfondírozunk, hogy tet­szik-e vajon a döntésünk a felsőbb vezetésnek. Ehhez csatlakozott Szilágyi István is, a városi KISZ-bi- zottság titkára, mikor azt mondta: itt kell dönteni ar­ról, hogy milyen formában kíván a pártszervezet a város­ban dolgozni. S valóban az történjen, amit a tagság akar, hiszen gyakran előfordult, hogy a határozatok meghoza­tala s ellenőrzése közben ké- zen-közön elcsúszott a tagság akarata. Ezért kejl az. értekez­let s az egyszintű irányítás. A DHV-s Török Sándor szerint nem biztos, hogy célra vezető lenne a pártbizottság létszámának csökkentése, hi­szen akit nem választanak be újra, azt bukott embernek te­kintik. Kikövetelt változás Az egyre hevesedő vitában dr. Rátosi Ernő még egyszer szót kért: — A májusi pártértekezlet kikövetelt változás volt, s most itt, a városban is ez a helyzet. A halogatással egyre csökken a testület iránt a bizalom, s nekünk nemcsak a párttagságot kell irányítani, nekünk az egész népet kell szolgálni! Ha nem választanak be az új pártbizottságba, nem fogom magam bukott ember­nek érezni, mert ha elenged­hetetlen a változás, akkor a személyekben is változás kell. Ezt pedig csak az új testü­let s a pártértekezlet bizto­síthatja. Ha most másfél évig nem történik semmi, elveszít­jük a tagság bizalmát, s ki fog derülni, hogy nem töltöt­tük be a küldetésünket. Felszólalt a vitában Kovács Jenő, az MSZMP KB osz­tályvezető-helyettese is, aki elmondta, hogy napjainkban a gyorsaságra, a gyors dönté­sekre van szükség, mert so­káig nem tettük meg, amit meg kellett volna tenni. Ba­logh Pál, a megyei pártbi­zottság titkára rendkívül szimpatikusnak találta a száz- halombattaiak kezdeményezé­sét, s biztosította a résztve­vőket, hogy ha kell, a KB előtt is támogatják azt, hogy a bat­taiak végigvihessék, amit most elkezdtek, ha az egyszin­tű testület mellett döntenek. A városi pártbizottság a szavazás során a pártértekez­let megtartása és a végrehajtó bizottság nélküli, csökkentett létszámú pártbizottság megvá­lasztása mellett foglalt állást. Az oldalt szerkesztette: Fiedler Anna Mária Fényképezte: Hancsovszki János Csendes a főtér Hétköznap délelőttönként csendes a főtér. Ilyenkor kevesen járkálnak a zöld pázsit közt futó betonszalagokon, legfeljebb a tanácsra igyekvők haladnak el a DKV, a kőolajfinomítás jelképévé vált szobor előtt. De délután megtelik a tér élettel, gyerekek, felnőttek veszik birtokukba a környéket. Az első napok élményei örökre meghatározók Kizárólag a szülőkön múlik >

Next

/
Oldalképek
Tartalom