Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

Hét végi jegyzet Jelenkor Sokszor kényszerülök el­gondolkodni azon, hogy milyen furán alakult a mi életünk, a század első har­madában született, a fele táján szárnyra bocsájtott nemzedéké. Ami a szűkebb hazánkat illeti, abból ket­tő jutott. Eljátszhatom a szóval időnként, ha a szü­lői házhoz, a rokonsághoz indulok látogatóba. Itthon­ról haza utazom. Otthonról hazajövök a családomhoz. Érzelmileg különös álla­pot ez, amint azt a napok­ban szintén megállapíthat­tam, amikor az egyik, vagy talán egyetlen e tájon élő falumbeli hazulról érkezett vendégével beszélhettem. Ö azzal biztatott: otthon majd finom kenyeret ad nekem, ha betévedek a boltjukba. Jobbat, mint az itteni, ami bizony sok-sok jogos kritikát kap. Mi tagadás, erről már magam is elmondtam né­hányszor, amit kellett, de most, valahogy kellemet­len volt hallanom. Valami gyerekes pironkodást érez­tem amiatt, aminek nem én vagyok az oka, s nem értettem, miért szeretnék mást hallani. így gondoltam, rólunk, váciakról. Pedig hát azt a tájat sem felejtettem el, ahonnét én indultam. Né­ha még azt is tervezem; majd, ha eljön a nyugdíj ideje, egyszer autóra pa­kolhatom azt a keveset, amit szerény pályámon szerezhettem, aztán irány a falu tornya. Ám az is tény, hogy ennek éppen olyan érzelmi utóhatása lehetne, mint amilyen volt, amikor a régi gyökereket kellett elszakítani a ke­nyérkeresés szigorú paran­csa, kényszere miatt. Ott­hagyva rokont, szülőt, ba­rátot, fogadkozva, hogy majd gyakran jövök, ám addig is ... Aki ezt válasz­totta, tudja, milyen nehéz kétfelé élni. Viszont úgy látszik, hogy ez már így lesz ezután is. Apró jelek árulkodnak a várható jövőről. Jövünk a fullasztó melegben, s az útitársammal arról beszél­getünk, hogy is kevered­tünk erre a vidékre. Ki ígért, ki adott először la­kást, miféle lehetőségek kínálkoztak még azokban a jobbnak mondott évek­ben, amikor Budapesten szintén letelepedhettünk volna, s most nem kellene naponta vonatozni oda meg vissza lakás és mun­kahely között. Csakhogy amikor ez a lehetőség fel­csillant, át kellett élnünk gondolatban az első szakí­tás élményeit, számítva az újra, amikor ugyan nem szülőkkel, nem rokonokkal kellett volna ezt tenni. A tettek színhelyétől kellett volna elválni, attól a te­reptől, ahol fiatalon örül­tünk annak, ami a kezünk nyomán született, amihez emlékek, gondolatok kö­tődnek. Válni kellett vol­na azoktól, akikkel együtt örültünk sikereknek, együtt lelkesedtünk a közösség elé tűzött célokért. Az új ismerősök, a volt kollégák, az üzembéli, az utcában lakó szomszédok, barátok alkották már azt a hálót, amit a szokásos hasonlat­tal élve szálaknak, gyöke­reknek nevezhetünk. Tar­tani kellett attól, hogy az emlékkép, amely most a gyermekkori tájat vetíti elénk nyugalmasabb vagy inkább érzelmesebb pilla­natainkban, az ittenivel bő­vült volna. Mosolyognom kell a gondolaton, hogy is férne meg egymás mellett a síkvidéki akácos, a fa­sorok távoli kék vonulata, meg a Duna, a sziget, az a három poros kémény együtt, a képzelet vásznán. Ebben a városban ma már palóc és nyírségi, bé­kési és hajdúsági tájszólás keveredik a beszédben. A hozott és befogadott kul­túra formálja tudatunkat, gyúrja minőségileg mássá az utánunk következő nemzedéket. Ez van. Így kell magyarnak lennünk itt és ott, idehaza és otthon. Kovács T. István la A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. 205. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Kialakul a romkert a levéltár mögött Bemutató körséta a várfalakon Íme a leendő romkert, háttérben a Dunával És akkor jöttek a törökök. A lerombolt székesegyház kö­veit elhordták, és bástyákat emeltek azokból. Saját igé­nyeik szerint kezdtek építkez­ni. Ma már nem láthatók a sokszögű bástyák, sem a mi­naret. A valamikori török für­dő helyén pedig a tanácsháza áll. Tárlaton a múlt A város több száz éves múltjában sok-sok oldalt fog­lal el a török uralom ideje. A valamikori emberöltők ma csupán részletek, a történe­lem rétegeit alkotják. Azért, hogy ezekhez minél közelebb kerüljünk, már évek óta ása­tásokat vezetnek a régészek. Az eddigi feltárások számos eredményét közzé is tették. A legfrissebbeket időszaki kiállí­tásokon mutatják be. Sajnos az ásatás pénzigé­nyes munka. Ezért, bár köz­tudott, milyen gazdag lelőhe­lyekben a város, csak kisebb lélegzetű feladatokra vállal­kozhattak. Az esetek többsé­gében a feltárt lelőhelyek, do­kumentálás után, ismét föld alá kerültek, vissza kellett te­metni a munkagödröket. Né­hány éve a városi tanács a Közép-Duna-vidéki Intéző Bi­zottsággal együtt úgy gondolta, hogy meg kell mutatni az utó­kornak a sokat ostromlott vá­ci várfalakat. Ekkor 1985-öt írtunk. Évszázados térkép Az előkészítő tervezés után tavaly vette kezdetét a mun­ka. kijelölték az ásatások he­lyét a valamikori kolostor épülete mögött, amely ma a levéltár otthona. A támogatók nem titkolták terveiket, neve­zetesen azt, hogy a teljes fel­tárás és helyreállítás után ki­alakított romkertet a nagykö­zönség számára hozzáférhető­vé kívánják tenni. Ez az el­képzelések szerint megköze­líthető lenne a Duna-parti sé­tány felől is, A megismert alaprajzot térké­pen rögzítik Az egy éve tartó munka eredményeit egy augusztus végi délelőttön mutatták be a szakemberek Ritecz György tanácselnök-helyettesnek és Philipp Frigyes városi főépí­tésznek. Az ásatás vezetője, Tettamanti Sarolta kalauzolta a vendégeket, de jelen volt még Zomborka Márta, a Vak Bottyán Múzeum igazgatója és Kővári Klára régész is. Az ásatást, amíg az időjárás en­gedi, folytatják. A látható eredmény már így is nagyon ígéretes. Akár végig is sétálhatnánk a valamikori várfal maradványán, amely­nek még föld alatt levő vona­lát sem nehéz a látotthoz kép­zelni. Munkájukat segítette egy, Tragor Ignác által a bécsi hadi levéltárban megtalált 1680-as keltezésű térkép is, Ennek rajza a nyugati város- falat illetően meglepően pon­tos. Csaták emlékei A külső várfal maga már a XV. században állt, sőt attól kezdve többször át- és átépí­tették. Hiába folyt közel a Du­na, a támadók még így is meg találták a módját, hogy ágyúk kai marjanak sebeket benne, vagy rombolják le egészen. Valamelyik vesztett csata em­léke lehetett az a sok emberi .maradvány, csontváz, amelye­ket kis mélységben találtak a várfal belső oldalán. Föltehe­tően a tizenöt éves háborúban haltak meg. Tettamanti Sarolta magya­rázatából kiderült, miért hagynak meg a föltárandó te­rület közepén egy sávot érin tétlenül. Ez a tanúfal, amely szemléletesen mutatja, milyen rétegek követték egymást. Egyre mélyebbre kerülve, idő ben is távolodunk a jelentől. A gazdag tárgyi leletanyag Is ezt igazolja. Több száz, vagy talán több ezer cserépdarabot talál­tak, melyeknek egy része edénymaradvány, más része pedig kályhacsempe. Ezek né­melyikén díszítésként kétfejű sasos címer van, amely való­színűsíti, hogy nem a török időkből, hanem valamivel ké­sőbbről valók. A mennyiség is érdekes: több kályhára való volt a föld alatt. Róbert Ká­roly és Nagy Lajos korabeli pénzérmék és finom faragású kő oszlopfők is napvilágra ke rültek. Amíg ezekhez jutottak, sok­sok köbméter földet emeltek ki. A mának dolgoznak Az előzetes tervek szerint legalább három év kell ahhoz, hogy a romkert bemutatható legyen. A pénzt is ennyi ideig kapják. Az első év végén ösz- szegezni is kell, mit végeztek. Addig azonban még el kell dönteni, milyen módszerrel védjék meg a feltárt falakat a téltől. Ez és a jövőbeli munkák is építészeti szakem­bereket . igényelnek. Pontos tervet kell készíteni a terület megközelíthetőségére is. Mind­ez még hátravan. Dudás Zoltán Megközelítési lehetőség a sétány felöl Megkérdezték — megkérdeztük Kell-e a jelzőtábla? Balesetveszélyesnek tartják többen a kőszentes hídhoz ki­vezető, temető melletti út és a 2-es főút kereszteződését (ha a két út találkozása egyál­talán kereszteződésnek nevez­hető). Többek közö,tt a Tungs­ram Rt. váci fényforrásgyá­rának dolgozói vetették fel, il­letve, kérdezték, hogy mikor helyeznek el itt elsőbbségadást kötelezővé tévő jelzőtáblát. A városi tanács illetékesei­nek válasza szerint, az alsó­városi temető hátsó bejáratá­nál nem indokolt az elsőbb­ségadás kötelező tábla elhe­lyezése. Az 1987. évi 5. számú tanácsrendelet 6. paragrafusa (4) alapján, a temető főútvo­nalain gépkocsival és lovas kocsival közlekedni csak a ke­zelőnek, hivatalos személyek­nek és a temetőkben munkát végző vállalatok dolgozóinak, kisiparosoknak szabad. Vagyis ez az út nem minősül közút- nak, ezért nem tartják szük­ségesnek közúti jelzőtábla fel­állítását. Olvasóink írják Elismerés és köszönet A Szent István királyunk halálának 950. évforduló­jára rendezett kiállítás — a Gépipari Szakközépiskola im­pozáns II. emeleti galériájá­ban — igazán szívet-lelket gyönyörködtető volt. Képet kaphattunk a váro­sunk hajdanvolt eseményei­ről, például az egykori Szent István elemi iskola felépíté­sével kapcsolatos munkálatok­ról, vagy a Szent Jobb 1938-as látogatásáról. A híres arany­vonatról, amelyen az akkori időknek megfelelően, érkezett. A körm,enet végigvonult a Széchenyi utcán a székesegy­házhoz. Mesterien megörökí­tett események képeit láthat­tuk. Mindezt 10 éves gyermek­ként éltem meg, de meggyő­ződéssel mondhatom, hogy a mostani — 50 évvel későbbi — Szent Jobb-látogatás pom­pájában talán egyszerűbb — a mai modern időknek meg­felelően —, de lelkes fogad­tatásában nem volt kisebb. A kiállítás többi irodalmi és tárgyi emlékeinek rendszere­zése is dicséretet érdemel. Külön említendő még a bé- lyegkiállítás, ami szintén egyedülálló volt a maga ne­mében. melyhez a posta alkal­mi bélyegzése is hozzájárult. Köszönet és dicséret a Vá­rosvédő és Városszépítő Egye­sületnek a kiállítás megszer­vezéséért és mindazon szerve­zeteknek és egyéneknek, akik ebben közreműködtek. Forgó László Számítógépes minősítés Kelesztett vetőmagvak A vetőmagminősítés új ha­zai gyártású műszerével gya­rapodott a mezőgazdasági faj­taminősítő és a vetőmagter­meltető vállalat. A magvak csírázóképességének gyors megállapítására alkalmas ké­szülék első példányait kapták meg, amelyekkel hozzávető­leg egy nap alatt, a szokásos­nál 10-15-ször gyorsabban ál­lapítható meg a szaporító­anyag életképessége. A külön­féle vetőmagvak csírázást ide­je — természetes körülmé­nyek között — néhány nap, illetve több hét. A műszerben a magvakat 20 órán át víz­ben kelesztik, áztatják, ennek hatására a magok oldódni kezdenek. A vizsgálat utolsó szakaszában megmérik az így kialakult, úgynevezett elektro­litvezető képességét, és ezzel megbízható adatokat kapnak a csírázóképességre. A mérés azon az elven alapul, hogy a jól csírázó, életképes magvak sejtnedvei nehezebben oldód­nak ki, mint a kelésre kevés­bé esélyesek, vagyis a folya­dék vezetőképessége alakul másként. A mérőműszert az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával a gyártó Labor Műszeripari Művek, a vető­magvállalat és a minősítő in­tézet szakemberei fejlesztették ki; eddig hat készült belőle. Nagy részüket a termelőkkel szoros kapcsolatban álló ve­tőmag-forgalmazó vállalat kap­ta meg és felszerelte ezzel központi laboratóriumát, vala­mint több vidéki telepét. A szolgálati szabadalom alap­ján elkészült műszer a ha­zánkban használatos valmeny- nyi számítógéppel összekap­csolható, és ezek nagyban gyorsítják a minták kiértéke­lését. Az új vizsgálóeszköz alkalmas a lucernamag nagy­ságú apróbb, és a bab-, borsói- kukoricamaghoz hasonló mé­retű szaporítóanyagok csírá­zásának ellenőrzésére. A műszert igen kevés im­portalkatrész felhasználásá­val tervezték meg, így hozzá­vetőleg harmadannyiba kerül, mint a tőkés piacon besze­rezhető hasonló eszköz. Várják a szurkolókat Különbusz indul A Váci Izzó Baráti Köre értesíti a szurkolókat, hogy szeptember harmadikén, a Veszprém elleni idegenbeli találkozóra különbuszt indít. Részvételi díj: 200 forint. In­dulás: 3-án 12 órakor a lab­darúgó stadionból. Jelentkez­ni a baráti kör Kossuth téri klubhelyiségében lehet. . A legtöbbet már leszállították Néhány tankönyv késni fog Az új iskolai év tankönyvei­nek túlnyomó részét idejében kézbe vehetik a diákok, s többségüket már az iskolákba szállították a terjesztő válla­latok. A Tankönyvkiadó Vállalat­nak az 1988/89-es tanévre 1250 féle kiadványt kellett gondoz­nia, közülük 80 az új, s mint­egy félezer az újranyomtatott kötet. Az idén megjelenő csak­nem 26 millió példány nyom­tatásában elsősorban a papír­hiány — amely már április­tól éreztette hatását —, vala­Orvosi ügyelet Hétfőtől (29-től) az alábbi orvosok tartanak éjszakai és hétvégi ügyeleti szolgálatot a városban: hétfőn dr. Csupor Éva, kedden dr. Harmos Ist­ván, szerdán dr. Ágoston Má­ria, csütörtökön dr. Tóth Má­ria, pénteken dr. Ágoston Má­ria, szombaton és vasárnap dr. Pataki László, a körzetben 2-án dr. Fódy Márta, 3-án és 4-én dr. Sipos Lajos. Az ügyeletes gyermekorvos szombaton és vasárnap dr. Stuhl Aranka. Az ügyelet a régi kórházban (Vác, Március 15. tér 9. Telefon: 11-525) ta­lálható. Fogászati ügyeletet vasár­nap reggel 8 órától délig tart dr. Simon Csilla, a Cházár András utca 17. szám alatti rendelőben, a régi városi für­dő épületében. mint egyes esetekben a kéz­iratok csúszása okozott gon­dot. Emiatt az általános isko­lákban négy, a gimnáziumok­ban nyolc, a szakközépisko­lákban hétféle tankönyvre kell várni szeptember köze­péig. Egy-ikét hetes csúszással ér­kezik csak az általános isko­lákba az új első osztályos ének-zene, az ugyancsak új, tagozatos, ötödikes orosz tan­könyv, és a kisegítő isko­lák Természeti ismeretek cí­mű új tankönyve, továbbá ké­séssel jelenik meg az ötödikes orosz tankönyvek egy része is. A gimnáziumi kötetek kö­zül szeptember 10-ig húzódik például az 1-3. évfolyamos Műalkotások elemzése című tankönyv, a 4. osztályos spa­nyol tankönyv, és a 4. osztá­lyos irodalmi szöveggyűjte­ménynek a megjelenése, illet­ve kiszállítása. További csú­szás várható a két tannyelvű gimnáziumi tankönyvek egy részénél is. ISSN 0133—2758 (Vád Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom