Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

A hármas Ünnepen HNF-kitüntetések Augusztus 20-án az alábbi HNF-kitüntetések találtak gazdára, éji Társadalmi Munkáért pla­kett: Fekete Antal tanácsel­nök, Fazekas Gyula építésve­zető. Kiváló Társadalmi Mun­káért: Sós János tanácselnök- helyettes, Czérna Miklós Volán-üzemigazgató, Muhari Pál főmérnök, Ferenczi Jó­zsef Démász-müvezető, Sza­lonnái Józsefné rendőrségi főelőadó, Pozsonyi István ta­nácsi főelőadó, az Erkel Fe­renc Zeneiskola kamarazene- kara, a Kossuth Gimnázium énekkara, Junó László tanácsi főelőadó, Határ Mihály VGV- oszlályvezetp. Érdemes Társadalmi Mun- Ims: Jankovics Mihályné, Lu­kács Gábor asztalos, Páhán Sándor asztalos, Horváth Jó­zsef festő, Halmi Attila festő, Dobos Gyula honvéd, Váczi Zoltán honvéd, Tóth Zsolt őrvezető, Hájas István, Lan- ga László és brigádja (Kos­suth Tsz), Fodor Péter rendé­szeti vezető, Kisprumik József asztalos, Gál Zoltánná és bri­gádja (Május 1. Ruhagyár), Juhász Sándor villanyszerelő. An ka György Démász-mű ve­zető, Csőke Ferencné szakok­tató, Győri László műszaki vezető. Izsó László festő kis­iparos. Béremelés Tartalékkeretből Bérkérdésben is szavazott a legutóbbi tanácsülés. Az elő­terjesztés szerint a megyei tanács hajlandó arra, hogy tartalékkeretéből rendkívüli béremelésben részesítse a Ceglédi Városi Tanács tiszt­ségviselőit. így a tanácselnö­ki fizetés 23 400, az elnökhe­lyettesi pedig 19 ezer forintra emelkedett. A végrehajtó bi­zottság titkárának bére 17 ezer forint. Tanévnyitó A ceglédi Kereskedelmi és Vendéglátóipafi Szakmunkás- képző Iskola 1988. augusztus 31-én 16 órakor tartja tanév­nyitó ünnepélyét. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 27., SZOMBAT Kollégák kerestetnek Ez lesz az első önálló évük — Már 1963-ban létezett községünkben ae abonyi zene­iskola kihelyezett tagozata — mondja Gutái Pálné, az al- bertirsai zeneiskola igazgatója. — Igaz ekkor még a műve­lődési házban voltak az órák. Hegedű és zongora tanszak volt, és persze az elengedhe­tetlen szolfézs. — Mi inspirálta azt, hogy önálló intézményük legyen? — Évekkel ezelőtt vetődött fel a gondolat. Annál is in­kább, miyel az abonyi intéz­ménynek egyre több kihelye­zett tagozata lett. Ugyanakkor annyira megnövekedett az ér­deklődés, hogy az elvárások­nak már csak egy új létesít­ményben lehetett eleget tenni. Végül is az épületet — ame­lyet egy pedagógus szolgálati lakásból alakítottak ki — ta­valy augusztus 20-án adták át. Ez jelen pillanatban elég a zavartalan munkához. — Az évek során miként alakult a hangszeres oktatás? — Mintegy 10 éve nemcsak a hegedűt és zongorát, hanem a fúvós hangszereket — fuvo­lát, trombitát, klarinétot — oktatunk. Sőt van egy fél ütő tanszakunk is. — Növendékeik száma? — Kétszáz. Bár a ceglédber- celi és a dánszentmiklósi is­kolával együtt — amelyek immár hozzánk tartoznak — az ott tanuló gyerekekkel ket- tőszázhetvenöten jártaik zene­iskolába a múlt tanévben. Ti­zenhat a pedagógusunk szá­ma, közülük nyolcán taníta­Becsület — szavunkra Gyerekcipőben jár a szó A gyerek is ember .. 1 Minden mozdulatában, minden szavában benne van az emberiség fejlődésének, előrehaladásának örök mozgatója: a fölfelé törekvő kíváncsiság. Asztalra, fára, tetőre mászik, hogy „nagy” legyen; „Vegyél föl!" — mondja, hogy a felnőtt magasságából messzebbre lásson. Mégis gyakran hallani ismerősök utcai találkozása­kor, vendégjárásban, hogy a gyerekekkel beszélgetést kezdő felnőtt szavaival, kérdéseivel nem fölemeli kis partnerét, hanem lenyomja őt. Az öt-tíz évesek nem tudnak belekapaszkodni az aláhulló kérdésekbe, mert nincs azokban fölemelő gondolati erő. Ebben a gü­gyögésben formálissá válik a párbeszéd, üresen vissz­hangoznak a szavak. Bemutatok egy jellegzetesen visszhangos beszélge­tést. — Hogy hívnak? — Tamás. — Tamás? — Tamás. — Hány éves vagy? — Nyolc. — Nyolc? — Nyolc. — Van testvéred? — Van. — Van? — Van. — S jól megy a suli? — Jól. — Jól? — Jól. Es így tovább? És így tovább, és így tovább... Ahogyan széles mezőre szabadulva szerteszét futkos­nak a gyerekek, úgy iramodnának világgá gondolataik, szavaik is, ha felnőttel beszélgethetnek. De a szűk, fel­színes kérdések és a kalitkába zárt papagájválaszok nem engedik fölröppenni a gyermeki képzelet és nyel­vezet gyors szárnyú szavait. ...És az iskolában sokszor csupán az igent és a ne­met kell aláhúzniuk a tesztlápon, este otthon meg csak a televízió beszélhet. Ezért hiányzik nagyon gyerme­keinknek a fölnevelő társ, a szó. Költői Ádám nak főállásban. Arra törek­szünk, hogy minél több hely­ben lakó kollégánk legyen, mert jó néhányan más vá­rosból utaznak Albertirsára. — Vajon gyarapszik-e az is­kola tanulóinak száma? — Reméljük, hogy igen. A zentanuláshoz talán kedvet csináltunk azzal, hogy igye­keztünk részt venni a község közművelődési programjai­ban. Van egy 25 fős fúvósze­nekarunk — korántsem ha­sonlítható az abonyi együttes­hez —, amely gyakran szere­pelt különböző rendezvénye­ken. — Milyen várakozással néz­nék az új tanév elé? — Annak ellenére, hogy tu­lajdonképpen január elseje óta önállósodtunk, valójában ez lesz gazdaságilag és szak­mailag az első igazi évünk. Bizony- vannak gondjaink. Hiszen ebben a pillanatban még nincs zongora- és klari­néttanárunk. Az utóbbi volt, de elvitték katonának. Bízom abban, hogy hamarosan be­főttjük e két állást. Amennyi­ben az indulásig ez nem si­kerülne, helyettesítéssel oldjuk meg az oktatást. — Nem szűkös ez a négy kis szoba ...? — Nagy segítséget kapunk az általános iskolától, mert a szolfézsórákat ott tartjuk Egyébként eddig nem volt; fennakadás — váltva tanís tunk. Igaz, hogy az én szo­bámban is zenélünk, de hát ez természetes dolog. — Hangszerek? — Kielégítő a felszereltsé­günk. Három zongoránk es egy pianínónk van, a fúvós­hangszerek miatt sem panasz­kodhatunk. Talán fuvolánk lehetne több. Ugyanis a lá­nyok körében egyre népsze­rűbb, ám nagyon drága. Mint­egy negyvenezer forintba ke­rül — az összes hangszerkölt­ségvetésünk pedig ötvenezer. Akad már arra is példa, hogy egy-egy szülő pénzt áldoz hangszerre. Persze csak ak­kor, ha a gyermek ügyeseb­ben muzsikál. — Tehetségkutatás? — Eddig is volt olyan nö­vendékünk, aki zenei pályá­ra került. Jelenleg egy lá<py és fiú az, akinek komolyabb tervei vannak. Mindenesetre az ügyesebb gyerekekkel in­tenzívebben foglalkozunk. — Üj elképzelések? — Szeretnénk bővíteni a tanszakok számát — a csellóra gondoltunk. Ez nélkülözhetet­len a kamarazenéléshez. Hi­ányzik egy kis hangverseny- terem, ahol a növendékek be­mutatóit megrendezhetnénk. Ezt napjainkban a művelődé­si házban bonyolítjuk le. Tar­tok attól, hogy egy ideig még vendégeskedhetünk. F. F. Milyen a humánus viselkedés? Tábor és önismeret A pedagógus a továbbképzéseken többnyire arról hall, ami másokat (sem) érdekel, hasznosítani a legke­vesebb esetben tudja egy-egy okító nap bozadékát. Az évenkénti két nap így sok mindennek mondható, de az nem továbbképzés. Az ideális az lenne, ha mindenki választ kapna a kérdéseire. Ha lehetnének kérdései. Vagy ez a másik dolog: a tanfolyam kötött, előre kiírt programmal, több napon át, és ha fölkeltette a figyelmet, elmegy az ember, ha nem, választhat mást. Igaz, ebből a felnőttoktatási kurzusból még kevés van nálunk. Pest me­gyében idén nyáron Gödöllőre utazhattak a családpedagógiai tábor résztvevői. Két ceglédi hallgatója is volt a tábornak. Egyikük, Telekné Mészáros Mária saját költségén, szabad­idejében ment el. — Nem első alkalommal választom az önképzésnek ezt a módját. Három évvel ez­előtt Cegléden szerveztek ön­ismereti tábort, ott győződtem meg arról, hogy szakemberek segítségével intenzíven és ha­tásosan tudom az ismeretei­met bővíteni. Most is az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem oktatói, pszichológu­sok, szociológusok irányításá­val tanultunk. — Mi volt a tábor célja? — Önmagunk és mások megismerése, ennek következ­tében fogékonyság az emberi konfliktusok és megoldásuk iránt. Vagyis a humánus vi­selkedés megtanulása. A hall­gatók egy része — sokan minden bizonnyal majd vala­melyik családsegítő központ munkatársai lesznek — jöven­dő hivatásának első lépéseit gyakorolta itt. De úgy gon­dolom, önismeretre és társ- ismeretre mindenkinek szük­sége van. — Hogyan tudja kamatoz­tatni szakmájában a tanulta­kat? — Hogy a gyermeket jól neveljem az óvodában, har­monikus kapcsolatban kell lennem a szülővel. Ez az ese­tek többségében megvan. De ha a csemete az átlagosnál több gondot okoz, ellentét ke­letkezhet a szülő és az óvoda között, aminek feloldásához sok ötletet adott a gödöllői hét. — Milyen témákkal foglal­koztak? — Szó volt a szociálpoliti­káról, a személyiségről, a családról, az oktatásügyről, és gyakorlati segítséget is kap­tunk. Egy úgynevezett human szolgáltató vállalkozás munka­társa mondta el a tapasztala­tait. Meggyőzött arról, hogy egyre nagyobb szerepe van és lesz életünkben a kölcsönös figyelemnek és törődésnek. (i.) Temetői tolvajlás Nappal kelt lába a sírkőnek Fényes nappal érkezett meg a teherautó és a négy ember Albertirsán, a Sarló úti izraelita temetőbe. Már ismerhették a járást, de legalábbis tudták, hogy miért jöttek. Egyből megtalálták a harmincharmadik sorban a tizenötödik sírt, s hozzáláttak a háromrészes, fekete, svéd márványból készült emlékmű elhurcolá­sához. A közelben lakó M. Sándor látta a készülődést, de akkor még nem gondolt semmi rosszra, özvegy G. Jánosné, aki a temetőt gondozta, oda is ment a négy férfihoz, s megkérdezte tőlük: hová vi­szik a sírkövet? A rendelteté­si helyére — válaszolta az egyik fiatalember, s folytat­ták a pakolást, majd be is fe­jezték. A súlyos és értékes szállítmánnyal hamar elpor­zott a Zil és a négy rakodó. Aztán telt-múlt az idő. A síremléket nem hozták vissza kijavítva, mint az más ese­tekben többször is előfordult. De majdnem két hónap múl­va kezdett gyanús lenni az ügy. Végül a türelem elfo- g ott, és R. Pál jelentést tett az emlékmű eltűnéséről, előbb az izraelita hitközségnek Bu­dapesten, majd az ott kapott tanácsot megfogadva a Ceglé­di Rendőrkapitányságon. Ö és a szemtanúk arra alapozták vádjukat, hogy tudomásuk szerint a néhai Kovács Ar- noldnak már nem élnek hoz­zátartozói, tehát az emlékmű­vet illegálisan vitték el vala­kik a temetőből. A rendőrség további tanú­kat is kihallgatott az ügyben, majd szakértői véleményt kér­tek K. Sándor ceglédberceii kőfaragótól. Kiderült, hogy a fekete, svéd márványból ké­szült síremlék értéke „hasz­nált” állapotban is legalább 70-75 ezer forint. Hogy kik vihették el, hová, és mi lett az emlékmű sorsa, az még nem derült ki. De különböző sejtések kaptak lábra. i "vanis az nem titok, hogy már szinte önálló iparággá vált a régi sírkövek, gránit és márvány emlékművek felhasz­nálása, felújítása. Vannak, akik vegyszeres fürdőben fris­sítik fel a köveket, eltüntetve az időmarta felszíni nyomokat, az elszíneződéseket. Más szak­emberek megrendelésre átala­kítják, feldarabolják a köve­ket, újra vésik a feliratokat. Általában hozzátartozók ren­delik meg ezeket a munká­kat. Féktelen utánfutóval Kétféle utánfutó, 300 és 540 kg-os készül a CÄT ipari üzemében, a volt Mezőgép területén. Mindkettő Lada-futómure épül, a nagyobb fékkel, a kisebb fék nélküli kivitelben (Apáti-Tóth Sándor felvétele) Ám olykor éppen a család­tagok mondanak le nemcsak a nagyon régi hantok gondo­zásáról, de az. értékes sírem­lékekről is. Ilyenkor a temető gazdája, az egyház értékesíti a követ. Ugyanis sok évtized­del ezelőtt olyan vastag már­ványlapokat és tömböket hasz­náltak az emlékművek elké­szítéséhez, hogy azokat ma­napság több darabra lehet fel­vágni, s ugyanannyi új sír­hoz felhasználni. Éppen ezt az újrahasznosí­tási lehetőséget ismerték fel néhányan. Ez azonban önma­gában még nem volna baj, mert márványhoz, gránithoz jutni manapság nem olyan egyszerű, s elég sok pénzbe is kerül. Néhány üzem és a kő­faragók túlnyomó többsége legálisan vásárolja meg eze­ket a régi. de még' értékes köveket. Azonban akadnak, akik nem kérnek semmiféle írásos igazolást a márvány eredetéről, s úgy vásárolják meg. A régi felirat pedig ha­mar eltüntethető csiszolással vagy felszeleteléssel. Veress Sándor ceglédi kő­faragó viszont elmagyarázta, hogy akár az egyházak, akár magánszemélyek kívánják ér­tékesíteni ezexet az emlékmű­veket, számlával, szállítólevél­lel vagy egyéb egyházi doku­mentumokkal igazolni lehet az eredetet. Ugyanis a temetőbe be sem lehet vinni sírkövet a fenntartó írásos engedélye nél­kül, s azt akár ötven évig is meg lehet őrizni. Neki egyéb­ként még nem ajánlottak fel megvételre bizonytalan ere­detű síremléket. Ö még a szak­mabeliek között is válogat, mert nem akárkitől vesz fel megrendelést, mondjuk már­ványdarabolásra. A kisiparo­sok ha egymástól rendelnek meg munkát, nem szokták az anyagszámlát felmutatni, ha a megbízó adja az anyagot. A gyémántfogas körfűrész­szel végzett munkáért persze jár a számla, de az csak az újrahasznosításban való köz­reműködést igazolja. A másik kőfaragó fejezi majd be a fel­szeletelt márvány, azaz az új lapok csiszolását, vésését, az emlékműbe való építését. S ugye hová is jutna a tisztes ipar, ha a szakmabeliek nem bíznának egymásban. De úgy látszik, hogy mégis vannak szakmabeliek, akik­ben nem lehet megbízni. Mert a Kovács Arnold feliratú márvány emlékmű mégiscsak eltűnt. S valahol már javában sikít a gyémántfogú körfű­rész ... Aszódi László Antal ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom