Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-25 / 203. szám

■ Abonyi krónikái A huszonéves tsz elnök A termelőszövetkezeti moz­galom Abonyban 1948—1984 címmel könyv .jelent meg a napjainkban működő / három mezőgazdasági nagyüzem' gon­dozásában. A mű 206 oldalon fényképes illusztrációkkal, négy fejezetben dolgozza fel a mezőgazdaság nagyközség­beli szocialista átszervezését, a termelőszövetkezetek törté­netét és fejlődését. A könyv harmadik fejeze­tének első oldalain olvasható, hogy az abonyi tsz-szervezés második szakasza 1959 feb­ruárjában kezdődött és az ev utolsó hónapjaiban fejeződött be. A szervezőmunka ered­ményeként Abonv 1959. de­cember 23-án termelőszövet­kezeti község lett, a föld 97.2 százaléka . a szocialista szek­torhoz tartozott. Az Üj Világ Tsz tagsága 1959-ben mintegy 230 taggal növekedett és a művelhető földterület 1500 kataszteri holddal gyarapodott. Az új ta­gok rövid idő alatt megszok­ták a közösséget, s olyan igyekezettel végezték a mun­kát, mint akik jóval előbb a közös gazdálkodást választot­ták. A községi párttitkár az Űj Világ Tsz-t a fiatalok szö­vetkezetének nevezte, mivel az akkori elnök alig volt több huszonkét évesnél és hasonló korosztályba tartozott a me­zőgazdász és a főkönyvelő is. Az abonyi termelőszövetke­zetek legifjabbjai közé tarto­zott a Kinizsi. Elnöke a nap­jainkban is aktív közéleti te­vékenységet folytató Forgács István volt, aki fejlődésük le­hetőségét akkor még így ha­tározta meg: — önerőből kell gazdagab­bá lennünk, ezért erdőinkből fát gyűjtünk, hogy istállókat, karámokat építhessünk. A tsz-mozgalom továbbfej­lesztése gépeket igényelt. A gépállomás fögépésze, Dögös sy Ferenc mondta: Komoly feladatot kaptunk, s nem ke­veset. Három tanfolyamat Szerveztünk, az egyiken alap fokú traktorosok, a másikon vontatósok képzése folyik, és a gyakorlattal rendelkezők to­vábbképzésen vesznek részt, ők fogják a tsz-ek földjeit megművelni. A gépállomás létrejöttének és a termelőszövetkezetek megalakulásának 40. évfordu­lóját a minap ünnepelték Abonyban. Gy. F. Milyen lesz a termés ? Növényjóslat Abonyban legalább két hó­napja nem volt kiadós eső, és ez, valamint a tartós forróság néhány növényi kultúrát ala­posan megviselt. A József At­tila Tsz-ben pillanatnyilag 5-7 millió forintos kárral számol­nak, ami alapvetően a csapa­dékigényes kukorica hozam- csökkenéséből származik majd. A napraforgó sem az igazi, ám ennek a növénynek a termé­se előreláthatólag csak 2-3 mázsával lesz kevesebb a ter­vezettnél, mivel a tenyészide- je eltér a tengeriétől, s így a nagy meleg inkább a gyengébb minőségű földterületeken „ara­tott”. A cukorrépa az egye­düli kapásnövény, amelynek sorsa még nem dőlt el: lehet jó és rossz termes egyaránt. Becsöngetés előtt a szakközépiskolában Javuló feltételekkel Egy hét múlva, szeptember elsején reggel kilenc órakor az Április 4. Közgazdasági Szak- középiskola kihelyezett abo­nyi tagozatánál is megszólal a csengő. Az új tanévben a két második és két első osztály­ban 100 tanuló képzéséről fognak gondoskodni. A helyi­ek aránya valamelyest jobb a tavalyinál, hiszen a két abo­nyi általános iskolából kere­ken 20 diákot vettek fel. Mindezt Faragó László ta­gozatvezetőtől hallottuk, aki beszámolt arról is, hogy az itt továbbtanulni szándékozók kö­rében némi túljelentkezés volt, ezért helyhiány miatt 15—20 gyermek kérekpét el kellett utasítani. Az új első osztályo­sok általános iskolai tanul­mányi átlaga jó közepes, va­lamivel jobb, mint az előző első osztályosoké. Látogatá­sunk időpontjában az egykori Kinizsi Gimnázium épületé­ben — ahol most a tagozat működik — belső karbantar­tási munka, festés, mázolás folyt, és az ebédlőt a koráb­ban ugyanerre a célra hasz­nált melléképületbe helyezték vissza. Mind az oktatás cél­ját szolgáló épület belső kar­bantartását, mind a majdani étkezőhely kiképzését a helyi gamesz végezte. A ma már nem általános, de létező te­remhiány miatt az új évben s Somogyi iskola három osztá­lya kap még itt elhelyezést. — Javulnak az oktatás tár­gyi feltételei is, korszerű vü- lanyírógépeket, valamint sok­szorosítót rendeltünk — mond­ta Faragó László. — Az utób­bit azért kértük, hogy a ta­nulók megismerjék ezt a csaknem általános, s az ügy­viteli munkában mind jobban elterjedt berendezés alkalma­zását és kezelését. A gyakor­lati munkával való ismerke­dés céljából a mostani má­sodik; osztályba lépők többsé­ge kéthetes szakmai, gyakor­laton vett részt a nyáron. Bár nem végzetes, de gond marad továbbra is, hogy nincs és nem lesz továbbra sem sa­ját tornatermünk, változatla­nul a Lumumba úton talál­ható és a községi sportkör használatában, lévő edzőtermet vehetjük igénybe. Ez a körül­mény annyiban kellemetlen, hogy ezután nem két, hanem négy osztálynak kell „albér­letben” testnevelési órákat tartani. — önállósul-e ez a tagozat ? — Legjobb tudásom szerint 1989. január elsejétől igen, az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételek megvannak. Az oktatói létszám már most szeptember 1-jétől ötre nő. — Második osztály nem lesz, mivel tavaly első sem volt, viszont örömmel ven­nénk, ha ez nem ismétlődne — hangoztatta Faragó László. — Az üzemekhez, intézmé­nyekhez erről szóló felhívá­sunk időben eljutott, de pil­lanatnyilag változatlanul nincs annyi jelentkező, hogy maj­dani első osztályról beszélhes­sünk.. —ki Görögországban Fesztiválon énekelnek A Kardos Pál pedagógus­énekkar ma, augusztus 25-én, kora reggel indul Görögor­szágba, ahol részt vesz a kar- ditsai nemzetközi kórusfesz­tiválon. Az igen nehéz műsor­ban hat kötelező és négy sza­badon választott művet mu­tatnak be. Az együttes szep­tember 3-án érkezik haza. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 25., CSÜTÖRTÖK Miért halt meg Nyúzó Erzsébet? (2.) A kutyák az ágyban is harapták A tápiószőlősi útelágazásnál véletlenül együtt száll­tunk le az autóbuszról az egyik tanúval, a másikkal az Űjszilvási úton találkoztunk, s ők mutatták be a har­madikat. Gyorsan terjedt a hír, hogy riportos emberek járják a falut. Barna Sándor és Nyúzó Erzsébet 1954-ben kötöttek házasságot, 1962-ben teleped­tek le Tápiószőlős külterüle­tén, az TJjföld 11-es számú ta­nyán. Eleinte jól éltek. A férj piacra járt személygépkocsi­val, többnyire Jászladányba, ahol viszonteladóknak adta át, ami a tanyából kikerült. 1 A szomszédok, ismerősök szerint akkor változott meg a magatartása, amikor megvette vagy tíz éve az első autót. Egyre gyakrabban kimarado- zott, ittasan vezetve tért ha­za, s emlegetni kezdte, hogy mennyivel jobb nőkkel voit dolga idegenben, mint az ő asszonya, akit cigányosan csak romnyinak nevezett. A férfi kicsapongásait az asszony ne­hezen viselte el, már csak azért is, mert neki annyival többet kellett dolgoznia a gaz­daságban. Sétálgatott az úton Az évek múlásával a hely­zet súlyosbodott. Az sem szá­mított, hogy a feleségre három gyermek fölnevelése is nehe­zül. Eljött az az idő, amikor az asszony fényes nappal már nem kerülhetett a férje szeme elé, mert az szó nélkül ütötte, hol ököllel, hol lóhajtó ostor­ral, máskor meg hámfával. Az üldözött feleség éjszakákon át sétálgatott az országúton, vár­va, hogy a mindig részegen hazatérő férje mikor alszik el, s mikor fekhet melléje a heverőre, a télen fűtetlen nyá­ri konyhában. Sokszor valame­lyik közeli szalmakazalban aludta át az éjszakát, máskor a szomszédoknál keresett me­nedéket, de egyszer oda is utá­na ment a férje, s megverte háziasszonyt és annak ba­rátnőjét. Akkor már csak ha­ragosai voltak a környéken, mindenki gyűlölte a férfit. Az asszony pedig az állandó megaláztatások, a verések, a túlhajszoltság, a mellőzöttség miatt bánatában az alkohol­hoz menekült. A férjnek most már igazán volt indoka a ve­réshez. Sőt! Nem is egyszer a szomszédok szeme láttára rá­uszította házőrző kutyáit az asszonyra. Az állatok ledön- tötték a lábáról a szerencsét­len nőt, s összevissza marták. Egy alkalommal a kutyák elől bemenekült a nyári konyhába, de azok utána mentek, s még az ágyban is marták, harap­ták, ahol érték. Nem is egy esetben a tápiószőlősi körzeti orvos adott veszettség elleni védőoltást az összemardosott asszonynak. A városi tanács tájékoztatója Védekezés lepke ellen A Ceglédi Városi Tanács műszaki osztálya értesíti a vá­ros és környéke lakosságát a Pest Megyei Növény egészség- ügyi és .Talajvédelmi Állomás tájékoztatása alapján, hogy az amerikai szövőlepke rajzása a megye déli részén ismét meg­kezdődött. A szövőlepke elleni védekezés kötelező és közügy. Amennyiben a városból és környékéről származó termé­nyeken a fertőzést észleli az ellenőrző hatóság, a területet exportzár alá helyezik. A védekezés a kártevő ellen az 5'1988. MÉM rendelet sze­rint kötelező. Szeptember első felében igen erős fertőzésre kell felkészülni, mivel az eny­he időjárás miatt viszonylag jól teleltek. A kártevő elleni védekezés legegyszerűbb és leghatásosabb módja a fiatal hernyók által készített hernyó­fészkek levágása és elégetése. Minden lakónak kötelessége a kertjében, az utcán a háza előtt álló gyümölcs- és díszfák fertőzöttségének figyelemmel kísérése és a szükséges véde­kezés. A későbbiek során a kifejlett hernyók szétmászása után már csak a kémiai véde­kezés segíthet. ISSN 0133—260* (Cégiéül A férj durvaságait a feleség birkatürelemmel viselte, s tit­kolta a verésből, a kutyahara­pásból származó sérülései okát. Ezért nem tehettek érte semmit sem a rokonok, a szomszédok. Akik pedig a pártját fogták, azokat a férj megfenyegette, veréssel ijeszt­gette. Legfeljebb kézzel A gyerekek sajnos nem se­gítettek anyjukon, magára hagyták. Pedig Barnáné egész­ségi állapota szemlátomást gyorsan romlott. A valamikor száztíz kilós asszony a kará­csonyt már alig nyolcvan kiló­sán, önkívületi állapotban ér­te meg... Az Üjfold 11-ben egy fiatal- asszony nyitotta ki a kiskaput. Ö és családja november köze­pe óta lakik Barna Sándornál albérletben. Nem sokat kért a tulajdonos, ezer forintot ha­vonta, mert ő jó ember, s nem akarja megnyomorítani a többgyermekes családot anya­gilag. Barna Sándort az évtizedek óta lakott nyári konyhában ta­láltuk meg. Első pillantásra megállapítható, hogy szinte semmi sem változott a 12 négyzetméteres helyiségben. Csak a régi tűzhelyet cserélte ki a nagy házból hozott kály­hával. Büszkeséggel mutatta a gaz­da, hogy milyen nagy, s szé­pen gondozott kertjük volt valamikor. Volt. Mert a gyü­mölcsfák roskadoztak az al­mától, szilvától, körtétől, dió­tól, de senki sem szedte le a termést. A föld műveletlen, a két holdat sem igazán akarta megmutatni, talán mert úgy hírlik, hogy a méteres paréjt a földben maradt burgonya zöldjével együtt kellett leka­szálni. Amikor a verésekről érdek­lődtünk Barna Sándortól, rendkívül erős hangon, nagy indulattal tiltakozott, hogy ő soha nem bántotta, legíeliehb kézzel. Aztán hihetetlenül megszelídülve mesélni kezdte életük történetét. A katonaság előtt három évig udvarolt Nyúzó Erzsébet­nek. Bevonulás után sem sza­kadt meg kapcsolatuk. De, mert más vailásúak voltak, a leendő anyós minden eszköz­zel akadályozta a készülő „ve­gyes” házasságot. Amikor Baij- na Sándor leszerelt, megtudta, hogy menyasszonya férjhez ment máshoz. Azt már másoktól tudtuk meg, hogy a megrázkódtatás hatására fölakasztotta magát, de valaki megmentette az élet­nek. Addig-addig udvarolt ko­rábbi választottjának, amíg az fél évi házasság után elvált első férjétől, s néhány hónap múlva már hozzáment felesé­gül. Idáié ért életük történetével Barna Sándor, amikor e sorok írójában akaratlanul is fölve­tődött a gyanú. Nem lehet, hogy későn ébredt bosszúvágy­ból bánt olyan kegyetlenül az asszonnyal, amiért nem hozzá ment elsőként feleségül? A férfi őrjöngve tiltakozott a gyanúsítás ellen. Aztán hir­telen magába roskadt, s sza­vait nem lehetett érteni a zo­kogástól. Annyit később még nagy nehezen kinyögött, hogy a szomszédok ráverték a bal­hét a bíróságon, ö artatlan a felesége halálában ,lt, ­Nem jogerősen Barna Sándor ellen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indított eljárást emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt. Azonban az emberölést nem lehetett rábizonyítani, ezért az eljárást megszüntet­ték. De az elhunyt édesanyjá­nak panasza folytán a Legfőbb Ügyészség a nyomozás folyta­tását rendelte el segítségnyúj­tás elmulasztása bűntettének alapos gyanúja miatt. A Ceglédi Városi Bíróság 1988. július 8-án hozott ítéletében bűnös­nek mondta ki Barna Sándort segélynyújtás elmulasztásában, ezért 1 év és hat hónapi, bör­tönben töltendő szabadság- vesztésre ítélte főbüntetésként, mellékbüntetésként két évre eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. Az ítélet nem jogerős. Aszódi László Antal Tenyérkoptató Hogy alkalmatosabb esz­köz nincs is e kerek vi­lágon a higiéniai köve­telmények ápolására, mint a jól bevált seprű, azt ugye­bár nem vitatja senki. Mert seprűnyélen ülve lovagol­tak ki gyermeki képze­teinkből valaha a tisztáta­lan boszorkák, seprűnyél­lel nógatjuk például vir­gonc lurkóinkat, ha pisz­kos kézzel akarják megka­parintani a kenyeret. De hogy milyen felbecsül­hetetlen értéke lehet a sep­rűnek egy élelmiszerüzlet­ben. azt maja csak ezután fogja felderíteni a tudo­mány! Mert teszem azt, ha egy mosolygós boltoskis­asszony épp a legnagyobb igyekezettel tisztogatja a követ — mint minap az egyik ceglédi ABC-ben — és hivatástudatának magas­latán azért mégis észreve­szi a napi, heti beszerzéseit megkísérlő vevőt, abban még igazán nincs semmi említésre méltó. De ha ugyanezzel a ke­zével — mert hát melyik­kel másikkal? — megfogja a nápolyiszeleteket, az már nem akármi, hanem példaadó, s természetesen követésre méltó cselekedet. Mert adott az emésztési zavarokkal küszködő vá­sárló, aki ily módon nem­csak édességhez, hanem megszámlálhatatlan jóté­kony baktériumhoz is hoz­zájuthat. Így aztán nem várat magára az emésztés, mert még a lenyelés előtt megkezdődik a zacskóban. — Mennyit kap ezért a munkáért? — kérdem a kedves, előzékeny eladónőt. — Egypár forintot. — Van-e valamilyen elő­írás arra, hogy a takarítás után kezet kell mosni, csak úgy lehet megfogni az élel­miszert? (Szándékosan nem kérdek kenyeret, mert an­nak le lehet vágni a héját — kapnám meg válaszul —, de a nápolyival mit kezd­hetek, kutyám sincs már...) — Természetesen! — mondja. Ügy, hát akkor nem az előírásokkal van baj, ha­nem a belsőépítésszel, aki túl messzire tervezte a víz­csapot a pulttól. Különben is koptatják ők eleget a tenyerüket mindenféle sze- letelnivalóval, minek kop­tassa még a szappan is — latok a dolgok mélyére. Nem is beszélve az ácsor- gásról, szaladgálásról, amit igazán senki sem irigyel­het tőlük, mert ugye em­bertelen lenne még azt is megkövetelni, hogy újabb lépéseket tegyenek a víz­csapig. Ideje most már ne­künk. vevőknek szaladni, mondjuk egy olyan boltig, ahol van valamilyen fogó, vagy lapát, esetleg selyem­papír az efféle zacskótöltö- getéshez, hátha sikerül fel­fedeznünk ilyet is tágas vá­rosunkban. Z. Z. A borsó hajón utazik Kubába A lengyel tengerpartig vasúton, onnan pedig hajón utazik az a 130 vagonnyi étkezési bor- sosza-llitmany, amit a CÁT feldolgozó üzeméből indítanak útnak Kubába. Dezső József — ké­pünkön — targoncával szállítja a tárolótérből az ipari vágányokhoz a borsót. (Apáti-Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom