Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-25 / 203. szám
1988. Augusztus 25., csütörtök SzÜjtátva Jót s jól! Nem akar bántani a régi Ismerős, mégis azt mondja, látja, nekem ez a leghasznosabb újság. S felmutat egy szerény kivitelezésű, formátumú kiadványt. Igazgatási Híradó a címe. Az ismerős tanácsi ember, nincsen tehát sok okom a csodálkozásra ízlése láttán, hallatán, mi a leghasznosabb neki. Az indok roppant egyszerű. Segítséget kap munkájához a híradóból. A beszélgetés azután ebben a körben folytatódik és szájtátva tapasztalom, mennyire igényli még ez a nagy tapasztalatú tanácsi tisztviselő is az útmutató, példatárszerűen használható, módszertani segédletet adó kiadványokat, mint ez az Igazgatási Híradó is. Pardon, az is szócska törlendő. Nagyjából ugyanis az említett „újsággal” vége van a hivatkozási lehetőségeknek. Annál többet kap az említett tisztviselő (is) azokból a körlevelekből, szakmai iránymutatásokból, amelyeket a megyei tanács szak- igazgatási szervei bocsátanak ki tömegesen egy-egy konkrét (és szűkén praktikus) feladatra koncentrálva. Ezek a körlevelek utasítanak, kell-ez- nek, megszabnak, de semmit vagy alig valamit segítenek, nem kínálnak példatárat a gyakran változó Jogszabályok egységes értelmezéséhez és alkalmazásához . .. Eleink egyik nagysága, Kazinczy Ferenc hagyta ránk A nagy titok első sorában a nemes felszólalást. Jót s jól! S milyen igaz. Lehetne a jót Jól csinálni, az irányítást egyre inkább segítéssé formálni, ie- hántani róla minél jobban az alá- és fölérendeltség fölös sallangjait, a helyükbe pedig azt tenni, amire igény van. ami lendít az ügyeken, ami közös hasznot hoz. Példa van rá, hiszen felmutatható (mint megtudom, másoknál szintén slágerlistán van) az Igazgatási Híradó. A példa követhető. Meglehet, vele fakulna valamennyit a hierarchikussá? mítosza. És bizonyos, színesedne az állampolgárt, az igazgatást egyszerre szolgáló mindennapos valóság. MOTTÖ Háztól házig konténer A MÁV megrendelésére készíti a Ganz-Danubius Hajógyár Váci Konténergyára az 5 tonnás alumínium szállítóeszközöket, amelyeket a háztól házig szolgáltatásban alkalmaznak. A speciális dobozok alkalmazásával lerövidül a szállítási idő, s az árukat is kevesebb sérülés éri. (Vimola Károly felvétele) Meddig áll az udvaron a háromtonnás Avia ? A hivatalokban mindenki megértő Sokat beszélünk manapság a vállalkozásról — annak szükségességéről, lehetőségéről, szabadságáról, a vállalkozói kedvről, s magáról a vállalkozóról. Arról, aki naponta vívja szélmalomharcát a hivatalokkal, hatóságokkal, paragrafusokkal; aki jól-rosszul veszi a gátakat, s akinek egy idő után elmegy a kedve attól, hogy a vállalkozói szférához tartozzon. Detrich László, a kiskun- lacházi Kiskun étterem szerződéses üzletvezetője ugyan még nem jutott el odáig, hogy elege legyen a kísérletezgetésből, ám ahhoz már épp elég hivatalt kilincselt, hogy állítsa: a jelenlegi körülmények között igen távol állunk attól, hogy valódi vállalkozói szabadságról beszélhessünk. Eltérő értelmezés Pedig Detrich László nem kezdő a szakmájában, sőt, a vállalkozásban sem. Húsz évet töltött el a Ráckeve és Vidéke Áfésznél, oktatta diákjait a vendéglátás fortélyaira, s a Kiskun éttermet megelőzően Ráckevén is vezetett szerződéses üzletet, öt év, a jelenlegi szerződés közeli lejárta után mégis elgondolkodik a kérdésen; marad-e — a jelenlegi formában — az étterem vezetője? No, nem arról van szó, hogy nem jött be az üzlet — az anyagiakkal nincsen gondja. Inkább amiatt fő a feje, amit a hivatalokban, hatóságoknál kell intéznie. Mondja, legutóbb az adószabályok változása okozott sok fejtörést, hiszen nem volt a hivatalban két szakember, aki egyformán vélekedett volna ugyanazon kérdésben; de nem egyszerűbb az élete akkor sem, ha például az OTP-hez, vagy a társadalombiztosítási szervezethez kell fordulnia valamilyen ügyben. A Kiskun étterem vezetőjét azonban nem rettentették vissza a nehézségek attól, hogy tovább bővítse vállalkozását. Ügy döntött, eztán maga gondoskodik az anyag- beszerzésről, s ehhez vesz egy háromtonnás Avia teherautót is. Az elhatározást tett követte, azt pedig bonyodalmak. Merthogy nem volt ember, aki figyelmeztette volna: a hatályos jogszabályok értelmében az életben soha nem lehet a teherautó üzembentartója, így azt maga nem is használhatja. Detrich I>ászló tehát — immár egy éve — járni kezdte a hivatalokat. Nemhiába. Gondját megértették a Kereskedelmi, majd a Közlekedési Minisztériumban, a megyei és a helyi tanácsnál, de még a közlekedési felügyeletnél is — csak éppen nem tettek — tehettek — semmit. Az üzletvezető ugyanis ez ügyben maszeknak számít, s e minőségében kevés ahhoz, hogy ekkora teherautót üzemeltessen. Ezt mondja ki a sokszorosan módosított kormányrendelet. Kiskapukon keresztül persze ezt a jogszabályt is meg lehetne kerülni, ám Detrich László ragaszkodik a dolgok tisztességes intézéséhez. És hiszi: igaz a hír, amely szerint az ügyben illetékes szervek, látva a fonák helyzetet, hamarosan intézkednek, s módosítják a rendeletet. Döntésre várva A hivatalokat ugyanis más vállalkozók is bombázzák hasonló kérvényeikkel. Érthetően, hiszen az elviekben megfogalmazott szektor- és versenysemlegesség lehetőségével a gyakorlatban is élni szeretnének. Egyelőre azonban várniuk kell. Mert hiába igaz a hír, amely szerint készül az új rendelet, a döntésre ki tudja, meddig kell még várniuk? A Közlekedési Minisztériumban Horváth Árpád, a gépjármű-közlekedési főosztály helyettes vezetője óva int attól, hogy kész tényként említsük: megoldódott a fura helyzet, elhárították ezt az akadályt. Mondja, óriási nyitást terveznek, csakhogy az elképzelés valóra váltásában nem ők döntenek. S bár dr. Herner Ernő, a Kereskedelmi Minisztérium ellenőrzési főosztályvezetője nem tanácsolja, hogy üzletvezetőnk ezután megszabaduljon járművétől, arra is int minden vállalkozót, nehogy így vásároljon teherautót. Elvben lehetséges Az álláspontok tehát mindkét főhatóságnál a nyitást képviselik — egyelőre azonban csak elvekben. Addig viszont, míg a szándék valóra válik, Detrich László — jó néhány vállalkozótársával együtt — nap mint nap nézegetheti udvaron álló Aviáját, vagy más, 1,5 tonnásnál nagyobb teherautóját, s közben elgondolkozhat azon; az, ami most van, kinek az érdekét szolgálja? Fatő Zsuzsa Egy jó meg egy rossz hír Vecsésen Nincs tilalom, mégsem lehet... Van egy jő meg egy rossz hírem, melyiket mondjam először? Viccek sorozata születik ezzel a felvezetéssel, s a legtöbbön jót derülünk. A kitalációkat azonban felülmúlja a valóság. A jó hír Vecsésen az: feloldották az évtizedig fennálló építési tilalmat. A rossz pedig az: mégsem lehet építeni! Ezen valahogy nincs kedvük nevetgélni a helybélieknek. Lapunkban többször foglalkoztunk azzal, milyen kellemetlenségeket okozott a ve- csésieknek a Ferihegyi repülőtér korszerűsítése. Az embereknek az fájt leginkább, hogy a megnövekedett zajterhelés miatt nem építhettek új otthonokat, nem bővíthették a régieket. Dolgukvégezetlenül A tavaszi falugyűlésen bejelentették: a belső zaj övezetben továbbra is fennmarad a tilalom, a középsőben viszont nem. Ennek megfelelően a Vecsési Nagyközségi Tanács június 30-i hatállyal föloldotta a tilalmat, ami 438 ingatlant érint. Azonnal megindult az építési engedélyért folyamőr dók hada, akik azonban változatlanul dolgukvégezetlenül távoznak a tanácsról. A középső övezetben ugyanis csak olyan házakat lehet építeni, amelyeket zajcsökkentő, úgynevezett passzív akusztikai védelemmel látnak el. A hatóság csak olyan terveket engedélyezhet, amelyek az erre vonatkozó számításokat is tartalmazzák. Ilyen tervet azonban egyelőre senki sem tud készíteni, mert hiányoznak hozzá a segédanyagok. — Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium úgy határozott, hogy a középső zónában kizárólag olyan házak épülhetnek, amelyeknek helyiségeiben a zajterhelés nem haladja meg a szabványban előírtakat — tájékoztat Bácskainé Kszel Irén, a Vecsési Tanács építési csoportvezetője. — Lakószobák esetében nappal 40, éjszaka 30 decibel a megengedett érték. Ez eddig rendben is volna, csak éppen azt nem tudjuk, hogy például a hagyományos B—30-as téglából milyen vastag falat kell rakni ahhoz, hogy az megfeleljen az előírásoknak. Az erre vonatkozó számítási táblázat nem készült el határidőre, azaz június 30- ra. Enélkül pedig a tervezők nem tudnak munkához látni. A segédanyag helyett egy újabb határidőt kaptunk, ez pedig október 31. Addig marad minden a régiben, mintha fel sem oldottuk volna a tilalmat. Az embereknek már elegük van a magyarázatokból, az ígéretekből, pedig egyelőre — megint csak önhibánkon kívül — mással nem szolgálhatunk. Ha kinyitják A falugyűlés óta történtekhez tartozik, hogy július közepén a légiforgalmi és repülőtéri igazgatóságon fejtágítót tartottak a tanácsi előadóknak és a tervezőknek. Ennek tapasztalatait a tanácsnál írásba foglalták. Mint megfogalmazták: a szakmai előadásokból az derült ki, hogy jó akusztikai védelmet szinte lehetetlen tervezni és kivitelezni, mert rengeteg szempontot kell egyidejűleg érvényesíteni. És persze valamennyit az építtető költségére, ami nem tűnik humánus megoldásnak. Kérdés az is, hogy akadnak-e majd olyan tervezők, akik hajlandók bajlódni a bonyolult számításokkal, amikor más településeken is bőven akad munkájuk. Gondot okoz az is, hogy akusztikai védelmet a merev szerkezetek adnak, ami pontosan ellentmond a hőtechnikai követelményeknek. Mindkét igény párhuzamos kielégítése újabb anyagi terhet rak az építtetők vállára. A minden tekintetben megfelelő védelmet az is lehetetlenné teszi, hogy a repülőgépek zaja különböző szögben éri majd az épületeket, mi több, az egész csinos számítás azonnal halomra dől, ha például az ablakokat kinyitják és huzamosabb ideig nyitva tartják... A tanácsiak azonban nemcsak kritizálnak, hanem javaslatokat is tesznek. Mégpedig abból kiindulva, hogy humánus és kivitelezhető megoldásra volna szükség. Ilyen lehet az, hogy a repülőgépek leszállópályájához viszonyítva sávozzák be a térképen az érintett területet, s egységesen határozzák meg az egyes zónákban az építési szabályokat. Ennek betartását az építési hatóság megkövetelné, a kivitelezést ellenőrizné. Újabb veszteség A vecsésiek tehát elvesztettek egy újabb évet. Ha a szabályzat elkészül október 31-ig, akkor is csak a jövő tavasszal kezdhetnek hozzá leghamarabb az építkezéshez. Az akusztikai védelem amúgy is drága dolog, becslések szerint 20—30 százalékkal is növelheti a költségeket, ám az anyagárak szinte folyamatos emelkedése miatt nem nehéz megjósolni, hogy újabb anyagi veszteség éri majd az embereket. Azt már szóba sem merik hozni: mennyivel könnyebb és olcsóbb lett volna mindezt tíz évvel ezelőtt végigcsinálni... A körzet országgyűlési képviselője egyébként most azért talpal, kilincsel, hogy méltányossági alapon kamatmentes kölcsönt vívjon ki az építeni szándékozóknak. K. L. Sajtótájékoztató a vízlépcső ellen Állítás adatok nélkül Nemzetközi konferenciát szervez szeptember 2-ára és 3-ára a bős—nagymarosi vízlépcső építését ellenző Duna Kör Budapesten. Ebből az alkalomból tegnap csaknem 3 órás sajtótájékoztatót tartottak, s az kisebb vitafórummá alakult. A jelen levő körtagok és vízügyi szakemberek között több kérdésben érdekes eszmecsere bontakozhatott volna ki, ha ez a polémia nem a süketek párbeszédére hasonlított volna. A hallottakat ösz- szegezve nyilvánvalóvá vált, a Duna Körnek nem az a legfontosabb célja, hogy a vízlépcső a lehető legkisebb mértékben hatva a környezetére megépüljön, ebben semmilyen formában nem hajlandók együttműködni a tervezőkkel és az építőkkel. Lapunk munkatársának arra a kérdésére, hogy mennyit ártott a hazai környezetvédelmi mozgalmaknak az Amerikában élő Lipták Béla magyarországi közszereplése — hiszen Lipták Béla többször is hangoztatta, hogy innen- onnan összeszedett, általa nem ellenőrzött adatokra építi álVetőmagvizsgáló. Az idén 17 ezer tonna jó minőségű vetőmagot vásárolt a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat monori telepe. Innen látják el a megyei nagygazdaságokat csávázott és fémzárolt magokkal. Bán Mária laboráns a repcemagot minősíti lításait (véleménye szerint például a kétszeri átzsilipelés miatt le kell majd állítani a szárnyashajó-forgalmat!) —, a sajtótájékoztatót tartók azt válaszolták, hogy számukra inkább hasznot hajtott a külföldön élő kutató feltűnése. A sajtótájékoztató után Vargha Jánossal, a Duna Kör egyik vezetőjével beszélgettünk. — önök most a vízlépcső építésének végleges leállítását követelik, vagy azt, hogy a lehető legkisebb kárt okozva a környezetben végül is valósuljon meg? — A minimális megoldás, amely egyszerre képes csökkenteni a károkat és a költségeket, az a nagymarosi vízlépcső és a csúcserőmű elhagyása. — Tehát nem hajlandók semmilyen kompromisszumra? — Bármilyen érdemi kompromisszum az alapkoncepció lényeges megváltoztatásával járna. Erre a vízügyi ágazat sohasem volt hajlandó. — önök tehát hajthatatlanok és ellenzik a vízlépcső építését. Akkor milyen energiatermelési módszerek fel- használását ajánlják a kormánynak? Sokkal veszélyesebb szénerőműveket, vagy atomerőműveket építsenek? — Az energiatakarékosságot ajánljuk. A vízlépcső által termelhető energiát más, az energiatakarékosságot szolgáló beruházásokkal hatékonyan és gazdaságosan meg lehetne spórolni. — Ez elvben igaz, tetszetős álláspont. De végeztek-e számításokat, hogy mennyit kellene költeni ezekre? — A számítások szerint az energiatakarékosság kétszer hatékonyabb, mint ezeknek a dunai vízlépcsőrendszereknek a megépítése. — Konkrét adat tehát nincs. Sikerült-e elérni, hogy a kormány valamelyik, javaslatukat figyelembe vegye? — Képviselőink találkoztak Nyers Rezsővel, a Politikai Bizottság tagjával. A vele való tárgyalásokról közlemény jelent meg, amelynek szövegéről megállapodtunk. Többet nem mondhatok, ezt az egyezséget nekünk be kell tartanunk. A részletek csak együttes hozzájárulással publikálhatók. A nagyobb nyilvánosságnak részünkről semmi akadálya nincs. Furucz Zoltán
