Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
^MHaa 1988. AUGUSZTUS 24.; SZERDA' 5 Római erőd Visegrádon Csak papíron léteznek tovább f times, latin sző. Jelentése: határ. így hívták a * romai birodalom határát £ védő erődítmények láncolatát is. Visegrádtól három £ kilométerre a negyedik £ századból való római erőd £ nyomaira bukkantak. A ré- 4 geszek július közepe óta '■kutatnak a területen. Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója szerint minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a város és Esztergom közötti szakasz volt a legerősebb, a legjobban kiépített határrész. A lánchoz háromféle építmény tartozott. A legnagyobbak a várak voltak, a legkisebbek a hozzávetőlegesen tízszer tíz méter alapterületű őrtornyok. A kelet felől érkező nomád pásztornépek betöréseitől védték a nagy birodalmat, követve a természeti határ vonalát, a Dunát. Ami akkoriban segítette ezeket a várakat, erődöket és őrtornyokat, most végső pusztulással fenyegeti. A vízlépcső építése miatt a területet hamarosan elvesztik a régészek. Most azért folyik megfeszí-' tett munka, hogy legalább a három alaptípust megmentsék az utókor számára. A Sibrik dombon látható a vár, a mostani munkálatok pedig egy kis erőd alapfalait hozták felszínre. Az említett szaka-, szón ebből több mint húsz volt az ókorban, most az építkezés miatt talán egyet sikerül csupán megmenteni. Pedig a lelet rendkívül értékes, nemzetközi érdeklődést váltott ki. Mi sem jellemzőbb, az egyik régész doktori disszerCsak nekünk, laikusoknak. Pávai Éva régésznek nem egyformák a kövek (Gottlieb Géza felvételei) Péntektől a televízióban Jiri Menzel-sorozat A világhírű csehszlovák rendező, Jiri Menzel filmjeiből összeállított sorozatot indít a televízió augusztus 26- án. A csehszlovák filmes új hullám egyik legkiemelkedőbb egyénisége, az Oscar-dí- jas alkotó pályáját hét, 1966 és 1986 között készült munkája reprezentálja. A most 50 esztendős művész — aki színpadi rendezőként és színészként is jól ismert — 1963-ban végzett a prágai Filmművészeti Főiskolán. Pályáját kisfilmekkel kezdte. Első igazi nagy sikerét az 1966-os Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjével aratta, amely előbb a mannheimi fesztiválon nyert nagydíjat, majd mint az év legjobb külföldi filmje Oscar- díjat kapott. A Menzel-cik- lust a képernyőn ez a produkció nyitja majd, s a Szeszélyes nyár című 1967-es munkája követi. Ez utóbbi Karlovy Varyban nyert több díjat. Mind a II. világháború, az ellenállás korát idéző Szigorúan ellenőrzött vonatokra, mind a Vancura kisregényéből készült Szeszélyes nyárra már jellemző az a sajátos humor és groteszk feldolgozásmód, amely későbbi filmjeinek is leginkább sajátja. E produkciókban egyébként Menzel színészként is közreműködött. A sorozat további filmjei: az 1975-ös Magány az erdő- szélen, az 1978-as Mesés férfiak kurblival, az 1980-ban készült Sörgyári capriccio, az 1984-es Hóvirág ünnep és az 1986-os Az én kis falum című alkotások. Pályázati felhívás Aktfotók A szentesi művelődési központ 1989 májusában ötödik alkalommal szervezi meg az országos aktfotókiállítást. Erre bárki pályázhat aktfelvételekkel technikai és számbeli korlátozás nélkül. Méretmegkötés, hogy a nagyítások hosszabb oldala minimum 24 cm lehet. A rendezők kérik a pályázókat, hogy a felvételek hátoldalán a kép címét, a szerző nevét és pontos lakáscímét tüntessék fel. A pályamunkákat ajánlott küldeményként adják fel, jövő év április 1-jéig, a szentesi művelődési központ címére: (»600 Szentes, Tóth József u. 10—14. Részletes információt Endréd! Józsefné ad. A kiállítási anyagokból vándor- kiállítás lesz, ezért az elfogadott képeket az alkotók nem kapják vissza. A színvonaltól függően a bírálóbizottság több kategóriában is javasolhatja az alkotók erkölcsi, anyagi elismerését. A zsűri döntésével szemben fellebbezést nem fogadnak el. A régészek maguk lapátolnak is, tekintettel a munkaerő- hiányra lep építése törölt el sokat az ókori emlékekből, itt a vízlépcső jelenti a hasonló sorsot. Tudják, lesz olyan kis erőd, melyet éppen csak feltárnak és dokumentálnak. Alaprajzot készítenek, lefényképezik, aztán visszatemetik, mert közeleg az építkezés. Szabó Z. Levente A kísérletezés szabadságával Kádár György Kossuth-dí- jas festőművész alkotásait a váci Madách Imre Művelődési Központban, Gaál József műveit a Hincz Gyula Állandó Gyűjteményben, Hegyi György mozaikjait a Tungsram Fényforrás váci gyárában láthatta a közönség. Kádár György organikus formál Kádár György képzőművészetünk égjük élő klasszikusa, akiinek külön érdeme a rendszeres megújulás. Ezúttal is új szemléletű képeket mutatott be az organikus formákban. 1949-től 1974-ig a Képzőművészeti Főiskola tanáraként nemzedékeket nevelt, s közben könyvgrafikákat, pla- ká tokát, nagyméretű mozaikokat, faimtarziákat, gobelineket . készített — a táblaképekről, rézkarcokról és linómetszetekről nem is szólva. Alumíniummal is dolgozik — feleségével Tury Máriával közösen műve jelezte képző- művészetünk európai rangját a brüsszeli világkiállítás magyar pavilonjában. A Magyar Népköztársaság kiváló művésze, egyéni kiállítása volt Budapesten, Szegeden, Szombathelyen, Vácott, Rómában és az USA-ban, művei szerepeltek Kínában, a Szovjetunióban, Ausztriában, Egyiptomban, Finnországban, Franciaországban, Japánban, Tuniszban, sok alkotása található hazad és külföldi múzeumokban. Munkásságált a kifogástalan szakmai tudás, széles vizuális műveltség és rajzi érzékenység jellemzi. A festészet minden elágazását, valahány műfaját odaadással és pallérozott ízléssel, felkészültséggel műveli. Belső nyugtalansággal is, teremtő lázzal, önmagához címzett türelmetlenséggel. Ez lendíti előre. Most bemutatott organikus formái — tizenhat tételben — egy Pastorale szimfónia képekben éledő világát, létünk rétegeit tárják fel. A formák küzdelme bennünk megnyugvássá változik a színek harmóniája révén. Külön glóbusz ez a sorozat, mert Kádár György szüntelenül új távlatokra törekszik és álmai műveikké válnak. Hegyi György mozaikjai Rádiófigyelői NEMZEDÉKEK JÖVÖJE. Meggyőződésem nem vetjük el messzire a sulykot, ha azt mondjuk, hogy az utánunk lépő nemzedékek tekintélyes részének sorsa forog kockán, ha nem leszünk képesek a szakmunkásképzésünk öncélú, egy helyben toporgását egyszersmindenkorra megszüntetni. Most már mindjobban érzékeljük, hogy a szüntelenül változó világ szüntelen változó viszonyai között csak kudarcot vallhatunk a hihetetlenül elmaradt oktatási módszereinkkel és tananyagunkkal egyaránt. Ennek ellenére mégsem tudunk mást, csak sopánkodni. Az oktatás az iparban, az ipar pedig az oktatásban keresi a bűnbakot. A nagyobb felelősség természetesen az oktatásügy vállát terheli. Már régen rendet kellett volna teremteni például az általános iskolai oktatás háza táján. Lehetetlen állapot, hogy a nyolc általánost végzettek nagy hányada nem tud tisztességesen írni, olvasni, bajban van a számtani alapműveletekkel, amikor a szakmunkásképzőbe kerül. Ott kell velük kínlódni, hogy a hiányokat pótolják — a szakmai tárgyak rovására. Ami a tananyagot illeti, az is messze elmarad a korszerű követelményektől. Még ma is közel négyszáz szakmát tanítunk megközelítően részletes ismeretekkel. Holott az ipar változó igényeihez alkalmazkodva kellene magas fokú műszaki érzékenységre nevelni a fiatalokat, mely alapot ad az új ismeretek befogadására; vagyis az állandó önképzésre, mely egész életüket végig fogja kísérni. Tűrhetetlen az az állapot is, mely egyes — elsősorban szak- középiskolákban — uralkodik. A tanári kar kettéosztottsága: „humán” tanárokra és „szak” tanítókra. Számos iskolában hiányzik ugyanis az összhang, egymás tantárgyait lekezelik, ki-ki a maga szája íze szerint kollégáját „szakbarbárnak” minősíti. Mindez — nem is beszélve a felnőttoktatásról — a pedagógusokat a munkanélküliség árnyékában, mely hozzánk is beköszöntött, világszerte foglalkoztatja. Erről tanúskodik az a tanácskozás, melyet az Európai összehasonlító Pedagógiai Társaság a közelmúltban rendezett meg hazánkban. Ezen a nemzetközi eszmecserén a rádió részéről mikrofonjával Sugár Ágnes is részt vett. így alkalma volt a jelen lévők közül egy angol és egy hongkongi professzort is megszólaltatni. Szavaikból kiderült, hogy náluk is hasonló problémák bukkantak fel, de előbb kaptak észbe és a maguk sajátos viszonyai szerint igyekeznek a pedagógusok is állni a versenyt a műszaki változásokkal. GONDOLAT—JEL. Mit tagadjam, ez alkalommal az összeállítás meglehetősen egypályakezdő Gaál József figuráit a sajátos képösszevonás módszere jellemzi kemény festményt, a táblakép méreteire módosítva a lakás- kultúra részévé avatja. Művei bekopogtatnak otthonaikba. Ezúttal a felületkezelésben ért el sok árnyalatban számottevő eredményt. Az ecset- nyomokat egészíti ki mozaik- kövekkel vagy más ainyagok- kal, mélyítve, domborítva a formákat, ügyelve arra is, hogy elvonatkoztatásai éppen a reális jegyek jelenléte révén közérthetőek maradjanak. Remeklés a Szent Flórián históriáját megörökítő mozaik színvilága, a szentendrei Kőhegy látványa és Zagorszk tornyai. Ezt a több évezredes műfajt általában nagy méretben alkalmazták Bizáncban, Ra- vennában. Az elmúlt évtizedekben népszerűvé vált idehaza is. Hegyi György újdonsága az, hogy a mozaikot, a hangúra sikerült. Ugyanis eleve túlságosan rátelepedett Sükösd Mihály és Szénást Sándor párbeszéde egy korábbi Sükösd-levéllel kapcsolatban, amit nem volt alkalmam hallani. Mindenesetre a mostani — a maga nemében színvonalas — eszmecsere túlságosan elvontnak hatott, Olyan művelődéspolitikai magatartásokat — ha tetszik: irányzatokat — bon colgattak, amik felett már ré gén eljárt az idő, szükségtelennek érzem, újra felemlegetni. Nem azért mert nem szabad, hanem mert elvesztette időszerűségét. Ami viszont a végén mégis felvillanyozta a hallgatót, az a négy évvel ezelőtt készült interjú, a korábbihoz képest részletesebb ismertetése Szer- gej Paradzsanov filmrendezővel, aki a börtönből szabadulva egyenesen nyugdíjba vonult és életútjáról való beszámolója a maga nemében megindító volt. Végül minden rendeződött, filmjét meghívták idén Cannes-ba, de nem készültek el időre az utómunkálatok, most azonban éppen külföldön vesz át egy diplomát, amely, mint a kor egyik legjobb filmrendezőjét tünteti ki. (A műsorvezetővel ellentétben nem érzem ezt a részt az előbb említett beszélgetéshez adaléknak, mert négy évvel ezelőtt még más volt a megítélés a hazájukban egyes szovjet alkotók esetében is.) Szombathelyi Ervin Gaál József bemutatkozása Hincz Gyula örökségül hagyta ránk, hogy istápol- nunk kötelező a fiatal művészek törekvéseit, hiszen csak a kísérletezés szabadságán alapuló művek révén haladhat előre a vizuális kultúra. Ennek jegyében láthatjuk a váci állandó gyűjteményben Gaál József pályakezdését, mely vonzó és ígéretes. Gaál József Tahitótfaluban született 1960-ban, a szentendrei rajzkor tagja volt, 1986- ban végzett Raszter Károly, Rozanits Tibor, Kocsis Imre tanítványaként a Képzőművé-, szeti Főiskolán. Ahogy végzett, azonnal Derkovits-ösztöndíjat kapott, éppen a tehetsége elismeréseként. Pályakezdő létére hallatlanul magabiztos a formakultúrája, példát mutat a felületkezelés lelkiismeretességéből, ez alkalmassá teszi őt' arra, hogy gondolatait messzemenően kifejezze rajzainak aszkézisével. Még a nyitánynál tart, még-- is siker koronázza bemutatkozását nemcsak Vácott, hanem Budapesten, Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Tihanyban, Helsinkiben, Itáliában, az NSZK-ban és Lódzban is. Álomvilágát egyéni mitológiával és kifinomult pecsétnyomó technikával teszi emlékezetessé. Losonci Miklós tációt készített a környékbeli feltárások alapján. Ám a munkát sok körülmény gátolja. A megfeszített tempó, a rohammunka kényszere nagyon hátrányos szakmai szempontból. A területen még mindig lovarda működik. Amint az képeinken is látható, a régészek maguk végzik a legnehezebb fizikai munkákat is, mert az új adószabályozás miatt nem kapnak munkást. Eddig legalább az időjárás megkegyelmezett, de az utóbbi napokban már ez sem mondható. Ennek ellenére Gróf Péter, Pávai Éva és Gróh Dániel minden tőlük telhetőt megtesznek a leletmentésért. Óbudán a lakóteAz erőd alapfalai már felszínre kerültek