Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. AUGUSZTUS 22.; HÉTFŐ Pest megye ünnepelt A szigethalmi tizenkét tantermes általános iskolát Vágvölgyi József avatta fel (Erdősi Ágnes felvételei) A verőcemarosi ünnepség szónoka Balogh László volt (Folytatás az 1. oldalról.) néptáncegyüttes ropta a szín­padon. Akik megéheztek, nemcsak a profi pecsenyesütők és hot- dog-készítők portékái közül választhattak, hanem az ama­tőr szakácsok mesterien meg­komponált pörköltjeiből is. A budai területi MHSZ-szervezet bemutatója mellett a birkagu­lyás illata nyomta- el a fönt köröző repülőmodell üzem­anyagának kellemetlen szagát. A nagy bográcsból Fábián Já­nos mérte tányérokba a főzt- jét. Az idén csak nyolcvan adag készült a birkapaprikás­ból — mondta —, tavaly még kétszer ennyit főztek, de most konkurencia is akadt. Több kitelepült vállalat és az áfész sátra mellett is birka főtt a bográcsban. Ahogy a Garancsi-tónál az augusztus 20-i műsornak, a Dunakanyar bal partján olyan hagyományai vannak a Bör­zsöny-napoknak. Ebben az esztendőben Verőcemaros és társközségei, Szokolya, vala­mint Kóspallag vállalta, hogy a Börzsöny Baráti Kör által szervezett rendezvénysorozat­nak otthont ad. A Dunától a Csóványosig húzódó csodálatos környezetbe várták a vendége­ket sok színes programmal, érdekes látnivalóval. Szoko- lyán megkoszorúzták Mányoki Adám emléktábláját, majd a Mányoki kiállítóteremben Viski János festőművész em­lékkiállítását nyitották meg. Jutott kiállítás Verőcemarosra is. ahol az Expressz Ifjúsági Üdülőtábor klubtermében állí­tották ki a börzsönyi tájvédel­mi körzet természeti értékei­ből összeállított tárlatot, s itt tekinthették meg az érdeklő­dők a börzsönyi partizán va­dásztársaság trófeabemutató­ját. A verőcemarosi művelő­dési házban dr. Baráth Endre, a Börzsöny Baráti Kör elnö­ke nyitotta meg Miklosovits László grafikai kiállítását. Estefelé a szobi körzeti ze­neiskola fúvószenekarának já­téka csalta az érdeklődőket a strand teraszára, ahol pontban 20 órakor kezdődött az alkot­mánynapi ünnepség. A szónok, Balogh László, a választóke­rület országgyűlési képviselő­je, a Pest Megyei Tanács el­nöke arról beszélt, hogy hány­féle tartalmat hordoz ma ez az ünnep. Látszólag távol esik egymástól államalapítónk, István király halála 950. év­fordulójának emlékezete, az alkotmány ünneplése és az új kenyér. Ám csak látszólag tá- voliak ezek az ünnepek. Egy évezreden át augusztus 20-án emlékezett a nemzet Szent Istvánra. S az is köztudomá­Fogyott a zsákbamacska a Hír­lapkiadó Vállalat elárusító­helyén sú, hogy sokáig ezen a napon végezték a királyi igazságszol­gáltatást a magyar uralkodók. Nem véletlen tehát, hogy az új, szocialista alkotmány is augusztus 20-hoz kapcsolódik. A Péter-Pál napján kezdődő aratás általában Szent István­ra befejeződött, s ezen a na­pon már mindenhol az új bú­zából őrölt lisztből sült a ke­nyér. A verőcemarosi ünnepségen Nagy Ferencné, a pártbizott­ság titkára szelte meg a göm­bölyű, ropogósra sült új ke­nyeret Pelsőczy László színművész István királyra emlékező mű­sora után igazi látványosság­gal zárult a verőcemarosi al­kotmányünnep; világító lam­pionokkal díszített csónakok felvonulásával, tűzijátékkal és tábortűzzel. M. K. Készül a birkapörkölt a sziget- szcntmiklósi Kéktó szabadidő- központban Alkotmánynapi politikai nagygyűlések (Folytatás az t. oldalról.) lyet több hónapos gondos munkával készítettek elő: mintegy tíztonnányi, több mint ötezer darabból álló pi­rotechnikai készletet használ­tak fel az egyedülálló látvány­hoz. A változatos hang- és színhatást kiváltó röppentyű­ket, rakétákat a Citadellán, a Gellért-hegy lábánál, az Erzsé­bet hídon, a Gellért-szobornál és a rakparton telepítették. A hagyományoknak megfe­lelően a sötétség beálltával, BERECZ JÁNOS: este 9 órakor röppentek fel a tűzijáték nyitányát jelző vi­lágítórakéták, majd megkez­dődött a háromnegyed órás műsor. A több tízezres néző- közönség feje felett az esti égbolton egymás után bom­lottak ki a színskála külön­böző árnyalataiban pompázó tűzrózsák. A vizuális élményt a budai oldalt pásztázó, nagy teljesítményű fényszórók suga­ra, illetve a különböző színe­ket öltő „vízfüggöny’’ tette teljessé. szág törvényes elődjét látjuk, és némi természetes hasonló­ságot vélünk kiolvasni az ak­kori és a mai korkörülmények között, belső és külső vonat­kozásban egyaránt. Ahogy ak­kor, úgy ma is kihívja a világ a magyarságot, politikai, gaz­dasági és társadalmi vonat­kozásban egyaránt. Ugyanúgy, mint ezer éve, ma is meg kell felelnünk a világhoz való al­kalmazkodásban, korunk leg­fejlettebb intézményeinek át- vételében-átültetésében, az el nem odázható felzárkózásban, és az ezektől el nem választ­ható termelési, szervezési és ideológiai követelmények erő­teljes érvényesítésében. Ma nehezebb a dolgunk Szombaton az ópusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékpark­ban megtartották a Csongrád megyei dolgozók hagyományos alkotmány napi munkás-pa­raszt találkozóját. A történel­mi múltat idéző környezet­ben, ahol Anonymus feljegy­zései szerint honfoglaló őseink „szerét ejtették’’ az ország törzsek közötti felosztásának és meghatározták az új haza akkori szokásjogait, az idén, a Himnusz elhangzása után Nagy István, a Hazafias Nép­front megyei bizottságának el­nöke köszöntötte a sok ezer ünneplőt, köztük Gyulay End­re szeged-csanádi megyéspüs­pököt, majd Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára mondott beszédet. — Ma — mondotta — együtt ünnepel az ország la­kossága. Együtt ünnepelünk mindazokkal, akik itthon és határainkon kívül élve is őr­zik magyarságukat. Pusztaszer a legenda és a valóság talál­kozóhelye. Mindkettőben azo­nos, hogy a megtelepedés, a magyar államiság kezdeteinek jelképe e hely. Pusztaszert bíz­vást nevezhetnénk nemzeti történelmünk emlékezőhelyé­nek, régi és közelmúltunk sorsforduló eseményei színte­rének is. Berecz János részletesen szólt arról, mennyiben volt európai és sajátosan magyar István állama, s beszélt a re­álpolitikus államalapítóról, an­nak páratlan érzékű és józan­ságé ítélőképességéről, dönté­seiről, külpolitikájáról és a kereszténységről, amely — mint mondotta — István ko­P0ZSGAY IMRE: Mi is tehetünk valamit A Mecsek ősi településén, Pécsváradon kettős évforduló­ra emlékeztek augusztus 20- án: Szent István halálának és az általa alapított bencés apátság felszentelésének 950. évfordulójára. A nagyközség templomainak harang játéka nyitotta meg az ünnepséget, amelyet a műemlékileg hely­reállított középkori vár — az István-kori apátság — udva­rán rendeztek. A megemléke­zésen részt vettek a nemzeti­ségi szövetségek országos és megyei vezetői is. Jelen volt Baranya szovjet testvérmegyé­jének, a Ivovi területnek a küldöttsége. A nagygyűlés szónoka Pozs- gay Imre, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, ál­lamminiszter volt. Többek között arról szólt, hogy mint minden nagy történelmi személyiséget, Szent Istvánt is igyekeztek a különböző korok önigazolásul felhasználni, majd így folytatta: A történelmet nem lehet annektálni. Azt vallja és te­kintse mindenki magáénak. Ezért időszerű ma és mindig SZABÓ ISTVÁN: Válasz a világ kihívására Szabolcs-Szatmár megye központi alkotmánynapi ün­nepségét szombaton Szatmár- csekén tartották meg. Szóno­ka Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke volt. Bevezetőben a Szent István-i életműről szólt, emlékeztetve SZŰRÖS MÁTYÁS: A hatalom önkorlátozása rában az államszervezés „ideo­lógiai kötőanyaga” volt. Istvánban mi mindenekelőtt az államalapítót, az állam- szervezőt méltatjuk és ünne­peljük ma már, megtisztulva félreértésektől és félremagya- rázatoktól, sandaságoktól és naivitásoktól, illő hódolattal említjük nevét és tisztelgünk műve előtt. A legelsők egyi­kének tekintjük a nagy ma­gyarok, a nagy elődök kö­zött, akiknek emléke és al­kotása minden becsületes ha­zafi számára szent. Mi ilyen értelemben hisszük és valljuk, hogy államalapító első kirá­lyunk ünneplésében egyek le­hetünk, nevezzük őt István királynak, I. Istvánnak vagy Szent Istvánnak. Ezután a Politikai Bizott­ság tagja az istváni „üzenet” szellemében fogalmazta meg napjaink történelmének újabb korparancsát:.mit kell tennünk mindahhoz, ami a kihívások­ra adott válaszhoz szükséges. — Nem kisebb feladat áll előttünk — mondotta —, mint a szocializmus megújítá­sa; gazdaságunk modernizálá­sa; a törvényekkel szabályo­zott szocialista jogállam fel­építésének befejezése; a szel­lemi felvirágzás, az erkölcsi gazdagodás biztosítása; anya­gi-szellemi vívmányaink vé­delme és fejlesztése. Ezt a felismerést formálta gyakorla­ti programmá pártunk máju­si értekezlete. Azóta megfo­galmazott elhatározások egy­értelműen mutatják: vállaljuk, továbbvisszük, ami fejlődé­sünkben pozitív és előremuta­tó, ami maradandó értékű. Alkotmánynapi nagygyűlést rendeztek szombaton az ün­nepi díszbe öltözött egri vár­ban is. Elhangzott a Himnusz. Schmidt Rezső, a Heves Me­gyei Tanács elnöke köszöntöt­te az ünnepség résztvevőit, majd Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára emelkedett szólás­ra. Társadalmunk zömében a felnőtt, szuverén állampolgá­rok közössége. Ez a tény a mainál fejlettebb jogállami­ság megteremtését követeli. Úgy kell korszerűsítenünk az állam és polgárai közötti vi­szonyt, hogy elősegítsük az alkotókedv, az állampolgári kezdeményezés széles körű ki­bontakozását. Meg kell halad­ni a „se nem szabad, se nem tilos" állapotot; jogilag, tör­vényileg legyen „minden sza­bad, ami nem tilos”. A de­mokratikus követelménynek megfelelően az államot — al­kotmányban is rögzítve — a társadalom ellenőrzése alá kell rendelni, s ennek megfelelően szükséges a közéletet is szabá­lyozni. Meglepően hangozhat: István király Intelmeiben az akkori hatalom korlátáit is megfogalmazta, az uralkodó önkorlátozása révén. Olyan „intelem” ez, amelynek idősze­rűsége vitathatatlan. A hata­lom önkorlátozásának mérté­két azonban ma nem az egyé­ni vagy kollektív belátásnak, hanem törvényeknek kell tartósan megszabniuk. Szűrös Mátyás tartotta az ünnepi beszédet az egri várban a történelemről szólni, mert aki meghamisított történelem mákonyával kénytelen beérni, az végül is meghasonlott nemzetként, meghasonlott em­berként fog élni, aki pedig igaz történelmet sajátíthat el, és élhet meg folytatójaként, az a legsanyarúbb körülmé­nyek között is közösségépítő emberként tud létezni. Ez jut eszünkbe Szent Ist­ván király ünnepén. S még valami: a párhuzamok, ame­lyekkel persze nagyon óvato­san kell bánni. A párhuzamok közül is talán éppen ma a legidőszerűbb — alkotmá­nyunkra is emlékezvén és al­kotmányunkat is tisztelvén — végiggondolni, vajon ma ho­gyan állunk intézményeink­kel. Nem kellene-e egy meg­reformált alkotmányban újra összefogni nemzeti erkölcsben, jogérzékben, a jogállamiság büszke tudatával egy meg­újuló magyar államiságot. Azt hiszem, időszerű feladat vála­szolni erre a kérdésre, és e tekintetben — bár a felada­tunk nem mérhető az isváni műhöz — mi, méltatlan utó­dok is tehetünk valamit. arra a sokféle értékelésre, elemzésre, amely első kirá­lyunk szentté avatásától egé­szen napjainkig, vagyis immár 900 esztendeje szakadatlan tart és változik. — Csaknem ezer év előtti Szent István-i Magyarország­ban — hangoztatta ezután a szónok —mi a mai Magyaror­Szentmise az évfordulón Több tízezer ünneplőbe öltözött ember gyűlt ösz- sze szombaton délután Budapesten, a Szent István té­ren, hogy a Szent Jobb jelenlétében szentmisén emlé­kezzen meg az államalapító király halálának 950. év­fordulójáról. A sárga-fehér és piros-fehér-zöld zászló­val feldíszített Bazilika előtt megrendezett liturgikus ünnepségen Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek köszöntötte a megjelenteket, közöttük Francesco Colasuonno c. érseket, rendkívüli felhatalmazású apos­toli nunciust, II. János Pál pápa felhatalmazottját, Jó­zef Glemp bíborost, a lengyel katolikus egyház prímá­sát, valamint számos külföldről érkezett püspököt s a magyarországi egyházak vezetőit. Üdvözölte a ma­gyar állami és társadalmi szervek megjelent képvise­lőit is, közöttük Sarlós Istvánt, az Elnöki Tanács he­lyettes elnökét, a Szent István-emlékbizottság elnökét és Miklós Imre államtitkárt, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökét. A bíboros ezt követően emlékeztetett arra, hogy 950 évvel ezelőtt halt meg első szent királyunk, aki ha­lála előtt a Szűz Mária oltalmába ajánlotta országát és népét. Bejelentette: a magyar hívők e napon — a Má- ria-év lezárásaként is — ünnepélyesen felújítják a fel­ajánlást. Ezután Paskai László — a pápai nuncius közremű­ködésével — felolvasta II. János Pál pápának a ma­gyar néphez intézett üzenetét. A levél utal arra, hogy a Mária-év azon a napon fejeződik be, amikor az egy­ház és a hívők a nemzetalapító halálának 950. évfor­dulójáról, s ehhez kapcsolódóan a Magyarok Nagyasz- szonyáról, Máriáról emlékeznek meg. A pápa levele a továbbiakban felidézi, hogy az 1038. augusztus 15-én elhunyt Szent István király vezette el a magyar népet a keresztény valláshoz, s az idén lesz az 50. évforduló­ja a 34. nemzetközi eucharisztikus világkongresszusnak is, amely nemcsak Budapestnek, hanem az egész kato­likus világnak is kiemelkedő eseménye volt. I. István tevékenységét méltatva a pápai levél em­lékeztet arra, hogy a király előremutató törvényeket hozott, amelyek megtartását határozottan megkövetel­te. A szomszédos népekkel megfelelő kapcsolatot kere­sett, a kölcsönös tisztelet alapján, s szoros együttmű­ködést tartott fenn kora keresztény világának fő köz­pontjaival. Királyi palotája mellett szerzetesnőknek ko­lostort létesített. Fiát, Imrét is felkészítette az ország vezetésének nehéz feladatára. A pápa végezetül üdvözölte a magyar hívőknek azt az elhatározását, hogy felújítják a 950 évvel ez­előtti felajánlást. Az üzenet ismertetése után Paskai László és a ma­gyar püspöki kar tagjainak magyar nyelvű konceleb- rációs szentmiséje következett, amelynek befejezése­ként a bíboros bejelentette: állami részről magyaror­szági látogatásra szóló meghívást juttatnak el II. János Pál pápához. Az ünnepélyes liturgia a pápai és a magyar him­nusz, valamint a Szózat hangjaival ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom