Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-20 / 199. szám

1988. Augusztus 20., szombat

11

gaSzÍNHÁZr LKVÉT.

Elszállt a nyár...

A nyári színházi ™™ szezon befejeződésének legbiztosabb jele, ha a társulatok sorra tartják évadnyitó társulati ülésüket. E héten már a Bábszínház túl is esett ezen a szokásos, az elkövetkező színi évad tennivalóit áttekintő összejövetelen, a jövő hétre még újabb három-négy színház hasonló ülését jelzik a meghívók, értesítők. (Régi, figyelmes szokásuk a színházaknak, hogy fon-, tosabb eseményekről — évadnyitó, évadzáró ülések, új bemutatók, jelentős szerepátvételek, netán gyászhírek — értesítik a sajtó munkatársait, úgy gondolván: a színházak .munkája a közönségé, illő te- néft, hogy a közönséget ilyen vonatkozásban is tájékoztassák.)

Vége tehát a szabadtéri színházak évadjának, s ez egyben kínálja az alkalmat, hogy valamiféle visszatekintő ösz- szegzést próbáljunk adni erről a nyárról. Nem az évad végi összefoglalók esetleg kényszerítő szokása miatt, hanem azért, mert ez a nyár az általában ismert vagy ismétlődő tanulságoknál többet, többfélét hozott, mutatott. E többnek, többfélének azonban o legnagyobb része nem túlságosan szívderítő tapasztalatokkal szolgált.

A korábbi években -megszoktuk, hogy majdnem kivétel nélkül mindegyik ismert vagy éppen újonnan létrehozott nyári játszási hely bemutatott valami érdekességet, izgalmas újdonságot. Nem egy nyári produkció színháztörténeti eseménnyé emelkedett, s nemegyszer hivatkozunk még most is, évek múltán is olyan produkciókra, mint (csak az utóbbi fél évtizednél maradva) egy gyulai Alomkommandó vagy egy szegedi István, a király, Jézus Krisztus Szupersztár, egy pécsi Álszentek összeesküvése, egy boglárlellei Übü király, egy egervári Tom Paine s a többi. Ezek — ahogy mondani szokták — nagy dobások voltak, jelentős művek jelentős előadásai, rendezőileg, színészileg kiemelkedő munkákkal. Nem egy szezonra szóltak, s erre bizonyság, hogy legtöbbjüket a kőszínházi évadokban is tovább játszották. Más megközelítésben: a nyár éppúgy nyújtott igazi, a jó értelemben vett színházi szenzációkat, mint a fő évad. Mi tette ezt? Csak az, hogy akkor több pénz volt, mint manapság? Aligha. Visszakereshetők a nyári játszási helyek vezetőinek régebbi nyilatkozatai, s azokban a panaszkodások tömkelegé a szűkös anyagiakról. Vagy az, hogy több volt a jó színpadi mű, s ezeket jól időzítették a nyárra? Ebben már lehet valami, bár önmagában ez sem elegendő magyarázat.

Én úgy gondolom, a korábbi (s akkor azért egyáltalán nem agyondicsért) jobb nyári évadok annak voltak köszönhetők, hogy más volt az egész dolog szemlélete. Más volt annyiban, hogy nem nehezedett már-már elviselhetetlenül a produkciókra az anyagi gondok serege, s ez nyilván sok könnyebbséget jelentett, felhőtlenebbé tette az együttműködést, a munkát. Más volt annyiban is, hogy a színész háta mögött is kevesebb gond tolakodott. Megélhetési, adózási, jövedelmi problémák kevésbé foglalkoztatták, s így többet tudott adni a színpadon. Mert az nagyon szép szta- nyiszlavszkiji mondás, hogy a színésznek a sárcipőjével együtt a napi gondjait is kívül kell hagynia a színház kapuján — de igen-igen kíváncsi lennék rá, mit mondana ma. a mai körülmények között erről a nagy mester. És talán más volt egy igen fontos aspektusban is: a néző oldaláról. A nézőéről, aki nélkül persze nincs színház (nyáron még kevésbé, mint télen). s aki, különböző, nem direkt csatornákon át, természetes módon befolyásolja a

színházat, legyen az téli vagy nyári. Ha 'a néző élete köny nyebb (vagy azt hiszi, hogy könnyebb, azaz könnyebbnek tapasztalja, talán, mert nem tud a nehézségekről), szíve sebben bocsátkozik tartalma sabb szellemi kalandokba a színházban is. Ha az élete nehezebb, akkor — nem biztos, hogy tudatosan, de mindenképp egyfajta kompenzálást igénynek engedve — szívesebben néz a színházban valami búfeledtetőt, valami elszórakoztató csacskaságot, mondván: van nekem épp elég bajom az életben, semmi kedvem a színpadról is ezt látni. A véleménnyel persze éppúgy vitatkozni lehet, mint azzal, hogy valóban áll-e ez a tétel —, de a műsorterveket látva bizony, nehéz másra gondolni, mint arra: a színházak „profilja”, nem kivétel nélkül, de nem is elhanyagolható számban, kezd lassan átalakulni, és ebben csak részben (s nem feltétlenül a nagyobb részben) hibás maga a színház.

Ha az e nyári kínálatra gondolok, különösebb erőlködés nélkül igazolva látom ezt az átalakulást. De ez csak az egyik fájó pont. A másik az, hogy az új művek sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Gyulán például Csurka István drámája, a Megmaradni, minden szomorú, sőt tragikus aktualitása mellett is, színpadi műként kiér- leletlennek, publicisztikus- nak, vázlatosnak hatott. A szegedi új musicalről, A bestiáról lapunkban már olvashattak; rossz librettójú, zavaros dramaturgiájú alkotásnak bizonyult. Nem keltett sokkal jobb benyomást a margitszigeti A költő visszatér sem; a végiggondolatlan szövegkönyv, minden jó szándékú igyekezete ellenére, itt is zavart, s zavartak a rendezői túlzások, következetlenségek is. Nem sikerült a Fehér Anna című rockballada sem. És ezzel gyakorlatilag vége is a nyári eredeti bemutatóknak.

Ha valami „nagy dobás”-t vártunk a nyártól, azzal sajnos adós maradt. Lehet, hogy a kőszínházba kerülő művek (például a Megmaradni vagy a Fehér Anna s a Rock Színházban várhatólag A bestia és A költő visszatér) a másfajta körülményekhez igazodva valamit javulnak, s megszabadulnak néhány hibájuktól. De alapvetően más művekké semmiképp sem lesznek. És éppen ez az, ami kevés bizakodásra ad okot.

N

em volna ildomos a nyárban már a kőszínházi évad előképét látni. Csak hát a nyári színházat is ugyanazok csinálják, mint a főszezont. Ami nyomasztó gondnak, műsortervi problémának, stiláris, minőségi, esztétikai kifogásnak bizonyult a szabad téren, az, fedett térbe kerülve aligha múlik el egy csapásra. És főleg: nem fog változni az a környezet és szituáció, amelyben jelenleg a színház is él és dolgozik. Márpedig — végső soron — ez a döntő és meghatározó tényező.

Takács István

ß

Uri utcai mulatságok

Dominóék Mandragora ja

Hajdani varázslók, félelemmel tisztelt hókuszpókuszozók és bűbájosságukért tűzre vetett boszorkányok titka volt, mit tud a mandragóra gyökere. Ennek a Földközi-tenger vidékén élő növénynek vastag, kétágú gyökere van, gyakran emberke formájú. Éjfélkor lehet csak a földből kiszedni. Amikor kiszedik, fel- sikolt a mandragóra, sikoltásától rémületükben többen szörnyethaltak, így szól a fáma. Csodaszernek hitték, s bizonyították, hogy szerelemre gerjeszt ifjat és öreget, gyógyítja a meddőséget. Varázsától a félholt is feléled.

Az egyik ember életét mennyországgá, a másikét pokollá tehették a mandragórával. Machiavelli Mandragóra című komédiája adott alapot, ötletet Köllő Miklós pantomimművésznek és rendezőnek, a budapesti Dominó Színház vezetőjének, hogy pantomimegyesülete számára játékot írjon, rendezzen, koreografáljon belőle. Budán a Zenélő Udvarban, az Űri utcai mulatságok pompás nyári szórakoztató eseménye egész augusztusban az előadásuk.

Pajzán hangulatú, búfeledtető, kellemes estet kap ajándékba Dominóéktól a közönség. Fiatal és idős egyaránt érti a mókát, akkor is, ha számára ez az első kóstoló az előadói művészet eme ágából. Lényege, alkotóeleme a mozgásművészet és az arckifejezés, a mimika, a zene, a hangok — éppúgy, mint az indiai, thaiföldi, kínai, jávai táncoknak, baletteknek, operáknak — csak itt mindez közelebbi, mondhatni: „anyanyelven” szól a közönséghez.

Akik hittek a csodanövényben, állítólag nem csalatkoztak. Azokat sem éri csalódás, akik KöHö Miklós társulatának előadását láthatják.

Szívvel-lélekkel, gesztusokkal, kifejezésmódjukkal adják tudtunkra, hogy nem szabad elmerülni annyira az élet gondjában, bújában, bajában, hogy megfeledkezzünk arról: hús-vér, gondolkodó, érző emberek vagyunk, és a problémákon való kesergés helyett jobb a megoldást keresni.

E. K.

Működésüktől nem kell kétségbeesni

Egyesületek, művelődési házak

teni őket a kulturális hagyományok ápolásában. Meglétüktől, tevékenységüktől nem kell kétségbeesni, még akkor sem, ha a meglevő intézményrendszertől függetlenül dolgoznak.

Persze nem elég a helyzetet felismerni, azt tudatosítani kell. A helyi irányítás ismeretfelújítása nélkül nehezen képzelhető el az előrelépés. Ezért is fontos, hogy ne csak a művelődési osztályok vezetőit hívjuk meg a beszélgetésekre, értekezletekre, hanem a tanácselnököket is. Az utóbbi időben ennek érezhető hatásaként csökken a gáncsosko- dás, ha teljesen nem is szűnt meg. A másik oldalon pedig bátrabban jelentkeznek a baráti körök, egyesületek alapítási szándékai.

— Mi legyen akkor a meglevő intézményi rendszerrel? Igen sokan létbizonytalanságban dolgoznak, attól tartva, bármelyik pillanatban megszűnhet munkahelyük.

— A művelődéspolitika értékszempontú. Ebben a spontán szerveződő közösségek kétségtelenül előnyben vannak, hiszen őket éppen az értékek megteremtésének, meg, óvásának közös szándéka hívta életre, ebből fakadóan mások a gazdasági feltételeik is.

Gazdasági számítások

A művelődési intézményeknél a gazdasági számítások keményen ütköznek az elképzelésekkel. Természetesen lépnek életbe az önfenntartó reflexek. Felületesen nézve a művelődési házak tevékenysége kom- mercializálódott. Közelebbről szemlélve, szerintem, nem ez a helyzet. Számos olyan, bevéiR Á DIÓFIGYEL Ől

telt eredményező tanfolyamnak adnak otthont, ahol a résztvevők nagyon fontos ismereteket sajátíthatnak el. Ráadásul a körülmények itt ideálisak. Gondolok a számítógépes-, szövő-varró, vagy éppen nyelvtanfolyamokra. Kétségtelen, hogy az utóbbi időkben ezek vannak túlsúlyban és háttérbe szorultak a műsoros estek, illetve az amatőr művészeti együttesek. Viszont, ismét hangsúlyozom, ez a tevékenység nagyon fontos.

— De így nincs szükség egyetemet, főiskolát végzett szakemberekre. Elég egy jó szervező.

— A jelenlegi szisztémában más rendezvények biztosításához sem kell több. De valóban, a jövő szempontjából a személyi feltételek meglétét sokkal fontosabbnak kell tartani a tárgyiaknál. Ez a kulcskérdés. Hozzértő ember vezesse az intézményeket, ennek nem feltétele szerintem a dokumentálható szakképzettség. Szakmailag felkészült, kulturális menedzseri beállítottságú vezetőkre van szükség, akik megteremtik csapatukat. Példaként említhetem Gödöllőt vagy Örkényt, ahol magas színvonalú munka folyik, ugyanakkor nyereségesek is.

Látszateredmények

Sajnos, egyelőre nem számíthatunk arra, hogy emelkedjen az állami támogatás összege. Ez nem jó és hosszú távon nem elviselhető, de pillanatnyilag kényszerhelyzetben vagyunk, amivel számot kell vetni. Amint lehetőség lesz rá, rendezni kell a támogatásokat, de akkor is figyelembe kell majd venni, hogy az elosztásnál új szemléletre van szükség. Tarthatatlan állapot, hogy egy intézmény csak azért működjön, hogy legyen. Meg kell találni egy olyan konstrukciót, amiben valóságos tevékenység folyik. Szerintem nem az a kérdés, hogy megszűnnek-e művelődési házak, hanem az, milyen munka zajlik a falak között. Látszateredményekre ne áldozzunk tovább. Az illetékeseknek el kell dönteniük, milyen formában lehet hasznosítani az épületet. Az is elképzelhető, hogy egy közösség átveszi és üzemelteti. Persze ilyenkor az is kiderülhet, korábban csak a tehetetlenség palástolására merültek fel olyan érvek, hogy a helyi lakosoknak nincs igényük semmiféle kulturális szolgáltatásra. Az ilyen magyarázatoknak most nem hiszek. Valószínűbb, hogy hiányzott az igazi szükségletek felmérése, akár túlzott kényelemből, akár a hozzáértés hiányából. Ezért, ismétlem, elsősorban új szemléletre van szükség.

Szabó Z. Levente

Ló és ember

Fotópályázat

A lovakról címmel nemzetközi fotópályázatot hirdet a szolnoki Jászkun Fotóklub több országos szervezet és intézmény anyagi támogatásával. A felhívás célja, hogy a fotóművészet eszközeivel bemutassák az ember és a ló kapcsolatát. A pályázaton amatőr és hivatásos fotósok egyaránt részt vehetnek, ifjúsági és felnőttkategóriában. A kiírás szerint a szerzők öt egyedi képet vagy öt képből álló sorozatot, illetve öt színes diát küldhetnek be a Jászkun Fotóklub (H—5001 Szolnok, Pf. 198.) címére 1988. december 15-ig. A beérkezett alkotásokat hazai és külföldi fotóművészekből, illetve lovasszakemberekből álló zsűri értékeli. A fotópályázat ünnepélyes eredményhirdetésére és a kiállításra 1989 márciusában, a Nemzetközi Lovas Szövetség budapesti kongresszusa alkalmából, a magyar Mezőgazdasági Múzeumban kerül sor.

I

i

— A megyei tanacs munkatársai végezték azt a felmérést, amelynek tapasztalatait most összegzik. Nem akarok i végeredmény elébe vágni, de oiztos, hogy az intézmények többsége nem tudja ellátni a corábban megjelölt funkciókat, ^mi nem is baj, mert merev, sablonos koncepció volt. Arisztokratikus módon, felülről irányítottan nem szabad szervezni egy-egy közösség művelődését. A demokratizá- ódási folyamatban nélkülöz- letetlen, hogy bevonjuk a kul- ;urális életet is. Nem a tele- Dülés lélekszámától és az úgy- íevezett tárgyi feltételektől :ügg elsősorban a helyi köz- művelődés színvonala. A kö- :össég összetételét, meglevő culturális hagyományait kell Esősorban szem előtt tartani.

Negatív reflexek

Vannak kiváló példák, ame- yek néhány évvel ezelőtt meg rlképzelhetetlenek lettek vol- ía. Említhetem Ceglédet, ahol i régi kaszinó helyén társa- lalmi összefogással a polgári íagyományokra emlékeztető igyesület született, és igen figyelemre méltó kulturális éle- et teremtettek. Vagy beszélhetnie az abonyiak tevékenylégéről, a táborfalvaiak zenei örekvéseiről.

— Csakhogy éppen ezek a közösségek gyakran ütköztek a helyi irányítók ellenállásába.

— Kár lenne tagadni, hogy rlőfordultak negatív hatalmi ■eakciók. A politikának abban ran nagyon fontos szerepe, íogy ezeket a görcsöket old- a. Nem tiltani, ellenkezőleg, i lehetőségekhez képest támogatni kell az öntevékenyen izerveződő közösséaeket. SeeíAz igazgatók az adóra, a csökkenő bevételekre panasz- ^ kodnak. A művelődési házak rendezvényeire kevesen ^ váltanak jegyet, minden család a művelődési, szórako- ^ zási alkalmakra szánt pénzből spórol elsősorban. Az ^ igényes, értékes műsorok nem kellenek. De már a bálok, f diszkók is éppen csak megtérülnek. Ilyen körülmények ^ között a munka szinte lehetetlenné válik. Sokan viszont ^ azt vetik fel, hogy a művelődési intézmények nagy részé- ^ nél szemléleti, vezetési problémák vannak. Munkájuk ^ nem a valóságos szükségletekre épül, helyenként nem ^ több, mint fedett terem, ahol nagygyűlést tartanak vagy ^ filmet vetítenek. A valós helyzetről, a lehetséges ki utak- f, ról kérdeztük Szabó Józsefet, az MSZMP Pest Megyei í Bizottságának osztályvezető-helyettesét.

nak védelmét hivatásul, arra legalább annyira kíváncsi lettem volna, milyen plusz terheket ró a katonákra ez a nagyarányú idegenforgalom.

Mert hogy a községnek mi a célja, haszna, az többé-ke- vésbé kiderült. Szeretnék ezt 1 természeti adottságot gazdaságilag kiaknázni. Értem én, hogyne érteném, mennyire szükségünk van minden fillérre, pontosabban minden schil- lingre, márkára. Ám azt nehezen tudnám eldönteni, siralmas vagy inkább nevetséges az, ahogyan kicsit vagyo- íosodni szeretnénk. Mert a szokásos ellentmondások ebben az esetben is hamar napvilágra kerültek. Égetően hiányzanak a megfelelő beruházások a cél megvalósításához. Fertőrákos egyetlen ven- iéglőjét a Köjál bezáratta, sincs úthálózat, se biciklivel, se autóval a tavat körbejárni sem lehet. Felesleges tovább sorolni az infrastruktúra hiányosságait, a szállások megoldatlanságát. Jelzésértékű volt a tanácselnök dilemmája, hogyan lehetne a közlekedést, a sétvégi felduzzadt forgalmat ágy megoldani, hogy a helyi lakosok nyugalmát ne zavarják. Döntsük már el végre, tulajdonképpen mit is szeretnénk. Ebből is egy kicsit meg abból is egy kicsit? Nem megy. Életem során eljuthattam néhány nevezetes idegenforgalmi helyre, ahol a lakosság a környék természeti vagy történelmi vonzerejéből élt. Méghozzá a szó szoros értelmében mindennapi kenyerük Eüggött tőle,

SZERENCSECSÜTÖRTÖK.

Fiataloknak mindenféle — hirdeti az alcím. Ezzel a mindenfélével nincs is gond. Illetve dehogyisnincs. Szóval valóban van itt mindenféle: zene, komoly riport, komolytalan riport és vetélkedő magyarul, angolul. A probléma az, hogy a színvonal legalább ennyire mindenféle. Jó a zene, és fiataloknak készülő műsorban nem is árt. Akadt néhány magvas, fontos beszélgetés. Ám teljesen feleslegesnek éreztem telefoninterjút szervezni a Nagy-Britanniában tartózkodó fiatal újságíróval, aki első kézből számolhatott be egy magyar Trabanton végrehajtott ellenőrző robbantásról. E derék és annyira szidott járművet magyaros eleganciával egy leendő felvonulás útján, tilos helyen parkírozva hagyták gazdái több napon át, a robbanószerek kutatására kiképzett kutyákat pedig megtévesztette a csomagtartóban tárolt kolbász illata. A hír hasonlatos a háromfejű kiscsibe és a postás által megharapott kutya szenzációjához.

Sokkal izgalmasabb volt a lehetőség, amelyet a Magyar Nemzet munkatársa, Lőcsei Gabriella vázolt. Némi anyagi áldozattal klubokat kéne lét- -rehozni külföldi mintára, amelyek csereüdültetéseket végeznének. Gyerekeink közelebb kerülhetnének más népek kultúrájához, történelméhez. A műsorvezető Dömsödi Gábor véleménye szerint elég valamit kitalálni, elkezdeni és már sínen is van a dolog. Nem tudom, ilyen mértékben naiv vagy optimista. Én szurkolok, az utóbbi legyen igaz, és jóslata váljon valóra.

Sz. Z. L.

EGY NAP A FERTŐN. Ismét van egy gyönyörű természeti szépséggel megáldott táj, amelyet újra felfedezünk. Illetve minden bizonnyal szívesen felfedeznénk magunknak is, de egyelőre csak a külföldieknek nyílt meg. Bár Nagy István és Benkő József riportjából nem derült ki, hogy a hétvégeken a Fertő tóhoz látogató közel húszezer ember milyen állampolgár, abból, hogy a tavat a határőrség motorcsónakján járták be, valószínűsíthető, nem hazánk fiai, lányai horgásznak a nádasban. Közbevetve jegyzem meg: ha már megkérdezték a riporterek, miként lehet eligazodni a keskeny csatornák útvesztőjében, és azt is, miért választja valaki éppen a haza határaiA nyár egyik kellemes meglepetése volt a Dominó Pantomim Mandragóra-előadása. Képünkön ennek egyik jelenete látható