Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
Érdeklődési kérők az aszódi tanodában A füstös vasúti resti helyett Akiket este keit a kötelesség Mit üzentek a búzaföldek? Becsület — szavunkra A szógyengítő lámpaláz E gy ceglédi tanácskozás szünetében így szólt hozzám ismerősöm: Nézd, már a gondolattól is remeg a kezem. Hidd el, lenne mondanivalóm, de annyira lámpalázas vagyok, hogy inkább nem kérek szót. Ezeket, a tüneteket — úgy hiszem — mindannyian elszenvedtük már jó néhányszor, amikor nyilvános szereplésre vállalkoztunk. Van olyan típusú ember is, aki szólásra emelkedik ugyan, de sohasem képes tudásának megfelelően szerepelni, nem tud olyan gördülékenyen, lazán, színes szóhasználattal beszélni, mint a magánéletben vagy a szűkebb munkahelyi közösségekben. A lámpaláz „leveri” sza/vait... A frissebb, hatásosabb, személyiséghű közéleti megnyilatkozás politikai és társadalmi cél, érdek — ezért kell szólnunk az ezt gátló lámpalázról. Mi a lámpaláz? A nyilvános szerepléssel járó izgalom. A szó a 18. század első felében került hozzánk, a német Lampenfieber tükörfordítása. Eredetileg csak a színpadon szereplők használták, ma már minden (kis vagy nagy) közösségi-közéleti megszólalás kísérőjelenségeként, is emlegetjük. Miért szökik fel bennünk a lámpaláz? Van egy természetes élettani ok: a szervezet mozgósítja erőit a feladat teljesítésére. A lámpaláz tehát — bizonyos határig, mint mondjuk, a kávé — teljesítményfokozó, hasznos. Ha viszont túl nagy, akkor káros: gátlásokat, merevséget, beszédzavart okoz. A természetes izgalomállapotot fokozhatja a gyakorlatlanság, a sikertelenségtől való félelem vagy a túlságosan nagy tét. Hogyan lehet csillapítani a lámpalázat? (Csillapítani, s nem megszüntetni! Mert a lámpaláz teljes hiánya a fölényesség, a túlzott magabiztosság, a szürke rutin gondolatát ébresztheti a hallgatókban. Gondoljunk arra: még a legnagyobb művészek is — ha igazán azok — izgulnak, bárha a kis vidéki kultúrházban is lépnek föl.) Tanácsokat, „gyógyszereket” lehet ugyan adni, de ebben a „leszokásban” is sokat számít az akarat, a gyakorlás, az önszuggesztió. Előzetes teendők: az alapos felkészülés (ez önbizalmat, nyugalmat ad); ne akarjuk saját (képesség) határainkat átlépni, egyéniségünknek és tudásunknak megfelelő feladatra vállalkozzunk. A lámpaláz a fellépés, a megszólalás előtti percekben a legerősebb. Ezért ekkor gondoljunk másra (korábbi sikereinkre), próbáljunk ellazulni; az első szavak előtt sóhajtsunk mélyeket, hogy légzésünk normális ritmusú legyen. Ha felállunk, ne vágjunk azonnal bele mondókánk- ba, nézzünk körül, keressük a hallgatók tekintetét, s rájövünk; emberek, s nem oroszlánok előtt állunk... Tanácsos az első mondatokat kívülről megtanulni, ezek sikeres elmondása megnyugtat. A szokásosnál lassúbb tempóban kezdjünk el beszélni. Talán, ha így teszünk, lámpalázunk a serkentő normális szintre csökken, s akkor mi tudjuk lázba hozni a hallgatóságot. Költői Adám de itt is találnak valamit, és egyáltalán: szeretnek könyvek között lenni. Jönnek azok is, akiknek otthon kevesebb könyvük van, s itt találkoznak kézikönyvvel, monográfiákkal. Mások nemcsak az olvasásért, hanem a társaságért is a könyvtárba jönnek. Sajátos, hogy itt könnyebben ismerkednek a gimnazisták, és a szakközép- iskolások, nem tapasztalni különbségeket az egyes osztályók között sem, a könyvtárban mindenki egyforma. Pénteki klub A bibliotékában tehát minden érdeklődésű körű fiatal megfordul, s talán ez adta az ötletet az alábbi tervekhez is. Lesz például Gondolkodó, amelyen társadalomtudományi és természettudományi kérdéseket vitatnak meg. Egy kisebb számú csoport beszéli meg, hogy milyen témák érdeklik őket. Azokból készülnek majd fel kiselőadásokkal. Koncz István azt tervezi, hogy ezekhez az összejövetelekhez kirándulásokat szerveznek, s bárki bekapcsolódhat a közösségbe. Eddig is működött a pénteki klub. A játék mellett megfontolt beszélgetések jellemezték, például a pályaválasztásról. Kéthetente gyakran este fél hétig is ittmáradtak a diákok. Lehetett sakkozni is a könyvtárban. Tavaly Pest megye egyéni lány sakkbajnoka a gimnáziumból került ki, sőt az első négyből három aszódi tanuló volt! Ezután természetes, hogy az elképzelések között szakkör is szerepel. — Akik szeretik az országot járni, azoknak .rendszeres, kirándulást javasolunk. Három-négy év alatt így megismerhetjük Magyarország történelmi városait, érvel Koncz István. Ezekhez a programokhoz kapcsolódhatnak például fotópályázatok is. Hazánkban nemcsak a városok nyújtanak maradandó emlékeket, hanem a tájak is. Jó lenne bejárni az országos kék túra útvonalát. A keleti végpontját, a Nagy-Milicet már megnéztük, emlékezik beszélgetőtársam. Pezsgő élet A felsorolt elképzelések eltérő érdeklődésű tanulóknak lehetnek érdekesek, fontosak. A pezsgő élet a könyvtárnak is fontos és úgyszintén nélkülözhetetlen a középiskola oktató-nevelő munkájában. A névadó költő talán aszódi olvasmányai révén vált országjáróvá. A Felvidéktől Erdélyig alig találni olyan tájegységet, ahol ne fordult volna meg. A mai diákoknak sokkal könnyebb a helyzetük és lehetőségük van arra, hogy a nagy utakat a nyári, téli, tavaszi szünetekben megtegyék. Mindebben a könyvtár is segít. ^ Kovács bácsi nevetve < mondogatta néha, hogy ő ^ sosem aluszik. Még most is ^ hajlok rá, hogy igazat be- £ szélt, hiszen a rőzsclángú ^ világ pékmestere volt ott, a ^ Székely utca sarkán. Este ^ dagasztott, hajnalban vc- ^ tett, délelőtt mérte a piros- ■/ ra sült cipóit. Mikor aludt í volna? ízlések és kenyerek Kovács bácsi műhelye olyan régen nincs már, hogy magam sem tudom pontosan, hogy is állt akkor a világ. De abban biztos vagyok, hogy a pékek munkarendje azóta sem változott valami sokat. A mai kenyérgyáriak sütőmestereinek is éppolyan fordított az életük. Este kelnek, és csak reggeltájt térnek nyugovóra. De meglehet, hogy még annál is később, mert náluk sosem az óra járásával, hanem a kisült kenyerek, kiflik, zsemlék számával mérik a műszakokat. Nyomós oka van ennek, hiszen felkapjuk a fejünket, ha a kelleténél kevesebb kenyér jut a boltokba, ha szidják ke- letlenségéért, sületlenségéért, akkor is, ha dicsérik ízéért, illatáért, frissességéért. Én úgy gondolom, Nagykőrösön egyetlen napon is megoszlanak a kenyér minőségéről úgy összességében a vélemények. Annál az oknál fogva, hogy nálunk meglehetősen gazdag a választék. A Dél-Pest Megyei Sütőipari Vállalat kenyérgyára napi 6-7 tonna változatos kenyér- féleségekből. és ízes péksüteményekből alkotta termelését kilenc magánsütőműhely, ősztől nyárig pedig a Toldi iskola tanműhelye egészíti ki, örökké arra törekedve, hogy megingassák a kenyérgyáriak privilégiumát. Hát ami azt illeti, tettek is róla, hogy sokan elpártoljanak tőlük. Még Erőss László, a fiatal művezető is nosztalgiával gondol a régebbi műszakokra, amikor két-három napos ünnepek idején 40-50 tonna terméket is kiszállítottak, manapság ennek harmad-, negyedrésze is megteszi. Igaz, ebben a csökkenő kenyérfogyasztás is szerepet játszik. Kevesebb szárad meg, kerül a kukába, s ennek a pékek örülnek, hiszen bántja az a mesterembert, ha így becsülik meg készítményeit. Természetesen az itteniek sem potyára tanulták ki a szakmát, újításaikat kedvtelve ízlelgeti a város legjobb kenyerére vadászó közönség. Ám miként a kenyerek, úgy az ízlések is különbözőek, eleddig nem sikerült az ügyben megnyugtató módon igazságot tenni. Azt mondják, minél korszerűbb, minél jobban gépesített egy sütőüzem, termékeinek Balázs Gusztáv Mit rejt a folyó mélye? Apad a Duna vize a hetek óta tartó nagy hőségben, ám a kotróhajók teljes gőzzel dolgoznak, hogy felszínre hozzák a folyó melyén rejtező értékes építőanyagot, a Duna kincsét. A kotróhajó Vác magasságában dolgozik Ezen az asztalon készül a kakaós csiga. Boros Albert és Csapó György hajtogatja. Műszakonként 1500 darabot sütnek a gyerekek kedvencéből (Varga Irén felvétele) minősége annál kevésbé múlik a pékeken. Van ebben valami, de nem nagyon érdemes hangoztatni a liszttől fehér arcú mesterek előtt, úgyis megcáfolnák. Nőies szakma — Itt ez az adag liszt. Hozzáteszem a technológiában előírt vízmennyiséget, de még kell hozzá három liter. Mit jelent ez? Szóval azt, hogy bárhol is termett a búza, egy biztos, jó körülmények között fejlődhetett. Eső járt rá, nagyra nőtt és szárazságban ért be. Hát ennyi mindent lehet következtetni ebből a három- liternyi ráadásból, no persze a siker minősége is igazolja fzt. Igaz, hogy sok mélik a pékeken, de még több a liszten. Az új lisztből jó kenyér lesz, a tészta tartja a gázt, formásabbak a veknik — magyarázza Rusvai János da- gasztó-csoportvezető. Aztán újabb liszteszsákot ölel át izmos karjaival, s önti tartalmát a kovászolócsészébe. — Bizóny elkéne itt is már a lisztsiló, csak-csak köny- nyebb lenne a dagasztó élete — jegyzi meg — Most még istenes, régebben 80 kilósak voltak, azt mondom, aki méretezte, sosem emelte meg teletöltve. Igaz, így többet meg kell mozgatni, száz, százhúsz darab kiürül műszak végére. Ez a 24-ik augusztus, hogy Kusvai Jánosnak üzentek a búzaföldek, ő tehát az idősebb pékek közé számít. Nem az életkora, mint inkább környezete miatt. Többségben egészen fiatal munkatársak iormázzák az Erzsébet kenyereket, hajtják a kakaós tekercset, töltik a túrós buktát. — És egyre nőiesebb a szakma — toldja meg Eróss László. — A közvetlenül a termelésben dolgozóknak több mint lele lány vagy családanya. Éppen emiatt, nehezebb is olyan munkarend szerint foglalkoztatni őket, hogy az üzemnek is jó legyen, a család se lássa kárát, és szórakozásra is jusson idő. Dolgoznak úgy, mint a férfiak, ha nem kellene zsákolni, dagasz- tónak is mehetnének. Házaspárok is vannak itt, Rusvai- ék, Boros Alberték. Aiagútkemencében — Az átlagosnál több szakmunkásunk. van — folytatja a műszakbezetŐ de úgy volna jó, ha mindenki az lenne. Mert meg lehet tanulni a fogásokat, de érteni, gondolatilag átfogni az egész technológiát, arra csak tanult ember képes. No, és ők tudnak elsősorban új dolgokat kitalálni ... A mintegy másfél hektósra méretezett dagasztócsészékben duzzad, hasad az erjedő tészta. Továbbra is kovászolnak a pékek, a citopán, azaz a „gyors kenyér” nem vált be, hiányzott a kenyerek megszokott aromája. Tucatnyi gurulós szekrény polcain szaporodnak a kiformázott, sütésre váró veknik elfüggönyözve, fény se érje őket. A kiflik már besoroltak az alagútke- mencébe, nemsokára követik őket a kenyerek. Mire kisülnek, megjön a raktáros is, az ő nyomában pedig a gépkocsik, hogy elvigyék a város ünnepi kenyerét. Miklay Jenő levelesládánkból Asszonyok ünnepe A pilisi művelődési házban az új kenyér ünnepére rendezett találkozón 250 nyugdíjas és körülbelül 50 „fiatal” vett részt. A szokásos ünnepi aratási díszkoszorút, melyet az asszonyok maguk csináltak, a Himnusz hangjai mellett, az állva éneklő közönség előtt hozták a színpadra. A megható jelenetet többen könnyes szemmel nézték, főképpen azok, akik fiatal korukban kora hajnaltól forgatták a kaszát, vagy fájós derékkal a sarlót. Miklós Mihály nyugdíjas saját versével köszöntötte a megjelenteket, majd a pilisi asszonyklub híres fonójelenete következett, amellyel Szentendrén a Ki mit tud? versenyen elnyerték a második díjat. Idő közben megérkeztek a meghívott, népviseletbe öltözött dánszentmiklósi asszonyklub tagjai is. Az ő műsoruk régi és új népdalok előadása volt, ami számukra nagy élményt jelentett. Nincs sarló, kapa, vagy fáradtság, ami egy magyar nőnek az ajkáról elűzné a nótát. A műsor után gazdagon megterített asztal mellett meg- ’ kezdődött a vacsora, a finom, puha, új búzából sütött kenyérrel. A pilisi úttörő fúvószenekar is kitett magáért, a zenéjükkel másodpercek alatt elragadtatták a közönséget és a vendégsereg együtt dalolta amit játszottak. Az ifjú zenészek, akik társadalmi munkában vállalták a szórakoztatást, nagy sikert arattak. A szelíd, békés mulatást színesítette a tombola is, így csaknem minden családhoz került egy-egy kis hasznos nyereménytárgy. Minden szép és jó volt, de egyszer csak véget kellett vetni a zenének, az asszonyklub tagjai és vendégei így is késő éjszaka távoztak haza. Bognár Józscfné Pilis Aszódon három évet töltött a múzsái körben Petőfi Sándor és kereken százötven esztendeje hagyta el a tanodát. Jól tudja ezt minden diák, aki a költő nevét őrző középiskolában tanult és átéreztc a hely múltat idéző légkörét. Petőfi Sándort akkor is magunk között éreztük, ha tudtuk, hogy az ő iskolája a falu másik pontján állt és ma múzeum. Azt is tudom, hogy a mai könyvtár köteteit az olvasmányokért rajongó ifjú nem lapozgathatta. Mégis arra gondolok, 1835 és 1838 között éppen olyan volt a könyvek illata, a nyomdafestéké és a papíré, mint 1988 augusztusában, a becsengetés előtt. Jó érzés Nem találtunk mindig olyan bibliotékát itt, amely méltó egy gimnáziumhoz és szakközépiskolához. A névadó emlékéről nem is szólva. A könyvtár mai arculatának kialakítása az elmúlt évtizedhez kötődik. Cser László igazgatósága idején sok tanár és diák társadalmi munkájával valósult meg a könyvek mai otthona. Az alagsori elhelyezés nem mellőzöttséget jelent. A betérő úgy érzi, ebben az iskolában a tanulás és tanítás alfája, a tudás fájának gyökere a könyvtár. Á barátságosan bebútorozott, szinte családi könyvtár módot ad az elmélyült olvasásra és arra is, hogy amíg nem érkezik meg a vonat, a bejáró diákok a füstös vasúti resti helyett kulturáltan töltsék el idejüket. A nemrégen megválasztott és kinevezett új igazgató, Frajna Miklós véletlen találkozásunk alkalmával baráti beszélgetésen mondta el, egyik fő célja az lesz, hogy a- tanulók minél több érdeklődési kört alkossanak, s azokban is bontakoztassák ki képessegeiket, gyarapítsák tudásukat, ügyességüket. Amit Koncz István könyvtárostól — és szeptembertől az első bé osztályfőnökétől — hallok, kérdés nélkül is erről szól. Koncz István nemcsak a kö-yvek szerelmese, aki tudja, hogy a több ezer forintos Képes Krónika a művelődés számára még az áránál is többet ér a huszonkétezres gyűjteményben. — .Jó érzés, a könyvek mellett lennem — mondja —, de még kellemesebb odaadni azokat annak, aki kéri, éppen azokat keresi. Számomra nagyon fontos az a lehetőség, amit a kapcsolatteremtésben nyújt az olvasószolgálati munka. Előfordul az is, hogy ha egy kért könyv nincsen meg, akkor a saját könyvtáramból hozom el vagy máshonnan kölcsönzőm. Közvetlenül az oktatáshoz kapcsolódó újdonság, hogy a rövidesen kezdődő új tanévtől szakmát adó könyvtári szakosodást lehet választani. Ha nem is lesz mindenkiből könyvtáros, aki jelentkezik'er- re, később hasznosíthatja megszerzett ismereteit Sokan máris sajnálkoztak, miért nem kezdődött el ez egy évvel korábban, mert akkor ők is elvégezhették volna. A könyvtárba sokféle érdeklődési körű gyerek jár. Benyitnak azok, akiknek otthon komoly házi könyvtáruk van,
