Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-20 / 199. szám
1988. AUGUSZTUS 20., SZOMBAT 5 Nagyszabású ünnepséggel tisztelgett pénteken az államalapító Szent István király emléke előtt halálának 950. évfordulóján Székesfehérvár, a hajdani koronázóváros és királyi temetkezőhely. A Szabadság téren ünnepi nagygyűlést tartottak, amelynek elnökségében helyet foglalt Iványi Pál. a II. János Pál pápa személyes követeként a Szent István-emlékünnepségek- re hazánkba érkezett Francesco Colasuonno c. érsek, rendkívüli felhatalmazású apostoli nuncius, Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Paskai László bíboros, esztergomi érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke és Zakar Polikarp, a cisztercita rend generális apátja. A Himnusz elhangzása és Bujtor István színművész szavalata után Székesfehérvár tanácselnöke köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. Tisztelt nagygyűlés! Hölgyeim és uraim! A magyarság hagyományai szerint augusztus 20-a Szent István király ünnepe. Különösen az a székesfehérváriaknak, akiknek városát István építette királyi székhellyé, ahol bazilikát emeltetett, amely királyok koronázó- és temetkezőhelye lett, törvénynapok és vásárok színhelye. Azaz: az önök városa a nagy király által lett európai értelemben vett város. Ez a legfőbb indoka annak, hogy az első magyar király halála 950. évfordulójának évében ez a város ad otthont az alkotmány ünnepe központi rendezvényének. Tisztelettel üdvözlöm Székesfehérvár polgárait, az ide érkezett hazai és külföldi vendégeket, nagygyűlésünk résztvevőit a magam, valamint a magyar politikai és állami vezetés nevében is. E helyről köszöntőm mindazon honfitársainkat, akik a világ bármely részében élve magyarul éreznek és viselkednek. Bizonyára Szent István emlékezete is serkentette az Országgyűlést 1949. augusztus 18-án, hogy törvényt alkosson hazánk alkotmányáról. És azt sem tekinthetjük véletlennek, hogy ez az 1949. évi XX. törvény — a Magyar Népköz- társaság alkotmánya — éppen augusztus 20-án lépett hatályba. Felszabadult népünk így az államalapító és törvényalkotó István király emlékét együtt ünnepelhette új államiságunk törvényi szabályozásával. Kár lenne tagadni, hogy az azóta eltelt négy évtized alatt is időnként más-más hangsúlyt kapott az augusztus 20-i ünnep. Olykor az új kenyér vagy a munkás-paraszt barátság ünneplése nemcsak Szent István emlékezetét, hanem alkotmányunkét is elhomályosította. Még olyan „első István-i” képet is „festettek”, ■ amiről egy kíméletlenül központosító, az elvekért a saját népét is irtó uralkodó tekintett vissza ránk. Igaz, a huszadik század magyarja megszokhatta a Szent István-i kép színeváltozásait a mindenkori aktuális politika közvetítésében. A király nélküli magyar királyság idején a Nagy-Magyarországot megteremtő férfiú vonásai erősödtek fel, hódíthatott a Szent István-i állam ideája, hiszen a szétdarabolt ország és a megharmadolt magyarság még a méltánytalan trianoni döntés sokkhatásában élt. Csak a józanabbul gondolkozók figyelmeztettek arra — nem túl sok sikerrel —, hogy Istvánban nem a leigázó, hanem a megbékéltető volt a nagy, az államot szervező és törvényeket alkotó volt a hatalmas, aki a Keletről hozott hagyományok talajába az európaiság magvait ültette el. Kétségtelen, hogy a Szent István-i örökség történelmünk leggazdagabb hagyományai közül való, azaz sokan és sokfélét meríthettek belőle az adott kor érdekeinek megfelelően. De az örökségnek vannak nem manipulálható, állandó értékei. önbecsülésünk diktálja, hogy a magyar politikai gondolkodásban kitörölhetetlenül benne legyen 1100 éves európai jelenlétünk, az államalkotó magyarság évezredes öröksége. Éppen úgy, mint a fel- szabadulás óta eltelt esztendők vívmányai, a szocializmus építésének eddigi eredményei. Mit mond, mit mondhat nekünk, a ma magyarjának■ ez az ősi örökség, mindenekelőtt Szent István hagyatéka? Mi az az üzenet, amit meg kell hallanunk egy évezred távolából is? Elsősorban azt, hogy mielőtt egy esetleges válság kibontakozna, körül kell néznünk és megismerni a ' bennünket körülvevő világot. Másodszor azt, hogy ha meg akarunk maradni, akkor változnunk kell. Az elmúlt negyven évben mi bizony gyakran rövidlátóan gondolkodtunk. Miközben népünk gazdagodott, iparunk és mezőgazdaságunk termelte mindazt, .amit évtizedekkel azelőtt megálmodtunk, nem vettük észre, hogy ezalatt a világ hogyan és merre halad, nem vettük észre, hogy 20 évvel ezelőtti reformkezdeményezésünk lefékezése már egy válság lehetőségét takarta, azt a válságot, hogy nem tudunk gondolkodásunkban megújulni. Pedig, ha körülnéztünk volna a világban, ezt észre kellett volna vennünk. Az idei pártértekezlet így is sokakat megrázott, kimondva, hogy sokszor és miben tévedtünk, hogy az állandóságból többet cipeltünk magunkkal a kelleténél, hogy bátortalanok voltunk lépni abban, ami segíthetett volna a haladáshoz való felzárkózásunkban. . Szerintem a felismert és felsorolt hibák nem okozói, hanem már következményei egy mélyebben fekvő válságnak, s ez a szocializmus demokráciafogalmának a félreértése. Ez az, amit helyre kell tennünk, ennek helyes értelmezését kell megtanulnunk. Kétségtelen, hogy nem könnyű demokratának lenni. Kemény feladat a hatalmat demokratikus módon gyakorolni. Az ilyen hatalomgyakorláshoz nélkülözhetetlen, érdekfeltáró és érdekegyeztető mechanizmusok is csak akkor működhetnek hibátlanul, ha az állampolgárok hosszabb távra érvényesen alakíthatják, befolyásolhatják, sőt, meghatározhatják a döntéseket. Alkotmányunk ünnepén kö: telességünk arról is szólni, hogy a demokratikus hatalom- gyakorlás elképzelhetetlen az állam és az állampolgár, illetve az államhatalom és az egyén viszonyának alkotmányos rendezése nélkül. Előbbre jutásunk egyenesen megköveteli, hogy olyan korszerű politikai és jogi garancia- rendszert építsünk ki, majd pedig működtessünk, amelyik az államhatalom jogi korlátozása és az állampolgári jogok alkotmányos deklarálása mellett konkrét jogvédelemmel, alkotmánybírósággal is biztosítja honfitársaink vélemény- nyilvánításának szabadságát éppúgy, mint a jogilag nem tiltott tettek szabadságát Az ünnep sem feledtetheti velünk, hogy a Magyar Nép- köztársaság alkotmánya fölött is eljárt az idő. Ezért politikai és állami vezetésünk szándéka az alkotmány új megfogalmazása, majd aZ Országgyűlés elé terjesztése. Legyen olyan az alkotmány megfogalmazása, amelyik egyensúlyt teremt az állam és polgára között, hiszen megtanultuk, hogy a túlsúlyos állami beavatkozás nehezíti az alapjogok állampolgári gyakorlását. . Halaszthatatlan azonban már most a demokrácia érvényesülésének másik oldala, az állampolgár tevékeny részvétele az ország ügyeinek intézésében. Aki figyelemmel kíséri az eseményeket, tudja, hogy olyan alapvető kérdésekben, mint a nyilvánosság, a sajtószabadság, a lelkiismereti szabadság, a gyülekezés és egyesületalakítás, a környezetvédelem ügye és még sok más kérdésben folyik a vita, az érdekegyeztetés, gyakoroljuk a demokrácia érvényesítését. / Ügy érzem, hogy a Szent Istyán-i szellemben két vonatkozásban ki kell emelnem a teendőket. Az egyik a hazánkban élő nemzetiségek kérdése. E téren az utóbbi évtizedben is már előreléptünk, de még ennél többre lenne szükség, hogy általánossá váljék a demokrácia alapvető követelménye, hogy minden honfitársunk emberi méltóságát, életlehetőségét egyformán becsüljük. Ma is . találkozunk azzal, hogy egyes honfitársainkat vagy vendégeinket, látogatóinkat egyesek lenézéssel kezelik, csak azért, mert a bőrük színe más. Akik így vélekednek és cselekszenek, foltot ejtenek nemzetünk becsületén, velük nem lehet a demokrácia felé haladni. A másik, amiről szólnom kell: fennmaradásunk, haladásunk és felzárkózásunk alapvető kérdése, hogy társadalmi, gazdasági területen mennyire tudjuk milliók cselekvőkészségét igénybe venni. A bürokratizmus, a túlszabályozás ennek fő akadálya, a gondolkodás szabadsága és ennek ösztönzése a fő támasza és elősegí- tője. Szakmunkások és művészek, pedagógusok és tudósok, mérnökök és orvosok tíz- és százezrei között sokan várják ma a megújulást úgy, hogy saját gondolataikkal a maguk tudása és hite alapján, a szükséges változásokhoz hozzájárulhassanak. Grész Károly az NDK-ba látogat Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének meghívására szeptember 8—9-én hivatalos baráti látogatást tesz a Német Demokratikus Köztársaságban. Berecz János fogadta Peter Tammot Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Peter Tammot, az Axel Springer Kiadó elnökét és a kíséretében levő neves NSZK-beli kiadói szakembereket. Peter Tamm De.m- ján Sándornak, a Magyar Hitel Bank Rt. elnök-vezérigazgatójának meghívására tett rövid látogatást Budapesten, és üzleti megbeszéléseket folytatott együttműködési lehetőségekről. Szűrös Mátyás megbeszélése Abu íjaddal Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, pénteken a KB székházában találkozott Abu íjaddal, a Palesztina! Felszabadítási Szervezet központi tanácsának tagjával, aki rövid ideig hazánkban pihen. A palesztin vezető tájékoztatta Szűrös Mátyást a közel-keleti térségben bekövetkezett újabb fejleményekről, és átadta az MSZMP- nek a PFSZ V. B. üzenetét. Az MSZMP KB titkára megerősítette, hogy pártunk támogatja a palesztin nép harcát, amelyet elidegeníthetetlen jogainak érvényesítéséért folytat. Felvonták a nemzeti lobogót Katonai tiszteletadással Az alkotmány ünnepének lobogót és a munkásmozgalom előestéjén, pénteken a Gellért- vörös zászlaját. , , . ' Ugyancsak katonai tisztelhegyi felszabadulási emlek- géssel vonták fel a Magyar műnél ünnepélyes keretek kö- Népköztársaság állami zászla- zött, katonai tiszteletadással ját a Parlament előtt, a Kosfelvonták a magyar nemzeti suth Lajos téren. Sajtótájékoztató az ABMH-ban A bérreform jellemzői A tervgazdasági bizottság szerdai és csütörtöki ülésén többek között megvitatta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal előterjesztésében a jövő évi bérpolitika és bér- mechanizmus irányelveit. A TGB-ülésen hozott döntésről Halmos Csaba államtitkár, az ÁBMH elnöke tájékoztatta pénteken a Parlamentben az újságírókat. Elmondotta, hogy folyamatosan dolgoznak a szakemberek a tervbe vett bérreform koncepciójának kidolgozásán, s ehhez illeszkedve már jövőre jelentős reformlépésekre kerül ser a bérgazdálkodásban. Az ÁBMH javaslata alapján — amelyet elfogadott a tervgazdasági bizottság, s amelyről kormánydöntés szeptemberben várható — az 1989. január 1-jétől bevezetendő bérmechanizmusnak már nem lesz feladata a vásárlóerő- szabályozás. A vásárlóerő-kiáramlás korlátozásával kapcsolatos feladatokat a szigorú pénzügyi és költségvetési politikának, valamint a piaci körülmények mind szélesebb körű érvényesülésének kell átvennie. Megszűnik az a jelenlegi helyzet is, hogy a különböző szférákban — így az iparon belül több területen, valamint a mezőgazdaságban — eltérő a bérszabályozás. Ez a gyakorlat nem folytatható, a jövő évi mechanizmus versenysemleges, valamennyi ágazat számára egyforma feltételeket biztosít. Ennek megfelelően 1989-ben megszűnik a bérklub intézménye, és eltörlik a bérhez kapcsolódó különböző támogatásokat is. Lényegesen változik az állami bérpolitika karaktere. Az állami intézmények egyre kevésbé vesznek részt a döntések meghozatalában, azok részben vállalati hatáskörbe kerülnek, részben pedig a Magyar Gazdasági Kamara és a SZOT között létrejövő megállapodásokon dőlnek el. A vállalatoknál az igazgató, valamint a szakszervezetek közösen a kollektív szerződésben szabályozzák a bérkérdéseket. Vita a vállalkozói nyereségadóról A szövetkezetek véleménye A fejlődés új útjára terelte népünket Nemzeti önbecsülésünk záloga Ünnepi gyűlést rendeztek pénteken Esztergomban. A régi vár, Szent István király feltételezett születési helye előtti téren több ezer jelenlevő előtt Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott beszédet. Van abban valami megható s egyben felemelő, ahogyan a magyar nép ezekben a napokban államalapító királyunkra emlékezik; ahogyan nemzetünk zivataros korszakaiban oly sokszor őfelé fordult, és segítségkérőén felcsendült az ének: Hol vagy. István király? Mi a titka ennek a hódolatnak és tiszteletadásnak? Az, hogy István király a magyarságot bekapcsolta a korabeli Európa vérkeringésébe, a történelmi fejlődés új útjára terelte népünket, s ezzel valóban gigászi feladatot oldott meg — mondotta bevezetőben Kállai Gyula. — Cselekedetei nagyságára jellemző, hogy azokat az első krónikaírók, az első Szent ístván-interpretációk csodatevésnek minősítették, ekkor még nem tudván, hogy a nagy tettek s azok végrehajtói nem a csodák és legendák, hanem' a realitások világába tartoznak. István király sem csodatevő, hanem a korabeli realitásokkal számoló nagy államférfi volt, s mint ilyen, indította el a magyarságot az állami és társadalmi fejlődés új útján. A Hazafias Népfront elnöke emlékeztetett arra, hogy a magyar nép a jobb élet megvalósítása felé mindig akkor haladt bátran, szabadon és eredményesen előre, amikor következetesen érvényesült a párt szövetségi politikája — a népfrontpolitika. — A népfrontmozgalom kezdettől fogva párttagok és pár- tonkívüliek közös, egységes mozgalma volt, közös, egységes célokért, amilyen a fasizmus megdöntése, a nemzeti függetlenség helyreállítása, a népi demokratikus forradalom megvívása és a szocializmus építése. Ez a mozgalom ma is a párttagok és a pártonkívü- liek élő, eleven mozgalma. Ma már történelmi tények egész sora bizonyítja, hogy a párt politikája nélkül elképzelhetetlen a népfrontmozgalom, a Hazafias Népfront tevékenysége nélkül viszont elképzelhetetlen a párt politikájának megvalósítása. A politikai rendszer továbbfejlesztésének alapvető követelménye, hogy a népfront minden szinten — a községektől az Országgyűlésig — első számú partnere legyen a pártnak. — Országunk szocialista fejlődése nagy és szent ügy. Ha évszázadok során a történelem viharai mind a négy égtáj felé, mind az öt földrészen szét is szórtak bennünket, otthona, lakóhelye lehet bárhol bárkinek, de hazája csak egy lehetséges. Ezért féltve vigyázunk arra, hogy új hazája hű polgáraként se szakítsa meg senki az óhazával való kapcsolatát. Ezért okoz fájó sebet, ha azt látjuk, hogy a nemzetiségi sorban élő magyarok megkülönböztetett bánásmódban részesülnek. Kállai Gyula beszédében a gyűlés helyszínére — a római katolikus egyház magyarországi központjára — utalva szólt az egyházakról is. — Örömünkre szolgál — mondotta —, hogy a szocializmus jó alapot teremtett ahhoz, hogy a magyarországi egyházak a realitásokat felismerve harmonikus egységben tevékenykedjenek velünk, s termékeny egységben végezzék hitéleti tevékenységüket. Napjainkban, amikor az egyházak világszerte aktívan kapcsolódnak be korunk nagy problémáinak megoldásába, mint amilyen a beke védelme, az éhínség elleni harc, a környezet- és családvédelem, az alkohol és a kábítószer elleni küzdelem, a magyarországi egyházak példamutató szerepet játszanak. Ezzel is segítik előrehaladásunkat, s határainkon túl is megbecsülést szereznek a magyar névnek. A nagygyűlés szónoka beszédének végén Szent István politikai végrendeletéhez kapcsolódóan megállapította: — Kifejezhetem eltökélt szándékunkat: mi is vállaljuk a Szent István-i életmű haladó, soha el nem évülő vonásait. Vállaljuk a folytatást, a folyamatosságot olyan értelemben is, hogy ezt a hagyatékot igyekszünk a jövő nemzedékek számára átörökíteni. Nemzeti önismeretünknek és nemzeti önbecsülésünknek is tartozunk ezzel. Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának meghívott tagjai és az érdekképviseleti szerv szakemberei. Huszár József TOT főosztályvezető bevezetőjében elmondotta: amennyiben egységessé tennék a nyereségadót, úgy a termelőszövetkezeteket és az agrártermelést — más gazdasági ágazatokkal szemben — méltánytalan hátrány érné. Az előirányzat ugyanis nem számol azzal, hogy a mezőgazdasági alaptevékenység nyeresége túlságosan alacsony és nem hasonlítható össze a más termelőágazatokban rea- lizálttal. A TOT számításai szerint, mivel a mezőgazdasági alaptevékenység jövedelmezősége koránt sincs arányban a ráfordításokkal, nem látszik lehetőség a normativitás bevezetésére; nemhogy a tervezett 50 százalékos, hanem éppenséggel nulla értékű adókulcs lenne indokolt, de legalábbis egy igen szerény mértékű százalékos érték elfogadása jelentené az azonos pozíciót az adózásban. Hiszen — amint ezt az értekezleten részt vevők is megerősítették — a termelőszövetkezetek immár huzamos ideje kénytelenek a kiegészítő tevékenység bevételéből finanszírozni a növény- termesztést vagy az állattartást. Ott, ahol ez nem sikerül, egyes ágazatok fölszámolása következik be. Nincsen lehetőség tehát arra, hogy adó drágítsa tovább az élelmiszer- termelést. Tudományos ülés, előadások Emlékműavatás Kalocsán Államalapító királyunk halálának 950. évfordulója alkalmából pénteken egész napos emlékünnepséget rendeztek Kalocsán. Délelőtt a városi tanács dísztermében tudományos ülést tartottak, ahol előadások hangzottak el első királyunk állam- és egyházszervezői tevékenységéről, a későbbi korokra is kiható szerepéről. Délután a város központjában. a főszékesegyház közvetlen közelében levő téren ünnepélyes külsőségek között felavatták Szent István szobrát. Az emlékmű önálló művészi alkotásnak minősülő alapzatát Vadász György Ybl- dí.jas építész készítette. Az István király alakját megformáló bronzszobor Kirchmayer Károly SZOT-díjas szobrász- művész alkotása. Az emlékművet a téren összegyűlt mintegy négyezer ember jelenlétében Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke leplezte le, s ünnepi beszédében méltatta az állam- alapító király tevékenységének történelmi jelentőségét. Szent István, az államalapító emlékezete A mai magyarok ősi öröksége Pénteken a TOT székházában a vállalkozói nyereségadó tervezetét vitatták meg a
