Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-15 / 194. szám
VÁCI Korvinán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 194. SZÁM 1988. AUGUSZTUS, 15.. HÉTFŐ A mészgyártók megdöntik rekordjaikat Félév után a cementesek A tankönyvszezon kezdetén A könyvterjesztés szamaritánusai Felmondott valamennyi jutalékos eladó Vác városa már túl van az első félévi cementmizérián. Mára egyensúlyba került a gyártás az igényekkel. Ä Cement-ipar című lapban olvastuk a következő értékelést a Dunai Cement- és Mészművek első félévéről. ; Egyszavas jelzővel nem illethetjük a DCM idei munkáját. Az első félév teljesítmé- tiye ilyen is. olyan is. Egyes területeken felülmúlták a tervezettet, más helyütt viszont alulmaradtak. Kovács Józseffel, az igazgató műszaki helyettesével e kettősségről beszélgettünk. — Ha csupán a belföldi értékesítést nézzük, jók a mutatóink, kivéve a zsákgyártást. Többen is látták átsuhanni az állomáson azt az új, még jsróbajáratán futó motorvonatot, amely hamarosan utasokat Is szállít Budapestre és visz- sza. Kényelmét és műszaki, biztonsági berendezéseit a tnetró- vagy a HÉV-szerelvé- nyekéhez lehetne hasonlítani. Amolyan külvárosi járatnak Szánják. Gyors és energiatakarékos. Miközben kíváncsian nézünk a legújabb konstrukció után. észre kell vennünk azt a jó öreg gőzöst is, amely mar csak emlékeiben őrzi a robo- gás bizsergését. A váci állomásépület mellett áll büszkén. Emlékként, de hűségesen. A város fennállásának 900 éves évfordulójának alkalmából került ide ez az erőgép-matuzsálem. Az utasok közül, aki nem Siet nagyon, megcsodálja a fnonumentális alkatrészeket, a még ma is tekintélyt parancsoló, erőt sugárzó hajtókarokat. Van azonban, akinek itt szaporábban kezd verni a szive, és egész más szemmel nézi, mint mi. Héregi József nyugdíjas mozdonyvezető több évtizede éppen ezen a mozdonyon volt tanonc. Talán amikor senki nem látja, meg is Simogatja a máf hideg gépet, mert fiatalságára emlékezteti. Azóta már nemcsak a gőzöst, annak is több típusát, de más rendszerű mozdonyok titkait is elsajátította. 1940-ben került a vasúthoz. Alighogy dolgozni kezdett, besorozták katonának és vitték, mert háború volt. Hadifogságba került. Csak 1948-ben szállhatott ismét mozdonyra, a 326-os megvárta. De jött a mind korszerűbb technika. Más' típusokra került. Alkalmazkodnia kellett. 1962-ben dízelmozdony-vezetésre tett vizsgát egy Szegeden rendezett tanfolyam végén. Tablójukat még ma is őrzi Héregi József. De nem csak ezt, még ezer más emléket is. Például a hajdani brigádnaplót. És pontos följegyzéseket arról, melyik hónapban mennyit utazott. A számoszlopot összeadva több mint egymillió jön ki. Pontosan 1 millió 392 ezer 356 kilométer. Ennek zömét gőzösön telte meg. A váci vonalra Ugyanis Héregi József nyugdíjba vonulásáig nem adtak dízelmozdonyt. A tanultakat mégis hasznosíthatta. A gyárból próbajáratra induló dízeleket többek között ő próbálta ki a forgalomban. Terhelési próbákra vitték szerte az országban. Személy- és tehervagonokat egyaránt húztak. Hasonló munka lehetett, mint a berepülőpilótáké. Ma ezeket az éveket csak idézgetik. A régi kollégák De az exporttevékenységünk nem ilyen egyértelmű. A cementtermelésünk jól alakult, több mint 16 százalékkal meghaladtuk a tervet. Mészgyártásban abszolút eredményt értünk el, a 104 000 tonna olyan rekord, amilyen még nem volt a gyár történetében. A mészgyártók hosszú ideje megdöntik saját rekordjaikat. Mint már említettem, a máf- ronzsák mennyisége kevésnek bizonyul, még akkor is, ha túlteljesítettük a tervet. De ez kevesebb, mint a bázis, és év elején úgy látszott, nem lesz szükség sok zsákra. — Milyenek a félév fajlagos mutatói? — A mésznél és a cementközül például Boros Zsigmondijai, aki vonatvezető volt. ök most a MÁV váci szakszervezeti nyugdíjascsoportjának felelősei; elnök és elnökhelyettes. A Gödör klub- helyiségében más segítőkkel a hét bizonyos napjain ügyeletet tartanak. A segélyeket, a tagsági bélyegeket és az üdülőjegyek elosztását intézik. Itt, ha csak hárman vannak is, percek alatt igazi Éíubhangulatot tudnak teremteni. A múltidézésbe legutóbb Dávid János nyugdíjas kocsivizsgáló is bekapcsolódott: — Ki volt a legnagyobb úr? — kérdezte talányosán a mozdonyvezetőtől és a vonat- vezetőtől. — Bizony, én voltam, a kocsivizsgáló, mert csak akkor mehettetek, ha én átadtam a papírt, hogy minden rendben van. — Ez valóban így volt — bólogattak beieegyezőleg a kollégák, bár ők is sorolhattak volna feltételeket, melyek nélkül szerelvény nem indulhat. Hazafelé Héregi József tovább mesélt a szép időkről, s a forgalmas utcán haladva bennem is felötlött néhány hajdani kép. A gyerekkor évei jöttek elő, amikor barátaimmal lejártunk az állomásra, ahol, a gőzös vezetője megengedte, hogy mi is fölmásszunk mellé. Dudás Zoltán nél jobbak összességében, mint a tervezett, ez szervezésből és volumenből adódik. De villamos energiából többet használtunk el, mint terveztük. A finom őrléshez sok energia kell. Az exportfelhasználók, de itt-ott már a hazai építőipar is — a finom őrlésű, energiaigényes cementet kérik. — Mit tettek a fajlagos mutatók javításáért? — Költségkímélő eljárásokkal, termelésszervezéssel csökkentettük a csúcsidőre lekötött villamosenergia-íelhasználást. Nyáron fűtőolajjal üzemelünk, mert ilyenkor olcsóbb, mint a gáz. Ezek az intézkedések már több millió forint megtakarítást hoztak. — Tavasszal fennakadások voltak az exporttal. Mi a helyzet most? — A cement- és kőszállítással egyaránt gondjaink voltak. Ahány fajta export, anv- nyiféle nehézség adódott. Az osztrák Bramac cégnek közúton szállítottunk, de az akadozott, megnéztük, mire jutunk a MÁV-val. Ez nem hozott megnyugtató megoldást, maradtunk a cement közúti szállításánál. Idáig 2800 tonnát juttattunk el rendeltetési helyére. Ez kevesebb, mint a gyári lehetőség. Az NSZK-ce- mentexport sem úgy alakult, mint ahogyan év elején gondoltuk. Idáig 26 000 tonnát szállítottunk ki, a dunai árvíz miatt módosították a szerződést, és ez a mennyiség ennek megfelelő. A vízépítési kőexport 6—8 hetes késésben van. De ez a felhasználó óhajának megfelelően történt így A Duna1 medrében ugyanis követ robbantottak, emiatt késleltetve kérték a kőtömböket tőlünk. Ezek a számok azt jelentik, hogy az elkövetkező hetekben, hónapokban ugyancsak lesz teendőnk az exportszállításnál. — Enyhültek a munkaerőgondjaik? — Jelentős változás nem történt. Cementipari szakmunkásunk kevés van. betanított és segédmunkásokból nines' hiányunk. Az eltávozottak helyére újakat nem veszünk fel. Szakképzett emberekre van szükségünk, és ez az igény csak fokozódik, mert a rekonstrukció műszerészeket, villanyszerelőket, jól képzett szakembereket igényel. A tanévkezdés gond a tanárnak, gond a szülőnek, várakozás vagy beletörődés a nebulónak. Arra viszont senki nem gondol, hogy mit jelent a tankönyveket elosztó könyvesbolti dolgozóknak. A Vác összes iskoláját ellátó Művelt Nép könyvesbolt vezetőjét. Szőke Pálnét kérdezem az idei „ostromállapotról”. — Idén 1 millió 600 ezer forint értékű tankönyvnek kell a tanévkezdésig beérkezni, eddig 1 millió 200 ezer forint értékű tankönyv várja további sorsát az egyik általános iskolai tornateremben. Kezdődik a bonyodalom — ön rutinosnak számit ezen a terület a, hisz közel 35 éve aktív át-, illetve túlélője a tankönyváradatnak. Dióhéjban ismertetné az elosztás folyamatát? — Áprilisban- kiküldjük az iskoláknak a rendeiőlapokat. A kitöltve visszaérkezett rendeléseket a tankönyvek száma szerint kartonozom, majd elküldöm a budaörsi központi raktárba, ahol boltok szerint újra feldolgozzák ’ az igényeket. Ezután a nyomdából megérkezett könyvek igen rapszo- dikus szállítása következik. A megbízott tanárokat kiértesítjük és augusztus 20—30. között megkezdődik a kiosztás. Sajnos, mint jeleztem, # a könyvszállításra képtelens’ég felkészülni. A szállítók szerencsésebb esetben felhívnak bennünket telefonon, de többnyire teljesen váratlanul érkeznek. Amint megjönnek, bezárunk. és megyünk hurcol- kodni. Ilyenkor tonnákat mozCsörgött a telefon. A vonal í túlsó végén Porubszky Dezső, j gátunk meg. Annyian nem vagyunk, hogy valaki a boltban tudjon maradni, hisz az álláskínálatért még csak-csak bekopognak, de a 3000 forintos kezdőfizetés mindenkit elriaszt. Hova tegyük ? — A túlmunka azért anyagiakban jelent valamit? — Ö, dehogy! Ez a vállalatunk kultúrpolitikai jócselekedete. A tankönyv államilag dotált, s az az icipici árrés, amit haszonnak lehet felfogni még a szállításra sem elég. Volt egy kolléganőnk, aki mikor a tankönyvek megérkeztek, távozott, és ezt nem is csodálom. — Ennyi idő alatt hozzászokhattak volna a tankönyvelosztás kellemetlenségeihez. Most mégis, mi az ami miatt az idén elviselhetetlenebb a tankönyvek fogadása, elosztása? — A létszámhiány mellett az előszállításhoz szükséges raktárhelviség-hiányt is megemlíteném. A budaörsi raktárból már áprilistól szállítanák, fisz a nyomda ekkor már ontja a tankönyvedet. Tavaly sikerült ideiglenes tárolásra egy osztálytermet szerezni, de az idén nem. Pedig, a tanácselnökig elmentem ez ügyben. A másik terhelő tényező a tankönyvek sokfélesége. Az idei első osztályosok számára 25—30-féle tankönyvet, feladatlapot nyomtattak, ezzel szemben 1970-ben mindössze hatot. Ez is megnehezíti a munkánkat. Régen örökölték a könyveket, ma ez lehetetlen, aki a váci MÉH-telepen dolgozik, .nehézgépkezelőkent. Ö az, aki azokkal az óriási markolókkal lerakja a teherautókról a többtonnás szállítmányokat, a válogatott vagy ömlesztett fémhulladékot. Munkahelyéről hívott, mert megint talált valami érdekeset. Horgászember lévén talán könnyebben érinti meg a sze-' rencse mint mást. Nyugalom, nem kincset talált, legalábbis nem olyat, ami számára felér a lottó ötössel. Időről időre jelentkezik, ha akad valami, amit sajnálna az olvasztóba küldeni. Így volt most is. Egy olyan kovácsoltvas rácsba akadt, aminek a korát a Vörösházzal, vagy a Kálváriával egyformának saccolta. Lehet, hogy ez a már girbeburba alkalmatosság éppen egyike azoknak a vasrácsoknak, amely a kálvária stációit védte? Talán akadna valaki, aki rendbe hozná és méltó helyre építené be. Díszíthetné például egy bot-pince bejáratát. És ha fény derülne a pontos eredetére? Esetleg visszakerülhetne egy műemlék épületre. Ott biztosan többet érne, mint a MÉH-telepen, mert itt csak súlyra mérik; kilója 1 forint 20 fillér. hisz a tananyag is állandóan változik, no meg a könyvek fél év alatt szétesnek. Amikor panaszkodunk, a tanárok úgy érvelnek, hogy ez a mi feladatunk, hisz ez kereskedelmi tevékenység. Nem igaz! A kereskedelem azért kereskedelem, mert magában hordozza a haszon fogalmái, de hol itt a haszon? A másik szemem is sír, hisz az országban mi csináltuk elsőként az üzemi könyvterjesztest.- Nagyon jól működött már 20 éve, az jdén viszont minden jutalékos eladónk felmondott. A személyi jövedelemadó miatt, sajnos, nem érte meg nekik másodállásban tovább dolgozni. Kimerült a csapat A maréknyi ..könyvescsapat” kimerült, mégis minden évben remélik, hogy jövőre könnyebb lesz. Gabossy Éva Banda Marci sírja Az élők felelőssége Brezovich Károly, kedves olvasónk már nem először keres meg bennünket levelével. Legutóbb olyasmire hívta fel a figyelmünket, amit már mások is szóvá tettek, nevezetesen bír zonyos sírok állapotára. Olvasónk ezúttal nem nagy történelmi személyiségek, költők, hadvezérek végső nyughelyét találta méltatlanul, hanem egy híres váci cigányprímásét. Így ír; Megszívlelendő gondolat, hogy egy ország, egy nép, egy város kultúrájáról sok mindent tudhatunk meg a temetőkben járva! A váci alsóvárosi sírkert útjain barangolva a szomorúfüzek árnyékában gyakran elszomorodom egy elhanyagolt sír láttán, mélynek mesterien tört oszlopa alatt egy nagy cigányprímás alussza örök álmát. A múlt század vége és a századelő muzsikusa. a mindmáig legnevesebb váci születésű cigányprímás; Banda Marci! Ezüsttükrös pesti - és európai kávéházakban muzsikált, uralkodók is gyönyörködtek meleg tónusú, szívből fakadó virtuóz hegedűjátékában. Sírjának lehangoló elhanyagolt állapota már évek óta rontja a temetői „városképet”, nem méltó sem a híres halott emlékéhez, sem az etnikumhoz, a cl- gányzenész-társadalomhoz, melynek életében reprezentánsa volt! Nem tudni, hogy az OSZK helyi csoportjának tagjai mennyire érzik sajátjuknak nagynevű elődjük emlékének ápolását — mindenesetre jó lenne, ha a híres muzsikus végső nyughelye jogos büszkeségükről árulkodna. Eddig a figyelemfelhívó gondolatok, amelyeket nemcsak az említett szervezet tagjainak kell megszívlelniük. Egyes családok is magukra érthetik: nagyobb gonddal és szere- 1 ettel adózhatnának hozzátartozóik emlékének. D. Z. Halálozás Hatvanegyedik életévében, hosszas betegség után elhunyt Örkényi József nyugalmazott tűzoltó őrnagy, a Váci Tüzol- tó-parancsnokság egykori helyettes vezetője. 1953 óta dolgozott a tűzrendészet szolgálatában. munkásságáért több kitüntetést kapott, a többi között a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát. Temetéséről később intézkednek. ISSN 01S3—2759 (Váci Hírlap) A talált gyerek Május vége volt. A hármas főútvonalon autózva Ernőd és Vatta között furcsa látványban volt részünk. Alkonyodott. Az országút szélén egyedül négyévesforma szép arcú, szőke kislány gyalogolt határozott léptekkel. Piros óvodástáskája iskolástáskaként volt hátravetve. Megálltunk. Odamentem hozzá. — Te ki vagy? — kérdeztem. — Kovács Nikoletta. Iskolás! — tette hozzá büszkén. — Hol jártál? — Az iskolában. — No igen — de ma szombat van és nincs iskola. Közlésemre zavarba- j ön. — Hová mégy? — faggatom. — Arra, haza! — mutat a távoli falu és az erdő felé. — Melyik faluban laksz? Ernődön vagy Vattán? — Azt nem tudom. — No, akkor gyorsan megtudjuk. Gyere, ülj be a kocsiba! ő Frida, és ő Erika. a kislányaim. Aki vezet Attila bácsi, a kislányaim apukája. Nagyon szereti a gyerekeket. Mi a nagymamát látogattuk meg — mondtam neki. Megfordultunk, s abba az irányba mentünk, ahonnan számításunk szerint Niki jöhetett. Visszatértünk Ernődre. Több helyen érdeklődtünk. A gyereket senki sem ismerte. Nagy sokára egy magasföldszintes házból egy fiatalasszony jött ki. Az összegyűlt „gye- rekszemlélő” tömegen keresztül odajött hozzánk, s meglepve felkiáltott. — Jé, ez a Kovács kőművesek kislánya! Azonnal kocsiba ülök, s mutatom a lakásukhoz vezető utat. Az udvaron fekete fejkendős idős asszony egy bottal a kezében libákat terelget be az ólba esti nyugovóra. — Nem hiányzik innen egy gyerek? — kiáltjuk be az udvarra. — Nem — válaszolja csendes nyugalommal. Közben a ház mögött lévő nyári konyhából előjön egy szemüveges fiatalasz- szony — karján kisgyerekkel. Idegenek vagyunk, ezért gyanúsan kémlel felénk. — Nem hiányzik innen egy gyerek? — Hat... — néz körül... nem is tudom... Niki! Niki! Hol vagy? — kiált. — Jöjjön! A kocsibein lévő kislány nem az öné? — De igen! — lepődik meg. — öt kilométerre innen találtuk az országúton. — Jaj. Niki, már megint elcsavarogtal — mondja, s kézenfogva a gyeréket olyan természetes nyugalommal vezeti be a lakásba, mintha itt és most semmi különös dolog nem történt volna. Panyi Mária A klubban meséltek róla A jó öreg gőzös Honnan hiányzik? Több száz éves „lelet” Hogy is lehetne ezt kiegyenesíteni? Porubszky Dezső leletével. (Kép és szöveg: Dudás Zoltán.)
