Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-02 / 183. szám

19SS. AUGUSZTUS 2., KEDD Szájtátva Gyönyörködtet Keveset vagy éppen semmit sem tud a/ állampolgár arról, hogy nevében és érdekében, jogszabályban meghatározott rendszerességgel un. felügyele­ti vizsgálatokra kerül sor a ta­nácsok szakigazgatásánál. Ami­kor is nagyító alá helyezik a szakterületi munka egy-egy részletét, vagy éppen — tin. kompié* vizsgálat esetén «—an­nak egészét. Ezeknek az elem­zéseknek a végrehajtói a me­gyei tanács vb szakigazgatási szervei, s közremííköd hét nek benne, a városkörnyéki igaz­gatás jegyében a körzetközpon­tok tanácsának érintett szak­területi dolgozói is. Azért az előbbiekben a felté­teles mód, mert a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága a szakigazgatási szervek saját döntésére bízta, igénylik-e, s ha igen, milyen mértékben a körzetközponti kollégák közre­működését. Éppen ezért száj­tátva hallgatja a hírlapíró a városi tanács végrehajtó bizott­sága titkárának a panaszát, ami szerint idejét sem tudja annak, amikor a megyei tanácsnak az az osztálya (megnevezi) a rész­vételüket igényelte volna . . . Holott... és itt a sértett szak­mai büszkeség soroltatja az indokokat, miért esne jól a felkérés. Ez a felkérés ugyan­is a munka minősítésének, a szakmai színvonalnak lényeges eleme, tanúsítója lenne, -lehet­ne. Az Euripidész felreptette és Cicero átköltötte bölcsesség, ami szerint varletas delectat, a változatosság gyönyörködtet, a panasszal szemben óvatosságra készteti az embert. S kiderül, a titkár áltál említett osztály valóban nem kéri a közremű­ködést, sem náluk, sem más­hol a megyében. Cgy vélik (mondja az osztályvezető a hír­lapírónak), ezen a módon ob­jektívabb az elemzés. Más osz­tályok viszont — tudom meg —■ esetenként vagy éppen rend­szeresen igényt tartanak a körzetközponti kollégák közre­működésére. Van négy osztály, amely nem, három, amely ese­tenként, s a többi rendszere­sen igényli a közreműködést. Változatosság? Az, s a koráb­bi, mindent egy kaptafára hú­zással szemben, tagadhatatla­nul gyönyörködtet. MOTTÓ Lezárultak a felsőoktatási felvételik Sok volt az ellentmondás Lezárultak a felvételik, a napokban döntés születik az utplsó fellebbezésekről is. Az érintettek megkapták a hatá­rozatokat, mindenki tudja, hogy szeptembertől tanulhat, vagy munkát kell keresnie magának. Felhívtuk a megyei felsőok- ■ tatás! intézményeket és min­denütt ugyanazokat a kérdé­seket tettük fel. Hányszoros volt a túljelentkezés, milyen pontszámot kellett elérni a felvételhez, a korábbi évek­hez viszonyítva emelkedett vagy csökkent a jelentkezők tudása, vannak-e új elképze­léseik erre a tanévre1 Vizsga nélkül A Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemre mezőgazda­ság-tudományi és mezőgazda- sági gépészmérnöki szakra le­hetett jelentkezni. Az előbbi volt népszerűbb, 258 felvéte­liző közül 80-an lettek egye­temi polgárok. Minimálisan 101 pontot el kellett érni a sikerhez. Ennél nyolc ponttal kevesebb elég lehetett a gé­pészmérnöki képzésben . való részvételhez, ahol a jelentke­zők száma alig valamivel volt magasabb (174), de lényegesen több, százhúsz fiatal jelentke­zését fogadhatták el. Újdon­ság vdit, hogy a felvételi tá­jékoztatóban meghirdetett kö­vetelmények alapján kilencen vizsga nélkül kerültek a gim­náziumokból az egyetemre. Ezt az elmúlt évek jó tanul­mányi etedményeinek és nyelvtudásuknak köszönhet­ték. Jövőre szeretnék ezt a lehetőséget a másik karra is kiterjeszteni, ezért kísérleti jelleggel már most is figyel­ték, hányán érdemelnék ki ezt az előjogot. Ügy tűnik, elég sokan, mert a vizsgáztatók vé­Mezőgazdasági gépek közös gyártása Friss zöldségért cserébe Mezőgazdasági és élelmi­szer-ipari gépek behozataláról állapodott meg a Tszker ag­rárszövetkezetek kereskedőhá­za az NSZK-beli Repco gép­kereskedelmi vállalattal. . En­nek alapján még az idén 2 millió márkáért szállít az NSZK-beli cég Magyarország­ra gépeket, berendezéseket, amelyekért a magyar fél a termelőszövetkezetek termé­keivel — friss zöldséggel, gyü­mölccsel és takarmánynövé­nyek vetőmagjaival — fizet. Az üzletet az Unicbank Rt. közreműködésével hozták lét­re. Már a közeli hetekben ha­zánkba érkezik a csemege- és hibrid kukorica betakarításá­ra egyaránt alkalmas francia gyártmányú öt csőlörő-íosztó kombájn. Ezeket a Tszker olyan taggazdaságai vásárol­ják meg, amelyek a Nádudva­ri KITE és a Bábolnai IKR termelési rendszerekben ex­portra szánt értékes kukorica- fajtákat termelik. A Repcóval és az ugyan­csak NSZK-beli Clemens cég­gel talajművelő gépek közös gyártásáról szintén megálla­podást kötött a Termelőszö­vetkezetek Kereskedelmi Szer­vezete. Olyan, úgynevezett bakhátbontó berendezés ma­gyarországi összeszereléséről van szó, amely alkalmas a nagyüzemi gyümölcs- és sző­lőültetvények sorainak ápolá­sára. A gép azt a kiemelkedő földsávot távolítja el a fák vonalából, sorából, amely a sorközök művelésekor kerül oda viszonylag nagy mennyi­ségben. A gép a földsávval együtt a gyomokat is kiirtja, anélkül, hogy a fatörzseket károsítaná, megsértené. Az új berendezésből, amely a hasonló rendeltetésű fran­cia gép korszerűsített változa­ta, már elkészült az első pél­dány a szabadszentkirályi Fémipari Kisszövetkezetben, ahol az előzetes piacfelmérés eredményeként nemsokára hozzálátnak egy 2Ó0 darabos széria legyártásához. A koo­perációs gyártáshoz a gép váz- szerkezetét és futóművét ké­szíti a kisszövetkezet, míg a talajegyengető szerkezetet a külföldi gyártó partner szál­lítja. A gépújdonságért cserébe az NSZK-beli kereskedelmi cég négy-ötféle kis- és nagyüze­mi szőlőfeldolgozó gépet, pél­dául darálót, prést vásárol, és ezeket a nagy hagyományok­kal rendelkező francia szőlő­termelő vidékeken értékesíti. Mezőgazdaság! termékek tárolására és szállítására alkalmas, használt juta zsákok kedvezményes áron kaphatók a Budapest és Vidéke Nyersanyaghasznostfö Vállalat göngyölegtelepén Budapest IX., Soroksári út 117. Telefon; 478-794 és 278-061. leménye szerint megszűnt a hosszú évek óta tapasztalható csökkenő színvonal. Az idén érettségizettek felkészültebben érkeztek, jobban ki tudták fe­jezni magukat, vagyis lassan megtanulnak beszélni. Családvédelem Nem látták Ilyen biztató­nak a képet Zsámbqkon, a Tanító :épzó Főiskolán. Sze­rintük kevesebbet tudnak a mostani középiskolások, és év- ről-évre rosszabb eredmé­nyekkel érkeznek. Ettől füg­getlenül is sokan már az ének­vizsgán kihullanak a rostán. Az úgynevezett melléktárgya­kat sok iskolában nagyon mos­tohán kezelik, pedig zenei ér­zékre óvónőknek és alsó tago­zaton tanító pedagógusoknak nélkülözhetetlenül szükségük van. Érdekes módon, míg á tanítói szakra dupla számban vettek fel, nappali tagozatra jelentkezőket, mint a levele­zőre, addig az óvónőképzésben pont fordított a helyzet. A pontos adatok: 94 — 48, illet­ve 24 — 60. Általában két és fél-háromszoros volt a túlje­lentkezés, a nagyobb érdeklő­dés elsősorban a nappali sza­kos képzés iránt nyilvánult meg. Területtől függően 87 és 90 pont között volt a, felvételi alsó határa. Újdonságként honismereti és családvédelmi szakkollégiumot indítanak. Az általános tájékoztatóban is szerepelt erről néhány sor, a részletes és pontos információ­kat a gólyatáborokban kapják meg a diákok. Csak itt Sokan szerették volna foly­tatni tanulmányaikat az ELTE Tanárképző Főiskolai Kará­nak Gödöllői Kihelyezett Ta­gozatán is.. A legnépszerűbb a. történelem-földrajz szakpá­rosítás volt. Érthető, hiszen az országban csak az ELTE hirdette meg főiskolásoknak ezt a párosítást Száz pont alatt nincs remény á felvétel­re. Mégis gyengébb felkészült­séggel próbálkoztak sokan, mint tavaly. A nemek vetélke­déséből most a fiúk kerültek ki győztesen, az ő tudásuk lát­szott alaposabbnak. A végle­ges adatokat még némileg be­folyásolhatják a fellebbezések, de lényeges változás már nem valószínű. Szabó Z. Levente Ne csak nézz, hanem láss is! Elszakíthatatlan gyökerek Hat esztendő gazdag eredmé­nye látható a'Pomázi Műve­lődési Ház és Könyvtár kiál­lítótermében (Csécsei Zoltán felvételei) Csak amikor közelebb megy az ember, akkor láthatja: mekkora a különbség a szek­szárdi és mohácsi agyag kö­zött! Mennyivel simább, fé­nyesebb az utóbbiból készült fekete kerámia felülete. Mind­ez azonban semmit nem von le Horváth Lásiló népi ipar­művész és felesége, Horváth Lászlóné fazekas alkotásainak szépségéből. Aki nem hisz ne­kem, meggyőződhet erről sa­ját szemével is a Pomázi Mű­velődési Ház és Könyvtár tá­gas kiállítótermében. Hat esz­tendő közös munkájának gaz­dag eredménye látható itt. — Ez az anyag többet nem lesz így együtt — mondja kis­sé rezignáltan Horváth Lász­ló. — Nem tudjuk már hol tárolni... — Pedig minden egyes da­rabnak története van — jegy­zi meg Horváth Lászlóné. Horváth László ősi fazekas családból származik. Házas­sága révén került hét eszten­dővel ezelőtt Pomázra — ma­gával hozva - génjeiben is a hajdani mohácsi mesterek forma- és színvilágát. Hiszen a településen már az ezerhét­százas évek elején negyven fazekas dolgozott. — S dereglyén szállították az árut Baranyába, Somogyba, Tolnába, még az öregapám idejében is — idézi föl a gyermekkori emlékeket a mű­vész. — Ha tudták, még a dereglyét; is eladták! Ha pe­dig nem, akkor a parton von­tatták fölfelé a Dunán... A kiállítóterem falán nagy­méretű', megsárgult fénykép függ: egy kisfiú ül a fazekas­korongnál, s egy meglett férfi irányítja a még bizonytalan kezet. — Édesapám és én vagyunk a felvételen — magyarázza Horváth László. — Hatéves koromban már kenyérkereső voltam. Amikor hazamentem az iskolából, leültem dolgoz­ni, virágcserepeket csináltam. Szegény délszláv család volt a miénk, mint a legtöbb azon a vidéken, segítenem kellett. Amikor elvégezte a nyolc általánost, Kaposvárra ment cserépkályhás és fazekas szak­mát tanulni. A bizonyítvány megszerzése után édesapja mellé szegődött. 1968-ban kap­ta meg a Népi Iparművész cí­met, s azóta nevét és mun­káit megismerték szerte az országban. — Szüleim meghaltak, fele­ségem pedig pesti, úgy. dön­töttünk, hogy egy harmadik helyen, itt, Pomázon terem­tünk magunknak otthont. Azt azonban fájlalom, hogy Mo­hácson halódik a fazekas köz­pont. Én ragaszkodom a gyö­kerekhez, őrzöm tovább a mo­tívumokat, a színeket. Termé­szetesen az ember hozzáteszi a saját egyéni elgondolásait. Például a vonalas mintát — ami valaha egyenes volt —, azt félkörívesre hajlítom a fekete kerámián. A mázas egészen ősi mintája a virág, a madár — de csakis a tá» lakon — s mindig mozgó fi« gurák! A mesterfogásokból semmil nem árul el. Annak idején neki magénak kellett ezeket ellesnie. Édesapjának volt sza« vajárása: „Édes fiam, ne csali nézz, hanem láss is.” — A mázak összetételére se«j hogy se tudtam rájönni —* emlékszik vissza. — Egysz.bf jártam egy öreg mesternél va­lamilyen ügyben. Elköszöntem tőle, s el is jöttem. Csakhogy visszafordultam. Ennek kö­szönhetem, tudom, hogyan,1 milyen arányban kell elegyí­teni az ahhoz szükséges anya­gokat. Felesége figyelemmel hall-} gatjá férje szavait. — Teljes mértékben a fér­jem miatt lettem fazekas —* vallja. — Az eredeti hivatá­som : japán tolmács. Ez olyan feladat volt, ami miatt napok­ra távol került az ember a családjától. Én viszont nagyon erősen családcentrikus va­gyok : mindennél több é3 előbbrevaló számomra. Kislá­nyunk megszületése előtt dön­töttem el, hogy' pályát módo­sítok. Ez egyébként is olyan szakma, amit nem lehet egye­dül művelni. Eddig az otthonteremtés gondjai kötötték le őket, most már azonban szívesen fogad­ták dr. Hamvas Ferencnek, a művelődési ház igazgatójának — akinek egyébként ez a ki­állítás köszönhető — ötletét; vállaljanak szakkörvezetést. Vennes Aranka Horváth László cs felesége minden munkájukat megbeszé­lik, s segítenek is egymásnak Segített a várakozók társadalmi bizottsága A megoldás egy füzet volt... Kempingágy, tábori szék, há­lózsák, összecsukható asztal. Körülöttünk vidáman kávézó, beszélgető, kártyázó, rádiózó emberek. Akár egy kemping­ben. Ám ez a kellemes pik­nik nem valamely idilli kör­nyezetű sátorozóhelyen, ha­nem a Budaörsi Városi Ta­nács előtti kis téren zajlott, vasárnap délelőttöl másnap hajnalig. Arra, hogy mihama­rabb kiadhassanak 25 ezer fo­rintot. Azaz befizethessék a telefonkötvény árát. Hétfő reggelre változott a kép. Eltűntek a székek, asz­talak, tábori ágyak. A kis park padjain ülve csendben beszélgetnek a várakozók, a városi KISZ-esek citromos teával kínálják őket. A bejá­ratnál fekete hajú, sortba, divatos pólóba öltözött fiatal­ember beszél mikrofonba. Ké­ri, hogy a 251 és 260 kö­zötti sorszámok tulajdonosai fáradjanak a kötvényirodába. Néhányan káváinak a tömeg­ből és boldogan sietnek az épületbe. Eközben az egyik asztalnál egy idősebb úr koc­kás füzetben pipálja ki a ne­veket Minden szervezetten, kulturáltad és gördülékenyen megy. — Tegnap délelőtt, amikor ideálltunk, nem hittük volna, hogy így lesz — emlékezik vissza a vasárnap délelőttre Rábai László, a 12-es sorszám boldog tulajdonosa. A posta a kötvény-iroda megnyitását hét­fő reggel 10 órára hirdette meg. A város régi részének csak egy kis területét vonták be a jegyzésbe, ám az is köz­ismert volt,’ hogy az igény többszöröse lesz a kiadható alig négyszáz telefonvonalnak. Éppen ezért gyülekeztek az emberek egy nappal előbb. — Már vagy félszázan összeve- rődtühk itt vasárnap délre. Akkor jutott eszembe, hogy haz'aszaladok egy füzetért. Eb­be szépen sorban beleírtuk a nevünket. Délutánra már óriási volt a tömeg, megjelent egy rendőrautó is és felszólí­tottak bennünket, hogy men­jünk haza. Mondtuk, hogy ez­zel az erővel a budaörsi sütő­üzem előtt kanyargó sort is fel lehetne oszlatni, hiszen csak • annyi a különbség kö­zöttünk, hogy mi telefont sze­retnénk venni, nem kenyeret. — Ekkor jutott eszébe va­lakinek, hogy kihívja a tv- híradót — veszi át a szót Ba­logh László, aki az asztalnál ül. — Amikor A hét műsora után sugározták a riportot, még többen jöttek, hiszen so­kan akkor eszméltek rá, eset­leg lemaradnak a jegyzésnél. — Aggódtunk, vajon elfo­gadják-e majd azt a listát, amit mi fölvettünk. Végül AU Jánosné tanácselnök-helyettes is 'megjelent és megszavaztat­ta a várakozókat, akik ter­mészetesen örömmel elfogad­ták ezt a megoldást — mond­ja Tóth István, a mikrofon kezelője. — Mi vagyunk a társadal­mi bizottság, tegnap választot­tak meg a várakozók — mond­ja Balogh László —, még az este i-tt járt Sarlay Béláné, a Lágymányos Távbeszélő Üzem vezetője is, javasolta az em­bereknek, hogy nyugodtan menjenek haza, hiszen már feliratkoztak. Igaz, a tömeg csak éjfél felé oszlott szét. Tudja, sokan felkészültek: ká­vét, üdítőt, hűtőtáskát hoztak. Amíg tartott az elemózsia, nem tágítottak. Csekkel a kezében lép ki A kötvényjegyzésre várakozók társadalmi bizottságot válasz­tottak, akik szervezték, segí­tették a várakozókat. Képün­kön a bizottság egyik tagja, Balogh László tájékoztatja a sorban állókat (Csécsei Zoltán felvétele) az irodából Petrezselyem Ba­lázs. — Még most sem hiszem el, hogy legkésőbb 1991-re lesz telefonunk. Huszonhat éve adtam be az igénylést és tegnap délután álltam be a sorba. Nagyon kulturáltan megy itt minden, de úgy lá­tom, ez nem a tanács érde­me. Várható volt a nagy ér­deklődés, erre jobban fel kel­lett volna készülni. Oszvald Lajosné is elége­detten távozik, hiszen sikerült időben feliratkoznia. Hajnali ötkor szándékozott beállni a sorba, de a híradót látva, egy órával előbbre állította a vek­ker csörgőjét. — Hétfőn a meghirdetett 10 óra helyett már fél kilenckor kinyitottuk az irodát — mond­ja Sarlay Béláné. — Számí­tottunk a felfokozott érdek­lődésre, ekkorára azért nem. Vasárnap este Budaörs után átmentem a budafoki kötvény­irodába, itt is hétfőtől hirdet­tük meg a jegyzést. A tv-ri- port hatására ott is gyűlni kezdett a nép. Nincs döntés még arról, hogy bezárjük-e a fennmaradó harminc napra a . budaörsi irodát, hiszen a 399" sorszám délre elfogyott, de ! valószínűleg így lesz. Egyéb­ként minden elismerésem és tiszteletem azoké, akik telje­sen spontán módon megszer­vezték a sorszámfelírást és ébren kint töltötték az éjsza­kát, hogy a hajnalban érke­zők is feliratkozhassanak, nap­közben pedig segítették az iroda munkáját. El is kértem az egyik fiatalember címét. Mondtam, telefont nem tu­dunk előbb adni, mint a be­ígért idő, de legalább egy műanyag hollót szeretnénk küldeni néki... Mőza Kát alia t

Next

/
Oldalképek
Tartalom