Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
19SS. AUGUSZTUS 2., KEDD Szájtátva Gyönyörködtet Keveset vagy éppen semmit sem tud a/ állampolgár arról, hogy nevében és érdekében, jogszabályban meghatározott rendszerességgel un. felügyeleti vizsgálatokra kerül sor a tanácsok szakigazgatásánál. Amikor is nagyító alá helyezik a szakterületi munka egy-egy részletét, vagy éppen — tin. kompié* vizsgálat esetén «—annak egészét. Ezeknek az elemzéseknek a végrehajtói a megyei tanács vb szakigazgatási szervei, s közremííköd hét nek benne, a városkörnyéki igazgatás jegyében a körzetközpontok tanácsának érintett szakterületi dolgozói is. Azért az előbbiekben a feltételes mód, mert a megyei tanács végrehajtó bizottsága a szakigazgatási szervek saját döntésére bízta, igénylik-e, s ha igen, milyen mértékben a körzetközponti kollégák közreműködését. Éppen ezért szájtátva hallgatja a hírlapíró a városi tanács végrehajtó bizottsága titkárának a panaszát, ami szerint idejét sem tudja annak, amikor a megyei tanácsnak az az osztálya (megnevezi) a részvételüket igényelte volna . . . Holott... és itt a sértett szakmai büszkeség soroltatja az indokokat, miért esne jól a felkérés. Ez a felkérés ugyanis a munka minősítésének, a szakmai színvonalnak lényeges eleme, tanúsítója lenne, -lehetne. Az Euripidész felreptette és Cicero átköltötte bölcsesség, ami szerint varletas delectat, a változatosság gyönyörködtet, a panasszal szemben óvatosságra készteti az embert. S kiderül, a titkár áltál említett osztály valóban nem kéri a közreműködést, sem náluk, sem máshol a megyében. Cgy vélik (mondja az osztályvezető a hírlapírónak), ezen a módon objektívabb az elemzés. Más osztályok viszont — tudom meg —■ esetenként vagy éppen rendszeresen igényt tartanak a körzetközponti kollégák közreműködésére. Van négy osztály, amely nem, három, amely esetenként, s a többi rendszeresen igényli a közreműködést. Változatosság? Az, s a korábbi, mindent egy kaptafára húzással szemben, tagadhatatlanul gyönyörködtet. MOTTÓ Lezárultak a felsőoktatási felvételik Sok volt az ellentmondás Lezárultak a felvételik, a napokban döntés születik az utplsó fellebbezésekről is. Az érintettek megkapták a határozatokat, mindenki tudja, hogy szeptembertől tanulhat, vagy munkát kell keresnie magának. Felhívtuk a megyei felsőok- ■ tatás! intézményeket és mindenütt ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. Hányszoros volt a túljelentkezés, milyen pontszámot kellett elérni a felvételhez, a korábbi évekhez viszonyítva emelkedett vagy csökkent a jelentkezők tudása, vannak-e új elképzeléseik erre a tanévre1 Vizsga nélkül A Gödöllői Agrártudományi Egyetemre mezőgazdaság-tudományi és mezőgazda- sági gépészmérnöki szakra lehetett jelentkezni. Az előbbi volt népszerűbb, 258 felvételiző közül 80-an lettek egyetemi polgárok. Minimálisan 101 pontot el kellett érni a sikerhez. Ennél nyolc ponttal kevesebb elég lehetett a gépészmérnöki képzésben . való részvételhez, ahol a jelentkezők száma alig valamivel volt magasabb (174), de lényegesen több, százhúsz fiatal jelentkezését fogadhatták el. Újdonság vdit, hogy a felvételi tájékoztatóban meghirdetett követelmények alapján kilencen vizsga nélkül kerültek a gimnáziumokból az egyetemre. Ezt az elmúlt évek jó tanulmányi etedményeinek és nyelvtudásuknak köszönhették. Jövőre szeretnék ezt a lehetőséget a másik karra is kiterjeszteni, ezért kísérleti jelleggel már most is figyelték, hányán érdemelnék ki ezt az előjogot. Ügy tűnik, elég sokan, mert a vizsgáztatók véMezőgazdasági gépek közös gyártása Friss zöldségért cserébe Mezőgazdasági és élelmiszer-ipari gépek behozataláról állapodott meg a Tszker agrárszövetkezetek kereskedőháza az NSZK-beli Repco gépkereskedelmi vállalattal. . Ennek alapján még az idén 2 millió márkáért szállít az NSZK-beli cég Magyarországra gépeket, berendezéseket, amelyekért a magyar fél a termelőszövetkezetek termékeivel — friss zöldséggel, gyümölccsel és takarmánynövények vetőmagjaival — fizet. Az üzletet az Unicbank Rt. közreműködésével hozták létre. Már a közeli hetekben hazánkba érkezik a csemege- és hibrid kukorica betakarítására egyaránt alkalmas francia gyártmányú öt csőlörő-íosztó kombájn. Ezeket a Tszker olyan taggazdaságai vásárolják meg, amelyek a Nádudvari KITE és a Bábolnai IKR termelési rendszerekben exportra szánt értékes kukorica- fajtákat termelik. A Repcóval és az ugyancsak NSZK-beli Clemens céggel talajművelő gépek közös gyártásáról szintén megállapodást kötött a Termelőszövetkezetek Kereskedelmi Szervezete. Olyan, úgynevezett bakhátbontó berendezés magyarországi összeszereléséről van szó, amely alkalmas a nagyüzemi gyümölcs- és szőlőültetvények sorainak ápolására. A gép azt a kiemelkedő földsávot távolítja el a fák vonalából, sorából, amely a sorközök művelésekor kerül oda viszonylag nagy mennyiségben. A gép a földsávval együtt a gyomokat is kiirtja, anélkül, hogy a fatörzseket károsítaná, megsértené. Az új berendezésből, amely a hasonló rendeltetésű francia gép korszerűsített változata, már elkészült az első példány a szabadszentkirályi Fémipari Kisszövetkezetben, ahol az előzetes piacfelmérés eredményeként nemsokára hozzálátnak egy 2Ó0 darabos széria legyártásához. A kooperációs gyártáshoz a gép váz- szerkezetét és futóművét készíti a kisszövetkezet, míg a talajegyengető szerkezetet a külföldi gyártó partner szállítja. A gépújdonságért cserébe az NSZK-beli kereskedelmi cég négy-ötféle kis- és nagyüzemi szőlőfeldolgozó gépet, például darálót, prést vásárol, és ezeket a nagy hagyományokkal rendelkező francia szőlőtermelő vidékeken értékesíti. Mezőgazdaság! termékek tárolására és szállítására alkalmas, használt juta zsákok kedvezményes áron kaphatók a Budapest és Vidéke Nyersanyaghasznostfö Vállalat göngyölegtelepén Budapest IX., Soroksári út 117. Telefon; 478-794 és 278-061. leménye szerint megszűnt a hosszú évek óta tapasztalható csökkenő színvonal. Az idén érettségizettek felkészültebben érkeztek, jobban ki tudták fejezni magukat, vagyis lassan megtanulnak beszélni. Családvédelem Nem látták Ilyen biztatónak a képet Zsámbqkon, a Tanító :épzó Főiskolán. Szerintük kevesebbet tudnak a mostani középiskolások, és év- ről-évre rosszabb eredményekkel érkeznek. Ettől függetlenül is sokan már az énekvizsgán kihullanak a rostán. Az úgynevezett melléktárgyakat sok iskolában nagyon mostohán kezelik, pedig zenei érzékre óvónőknek és alsó tagozaton tanító pedagógusoknak nélkülözhetetlenül szükségük van. Érdekes módon, míg á tanítói szakra dupla számban vettek fel, nappali tagozatra jelentkezőket, mint a levelezőre, addig az óvónőképzésben pont fordított a helyzet. A pontos adatok: 94 — 48, illetve 24 — 60. Általában két és fél-háromszoros volt a túljelentkezés, a nagyobb érdeklődés elsősorban a nappali szakos képzés iránt nyilvánult meg. Területtől függően 87 és 90 pont között volt a, felvételi alsó határa. Újdonságként honismereti és családvédelmi szakkollégiumot indítanak. Az általános tájékoztatóban is szerepelt erről néhány sor, a részletes és pontos információkat a gólyatáborokban kapják meg a diákok. Csak itt Sokan szerették volna folytatni tanulmányaikat az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának Gödöllői Kihelyezett Tagozatán is.. A legnépszerűbb a. történelem-földrajz szakpárosítás volt. Érthető, hiszen az országban csak az ELTE hirdette meg főiskolásoknak ezt a párosítást Száz pont alatt nincs remény á felvételre. Mégis gyengébb felkészültséggel próbálkoztak sokan, mint tavaly. A nemek vetélkedéséből most a fiúk kerültek ki győztesen, az ő tudásuk látszott alaposabbnak. A végleges adatokat még némileg befolyásolhatják a fellebbezések, de lényeges változás már nem valószínű. Szabó Z. Levente Ne csak nézz, hanem láss is! Elszakíthatatlan gyökerek Hat esztendő gazdag eredménye látható a'Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár kiállítótermében (Csécsei Zoltán felvételei) Csak amikor közelebb megy az ember, akkor láthatja: mekkora a különbség a szekszárdi és mohácsi agyag között! Mennyivel simább, fényesebb az utóbbiból készült fekete kerámia felülete. Mindez azonban semmit nem von le Horváth Lásiló népi iparművész és felesége, Horváth Lászlóné fazekas alkotásainak szépségéből. Aki nem hisz nekem, meggyőződhet erről saját szemével is a Pomázi Művelődési Ház és Könyvtár tágas kiállítótermében. Hat esztendő közös munkájának gazdag eredménye látható itt. — Ez az anyag többet nem lesz így együtt — mondja kissé rezignáltan Horváth László. — Nem tudjuk már hol tárolni... — Pedig minden egyes darabnak története van — jegyzi meg Horváth Lászlóné. Horváth László ősi fazekas családból származik. Házassága révén került hét esztendővel ezelőtt Pomázra — magával hozva - génjeiben is a hajdani mohácsi mesterek forma- és színvilágát. Hiszen a településen már az ezerhétszázas évek elején negyven fazekas dolgozott. — S dereglyén szállították az árut Baranyába, Somogyba, Tolnába, még az öregapám idejében is — idézi föl a gyermekkori emlékeket a művész. — Ha tudták, még a dereglyét; is eladták! Ha pedig nem, akkor a parton vontatták fölfelé a Dunán... A kiállítóterem falán nagyméretű', megsárgult fénykép függ: egy kisfiú ül a fazekaskorongnál, s egy meglett férfi irányítja a még bizonytalan kezet. — Édesapám és én vagyunk a felvételen — magyarázza Horváth László. — Hatéves koromban már kenyérkereső voltam. Amikor hazamentem az iskolából, leültem dolgozni, virágcserepeket csináltam. Szegény délszláv család volt a miénk, mint a legtöbb azon a vidéken, segítenem kellett. Amikor elvégezte a nyolc általánost, Kaposvárra ment cserépkályhás és fazekas szakmát tanulni. A bizonyítvány megszerzése után édesapja mellé szegődött. 1968-ban kapta meg a Népi Iparművész címet, s azóta nevét és munkáit megismerték szerte az országban. — Szüleim meghaltak, feleségem pedig pesti, úgy. döntöttünk, hogy egy harmadik helyen, itt, Pomázon teremtünk magunknak otthont. Azt azonban fájlalom, hogy Mohácson halódik a fazekas központ. Én ragaszkodom a gyökerekhez, őrzöm tovább a motívumokat, a színeket. Természetesen az ember hozzáteszi a saját egyéni elgondolásait. Például a vonalas mintát — ami valaha egyenes volt —, azt félkörívesre hajlítom a fekete kerámián. A mázas egészen ősi mintája a virág, a madár — de csakis a tá» lakon — s mindig mozgó fi« gurák! A mesterfogásokból semmil nem árul el. Annak idején neki magénak kellett ezeket ellesnie. Édesapjának volt sza« vajárása: „Édes fiam, ne csali nézz, hanem láss is.” — A mázak összetételére se«j hogy se tudtam rájönni —* emlékszik vissza. — Egysz.bf jártam egy öreg mesternél valamilyen ügyben. Elköszöntem tőle, s el is jöttem. Csakhogy visszafordultam. Ennek köszönhetem, tudom, hogyan,1 milyen arányban kell elegyíteni az ahhoz szükséges anyagokat. Felesége figyelemmel hall-} gatjá férje szavait. — Teljes mértékben a férjem miatt lettem fazekas —* vallja. — Az eredeti hivatásom : japán tolmács. Ez olyan feladat volt, ami miatt napokra távol került az ember a családjától. Én viszont nagyon erősen családcentrikus vagyok : mindennél több é3 előbbrevaló számomra. Kislányunk megszületése előtt döntöttem el, hogy' pályát módosítok. Ez egyébként is olyan szakma, amit nem lehet egyedül művelni. Eddig az otthonteremtés gondjai kötötték le őket, most már azonban szívesen fogadták dr. Hamvas Ferencnek, a művelődési ház igazgatójának — akinek egyébként ez a kiállítás köszönhető — ötletét; vállaljanak szakkörvezetést. Vennes Aranka Horváth László cs felesége minden munkájukat megbeszélik, s segítenek is egymásnak Segített a várakozók társadalmi bizottsága A megoldás egy füzet volt... Kempingágy, tábori szék, hálózsák, összecsukható asztal. Körülöttünk vidáman kávézó, beszélgető, kártyázó, rádiózó emberek. Akár egy kempingben. Ám ez a kellemes piknik nem valamely idilli környezetű sátorozóhelyen, hanem a Budaörsi Városi Tanács előtti kis téren zajlott, vasárnap délelőttöl másnap hajnalig. Arra, hogy mihamarabb kiadhassanak 25 ezer forintot. Azaz befizethessék a telefonkötvény árát. Hétfő reggelre változott a kép. Eltűntek a székek, asztalak, tábori ágyak. A kis park padjain ülve csendben beszélgetnek a várakozók, a városi KISZ-esek citromos teával kínálják őket. A bejáratnál fekete hajú, sortba, divatos pólóba öltözött fiatalember beszél mikrofonba. Kéri, hogy a 251 és 260 közötti sorszámok tulajdonosai fáradjanak a kötvényirodába. Néhányan káváinak a tömegből és boldogan sietnek az épületbe. Eközben az egyik asztalnál egy idősebb úr kockás füzetben pipálja ki a neveket Minden szervezetten, kulturáltad és gördülékenyen megy. — Tegnap délelőtt, amikor ideálltunk, nem hittük volna, hogy így lesz — emlékezik vissza a vasárnap délelőttre Rábai László, a 12-es sorszám boldog tulajdonosa. A posta a kötvény-iroda megnyitását hétfő reggel 10 órára hirdette meg. A város régi részének csak egy kis területét vonták be a jegyzésbe, ám az is közismert volt,’ hogy az igény többszöröse lesz a kiadható alig négyszáz telefonvonalnak. Éppen ezért gyülekeztek az emberek egy nappal előbb. — Már vagy félszázan összeve- rődtühk itt vasárnap délre. Akkor jutott eszembe, hogy haz'aszaladok egy füzetért. Ebbe szépen sorban beleírtuk a nevünket. Délutánra már óriási volt a tömeg, megjelent egy rendőrautó is és felszólítottak bennünket, hogy menjünk haza. Mondtuk, hogy ezzel az erővel a budaörsi sütőüzem előtt kanyargó sort is fel lehetne oszlatni, hiszen csak • annyi a különbség közöttünk, hogy mi telefont szeretnénk venni, nem kenyeret. — Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy kihívja a tv- híradót — veszi át a szót Balogh László, aki az asztalnál ül. — Amikor A hét műsora után sugározták a riportot, még többen jöttek, hiszen sokan akkor eszméltek rá, esetleg lemaradnak a jegyzésnél. — Aggódtunk, vajon elfogadják-e majd azt a listát, amit mi fölvettünk. Végül AU Jánosné tanácselnök-helyettes is 'megjelent és megszavaztatta a várakozókat, akik természetesen örömmel elfogadták ezt a megoldást — mondja Tóth István, a mikrofon kezelője. — Mi vagyunk a társadalmi bizottság, tegnap választottak meg a várakozók — mondja Balogh László —, még az este i-tt járt Sarlay Béláné, a Lágymányos Távbeszélő Üzem vezetője is, javasolta az embereknek, hogy nyugodtan menjenek haza, hiszen már feliratkoztak. Igaz, a tömeg csak éjfél felé oszlott szét. Tudja, sokan felkészültek: kávét, üdítőt, hűtőtáskát hoztak. Amíg tartott az elemózsia, nem tágítottak. Csekkel a kezében lép ki A kötvényjegyzésre várakozók társadalmi bizottságot választottak, akik szervezték, segítették a várakozókat. Képünkön a bizottság egyik tagja, Balogh László tájékoztatja a sorban állókat (Csécsei Zoltán felvétele) az irodából Petrezselyem Balázs. — Még most sem hiszem el, hogy legkésőbb 1991-re lesz telefonunk. Huszonhat éve adtam be az igénylést és tegnap délután álltam be a sorba. Nagyon kulturáltan megy itt minden, de úgy látom, ez nem a tanács érdeme. Várható volt a nagy érdeklődés, erre jobban fel kellett volna készülni. Oszvald Lajosné is elégedetten távozik, hiszen sikerült időben feliratkoznia. Hajnali ötkor szándékozott beállni a sorba, de a híradót látva, egy órával előbbre állította a vekker csörgőjét. — Hétfőn a meghirdetett 10 óra helyett már fél kilenckor kinyitottuk az irodát — mondja Sarlay Béláné. — Számítottunk a felfokozott érdeklődésre, ekkorára azért nem. Vasárnap este Budaörs után átmentem a budafoki kötvényirodába, itt is hétfőtől hirdettük meg a jegyzést. A tv-ri- port hatására ott is gyűlni kezdett a nép. Nincs döntés még arról, hogy bezárjük-e a fennmaradó harminc napra a . budaörsi irodát, hiszen a 399" sorszám délre elfogyott, de ! valószínűleg így lesz. Egyébként minden elismerésem és tiszteletem azoké, akik teljesen spontán módon megszervezték a sorszámfelírást és ébren kint töltötték az éjszakát, hogy a hajnalban érkezők is feliratkozhassanak, napközben pedig segítették az iroda munkáját. El is kértem az egyik fiatalember címét. Mondtam, telefont nem tudunk előbb adni, mint a beígért idő, de legalább egy műanyag hollót szeretnénk küldeni néki... Mőza Kát alia t
