Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-02 / 183. szám
1988. AUGUSZTUS 2.. KEDD 3 Mit hoz — az még a jövő zenéje Kispénzűeknek az olcsóbbat Látszólag megszakíthatatlan sorban külföldi kocsik áradata tart Hegyeshalomtól Budapestig, Budapesttől Szentendréig, illetve Visegrádig. Csalóka a kép, hiszen hazánk fiai Is felkerekednek, beállnak a külföldi turisták közé, helyet keresve maguknak, családjuknak a Dunakanyar festői tájain. Persze több-kevesebb sikerrel. Mert az idegen, a hazai turistához hasonlóan, mindig az olcsóbb szálláshelyre vevő. Ezt a tényt a Dunatoursnál éppúgy számon tartják, mint az IBUSZ-nál, vagy az Express- nél. Mert a nem rokonokat látogatók végcélja a Balaton vagy a Dunakanyar — s nem utolsósorban az olcsóbb kemping, szálláshely. A Pap-szigeti éppúgy zsúfolt lett mára, mint a Dunatours, a Naturs bármelyik kempingje. Az obulusckat számolva Forog az -idegen — tartja ez idegenforgalmi szlogen. De hogy hol forog? Előszeretettel az olcsóbb szálláshelyeket keresi fel. A már , említett kempingeket vagy mondjuk, a DKV Százhalombattán lévő Ototán Szállóját. Mert pénztárcája száhiára elérhető ez a hely, kocsijával innen a főváros bármely emlékhelye, műemléke vagy a Balaton. Mi gyakran restelkedünk, hogy kiszámolt pénzzel keressük fel a nyugati országokat — ám ennek tanúi lehetnek az idegenforgalmi szakemberek, szállodások, vendéglátósok is: kiszámolt „forintokkal” érkezik a nyugati turista Is. Mérlegelve, hogy számára „filléres” áraink mellett neki mi éri meg a legjobban, s eközben a legolcsóbb megoldásokat keresi. Hiszen a Costa Bravához képest a Balaton .semmiség. De Dubrovnik sem tartozik a legolcsóbb mulatságok közé. Részt kérnek belőle Forog ?z idegen a Dunakanyarban, a festői tájakon, Visegrádig, Nagymarosig felutazva, s történelmünk egy- egy darabját, a táj nagyszerű látványát kapja maradandó emlékként. Néha számolja a zsebében csörgő „obuluso- kat”, fejét rázván az étlap láttán, azaz árainak vizsgálatakor, de még mindig megéri! Mert ha nem, akkor nem jönne, nem autózná végig a tájat, nem ülne ki a teraszokra, nem volna idegen szótól hangos Visegrád, Du- nabogdány, Szentendre. A táj^ önmagát adja el, önmagáért beszél. Örök kérdés, hogy egy-egy tájegységnek, megyének, így Pest megyének mit hoz az idegenforgalom? Sokat vagy keveset, ezt manapság nem lehet megmondani. Hiszen a bevételek a nagy kasszába, azaz az államháztartásba folynak be, külön Pest megye nem kap a beváltott márkákból, dinárokból, dollárokból. Ez egyszerűen eddig nem fért bele a gyakorlatunkba. S nem is készíthető el még szeptemberben sem az idegenforgalom mérlege konvertibilis valutában, csak idegenek által Pest megye településein, vendéglátóhelyein eltöltött éjszakákban. Pedig több tízezren koptatják Szentendre „macskaköveit”, a Dunakanyarba vezető szürke be- tonsávot. De hát a pénz nem azt boldogítja, kialakult szokásaink szerint, aki a vendéglátó, aki mindent megtesz Gumicső a bokorban Locsolni nemcsak tilos, hanem egyszerűen háromezer forint bírsággal jár, ha valaki ebben a vízhiányos időszakban pázsitját, bokrait, veteményeskertjét akarja „felüdíteni”. Szóval az öntözőfejeknek bealkonyult, ha' az életet adó vizet látványosan permetezik, akkor az pénzbe, azaz büntetésbe kerülhet. Kerülhet, ha az emberi találékonyság nem járna túl a hatóság, azaz a rendelet kihirdetőinek eszén. Mert túljár! A szórófejet a fészerbe rakva, eldugva a többi lom közé, szerepét átveszi a fűben, bokrok között jól megbúvó, szinte láthatatlanul lapuló gumicső. Mert locsolnak, pocsolnak a legnagyobb vízhiány idején is a kiskertek, a kertészetek, a konyhakertek tulajdonosai. Mert ugye netán kiég a sövény, a diófa, vagy a fűzfa, melyet azért ültettek, hogy árnya alatt majdan egyszer, nyugdíjasként megpihenjenek. Értem, s megértem, hogy egy élet munkájának tűnő parképítést védik, megvédik. Ami viszont feladja a leckét: fát holnap is ültethetünk, a cserje is kivirágzik jövőre. Csakhogy a bérházakban, településeken lévő családi otthonokban egyre • kevesebb a víz, szökik az életet adó, jelentő nedű. A lesipuskások locsolása nyomán. Nincs mód fürdésre, mosásra, a hétköznapi életvitelre. A bokrok, a fák védelmében. Csak az hibádzik, hogy az ember, aki fáradtan, törődötten munkájából hazatér, felüdülésre vágyik, ebben a nagy természetvédelemben miért szorul a pálya szélére. V. E. Számítógép vezérli A Pemü zsámbéki gyárában CNC-számítógcp-vezérlésű berendezésekkel fröccsöntik a tejfölös-, sörös- és pezsgősrekeszeket. Ezekkel az „okos” gépekkel naponta átlag három és fél ezer rekesz kerül ki az üzemből >*,< «• (Erdősi Ágnes felvétele) azért, hogy az idegen „ne csak forogjon”, hanem tényleg jól is érezze magát ott, ahol egy-két éjszakát vagy napot eltölt. Felerősödött az a hang, amely követeli, hogy az idegenforgalom arányában egy- egy megye vagy település részesedjen a nagy kasszába befolyt összegekből. Ebben azonban ma még nincs döntés. A holnap minden bizonnyal ezt is meghozza, csak türe'gm kell hozzá... S a türelem mellé . az is, hogy szolgáltatásaink színvonala a szeptemberi mérlegmegvonáskor azt bizonyítsa: mondjuk, érdemesebb Viseg- rádra látogatni, mint Budapestre. Ehhez azonban az adott településen a szolgáltatásokat úgy kellett s kell megszervezni, hogy a turista aránylag olcsón — a pénztárcájához mérten! — kellemesen érezze magát. Ne csak luxuskiszolgálást kapjon —, mert legtöbbször nem is erre van szüksége! —, hanem érezze azt a törődést, gondoskodást, mely őt, mint vendéget megilleti, megilletheti. A szeptemberi mérleg vall Mert tévedés lenne azt hinni, hogy a turisták mindegyike a Hilton hideg luxusát, étlapjának rafinált, s olykor csak ínyenceknek, hedonistáknak való kínálatát keresi. Felkerekedvén néha az egyszerű, de nagyszerű, meleg vendégfogadás, a kényelem, a gondoskodás pótolja a drága luxust, a már-már megfizethetetlent. Ma a turista, az autós, felkerekedvén, világot, újabb tájakat akar látni, embereket megismerni, barátokat szerezni. S hogy mit hozott Pest megyének a turizmus 1988-ban? Azt majd a szeptemberi mérleg adja tudtunkra. De ebben a mérlegben az is kifejezésre jut: egyszerűen, de otthonosan hogyan voltunk képesek fogadni, itt tartani a hozzánk látogatókat. Varga Edit Váltókörkép Pest megyéből Az adóhatóság sem fogadja el Gazdasági fogalmaink tárházába az utóbbi időben több olyan szó is bekerült, amely korábbról már ismert volt, de a szocialista átszervezés folyamatában nem találták meg a helyét a szakemberek. Eddig. Most- azonban — többek között — ismét találkozhatunk a váltó fogalmával. Az országos helyzet ezzel kapcsolatban azonban egyelőre nem nevezhető éppen megnyugtatónak, legalábbis ez derül ki a hírközlő szervek jelentéseiből. Lehet, hogy a jó néhány évtizeddel ezelőtti fedezetlen értékpapírokról megmaradt ismeretek vagy netán a megfelelő tájékoztatás hiánya az oka a tartózkodásnak — az ország más területein. Pest megyében ugyanis nem így áll a helyzet. Elsőként a ■ Budapesti és Pest Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesétől, illetve kereskedelmi osztályvezetőjétől érdeklődtünk a „dolgok állásáról”. Gyorsan leszámítolják Karsai István és Herczeg István elmondta, hogy eddig a híresztelésekkel ellentétben nekik semmiféle gondjuk nem volt a felvásárolt gabonáért adott váltókkal. Egyetlen olyan gazdaság volt szűkebb pátriánkban, amely pénzügyi helyzetére hivatkozva kész- pénzfizetést kért. A sok helyütt hangoztatott ellenszenv olyannyira nem igaz a megyében, hogy a vállalatnak már a termény beszállítása előtt több nagyüzem jelezte, váltóban kéri a gabona ellen- tételezését. Közülük néhánynak a gabonaforgalmi vállalat 14,5 millió forint értékben felvásárlási , előlegként váltót adott. A cég váltókibocsátása előreláthatóan mintegy 400 millió forint körül alakul, s ez a felvásárlásnak körülbelül 40 százalékát teszi ki. Nagyobb arányra törekednének, ám ennek jelen pillanatban az vet gátat, hogy a Pénzügyminisztérium a bankokkal nem egyeztette a koncepciót, s ennek a szabályozatlanságnak „köszönhetően” sok ellentmondás fedezhető fel a váltó- forgalomban. A gabonaforgalmi vállalat egyébként a Budapest Bankkal áll kapcsolatban, s Ők két-három nap alatt leszámítolják, azaz törlesztik a váltókon szereplő összeget a gazdaságoknak, ha azok igénylik. A Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat monori területi központjában már valamivel sötétebb képet festett elénk Pálinkás Istvánná számviteli osztályvezető. Tájékoztatása szerint ők ugyan bárkitől elfogadnak ilyen értékpapírt, de az ő próbálkozásaikat már jó néhányan visszautasították. Partnereik eddig még nem ajánlottak fel váltót, így az egyoldalú jó szándék és tisztánlátás egy ideig még megmarad. A vállalat elsősorban a milliós tételek feletti összegeknél ajánlotta fel, hogy az összeg egy részét váltóval egyenlíti ki, ám eddig mindössze 12 millió forint értékben fogadták el tőlük azt. Eredeti céljuk az volt, hogy a mintegy 600 milliós hiteltörlesztésük felét ilyen formában egyenlítsék ki, de. várhatóan nem számíthatnak ilyen nagy eredményre. Az egy-, három- és hathónapi lejáratra kiadott váltók kamatterhei — amelyet a kibocsátó fizet — meglehetősen magasak, de még jobban járnak, mintha az ennél is magasabb kamatokkal terhelt hiteleket vennék fel. Az osztályvezető véleménye szerint ez a forma egyéb okok miatt is előnyös: így a pénz forgása felgyorsul, illetve állandósul, valamint a Budapest Bank által a fedezet is biztosított. Nem ösztönzik Pásztor Pál, az abonyi József Attila Termelőszövetkezet elnöke csak jó tapasztalatokról számolt be a váltórendszerrel kapcsolatban. A gazdaság a GMV részére váltóért 5 millió forint értékben adott el búzát. Ha a pénzre van szükségük, néhány nap alatt megkapják a pénzintézettől. Egyébként jó néhány forintjukat ugyancsak a BB ceglédi fiókja őrzi, illetve helyezi ki más cégekhez. Utóbbi esetben egyébként a legnehezebb azt a módot megtalálni, hogy mindhárom partner meglelje számításait... Az elnök hangsúlyozta: a váltók elsősorban azoknak a gazdaságoknak jelentenek gondot, amelyeknek a pénzügyi helyzete nem a legjobb, s készpénzre van szükségük. Ami viszont nemcsak a gyengébb gazdálkodókat érinti, az az, hogy a pénzműveletek nem ösztönzik a termelést, illetve a nyereség ismét csak átterelődött egy másik szektorba, de a termelők „nyögik” az egészet. Fenntartásokkal A pilisi Aranykalász Termelőszövetkezet főmezőgazdásza, Gál László — annak ellenére,, hogy .350 vagon terményt értékesítettek, amelyért váltóval fizetett a GMV —, kisebb fenntartásokkal fogadta ezt a fizetési formát. Ennek magyarázataként elmondta, hogy a mezőgazdasági ellátó vállalatok egy része nem fogadja el ezt az értékpapírt, s más cégeknek sem kötelező vállalni annak „kockázatát”. A legmeglepőbb számára azonban az, hogy a pénzügyi kormányzat irányelveit követő adóhatóság sem fogadja el a gazdaságoktól a váltót. Megítélése szerint akkor töltené be igazi funkcióját a váltó, ha nemcsak hitelek törlesztésére vagy készpénzfizetésre lehetne felhasználni, hanem mindenfajta vásárlás, illetve egyéb kiadás fedezeteként is elfogadnák. Amíg ez nem következik be, nem lehet csodálkozni a gazdaságok idegenkedésén. Az elhangzott véleményekből ^kitűnik, hogy bár a termelő, illetve kereskedelmi egységek — néha kényszeredetten — felvállalják az új fizetési formát, a tájékoztatás és a nem megfelelő előkészítés hiányában átütő sikerre nem számíthatnak a pénzügyi szakemberek váltóügyben. Egyelőre. Bánsági György Megújuló pártoktatás Beáramlott a napi politizálás A megújuló pártoktatási évad tapasztalatait összegezték a közelmúltban az MSZMP Központi Bizottságának illetékesei. Az 1981—88-as tanévről, az átalakított pártoktatási rendszer első próbaévéről, valamint az új oktatási év feladatairól Kemény László, a KB pártoktatással foglalkozó alosztályvezetője — aki a Politikai Főiskola általános rektorhelyetteseként tevékenykedik a jövőben — nyilatkozott Kun Erzsébetnek, az MTI főmunkatársának. — Sok szempontból különleges évet zárt a pártoktatás a közelmúltban: először volt együtt az oktatás új rendszerének valamennyi eleme. Számos új tanfolyamon bővíthették ismereteiket a hallgatók, érvényesült a demokratizmus, a párttagok politikai ’igényeinek és érdeklődésüknek meg-/ felelően gazdag étlapból választhattak — mondotta elöljáróban. Négy nagy vita — Az évad további különlegessége, hogy a tanév elején a pártban négy nagy vita zajlott. A tagkönyvcseréhez kapcsolódó beszélgetéssorozat, az ideológiai tézisek, a politikai intézményrendszer reformjának a párt vezető szerepével kapcsolatos kérdései, valamint a pártértekezlet irányelveinek a vitája fontos szerepet játszottak a pártoktatás különböző kurzusain. Ezek a viták is azt mutatták: az alapszervezeti pártmunka az elmúlt években elszürkült, s a tapasztalatok szerint egyre több helyen helyettesítette a tömegoktatás az alapszervezeti taggyűlést, az egyéb mozgalmi formákat. A pártoktatás alapvető feladata ugyan a cselekvés, a politizálás elméleti alapjainak, hátterének megteremtése, ehelyett azonban beáramlott a kurzusokra a napi politizálás. Egyre több helyen hiányoznak az agitáci- ós fórumok, a naponta felvetődő kérdések megvitatásának lehetőségei, amelyek nélkül nem mozgalom egy pártszervezet. Így a pártoktatás az eredeti hivatása mellett magára vállalt sok minden mást is. Az oktátás tartalmát értékelve Kemény László meggyőződését fejezte ki, hogy a XIII. kongresszust követő években a pártmozgalmat jellemző elbizonytalanodásban a pártoktatás biztos támpontot jelentett, segített az eligazodásban. Nem mindenütt sikerült ugyan ez, s nem teljes mértékben, de az oktatás egyik fórumává vált annak, hogy felszínre jussanak, ismertté váljanak a pártvezetés számára is a tagság körében tapasztalható gondok, problémák. — Az új oktatási év fő feladata a pártértekezleten született állásfoglalás, s az abból adódó feladatterv megismertetése, elfogadtatása — hangsúlyozta Kemény László. — A tömegoktatásban ennek megfelelően az egyik legfontosabb — s egyben a központi — tanfolyam a Megújuló szocialista gyakorlatunk címmel indul. A foglalkozásokon arra irányul a figyelem, hogy az adott helyen mit kell tenni a megújulás, a reformfolyamat továbbvitele érdekében. Külön tankönyvek nem készülnek a tematikához, a tananyag a pártértekezlet jegyzőkönyve lesz, amely tartalmazza az állásfoglalást, a dokumentumokat, a tanácskozáson elhangzott felszólalásokat, a vitát. A foglalkozásokra va-' ló felkészülést munkafüzet segíti majd. A hallgatók vitatják — A tanév fontos tartalmi eleme lesz az őszirózsás forradalom, a KMP megalakulásának, valamint a Tanácsköz-* társaság kikiáltásának 70. évfordulójához kapcsolódó tematika. A kurzusok alkalmat kínálnak arra, hogy letisztuljanak az ismeretek e történelmi korszakról, megfelelő távolságból szemlélve, hogy az események milyen szerepet játszottak Magyarország életének alakulásában. Ehhez kapcsolódóan napirendre kerül a tanfolyamokon az is: mit lehet ma e forradalmak tapasztalataiból hasznosítani. A hallgatók megvitatják továbbá, hogy a világban végbemenő folyamatok közül melyek kedvezőek ma számunkra, milyen nemzetközi környezettel kell számolnunk, hogyan tudunk a szocialista országok megújulásában részt venni, mit tanulhatunk másoktól. Minden bizonnyal nagy érdeklődés kíséri majd a Szovjetunióban zajló folyamatok alakulását nyomon követő előadásokat, amelyek hozzá kívánnak járulni az események megfelelő, illúzióktól és leegyszerűsítésektől mentes feldolgozásához. — Nagy teret kap a pártoktatásban a gazdasági kérdéskör. A Gazdaságpolitikánk a gyakorlatban című tanfolyam felöleli a mai Magyarországot leginkább foglalkoztató kérdéseket, mint a társasági törvény, a különböző — bér-, költségvetési és szociálpolitikai — reformdöntés-sorozat. Az új évadban tehát rendkívül széles választékból válogathatnak a hallgatók. Az előadásokat kiegészítő tananyagokat az elmúlt esztendőben szerzett tapasztalatok alapján felfrissítik. Korszerűsítik a segédanyagokat is, s a feldolgozást segítő szemléltetésben fontos szerepet kap a képmagnó és a számítógép is. — A televízió is kapcsolódik az új oktatási évhez: A politikáról gondolkodva címmel 20 részes sorozatot indít. Az epizódokat kiegészítendő a Reflektor Kiadó írásos anyagokat, táblázatokat, írásvetítő fóliákat tartalmazó oktatási csomagot jelentet meg. Nyitott műhely Végezetül Kemény László elmondta: fontos szervezeti változás is várható az új évadban. A politizálás egyre inkább nyitott szellemű műhelyévé váló Politikai Főiskolán intézetet hoznak létre a párton belüli közvéleménykutatás feladatával. Az elképzelések szerint az intézmény fontos bázisává válik majd a politikai döntések előkészítésének, valamint a társadalmi életben zajló vitáknak.