Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-11 / 191. szám

Amikor a „nagy kő” leesik Olyan, mint a mesében >í Egy hónappal ezelőtt nem kis szorongással költöztünk ^ új lakásba. Tulajdonképpen maradéktalanul örülnöm ^ kellett volna, hiszen készültünk rá, szabadidőnk nagy ^ részében az elmúlt három évben ezért dolgoztunk, ke- á vertük a betont, hordtuk a maltert... Miért szorongtam? JÓ né­hány mendemondát hallottam arról, hogy a gaz bekötése, az óra felszerelése hosszú időt vesz igénybe, és semmi sem megy csúszópénz nélkül. Ag­godalmam fokozta többek kö­zött az a levél is, amely helyet kapott e hasábokon, s írója arról panaszkodott, hogy az elmúlt télen mindenféle más alkalmatossággal kényszerült fűteni, jóllehet a lakásában már valamennyi gázkészülék a helyén volt, s a bekötés vagy talán csak az óra hiány­zott. Attól tartottam, magam is hasonló kutyaszorítóba kerü­lök, ami kettősen kellemetlen lett volna. Előző lakásunkban ugyanis saját fűtőalkalmatos­sággal nem rendelkeztünk, te­hát vennünk kellett volna, rá­adásul fűtőanyag tárolására sem Rendezkedtünk be, ugyan­akkor a gázkonvektorokat még a tavasszal megvásároltuk. Abban ugyan nem kételked­tem, hogy azok időben a he­lyükre kerülnek, mert egy maszekot csak felhajtottam volna, kérjen bármennyit is, még mindig olcsóbb lesz — gondoltam —, mint egy évre, pontosabban egy szezonra ve­gyek kályhákat, építsek tü­zelőtárolót. Nem futkostam maszek után. A Gödöllő és Vidéke Áfész gázszerelő szakcsoport­jára esett a választásom. Ok­kal, s utólag elmondhatom, a lehető legszerencsésebben, Akiknél a Plahi testvérek sze­reltek, ott mindig dicsérték őket, s büszkélkedve mondták, hogy itt is, meg amott is baj volt a szereléssel, ott más csi­nálta, ezek viszont úgy dol­goznak, mint az óra. Mármint egy jó óra: pontosan és fo­lyamatosan. Az egyik helyen még azt is megjegyezték, hogy képzeljem csak el. nem fo­gadtak el se pálinkát, se sört, se bort, csak szódát meg üdí­tőt. A szakcsoport ’rányítójától kaptam egy árajánlatot, me­legében megkötöttük a meg­bízásról szóló megállapodást. Az történt kedden, s három nan múlva megjelentek a sze­relők. Ügy dolgoztak, ahogyan előre elmondták róluk. Nem­hogy szeszes italt nem fogad­tak el, még kávét sem. csak üdítőt és szódát fogyasztottak. Eddig ilyen mesterekről nem hallottam. (Néhány nappal ké­sőbb egy közelben építkező ismerősöm újságolta, hogy ná­la meg dányi kőművesek dol­goztak, s ők sem isznak sem­miféle szeszt, csak este, ami­kor már letették a szerszá­maikat. Mondja valaki, hogy egy helyben topog a munkafe­gyelem!). Szóval nem ittak, pedig szerettem volna a ked­vükben járni. E téren nem si­került, még munkájuk befe­jeztével sem. Ök hozták a gázóra dobozát, a nyomás- csökkentőt, ezek ugyanis nem szerepeltek a megállapodás­ban. Szemre kiváló munkát végeztek. Az előzetesen hallott dicséretek nem voltak túlzá­sok. Nyomáspróbájuk is ezt igazolta. Három nappal később jöt­tek a Tigáz szakemberei, el­lenőrzésük során ők sem ta­láltak hibát. Minden rendben volt, csak az óra hiányzott. Vajon mikor lesz meg? Egy hónap múlva, kettő múlva, vagy fél év is beletelik? A Tigáz ellenőrzése július utol­só keddjére esett, s rá egy hétre, augusztus másodi­kén a palackos gáztűzhelyet kitettük a konyhából. A szerelési megállapodás és a gáz tényleges használata között két hét telt el. Minden­féle csúszópénz, borravaló, is­merősök közbenjárása nélkül. Mint a mesében. Ilyen gyors tempót magam sem álmod­tam. Nagy kő esett le a szívem­ről, hiszen a legégetőbb gon­dom megoldódott, a gyorsa­ságot tekintve minden rem» nyemet felülmúlva. Nem kel­lenek kályhák, nincs szükség tüzelőtárolóra. Kétszeresen nyertem, hiszen a szükségből veendő kályhákat jövőre el­kótyavetyélhettem, a tüzelő­tárolót lebonthattam volna-, ha­csak nem garázsnak megfelelő méretűt építek. A messziről jött ember sok mindent mondhat, szavait nem ellenőrizhetik. A messziről jött embernek is sok mindent lehet mondani, de ha nem áll tovább, saját bőrén tapasztal­ja meg, mi igaz, s mi nem. Számomra az első nagy ta­pasztalat igen kellemes meg­lepetés volt. Bene Mihály Hét végi orvosi ügyelet ’ Központi ügyelet (ide tarto­zik Szada és . Isaszeg is) augusztus 13-án. szombaton 14 óráig: dr. Blans Sándor, utána 15-én reggel 8 óráig: dr. Szemerédy István. Kere- pestarcsa (Csömör, Nagy tár­csa, Mogyoród) szombaton: dr. Hatvani Szabolcs, vasárnap: dr. Barabás Gábor. Aszód, rendelő: szombaton és vasár­nap: dr. Csorna János. Péce- len szombaton: dr. Vizsolyt Tibor, vasárnap: dr. Benkö Júlia. Túra, rendelő szomba­ton és vasárnap: dr. Vészi Zsuzsanna. Összevont körzeti ügyelet: Erdőkertes, Veresegyház, szombaton és vasárnap: dr. Gábor László, Erdőkertes. Valkó, Vácszentlászló, Zsám- bok, Dány augusztus 12-én 18 órától augusztus 15-én reggel 8 óráig: dr. Kemény András, Dány. Gyermekügyelet: Gödöllő, rendelőintézet, szombaton és vasárnap: dr. Schwaiger Má­ria. A Pest Megyei Vendéglátóipart Vállalat versenypályázat útján 1988. október 1-jétől szerződéses vállalkozásba adja a következő üzleteit. 201. sz. Kisváci cukrászda, Vác, Dózsa György út 35. (november 1-jétől) 206. sz. Irodalmi presszó, Dunakeszi, Tanácsköztársaság út 24. 301. sz. Fehér Galamb étterem, Vác, Lenin út 37. 436. sz. Csónakházi büfé, Vác, Vetés út 10. A versenytárgyalás szeptember 14-én 10 órakor lesz az igazgatóságon (Vác, Széchenyi út 19.). Tájékoztató adatokat a vállalat váci igazgatósága ad, augusztus 22-étől. GÖOÖLLŐ! y/uria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM. 191. SZÁM 1988. AUGUSZTUS 11.. CSÜTÖRTÖK Tizenötödször Galga-expedíció KisEiazakutatás - szeretettel Amilyen hangulatos és vidám a táborverés és a tá­bor nyitását jelző esti tábortűz, annyira elszomorító, sokszor könnyeket fakasztó a tábor befejezése, az utol­só gyertyaláng ellobbanása, ami jelzi: vége az együtt töltött boldog óráknak, a derűt fakasztó játékos napok­nak, a bátorságot követeld erőpróbáknak. — Csak az a lelkesítő, az állandó megújulásra késztető — mondta Takács Pál. az idén 15. alkalommal megren­dezett Galga-expedíció tábor parancsnoka —. hogy a más­fél évtized alatt vélünk együtt kutatók, a szülőföld emberi melegét kereső gyere­kek jelentős része megismer­te. mit jelent a kisháza, fel­fedezése, mit adhat szá­munkra tisztességben, emberi helytállásban lakóhelyünk és környezete. Takács Pál szavait dr. Tóth Mária levele hitelesíti. A gyermekgyógyász ezt írja: bár nem lehetek ott a 15. Galga- táborban. arra mindig büszke vagyok és maradok, hogy az expedíciót alapítók közé tar­tozom, és sok-sok év után üzenhetem, hogy a most szü­letett kisfiam is galgás lesz, ha eléri azt a kort. Nem csak Túráról Szarvas László, a tábor lelke, mindenese, ^gyik tó szervezője most az' ünnepi alkalommal, az elmúlt eszten­dők eseményeit bemutató tablók mellett arról szól, hogy milyen sokan voltak az in­duláskor olyanok, akik nevet­ségesnek tartották az öletet. s lám, a minden esztendőben vezetett naplók igazolják: volt értelme évről évre fel­verni a sátrakat, volt értelme kerékpárra ülni, megismerni ötvenkét település embereinek életét, a Galga által felfűzött községekbén élők máig meg­őrzött néphagyományainak gazdag kincsestárát, órákon át hallgatni Vankóné Dudás Juli meg Mártonná Homok Erzsé­bet múltat idéző visszaemlé­kezéseinek sokaságát. A tábor utolsó napját élte. amikor meglátogattam, és bár érződött a búcsúzással együtt járó gyermeki szomorúság, bi­zonyos fáradtság is, mégis jó volt látni a fegyelmezett készülődést az esti záró tábor­tűzre. — Az idén a turaiak kö­zött más községek gyerekei is velünk vannak — mondta Takács Pál. — Galgahévízröl tizenöt pajtás csatlakozott hozzánk, Bagról. Versegröl. Szarvasról, Vácról, Budapest­ről, Gödöllőről. Hatvanból két-három táborozót hoztunk magunkkal, mert évek során rájöttünk arra, hogy sok szépség található a mi kis ha­zánkban. Kevés falu mondhat magáénak olyan személyt, mint Mártonná Homok Erzsé­Az MN Híradó Technikai üzem felvételre keres erkölcsileg és politikailag megbízható villamos- és gépészmérnököt villanyszerelőt, anyagbeszerzőt (férfit), elektronikai műszerészt és galvanizálót Jelentkezni fehet az üzem személy- és munkaügyi osztályán: Gödöllő, Dózsa György út 63,'A. bet író asszonyt, aki természe­tes kedvességgel, ízes beszé­dével pillanatok alatt képes olyan hangulatot teremteni, amelyben megjelenik a kisese- lédek, féléves summások ke­gyetlen világa, az igaz me­sékben feldereng a kócbabát készítő lánykák és fűzfasípot faragó legénykék önfeledt, já­tékos boldogsága. Ezernyi emlék Es itt van a szomszédban Kartal, ahol az első úttörők 1919-ben borsót: szedtek az éhező fővárosi pajtásaiknak, s ahol most kiállítás őrzi tet­teiket. Aszódról — a Galga- völgy egykori központjáról — regényt lehetne írni. Petőfi itt járt iskolába. Emlékét mú­zeum őrzi — amely olyan, akár egy míves kezek által készített ékszeresdoboz —. s benn eltér szülőföldünk törté­netének, népművészetének ezernyi emléke. — Egy napunknak a gaz­dája veszi át a szót Szarvas László — Várnagy Attila, a - gödöllői munkásőr­ség parancsnoka volt. Kilenc- venhét táborozó pajtásunkból partizáncsoportok alakultak, s olyan harci kedvvel vívták csatáikat, hogy csodáltuk aka­raterejüket. romantikus el­szántságukat. Durrogtak a rakéták, védelmet nyújtottak a füstgyertyák, jeladó tábor­tüzek gyúltak. futárok vitték a titkos parancsokat, lobog­tak a . féltve őrzött zászlócs­kák, és ezen az estén min­denki boldog volt, mert min­denki győztesnek érezte ma­gát. A fáradtságot győzték le a pajtások. Szomszédosak is A munkásőrséggel és a rendőrséggel jó a kapcsolata a galgásoknak. Amikor szá­zan. száztízen kerékpárra ülünk, jólesik a segítség,. jól­esik. hogy rendőr járőr őrzi az útvonalat, kizárva ezzel a baleset lehetőségét. Búcsúztak a pajtások. So kan álltak a térkép előtt, ameiypn az idén felkeresett településeket jelölték gondos kezek: — Túra, Galgahévíz, Aszód, Kartal., Verseg, Kalló Hollókő. Szécsény, Szirák, Ba­lassagyarmat. Nógrádkövesd, Eger, Jászberény. Kicsit túl­mentek a kisháza határain. Ismerkedtek a szomszédokkal, más megyékkel, ám ebből az ismerkedésből nő ki. táplál kftzik, ereszt kitéphetetlen gyökeret a hazaszeretet. F. M. Vsrseg Szebb lakások Ebben az évben két peda­góguslakás üresedett meg Ver­ségen. Mindkettő iskolaépület­tel egybeépített szolgálati la­kás, és szükségessé vált fel­újításukra a tanács több mint háromszázezer forintot fordít, hogy a hónap vége felé meg­szépültén fogadhassák a' be­költöző új nevelőket. A felújítás egyben korsze­rűsítés is. Az új iskolában lé­vő szolgálati lakásban például a konyhában nem volt moso­gató. a hiányosságot' ezúttal pótolják, s használatához kü­lön ötliteres vízmelegítőt sze­relnek fel. Itt a fürdőszoba is meglehetősen régimódi volt: a kádat szabadon, burkolat nél­kül helyezték el. a vízvezeték a csempéken kívül volt . fel­erősítve. Most ide egy új, százhúsz literes vízmelegítőt szerelték, a vezetékeket a falban helyezték el. s a régi fehér csempeburkolat helyébe színes kerül. Moh A hét mesterlövész. Színes, amerikai -western, 4 órakor. Ben Hur I—II. Színes, ma­gyarul beszélő amerikai film. 6 órakor. fi nap programja Gödöllő, művelődési ház: Földi Péter festőművész ki­állítása, megtekinthető 15—19 óráig. Helytörténeti gyűjtemény: A gödöllői művésztelep 1901 —1920, Természeti környeze­tünk, kiállítás. Erzsébet ki- rályné^emlékszoba, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga mente népművé­szete. állandó kiállitás, meg­tekinthető 10—18 óráig. Pénzszűkében Hitel és támogatás együtt A termelőszövetkezetek je­lentős része a nyári hetekben, hónapokban pénzszűkében van, nehezen jut a napi ki­adások. az elvégzett munkák fedezésére elegendő forintok­hoz. A Mezőbank az év első felében összesen kétmilliárd forint értékű rövid lejáratú hiteltámogatást adott partne­reinek; ennek az összegnek csak kisebb részét — mintegy 140 millió forint — tette ki a váltóforgalom. Az elbírálás alatt lévő fej­lesztési hitelek jelentős része különben a szarvasmarha- és sertéstelepek támogatását ten­né lehetővé, és kisebb arány­ban a gépvásárlásokat. A gaz­daságok -jóval kevesebb hitelt igényelnek olyan fejlesztések­re. amelyekre újabban már nem jár állami támogatás. Óvodás korú mamutfenyők alatt Arborétumi hangverseny D arokk est az arborétum- ban. Éppen annyian vol­tunk kíváncsiak a Liszt Fe­renc kamarazenekar műsorá­ra, mint két évvel ezelőtt, amikor először ültünk a ma­mutfenyők lábánál felállított szabadtéri színpad elé. Ez si­kere a zenekarnak, a rende­zőknek, a szándéknak — és egy kicsit nekünk, közönség­nek is. Akik fontosnak érzik ezt a programot rendszeressé tenni, ezentúl nyugodtan munkálkodhatnak rajta — négyszázan mindig eljövünk erre az estre. A nem zeneértő jegyzetíró­tól nézzék el. hogy nem a ze­nekar teljesítményéről fejti ki véleményét. Számára ez a A Lisz Ferenc kamarazene- kar teli nézősorok előtt muzsi­kált muzsika a legszebbek közül való. Az ember zenéje, ami fölött nem jár el az idő soha­sem. Engem az kapott meg, ahogy az évtizedes fák közé települve a természet zenéjét egy kis időre felváltottuk az ember zenéjével. Es meg kell állapítanunk, hogy a kettő nem egyezik. Mindegyik gyö­nyörűséges a maga nemében, de más forrásokból táplálko­zik. A zeneértők is megerősítik, hogy nincs olyan tökéletes le­mezjátszó, amely olyan szépen adná vissza hangszerek hang­ját, mint az arborétumi akusz­tika. A nézősorokban sokan ültek, akikhez közel áll a mu­zsika, és kitüntetett taps kö­szöntötte a műsorban közre­működő Rácz János fuvola- művészt, aki a gödöllői zene­iskolában is tanít. Ám bizto­san voltak olyanok is. sőt, többségben lehettek, akik leg­utoljára akkor voltak komoly­zenei hangversenyen, amikor először szerepelt itt a kama­razenekar. Mai világunkban már az is nagy dolog, ha kétévente jut két óránk e szellemi megtisz­tulásra, feltöltödé'sre. Addig jó, amíg nem szalasztiuk el ezt a lehetőséget. Bár — mondjuk ki őszintén — való­jában ez igencsak kevés. A néhány nappal korábbi esőt szinte megrendelésre szál­lították a felhők. A felfrissült erdő, ha már csendre kény­szerült kis időre, illatos leve­gőjével gyógyította tüdőnket a műsor alatt. A szünetekben egy-egy trillával a madarak A barokk est vendég közremű­ködője Rácz János fuvolamű­vész volt is jelezték érdeklődésüket. Az erdő állatai közül megjelent egy hatalmas szitakötő is. Mi­nihelikopterként röpdösött a közönség felett, szinte a mu­zsika ritmusára. Semmilyen koncertterem nem nyújthat hasonló élményt. Ifiben meddig tartott a va- razslat? Amíg a koncert végén azon gondolkodtam, hogy vajon milyen lesz az em­ber zenéje akkor, amikor a - gödöllői mamutfenyők is el­érik életkoruk határát, sokan meg sem várták a zenekar le­vonulását a színpadról, már igyekeztek haza. Udvariatlan­ság volt. És annak a jele, hogy most két év újabb hajszája következik. Rendezők! El ne feledjétek 1990-t, intsetek megállást, röpke pihenőt. Balázs Gusztáv ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) 1 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom