Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
6 1988. Augusztus 10.; szerda ■ Jogi tanácsok TovábbdoSgozási pótszabcicSság • Alkoholisták kötelező gyógykezelése e Bontóperi illeték § Öröklési szerződés és a hagyatéki • Z. B. ecseri eladó betöltötte a 60. életévét, de nem kíván nyugdíjba vonulni. Arra kíváncsi, jogosult-e a nyugdíjasok pótszabadságára. Az a dolgozó, aki az öregségi nyugdíjra jogosultságának megszerzése után fizikai munkásként teljes munkaidőben tovább dolgozik, tovább- dolgozási pótszabadság címén az első naptári évben három, a második és minden további naptári évben öt munkanap pótszabadságra jogosult. Az ilyen címen járó szabadság alapvető feltétele, hogy a dolgozó rendelkezzék a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel, s töltse be a nyugdíjkorhatárt. A pótszabadságra jogosultság szempontjából közömbös, hogy megállapítottak-e a dolgozó részére öregségi nyugdíjat vagy sem, illetve, hogy azt folyósítják-e vagy sem. További feltétel, hogy a fizikai munkát a dolgozó teljes munkaidőben végezze. Mivel olvasónk eladói munkakörben, teljes munkaidőben dolgozik, s mivel munkaköre a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere alapján fizikainak minősül, továbbdolgózási pótszabadságra jogosult lesz. Q Egy magát megnevezni nem kívánó' olvasónk férje tíz éve idült alkoholista. Családját és környezetét rendszeresen bántalmazza, rettegésben tartja. Bár munkahelyén is voltak vele az italfogyasztás miatt problémák, munkaviszonyát nem szüntetik meg, mivel józan állapotban kitűnő szakmunkás, önkéntes elvonókúrára menni nem akar. Az alkoholistát nemcsak sa- ját elhatározása alapján lehet gyógykezelni. 1982 óta lehetőség van kötelező intézeti kezelésre is. A kötelező gyógykezelést olyan személlyel szemben lehet elrendelni, aki magatartásával családjának, gyermekeinek fejlődését, környezetének biztonságát veszélyezteti, munkahelyén a munkavégzést, a munkafegyelmet súlyosan zavarja, és két éven belül már volt önkéntes elvonón, vagy önként nem hajlandó a gyógykezelésnek magát alávetni. Az intézeti elhelyezést az alkoholista családján kívül munkahelye, bármely társadalmi szerv vagy az alkoholista által veszélyeztetett személy is kezdeményezheti. .Kérelemmel először az érintett lakóhelye szerint illetékes tanács vb egészségügyi feladatokat ellátó szakigazgatási szervéhez kell fordulni. Az egészségügyi szerv szakértői véleménye, bizonyítékok, tanúvallomások beszerzése után alapos vizsgálattal alakítja ki álláspontját. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a kényszergyógykezelés szükségessége fennáll, erről javaslatot tesznek az illetékes ügyésznek. Az ügyész pedig az intézeti kezelés iránt indítványt nyújt be az illetékes bírósághoz. A bíróság soron kívüli tárgyaláson határoz a gyógykezelés, valamint — amennyiben szükséges — az annak tartamára járó gyermektartási díj kérdésében. A munkaterápiás intézetben történő gyógykezelés ideji minimum egy, maximum két év. Az intézetben a beutaltnak a kezelés mellett kötel*Allamminiszter. A Minirj:- tertanács 60/1988. (VII. 22.) sz. rendeletében határozta meg az államminiszter fel- adatát és hatáskörét. Piacfelügyelőség. A 61/1J33. (VII. 22.) sz. minisztertanácsi rendelet szabályozza a Kereskedelmi és Piacfelügyelőség rendszerét, szervezetét, feladatát, felügyeleti szerveit. Fogyasztási forgalmi adó. A Minisztertanács 62/1988. (VII. 22.) sz. rendeletével módosította a fogyasztási forgalmi adóról szóló rendelet mellék- -letét. Ennek megfelelően a különböző motorbenzinek adótételei változnak. zően munkát kell végeznie, melyre a munkajogi szabályok az irányadóak. Amennyiben a beutalt magatartása ezt indokolja, időszakonként eltávozást kaphat az intézetből. A kezelés első évének letelte után — ha a tapasztalatok, a beutalt magatartása és munkája alapján arra lehet következtetni, hogy a gyógyítás eredményhez vezetett — az intézet vezetője a kezelést felfüggesztheti és a beutaltat ideiglenesen elbocsáthatja az intézetből. Természetesen, ha az elbocsátást követően az alkoholista az italozást újból folytatja, a kezelés folytatódik. A gyógyítóintézetből kikerült betegeket az egészségügyi szervek továbbra is segítik. Utógondozó-hálózat foglalkozik velük a beilleszkedés ideje alatt, gondoskodik munkáról, esetleges kezelésekről, olyan körülmények megteremtéséről, hogy a gyógyulás végleges legyen. • Közös megegyezéssel válunk férjemmel. Mindent lerendeztünk, amikor közölte: ö csak a kétezer forintos bontó- peri illetéket hajlandó fizetni, a vagyonmegosztás és lakás- használat ellenértékének illetéke engem terhel. Kérhe- tem-e, hogy ezeknek a felél ó viselje? — kérdezi G. P.-né maglódi lakos. Áz illetékekről szóló jogszabály bizonyos polgári peres eljárásokra tételes összegű illetéket állapít meg. Ez azt jelenti, hogy nem a valós perérték százalékában, hanem meghatározott összegben állapítja meg a lerovandó illetéket. Ezek közé tartozik a házassági bontóper is, ahol a felek egyező akaratnyilvánításán alapuló perben a vagyonmegosztási értéket, valamint a perben érvényesített lakás- használat ellenértékének értékét nem veszik figyelembe az illeték meghatározásakor. Egyező akaratnyilvánításon alapul a döntőper akkor, ha a felek a házasság megszüntetését egyező akaratnyilvánítással közösen kérik, a házastársak a közös gyermek elhelyezése és tartása, a szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, a házastársi tartás, a közös lakás használata, valamint — az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése kivételével — a házastársi közös vagyon megosztása kérdésében megegyeztek és egyezségüket a bíróság jóváhagyta. Mivel „a közös megegyezéses válásoknál” fenti kérdések eldöntését a bíróság kötelezően írja elő, így a tételes illeték magában foglalja az összes kötelező egyezséggel rendelkező igény illetékét, tehát ezek után külön illetéket fizetni nem kell. Egyező akaratnyilvánítást feltételez a jogszabály akkor is, ha a házastársak három éve külön élnek, életközösségük megszakadt, és igazolják, hogy a közös gyermek elhelyezését, valamint tartását a gyermek érdekeinek megfelelően rendezték. A vagyonmegosztási és lakásmegosztási kérdések szempontjából a jogszabály arra az álláspontra helyezkedik, hogy ha a felek ilyen hosszú ideje megszakították életközösségüket, akkor A köztisztasággal és a települési szilárd hulladékkal összefüggő tevékenységekről szóló 1/1986. (II. 21.) ÉVM— EüM együttes rendeletet módosította a 4/1988. (VII. 22.) ÉVM—SZEM rendelet. A vállalatok magasabb vezető állású dolgozóinak anyagi érdekeltségi rendszeréről szóló rendelkezést módosították. A Minisztertanács 1062/88 (VII. 22.) sz. határozatával rendelkezett a Minisztertanács ügyrendjéről. A jogszabályok a Magyar Közlöny 34. számában találhatók. vagyonjogi és egyéb kérdéseiket is úgy tudták rendezni, hogy ahhoz bírói döntés nem szükséges, tehát illetékkötelezettség sem áll fenn. Olvasónknak tehát nem kell aggódnia, mert amennyiben három éve külön él, vagy közös megegyezéssel s a fenti kérdésekben történt egyezség- kötéssel válik, a kétezer forinton felül illetéket fizetnie nem kell. • öröklési szerződés alapján hosszú éveken keresztül tartottam el idős ismerősömet, aki nemrég meghalt. Halála után felkeresett az egyik szomszéd, aki papírokkal igazolta, hogy az elhunyt harmincötezer forinttal tartozik neki. Köteles vagyok-e az ösz- szeget megfizetni? — kérdezi Sz. G. szigethalmi olvasónk. Amennyiben valaki végren- deletileg vagy a törvénynél fogva örököl, ingyenesen jut vagyoni előnyhöz. Ezért nemcsak az öröklésből folyó jogokat, hanem kötelezettségeket is vállalnia keäl, tehát akár helyt kell állnia a ráeső örökség összegéig a tartozásokért is. Amikor valaki öröklési szerződést köt, nem ingyen jut hagyatékhoz, hiszen a szerződésben önmagára kötelezettségeket vállal, e kötelezettségek teljesítése a feltétele annak, hogy az örökhagyó halála után a hagyatékot megkaphassa. Ebben az esetben tehát az örökös nem felel az örökhagyó korábbi tartozásaiért, hiszen az ránézve igen méltánytalan, mivel ő csak a szerződésben foglalt kötelezettség teljesítését vállalta, azon túl semmi mást. Amennyiben a szerződésben le nem kötött egyéb vagyontárgyak is voltak, a hitelezőnek ezek örököseihez kell fordulni, s kérni a tartozás megfizetését. Dr. Sinka Imre Olvasóink részére minden csütörtökön 17—19 óra között ingyenes Jód tanácsadást tartunk Bp. VIII., Blaha L. tér 3. sz. alatt, a beérkezett levelekre pedig folyamatosan válaszolunk. Végül Is megsokallva az eredménytelen párbeszédet, Magos hatalmasat ütött öklével az asztalra. — Kérem, normális maga egyáltalán, vagy bolond? — kiáltotta türelmét vesztve. — Mert ha az utóbbi, megvizsgáltatom orvosokkal. A fenébe is! Hát mi az úristennek véd egy megátalkodott gyilkost, akivel talán már soha nem fog találkozni. — Miért nem? — nézett rémülten Magosra a lány. — Azért, mert Palágyi örökre börtönre ítéltette saját magát. — És most hol van? — Akarja látni? ■— Szeretném. Magos előrement és kitárta egy távolabbi szoba ajtaját. Németh karonfogva követte a lánnyal. A sötét folyosóról Katalin távolabbról ugyan, de meglátta Palágyit. * Magos behúzta az ajtót. — Tessék, most láthatta, ahogyan ígértem, szeretett vőlegényét. A lány szó nélkül összerogyott a folyosón, ketten is csak nehezen tudták visszacipelni a szobába. A gyors orvosi segítség nyomán azonban Varga Katalin perceken belül magához tért. — Nincs semmi baj, csak kisebbfajta ájulás — szólt az orvos és távozott. A pohár vizet, amit Németh hozott a számára, a lány mohón megitta. Ekkor vették észre, hogy nemcsak az arcát, nyakát, de még a keze fejét is kiverte a veríték. — No, most már elhiszi — szólt hozzá Magos —, hogy Béla is itt van? — Sajnos, igen. De nagyon szeretném tudni, miért van itt? Mert amikor az őrnagy úr említette, hogy embert ölt, fii NÄ.P 'rendeletéi Ellenőrzésen a gazdasági rendészettel Felszökik a vérnyomásunk Emelkednek az árak, nehezednek az életkörülményeink, és alaposan meggondoljuk, hogy mire adjuk ki a forintjainkat. Keressük az olcsóbb árukat, szorosabbra húzzuk a nadrágszíjat, és igyekszünk a koszton spórolni. Ugyanakkor kénytelen-kelletlen azzal is számolnunk kell, hogy a vásárlásnál gyakran becsapnak minket. A zöldségesnél a fonnyadt, másnapos paprikát, a megpuhult paradicsomot továbbra is első osztályú áron kínálják. Igaz, nem kötelező megvenni, de a munka után hazasiető — esetleg még böl- csődés, óvodás gyerekért is igyekvő — asszonyoknak nincs idejük sokat válogatni. Változatos trükkök A hentesnél olcsóbb fajta húst mérnek mint amilyent kifizetünk, a trükköket nem mindenki ismeri, és reklamálni sem ajánlatos, hiszen holnap is ott akarunk vásárolni, mert az van legközelebb a lakásunkhoz. Mindennapi bosz- szúságaink ezek, melyektől egyeseknek felszökik a vérnyomása, mások bosszúsan legyintenek, mondván, hogy a boltosoknak is élni kell valamiből. Sorállásnál népszerűtlen ember az, aki megjegyzést tesz, hogy két-három dekáról indul a mérleg, és tessék kiszámítani, hogy a huszonkét forintos gépsonkánál ez mit jelent? Nem muszáj mindenkinek gépsonkát enni, vegyen szalonnát! Csapja vissza az árut egy-egy reklamáció után a bosszús eladó — rendszerint hetven-nyolcvan éves embereknek. Pedig többnyire éppen nekik rendeli az orvos — ilyen-olyan betegség miatt — a sovány húsféleségeket, a drága felvágottakat. Ám becsapni is őket a legkönnyebb — még ha olykor gyanakvónk is —, mert rosszul látnak, keresik a szemüvegüket, és a pillanatnyi harciasságuk is gyorsan alábbhagy. Az eseti reklamációnál többet ér a rendszeres ellenőrzés, és adott, esetben a szigorú bírságolás, felelősségre vonás. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági rendészete és a Pest Megyei Tanács Kereskedelmi . Felügyelősége rendszeresen végez ellenőrzéseket a megye területén. Egyik ilyen útján elkísértük Tóth Józsefné rendőr hadnagyot és Nádaski Lászlóné kereskedelmi felügyelőt. Csütörtöki piac Utunk Vecsésre vezetett, ahol csütörtök lévén éppen piac volt a tanácsháza mögötti területen. Kínáltak zöldfélét és gyümölcsöt — a szezonnak megfelelően —, és a kirakodóvásáron ezernyi apró cikket a strandpapucstól a kerti törpéig. Közben pedig, aki megéhezett és megszomjazott, három pecsenyesütő és lángosárus, meg fagylaltos, mézeskalácsos termékei között is válogathatott. Az ellenőrök munkája egyrészt próbavásárlás, annak felderítésére, hogy történik-e árdrágítás, a vásárlók megkárosítása, másrészt a bizonylatok ellenőrzése, ami meglehetősen hosszadalmas, alapos munka. Bevásároltunk a Monorvi- déke Áfész húsboltjában, pontosabban fogalmazva próba- vásárlást végeztünk. A kívánt cikkek lemérése után ugyanis az ellenőrök igazolják magukat, és kezdődik a visszaszámlálás. Vásároltunk darált húst meg két sertés első csülköt, továbbá egykilónyi csontot, levesbe valót. A három tételért 160 forint 80 fillért fizettünk. Mint utólag kiderült, éppen 31 forint húsz fillérrel többet, mint amennyit kellett volna: S hogy mi módon próbáltak minket megkárosítani? A darált húsnál a sertéscomb árát számolták nekünk, melynek 150 forintba kerül kilója — de valójában 102 forintos úgynevezett apróhúst használtak fel erre a célra. Egyébként élelmezés-egészségügyi szabálysértést is elkövettek, mert előre ledarált hús volt az üzletben, és ezt a Köjál tiltja. Más turpisságot is elkövettek a kárunkra: a sertés első csülköt, melynek 58 forint kilója,’ 66 forintért, tehát hátsó csülök árban számolták el nekünk. Végül említsük meg azt is, hogy az árjelzés hiányos volt, nem mindent tüntettek fel rajta és két dekáról indult a mérleg. Kovács István üzletvezető, aki kiszolgált minket, nem új ember a szakmában, vitatkozás nélkül, higgadtan vette tudomásul, hogy sokba kerülnek neki ezek a nem is olyan apró „tévedések”. Hatezer forint pénzbírság megfizetésére büntették, enyhítő körülményként figyelembe véve'azt is, hogy eddig még nem volt büntetve. Egyébként, volt már rá példa, hogy többszöri szabálysértés miatt üzletvezetőt leváltottak. Amit ezen a helyen tapasztaltunk, nem kis dolog volt: árdrágítás, a vásárlók megkárosítása és emellett élelmezés-egészségügyi szabálysértés is. Bírságot fizet Kétszemélyes villásreggelit vásároltunk Tagscherer József pecsenyesütőnél. Ám, hogy ki a bolt tulajdonosa, az csak később derült ki, ugyanis semmiféle cégtábla nincs az üzletben, továbbá a nyitva tartási időt sem tüntették fel. Itt az árvetés hiányosságait tapasztalták az ellenőrök, nem volt mindenről bizonylat, tehát az adminisztráció nem volt rendben. Háromezer forint szabálysértési bírság az adminisztrációs hiányosságokért. Egyébként a pecsenyesütő, aki húsz éve dolgozik a szakmában, pontosan mér, és a vásárló valóban azt kapja a pénzéért, amit megvett. Igaz, nem olcsó egy ilyen piaci villásreggeli: 130 forintot fizettünk volna a papírból elfogyasztható két adag hurka-kolbász, sült oldalas, sült krumpli, kovászos uborka együttesért. Reggel nyolc órakor kezdtük a munkát, délre két helyen fejeződött be a valóban alapos, minden bizonylatra kiterjedő ellenőrzés. A piacnak is vége már ilyenkor, felszedték a sátrakat, csak néhány állandó üzlet várta a délutáni látogatókat. Gál Judit Mag Bertalan Egy éfssaka története (13.) én ezt nem is fogtam fel, és őszintén szólva nem is hittem el ezt a borzalmat róla, és most sem hiszem. — Nem is egyet, Katalin! Értse meg már végre! Nem egy embert ölt meg — harsogta Magos —, hanem kettőt! Talán a második, ha óriási szerencséje van, életben marad. — Én semmiről sem tudok. Erről nekem Béla nem beszélt. — Azt gondolom, hogy az emberöléseit elhallgatta. De azt megmondta, hogy mihez tartsa magát, ha netán megkérdezik? — Lehet, hogy mondott valamit, de én mm figyeltem oda. — Mikor mondta ezt a valamit? — Elég korán reggel. Még sötét volt, amikor ébredezni kezdtem. — Mi zavarta meg az éb- redezésében? Mitől, mi miatt ébredt fel korábban? — Nem. emlékszem, hogy az ajtó vagy talán a szekrény nyikorgását hallottam-e, mert én még szundikáltam. Csak a kis lámpa égett. Félálmomban nem tudtam, hogy vetkőzik-e vagy öltözik. Arra emlékszem, hogy amikor már kinyílt a szemem, nagyjából fel volt öltözve, és akkor azt kérdeztem, hogy te már felébredtél? Hová sietsz, hiszen még ki sem világosodott. Erre ő azt felelte nekem, hogy: „tudom, de ma sok a munkám”. — Aztán mi történt? — Azt mondtam, várjon, csinálok reggelit. Gyorsan magamra kaptam a piros kön-j fősömet, teát készítettem, kenyeret pirítottam, mert azt így szeretjük, bezsíroztam, és mind a ketten — én ugyan még álmosan — megreggeliztünk. Nem néztem az órára, így nem tudtam, hány óra lehetett. Sietek, mondta ő. De hiszen meg se borotválkoztál, mondtam, hogy még visszatartsam. Nem baj, majd este, ha hazajövök, válaszolta, aztán megcsókolt és elsietett. — Mondja, Katalin, ha netán gyereke születne, tegyük fel, Palágyitól, és aztán megtudná, hogy az apja gyilkos, majdnem két embert ölt meg, mit mondana később a gyerekének? Megmondaná, fiam, az apád gyilkos volt? Vagy mit gondol, hogyan viselné el a gyerek az iskolában, ha azt kiabálnák utána, hogy ő az, akinek az apja kettős gyilkosságot követett el. — Jaj, istenem, őrnagy úr, ezt nem bírnám ki, inkább öngyilkos lennék. Kérem, nagyon kérem, ne beszéljen nekem ilyesmit — sírt fel és minden porcikájában remegett, amikor folytatta: — Tetszik tudni, milyen örömet jelentett nekem, amikor megtudtam, hogy másállapotba kerültem tőle? — Másállapotba!? Az istenit! Hát ezt miért nem mondta eddig? És mióta terhes? — Két hónapja. — Most hogyan érzi magát? — Törődöm is én azzal, mert ha igaz, amit az őrnagy úr mondott, akkor mindenképpen már csak meghalni szeretnék. — Ugyan, ugyan, szamárságokat beszél. Magos intézkedésére Németh a lányt azonnal az orvosi rendelőbe kísérte, ahonnan fél óra elteltével az orvossal együtt tértek vissza. A doktor igazolta a nő terhességét. — Dokikám, ilyen állapotban lehet vele továbbra is beszélni? — kérdezte Magos. — Tudod, most döbbent rá arra, amit eddig tagadott, nevezetesen, hogy alibit igazolt annak a gyilkosnak, akitől teherbe esett. — Hát ezt nem könnyű tudomásul venni, ez bizony alaposan megrázhatta. No, de ilyen esetben, ha akarja, mert orvosilag még nem késő, nem kell megszülnie a gyereket. — Köszönöjn, dokikám — kísérte az ajtóig az orvost. A továbbiakban csendes hangon beszélt a nővel. — Katalin, nem akarom tovább zaklatni, de magának is jobb lesz, ha megszabadul a szorongásaitól, gátlásaitól. Ha bevallja az igazat, a lelkiismerete, higgye el, megnyugszik. Szeretném, ha felfogná, mi ketten, a kollégámmal, csakis jót akarunk magának. Ismerje el, hogy ezúttal nagy butaságot csinált. — Belátom. Tetszik tudni, én alig voltam 18 éves és teljesen ártatlan, amikor megismertem. Mindent elhittem neki. És itt, a rendőrségen, jó későn, kezdek rádöbbenni arra, hogy mekkorát tévedtem. Nem lehet ilyen csalódást egyszerűen tudomásul venni. Remélem, átvészelem ezt majd .valahogy, ha nem, hát belepusztulok. És most tessék kérdezni, őrnagy úr, amire tudok, arra az igazat fogom válaszolni. (Folytatjuk)
