Pest Megyei Hírlap, 1988. augusztus (32. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-10 / 190. szám
&ßMan 4 1988. AUGUSZTUS 10., SZERDA Festői táj — kecskékkel Kinek fontosak az emberek? Tápiógyörgyén erős a felelősségtudat Otthont adnak a magányosnak * A kecsketelep nélkül a Ráckevei-Duna legszebb strandja lehetne a szép szigetcsépi öböl (Erdősi Ágnes felvétele) Szinte elviselhetetlen a kánikula. Ezért is nézzük sóvárogva Szigetcsépen, a leendő strandon a Dunában vidáman lubickolókat. A környezet festői, nyugalmat áraszt. Az egyik parton horgászok lesik türelemmel a damilt, az úszót, s hogy nem reménytelenül, azt a háló fogságában ficánkoló keszegek bizonyítják. Nőtt az aktahalom Á strand, mely a Ráckevei- Duna regionális rendezési tervének részeként készül, épül. Pontosabban épülget. Hiszen a terv 1973-ban született, s az azóta eltelt tizenöt esztendő nem sok változást hozott. Két éve kikotorták a medret, a kőépület is felépült már tavaly, s idén megnyílt benne a büfé. A Ráckevei-Duna legszebb strandjának terve még mindig csak terv. Vagy inkább álom? Hiszen megvalósulása 15 év elteltével sem látszik sokkal közelibbnek. A horgászok, a vízben lubickolok látszólag nem sokat törődnek az álmokkal. A túlsó part közelében békésen úsznak a vadkacsák. Nyugalmas a túlparton lévő kecsketelep omladozó épülete is, amelyről nehéz elhinni, hogy oly sok vihart kavart. Pedig a több éve tartó huzavona oka a kecsketelep, amely a szigetcsépi Lenin Tsz tulajdona. Emiatt nem engedélyezhetik a fürdőzést az egyébként arra alkalmas öbölben. Bár az egyik horgász azt mondta,, hogy már nincsenek kecskék a rozzant akiokban. Pásztor Jenő, a Szigetszent- mártoni Közös Tanács elnöke mást tapasztalt, találkozásunk előtti napon még ott látta a kecskéket. Egy évvel ezelőtt már írtunk a szigetcsépi strandról. Azóta nem sok változásról számolhatunk be. Bár azt sem mondhatjuk, hogy nem történt semmi. Tovább terebélyesedett az az aktahalom, amely a rendezési terv anyagát az eltelt tizenöt évben bőségesen szaporította. Újfalu sem akarja Ez utóbbi igazolásaként a tanács elnöke elém tette a legutóbbi néhány hónap levelezését, az e témában tartott egyeztető tárgyalás jegyzőkönyvét, a megtett intézkedések bizonyítékait. Az MSZMP Ráckeve Városi Jogú Nagyközségi Bizottságán május 18-án egyeztető tárgyalásra ültek össze a tanács, a termelőszövetkezet, a pártbizottság képviselői, és a terület országgyűlési képviselője. A napirend a kecsketelep áthelyezése volt. Miután a szigetújfalui — ide kerülnének az állatok — elöljáróság ellenezte az áttelepítést, a Sziget- szentmártoni Nagyközségi Tanács Végrehajtó Bizottsága kérte a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságot, hogy vizsgálják meg, áttelepíthető-e a szigetcsépi kecsketelep a Szigetújfalun található tanya jelenleg használaton kívüli istállóiba. A levelek tanúsága szerint állategészségügyi akadálya nincs az áttelepítésnek, amennyiben szakszerű tartási viszonyokat teremtenek, mely az állathigiénia szempontjainak — az épület megfelelő átalakításától, az állatok tisztán tartásáig — megfelelnek. Drága szállás lenne Tehát nincs más teendő, mint a feltételek megteremtése, ez pedig a tsz feladata lenne. A beruházás értéke 20(!) millió forint, s mintegy kétszáz áttelepítendő kecskéről lenne szó. Nem nehéz kiszámolni, hogy egyetlen kecske szálláshelyének kialakítása mennyibe kerülne. A hírek szerint egyszerű kecskékről van szó, bár igen értékesnek tűnnek, ha érdemes rájuk ennyit költeni. A kecskeállomány rendkívüli értékét bizonyítja az is, hogy a rendezési terv megszületése után 15 évvel, a mederkotrást követően két évvel, még mindig nem épül a strand, a vizet azóta is szeny- nyezi a parttól alig tizenöt méterre levő telep. Egyelőre hiányoznak Tisztelem az állattartókat, magam is állatbarát vagyok. Most valahogy mégsem tudok együtt érezni a kecskékkel és tulajdonosaikkal, inkább irigylem őket. Az utóbbi időben ugyanis mintha többet törődtek volna az állatokkal, mint a strandra várókkal, az ott lakó és nyaraló emberekkel. S talán az sem mellékes, hogy az itt értékesített és ezután gazdára találó telkek bevételéből tervezik a gázgerincvezeték megépítését Szigetszent- mártonban és Szigetújfalun. A tervek szerint ennek költsége tízmillió forint. Mert ugyebár át kell telepíteni a kecskéket, de csak megfelelő környezetbe, amit előbb létre kell hozni. De lesz-e miből? És vajon mikorra? Vagy, ha a beruházás elmarad, esetleg elhúzódik, a kecskék maradnak? A Csepel-sziget idegenforgalmi szempontból nevezetesebb települései között tartják számon Szigetszentmiklóst, Szigetszentmártont, Szigetújfalut. Egyszer talán Szigetcsép is felsorakozhat mögéjük — hisz minden adottsága megvan erre —, de most még többnyire csak a kecskék élvezik a friss levegőt, a tájat, a természet szépségeit. Bár nem hiszem, hogy bármit is észlelnek ebből. Akik mindezt valóban értékelhetnék, egyelőre hiányoznak. Uhrin Edit Épül az egészségház Örkényben Nem halogatták, belevágtak — Már a hetvenes évek rendezési tervében szerepelt ez a terűiét, azóta fenntartottuk erre a célra — magyarázta Kéri László vb-tit- kár, amikor elkísért megmutatni az épülő egészségházukat. Szépen növekednek a falait, már a második szintnél tartanak az építők, úgy, hogy kísérő nélkül is felismertem volna a készülő létesítményt az imént, a tanácselnök irodájában látott makett után. Vitatkoztunk kicsit az elnevezésen. Somogyvári László tanácselnök és a vb-titkár váltig azt bizonygatta, egészségház névvel az anya- és csecsemőgondozót illetik a községekben Akkor hát egészségügyi centrum? Nem, az fellengzős volna — tiltakozik. Végül is egészségházban maradtunk, hiszen ide költözik a két körzeti orvosi rendelő. meg a gyermekorvosi is. Sz utóbbi mindmáig nincs, de még messze környéken sincs és ezért nagyon hiányzik Örkényben, két szomszédos település Táborfalva és Pusz- tavacs székhelyközségében. A három faluban négy körzeti orvos gondoskodik az összesen 10 ezer lakos, felnőtt és gyermek alapfokú egészségügyi ellátásáról. A rendelőket nem arra a célra építették, magánházakból alakították ki. A Köjál nem nyugodt a feltételeket illetően ... Korszerűtlen a tanácsháza udvarában álló, úgynevezett egészségház, az anya- és csecsemővédő is. Az szintén átköltözik az új helyre. A fogászatot is oda telepítik, és a tsz üzemi rendelőjéből a hét végi ügyeletét is. Akkor majd állandó éjjel-nappali ügyeletté szervezik. Nem csupán a helyi lakosság ellátása, hanem a gyakori közúti balesetek miatt van nagy szükség erre — jegyezték meg a tisztségviselők. És hozzátették, a régi 5-ös út. amely a településen áthalad, rendkívül forgalmas. Az új egészségügyi intézményben lesz laboratórium! Az emeleti oldalszárnyakban négy szolgálati lakást alakítanak ki, ha .. Ha futja a pénzből. Mert ezekre csak akkor telik, ha a megyei tanácstól megkapják hozzá a támogatást. — Beadtuk a pályázatot, döntés még nem született, de ígéretet, kaptunk lakásonként 485 ezer forint hozzájárulásra. Anélkül nem lesz lakás — tárta szét a karját sajnálkozva Kéri László. — Márpedig, ha gyermekorvost akarunk, annak lakást kell adnunk. Egy évtizede dédelgetik az egészségügyi létesítmény tervét Örkényben. A tanácselnök szavaiból kitűnt, sehogyan se került rá pénz, hiszen még ma is óvoda-, meg iskolaépítési gondok szorongatnák Már a tervezés is nehezen haladt, hol ezt, hol azt kifogásolták a felettes szervek. Az Örkényiek pedig abban a hitben voltak, ha eny- nyi minden felételt szabnak, pénzt is adnak a megvalósításhoz. Hát nem. A megyei nagykassza is megcsappant. A helyi tanácsoknál, így az Örkényinél is évről évre csökken az egységes pénzalap fejlesztésre fordítható része. Abszolút értékben is. és ha hozzávesszük az áremelkedést, meg újabban az áfá-t. ténylegesen is. Ez utóbbi különösen súlyosan érinti a tanácsi beruházásokat. Ügy határoztak tehát, nincs mire várni, minél később fognak bele, annál többe fog kerülni. Belevágtak, saját erőből. Örkény minden fejlesztésre fordítható forintját rászánták. A lakosság is erre szavazta meg hozzájárulását, ez évente 5-600 ezer forintot jelent A helyi Béke Tsz is Az épület külsőre tágasabb, egyszerű családi háznak tűnhet. A tábla rajta még a régi, 10 éves már Tápiógyörgyén az öregek napközi otthona. Újabban már idősek vagy nyugdíjasok klubjának nevezik ezeket az intézményeket. Mintha tán sértő lenne a régi? Hiszen napközi is meg otthon is. És inkább az, mint a benne élők sajátja, amelyből hiányzik valami, ami otthonná teszi azt, amit annak nevezünk. Megteremtésükben is annyi a szeretet, amennyivel a sajátját alakítgatja az ember. S hógy itt Tápiógyörgyén éppen a Béke u. 25. számú ház előtt állunk, az akár jelképes is lehet. A kapun belépve nyugalmas révbe érést árasztó a kép. Egy asszony ablakot tisztít, a nyitott ajtón át egy pillantással felmérhető, odabent otthonos kényelem, tisztaság vár. Makulátlan fehér köpenyes gondozónők sietnek elő a vendégek érkezésére. Jókedvűen Mielőtt engedtem volna a befelé invitálásnak, megláttam egy kis csoportot a kertben üldögélni. Idős férfiak húzódtak a hőségben a fák árnyékába menedéket keresve. Ügy fogadtak, mintha csak innen a szomszédból futottam volna át egy kis tereferére. Ügy is volt, csak azt kérdezhettem meg, hogy vannak, mivel telnek a napjaik. Szívesen, jókedvűen válaszolgat- tak. Kártyázgatnak, beszélgetnek, meghányják-vetik a világ dolgait, a tévében, a rádióban közösen látottakat, hallottakat. Így jobban telik az idő, s akinek otthon a ház körül akad egy kis munkája, még az is belefér. Hiszen hosszúak a napok. Kivált egyedül. Mert aki közülük családban is él, reggeltől estig magában őrizhetné a portát. A magánynál pedig nincs rettenetesebb — dobolt az agyamban sokáig az elhangzott mondat. Igyekeztünk tovább a Jókai utcába, a község másik hasonló intézményébe, az újabba. — Ez aztán az otthon! — szakadt ki belőlem a tágas, szép ingatlan láttán. — Eladó! — nevetett elégedetten Józsa László, Tápiógyörgye tanácselnöke. —- Szeretnénk egy helyre telepíteni a két intézményt, már' ki is néztük, hova. Ott többen tölthetnék az éjszakájukat is a klubban. A lépcsőfeljáró párkányán csoportban üldögéltek a beszélgetők. Egykettőre a magányra terelődött itt is a szó. A mellettem ülő idős férfi a kezébe temette az arcát, válla megrándult. Tapintatosan másfelé néztünk. Az idős asz- szonyok pedig azt bizonygatták, ők jól érzik magukat e falak között. Gondoskodnak róluk, törődnek velük, kosztjukkal, egészségükkel... S aki akar, még itt is alhat. — Micsoda dolog szégyellni azt, hogy ide járunk? — kérdezték zsörtölődve. — Aki tud, fizet érte, aki nem, az se kebeszállt egymillióval, és társadalmi munka is konkrét ígéret az építkezéshez az egyik közeli honvédségi alakulattól. Szóval, nem a semmivel indultak. Az általános forgalmi adó miatt azonban még így is 10 millió forint hitelt kell felvenniük, hogy megvalósulhasson a hetvenes években még csak elképzelésként papírra vetett, de konkrétabban is hosszú éveken át dajkált terv. Örkény számára hatalmas összeg 35 millió forint! Ennyibe kerül ugyanis az egészségügyi beruházás. S azért „csak" ennyibe, mert a helyi építőipari szövetkezet — a maga hozzájárulásaként? — 5 millió forinttal olcsóbban tette meg ajánlatát még az utána legkedvezőbb árkalkulációval jelentkezett kivitelezőnél is. Hát még a többihez képest! És jól haladnak, tudják, mennyire szüksége van a nagyközségnek arra, amit építenek. Annyira, hogy amint az alsó szint elkészül jövőre, azonnal beköltöztetik a körzeti orvosi rendelőket. A megüresedett ingatlant pedig értékesítik. mert az a pénz is kell az építkezés folytatásához, illetve befejezéséhez. • Keserves filléreskedésnek tűnhet, s talán az is. Az Örkényiek számára feledteti ezt az a tény, hogy végre már nem a távoli jövő ígérete a korszerű egészségügyi alapellátás a településükön. K. E. gyelemkenyéren él. Dolgozott egész életében, s nem maga tehet arról, hogy az állam gondoskodására szorul. Mennyire igaz! S mennyire nem véletlenül került sor erre a látogatásra. Arra, hogy a Nagykátai Népi Ellenőrzési Bizottság július végi ülésére éppen Tápiógyörgyére szólított a meghívó. Jóllehet, az idős korúakról való szervezett gondoskodás már csaknem mindenüttt kötelező teendő lett. Nem így Tápiógyörgyén, ahol évtizedes hagyományai vannak. Idejében felismerték, tenni kell a magukra maradottakért. Az írásben előterjesztett beszámoló bevezetője nem tükröz egyedi képet. „Községünk lak oágának korösszetétele kedvezőtlen, viszonylag magas az idős korúak aránya. (Közel egyharmad). Közöttük magas az alacsony nyugdíjjal rendelkezők száma. (Jellegzetesen alföldi, hagyományai szerint földművesek lakta település!) Az utóbbi 30 évben jelentősen csökkent a lélek- szám. (Csak az utóbbi 3 évben 300-zal.) Az elvándorlás a fiatal korosztályokat érintette, ennek következtében nagy számban élnek olyan idős házaspárok és egyedülállók, akiknek gyermekei az ország különböző részein laknak. S ebből az következik, hogy szüleiket gondozni, segíteni nem, vagy csak részben tudják. Az életkörülmények romlása fokozottan jelentkezik az idős .korúaknái, hiszen a nyugdíjak reálértéke csökken és a korral együtt járó egészségromlás is komoly ányagi terheket jelent.”. Hivatalból S h0§y a tápiógyörgyeiek felelősségérzete erősebb a többi hasonló, de még megfelelően fel nem ismert helyzetű településénél, azt bizonyítja a tanácselnöknek a szóbeli kiegészítőjében elhangzott mondata: Ez a vizsgálat arra is jó volt, hogy áttekintsük dolgainkat, és amit eddig nem jól csináltunk, azon változtassunk. Pedig jól csinálják. Milyen egyszerű ezt így leírni. Nincsenek jobb anyagi helyzetben, mint más tanácsok. Hogy mást ne említsünk, éppen iskolát építen.k... Persze körültekintő szociális munkájukhoz kapnak megyei segítséget, de az anyagi teher nagyobb része mégis a helyi költségvetést nyomja. összetett a gondoskodás rendszere, s már jól kidolgozott. Nyújtanak szociális étkeztetést, házi gondozást, rendkívüli és rendszeres segélyezést. Az első kettő az idősek klubja irányítása alá tartozik, s így egységes szervezetben gondozási központ működik a tanács ellátó felügyelete alatt Az idősek klubjában 35 bejáró és 12 bentlakó él. Pillanatnyilag 36 embert étkeztetnek saját otthonukban, a fele nem fizet térítést, a többiek anyagi erejük szerint járulnak hozzá a költségekhez! A házi gondozást rlszben hivatásos, részben tiszteletdíjas gondozókkal oldják meg. A 12 gondozó 35 rászorult, egyedülálló idős emberről gondoskodik. A 3 ezer forint körüli, illetve az az alatti jövedelem esetén ez is ingyenes. Mindenesetre az elmúlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a rászorultság nem kizárólag a többszörösen hátrányos helyzet függvénye. Rászorult lehet az az idős ember is, aki egészségi állapotából adódóan és előrehaladott kora miatt kerül szorult helyzetbe, függetlenül jövedelmétől. vagyoni helyzetétől, családi státusától. Így foglalt állást a tanács végrehajtó bizottsága júniusi ülésén. Modellként Egyre nehezebb a rászorultságot rangsorba állítani. Tápiógyörgyén valahogy a legjobban megoldják. Ezért a körzetközponti népi ellenőrzési bizottság — a tanácskozás emlékeztetőjét eljuttatja a tanácsoknak — mintegy modellként, példaként állítja az itteni gyakorlat tapasztalatait a többi település elé. Kádár Edit Bőrdíszműves szakmát megtanulni kívánó nőket cs férfiakat keresünk ráckevei üzemünkbe Betanított munkások és szakmunkások jelentkezését várjuk. Varrni tudók előnyben. Kiváló munkakörülmények, magas kereseti lehetőség. Jelentkezés személyesen Kari Pálné üzemvezetőnél, a cím: Ráckeve, Bajcsy-Zsilinszky út 70. „KUN-BÖR” díszműipari szakcsoport. Az Autó-és Alkatrészkereskedelmi Vállalat III. Alkatrészkereskedelmi üzletága (Gyál, Landler Jenő u. 73.) sürgősen felvesz két műszakos beosztásba, gyakorlott iiiemeltetésvezetőt, operátort a®r TPA, MIKRO-VAX és IBM—AT környezetbe. A munkahely megközelíthető a 94-es autóbusszal. Jelentkezni lehet, szakmai önéletrajzzal, Horváth Józsefnél. Cím: Budapest XIII., Rajk László u. 70. Telefon: 495-360. '\
