Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-20 / 172. szám

ŐRI Man A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 172. SZÄM 1988. JÚLIUS 20., SZERDA Csatasorban a kombájnok Nem izzadnak a gép fülkéjében tanfolyamon vett részt Hajdú­szoboszlón, amelyet a KITE szervezett a taggazdasógok ré- 'szére. Valósággal fáztunk a fülkében, a korszerű légkon­dicionáló berendezés olyan hűs levegőt biztosít, amelyben szinte didereg az ember. Ez a legújabb típusú kombájn nem kevesebb mint 4 és fél millió forintba kerül. Műszerfal he­lyett kis monitoron lehet lát­ni a működési adatokat, a fo­gyasztás mértékét. Botkormá­nya akárcsak egy repülőé, kis gumidudorok vannak rajta, azt kell a vezetőnek nyomo­gatni menet közben. Alaposan próbára teszi az ujjakat, hi­szen egy-egy műszakban két- háromezerszer kell jelzéseket adni a kombájnosnak a gép­nek. — Háromévi szünet után ültem ismét kombájnra — mondta Kézér László. — Ilyen modern gépen öröm, de nagy felelősség is dolgozni, vi­gyázok rá, mintha az enyém lenne... Ma már a 31-es számú fő közlekedési út közelében arat­nak a Rákos Mezeje Mgtsz kombájnjai, az öt darab 106- os és az egy darab 108-as Claas-dominátor. Már meg vannak számlálva óráik a bú­zatáblákban ... G. J. Jegyzet Furcsa takarékosság Van egy jő hírem és van egy rossz. Mivel mostanában olyan sok. a rossz hír, kezdjem a jóval. Petrányi Imre és tár­sai Monori-erdőn több száz aláírást gyűjtöttek össze ké­résünkhöz: az állomáson az Állj! táblát tegyék hátrább, mert az idősek, a kisgyer­mekes mamák sokszor csak egy-egy 100 méteres sprint lefutása után érhették el a vonatot. Hogy ez mennyi veszélyt jelent — főként télen — nem kell különösen ecsetelnem. A kérés megér­tő fülekre talált, az ille­tékes területi igazgatóság hátrább helyeztette 50 mé­terrel a táblát. Egy kérése azonban a MÁV illetéke­seinek is van: a távolsági vonatok kisebb kocsiszám­mal üzemelnek, ilyenkor az utasok továbbra is menje­nek egy kicsit előbbre. Előbbre viszont továbbra sem haladt a közúti táblák ügye Monori-erdőn. Közel húszéves panasz: a község végét jelző tábla a község központjában van, így aztán az autók továbbra is száguldanak, sokszor szinte megoldhatatlan feladat elé állítva a gyalogosokat. Pest megye közlekedésének egyik legveszélyesebb pont­ja a monori-erdei állo­más előtti gyalogátkelő­hely, ahol minden évben történik súlyos, számtalan esetben halálos baleset. Monori-erdő területe ma a Minőségi Vegyi Szövet­kezettől a Rétescsárdáig húzódik. A KM-jelzéseken ez a 3- kilométer összezsu­gorodik egyre. Félő, hogy az ilyenfajta takarékosság hasznot nem hoz. A rugal­masság nemcsak az ipar, de a sokszor már-már nagy­hatalmú illetékes szervek tulajdonsága is lehetne (kell lenni!). A kijárás, be­járás, felmérés és sok-sok felesleges tennivalót egy­szerűen lehet pótolni: a községet jelző táblákat a község két legszélső házá­nál kell elhelyezni. Ezt nem én találtam ki, hanem az útkaparó bácsi — ő pedig bizonyára tudja. Ez az ő területe. Sz. A. Róják a kilométereket a Claas-dominátorok a Rákos Me­zejében (Vimola Károly felvétele) Meglestem a kombájnokat a gyömrői határban. Sűrű eső­felhők gyülekeztek az égbol­ton. Ám ez cseppet sem ijesz­tette meg a Claas-domináto­rok nyergében ülő kombájno- sokat. Már erőteljesen kopo­gott a tető, amikor abbahagy­ták a munkát a Szilasi-dűlő- ben. Szépen egymás mellé so­rakoztak, leállították a motort, s hozzáfogtak a karbantartás­hoz. Másnap ugyanitt találkoztak — közel az országút mellett. Éjszaka vigyáztak a nagy ér­tékű masinákra, őrizetlenül ugyanis egy percig sem sza­bad hagyni azokat. Ismét elő­készítették a kombájnokat az aratásra. A 150 hektáros táb­lában egyszerre indultak el a kombájnok, szépen csatasor­ban. A fülkékben réai isme­rős arcok: Fűz László, Kézér László és a többiek. Ök már hosszú évek óta aratnak a Rákos Mezeje Tsz-ben. Azt hiszem, örök szerelmesei a kombájnoknak, az aratásnak. Mindnyájan egészen fiatalon kóstoltak bele ebbe a nyári feladatba. Amelynél — véle­ményük szerint — nincs szebb dolog a világon. Mindennapi kenyerünk meg­teremtése, előállítása nyugszik az ő vállukon. Elgondolkoz­tunk-e már ezen? Mindenesetre nagy nyugvás­sal néztem, hogy a közelben épülő családi házak építkezé­séről mindig akadt ügyeletes érdeklődő. Meg-megálltak egy- egy pillanatra, amikor a kö­zeibe értek a Claas-dominá­torok. A legkíváncsibb az a pöttömnyi legényke volt — Nagy Ricsi —, aki egészen kö­zel merészkedett a kombáj­nokhoz. Nyilván elnyerték az ő tetszését is a tovahaladó zöld színű gépek. — Ezerhetvennégy hektáron kell a búzát learatnunk — mondta dr. Rátz Lajos, a kö­zös gazdaság főágazatvezetöje, aki Szilágyi Lajos üzemelte­tési ágazatvezetővel együtt mindennapi felelőse az ara­tásnak. — Eddig nem volt kü­lönösebb fennakadás, s a ter­mésátlag alakulásával is elé­gedettek lehetünk. Ez a tábla például 5.4 tonnát ígér hektá­ronként, de az összátlag is öt tonnán felül várható. A teg­napi esőzés kissé megzavarta a munkát, szárítóba kellett vin­ni a szállítmányokat. Nem nagyon győzték a munkát az ecseri toronynál, mert még az éjszakai órákban is dolgoztak. Az alkatrészellátással egyelőre nincs különösebb gondunk, s ez elsősorban Boti Géza sze­relő érdeme, aki képes fából vaskarikát eszkábálni. És eb­ben nincs semmi túlzás. Az idén többször előfordult, hogy valamilyen alkatrészre volt Szükségünk. Géza bement a raktárba, előhozott valami ha­sonlót, bevitte a műhelybe, átalakította, s máris be lehe­tett szerelni a kombájnba. Szóval nagy nyeresége a szö­vetkezetnek Boti Géza, aki immáron tucatnyi éve látja el a szerelői teendőket az aratás­nál. Sárközi György mezőőr most kettős minőségben van jelen, egyrészt hétköznapi munkáját végzi, másrészt ő a felíró. XJhlár László, ifj. Kiss György és a többiek szállít­mányát is ő ellenőrzi, jegyzi egy kis füzetbe, amit majd a végén egyeztetnek a szárítóé­val. Sajnos ez a nyár sem múlt el tűz nélkül — folytat­ta kissé komorabban dr. Rátz Lajos. — Július 10-én Ecseren tizenöt hektár szalma vált a tűz martalékává. Az eddigi megállapítások szerint vagy iskolás gyerekek gyufaszála, vagy autóból - kidobott , csikk okozhatta a tarló- és szalma- tüzet... Ügy néz ki, hogy — ha az eső nem szól közbe — szerdán, de legkésőbb csütör­tökön este befejezzük az ara­tást. Közben felkapaszkodtunk a legújabb 108-as Claas-domi­nátor nyergébe, amelyet Kézér László dirigál. Háromhetes Kulturális ajánlat Ecseren szerdán délelőtt 11 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmoziban 21 óra 30 perckor Hálószobaablak (szí­nes, szinkronizált amerikai bűnügyi film, országos pre­mier előtti bemutató). Mono- ron a moziban 18 és 20 órakor A nindzsa színre lép, az autós kertmoziban a Volan-telenen 21 óra 30 perckor A sárkány útja. A maglódiak csodálhatták Fantasztikus égi tünemény E környéken soha nem •látott természeti jelenség­re figyeltek föl a minap (csütörtök este, 1988. július 14-én is) Maglód lakói. Fél kilenc tájban az eső után lenyugvó nap újra bevilágí­totta az egész községet. A már szinte esti sötétségben először az északi fényhez ha­sonló villódzások látszottak, majd a horizont mögött már legnyugvó nap sugarait a sok tízezer bárányfelhő szinte át­vetítette az égbolton és bera­gyogta a környéket, újból nap­pali világosságot varázsolva elő. A keleti égbolton eközben egy halvány, maid egyre erő­södő. fantasztikus szélességű, minden színben pompázó szi­várvány volt látható. Teljes félkörben átívelte az égboltot. Néhány perc múlva mellette második szivárvány kezdett látszani. A felnőttek, gyere­kek kisereglettek az utcára a különleges tüneményt csodál­ni. A kutyák elkezdtek voní­tani, az alvásra elvonult ba­romfiak előjöttek hangos gá­gogással, kotkodálással. A ka­kasok pedig torkuk szakadtá­ból kukorékoltak. Percek múl­Utolsó, sátorban töltött éj­szakánkon kipróbált minket az időjárás. Az este még csak készülődő vihar éjszakára megérkezett, s szinte pillana­tonként dörgött, a hegyek visszhangjától megsokszoroz­va, villámlott, míg eleredt a szűnni nem akaró eső. Szinte valamennyien fölébredtünk az égi háborúra, de a sátor biz­tonságos védelme alatt, ki előbb, ki később, újra mély álomba merült. Sátraink — és ezzel sátorverési tudomá­nyunk — kiállta hát sikerrel a próbát, alig volt, aki elázott. Ébredésünk után mégis a kár­felmérés volt az első: kinek mije ázott el, vagy szét a ha­talmas esőben. (A fóliát ugyanis, ami alatt az összes hátizsák, élelem volt, a vihar szele odébb fújta csomag­jainkról — így aztán az eső­nek lehetősége volt arra, hogy valamennyi holminkat gondo­san portai anítsa. Körülöttünk szinte még va­lamennyi sátorban aludtak, hiszen a mai nap pihenő, a többiek csak holnap indulnak tovább. A száguldó fehér pára­felhők szinte a fejünk felett gomolyogták, s hihetetlen gyorsasággal haladtak. Végül a felragyogó nap sugara győ­zött felettünk, s ekkor lát­szott csak, az éjszakai vihar milyen alapos munkát vég­zett: néhány mélyebben fek­vő sátor és környéke valósá­gos uszodává alakult — gaz­dájának szerencséje, ha gumi­matracon alszik. Miközben minden holmin­kat gondosan összecsomagol­tuk. fő túravezetőnknek. Gyű- szi bácsinak emlékül ajándé­kot is készítettünk. Elbúcsúz­tunk azoktól, akik továbbra is gyalogolnak a jubileumi Szent István-emléktúrán, s akiknek idáig mi is társaik lehettünk — s meghatottan indultunk utolsó állomásunk, Mátravere- bély felé. (Zoli és Nándi ma nem gyalogolnak velünk, ók Pasztán várnak majd minket, ahová a csomagjainkat elszál­lítják; a sofőr bácsi ránk ál­dozza a fél pihenőnapját, hogy ne kelljen teljes felsze­relésünket a hátunkon cipel­nünk! A mátrai „szent falvak” — Mátraszentlászló, Mátraszent- istván — után érkezünk meg az ágasvári turistaházhoz. Mi­közben pihenünk s szinte új­jászületünk a friss forrásvíz­től — itt a csapból is az fo­lyik —, Józsi bácsi és a ta­nár bácsi „tájékozódnak”. Mint később kiszimatoljuk, annyira megtetszett nekik (is) a környék, hogy már azt ter­vezik: mi lenne, ha ide még osztálykirándulásként vissza-' jönnénk. Megerősíti ezt az is, hogy éppen pihenőnk alatt ér­kezik egy nagy gyereksereg, az előző pedig tegnap ment el — ők egy teljes hetet töltöttek el itt (De jó lehetett nekik!) Józsi bácsi később elmeséli, mi volt a szerepük régebben a turistaházaknak, s hogy ez mára mennyire eltorzult. Itt talán annak is köszönhető, hogy az Ágasvárban ez nem így van, mivel a két tulajdo­nos szinte gazdája a minta­szerűen vezetett, olcsó turis­taháznak, mivel ők maguk is hegymászók, s szívügyüknek tekintik, hogy az igazi turis­taházban ne a haszon legyen nagy, hanem a forgalom... Mátraverebélyig végig lejtős az út — meg talán már a szí­vünk is nagyon húz haza, így hát megdöntöttük saját rekor­dunkat. A 7 kilométeres utat alig másfél óra alatt tesszük meg, megállás nélkül a tik­kasztó melegben. A vasútállo­más jóleső hűvösében csak rö­vid ideig várakozunk; hama­rosan Pásztón vagyunk, Zolit és Nándit ' szinte úgy kellett előkeresni az óriási halom alól —, hatalmas hátizsák­jaink így. együtt igen sok szemlélődének hívták fel a figyelmét. Az állomáson — búcsúzóul és szokás szerint — hatalmasakat. ettünk, s a gyorsvonat indulásáig izgal­munkat fagyi- és palacsinta­evéssel próbáltuk leplezni. Utazásunk nagyon szeren­csés volt, sokat játszottunk még a vonaton. A Keletiben elbúcsúztunk Kingától, s né­hány perc múlva már boldo­gan köszöntöttük Anika anyu­káját, aki bejött elénk, s a szomjhaláltól mentett meg minket (a ’literes üdítők pil­lanatok alatt kiürültek). Monorig észrevétlenül telt az idő: tanár bácsi kiosztotta valamennyiünknek az emlék­lapokat és a jelvényeket, ame­lyek magukba sűrítve sokáig őrzik még ezt a tíz napot. Ami bármilyen szép volt is. nagyon jó érzés volt, hogy az állomáson mindannyiunkat olyan szeretettel vártak szü­léink ... Tisztelettel: a hátizsákosok va a nyugati égbolt bárány­felhői égővörössé váltak, kö­zöttük pedig az égszínkék ég teljesen tengerzölddé változott, miközben a keleti horizont mögül villámok villódzásai te­tézték a fantasztikus látványt. Megteltek az erkélyek, még a házak tetejére is felmásztak a kíváncsibbak, mert mint a leg­öregebbek mondták a mintegy félórás égi csodára, ilyet még ők sem láttak soha. Marczi Ferenc Turkálósdi Néhány szórólap Monoron: lehet turkálni. Nem ezzel a szöveggel persze, de a lénye­get mindenki értette. Kilós áron, 360 forintért válogathat „import ruhaneműkből” a mű­velődési központ előcsarnoká­ban, aki ügyes. Az előcsarnok szűknek bizo­nyult. Pedig nagy a konku­rencia, a piacon is akad hasz­nált ruhákkal kereskedő jócs­kán, aztán ott a Gazdabolt új szomszédja, ugyancsak ezzel a szolgáltatással, a Forrás Áru­ház egyik emeleti zuga úgy­szintén. A művelődési központban ehhez az akcióhoz annyi köze volt, hogy a helyet adta — egy magánvállalkozónak, aki bizonyára nem jár rosszul, hiszen a turkálnivaló igazán bőséges és választékos volt. A turkálósdihoz viszont érte­ni kell, kidolgozni egy elő­zetes harcmodort, testcseleket kell gyakorolni — másképp nem megy, különben elédlép- nek, kiszorítanak, belédkönyö- kölnek, elhalásszák... Jóma­gam megint gyámoltalannak bizonyultam. Bebizonyosodott, hogy másképp kell hozzááll­ni a dolgokhoz, ha nagy a tét. ha akkora például, hogy kamasz fiának az ember vá­szonfarmert vehet kétezer he­lyett kétszázért... De ez ügy­ben nem árt tapasztalatcseré­ket folytatni olyanokkal, akik­nek már sikerült. No, majd most! Most, hogy a Forrás Áruház földszintjén nyüzsög a tömeg, a sarokban diszkré­ten taszigálva egymást. Itt az új alkalom, meg kell ragad­nunk, elvégre új szelek fúj­nak a pénztárcák körül! Ez biztosan megint valami alkal­mi vásár, amiből nem szabad kimaradni. Meg is kérdezem, itt a legszélén állótól, hogy aztán befurakodhassak közép­re, onnan pedig a legelső sor­ba. mint a legügyesebbek: — Tessék mondani, mit árulnak? — Aranyat! Hát nem tud­ta, mától itt is kapható arany ékszer! — Hát nem ... Mégsem fu­rakszom... —ez Levelesládánkból Csak a kánikula teszi? A napokban felkerekedtem menyasszonyommal és jelent­keztünk KRESZ-tanfolyamra. Megszereztük a szükséges pa­pírokat, fényképeket és az il­letékbélyeget. Ezek után július 14-én, dél­előtt elmentünk a gyömrői egészségházba az alkalmassá­gi vizsgálatokat elvégeztetni. Minden a legnagyobb rendben ment (laborvizsgálat, EKG, stb.), mindaddig, amíg az utolsó állomáshelyre nem ér­tünk. A kicsiny váróhelyiségben már ültek néhánvan. A vizs­gálat elég gyorsan haladt, így hamarosan sorra kerültünk mi is. Először engem hívtak, majd a menyasszonyomat. Belépve a rendelőbe, egy meglehető­sen rosszkedvű orvossal talál­tam magam szembe. Mint ké­sőbb kiderült, a baj az volt, hogy negyedórával a rendelé­si idő vége előtt érkeztünk oda. Meglehetősen flegmán, foghegyről csípve a szavakat közölte velem, hogy nem fog­ja az egész délutánját itt töl­teni a gyömrőiek kedvéért. Közben megmérte a vérnyo­másom és a műszert le sem véve a karomról figyelmesen tanulmányozni kezdte a pla­font ... Jómagam arra riad­tam fel, hogy az asszisztens- nő rám rivallt: — Miért nem veszi már le azt a vackot? Ezzel az én vizsgálatom vé­get ért és a menyasszonyom került sorra. Három-négy perc elteltével sírva jött ki a rendelőből. Elő­ször arra gondoltam, hogy va­lami nincs rendben. Megköny- nyebbülten vettem tudomásul, hogy nem a menyasszonyom egészségi állapotával van baj, csak az orvos furcsa magatar­tása. meg nem engedhető hangneme. „Na, végre, hogy kinyögte már!” — váltotta ki a könnyeket. Megnróbáltam vi­gasztalni: az a fő, hogy sike­rült a vizsgalat. Ám korai volt az öröm. A kapuban észrevet­tük, hogy nem adták vissza papírjainkat. Közben csatla­kozott hozzánk egy szakállas fiatalember és hasonló prob­lémákkal most már hármas­ban mentünk vissza. A dok­tor úr már nem volt bent, csak az asszisztensnőt talál­tuk ott. Ö is meglehetősen idegesen kereste elő a papí­rokat, mentegetőzve a főnöke viselkedése miatt. Ezek után kérdezem: Mi lenne, ha mindenki ilyen hozzáállással végezné a mun­káját? Vagy talán a kánikula okozta az orvos rossz kedély- állapotát és az ezzel párosuló lekezelő magatartást? Mindenesetre ismét vissza kell mennem, mert egy szük­séges papírt nem adtak oda. Pont a legfontosabbat: az alkalmassági véleményt. .. ifj. Gér György Gyömrö Gyomron Felkészülés A Gyömrői SE labdarúgói július 24-én, vasárnap meg­kezdik a felkészülést az 1988/89-es bajnokságra. A csa­pat edzője, ifj. Leiner László ezen a napon délelőtt 10 órá­ra várja a felnőtt kerethez tartozókat a sporttelepen. Serdülők Ezüstérmesek „Csapataink a mérlegen” cí­mű írásunkban július 12-én, kedden téves információt kör zöltünk. Ezek szerint a Pilisi KSK körzeti aranyérmes ser- dülögárdája ott volt a nagy­hutai megyei döntőben, ahol az igen értékes második he­lyet szerezték meg. Átigazolások A labdarúgók kedvezmé­nyes átigazolási időszaka július 11-től augusztus 12- ig tart ebben az esztendő­ben. Az illetékesek kérik az egyesületeket, hogy csak pontosan kitöltött, lepecsé­telt, aláírt átigazolási la­pokkal. igazolásokkal adják be a kérelmeket a körzeti sportl’elügyelőscgen (Mono- ri Tanács, Monor, Kossuth Lajos utca 78. II. em.). (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Kis természetjárók Erdőn, mezőn gyalogosan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom