Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-06 / 160. szám

1988. JÚLIUS 6.; SZERDA 3 Áz önállóság feltételei Úriban Kizárólag saját erőből Űri község népe a május 28-án rendezett szavazáson — nagy többséggel — a tizenegy esztendeje elveszített önálló­ság visszaszerzése mellett vok­solt Így Sülysáp Nagyközségi Tanács — Űri Közös Tanácsa — kérte a megyei tanács vég­rehajtó bizottságát, hogy az új tanács szervezésének javas­latát terjessze fel a fjfépköz- társaság Elnöki Tanácsához. A vb kéri, hogy Űri község­ben az új tanács szervezését 1989. január 1-jei hatállyal rendeljék el. önállóságát visszaszerzi te­hát a dinamikusan fejlődő te­lepülés. ám az ehhez szüksé­ges pénzügyi és személyi fel­tételek megteremtése dolgában Űri csupán a közös tanácsra számíthat. Űj községi tanácsok szervezése esetén pénzeszkö­zök átcsoportosítására ugyanis nincs lehetőség. Tehát csak a sülysápi székhelytanács anya­gi támogatására számíthatnak. Időközi választás kitűzésére nincs mód, tekintettel arra, hogy jövő évben várható a ta­nácsválasztások megrendezé­se. Az Űri önálló tanács tes­tületét tehát a kilenctagú elöljáróság alkotja majd. Ugyanakkor öttagú végrehajtó bizottságot is létre kell hoz­ni. Az új tanács igazgatási szer­vezete az állandó lakosok szá­ma és a feladatok figyelembe Vételével a közös tanács appa­rátusából kerülhet ki csupán. Az egységes pénzalapot a két község között arányosan szét kell bontani, ám az új tanács két vezetőjének bérét az Űri tanács szabályozott bevételei terhére lehet csak biztosítani. Csökken az egy lakosra jutó fejkvóta összege is, így csak­nem kétszázezer forinttal ki­sebb fejlesztési összeg áll majd az úriak rendelkezésére az induláshoz. A Pest Megyei Tanács az önálló tanács megalakításának megkönnyítésére és segítésére a szakigazgatási szervek mun­katársaiból ideiglenes bizott­ságot alakított. ....... S zennyiszap és tettestársai Csupán egy kis figyelem kell Szennyiszap és „tettest irsal” jól érzik magukat folyóink medré­ben. Ami ezeknek ideális, az egyáltalán nem öröm az embernek, nemcsak a fürdözö, kiránduló, pecázó, a tájat pásztázó turistáknak, hanem a hajósoknak sem. A folyton rakódó szennyiszap egyre ma­gasodik, s néhol nehezíti a hajózást, illetve a sok mindennel szeny- nyezett iszap megbolygatása tovább áramoltatja a kártékony anya­gokat. Piros víz a patakban Szakemberek százai, ezrei vitáznak a vízszennyezés meg­akadályozásáról, s közben a kívántnál talán kevesebb fi­gyelem jut a kis vízfolyások­ra, melyek egészségi állapota összefügg a folyók, és termé­szetesen a talaj védelmével. Ezért is volt tanulságos az a tájékoztatás, melyet a közel­múltban a Közép-Duna Vidéki Intézőbizottság elnökségi ülé­sén terjesztett elő — és egé­szített ki élőszóban is — Kon­koly János, a Közép-Dunavöl­Próbavágás után aratják a búzát Dömsödön Rossz talajon is jó a termés Segített az enyhe tél Rekkenő melegben fogtak hozzá tegnap a búza próba­vágásához Dömsödön — mint arról lapunk 1. oldalán már írtunk — a Dózsa Termelőszö­vetkezet 1150 hektáros táblá­ján. Az E—516-os NDK-ban gyártott kombájn vezetője, Gábor József és az NDK-ból érkezett segítője nagy nyuga­lommal és szakmai hozzáér­téssel láttak neki a főpróbá­hoz. Csapiár János, a téesz gép­üzemének ágazatvezetője né­hány ■ értékes észrevételt tett az első kör után, s aztán a masina a rámért tempóban végezte a jövőben remélhe­tően zavartalan munkáját. Kombájnos Hclledából — Több éves hagyomány hogy az aratás idején az NDK-beli HölledábóJ — Erfurt megyéből — segítsé­günkre jön néhány kombáj- nos és szerelő. Az ottani szö­vetkezettel vannak kölcsönö­sen előnyös kapcsolataink. A szakmai tapasztalatszerzésnek mindkét szövetkezet csak az előnyeit látja. Ezen a táblán a GK—5 Ha­lom elnevezésű búzafajtát aratják. Az őszi árpával né­hány napja már végeztek. Mindössze 66 hektáron ter­mesztették, s ezen a homo­kos-szikes vagy javarészt szó- dás-meszes talajon, amelyek értéke jó ha meghaladja a 13 aranykoronát, 42 mázsás át­lagtermést takaríthattak be. Béres Mihály, a termelőszö­vetkezet mezőgazdasági igaz­gatója elégedetten jellemezte a gabonatermesztés terén ed­dig elért és várható eredmé­nyeket: — A korábbi években saj­nos az őszi vetésű gabonáink csak nehezen vészelték át a kemény teleket. Még két esz­tendeje is mindössze 80 szá­zalékban kelt ki és szökött szárba a búza, vagy a rozs. Az elmúlt és igen enyhe tél viszont sokat segített a fejlő­dő növényeknek. Húsz éve vagyok a szövetkezetnél. Min­dig volt valamilyen a termé­szetre visszavezethető károsí­tó jelenség. Vagy a belvíz volt számottevő, vagy éppen­séggel a fagykár okozott sú­lyos gondokat. Az aszály pe­dig rendületlenül tartósnak tűnik. Az utóbbi két hónap­ban alig esett 30 millimétert meghaladó csapadék. Búza mellett zabot is — Ismerve a gyenge táp­értékű szántóföldjüket, óhatat­lanul is felmerül: vajon mi­nek köszönhető ez a közepes árpatermés? — Az utolsó három évben Aratás előtt Béres Mihály, a termelőszövetkezet mezőgazda­sági igazgatója, Csapiár János, a téesz gépüzemének ágazat­vezetője, Gábor József kombájnos és az NDK-ból érkezett se­gítője, Günter Walter elmelyülten vizsgálják a kalászból ki- morzsolt szemeket. (Erdősi Ágnes felvétele.) nálunk programmá vált a szervestrágyázás. Tehenésze­tünk és a juhállomány révén sikerült olyan mennyiségű trágyához jutni, amelynek eredményeként a szántóföld több mint 25 százalékán javít­hatjuk a tápanyagellátást. Jól bevált szövetkezetünknél a folyékony műtrágyázás is. Túl­zás nélkül állíthatom, hogy teljesíteni tudjuk a hektáron­kénti 56 mázsás búzatermést. Eddig a téesz történetében 58,5 mázsa volt a rekord! Jó közepes átlagtermést várunk a 20 hektáron termesztett zabból is. Mivel a lovaknak köztudottan ez a legjobb ab­rak, s nekünk még van ne­hány igavonónk, így nem kö­zömbös számunkra a zabter­més jelene és jövője. Aratás után tárcsázás — Látva gépparkjukat bizo­nyára nem okoz majd gondot az aratás utáni talajműve­lés ... — Célunk a talaj nedves­ségtartalmának a megőrzése, s ehhez kitűnően bevált az úgynevezett változó talajmű­velés. Különösen aratás vé­geztével, amikor a kombáj­nok után letakarítjuk a szal­mát, fogunk hozzá két-három napon belül a durva tárcsá­záshoz. Ugyanis a gabona ál­tal árnyékolt talaj egy rövid ideig őrzi a nedvességet. A megmozgatott, tárcsázott ré­teget aztán lehengereljük. Alapvetően fontosnak tartjuk a szántóföld gyommentesen tartását. A szódás-meszes ta­lajt nem szabad mélyen for­gatnunk, hiszen, ha az a fel­ső talajrétegbe jut, rendkívül silánnyá teheti a következő esztendő termését. Kilenc kombájn együttes hadrendbe állításával a mai napon a kielégítő próbavágást követően kezdetét vette a bú­za aratása. Napi átlagban 600 tonna termés kerül betakarí­tásra. Háromezer-ötszáz ton­nát már szerződés szerint át­vett tőlük a Ferencvárosi ma­lom Központi tisztítótelepü­kön pedig exportképes ke- nyémekvalót tárolhatnak. Dömsödön 12 napra tervezték a búza betakarítását. Külö­nösen jó termést várnak a Jubilejnája, az Mv—9-es és a Ságvári fajtáktól. Gyócsi László gyi Vízügyi Igazgatóság igaz­gatója. A kis vízfolyások jelenlegi ál­lapotáról megtudhattuk, hogy bár a folyók kis testvéreiről van szó, tisztaságuk, védelmük nem másod- vagy harmadren­dű kérdés. Kiderült, amit per­sze nem volt nehéz megsejteni, a patakok, források sem kerül­hetik el sorsukat, az emberi hanyagság, felületesség, meg­gondolatlanság ugyancsak el­lenük dolgozik. Az igazgató gondosan sorra vette a Duna job’b és bal partján csörgede­ző patakokat, az árkokat, csa­tornákat, melyek egykor tisz­ta vizet szállítottak a szomja­zó földeknek vagy táplálták a 'folyókat. Ezek szerint a megyei vagy azt érintő kis vízfolyások kór. képét a következőkben rajzol­ták meg: vízminőségükben tartós változás az 1980—85 közötti időszakban nem követ­kezett be. Egyes vizek minő­sége szélsőségesen ingadozó, általában a lakott települések és az ipari üzemek környeze­tében a patakok, csatornák vize erősen szennyezett. Néhol egy-egy rosszul mű­ködő víztisztító berendezés — ahelyett, hogy tisztított vizet engedne a kis vízfolyásokba — inkább szennyezi azt, nyílt felszíni szennyvízcsatornává változtatja e kis patakokat. Ehhez jönnek még a növény­védő szerek, műtrágyák hely­telen tárolásából, kiszórásá­ból és az ipari hulladékok szakszerűtlen elhelyezéséből következő szennyezések. Nem szemétlerakó Nem egy helyen, sajnos, a lakossági vagy üzemi szeme­tet is e patakokba öntik. Mindezek együttes ’ hatását nem nehéz kikövetkeztetni, talaj- és vízszennyezés, hal- pusztulás és így tovább. Olykor a fehér vagy szőke víz helyett színes, például piros víz csör­gedez a patakokban, mert va­lahonnan ide engedik a fes­tékanyagot. Így a Barát-pata­kon tavaly több alkalommal piros színű szennyezést észlel­tek, szerencsére a levonuló festékanyag az esztétikai ha­táson kívül a víz minőségét nem veszélyeztette. Hasonló esetek elkerülése érdekében azonban a szakemberek fel­hívták a gyár vezetőinek fi­gyelmét a technológiai előírá­sok pontos betartására. A térség vízfolyásai közül rendkívüli szennyezés — ami váratlanul jön — elsősorban a Gombás-, a Szilas- és a Ba­rát-patakon fordulhat elő. En- ' nek oka, hogy a vízfolyások­nak a partján nagyobb ipari­mezőgazdasági üzemek talál­hatók, amelyek rendszeresen szennyvizet vezetnek ezekbe. Az üzemben előforduló várat­lan technológiai és egyéb meg­hibásodások. balesetek is okoz­hatnak rendkívüli szennyező­Ha ég a tűz A tűzoltók a megmondhatói annak, hogy az ember! fele­lőtlenség, a munkaköri, illetve munkavédelmi erőírások be nem tartása hány esetben vezetett már tragédiához, vagy ép­penséggel sokmilliós kárhoz. Különösen most, az aratás ide­jén van fokozottan, szükség a gépek előírásszerű üzemelteté­sére. A kipattanó szikra, az eldobott cigarettacsikk, a gyúlé­kony üzemanyagok szakszerűtlen tárolása esetenként belát­hatatlan következményekhez vezethet. Néhány napja a megyei tűzoltóság egyik képviselője a téeszek, állami gazdaságok első számú termelési vezetőinek tartott tanulságos előadást. Hangsúlyozta, hogy az idén meg­szigorodtak a felelösségrevonás jogi normái és szankciói. Elhangzott, hogy különösen ügyelni kell a gabonaszárítók műszaki állapotára, a rendszeres ellenőrzésekre. Számos eset­ben riasztották a tűzoltókat azért, mert a helytelen tarlóége­tés következtében munkagépek, vagy éppenséggel a tarlóföld körüli erdők, facsemete-ültetvények estek a lángok martalé­kául. A már említett tarlóégetésnél messzemenően ügyelni kell arra, hogy az égetés nyomán keletkező füst ne zavarja a biz­tonságos közlekedést. A technikai eszközök elterjedése révén gyorsan lehet se­gítséget kérni. Ott vannak a CB-rádiók, amelyekkel eredmé­nyesen lehet mozgósítani a tűzoltóságot. Értékeink védelme, az élet, az egészség megóvása legyen az elsődleges szempont. Mindennapi kenyerünk, a gabona betakarítása is csak ak­kor lehet emlékezetes és sikeres, ha áz említettekre minden­ki a maga posztján felelősséggel felügyel. —1 —ó dést. Egyébként vízminőség szempontjából megfelelőnek tekinthető az Apátkútia Le- pence-, a Malomvölgyi- és a Morgó-patak. Kissé szennye­zett — az ipari üzemek által kibocsátott részben tisztított szennyvizek hatására — a Bükkös-, a Dóra- és a Szöd- Rákos-patak. Egyértelműen szennyezettnek minősítették a vizsgálatok — a jelentős mennyiségű lakossági és ipa­ri szennyvizek miatt — a Ba­rát-, valamint a Gombás- és Szilas-patakot. A kritikus egyharmad Külön is vizsgálták az ön­tözőcsatornák vizét, melyek többségét „kissé szennyezett­nek” minősítették, melyek azonban még öntözésre alkal­masak. A vízminőség csak a kettős ( rendeltetésű csator­náknál nem megfelelő, amikor egyes öntözőcsatornákon a bel. vizes időszakban a megemel­kedett magas ásványianyag­tartalom miatt a víz csak bi­zonyos talajtípusoknál hasz­nálható öntözésre. Ha egy kicsit cinikusak akarnánk lenni, a vízminősé­gi helyzetjelentés után azt is mondhatnánk, mindazok alig­ha lepnek meg bennünket, de mit tehetünk a kis vízfolyá­sok védelmében? Természete­sen az intézőbizottság elnök­sége is elsősorban erre irá­nyította a figyelmet. Hangoz­tatták, csupán tiltásokkal, bír­ságokkal, tartósan nem oldha­tó meg a környezet-, ez eset­ben a vízvédelem. Huszárvá­gással aligha lehet megváltoz­tatni a jelenlegi nem éppen rózsás helyzetet, de a szűkös anyagiak jobb rangsorolásá­val, apró lépésekkel, mégis csökkenteni lehet a további szennyezéseket. Mindenképpen el kell érni, hogy a tanácsi^és üzemi szennyvíztisztítók ren­deltetés szerint működjenek, tisztítsák a vizet, ne pedig szennyezzék. Anyagilag is tá­mogatják a helyi tanácsokat, ahol komoly lépéseket tesznek a csatornázás, szennyvíz-ösz- szegyűjtés, -elvezetés, -tisztí­tás ügyében. A legfontosabb azonban az állampolgári szem­lélet formálása, olyan közszel­lem fokozatos meghonosí­tása, amely megakadályozza a környezet szennyezését. Csu­pán emberi figyelmességgel, felelősebb magatartással egy- harmadával lehetne csökken­teni a vizek szennyezettségét. Páll Géza-f Szájtátva Hiteles Kevés a pénz a megye iparvállalatainak többségé­nél beruházási, fejlesztési kiadások fedezésére. Ez a helyzet törvényszerűen ma­gával hozza az egyébként is erősen elhasználódott ál­lóeszközök kényszerű to­vábbi működtetését, mert a cserének, a pótlásnak nem sok a lehetősége. Aminek seregnyi hátránya mutat­ható ki, termelékenységben, a termékek minőségében, a selejt hányadának alakulá­sában, sok minden más­ban. Éppen azért, mert na­gyon kevés a pénz, száj­tátva hallja a hírlapíró, miként próbálkoznak a vál­lalatoknál (azok nagy ré­szénél) a lehetetlennel. Ami témánk esetében az, hogy a beruházás, a fejlesztés fedezetét szinte teljes egé­szében saját forrásból fe­dezzék. Itt, ott, amott be­szélgetve kiderül, riasztja a gazdálkodókat a hitelek megszerzésével járó kálvá­ria, s még taszítóbb szá­mukra az a gyakorlat, amelynek remélhetően most már vége szakad. E gyakorlat szerint ugyanis sokan lehetetlen helyzetbe kerültek a felvett hitelek­kel. A kamatok ismétlődő (és olykor visszamenőleges hatályú) megemelése most már olyan arányok kiala­kulásával jár, hogy majd­nem több a kamat, mint a felvett hitel, azaz az ösz- szegnek majdnem a két­szeresét kell a gazdálkodó­nak visszafizetnie a bank­nak. Ezért kerül elő a lehetet­len, a kizárólag saját for­rásból fedezett fejlesztés, beruházás. Nincsen semmi meglepő tehát abban, hogy a megyében szerzett ta­pasztalatok szerint foko­zatosan csökken a hitelek szerepe, aránya a fejlesz­tési célú kiadásoknál. Né­hány esztendeje még öt- ven-ötven, hatvan-negyven volt a saját forrás és a hi­tel aránya. Ma ez a gaz­dálkodók tetemes részénél hetvenöt-huszonötre, nyolc­van-húszra módosult. Ami hitelesen szól arról, miként torzult, torzul el a hitel szerepe a gazdálkodásban, ami természetes (a hitel- felvétel), az miként formá­lódik át természetellenes­sé. MOTTÓ Újság vezetett nyomra Találkozás - 42 év után Negyvenkét év elteltével ta­lálkozott ismét Budapesten két anya, akiket a háború hozott össze, majd sodort el egymás­tól: Lőrinc Klára és Elena Szpaszkova s „közös” leá­nyuk: Tatjana Juscsenko. A családot kedden fogadta a Szovjetunió budapesti nagy- követségén Andrej Szergeje- vics Osztasev őrnagy, a nagy- követség katonai attaséja, majd a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének székházában Ispánovits Már­ton, a szövetség főtitkára. Be­szélgetésük során felelevení­tették a világháború, valamint az eltelt több mint négy évti­zed eseményeit. A két család — a szovjet orvosházaspár és a magyar mérnökpár — 1945-ben egy házban lakott Budapesten a Pannónia utcában, a mai Rajk László utcában, s három hét különbséggel születtek meg lányaik: Tatjana és Annamá­ria. A szovjet asszony azon­ban hamarosan megbetegedett, s nem tudta szoptatni gyer­mekét. Lőrinc Klára hat hóna­pon ót táplálta a szomszéd kislányt, s tanítgatta a fiatal- asszonyt a magyar nyelvre és a gyermekneveléssel kapcsola­tos teendőkre. Amikor a szov­jet pár súlyos ételmérgezés­sel két hétre kórházba került, ismét Lőrinc Klára gondosko­dott a gyermekről. A háború után az orvósházaspár elkerült Magyarországról, s több szov­jet városban élt, a két család elvesztette a kapcsolatot. Lőrinc Klára negyvenkét év elteltével elhatározta, felku­tatja őket, azonban a család­tagoknak csupán a.keresztne­vére emlékezett. Február ele­jén hirdetést tetetett közzé az egyik legnagyobb példány- számban megjelenő szovjet lapban, a Trudban, miszerint keresi azt a szovjet családot, akinek a háború alatt Bu­dapesten született leányuk. A felhívásra egy héten belül je­lentkezett a szovjet pár. Miht kiderült, az 1956 óta egy uk­rán településen élő családot ismerősei értesítették, sőt: még a Kaukázusból is kaptak tele­fonhívásokat, hogy őket kere­sik. Azóta pedig ismeretlenek is számos levelet küldtek el a szovjet családnak, hogy to­vábbítsák köszönetüket és el­ismerésüket Lőrinc Klárának, aki a rendkívül nehéz körül­mények között pártfogásába vette a szovjet kislányt. A „tejtestvérek” és az anyák július 1-jén találkoztak ismét egymással.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom