Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. JÚLIUS 5., KEDD 5 ßö fél hónap telt el már a vakáció kezdete óta. Sze­rencsére az időjárás nagyjából alkalmas volt arra, hogy a gyerekek szabadtéri szünidei programokat csi­nálhassanak maguknak. Sajnos, azonban ez minden bi­zonnyal nem lesz igy az egész hátralévő időszakban. Szeptemberig hosszú még az idő, és nemcsak az üdülés alatt fordulhat elő egy-egy esős nap, hanem olyankor is, amikor a szülőknek már letelt a szabadságuk, és a gyerekek nem tudnak magukkal mit kezdeni, ha zor­dabb az időjárás. Ilyenkor különösen jó szolgálatot tehet egy-egy izgal­mas könyv. Sőt, még az sem árt, ha valaki — szorgal­masabb lévén — olyasmit olvas el, ami majd az ősszel ismét megkezdődő tanulását segítheti. A Móra Könyvkiadó most megjelent kötetei között minden korosztály talál magának egy-egy érdekessé­get, s olyasmit is. ami nemcsak szórakoztat, hanem emel­lett hasznos tudnivalókat ad. Közülük nem egy már so­kadik kiadását éli meg. De ezen nincs mit csodálkozni; újabb és újabb nemzedékek nőnek föl, s ami nekünk annak idején élményt szerzett, az bizonyára hasonló­képpen hat a mi gyerekeinkre is. A nyári szünidőre a könyvesboltokba került új kiadványok közül válogat­tunk most egy csokorravalót. Klasszikus minta — villanella Professzor, Gusztáv és... Erich Kästner regényei na­gyon régen kedves olvasmá­nyaim közé tartoznak. Talán legközelebb Az Emberke áll a szivemhez. Aztán A két Lotti, A repülő osztály és per­sze a Május 35., no meg a hí­res Emil-történetek. A legis­mertebb a Berlinben játszó­dó Emil és a detektívek. A fiú újonnan szerzett barátai segítségével visszaszerzi a pénzt, amit a vonaton loptak eí tőle. Közben — nem is annyira mellékesen — rend­őrkézre juttatnak egy veszé­lyes bűnözőt. Ahogy az várható volt, most ismételten folytatódtak Emil kalandjai. Professzor, Gusz­táv, valamint a címszereplő idősebbek lettek néhány év­vel. Régi-kalandjaik nem me­rülnek feledésbe, hiszen a re­gény kezdetén éppen filmet forgatnak belőlük. Gondolható az író meglepetése, amikor művének szereplőibe botlik az utcán. Már-már kételkedik éb­renlétében, amikor kiderül minden. így indul az Emil és a három iker-ben az újabb események sorozata, amely végig izgalomban tartja az olvasót. Hogy pontosan mi is történik hősünkkel, azt termé­szetesen nem árulhatom el. Annyit azonbanfontos leszö­Nem középiskolai puskának vagy felvételi segédeszköznek készült Szepes Erika és Szer­dahelyi István munkája, A múzsák tánca. Ám szükség esetén erre a célra is kivá­lóan alkalmas verstani kisen­ciklopédiát vehet kezébe az olvasó. Gyakorló tanárként ta­pasztaltam annak idején, mek­kora energiát követel az idő­mértékes verselés verslábai­nak, alapegységeinek elsajá­títása, átadása. Pedig aki sze­reti a költeményeket, nagyon hamar rájön: nem azért van­nak a kötött formák, hogy a szegény diákot még ezzel is nyúzzák. A mondanivaló hang­súlyosabbá tételére, érthetőbb kifejezésére, is szolgálnak a szabályok. Nyilván nem vé­letlen, hogy manapság újra terjed — beépülve még a sza­badversekbe is — a hagyo­mányos, kötött formák soka­sága. Sok-sok ezek közül átültet­hető a magyar nyelvbe is és kivétel nélkül mindegyikre ta­láltak példát a szerzők honi költészetünkben. Még olyan ritkaságokra is, mint az ere­deti olasz költészetben szin­tén nagyon ritka és stiláris biztonságot igénylő villanella. Ennek túj sok szabálya van m vúros alkotásáról. A minta — villanella / a klasszikus fazon­nal / mint hinta villan el, la. / Hétszótagosra kell a / sort szabni? Kész azonnal l a min- ta-villanella. Persze a hétköznapi, iskolai használatban vagy a kíván­csiság kielégítésekor nem alapvetően ezeket a sorokat keressük. De bármi legyen is kutatásunk tárgya: rím vagy ritmus, időmérték vagy hang­súly, ebben a vékony kis kö­tetben, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg Kérdő­jel sorozatában a könyvhétre, megtaláljuk a választ. ahhoz, hogy itt felsorolhat­nánk. Talán senki nem ijed meg a következő szakszavak­tól: hétszótagos, jambiikus so­rok, háromsoros szakaszok, minden páratlan szakasz utol­só sora azonos az első strófa első sorával, és még folytat­hatnánk. Sokkal közérthetőbb, ha rögtön példán szemlélhet­jük mindezt. Még akkor is, ha nem komoly, értékes költe­ményről, csak formai játékról van szó, mint Várady Szabolcs Minta érték nélkül című bxa­Komoly felnőttek sok ezer oldalt teleírtak azt firtatva. mi a szerelem. Holott olyan egyszerű a válasz. Óvodában, ha egy lánynak meghúzzák a copfját, vagy verekednek ve­le a fiúk, akkor szerelmesek belé. Iskolában, ha valakit na­gyon szeretnénk mindig lát­ni, később megfogni a kezét és mellé ülni. megdobáljuk, elgáncsoljuk, Miklós barátom Kalandozás az időben gezni, mert erre utal a szer­ző is előszavában: nem csak azok vehetik kézbe a Móra kiadó kötetét, akik ismerik az előzményeket. A történet ért­hető önmagában is. Ám ha valaki úgy érzi, feltétlenül szükséges alaposabban is meg­ismerkednie a szereplőkkel, akkor rajta, irány a könyv­tár! Emil történetei — a töb­bi Kástner-regénnyel együtt — bizonyára ott vannak a polcokon és várnak kis olva­sóikra. Krimi a kígyóról Több mint húsz éve jelent meg először Fekete István re­génye a nagy bagolyról, Hú­ról. Gyermekkori emlékeim­hez képest csupán annyi a változás, hogy akkoriban még rövid magánhangzóval írták a címét. Mégsem tudok vissza­gondolni, vajor, gyerekfejjel is tökéletesen értettem-e á bo­nyolult összefüggéseket. Hiszen a regényben össze­mosódik múlt és jelen, kép­zelet és valóság, a természet és az ember történelme. Hú szemében érthetetlen a két lábon járó élőlények viselke­dése. Harcolnak, megölik egy­mást, aztán a zsákmányt el­ássák vagy a folyóba dobják, ahelyett, hogy az egyetlen lo­gikus megoldást követve elfo­gyasztanák. Érzik ezt a regény ember­szereplői is, akik a természet közelségében, szeretetében él­nek. Miközben egyre feszül­tebb a hangulat, egyre jobban félnek maguk is a visszavon­hatatlanul közeledő végzettől. Európa már részben lángok­ban áll, kitört a II. világhá­ború, rövidesen Magyarország is hadviselő fél lesz. Ami so­kak számára végzetes és ke­serves, az a vadászbagolynak a szabadságot jelenti. Ismét beköltözhet a régi barlangba, ahonnét Kis-Magyar János magával vitte. Az írás végére felcseperedő gyerekember megbánta régen, hogy a természet törvényeibe, egyensúlyába olyan durván beleavatkozott annak idején. Ö az egyetlen szemtanúja a fészek újbóli benépesülésének. Fóka angolul: the seal Aligha akad olyan gyerek, aki ne járna szívesen állat­kertbe. Természetesen akkor, ha teheti. A hazánkban talál­hatók közül a legkedveltebb és a legnagyobb a Fővárosi Állat- és Növénykert. Jóllehet már szűkösnek mutatkozik, s talán nem is a legegészsége­sebb lakói számára. Am mindez eszünkbe sem jut, amikor sétálgatunk útjain, megcsodáljuk színes virágok­tól pompázó parányi szikla­kertjét. s főként az állatokat. Megfigyelhetjük őket mpzdu- latlanságukban — mint pél­dául a krokodilt, oroszlánt — vagy éppen a veszekedő, ug­rándozó majmok szórakoztat­nak bennünket. Hogy mi történik zárástól nyitásig — arról vajmi keve­set tudunk. Pedig ez a leg­mozgalmasabb időszak — leg­alábbis a gondozók számára. S természetesen azon élőlé­nyeknek, amelyek nappal pi­hennek, s éjszaka virraszta- nak. Pénzes Bethen Állatkerti boszorkánykonyha című köte­te ezekről, a kívülállók szá­mára titokzatos dolgokról me. sél. A Százhalombattán élő kiváló tudós élvezetes stílus­ban beszél a csavargó állatok­ról, a hívatlan vendégekről, a „betegszobákról”; mindarról, ami az éj leple alatt történik. Izgalmas, váratlan fordulatba csap át a szökött kígyó törté­nete. A hüllőt hónapokig kei. resték a terrárium dolgozói. De az is legalább ilyen érdek­feszítő, hogy mi minden ké­szül az állatkerti boszorkány- konyhán. Csupán arra lennék kíváncsi — a bőséges felsoro­lást olvasva —, hogy összesen mennyi az állatkert napi fo­gyasztása. A Móra Kiadó Mit mesél a természet? című sorozatában megjelent kötetet Szecskó Ta­más rajzai színesítik. Immáron hatodik kiadásé érte meg Szabó Magda Álar­cosbál című könyve. Most is, tpint hajdan, a közkedvelt pöttyös külsőt viseli a kötet. De állítom, hogy felnőtt fej­jel újraolvasva ezt a kedves, kerek regényt, ismételten leg­alább olyan érdekfeszítőnek bizonyult, mint tizenéves ko­romban. Akkor talán még nem ér­tettem igazán meg minden benne rejlő életbölcsességet; sokkal inkább lekötöttek a történet fordulatai. S termé­szetesen az aggódás, az együtt­érzés: hogyan alakul majd az édesanya nélkül tizenéves kor­ba jutott Kriszti sorsa? Éppen ezért megállt a te­kintetem, mikor ehhez a gon­dolathoz értem: ...nincs hit­ványabb eljárás, mint amikor komoly férfiember, már négy­éves is elmúlt. Elhatározta, hogy feleségül veszi Nikolet­tet. hiszen jobban focizik, mint ő és alattomban úgy árú- . gott a bakájába, hogy az a csillagokat látta. Azt hiszem, ez az első, az igazi nagy sze­relem ... Kárpáti Kamii szintén az elsőről ír, könyvének címe: Hogyan kezdődik a szerelem? Adva van minden szükséges kellék. Egy kisfiú, aki szeret álmodozni, egy kislány, aki most költözött az utcába és egy nagy vetélytárs is. No meg még egy kislány, de ő régen köztünk van és olyan ügyes, olyan fiús, hogy barát­ként kezelhetjük. Később erre szükség lesz, mert természe­tesen akad bőven félreértés, amit el kell simítani. Persze nem biztos, hogy mindenki­nél ilyen volt az első, ahogy emlékszem, nálam is másként zajlott. De Kamii bácsi nem is' állítja ennek ellenkezőjét. Sőt, arra kér mindenkit, ha kedve van, írja meg neki a saját történetét. Akinek kedve van hozzá, ragadjon tollat, pa­pírt, ceruzát, mert rajzolni is szabad. A leveleket a Móra Könyvkiadó címére keil elkül­deni. Tulajdonképpen csak a stí­lus zavar. Én nem szeretek haverkodni ismeretlenül sen­kivel, még akkor sem, ha olyan féltett és nagy titokba avatom be az olvasót, mint a legszentebb érzés igaz törté­nete. De ezzel a véleménnyel sem fontos egyetérteni és ami a könyv lapjain olvasható, az igazán szép. Meseszerű és va­lóságos, közvetlen és távoli, izgató és lehangoló — szóval szerelem.., két. Autóból lett a teve Kriszti anya nélkül Sajnos közismert tény: a nyelvtanítás, -tanulás haité- konyságával nem büszkélked­hetünk idehaza. Sokszor és sokan keresték ennek okait, de a megoldást még nem ta­láltuk meg. Vajon hol lehet a probléma, hiszen még kül­földre is szállítunk színvona­las, igényes nyelvkönyveket? Mégis, hátha itt a baj vala­hol, hiszen most már impor­tálunk is. Néhány hónapja kapható az üzletekben a fran­cia Laorusse és az Interpress kiadó közös gondozásában az 1000 szó képekben című an­gol—orosz nyelvű kiadvány. A két világnyelvhez a szósze­detben még csatlakoznak a magyar megfelelők. Rögtön az első oldalon meg­ismerkedhetünk a főhősökkel, a bájos Dorothyval, a nya- lánik Gertrude-dal, a gézengúz B-ogerrel, Timmel és Tinával az ikrekkel és a legbájosabb szereplővel, Sammel, a fehér íókakölyökkel. ök vezetnek végig minket számos helyszí­nen és kalandon, amelyek so­rán megismerkedhetünk a hét­köznapi élet legfontosabb sza­vaival. A testrészek, ételek és italok, az állatok és növé­nyek neveivel, a járművekkel, élelmiszerekkel, évszakokkal és foglalkozásokkal. Természetesen önmagában ez a könyv sem csodaszer. Annyit ér, amennyit haszno­sítunk belőle. Angolul vagy oroszul beszélni sem fog megtanulni az, aki végigolvas­sa. hiszen inkább csak képes szótárt vehet kezébe az érdek­lődő. ami nem foglalkozik nyelvtani esetekkel, szerkeze­tekkel. De ezek a rajzok na­gyon aranyosak és valószínű- , leg tökéletesen megfelelnek a célnak: játékosan, szórakozta­tóan, szinte észrevétlenül taní­tanak. Huszonhat, hétköznapi Hogyan lehet nem igazán elmenni egy születésnapi ün­nepségre? És éppen akkor, amikor valaki ellenkező irány­ba igyekszik? Ilyen és hason­ló kérdésekkel és megoldásuk­kal találkozhatunk két te­nyérnyi füzetecskében, ame­lyek a Móra Kiadó gondozá­sában jelentek meg. Val Biro neve talán nem is­meretlen a kiskorú magyar ol­vasóközönség számára. Ám ha igen, itt a kedvező alka­lom, hogy végre közelebbről találkozzanak — egyszerre — két kis könyvecskéjével. Fő­szereplői: a nagypapa — tisz­tes nevén Várnagy Béla — és Dani nevű unokája. Azaz pontosabban, van egy harmadik résztvevője is az izgalmas történeteknek: Ra­gacs Tragacs, „aki” csupa jót cselekszik. Egyszer az állat­kerti tevét helyettesíti, s ily- módon megvigasztalja a szo- morkodó gyermekeket. Más­szor a postaautó után ira­modik ... Val Biro nemcsak a mesét költötte; hanem maga készí­tette hozzá a rajzokat is. Ér­dekes, hogy csupa jó arcú fel­nőttet ábrázol, akik szeretet­teljesen mosolyognak a kicsik­SZÜNIDEI Ha belerúg — szereti valaki ránehezedik a család­tagjaira és nem hagy nekik levegőt. Lám, tanít is ez a könyv. Ügyesen, sorok közé rejtve a megszívlelendő ta­nácsokat/ Bevallom, újraszülettek ben­nem ugyanazok az érzések, mint amikor először hajtogat­tam a könyv lapjait. Pedig hát jól emlékeztem, hogyan oldódik meg Kriszti súlyos gondja, amelyben ő is — elő­ször sikertelenül — a maga suta, ám tiszta kamaszember módján részt vesz. Talán most sokkal jobban értékeltem az írónő leheletfi­nom tollrajzait minden sze­replőről,' mint hajdan. És bár ez az összeállítás a szünidőre ajánl olvasnivalót gyermekek­nek, Szabó Magda könyvét jó szívvel kínálom a felnőttek­nek is. | re. Igazi mesevilág ez, amely nem csupán a háromévesek figyelmét kötheti le. Annál is inkább, mert a főszereplő ós­di autón s társain minden olyan mütyür megtalálható, ami illik magas korához. E két kötet még az ára miatt is rokonszenves — jóllehet nem vagyok híve a vékonyka füzetecskéknek. Számomra egy meséskönyv nagyalakú és sok lapból áll — jó néhány törté­nettel. Hiszen ami a Góliát vagy a Tóm és Jerry című ki­adványokat illeti, a legtöbb gyereknél nem bizonyulnak tartósnak — viszont közel két­szer annyiba kerülnek. élethelyzet, mindegyik két tel­jes oldalt betöltő mozgalmas rajzzal. Ha sikerül fölébresz­teni a gyerekek kíváncsiságát és megmozgatni fantáziájukat, talán már nem kell azon szo- morkodni, mily kevéssé is beszélünk mi idegen nyelve­ket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom