Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-05 / 159. szám

1988. JÜLIUS 5., KEDD "<!M'rícm Lámpaernyő-kavalkád A legkülönfélébb nagyságú és formájú fémtárgyak bevonását vállalják a toki Egyetértés Tsz budajenöi üzemében. Több mint félszáz megrendelőjük van, közöttük a nagyvállalatokon kívül háziipari szövetkezetek. Partnereiknek sokféle lámpa- ernyőváz korrózióvédelmét oldják meg (Erdősi Ágnes felvétele) Új közmegegyezés kell (Folytatás az 1. oldalról.) beásó életét, szokásait és sza­bályait, aki nyitott a népfront­mozgalomban lévő sokszínű szellemi áramlatra, gondolat­ra, törekvésre. Mindezt szem előtt tartva, olyan vezetőre tettek ajánlást, aki kellő köz­életi jártassággal, politikai és vitakultúrával rendelkezve a mozgalom utóbbi időben meg­izmosodó törekvéseit bátoríta­ni és fejleszteni tudja. A je­lenlegi jelölés megfelel annak a hagyománynak és annak a gyakorlatnak, amely az elmúlt évtizedek alatt kialakult. Ez­zel kapcsolatban a párt főtit­kára hangsúlyozta: a legmesz- szebbmenőkig tiszteletben tar­tották a választott testületek­nek azon jogát, hogy az in­dítványt minősítsék, elfogad­ják vagy elutasítsák. A párt Központi Bizottsága nem vin­dikálja magának azt a jogot, hogy egyedül, mások nevében és mások helyett döntsön. Az előterjesztést követően az ülés résztvevői közül töb­ben szót kértek. Ratkó József költő javasolta, hogy az or­szágos tanács tagjai állítsa­nak új jelölteket és titkos szavazással döntsenek a főtit­kár személyéről. A főtitkári tisztre Bihari Mihály egyete­mi tanárt ajánlotta. Sipos Bé­la, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem docense in­dítványozta: szavazással dönt­sön az országos tanács arról, hogy a főtitkárt milyen mó­don — nyílt, avagy titkos szavazással — válasszák meg. Javasolta: a népfrontban hoz­zanak létre társelnöki funk­ciót. s arra Márton Jánost, a HNF Országos Tanácsának alelnökét jelöljék. Dr. Mándi Barnabás orvos amellett ér­velt, hogy az országos tanács most ne válasszon főtitkárt, hanem alakítson jelölőbizott­ságot s annak jelentése alap­ján szeptemberben hozzanak döntést. Czine Mihály iroda­lomtörténész támogatta a Hu­szár Istvánra vonatkozó ja­vaslatot. Szabó Kálmán aka­démikus, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta­nára egyetértett a javaslatok­kal, nem tartotta célszerűnek új jelöltek állítását. De ő is a titkos szavazás mellett vok­solt. Pásztor Béla veresegyhá­zi tanácselnök kifejtette: bi­zalommal van a javaslatot te­vő szervezet iránt, ezért a fő­titkár személyére tett indít­ványt elfogadja. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa — 15 ellenszava­zattal és 9 tartózkodással — úgy döntött, hogy a személyi kérdésekben nyílt szavazást tart. Az országos tanács egy­hangúlag felmentette Pozsgay Imrét főtitkári tisztéből, és megerősítette tagságát az orszá­gos tanácsban és az országos elnökségben. A HNF Országos Tanácsa Huszár Istvánt — két ellenszavazattal és 25 tartóz­kodással — főtitkárrá válasz­totta. Az ülésen Paksai László bíborost, esztergomi érseket, a magyar katolikus püspöki kar elnökét, a Népfront Országos Tanácsának tagját az országos elnökségbe választották. Tóth Károlyt, a magyarországi re- - formátus egyház zsinatának lelkészi elnökét és Nagy Gyu­lát, az evangélikus egyház püspök elnökét megválasztot­ták az országos tanács és az országos elnökség tagjává. Az országos tanács egyhan­gú szavazással általánosság­ban elfogadta — a népfront­feladatokat tartalmazó állás­foglalás-tervezetet, azzal a ki­egészítéssel, hogy az országos titkárság az elhangzott javas­latokkal kiegészíti a doku­mentumot, s azt a sajtóban közzéteszik. Az állásfoglalás véglegesített dokumentuma leszögezi: az MSZMP országos értekezlete nagy fontosságú esemény volt. Valósághű, őszinte helyzet- elemzése és az új pártvezetés megválasztása megállította a bizalomvesztés folyamatát. A pártértekezlet állásfoglalása lehetőséget kínál az országnak és népének a válságból való kiemelkedésre. Az elfogadott politikai-cselekvési terv alap­ja lehet egy új társadalmi közmegegyezésnek. A barátság erősítéséért Hétfőn a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában búcsúlátogatáson fogadták Aleksze) Gyemidov vezérezre­dest, az ideiglenesen hazánk­ban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport parancsnokát. A távozó katonai vezetőnek Apró Antal, az MSZBT elnö­ke a magyar és a szovjet nép barátságának elmélyítése ér­dekében végzett munkájáért a társaság aranykoszorús jelvé­nyét nyújtotta át. Rektori, professzori Kinevezések Rektori és egyetemi tanári kinevezéseket átadó ünnepsé­get tartottak hétfőn a Parla­ment kupolacsarnokában. A kinevezési ünnepségen részt vett Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke is. A kinevezési okiratokat Czí- bere Tibor művelődési minisz­ter adta át. A Minisztertanács a rektori teendőik ellátása alól — mun­kásságok elismerése mellett — felmentette Debreczeni Bélát, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektorát. tJjfalussy Józsefet, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola rektorát. A Minisztertanács a rektori teendők ellátásával megbízta Horn Pétert, a Keszthelyi Ag­rártudományi Egyetemen és Soproni Józsefet, a Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskolán. A Minisztertanács egyetemi tanárrá nevezte ki többek kö­zött Barcsák Zoltánt, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem docensét, Borhidi Attilát, az MTA Botanikai Kutatóin­tézet (Vácrátót) igazgatóhe­lyettesét a Janus Pannonius Tudományegyetemre, Kósa Andrást, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensét a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, Várallyay Györ­gyöt, az MTA Talajtani- és Agrokémiai Kutatóintézet igazgatóját a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemre. Fizet az állampolgár — szervez a tanács Apró lépések telefonügyben Napjainkban a tanácsok tudják a legtübbet hozzátenni a posta távközlésfejlesztésre szánt forintjaihoz — nyilatkozta a Magyar Posta elnöke a napokban. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy az államigazgatás az eddigieknél jóval többet tud áldozni a telefonhálózat bővítésére. A tanácsok a pénzen túl hatalmas szervezőmunkát is végeznek, koordinálva a la­kosság anyagi hozzájárulását. Hirdetik, összehangolják a te­lefonfejlesztésre szervezett közműfejlesztési akciót, gyűjtik a pénzt, folyamatosan tájékoztatják a lakosságot, költsége huszonnégymillió fo­rint, viszont a postának nincs pénze rá. Fizethetnének a vállalatok, ám az érintett te­rületen, Dunakeszi régi be­építésű részén alig találni gazdálkodó egységet. Marad a lakossági hozzájárulás, s ugyancsak mélyen kell a zse­bébe nyúlnia annak, aki te­lefont akar. Tovább nyílik az ©Hó S, újabban a posta is sok­kal készségesebb tárgyaló- partnernek mutatkozik. Mél­tányolja az önerőt és a lehe­tőségekhez mérten a tanácsok által megfogalmazott érdekek alapján tervezi a fejlesztést. Valami megváltozott tehát az utóbbi időben. Sokak sze­rint éppen a huszonnegyedik órában. Hiszen Pest megye telefonsűrűség dolgában is a legutolsó az országban. S, az olló tovább nyílik, növelve a lemaradást. Míg más megyék százmillió forint körüli össze­gekkel tudják segíteni a hír­közlés fejlesztését, a Pest Me­gyei Tanács csupán harminc- milliót áldozhat e célra. Eh­hez jönnek természetesen a helyi tanácsok és a lakosság, valamint az intézmények, gazdálkodó egységek forintjai. Ám ezek összesen is csak ott tudnak áttörést hozni, ahol az alapfeltételek már vala­melyest adottak, s csak bőví­teni kell a meglévő rendszert, a központokat, a kábelhálóza­tot. Lényegesen jobb a telefon­hoz jutási esély ott, ahol gaz­dálkodók, vállalatok, szövet­kezetek vannak. Példa rá a kerepestarcsai helyzet. Igaz, hogy nagy kiterjedésű a tele­pülés, de szinte minden pont­ján található néhány kisebb- nagyobb telefonra áhítozó cég. így megvalósulhat egy ezervonalas konténerközpont. Sajnos sok ellenpélda is akad. Ilyen Dunakeszi, ahol ugyancsak siralmas a telefon­helyzet. Itt szintén a konténer lenne a megoldás. Ennek Mint sok más területen, a telefonfejlesztésekbe is erő­sen beleszólt az általános for­galmi adó. Pomázon harminc­háromezer forintos lakáson­kénti hozzájárulással szervez­ték a hálózatbővítést. Az ÁFA miatt azonban itt is módosí­tani kellett a költségvetést. Hasonló a helyzet Sziget- szentmiklóson, ahol ugyan­csak élen jár a tanács a szer­vezésben. A helyi központ kétezres bővítését tervezik, a vonalak csaknem felét a ma­gánelőfizetőknél szerelik fel, lakásonként 27 ezer forintos hozzájárulás fejében. Féloldalas fejlesztés Ki hinné, hogy a hírközlés fejlesztésében is igénybe le­het venni a társadalmi mun­kát. Pedig erre is akad pél­da a megyében. A vecsési öt­száz állomásos automata köz­pont létesítéséhez a helyi ta­nács adja az épületet, amit kisiparosok építenek társadal­mi munkában. A kábelhálózat hiánya mel­lett az épület is kulcskérdés abban, hogy lassan halad a fejlesztés. Solymáron például egy régi parasztházban mű­ködik a telefonközpont. A négyszáz vonalas bővítés már Bír megújuló gazdasági éle­tünkben az egyik leginkább hangoztatott követelmény a hatékonyság, az a !hír, hogy hat ember 46 millió forintos árbevételt ért el az elmúlt esztendőben a Herceghalml Kísérleti Gazdaságban — egy­értelműen figyelemre méltó. A Budapest közelében levő vállalat kiemelkedő eredmé­nyeiről már évek óta híres. A gyógynövény-, illóolaj- és aromafeldolgozó, -értékesítő ágazatuk azonban kevésbé került eddig a reflektorfény­be. A drága külföldi helyett hazai borsaroma A gyártás már nem monopólium — Sokan nem is tudják, hogy termékeinket milyen sokféle áru ízesítésére hasz­nálják, vagy teszik bele ható­anyaga miatt az élelmiszerek mellett gyógyszerekbe, kozme­tikai és háztartás-vegyipari cikkekbe — mondja Szalay Pál ágazatvezető. A gesztor a HKG Ma már termelése alapján hazánk második legnagyobb üzemévé fejlődött a herceg- halmiak ezen egysége. Tíz év­vel ezelőtti megalakulásukhoz viszonyítva ez elismerésre méltó eredmény. Az előzményekkel kapcso­latos események azonban még ennél is régebbre nyúlnak vissza. Valamikor ugyanis e tevékenység gyakorlása állami monopóliumnak számított. A második világháború után a Kompozíció Illóolaj és Vegyé­szeti Gyár vállalta a hazai illóolajnövények termeltetését, feldolgozását, finomítását, bél­és külföldi ■ forgalmazását. A szakmát olyan nevek fémje­lezték, mint például dr. Bit­ters Gyula, aki világhírű tu­dósa volt a területnek. A gyár tevékenységét jog­utódja, a Caola Kozmetikai és Háztartásvegyipari Válla­lat folytatta 1977 végéig, ami­kor a Füredi úti lakótelep terjeszkedése miatt az ott le­vő üzemét fel kellett számol­nia. Ezért, valamint az érté­kesítési lánc rövidítése céljá­ból az ÁGOK főigazgatósága 1978 elején egy társaság lét­rehozását kezdeményezte az állami gazdaságokban folyó Ilyen Irányú munkák koordi­nálására, hiszen a növények több mint 80 százalékát ezek­ben a nagyüzemekben termel­ték. A társaság 7 állami gazda­ság és az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Kft-jének köz­reműködésével jött létre. Gesz­tora a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság lett. Az önálló ága­zatként működő egységben fo­lyamatosan alakították ki a munkához szükséges feltéte­leket. Az első években a beérke­ző anyagot még a gazdaság­ban többfelé tárolták, és egy régi kimustrált géppel kezd­tek el dolgozni egy olyan épü­letben, ahol még víz sem volt. Két év múlva azonban már beköltözhettek a jelenlegi üzembe, ahol laboratórium, irodák és szociális helyiségek is találhatók. A finomítás szükséges műveleteit itt már korszerű berendezéseken vég­zik. A beérkező nyersolaj mi­nőségének folyamatos labora­tóriumi ellenőrzése a feldolgo­zás irányának meghatározását is lehetővé teszi, miként a gyártásközi és késztermék­vizsgálatok is a megbízható­ság eszközéül szolgálnak. Éledező verseny Az eltelt évek során stabil és igen képzett gárda alakult ki az ágazatban. Mindegyikük jól felkészült szakember. Ná­luk még a segédmunkás is technikus. Tájékozottságuk­nak köszönhető, hogy szak­mailag naprakészen tudnak a világpiachoz igazodni. Erre szükség is van, miután az itt készített illóolajok 80 százaléka tőkés exportra ke­rül. Legnagyobb felhasználó­ja az élelmiszeripar. A kapor­olajjal például savanyúság ízesíthető, a fokhagymaolaj pedig húsipari árukba, kon- zervekbe is keverhető. Elő­nyük, hogy a termékekben nem keletkeznek esetleges esz­tétikai hibák, és standardi­zált voltuk miatt mindig azo­nos minőség érhető el. Fon­tos az is, hogy a természetes fűszerekhez képest ezek az anyagok csíramentesek, sőt emellett baktericid és bakte- riosztatikus hatásuk is jelen­tős. A herceghalmiak által for­galmazott mintegy 25-30-féle illóolajból például a cicka- farkot, a borsos mentát vagy a székfű kamillát a gyógy­szeripar használja fel, a fran­cialevendulát, a muskotály- zsályát, a citromfüvet pedig az illatszer- és háztartásvegy­ipar. Az utóbbi években új illó­olaj-termelő országok jelen­tek meg a világpiacon. Köz­tük jó néhány szocialista or­szág is, amelyekben az előál­lítást az állam is támogatja. Az ennek hatására kialakult világpiaci ár már nem teszi lehetővé a versenyképes ter­melést, különösen mivel a költségek idehaza jelentősen nőttek. Bár a tevékenység ele­ve nem eredménycentrikus, hanem inkább a taggazdasá­goknak nyújtott szolgáltatás, a kedvezőtlen tendencia a feladatok átértékelését sür­gette. Mindezek miatt Herceghal­mon az illóolajok tovább- feldolgozása, új profil kiala­kítása mellett döntöttek: ez pedig az aromagyártás. Aroma-előállítás tulajdon­képpen már 1981 óta folyt a gazdaságban, mivel még ak-, koriban két szabadalmat át­vettek a Caolától. Azóta azon. ban az aromák köre folyama­tosan bővült. A kezdeti 4-5 ezer kilogrammos termelés je­lenleg már eléri az 50 ezer kilogrammot. A több mint 30-féle aroma­anyagot főleg a húsipar, a konzervipar, a tej-, az édes- és dohányipar használja fel. A termékek elsősorban belföldön találnak gazdára, de a füst­aromából exportra is jut. Va- lutáris szempontból ugyancsak jelentős az az újításuk, mely a borsaroma hazai kifejlesz­tése révén komoly importmeg­takarítást eredményezett, s így nagy előny, hogy nem va­lutáért, hanem forintért szál­lítják a felhasználó partnerek részére. Ami egyébként az együtt­működést illeti, a Herceghal­mi Kísérleti Gazdaság — a társasági szerződés feltételei mellett — minden évben szer­ződést köt partnereivel. Ebben meghatározzák az olajterme­lő terület nagyságát, az illó­olaj várható mennyiségét és minőségét, valamint az előze­tes elszámolóárat. A behozott nyersolajért a termelő tulaj­donképpen ezt az árat kapja. Szellemi tőke A herceghalmiak a követel­ményeknek megfelelő feldol­gozás után gondoskodnak az anyag tárolásáról és ez idő alatt a minőség megőrzéséről. Az exportra való értékesítés­ben az Agker Kft. működik közre. A tényleges eladás alapján készül el á végleges elszámo­lás. A termelés arányában a tevékenység eredményéből a taggazdaságok is részesülnek. Tavaly a felosztható nyereség megközelítette a 6 millió fo­rintot. A későbbiek folyamán en­nek növelését változatlanul az illóolajok továbbfeldolgozá- sában látják, valamint ezen aromák választékának bővíté­sében. De az eredmény javu­lásában — véleményük sze­rint — az ágazatban felhalmo­zott szellemi töke jelenti a leg. nagyobb garanciát. Csire Attila csak mellette, egy konténer­ben kaphatott helyet. Az új postaépület kivitelezési tervei már, készülnek. Ám a meg­valósításra sem a postának, sem a tanácsnak nincs pénze. Ennél is rosszabb a helyzet például Gyömrőn. A helyi ta­nács épületet ajánlott fel a postának, hogy egy máshonnan leszerelt kis központtal leg­alább a helyi kézi kapcsolású rendszert fel tudják váltani. S ott sem rózsás a helyzet, ahol már döntés van a fej­lesztésről és a posta is jelen­tős összegekkel járul hozzá. Dabason minden igyekezet el­lenére sem tudnak áttörést el­érni telefonügyben, pedig a megye tízmillió forintot tar­talékolt e célra. Ám a pos­tai infrastruktúra hiánya egyelőre megakadályozza a fejlesztést. Így az ide tartalé­kolt összeget az új gödöllői központ építésére fordítják, s amikor a feltételek meglesz­nek a dabasi helyzet javítá­sához, visszakapják ezt a tíz­milliót. Igaz, most az erede­tileg hatvanötmilliósra terve­zett beruházás az ÁFA mi­att legalább százötvenmillió­ba kerülne. Kérdés, mennyi lesz a végösszeg néhány év múlva? A legnagyobb gondot a me­gye telefonellátottságában e furcsa féloldalasság okozza. Míg az északi részen most már a legkisebb települések is közvetlen tárcsázással hívhat­ják a fővárost, vagy az or­szág távhívásba bekapcsolt sok száz települését, addig Budapesttől délre még az olyan agglomerációs mamut­települések is, mint Gyál, csu­pán meghívással telefonál­hatnak Pestre. Pedig a táv­közlés még olyan kérdésekbe is beleszól, mint a kétszintű tanácsi irányítás megszervezé­se. Közvetlen telefonkapcsolat nélkül ez ugyanis eleve ku­darcra ítéltetett, A megye dé­li területeinek áldatlan hely­zetéről természetesen tud a posta, ám — úgy tűnik — sem a már említett Dabas ese­tében, sem ■ Monor, illetve Nagykáta tekintetében nem várható gyors segítség. Az igazsághoz tartozik, hogy a telefonhálózat-fejlesztés ap­ró lépéseinek ^felgyorsítását nem csak a pénzügyi nehézsé­gek hátráltatják, hanem egész sor jogi bizonytalanság. Az alapvető gond, hogy a tele­fon nem közmű, így áfa-kö­teles. Kiskapu azért van, hi­szen, ha a tanácsok átadják a fejlesztési pénzt a postának, az visszakaphatja a forgalmi adót. Orvosnak százezerért Elgondolkodtató az is, hogy ahol nincs lakossági hozzájá­rulás vagy kötvény, egyálta­lán nem reális 12 ezer forin­tos belépési díj. De, ha ez ir­reális, vajon miért nincs hi­bafelvételre lehetőség? S mi­ért nincs joga a postaigazga­tóság vezetőjének részletfize­tési kedvezményt nyújtani bi­zonyos esetekben? Az' ilyen és hasonló bizonytalanságok okán állhat elő olyan helyzet, mint a közelmúltban egyik községünkben, ahol a körzeti orvosnak százezer forintot kel­lett készpénzben kifizetnie a telefonvonalért. A differenciáltabb fejlesz­tés a cél, ám van valami a telefon dolgában, amelyben egyenlő a fejlett Észak- és az elmaradottabb Dél-Pest me­gye. Sem itt, sem ott nincs ugyanis nemzetközi távhívási lehetőség. Pedig például a Dunakanyarban — ahol a minden szempontból megter­helő napi kirándulóforgalom helyett a hosszabb távú, nya­raló idegenforgalom lenne a cél, mindez — a gyors kül­földre tárcsázás lehetősége nél­kül elképzelhetetlen. Vác és Szentendre gócközpont térsé­gében megvan a nemzetközi távhívás kialakításának lehe­tősége, a nagymarosi vízlép- csöépítés' járulékos hatása­ként, de még itt is sok akadályt kell elhárítani a megvalósítás elől. Máza Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom