Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-28 / 179. szám

1988. JÚLIUS 38., CSÜTÖRTÖK wrfgp Nemzetközi kongresszus Téma a matematika Ä matematikaoktatás új módszereiről kezdődött szer­dán Budapesten nyolcnapos nemzetközi kongresszus. A ta­nácskozásra — amelyet első alkalommal rendeznek szocia­lista országban — 74 ország­ból több mint kétezer mate­matikatanár, valamint kutató érkezett. A Budapest Kong­resszusi Központban tartott megnyitón Császár Ákos, a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke üdvözölte a résztvevőket, majd felolvasta Grósz Károly levelét, amely­ben az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke a Miniszter- tanács nevében köszöntötte a kongresszus résztvevőit. Ezt követően Jean-Pierre Kahane, a Nemzetközi Mate­matikai Unió oktatási bizott­ságának elnöke megnyitotta a tanácskozást. A kongresszus résztvevői az elkövetkező napokban minden korosztályra és iskolatípusra kiterjedően áttekintik a mate­matikaoktatás elméleti és gya­korlati tapasztalatait. Dinnyeszezon kezdődött A hét elején a kedvező idő hatására egyre nagyobb és na­gyobb dinnyehegyek láthatók a piacokon és a különböző el­árusító helyeken. Ahogy ilyenkor lenni szokott, a nagy tö­megű áru elindította az árakat lefelé. Gödön például a 3-es számú főútvonal mentén tegnap már kilóját 19 forintért is kínálták a friss, piros bélű dinnyének. (Hancsovszki János felvétele) Gombatermesztés a kórházpincében Gazdálkodás széles skálán Baleseti sebészeti osztályuk sikeres kézsebészeti munkájáról beszélgettünk a minap a ceglédi Toldy Ferenc Kórház vezetőivel. Először jártam ott, s mint ilyenkor lenni szokott, vendéglátóim egyszerre akar­tak mindennel megismertetni, gondjaikkal, eredmé­nyeikkel egyaránt. Szó ami szó, információéhesen mentem Ceglédre: mitől olyan, amilyen a híre ennek a kórháznak? Annyit tudtam, hogy a me­gyei Vöröskereszt által ko­rábban végzett közvélemény­kutatás során ők kapták a legtöbb dicsérő voksot a be­tegek köréből. Ám az még nekem is sok volt, dr. Túri József igazgató főorvos csak úgy mellékesen megkérdezte, tudom-e, hogy gombát is termesztenek? Te jó isten!, hol és ki — hozzávetőleg mindez leolvasható volt meg­rökönyödött arcvonásaimról, mert azonnal kaptam a magá­tól értetődően hangzó választ: — Az eddig semmire nem használt pincéinkben, és nagykőrösi (!) telephelyű pin­cében termeljük. Egy nyugdí­jast foglalkoztatunk ezzel. így egykilónyi gomba előállítása 33 forintunkba kerül. Az vi­szont ismeretes, hogy ennek tápértéke azonos húsmennyi­ségnek felel meg. Most már csak akkor vásárolunk gom­bát a helyi termelőtől, ami­kor az majd féláron kényte­len adni — tette hozzá az igazgató. Primőr a betegnek Nos, igen. Hasonló gazdál­kodói tevékenységről már voltak ismereteim. A kerepes- tarcsai kórházban is kertész­kednek. Nem véletlenül. An­nak az igazgatója korábban itt volt vezető. Aztán már azon nem csodálkoztam, ami­kor közölték: Cegléden, a kórház melletti területen egy évtizede kezdődött a palánta­nevelés egyetlen üvegházban. Ma már jelentős fóliás ker­tészkedés folyik, a melegházi műveléshez a hőt a házi sze­mét elégetéséből nyerik. Az jutott eszembe, ami az olvasónak ebben a pillanat­ban: a kórház gyógyítson és ne gazdálkodjon. Ilyenfor­mán mit mondjak, érzik is, nem voltam elragadtatva. En­nek hangot is adtam. Bár a következő pillanatban szíve­sen visszaszívtam volna, hi­szen ha csak egy kicsit is gondolkodik az ember, kivált­képp a jelenlegi gazdasági helyzetben, rájön e törekvések értelmére. — Nem mindegy számunk­ra — hallottam nyomban dr. Túri József magyarázatát —, hogy betegeink mikor jutnak primőrökhöz, paradicsomhoz, paprikához, salátához, zöld­hagymához és egyéb zöldség­féléhez. Az étkezési normá­ból nem futná ezeket megfi­zetni. Sőt, hosszú évek óta sertéshizlalással is foglalko­zunk ... — Mit is csinálnánk az ételmaradékkal? — vette át a szót Kovács János gazdásági igazgatóhelyettes.' — Évente 100-120 sertést vágunk. Száz­ezreket takarítunk meg ilyen módon. És vegye figyelembe, hogy nem csupán a kórházi kosztot gazdagíthatjuk és te­hetjük változatosabbá, hanem a megtakarítást közvetlenül gyógyászati célokra fordíthat­juk. — másutt. Mert alku­doznak ám velem az osztá­lyok! Igaz, tudom, soha nem kérnek indokolatlanul. . A kórházi gazdálkodás rend­kívül bonyolult. Még a nyug­díj küszöbén álló Kovács Já­nos számára is az lehet. Az­zal együtt is, hogy az egész életét itt töltötte el, s azzal is, hogy a ceglédi kórház ma­ga mellett tudja a város és körzete társadalmát. Irtunk már arról, hogy az idén ta­vasszal társadalmi alapítvány tétetett a Toldy Ferenc Kór­ház támogatására, s arról is, hogy jelentős összegű, éven­ként az épületben elvégzett társadalmi munkák értéke. Azonban azt is tudjuk, hogy egy kórházban — némi túl­zással — a Dárius pénze sem elég, mert a műszerek és min­den egyéb gyorsan amortizá­lódik. Az új gyógyászati be­rendezések pedig iszonyúan drágák. S a rutinbeszerzés sem egyszerű. A háttéripar nem jeleskedik. Számos mindennapi cikkből tartalékolni kell, ha azt akar­ják, minden kéznél legyen, amikor szükség van rá. Száz­szor meggondolják persze, mit vásároljanak és meny­nyiért. Takarékoskodnak az ésszerűség határáig minden­nel, a tisztítóeszközöktől a legkomplikáltabb műszerekig. A gyógyszerekkel gazdálkodás sem új dolog a ceglédi kór­házban. Ez is magyarázat a viszonylag alacsony üzemelé­si költségükre. Segítsen önmagán De ez még nem minden! Van ugyanis egy nagyon korszerű infúziós laboratóriu­muk, amelyet az Egészségügyi Minisztérium támogatásával alakítottak ki. Ez pedig nem­csak az intézményt látja el infúziós oldattal és desztillált vízzel, hanem az utóbbiból jut a gyógyszertáraknak is. Ter­mészetesen megfelelő anyagi ellenszolgáltatásért. Bevételt hoz, termel a műszaki osztály is: különféle berendezéseket gyártanak, s ezzel újabb egy­millió forinthoz jutnak éven­te. — Van egy kis könyvköté­szetünk is — vetette közbe dr. Túri József. — Saját szük­ségletünkön kívül bérmunkát is vállal... Hamarosan mű­anyagrészlegünk is lesz. Ma­gunk akarjuk előállítani az egyszer használatos fóliakesz­tyűket, majd a szennyestartó fóliazsákokat is. Ügy számol­tuk, így féláron jutunk ezek­hez. Hogy mennyire megfogják a pénzt, példa rá az is, hogy villanyszerelőiket liftkarban­tartónak képezték át, sőt, még ellenőrnek is, mert a liftfel­ügyeletnek negyedévenként tízezreket fizettek. Több szak­mából foglalkoztatnak embe­reket. Kialakítottak egy sa­ját felújító brigádot. S az is érdekes, hogy a műszaki lét­számot elégségesnek tartják, holott az kevesebb más kór­házakhoz képest. (Hogyne^hi- szen a villanyszerelő egyben liftkarbantartó is ...) Kedvező háttér Kovács János, a sokat ta­pasztalt gazdasági igazgató- helyettes jegyezte meg na­gyon találóan; — Csak akkor működhet biztonságosan egy kórház, ha hatékony a háttér, a gazda­sági-műszaki szervezet. De hogy az legyen, kell hozzá találékonyság, bátorság és kezdeményezőkészség. Meg­győztek. Ezekből itt nincs hiány. Kádár Edit Hiába a jó ötlet, ha nincs gép Újoncként a százak klubjában Az elmúlt napokban tette közzé a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Figyelő című gazdaságpolitikai hetilap azt a jelentést, amelyben hazánk legnagyobb termelési értéket előállító, illetve leg­jövedelmezőbb vagy legnagyobb exportot teljesítő vállalatait rangso­rolta. A „százak klubjaként” is emlegetett élcsapatban örvendetesen jó néhány Pest megyei cég neve, adata szerepel: így többek között a Pest Megyei Műanyagipari Vállalaté. A solymári központú ipar- vállalat — ha csupán a százas élcsapat, 88. helyén foglal helyet — jelentősét lépett előre, hiszen az előző évi rangsorban még nem szerepeit. Igaz, azóta nagyot fordult a világ a Pemü körül — az utóbbi időben órási üzleti le­hetőségek adódtak számukra. Partnereik között tarthatják ma már számon a nemzet­közi piacon jól ismert Puma céget, amellyel sportcipők gyártására kötöttek együttmű­ködési szerződést, s ugyancsak partnereik között szerepel az NSZK-beli Tévés cég is, amelynek megrendelésére a Volkswagen Jettákhoz gyárta­nak tetőléceket. A vállalat sportkormányai szintén nyu­gatnémet piacon találtak ve­vőre. Ami pedig a legutóbbi na­pokat illeti: hamarosan talán pecsét kerül azokra az ira­tokra, amelyek egy svéd cég vegyesvállalati együttműkö­déséről szólnak — természete­sen a Pemü-vel karöltve. Ez lesz a harmadik közös vál­lalkozása a solymáriaknak ar­ra, hogy nyugati tőkével állít­sanak elő keresett, jó minő­ségű termékeket. Elsőnek az amerikai vegyesvállalatukat hozták létre 1984-ben, s e szö­vetkezés keretében poliamid alapanyagokat gyártanak, majd egy év múltán megala­kították Kemipur néven a poliuretán alapanyagok elő­állítására hivatott magyar— NSZK vegyesvállalatot. Elhagyják a korszerűtlent A legújabb, a Gambó kere­tein belül vesedializátorokat gyártanak majd — terveik szerint talán már az idén. A megújulásra való törek­vés azonban nem csak a vál­lalatalapítási szándékban mu­tatkozik meg. Emellett a ter­mékszerkezet korszerűsítése, bővítése is hosszú ideje jel­lemzője a Pemü-nek. Más­képp aligha érték volna el, hogy az 1959-ben létrehozott, s kezdetben csupán játékgyár­tással foglalkozó ktsz-ből mára 4 milliárdos termelési értéket előállító, s hazánk egyik legnagyobb műanyag­feldolgozó vállalatáyá fejlőd­jenek. Mostanában sokan véleked­nek akképp, hogy a súlyos gaz­dasági gondok közepette ele­gendő, ha talpon marad egy- egy cég, s tartja azt a szin­tet, amelyet az elmúlt évek­ben elért, hisz’ nincs pénz a továbblépéshez. Állandó szint: egy százalék A Pemü-ben azonban er­ről a kérdésről másképp vé­lekednek. Hosszú idő óta tart­ják az elért szintet: minden évben a termelési érték egy százalékát fordítják fejlesztés­re. Mondhatnánk, kevés. De — éppen a százak klubjának ada­tai mutatják — idén 40 mil­lió jut a korszerűsítésre, fej­lesztésre. Igaz — lévén, hogy a Pe­mü-ben olyan termékeket, alapanyagokat állítanak elő, amelyek a vegyipar rohamos fejlődése révén hamar vál­hatnak korszerűtlenné —, ez a pénz a vállalat nagyszabású terveihez képest valóban szű­kösnek bizonyulhatna, ha ... Ha nem élnének például az­zal a lehetőséggel, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság kínál számukra. Sokéves kapcsolatuk nyomán évente 4—5 olyan témával foglalkoznak a vállalatnál, amelyet — népgazdasági hasz­na miatt — az OMFB támo­gat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy ma már nem vissza nem téríten­dő hozzájárulással, hanem csak hitelekkel, amelyek viszont kedvező lehetőségeket terem­tenek a Pemü-nek. így, az OMFB segítségével fogott hozzá egyik legújabb fejlesztéséhez a vállalat: sa­ját technológiájukkal állítják elő a jövőben azokat a nagy vastagságú polipropilén lerne» zeket, amelyeket ez idáig csu- pán tőkés importból tudott be» szerezni az ország. Hollósi Ernő, a vállalat fej­lesztési főmérnöke nem kis büszkeséggel mondja, az el­múlt 10 év során nem volt egyetlen olyan pályázatuk sem, amelyet az OMFB ne támo­gatott volna. Pillanatnyilag nyolc téma vár végleges bí­rálatra — a tapasztalatok sze­rint valószínűleg nem hiába. Ahhoz azonban, hogy a gyor­san változó piacon a jövőben is állják a versenyt, még en­nél is több kell. Nem arról van ugyan szó, hogy a Pe­mü csillapíthatatlan étvágy- gyal falja a milliókat, hanem arról, hogy hiába a jó ötlet, az elérni kívánt cél támoga­tása, ha nincs hozzá korsze­rű technika. Rövidesen profiltisztítás Ezért a vállalat a közel­múltban 9,1 millió dolláros vi­lágbanki hitelből szerezte ba a távlati célok eléréséhez szükséges gépeket. S hogy mik ezek a célok, elképzelé­sek? Profiltisztítással 21 ezer termékük közül hamarosan megszüntetik azok gyártását, amelyek nem vagy csak kis­mértékben hoznak hasznot, a a jövőben elsősorban import­helyettesítő alapanyagokat, s néhány igen korszerű kész­terméket gyártanak majd. Ha mindez valóra válik, mondja Hollósi Ernő, hama­rosan a. százak klubjában már a középmezőnyhöz tartozhat a vállalat. Fató Zsuzsa Az ipar első félévi teljesítménye Növekvő tőkés export Az Ipari Minisztérium fel­ügyelete alá tartozó hét iparág ezernél is több vállalata és szövetkezete 1988 első félévé­ben, igaz meglehetősen nagy hullámzással, változatlan áron számolva 1,2 százalékkal nö­Harmatcseppek TE CSAK TUDOD Nem kellett volna különösebben készülnie. Hetek, hónapok óta ott zajlott le minden az orra előtt. Ha akarja, sem tudta volna be- . hunyni a szemét. Mégis, felment a beruházási főosztályra. Hét adatot kért. Néztek rá, érez­te, legszívesebben elküldenék oda, de mégis­csak ... Mégiscsak a párt-végrehajtóbizott­ság tagja. Kényszeredetten; két nap eltelté­vel, megkapott öt adatot. A válasz nélkül maradt kettőre azt mondták, nem tudják. Ök nem figyelik az ilyesmit. Hát akkor ki a fészkes fene figyeli? Ezzel kezdte a felszólalását az ülésen. Miért nem fontos nekik, a beruházóknak az, milyen normaidőkkel dolgozik a kivitelező? Bármit kifizetnek neki? Azt is, aminek há­romszor annyi a normaideje, mint amennyit náluk a karbantartóknak nagyjavításkor ad­nak?! És' a másik dolog. Miért nincsen anyag­elszámoltatás? A műszaki ellenőrnek nem tűnik fel, mi hever szerteszét, megy po­csékba, hordja haza, aki akarja?! Valahol ennek is ott kell lennie a számlákban, mond­ta. Miközben itt áll az előterjesztésben — és rábökött a papírra —, hogy az eredetileg ter­vezett költségeknek legalább ötven százalék­kal lesz kövérebb c. vége. Mert az áremelke­dések, az általános forgalmi adó ... Ezer ok, ugye, de hol van a pocsékolás, a tetszés sze­rint megszabott normaidő következménye eb­ben az ötven százalékban?! Dühös volt. Igen. Hetek, hónapok óta dör­gölik a többiek az orra alá, látod Tibi, így megy ez, beszélhettek ti bármit a pártban, a valóságban így fest ez. A szöveg meg a való­ság. A kivitelező emberei a szemébe nevet­tek. Nocsak, maga lett itt az igazgató? Nin­csen más munkája? Ilyen, foghegyről oda­vetett válaszokat kapott, ha bármit szóvá tett. Beszélt a szerelésvezetővel. Az bóloga­tott. Igaz, igaz. Csak éppen... és széttárta a két karját. Húsz embert azonnal, de azon­nal felvenne. Például. Azután, és megint csak például, olyanokkal dolgozik, akik két hóna­pot itt vannak, hármat egy géemkában, egyet lógnak, azután belépnek egy kisszövetkezet­hez, majd onnét vissza az állami iparba. Ak­kor tehát? Egyre gyakrabban érezte úgy, ezzel az egész franccal nem kellene törődnie. Van itt műszaki vezérhelyettes, főmérnök, beruházá­si főosztály osztály- és csoportvezetőkkel, ügyintézőkkel és akkor ő ... Nem bolond? Az. Mégsem tudja lenyelni. Valahogy kijött belőle ez az egész a páftvébé ülésen. Látta, nem nagyon tetszik, amit mond. Érdekli? Nem érdekli, őt nem váltja le senki az öreg WM-padrót. Ha neki kell fél óra, hogy va­laminek utána nézzen, akkor azt az időt jó kis hajtással csinálja meg. Neki fillérre any- nyit fizetnek, amennyit lead a gépről. S ak­kor ott, az orra előtt... Irigyli azokat a macskajancsikat? Akik az ö pénzének a két­szeresét viszik haza szinte a semmiért? Ha másként nem jutunk ötről hatra, akkor meg kellene keresni a fővállalkozó pártbi­zottságát, javasolta. Amire Bérezés, a mű­szaki vezérhelyettes elhúzta a száját, s jó hangosan közbevetette, te csak tudod, Deme. elvtárs, mi a megoldás... Érezte a fölényt a szavakban, a lesajnálást, legszívesebben mon­dott volna valami gorombát, de annál ő öre­gebb róka, hogy ilyen utcába belemenjen. Várta, valaki csak reagál Bérezésnek erre a megjegyzésére. Senki. Na, mindegy. Ha nem, akkor nem. Igyekezett könnyedén venni a dolgot. Érezte azonban, ez a te csak tudod csúnya sebet ütött rajta. Tizenhat éve van itt a gyárban, de ilyet még nem mondtak ne­ki hivatalos helyen. Ügy látszik, ennek is eljött az ideje. Fogja be tehát a száját? És akkor hogyan nézne a többiek szemébe, amikor jönnek hozzá: te Tibi, dörgöld már az orruk alá ... ”7 Mészáros Ottó velte termelését, amely összes­ségében 570 milliárd forint ér­téket tett ki. A növekvő ter­melés nem járt több energia- fogyasztással, sőt az energia­felhasználás 5 százalékkal csökkent, de ezen belül a vil- lamosenergia-fogyasztás csak egy százalékkal mérséklődött. Ami az ipari termékek ér­tékesítését illeti: a belföldi szállítások a vártnál néhány százalékkal alacsonyabbak voltak, ennek oka elsősorban a múlt év végi erőteljes la­kossági felvásárlás, továbbá az export fokozása. A szocialista országokba a tavalyi első fél­évinél két százalékkal keve­sebbet exportáltak az ipari üzemek, összesen mintegy há- rommilliárd rubelért. Konver­tibilis elszámolású exportját minden iparág növelte, összes­ségében 23 százalékkal, így a félévi kivitel elérte az 1,6 mil­liárd dollárt. A behozatal er­ről a piacról mérséklődött, s ez nem kevés gondot jelen­tett és jelent most is feldolgo­zó ipari üzemeknek. Végül ij az ipar külkereskedelmi for­galmának passzívuma 360 mil­lió dollárral, mintegy 45—50 millió dollárra csökkent. Az egyes iparágak közül az alu­míniumipar és a vaskohászat, a szerves és szervetlen vegy­ipar, a műanyag- és vegyiszál- gyártás, valamint a villamos­gépeket gyártó üzemek növel­ték az átlagosnál erőteljesebb ütemben nyugati exportjukat, míg — bár termelésüket bőví­tették — az átlag alatt érté­kesítettek konvertibilis valu­táért a különböző feldolgozó ágazatok, mint például a mű­szergyártás, a híradástechnikai ipar, a papír- és a bútoripar, valamint a textilruházati ipar. Az iparban a dolgozók lét­száma január óta mintegy 30 ezerrel, 3,4 százalékkal csök­kent.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom