Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

Szép csomagolásban A Rákos Mezeje Tsz könyvcsomagoló részlegében elsősorban exportra állítják össze a pakkokat a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat megbízásából. Naponta másfél száz csomagot készít Baran Gyuláné — képünkön (Aszódi László Antal felvétele) Szakmai oktatás, képzés A Monori Állami Gazdaság­ban évről évre nagy gondot fordítanak dolgozóik tervsze­rű képzésére, továbbképzésére. A szakmai továbbképzések többségében a MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézetében. valamint a Mezőgazdasági Vgyvitelszervezési Intézetben zajlanak. Tavaly hetvenöt- ál­lami gazdaságbeli vett részt a különböző tanfolyamokon. Ugyancsak tanulniuk kellett az új adórendszert, elsősorban az ezzel foglalkozó pénzügyi munkatársakra rótt nagy fel­adatot az ezzel kapcsolatos is­meretek megszerzése, illetve begyakorlása. A képesítést nyújtó tanfo­lyamon részt vevőkkel szerző­dést kötöttek. Csaknem egy­millió forintot költöttek az oktatásra és továbbképzésre a Monori Állami Gazdaság­ban. Szervomechanika Félév után Nehéz félévet tudhat maga mögött a Monori Szervome­chanika Kisszövetkezet kol­lektívája. Amint Bokros Ká- rolytól, a kisszövetkezet elnö­kétől megtudtuk, hagyományos termékeikkel a tavalyi terme­lői árakhoz képest 92 százalé­kos indexszel visszaszámítva szinte minimális nyereséget tudnak csak produkálni. Egyes termékeiket pedig jelentős veszteséggel tudták csak elő­állítani, ezért április 1-jétöl visszatértek a korábbi 100 százalékos termelői ár alkal­mazására. E fontos lépés meg­tételére szükség volt, mert a kisszövetkezet könnyen vesz­teségessé válhatott volna rö­vid időn belül. Idei kapacitá­sukat 80 százalékban lekötöt­ték, várják a további megren­deléseket. Bár félévkor nem készítettek mérleget, számítá­saik szerint annyi nyereséget kigazdálkodtak, amennyit be kell fizetniük a vállalkozói adóba. Továbbra is gondot jelent, hogy a vásárló partnerek nem tudják határidőre kifizetni a monoriaktól vásárolt termékek árát. Munkaerőgondjaik nin­csenek, nem terveznek sem létszámbővítést, sem leépítést. Jelentős összeget emészt fel a gázbekötés, amelyhez a Jav­szer a közelmúltban fogott hozzá, s amelyet a fűtési sze­zon kezdetéig befejeznek. A Szervomechanika saját erőből oldja meg a gáz bevezetését. —ér Kulturális ajánlatok Ecseren hétfőn 18 órakor filmvetítés a művelődési ház­ban. Gombán az autós kertmozi­ban 21 óra 30-kor A kicsi ko­Kellemetlen sarok A makacsság visszahúz A honi vendéglátóipar ^ válságáról beszélnek úton-útfélen. Hogy jogos-e az aggodalom, azt nem az én feladatom eldönteni. Mindenesetre az utóbbi évek tendenciái azt mutat­ják, hogy valami nincs rendjén ebben az egykori húzóágazatban. A köjál monori kiren­deltségének munkatársai meg tudnak mondani, hogy milyen sok kérelemmel 'kellett foglalkozniuk az utóbbi néhány esztendőben. Mégpedig a sok magánven­déglő — ne féljünk kimon­dani, kocsma — engedé­lyeztetése adott munkát az egészségöröknek. Soha nem látott ütemben, szinte gom­ba módra szaporodtak az italboltok az utóbbi évek­ben a vonzáskörzetben is. A vállalkozók eleinte fűt- fát ígértek, mielőtt megnyi­tották egységüket, aztán a sűrű vendégjárás után szép lassan kocsmává süllyedtek ezek az egységek. Tisztelet a kivételeknek. Mert sze­rencsére ilyenek is van­nak, de egyre kevesebben. Hovatovább oda jutunk, hogy a vendéglátóegysé­gekben már csak szeszes italt árusítanak. Szendvi­cset már csak itt-ott lehet felfedezni a pultokon, az üdítőital választéka is egy­re szűkül, sörből és külön­böző röviditalokból viszont nagyon széles a skála. Azt mondják a köjálnál, szinte nincs olyan nap, hogy ne érdeklődne valaki magán- italbolt-nyitás ügyében. A kedvezőtlen folyamat tehát nem fejeződött be. Ám tév­hitbe esnénk, ha csak eze­ket az egységeket kritizál­nánk. Üj divat van kiala­kulóban a szerződéses vál­lalkozók körében. Egyszer­re két-három egységet vesznek bérbe — mondván, csak így lehet kompenzálni az egyik veszteségét. Tudok olyan szerződéses vállalko­zóról, aki egymaga három egységet felügyel. Akad közöttük, amely meleg­konyhás egység, de a „fő­nök” azelőtt sohasem dol­gozott ilyen üzletben, mégis — úgymond — vállalta a rizikót. Ezeken a helyeken azután olyanok a higiénés feltételek, amilyenek. De őket nem idegesíti különö­sebben a pár száz forintos bírság, amelyet esetenként kirónak rájuk. Az állami vendéglátó- ipari vállalatok vállára sem nehezedik már olyan teher, amióta üzleteik zöme szer­ződéses üzemeltetésű. Nem is törődnek velük annyit, mint korábban. Erre a leg­jobb példa a monori Vigadó étterem esete. A korábbi vállalkozó kérése süket fü­lekre talált, nem csökken­tették átalánydíját, ezért továbbállt. Sokáig zárva volt az egység, mert nem akadt újabb vállalkozó. Gyomráról, a Halászkert étteremből hordták napon­ta az ebédet a közétkezők­nek, de ez nem lehetett végső megoldás. Azután új­ból kinyitott a Vigadó. Ve­zetője nem sokat törődött az előírásokkal. Azzal pél­dául, hogy a konyhai dol­gozóknak, felszolgálóknak legyen egészségügyi köny­vecskéjük. Csak neki volt. Először figyelmeztették öt az illetékesek, majd jött az első bírság. Kis idő eltel­tével újabb bírság, majd még egy. — Úgyse fizetem ki, akárhányszor megbün­tetnek — mőndta, s ezt na­gyon komolyan gondolta. Már-már a vállalat hírne­vét veszélyeztette, amikor végre megváltak tőle, nem engedték tovább dolgozni az egységben. Az önfejű­ség, makacsság ebben az esetben sem vezethetett eredményre. Mert mégis­csak furcsa, hogy ott, ahol naponta két-háromszáz emberre főznek, a szaká­csoknak nincsenek egész­ségügyi könyvei. Ez a leg­minimálisabb követelmény egy melegkonyhás üzlet­ben. Mert ki a felelős, ha véletlenül ételfertőzés tör­ténik? Mondhatnák erre, hogy az üzletvezető. Ö is. Meg a köjál, amely nem tudott érvényt szerezni a rendelkezések, rendeletek betartásának. IJosszasan lehetne so- rolni a vendéglátásban eluralkodott anomáliákat. Lehetne arról beszélni, hogy egyesek meglovagolva a konjunktúrát, belevág­nak olyan üzletekbe, ame­lyek meghaladják képessé­geiket, erejüket. Fájdalom, de ennek levét nem ők, ha­nem az üzletükbe betérő vendégek isszák meg min­den esetben. G. J. esi Monte-Carlóba megy (szí­nes, szinkronizált amerikai filmvígjáték). Gyomron a művelődési ház­ban filmvetítés 17.30-kor Ha­lálos tavasz (magyar film, fő­szereplők: Karády Katalin, Jávor Pál), a Strand kertmozi­ban 21 óra 15-kor A kicsi ko­csi Monte-Carlóba megy. Monoron a művelődési köz­pontban 9-től 18 óráig gyer- mekrajz-kiállítás a galériá­ban. A moziban hétfőn 18 és 20 órakor A birodalom visszavág (színes, szinkronizált amerikai sci-íi). Az autós kertmoziban a Vo­lán-telepen 21 óra 30-kor Az ördög jobb és bal keze (szí­nes, szinkronizált olasz film­vígjáték, főszereplők: Búd Spencer és Terence Hill). Nyáregyházán a tanácste­remben reggel 8-tól 18 óráig Kaszner Margit festőművész kiállítása. Sülysápon 18 órakor a mű­velődési házban a nyugdíjas­klub foglalkozása és kondicio­náló torna. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM 1988. JÚLIUS 25., HÉTFŐ Szomszédok közös vízgondjai (Sl.) A lakosság támogatását kérve Szombati lapszámunkban üllő és Gyömrő közös víz­gondjairól írtunk. A kánikulái napokon Üllőn hörögtek csupán a csapok. Gyömrő egyes területein még a hör- gésre sem voltak hajlandók. Koordinációs értekezlet próbálta összefoglalni a bajokat, s elejét venni az újab­baknak. Csakhogy mindkét tanács — annak ellenére, hogy megállapodásban rögzítette a teendőket, s el is fo­gadta azokat — máshol látja a bajok gyökerét, s másutt keresi a hosszabb távra szóló megoldás lehetőségét is. Rossz adottságok Erdei Gábor üllői tanácsel­nök: — Az előidézett vízhiány — miután ez egyértelműen bizo­nyítást nyert — az üzemelte­tést végző személyi mulasztá­sából adódott, Üllő nem kapta meg a kitermelt viz negyven százalékát. Az egyeztető tár­gyaláson statisztikai adatokkal akarták bizonyítani: a víz­hiány oka az volt, a lakosság locsolásra használta á vizet. Én a közvéleményre bízom annak megállapítását, hogy amikor Üllőn a víznyomás a nullával egyenlő, tud-e locsol­ni bárki. Ha tud, jöjjön és lo­csoljon, és kifizetem helyette a bírságot! — Nem értem pontosan, hogyan gondolja ezt Erdei elv­társ — mondja Brünner Jó­zsef. a PVCSV vecsési üzem- mérnökségének helyettes ve­zetője. — Talán arra céloz, hogy a gyömrői üzemházban olykor szűkítünk, mert nem egyszerűen úgy megy a dolog, hogy a negyvenszázaléknyi vizet átnyomjuk, ha kell, ha nem! Ha például egy normális nap van, 2280 köbméter vizet adott ki Gyömrő. ebből Üllő 760 köbmétert vett át, mert ennyi volt a lakossági igény, ennyire volt szükségük. Egyébként nekünk is az a vé­leményünk, hogy a vízhiányt egyértelműen a pazarlás, a lo­csolás idézi elő. Amikor az a kis eső esett — már a koordi­nációs értekezlet napján is — azonnal normalizálódott a helyzet! A négy darab 500 köbméteres tározómedence tö­kéletesen elegendő vizet bizto­sít. A gyömrői Erzsébet-tele- pen más a helyzet, ott a geo­lógiai adottságok nehezítik a vízellátást, magasan fekszik a terület. Arra gondoltunk, lét­re kell hoznunk egy másik nyomásövezetet, esetleg egy kerülő vezetékkel és nyomás­fokozással segítünk. Addig is, amíg ez eldöntésre kerül, s közben esetleg belépne újabb kritikus kánikulai időszak, lajtkocsikkal biztosítjuk a vi­zet a telepen. Saját zsebén Erdei Gábor tanácselnök: — A statisztikai adatok bi­zonyító jellegét én fenntartás­sal fogadom. A „van víz, csak be kell osztani” papíron talán úgy van, az elmúlt időszak azonban egyértelműen bebi­zonyította, hogy adminisztra­tív intézkedésekkel nem lehet úrrá lenni a gondokon. Azzal, hogy a kritikus időszakokban a lakosságot büntetjük a víz- fogyasztás nem ellátás céljá­ra szolgáló felhasználásáért, csak annyiban értek egyet, hogy az adott időpontban ez feltétlenül szükséges, a bírsá­golásból és szankcióból azon­ban víz még sohasem lett. Van megoldás. Az, hogy miután a Gyömrő—Üllő Vízműtársulat működését befejezte, a vízmü­vet átadta üzemelésre a PVCSV-nek, megmaradt közel 8 millió forint beruházási pénzeszköz. Ebből az összegből a két község bővíthetné víz­bázisát. Ehhez a PVCSV is hajlandó hozzátenni fejlesztési alapját, s közelebb kerülnénk a megoldáshoz. Levelesládánkból Nem lehet belenyugodni Az MSZMP Pest Megyei Bizottsága levelét olvastam a Pest Megyei Hírlap július 16-i számában, mely arra hív­ja fel a párttagokat (így en­gem is), hogy a hanyagság, a pazarlás, a munkaerkölcs fo­gyatékosságai, szervezési és irányítási hibák rontják a köz­hangulatot, sértik a tisztessé­ges, dolgozó állampolgárok önérzetét — tegyük szóvá és. tárjuk a nyilvánosság elé eze­ket a hibákat, jelenségeket, rossz beidegződéseket. Köve­teljük meg velük szemben a gyors, határozott fellépést. Ez adott biztatást arra, hogy ily módon forduljak az illetéke­sekhez: hallgassák meg egy közösség, s egyének problémá­ját, s mielőbb orvosolják. Monor község városiasodik, s ez nagy erőfeszítést jelent a tanácsnak, de az állampol­gároknak is. Jó érzés, ha va­lami eredményt tudhatunk magunkénak, de egészen más a helyzet, ha a lakosságot nem a megelégedés, inkább az el­keseredés, a becsapottság ér­zése tölti el. Ez utóbbi éppen most a gáz II. ütemének épí­tésénél, a Kossuth Lajos és a Munkásőr utca egy szakaszá­nál tapasztalható. Mint a kör­zet tanácstagja már hónapok óta személyesen viszem a gondokat a monori tanácsi ve­zetéshez, de a megoldás egy­re várat magára. Ügy érzem minden türelemnek van ha­tára, főleg, ha a választóim által kapott megbízatásnak nem tudok eleget tenni és ez nem is az én mulasztásom. Csak a lényeget kiemelve: a gázvezeték tervezésénél nem vették figyelembe, hogy a nyomvonal Munikásőr úti sza­kasza mintegy húsz méterrel a Liliom utca sarka előtt megáll, éppen egy nagy for­galmú bolt előtt. Akinek ut­cájában vezettek már gázt, az pontosan tudja, milyen közle­kedési problémákkal jár ez több hónapon keresztül. Hát még, ha az útbontás a követ­kező évben is megismétlődik — mivel továbbmegy a gáz — a lakók, áruszállítók, bol­ti dolgozók nem kis bosszú­ságára. Egy július 16-i tanácsi szóbeli tájékoztatás szerint úgy néz ki, mégis figyelembe vették és elfogadták a közér­dekű kérést: a vezeték meg­hosszabbításához megérkezett az elvi jóváhagyás. Most már csak a munkára kell vár­nunk ... A másik gond, hogy az ille­tékesek nem minden gázbekö­tést igénylőnél tesznek eleget annak a megállapodásnak, amit a jelentkezési lapon a tanács úgy rögzített, hogy „Kérem, hogy részemre a csatlakozóvezetéket az ingat­lanon belüli első elzáró sze­relvényig a gerincvezeték épí­tésével egy időben építtessék meg”. Ennek ellenére több házingatlannál a csapot az utcán kívül helyezik el. hol­ott mindannyian 32 ezer fo­rintot fizettünk be és házon belül akarunk vigyázni a nagy értékű alkatrészre. Az egyéni tiltakozások eredményeképp itt-ott történtek változások. A Munkásőr utca 11. szám alatt például két méteren belül ab­lak lett volna, ami a belső tervezésnél nem szabályos, de ugyanezt nem vették figye­lembe a 28-as számnál, pedig a csaptól 80 centiméterre ott van a bolt kirakata. A terve­zéstől eltérő bevezetést kér­tek volna a 17. és 19-es számú házban, de elutasították őket azzal: ha nem tetszik, ne kös­senek rá a gázra. A lakók vissza is léptek. A 15-ös számnál is volt hasonló igény — azt tudták teljesíteni. A 9-es számnál az elzáró csapot a már lebontásra megérett öreg ház falára tették, holott nagy terület van mellette, mint szabad kert. Némely háznál — állítólag kérés nélkül — azonnal úgy döntöttek, hogy a kerítés mögé kerül a csap. mert ezek úgymond előkertes házak. Máshol viszont hiába előkertes a ház, mégis csak az utcán lehet a csap, mert így van tervezve... Ha így igaz, akkor a tanács milyen felelősséggel íratta alá velünk, hogy ingatlanon belül lesz a csap? Ezekbe a dolgokba nem le­het belenyugodni. Ha annak idején engem, mint a gáz­igénylők közös képviselőjét bevontak volna a munkába, talán e levélnek nem kellett volna megíródnia. Most már csak azt kérhetjük: kifogások helyett vizsgálják felül a dol­got, tegyék jóvá a hibákat, igazságosan döntsenek. Csuka Róbertné Monor Brünner József, a PVCSV helyettes vezetője: — A két község testületének kell eldöntenie, mit akar. A mi vállalatunk valóban fel­ajánlotta ezt a segítséget, bár lényegében az áj kút csak ar­ra a két nyári hónapra szol­gálna, egyébként nincs rájuk szükség, hiszen máskor, mint említettem, elegendő a víz. S. egy új kút 10—12 millió fo­rint ... Gulyás László, a Gyömrői Tanács vb-titkára: — Mi valóban nem szeret­nénk új kutat, a meglevők ho­zama elegendő. Évek óta azon igyekszünk, hogy tudatosítsuk a lakosságon: az ivóvizet ne használja locsolásra. Gyomron az elmúlt héten, azokban a kritikus napokban is négy la­kót kapott azon az ellenőrzés, hogy vidáman öntözte a kert­jét, miközben mások mosa­kodni sem tudtak, ötezer fo­rintig róható ki rájuk pénz­bírság. Meggyőződésem, hogy ennek van visszatartó ereje. A végső megoldás pedig az lesz, hogy ha bizonyos fejkvóta utáni emelt fogyasztás meg­emelt vízdíját az állampolgár a saját zsebén érzi meg. Erdei Gábor: — Természetesen mindent meg kell tennünk annak ér­dekében, hogy meglevő víz­készletünket a kritikus idő­pontban a legtakarékosabban használjuk fel. A végső meg­oldás azonban az, hogy fog­junk össze, Gyömrő és Üllő párt- és állami vezetői, a két község lakossága, és közösen oldjuk meg a feladatainkat, beszéljük meg a lakossággal, s kérjük segítségüket a gon­dok megoldásában. Mi a megoldás ? ... alighanem valóban ez a végső megoldás. Mert bár az elkövetkezendő legközelebbi kánikulára az átmeneti segít­ség — közös megegyezés alapján — már a koordinációs értekezleten megfogalmazódott (csökkentett víznyomás a sza­kaszos üzemeltetés helyett a pazarlás kölcsönös ellenőrzé­se, lajtkocsik az Erzsébet-te- lepre), vízügyben is előre kell nézni. S kellően megtá­mogatott érvek birtokában a lakosság tudni fogja, hogy mi mellett döntsön. Koblencz Zsuzsa (Vége) Pillanatok Kellemesen ringatóztat ben­nünket az autóbusz. Már-már \álomra hajtanánk a fejünket, amikor hirtelen kisgyereksí­rásra leszünk figyelmesek a hátsó traktusban. De csak pár másodpercig, mert hamar ab­bamarad a bömbölés. Odanézünk. Az édesanya ere­deti módon vetett véget a lár­mának. Szoptatja a kisgyerme­két ... Nagykövet Hallgatom a reggeli csúcsot a Petőfi rádióban. Ördög Csilla szerkesztő telefonon be­szél ifj. Pleszkán Frigyessel, a Monorról elszármazott dzsesszmuzsikussal, aki ezúttal Norvégiában él, az Atlanti­óceán közelében egy ottani kisváros klubjában zongorázik esténként. Nagy hévvel beszél arról, hogy milyen élénk dzsesszélet folyik a fjordok országában, minden városban számtalan ilyen közösség mű­ködik. Jóleső érzés volt hallani Fri- cit az éter hullámain ke­resztül is. A magyar dzsessz utazó nagykövete ő. ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom