Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
1988. JŰLIUS 25., HÉTFŐ &£hion 3 Hat évtized az erdei telepen A pusztaötös nem fantázia Pihenőben, kettesben (Vimola Károly felvételei) A kendőlopás jó néhány évtizeddel ezelőtt is kedvelt játék volt a pusztában nyereg és a kengyel mesterei, mint inkább a fakanál forgatásában értek el sikereket. A csikósok legkedveltebb eledele, a „gulás” ugyan csak az étlapokra került fel, de a magyaros jelleget megőrző halászlé- és birkapörköltfőző verseny így is nagy népszerűségnek örvendett. Csakúgy, mint a színvonalas betétműsorként szereplő néptánc- és népzene-bemutató, a hőlégballonozás, a sportrepülőgép-bemutató, valamint az ugyancsak a kereskedők ék kézművesek fantáziáját megmozgató kirakodóvásár. Aki pedig úgy érezte, hogy nem nyert az üzleteken, s valamiféle emlékkel szeretett volna távozni a kiskunsági lovasnapokról, az még mindig reménykedhetett a tombolában. Az utolsó nap csúcspontja ugyanis sokak számára a pünkösdi király választásán kívül a sorsolás volt. A díjaknak se szeri, se száma, ám mind közül a legértékesebb egy aranyos kiscsikó és egy racka juh volt. S bár nagyon sok külhoni, illetve fővárosi vendég is ott volt a rendezvényen, remélhetően vidéki néző lett a díjak tulajdonosa. Máskülönben a tavalyi eset megismétlődne, s a Kiskunsági Állami Gazdaságnak még több hónapon keresztül tartania kellene a négylábú szuvenírt, merthogy a nyertes — gondol- nivalóan az elhelyezési problémával számolva — nem jelentkezett az ajándékért. Persze, nemcsak e téren lenne jó a változás a rendezőknek. Az utóbbi években ép- penhogy nullára „kihozott” lovasnapokon — úgy tűnik — idén kis nyereséggel is számolhat a gazdaság. Ez persze nemcsak a színvonalas rendezésnek és a példamutató ösz- szefogásnak köszönhető, hanem azoknak a támogatóknak — például a Pestvidéki Gépgyárnak —, akik forintjaikkal hozzájárultak a zökkenőmentes lebonyolításhoz. Bánsági György (Folytatás az 1. oldalról.) A Gödről átkelő Lepence nevű kishajó alig győzte a forgalmat. Szigetmonostorra mindkét irányból érkeztek az emberek. Jöttek a Göd alsói állomástól, sokan keltek át a szentendrei oldal felől. Éppúgy, mint hat évtizeddel ezelőtt, amikor először vertek itt sátrat az egykori magángazdától vagy 20 holdnyi területet bérlő természetbarátok. Élő hagyományok Ez már a régi sátrak fejlettebb változata volt — mutatja a telep munkásmozgalmi múzeumában Vámos János, az egyesület klubbizottságának vezetője Pihenés, napfürdő, emlékezés. Jellegzetes kép a telep házai között (Csécsei Zoltán felvételei) A hitelek a termeléstől vonják el a pénzt Jóval kevesebb megtakarítás Jelenleg a lakosságnak nyújtott hitelek ösz- szege meghaladja a betétállományt, s a kialakult egyensúlyhiány azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a lakossági hiteligény finanszírozására a termelésből kell kivonni a pénzt. Ezért került sor a napokban a lakosság részére nyújtott bankkölcsönök, áruvásárlási és egyéb hitelek kamatainak emelésére. Kalocsay Tamás, az OTP ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmondotta: az első félévben a lakosság megtakarításai a korábbiakhoz képest lényegesen lassabban nőttek, az elhelyezett betétek állománya az első hat hónapban csupán 1,4 milliárd forinttal bővült. A múlt esztendő első félévében ez a növekmény elérte a 10,1 milliárd forintot. Ugyanakkor a hitelállomány 9,2 milliárd forinttal növekedett az első félévben. A megtakarítások csökkenése részben azzal magyarázható, hogy az idén jelentősen megdrágult az életvitel, a lakosság kevesebb pénzt tud tartalékolni. A nagy megtakarításra képes rétegeket érzékenyen érintette a személyi jövedelemadó bevezetése. Az adó következtében jövedelmeik számottevően csökkentek. Emellett a lakosság a korábbinál több készpénzt tart otthon. Mivel a múlt esztendőben és az idén is bizonyos mértékben romlott az ellátás, megnőtt a hiánycikkek száma, így ez a készpénz részben az esetleg fellelhető cikkek megvásárlására szolgál. Problémát okoz az is, hogy a betétállomány nettó átlagkamata 10,1 százalék, ami meghaladja a hitelállományt. A hitelállomány nettó kamata a 4 százalékot sem éri el. A különbséget az állami költségvetésnek kell a pénzintézet részére megtéríteni. Az OTP által folyósított hiteleknek ugyanis több mint 82 százaléka olyan kedvezményes — 0-3,5 százalékos — kamatozású kölcsön, amelyeket lakások építésére, vásárlására, felújítására folyósítottak. A kamatemelés viszont csak a hitelállomány 18 százalékát kitevő kölcsönöket érinti. Az építkezők, a mezőgazdasági termelők, a kisiparosok a jelenlegi helyzetben a magasabb kamatot is megfizetik, hogy pénzhez juthassanak. Ezért az OTP szakemberei azzal számolnak, hogy az idén kialakult tendencia lényegesen nem fog megváltozni, a hiteligény továbbra is meghaladja a betétnövekedést. Így a többlethitelek egy részének finanszírozása egyre nagyobb gondot okoz az OTP számára. Már jelenleg is rákényszerül a pénzintézet arra, hogy a Magyar Nemzeti Banktól refinanszírozási hitelt vegyen igénybe. Ez pedig azt jelentheti, hogy a termelés számára kevesebb erőforrás marad. (Folytatás az 1. oldalról.) teken bevetett színes programok tudták csak feledtetni, ekkor is az első napihoz hasonló versengésekkel varázsoltak izgalmat a rendezők a nézők bágyadt soraiba. S hogy a kicsik szórakoztatásáért se kelljen a szomszédba vándorolni, a Budapesti Honvéd által rendezett lovasversenyek közé pásztorkutya-bemutatót és a kontinensen a korábbi években nagy népszerűségnek örven ő lovas focit is beiktattak. Azoknak a gyerekeknek, akiknek ezek a nem mindennapi érdekességek sem tudták lekötni a figyelmét, egy kis fedett részen lehetőséget adtak arra, hogy az amúgy nagyon harapós és rúgásra igencsak hajlamos pónilova- kat meglovagolják. A kis állatok szinte érezték, hogy aprócska nyergükben igencsak piciny emberpalánták ülnek, s eddigi vadságukat félretéve, a rekkenő hőséggel dacolva, békésen ballagtak a jövő lovasbajnokaival. Az ugyan előfordulhatott, hogy néhány csemete megunta a poroszkálást, ám szüleikkel a gyorsabb haladás reményében ők is felszállhattak valamelyik lovas kocsira, hogy bebarangolják a véget nem érő síkság egy részét. A pusztai romantika teljességéhez persze még jó néhány kellék nélkülözhetetlen. Annál kevésbé kedvezett a már sokat szidott időjárás a póni és egyes fogatok maraton- hajtásának. A jó erőben lévő lovak ugyan megszokták a hajtást, de a hosszú verseny céljában bizony némelyik négylábú képe meglehetősen eltorzult. A már említett bemutatók és lapunk hetedik oldalán ismertetett sportesemények mellett persze azoknak is jutott szerep, akik nem annyira a Ehhez a mutatványhoz bizony sokat kellett gyakorolni A Magánalkalmazottak Országos Szövetsége, a MOSZ tagjai töltötték itt ettől kezdve a hétvégeket, s volt, akit a társaság, a víz, a sport vonzott, többen pedig részesei lettek a baloldali munkás- mozgalomnak, az illegális szervezkedésnek. — Szép volt, mert fiatalok voltunk — emlékeznek ma a kortársak, idős veteránok, akik közül később sokan a gazdasági és politikai élet fontos posztjaira kerültek. A Duna hullámain, melyen ezen a napon is fürge kajakok siklanak, hajók húznak délre, északra, még nem volt ekkora a forgalom. Sokan jöttek Pestről csónakon, szorosan egymás mellett, munkásmozgalmi dalokat énekelve. A régi sátrakat a felszabadulás utáni évtizedekben szerény kis faházak váltották fel, a petróleumlámpát a villanyégő, de az a szellem, amely a becsületet, a tisztességet acélozza, napjainkig tovább él. Ebben a légkörben nevelkednek a nyarat itt töltő unokák, ezt az atmoszférát élvezik a hét végén kiutazó, még munkában álló felnőttek, az alapítók gyermekei, s talán a legkisebbek sem elbeszélésből ismerik, milyen is volt régen a kolkaja, vagyis a kollektív, a közösen elfogyasztott elemózsia, s nagyra értékelik, hogy itt nincs a tulajdon szigorú elkülönítését jelző kerítés. — A mi kollektív életünket a társadalom korabeli viszonyai kényszerítették ki — mondja Rév József, aki 1933 óta jár ide, s teleptársai nyomdászok, munkanélküliek, kis pénzű magánalkalNagy figyelemmel hallgatják a puszta urai az öreg Pétör bácsit Nemzedékek párbeszéde. Politikai eszmecsere az árnyas fák alatt mazottak voltak. — Ma például sokat beszélnek a sztrájkjogról — folytatja a politikára térve. — Szerintem az ilyesmi nem jog, hanem kényszer, aimit a mi számunkra is a helyzet hozott magával. Feszítő kérdések Még javában készülődnek, sürögnek az ünnepség rendezői, amikor a kultúrház- nak nevezett nyitott ele- jű épületben Gergely Erzsébettel, az eredetileg biztosítási matematikus, de később magas beosztásokban dolgozó, tapasztalt egykori vezetővel, a szabónőként indult Gábor Erzsébettel, ma már nyugdíjas szövetkezeti elnökkel beszélgetünk. A témáink között állandóan helyet cserél a tegnap és a ma. Gábor Erzsébet szinte mindannyiunk gondolatát foglalja össze, amikor azt mondja: Ahogy mi a szocializmus eszméjét megismertük, megnőtt az önbizalmunk. Megértettük, hogy a sorsunk nem végzetszerű, nem kell mindig elnyomottként élnünk. — Én itt tanultam meg az értéktöbblet-elméletet — veszi át a szót napjaink viszonyaira térve ismét Rév József. — Tudom, hogy az annak idején eltúlzott államosítás negatív hatásait nehéz helyrehozni. Nem látjuk előre azonban, hány százalék lesz, lehet végül a magántulajdon aránya. Ez ideológiailag nincs kellően értékelve, elemezve. — Optimistává teszi a mi nemzedékünket a nyitás, a demokratizálás, ám számtalan kérdés feszül bennünk — mondják mások, s azt is megfogalmazzák: szerintük nem biztos, hogy a gazdasági kibontakozásnak a most elhatározott út lesz-e a valódi feltétele. — Ez a váltás nagy áldozatokat követel. Mi lesz, ha nem hozza meg a kellő eredményt? — kérdezik. — Nézze! Ellentmondásos ez a mi világunk — jegyzi meg higgadtan Gábor Erzsébet Tény, hogy az elveket a mai életre kell alkalmazni, s ezt kevesen értik meg. A marxizmus alapvető követelménye, hogy a valóságból induljunk ki, s az elméletet a gyakorlat érdekében alkalmazzuk. Ma sokszor a gyakorlat előbbre tart, s erre a teória, de a propagandisták sincsenek felkészülve. Itt a Dunánál A múltban és ma is modern emberek módjára gondolkodtak és gondolkodnak a telepiek. Embert formáló és próbáló iskolájukról így beszélt megemlékezésében Krasz- nai Lajos: „Megható érzés azokon a homokos utakon járná, amelyeken Martos Flóra lépkedett, leülni a parton, ahol Pataky István olvasgatott, megállni Kreutz Róbert egykori kis faháza előtt”. Piros szegfűkkel tűzdelt zöld fenyőkoszorúk, a kis unokák sárga szirmú virágai, az Internacionálét nekibátorodva éneklők hangja. Műsor a szabadtéri színpadon, ahol Keres Emil Kossuth-díjas kiváló művész, József Attila: A Dunánál című versét mondja, a rekkenő hőségben is feszülten figyelő közönség előtt. Ez a mű szinte mindig, örökké, ám most különösen aktuális. Kovács T. István V.’
