Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-21 / 173. szám
mr , MFC VEI 1988. JULIUS 21., CSÜTÖRTÖK 5 Honvédispotály a kastélyban Unokáink is mesélni fogják Unokáink is mesélni fogják címmel február első felében pályázatot hirdettünk olvasóinknak. Ebben arra kértük a vállalkozó szelleműeket, hogy írják le és küldjék el nekünk a lakóhelyükhöz kapcsolódó legendákat, furcsa történeteket, egy-egy földrajzi helyhez vagy híres emberhez kötődő meseszerű mendemondákat — olyanokat, amelyeket jó lenne közkinccsé tenni, megmenteni az utókornak. Több mint száz munka érkezett hozzánk. Közülük jó néhány nem felelt meg a követelményeknek, mert nyelvtörténeti fejtegetéseket tartalmazott, vagy pedig különféle történeti dokumentumokat dolgozott föl. Ezeket esetleg — pályázaton kívül — a későbbiekben közölni tudjuk majd. Minden héten csütörtökön adunk válogatást az érdekes mondákból, legendákból. A legjobbakat — olvasóink szavazatai alapján — a végén értékes, tárgyakkal jutalmazzuk. Várjuk tehát leveleiket! A borítékra írják rá: Unokáink is mesélni fogják. Országos vetélkedő Az államalapító emlékére A KISZ Központi Bizottsága legutóbbi ülésén döntött a közelgő István király-évforduló mozgalmi megünnepléséről. A tervek szerint ennek formája történelmi-politikai játék lesz, résztvevői pedig táborozó középiskolás diákok. Az augusztus 19—20-án zajló országos játék gerincét az államalapítás, az államiság, az alkotmány gondolatköre teremti meg. Az egy-egy évszázadhoz kötődő részfeladatok felölelik a XI. századtól napjainkig a társadalmi fejlődés fontosabb állomásait. A szervezők szeretnének minél több állami, politikai vezetőt, tanácstagot bevonni az országos játékba, hogy a diákok tájékozódhassanak a képviseleti szervek működéséről, a döntéshozatal mechanizmusáról. A győztes csapatok részt vesznek a televízió augusztus 20-i műsorában, s emellett értékes jutalmakban — többek között külföldi utazásban — részesülnek. ÍV fordlllÓ. Az iskolai leckék megírásának kellemetlen kötelességéhez hasonlítható az a feladat, amikor egy-egy elhunyt nagyság úgynevezett kerek évfordulójára kell képes-hangos megemlékezést szerkeszteniük a televíziósoknak. Ha író. költő volt az illető, akkor vagy előhalásznak egy korábban dramatizált művét, vagy egy afféle pódium- műsort állítanak össze ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit alapon. Az előbbit — ha mondjuk egy sikerült regény- átiratról, van szó — szívesebben fogadja az előfizető, az utóbbiba ellenben csak belehallgat, s legföljebb ha egy-két ihletettebb versmondásra bólint rá, hogy igen, ez méltó interpretáció volt. Füst Milán, aki most száz éve született, az imént emlegetett formában jelent meg a képernyőn: akárha egy irodalmi színpad kapta volna meg a leckét, hogy ötven percben bemutassa az ő életművét, olyan színháziasan hagyományos válogatást láthattunk. Elhangzottak tehát a versei, néhány apróbb részlet a naplójából, s mindezek mellett még Karinthy Frigyes híres paródiája is. amelv az Így írtok íi-ből sokak számára ismerős. Mindezek ellenére Füst Milánnal mégsem akadt igazi találkozásunk. Nem, mert egyrészt ő maga alig-alig jelent meg testi mivoltában, lévén, hogy kevés felvételt őriznek róla, másrészt meg a közreműködő színészek nem tudtak eléggé ráhangolódni az ő profetikus, messiásos modorára. A Hábi-Szábi versek írója ugyanis ilyen vúlkános lélek volt, akiből nem előcsordogáltak, hanem kitörtek, s láva módjára szétfolytak a verssorok. Öt így és csakis így lehet stílusosan előadni, nem pedig azzal a szordínós pasz- szivitással, mint az cseleked- ték némelyek, fgy aztán azok az irodalombarátok jártak jól, akik Füst Milán emlékét a rádió mellett üldögélve idézték fel, hiszen a hangszórókból maga a mester is sokat beszélt — szerencsére a Bró- dy Sándor utcaiak .még idejében megtöltöttek a hangjával néhány magnetofontekercset —, és azok a színészek is közelebb álltak hozzá, akiknek szavai az ő vallomását megmegszakították. Például kedves híve, Gábor Miklós, aki nélkül Füst Milánról egy szót sem igen lehet ejteni. A tévések sajnos ezt a különleges körülményt figyelmen kívül hagyták. Kár. Konzerv. Nemcsak a konzervgyárai? élnek a tartósítás eszközeivel és módszereivel hanem a Szabadság téri draRégen, Abonyban, a Radák út végén állt a Beliczeyek, Autósok és Radákok jól ismert kastélya. Hajdan élt lakóinak nevét az 1848-as szabadsagharc fénye aranyozta be. Radák István messziről, Erdélyből nősült. Feleségül vette az anyai ágon fejedelmi sarjnak számító, szép, okos és nálánál húsz évvel fiatalabb Rhédey Klárát, akiben nem is csalódott, mert jó anyaként nevelte gyermekeiket, s mint maturgiák és szerkesztőségek is efféle termékekkel traktál- ják a pihegő milliókat. Szinte csak dobozolt árukat vetítenek, ráadásul igen régi — netán lejárt — dátumokkal jelzett termékeket. Akad persze ezek között is fogyasztható. Ilyen régi ízekben gazdag telekommunikációs eledel volt például a Muzsikál a mozi című válogatás, amely a fél évszázaddal ezelőtt vagy még korábban forgatott, mágyár filmek egy-egy slágerszámát zengette el Gál- völgyi János rokonszenvesen tömör kísérő szövegével. Jó ízlésű mustra volt ez, s ráadásul nemcsak nótáztak benne, hanem az a drága Kabos Gyula egy kicsit szólózhatott is a maga utánozhatatlan humorú prózájával. Öt látni, hallani mindig felhőtlen vigasság. A maga módján Árkus József Parabolája is konzervekből mixelődöfct, igaz, ő és kis csapata frissebb nyersanyagból tudott dolgozni. A legutóbbi országgyűlés mosolyogta tó mUcrofonhurcolási jeleneteiből például, amely eseménysor úgy, ahogy van, éppen ebbe a görbe tükörbe illett. Hanem maga a Kék fény jegyében meghirdetett koncepció most valahogy nem akart összeállni. Míg máskor a műsor vezérelve mindvégig kitetszik, ezúttal a szokásosnál jóval több volt az elkalandozás, a véletlenszerűség. Hiába, nagy a hőség, a Parabola meg amúgy is összegyűjtő, besűrítő valami... Akácz László ügyes gazdasszony, személyesen igazgatta földbirtokaikat. 1848-ban Radák Istvánná szívvel-lélekkel a forradalom, majd a szabadságharc mellé állva rengeteg áldozatot hozott. Birtokaik jövedelméből pénzt és terményt juttatott a honvédeknek. Kastélyukban sebesülteket ápolt. Az erdélyi XI. zászlóalj számára saját kezével hímzett zászlót ajándékozott. Bem tábornok e zászló alatt vezette győztes rohamra seregét Piskinél, s nemsokára az abonyi Radák István- né született Rhédey Klára zászlaja lengett az ellenségtől visszafoglalt híres piski híd felett. A magyarok öröme nem tartott sokáig. Szerencsecsillaguk hanyatlóban volt. A nemrég még győztesen lobogó selyemzászlót is menteni kellett. Erre a feladatra egy fiatal székely honvédliszt, Antos János vállalkozott, aki derekára csavarta, és száz halálon keresztülvágva magát, visszajuttatta azt Radáknénak. Ölében hozta ki a fűzből Mi történt a szabadságharc bukása után? Mi történt az üldöztetések napjaiban, éveiben? Radák tstvánné mindenkin segített. Bújtatta a menekülőket. Pénzzel támogatta a bujdosókat. Később titkon sok honvédtiszt börtönének ajtaját megnyittatta arannyal, ezüsttel. Angyalost Forró Elek székely huszárezredest, Bem tábornok tisztjét, a dévai és abrudbányai hőst is ő mentette ki az olmützi várbörtönből, ahová az aradi törvényszék ítélete juttatta hat nehéz esztendőre. Angyalost Forró Elek három börtönév letelte után, a Radák család segítségével Abonyban telepedett le. Itt munkálkodott élete végéig, körülvéve a család szereteté- től. Antos János, a piski zászló megmentője, a kolozsvári csatában is kitüntette magát. E csata alkalmával találkozott először Radák Istvánná leányával, Radák Katalinnal, akit ölében hozott ki a románok által fölgyújtott város egyik égő házából. A szabadságharc bukása után a bújdosók kenyerét ette, majd elszenvedte a császár által rámért három esztendei várbörtönt. Szabadulása után eljött Abonyba, és feleségül vette Radák Katalint. Szépen éltek. Halálig ápolták saját szívükben és mások lelkében a hazaszeretetet. Fehér Jánosné tanárnő, Abony Zsenge gyermekkoromban apámtól hallottam a híres, tréfás, ferdeszajú tolvaj, Ist- ráb eseteit. Nagykőrösön volt a járási bíróság és a börtön is. Istráb előbb-utóbb mindig itt kötött ki. Ráfogta az olajozót Istráb kora délutánig jól kipihente magát. Gyűjtötte az erőt a megélhetéshez: az esti zsákmányszerzéshez. Mire felkelt — úgy három óra körül — fiai már kikémlelték, hogy melyik épülő háznál végez valamelyik mester, akit aznap ki is fizetnek. A legjobb fogásnál? egy lakatos mutatkozott. Nemcsak zárakat, reteszeket, hanem kutat, kerítést és más egyebeket is készített egv módosabb nagy gazda részére. Ferdeszájú ahogyan az est leszállt, odalopakodott' a módos ember házához. A pislákoló fénynél a homályos ab- lakszerűségsn látta, már isz- szák az áldomást. A megrendelő nagyon elégedett volt, jelentős mennyiségű nemes fémekből vert pénzzel fizetett. A lakatos hosszas parolá- zás, vállveregetés és hálálko- dás után hazafelé indult. A legközelebbi utcasarkon — egy nagy kést megvillantva — elé lépett ferdeszájú Istráb: Pénzt vagy életet! Elkezdett kotorászni zsebében a mester. Előkapott egy olajozót és rákiáltott a tolvajra: Keresztüllőlek, ha nem takarodsz az utamból! — Jól van no. Még viccelni sem szabad a szegény embernek? Ezzel ment ki-ki az útjára. Kifogytak az érvek Vallatták Istrábot az igazság kiderítése céljából. A híres, fineszes tolvaj derekasan állta a sarat. Mindent megmagyarázott. — Mit keresett maga arra Istráb ? — Hát sétáltam, kérem alássan, a kellemes, langyos tavaszi estén. — Miért ment be a vakközbe? — Bíró úr, kérem alássan: ott megtámadott egy hamis kutya. Ezért menekültem be a közbe. — Onnan miért mászott be az udvarba? — Ott is volt egy harapós kutya. Ezért másztam be az udvarra. — Es a baromfiudvarba, a csirkék közé hogy került? — Az udvaron is volt két hamis kutya. — Hát a csirkék nyakát miért fogta meg? — Hogy el ne áruljanak, kérem. — És a zsákot miért Vitte oda? De erre már kifogyott á magyar ázat. Megyek vadászni Pandúrok kísérték Istrábot a körösi főutcán. Épp hetipiaci nap volt, Az egyik járókelő odakiáltott neki: — Hová mégy Istráb? — Megyek vadászni! — volt a hetyke válasz. Nagy nevetés következett. Egy másik megkérdezte tőle: — Hát a puskád hol marad el? — Már mért maradna el? — Hol van akkoir? — Itt hozzák a pandúr urak. Donáth Lajos Abony A Mobil Jármű- és Alkatrész-kereskedelmi Vállalat az 1988. negyedik negyedévében kezdődő számítógépes raktárirányítási, készlet-nyilvántartási rendszerének üzemeltetéséhez, szervezési munkákhoz, a Marx térhez közel levő munkahelyekre felvesz PC-ismereteket szerzett, gyakorlott rendszerszervezőt, gyakorlott, a kereskedelmi munkát ismerő munka- és üzemszervezőt, (jelentkezés a szervezési osztály telefonján: 322-567), továbbá PC-üzemeltetéshez táblaellenőröket és operátort, valamint VI. kerületi és budaörsi munkahelyre adatrögzítőket (jelentkezés az információs osztály telefonján: 329-540). Jelentkezni lehet még a vállalat munkaügyi osztályán, cím: Budapest VI., Jókai u. 16. biTv-figyelő' Ä három amigo Jelenet A három amigo című amerikai filmből Amint a westernnek, úgy a westernparódiának is megvannak a maga klasszikusai. Ez végül is érthető: ha egy műfaj eléggé népszerű s eléggé kialakultak a formái, sőt, e formák klisékké merevedtek, majdnem elkerülhetetlen, hogy a modorosságokat a túlzásig hajtva, elkészüljön a paródia, a csűfoiódó persziílázs. A filmnél maradva: bizonyára sokan emlékeznek még a Limonádé Joe című, 1964-ben forgatott Oldrich Lipsky-iéle csehszlovák filmre. Ebben minden pontosan olyan volt, mint egy szabályos western- ben, de minden kötelező „alkatrészre” rátettek még egy lapáttal. A paródia itt a túlzás eszközével élt, s mivel mindent halálosan komolyan játszottak el, a mulattató, olykor igazán szellemes és technikailag is jól kidolgozott ötletek nem maradtak hatás nélkül, a néző jól szórakozott. Még az a néző is, aki nem volt gyakorlott western-néző, s így nem tudta, hogy a Limonádé Joe egyes jelenetei, mozzanatai ismert, népszerű, sikeres eredeti westernek megfelelő jeleneteit is parodizálják. No de hivatkozhatunk témánkat illetően egy honi klasszikusra is, Karinthy Frigyesre, aki az Így írtok ti remek darabjaiban páratlan beleérző képességgel és páratlan szellemességgel figurázta ki, s egyszersmind visszaadta az érintett szerzők stílusát, modorosságait, témaválasztását, oly remekül, hogy ma már elfeledett írók. költők elevenednek meg előttünk, ha ezeket a jobb szó híján irodalmi paródiáknak nevezett kis műveket olvassuk. Az a film. melyet most vetítenek a mozik A három amigo címmel, gyakorlatilag szintén a westernparódiák közé sorolható. Az alaptörténet már maga is egy klasszikusnak számító western, A hét mesterlövész sztorijának kifordított változata. Egy szép mexikói lány Hollywoodba megy, hogy a híres és mindig, minden helyzetben győztes westernmozihősöket, a három amigót, megkérje: jöjjenek el a falujukba, s ott segítsenek megmenteni a falut a gonosz El Guapo bandaf"nök garáz-. dálkodásaitól. A filmszínész westernhősök rá is állnak a dologra, mert úgy érzik, valamiféle filmforgatásról lesz sző. Aztán a helyszínen kiderül: az ügy élesben megy. valódi coltokból valódi lövedékekkel, es a mozihősöknek kénytelen- kelletlen igazi hősökké kell lenniük. Ez nem jár sok mulatságos szituáció nélkül, de végül is győz az igazság, és hőseink elmondhatják kedvenc film jelszavukat: ahol a szenvedőknek és elnyomottaknak segítségre van szükségük, ott terem a három amigo. John Landis amerikai rendező ebben a filmben azonban nem csupán egy, ügy es, nagyon szórakoztató, nagyon sok ötlettel dolgozó westernparódiát készített. Igaz, hogy ez a film is tele van egész sor klasszikus westernre utaló részletekkel, de nem ez a lényeges benne, hanem az, hogy végül is, a parodizáláson, a csipkelődésen túl, a műfaj megmerevedett konvencióinak kigúnyolása mellett, érvényesíti a műfaj nagy alapigazságát is: a gonoszak fölött győz a jó, és hogy ezt milyen eszközökkel teszi, az majdnem mindegy. A három botcsinálta hős Amigót Steve Martin, Chevy Chase és Martin Short játssza; triójuk önmagában is garancia a jó szórakozásra. Nyitott ablak Ha címeket sorolok, rögtön ismerős lesz az a Nóti Károly, aki a Nyitott ablak című vígjáték szerzője. Tehát: Lepsénynél még megvolt. Hyppo- lit, a lakáj. Szóval valaki, aki az úgynevezett pesti humor egyik legavatottabb művelője volt. Nem jutott neki hosszú élet: 1954-ben hunyt el Budapesten, hatvankét éves korában. És az utolsó éveit úgy kellett megélnie, hogy kitűnően megírt, szellemes humorú, s ráadásul pompás komi- kusi alakításokra lehetőségeket kínáló darabjait, jeleneteit kispolgárinak, s így nem ajánlottnak minősítették. Csak 1958-ban adták ki válogatott írásait Lepsénynél még megvolt címmel. Könyv alakban azóta sem jelentei? meg művei, de a jeleneteit, vígjátékait azért szinte folyamatosan játsszák a színházak. Ez a mostani, filmmé alakult Nyitott ablak egyik legnépszerűbb, legtöbbet * játszott komédiája. Alapjában véve roppant egyszerű kis történet. Valamikor, a boldog K. u. K. időkben, egy vidéki kisvárosban az épp ott állomásozó bakák közül valamelyik élelmesebb beugrik egf nyitott ablakon, s a szép nyáresti kaland eredménye nem sokkal később egy egészséges csecsemő, akinek a mamája ama kaland hősnője, Mariska, a városka polgármesterének fiatal szakácsnője. A gyereknek apa kell, s mivel a bakák közül nem sikerül kiválasztani a tettest, marad a színen az önkéntes baka és önkéntes apajelölt, a kissé lökött Nóvotny, aki vállalja Mariskát is, a gyereket is. Ez a Svejk-szerű, kétbalkezes figura aztán temérdek kalamajkát okoz ügy- buzgóságával, maflaságával, jólelkű élhetetlenségével. Ám minden elrendeződik, mindenki megtalálja a maga párját, és a sok tévedés, összeté- vesztés, kergetőzés és félreér-, tés után teljes a boldogság. Nem nagyigényű mű, ha esztétikai értékeit nézzük, de igen szórakoztató színpadi darab, amelyet jó színészekkel jól el lehet játszani. A film ezúttal sajátos alkotás lett. Lényegében véve a Vidám Színpad egy évekkel ezelőtti előadását vitték a vászonra, de az anyagi háttér az igazán érdekes: a Dialóg Filmstúdió, a Mafilm, a Vidám Színpad és a Ramovill (!) közös produkciójáról van szó. A rendező Bednai Nándor és Bodrogi Gyula, a főszereplők: Kabos László, Csákányi László, Bodrogi Gyula, Schubert Éva, Nyertes Zsuzsa, Kubik Anna. Tóth Enikő, Csala Zsuzsa, Za- v.. lózsef, Horváth Gyula, Ki- bédy Ervin — és még sokan mások, a Vidám Színpadról. A rím ugyan elég bágyadt humorúvá sikeredett, de nyolcvan percig tart, s ennyit érdemes rászánni. Takács István