Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

Szemesnek áll a világ? Csatornához juttató csatornák G yalog baktattam aznap reggel a szerkesztőség­be, s útközben fejben próbál­tam megírni ezt a jegyzetet. Nehézen ment. Képtelen vol­tam rátalálni a megoldásra. Van, ugye, a bevezető. Ab­ban el kéne mondani, hogy az utóbbi időkben feltűnően sze­retünk jelentgetni, viszont ér­dekes módon épp olyankor egyáltalán nem szeretünk je­lentgetni, amikor ennek va­lami közhasznú értelme is lenne. A múltkor például itt sírdo- gált a szerkesztőségben egy idős asszony, levegőt is alig kapott a rajta esett sérelem­től, meg a súlyos asztmától, amivel épp most volt szana­tóriumban hosszabb ideig, és én úgy, de úgy megsajnáltam. Mert tényleg szörnyű, ha az embernek millió baja van, és tehetetlenné nyomorgatják a sziklaként rágördülő bajok. Azonnal kaptam hát magam, hogy elrohanjak a szomszéd­jához, és megmondjam neki, hogy ne égesse a töméntelen dobozt meg papírt meg gön­gyöleget, amivel még öt per­ce is foglalatoskodott a sírdo- gáló asszony szerint, füsttel árasztva el amannak udvarát. És ott a helyszínen kiderült, hogy égetés nincs, füst sincs, ellenben van egy több évti­zedes családi gyűlölködés, amiben lángpallossal sem le­hetne igazságot tenni. Aztán ott volt a krumpli- bogárügy, amelyben egyik földtulajdonos is irtotta a csíkoshátúakat, a másik is, de a közéjük ékelődött föld gaz­dája nem, ezért az életben lé­vő bogarak összevissza mász­káltak, határokat nem ismer­ve. A tanácsnak, annak ké­ne szigorúan fellépni az ilyen ügyekben! — mondta a pana­szos, én meg elképzeltem, amint a tanácsi ügyintézők csellengenek a földeken és vizsgálják, hogy hol van krumplibogár, hol nincs. Szóval megoldjuk mi a dol­gokat — jutottam idáig a gon­dolatokkal reggel, de még mindig nem tudtam, hogy az építőanyag-tolvajokkal mi lesz. Azokról ugyanis egyetlen árva Akkumulátor Trabanthoz A sülysápi Unitechnika Kisszövetkezet különféle akkumuláto­rokat gyárt ipari és személygépkocsik működtetésére. A Tra­bant akkumulátorai műanyag fedelének elhelyezése után Da- nyi József töltőanyaggal zárja le a cellákat (Vimola Károly felvétele) Kézilabda ’88 tavasz Csak lelkesedni kevés ötvös József testnevelő ta­nár, megyei szaktanácsadó, a Vecsési SE női kézilabda­csapatának edzőjével beszél­gettünk. — Elégedett? — Tréfál? Amikor meg­nyertük a II. osztályú baj­nokságot, azt a célt tűztük ki, hogy jó középcsapat leszünk. És most? Négy ponttal az utolsó előtti helyen állunk. — Csalódott? — Néhány játékosban fel­tétlenül. Én azt hiszem, hogy a tavaly remekül szereplő ifigárda néhány tagja a fel­nőtt csapatban is húzó em­ber lehet. Tévedtem. Nem­csak, hogy nem húztak, de né- hányan még hátra is mozdí­tották csapatukat viselkedé­sükkel, hozzáállásukkal. — Reménykedik? — Csak egy dologban hi­szek és bízom: a becsületes munkában. A mérkőzések nem a kétszer 30 perc alatt, hanem jóvaj korábban, az edzéseken eldőlnek. Akarat és hit nélkül a kézilabdában sem megy. — Az ősz? — Reméljük, jobb lesz. Nyolc pontot szeretnénk elér­ni, és akkor már , könnyebb szívvel várnánk a tavaszi rá­játszást. Nem tudni, hogy az ellenfelek, így a GEAC meny­nyire tud erősíteni. Minden­esetre egy-két régi ászunkat visszahívtuk — segítsenek a pillanatnyi bajban. Szeretnénk, ha a korábban nálunk játszó monori-erdei lányok is visz- szatérnének. Csak a teljes összefogás tarthatja bent a csapatot. Hozzáteszem még azt is: a megyei 1. osztály leg- amatőrebb csapatát. Láthat­tuk, és sajnos, a lányok is lát­ták: itt versenyezni mi már csak a lelkesedésünkkel tu­dunk. Akkor bízzunk ebben! Sz. A. Üllő Támogatások Az Üllői Nagyközségi Ta­nácshoz is egyre több kérelem érkezik a lakosságtól lakás­hoz jutás támogatása ügyé­ben. Természetesen valameny- nyi kérelmező igényét nem tudják kielégíteni Üllőn sem. Tavaly félmillió forintot hasz­náltak fel ilyen célra, a vég­rehajtó bizottság alapos körül­tekintés után döntött az ösz- szegek odaítéléséről. Összesen hét személy, illetve kérelme­ző között osztották el az öt­százezer forintot. bejelentés sincs, sehol. Csak annyi, hogy egyre szaporod­nak. Mondja valaki, aki az ügy­ben illetékes ugyan, beszélge­tésünkkor azonban magánem­ber, hogy mintha egy új üz­letág lenne kifejlődőben. In­nen ellopom — amott eladom. Ugye, az építőanyag drága. Nagyon drága. De kell. Ezért aztán egy szép napon eltűn­nek az esőcsatornák a strá- zsa-hegyi hétvégi házak egyi- kéről-másikáról. Ezt a kár­vallottak természetesen és érthető módon felháborodva jelentik. Ahová a csatornák megérkeznek — ott néma cseqd. V agy: a Monor- és Monori - erdő közötti üdülőtelkek egyikéről elloptak 1200 mázas cserepet, hatvan gázszilikát blokkot, szivattyúmotort, ön­tözőcsövet. Nyilván nem ké­zikocsival, talicskával, de jól megválasztott időpontban, mert tanú nem akadt. És nincs tanú arra sem, hogy hol rakják most vajon a mázas cserepeket egy új tetőre? Újabban hogy építkezik Mo- noron a szerencsétlen sorsú, de előrelátó építkező? Viszi a telkére a szivattyúmotort, fel­szereli, viszi a betonkeverőt is. Aztán amikor vége a napnak, leszereli a szivattyút, vonszol­ja magával a keverőgépet. Ha otthogyná, másnap nem talál­ná — mint a Tó utcában. Az állampolgár ilyénkor fel­kiált: és a rendőrség?! Na igen. Minden építkezéshez kellene egy rendőr. Minden cserépszámlát, minden beton­keverő tulajdonjogát ellen­őrizni kéne. Gondoljuk meg: hát lehetséges ez? És tegyük a kezünket a szívünkre: mi tudjuk, kik azok, akik fülbe- súgásos alapon kínálnak ol­csó téglát, szigetelőanyagot, ezt, azt. Tudjuk, hogy mi­lyen ember a szomszéd, aki még el is dicsekszik vele, mi­lyen élelmes ő, milyen remek csatornán jutott csatorná­hoz ... De ezt az élelmességet mostanság inkább dicsérni il­lik. Esetleg fejcsóválva elis­merni. Mert szemesnek áll a világ. Á ll... Míg egyszer ki nem lopjuk a lábát... K. Zs. ŐRI iíiia A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA i i i — i.. XXX. ÉVFOLYAM, 171. SZÄM 1988. JÚLIUS 19., KEDD A pértmunka sajátos eszközei A csodavárás ideje már lejárt ^ Megélénkült a közéleti f aktivitás a pártalapszerve- ^ zetekben, szakszervezetek- ^ ben egyaránt. A Monori ^ Állami Gazdaság Hiradójá- ^ nak legutóbbi számában érdekes írásban számol be ^ a pártbizottság titkára az J országos pártértekezlet Ufa­'S ni tennivalókról. Néhány nappal az országos pártértekezlet befejezése után ülésezett gazdaságunk pártbi­zottsága. Napirenden szere­pelt a Központi Bizottság 1987. július 2-i határozatából adódó feladatok időarányos végrehajtásának az áttekintése. Ezeket cselekvési programban fogalmazta meg a pártbizott­ság 1987. szeptember 24-i ülé­sén. A feladatok hosszabb távra szólnak, így az eltelt néhány hónap alatt fő tenni­valónknak a program célkitű­zéseinek a megismertetését, elfogadtatását és a végrehaj­tás megszervezését tekintet­tük. Magukénak vallják A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy dolgozóink jelentős többsége azonosult a felada­tokkal: magukénak vallják a program célkitűzéseit és részt vállalnak azok végrehajtásá­ból. A testület megállapíthat­ta, hogy párttagságunk meg­értette a kibontakozási prog­ram fontosságát. Érzik azt is, hogy kezdeményező magatar­tásra és .személyes példamuta­tásra van szükség ahhoz, hogy Kis természetjárók Erdőn, mezőn gyalogosan Túránk utolsó előtti napján újra borongós, párás idő éb­resztett minket. Hangulatunk ekkor még egyáltalán nem volt vasárnapi. Bár, hogy va­sárnap van, azt is csak on­nan tudtuk, hogy reggeli után Erzsiké néni és Zoli bácsi el­búcsúzott tőlünk, holnap este már Monoron találko­zunk. A Hármashatár erdészház­tól a 898 méter magasan lé­vő Sas-kőnél pompás emlék­művet láttunk. A látvány, az ég felé magasodó faragott kő­oszlop valóban nagyon szép, amiért ezt az emlékművet felállították 1930-ban, az már inkább szomorú és elgondol­kodtató: az I. világháborúban életüket vesztett turisták em­lékének. (Ugyanilyen gondo­latok foglalkoztattak minket már Sírokon is, ahol a temp­lom falán külön márvánvtáb- la őrzi a két világháborúban elesett falubeli emberek em­lékét. A nevek mindkét táb­lán igen sűrűn sorakoznak, a másodikon már nem is min­denki név szerint, csupán így: Braun Sándor és családja . ..) Annyira elmélyedtünk gon­dolatainkban, hogy észrevét­lenül elszállt az idő és a tá­volság: gyorsan és hamar ér­keztünk meg Kékestetőre. A kilátóba ugyan nem mentünk fel, olyan párás, ködös, fel­hős volt az idő, hogy úgysem láttunk volna még annyit sem. mint utunk során eddig bár­melyik bércről, de nem is bántuk meg, hogy lenn ma­radtunk: így újra filmszalag­ra kerültünk mi is, amint a Szózatot énekeljük. (Lehet, hogy némafilmben kellene énekelnünk?) Mátraházáig végig felfelé vezetett utunk, s még a nap is kisütött útközben. Innen a Galyatetőig tartó 7-8 kilomé­teres utat többnyire olyan er­dőben tettük meg, amely iga­zán csodálatos volt. A hatal­mas fenyvesek, a csórhegyi, fából épült Kós Károly-kilá- tő, ahonnan gyönyörű pano­ráma tárult szemünk elé, ed­digi legszebb emlékeink közé tartoznak. Galyatető előtt, visszatekintve láttuk a Kékest, s az előző napi túránk hegy­csúcsai is mind ott sorakoz­tak. Jóleső érzés volt így visz- szanézni, tudni azt: ott jár­tunk, egy kicsit ismerősünkké vált a táj. S a kedves isme­rősöket szívesen látjuk újra, örülünk, ha sikerül újra ta­lálkoznunk. Galyatetőn a sportpályán sátoroztunk, s míg készült a vacsora, fölfedeztük a kör­nyéket: a park érdekes alakú, ősöreg fáit, a kilátót, ahon­nan szinte mindent lehetett látni: a piszkéstetői csillag- vizsgáló kupoláját, az apró házacskákat, — csupán a Ké­kest nem. Időközben ugyanis „megnőttek” a fák ... Vacsoránkat egy hirtelen jött eső szakította félbe, de gyorsan behúzódtunk sát­rainkba, s a búcsúest meghitt hangulatában beszélgettünk mindenféléről. Nagyon örül­tünk. amikor Gyuri bácsi (Ma- tolcsi György) is közénk te­lepedett, s így búcsúztunk el ettől a jól sikerült vándorlás­tól, s a szép emlékek, élmé­nyeink felidézésével igazából egymástól is. Nem zavart min­ket az sem. hogy kinn igen megfontoltan és módszeresen vihar készülődött. Békésen aludtunk el mindannyian. Tisztelettel: a hátizsákosok Köszönetét mondunk mindazok­nak a rokonoknak, ismerősöknek, akik id. Morvái Béláné temetésén, Monoron részt vettek, sírjára ko­szorút, virágot helyeztek. A gyá­szoló család. (ISSN 0133—Í#5I (Monori Hírlap) az elképzelések megvalósulja­nak. Nem lehet tovább a cso­dára várni! Helyben kell ki­dolgozni a feladatok végrehaj­tásának konkrét lépéseit és módszereit, a munkát pedig meg kell szervezni, folyamatá­ban értékelni és ha szüksé­ges, a pályamódosításokat is ott kell végrehajtani. Testületünk megállapította, hogy boldogulásunk alapve­tően gazdaságpolitikai célkitű­zéseink megvalósításától függ országosan és a gazdaságban egyaránt. A sikeres megvaló­sításhoz azonban megfelelő politikai légkört kell teremte­ni, hogy az alkotó kezdemé­nyezések megértésre és támo­gatásra találjanak. Éppen ezért tudatosan elő kell segí­teni az alkotó viták kibonta­koztatását, a jó javaslatok és észrevételek hasznosítását. Ke­rüljön előtérbe a cselekvési program sikerre vitele érdeké­ben a megértés, az elfogadta­tás mellett a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése. Olyan politikai légkört kell teremtenünk, amelyben min­den párttag nyíltan kiáll a párt politikája mellett és cse­lekvőén részt vesz annak vég­rehajtásában. Most az a legfontosabb, hogy a felvetett és megértésre talált jó építő gondolatokat tettek kövessék és mindenki teljes odaadással végezze saját feladatát. A hozzáértő embe­rek Véleményének figyelembe- vételéy^^züljessfpek a vezgtői döntések,* a feladatok megfo­galmazására legyen jellemző a konkrétság, a végrehajtásra a következetesség, a gazdasági és politikai életben pedig a szavak és a tettek egysége. Minden területen fel kell számolni a tehetetlenséget, a közömbösséget és mindenki­nek vállania kell a felelőssé­get a rábízott feladatok mara­déktalan végrehajtásáért. Csakis így érhetjük el, hogy belátható időn belül leküzd- jük gondjainkat és úrrá tud­junk lenni jelenlegi nehézsé­geinken. Naprakész ismeretek Eljött tehát a cselekvés ideje. Most már nem filozo­fálni kell, hanem dolgozni. Van világos politikai program, amit mindenkinek a maga munkájában kell helyesen ér­telmezni és végrehajtani. Az eddiginél is demokratikusabb vezetési módszerekkel, a kö­zösségi vélemények tisztelet­ben tartásával, a hozzáértő emberek véleményének kiké­résével kell a döntéseket meg­alapozni. A helyes döntéseket pedig egységes akarattal vég­rehajtani. Ily módon kell keresni az újat, korszerűsíteni és a piaci viszonyokhoz igazítani a ter­melés szerkezetét. A fő figyel­met változatlanul a két alap­tevékenységi főágazat (nö­vénytermesztés és állatte­nyésztés) eredményesebbé té­telére, a racionális költséggaz­dálkodásra kell fordítani. A termelés szervezése mel­lett törekedni kell arra, hogy a bérek jobban kötődjenek a teljesítményekhez és ösztönöz­zenek a minőségileg jobb, ha­tékonyabb munkavégzésre. Re­méljük, hogy az országos bér­reform sem fog sokáig váratni magára. De addig is a lehető­ségeket a jobb munka ösztön­zésére kell fordítani. A párt- bizottság a tapasztalatok ösz- szegzéseként megállapította, hogy a Központi Bizottság 1987. július 2-i határozatából adódó feladataink végrehajtá­sa megkezdődött és a kezdeti tapasztalatok biztatóak. A leírtakon túl értékelte a pártbizottság a gazdaságunk­ban folyó eszmei, politikai és kulturális nevelőmunka hely­zetét is. Az előterjesztés alapján a testület megállapít­hatta. hogy hat pártalapszer- vezetünkben folyt szervezett politikai oktatás. A központi alapszervezet ez évben is az ismeretterjesztő előadásokat választotta. A hallgatók szá­mára biztosítottuk az iktatás­hoz, szükséges tananyagot, jól felkészült előadókul. így ese­tenként érdemi vita tudott ki­alakulni. Javaslat Az eredmények summázása mellett megfogalmazódtak az önművelődés iránti igényte­lenséggel kapcsolatos gondok is. Évről évre csökkpn a be­iskolázásra jelentkezők létszá­ma, ami bizonyos szervezési hiányosságokra, de még in­kább az önművelődés iránti igénytelenségre utal. Ez külö­nösen káros a párt- és társa­dalmi tisztségviselők esetében. Gazdasági és politikai helyze­tünk megértése, elfogadása minden dolgozótól, de főként a politika hirdetőitől, naprakész ismereteket kíván. A pártbizottság valamennyi dolgozónknak javasolja, hogy saját érdekében törődjön töb­bet politikai ismereteinek bő­vítésével. Mert csakis kellő ismeretek birtokában tudunk eligazodni saját s a nagyvilág dolgaiban. Godó János. a Monori Állami Gazdaság pártbizottsági titkára Kulturális ajánlatok Gombán kedden az autós kertmoziban 21.30-kor Háló­szobaablak (színes, szinkroni- zát amerikai bűnügyi film, országos premier előtti bemu­tató!). Gyomron a Strand kertmo­ziban 21.15-kor A Sárkány út­ja (színes, hongkongi kung- £u kalandfilm, főszereplő: Bruce Lee). Monoron a művelődési köz­pontban 9-től 18-ig gyermek­rajz-kiállítás a galériában, a moziban 18 és 20 órakor Montreali bankrablás (színes, szinkronizált francia bűnügyi vígjáték), az autós kertmozi­ban a Volán-telepen 21.30-kor I LOVE YOU (színes francia film, országos premier előtti bemutató). Sülysápon a művelődési házban filmvetítés 18 órakor, Smaragderdő (színes, szinkro­nizált angol kalandfilm). Apróhirdetések Megnyílt Monoron, mann u. Szeretettel Ételbár Schön- sz. alatt, várjuk ked vés vendégein két. Hideg-meleg ételekre, hidegtálakra. Köszö­nettel : Kollár János és személyzete. Épületek homlokzatá­nak festése, stalogén falfestékkel, valamint régi homlokzatok szí­nes felújítása. Wágner festékszóró berende­zéssel. Közül etektől is vállalok. Cím: Mo­nor, Kállai É. u. 33. 2200. Két szoba összkom­fortos családi ház, 400 négyszögöles szőlős­kerttel eladó. Monor, Alkotmány u. 23. HIRDESSEN A MONORI HÍRLAPBAN!

Next

/
Oldalképek
Tartalom