Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-19 / 171. szám

MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! xxxii. ÉVFOLYAM, ni. SZÁM Áru: I.ftO forint 1988. JÜLIUS 19., KEDD MA : Möríf&M bamba -A közelmúltban egyik i&ozivesr aamzsa önkéntes egyesületünk (ISZ (SÜSStgSQS'beMlt tagjai tártak fel meg­döbbentő felelőtlenségeket. A kisszövetkezet egy lakó­ház pincéjében rendkívül tűzveszélyes tevékenységet végzett, miközben tonnányi műanyag és gyúlékony vegyszer volt bezsúfolva az alagsorba. Mintha időzí­tett bomba lett volna.” (3. OLDAL) eSikfáBfa ..Európában a hazai , vízmérések szerve­VaifOXáS ' zettsége az elsők kö­zött van. Ez alapot ad arra, hogy bízzunk benne: a le­vegő, a zaj és a sugárzás mérése, figyelőhálózata ha­marosan eljut erre a szintre.’’ (5. OLDAL) Grósz Károly látogatása ivas Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a kormány elnöke az amerikai kormány meghí­vására július 19-én, kedden hivatalos látogatásra az Egye­sült Államokba utazik. Otta­ni programjának befejezését követően július 28-án egyna­pos látogatást tesz a kanadai Torontóban, ahol a tervek szerint megbeszélést folytat majd Brian Mulroney minisz­terelnökkel, s találkozik a kanadai üzleti élet vezető személyiségeivel, a magyar— kanadai gazdasági kapcsola­tokban érdekelt vállalatok képviselőivel. Tíz éve nem volt ennyi Cukorexport Az idén több mint 50 ezer tonna cukrot értékesítenek konvertibilis elszámolású pia­cokon a magyar cukoripar vállalatai a külkereskedelem közvetítésével. A mintegy 11 millió dollár értékű áru két­ötödét osztrák és NSZK-beli vevők vásárolják meg, és to­vábbi nagyobb tételeket angol cégek vesznek meg. A cukor szállításában a na­gyobb készletekkel rendelkező valamennyi cukorgyár részt vesz; az első 10 ezer tonna árut már útnak is indították. A teljes mennyiséget szep­tember közepéig kell a gyá­raknak a szerződés szerint ki­szállítaniuk. A magyar cukor­ipar tíz éve nem adott át ilyen Hagy mennyiségű termé­ket külkereskedelmi célokra. A kivitel o hazai ellátást nem zavarja, mivel az exportált mennyiségen felüli további készletből bőven fedezik az igényeket az új termésig. Giovanni Spadolini programja Téma a parlament munkája Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke hétfőn délelőtt az Or­szágházban fogadta Giovanni Spadolinit, az olasz szenátus elnökét, aki Stadinger István­nak, az Országgyűlés elnöké­nek meghívására péntek óta tartózkodik hivatalos látogatá­son hazánkban. A találkozón jelen volt Stadinger István és Misur György, hazánk római nagykövete, valamint Joseph Kitti, az Olasz Köztársaság budapesti nagykövete. Ciovanni Spadoíini a nap folyamán a Parlamentben ta­lálkozott Szűrös Mátyással, az MSZMP KB titkárával, az Or­szággyűlés külügyi bizottságá­nak elnökével. A szívélyes légkörű megbeszélésen szót váltottak a nemzetközi élet néhány időszerű kérdéséről. Kölcsönösen méltatták a jól fejlődő magyar—olasz kapcso­latokat. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé állásfoglalásának fényében kü­lönös figyelmet szenteltek a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek leszerelése le­hetőségeinek. Ezt követően Giovanni Spa- dolini tárgyalóasztalhoz ült vendéglátójával, Stadinger Ist­vánnal. Részt vett a megbe­szélésen Kiss János, Varga Imre és Vassné Nyéki Ilona képviselő. Az Országgyűlés elnöke tá­jékoztatást adott a törvény­hozó testület összetételéről, munkájáról, választási rend­szerünk főbb elveiről, gyakor­lati érvényesülésükről. Rövi­den szólt a továbbfejlesztés irányairól, így a helyi és or­szágos választások elkülöníté­C&eaBácSS ;,A Ceglédi Vasutas szebb _ „ napokat látott, magasabb mesterhármas osztályban is szerepelt fel­nőttgárdája, bizony nem éppen előkelő pozícióban zár­ta a nemrég befejezett küzdelmet. Magyar László, az egyesület elnöke azt szeretné, ha a fiatalok közül mi­nél többen folytatnák felnőttként is pályafutásukat, szép eredményekkel öregbítve a sportág hírnevét.” (7. OLDAL) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisztertanács elnöke tegnap az Országházban fogadta Giovanni Spadolinit, az olasz szenátus elnökét, aki Stadinger Istvánnak, az Ország- gyűlés elnökének meghívására tartózkodik hivatalos látogatá­son hazánkban. Szeptemberben elbontják a gátakat Folytatják a robbantást Az eredeti tervekhez képest módosítani voltak kénytelenek munkamódszerüket a bős— nagymarosi vízlépcső építésé­ben közreműködő osztrák cé­gek. Az ideiglenes Duna-me- der kialakítása és a kotrási munkák során ugyanis olyan sziklatömbökre bukkantak, amelyek a későbbiekben aka­dályoznák a biztonságos hajó­zást. A megoldást csak az je­lentheti, ha robbantással tá- volítják el ezeket. Ám a vég­rehajtáshoz mintegy 1000 mé­teres szakaszon töltéssel kel­lett elzárniuk az érintett te­rületet, hogy az ideiglenes ha- józóút vizét a robbantás ide­jére leszivattyúzhassák. Visegrádon a lezárt meder­ben az utóbbi napokban az osztrák fővállalkozó cég, a DoKW megkezdte a robbantá­sokat. A sziklatömbökbe táv­vezérlésű gépekkel fúrják a robbanótöltet elhelyezéséhez szükséges lyukakat, amelyekbe idáig 250—300 kilogramm tro­tilt helyeztek el, illetve rob­bantottak fel. Egyelőre bizonytalan, hogy az utolsó robbantásra mikor kerül sor, hiszen egy-egy kí­sérlet eredményét csak akkor látják, amikor a munkagé­pekkel az összes törmeléket eltávolítják. Annyi azonban bizonyos, hogy a meder vízte­lenítéséhez szükséges zárógá­takat szeptemberben elbont­ják, s ekkor völgymenetben már megindulhat az új, ideig­lenes hajózóúton a forgalom. A tervek szerint október kö­zepétől mód nyílik arra, hogy mindkét irányban közleked­hessenek ezen a szakaszon a hajók. P. Zs. sére, az ülésszakok gyakorisá­gának, időtartamának növelé­sére vonatkozó elképzelésekről is. A vendég — többek között — a magyarországi egykori kétkamarás parlament törté­nelmi előzményei s újbóli be­vezetésének esetleges lehetősé­gei, az egyházak parlamenti képviselete, az Országgyűlés elnökének szerepe, feladatai iránt érdeklődött. Mindkét fél kifejezte meg­győződését, hogy a mostani látogatás jól szolgálja a ma­gyar—olasz kapcsolatok jövő­beni fejlődését. Giovanni Spadoíini olaszor­szági hivatalos látogatásra hívta meg vendéglátóját, amit Stadinger István köszönettel elfogadott. A tárgyalásokat követően az Országgyűlés elnöke ebédel adott az olasz politikus tisz­teletére. A tárgyaláson és az ebéden részt vett Misur György és Joseph Nitti. Délután az olasz szenátus elnöke ellátogatott az Orszá­gos Rabbiképző Intézetbe. Giovanni Spadolinit a nap folyamán fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter, majd Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A délutáni programokon is részt vett Misur György és Joseph Nitti. Vecsésen befejezték az aratást Megkezdték a tarlóhántást A hét végi esőzések Pest megyének szerencsére csak kis területén hátráltatták a betakarítást. A várhatóan ter­ven felüli átlagtermést hozó kalászosok aratása így folya­matos. s más gazdaságoktól érkezett segítséggel sikerül időben befejezni a nagy munkát. A vecsési Ferihegy Terme­lőszövetkezetben — a megyé­ben elsőként — tegnap rövid pihenőre vonulhattak a kom­bájnok, hiszen a mintegy 600 hektárról betakarították a termést. Ihász Zoltán elnök- helyettes tájékoztatása szerint az utóbbi tíz esztendő legjobb termését szállították a Pest Megyei Gabonaforgalmi Vál­lalat vecsési raktárába. A kitűnő minőségű kenyérgabo­na hektáronként 5,8 tonnás átlagtermést produkált. A Jóti Vörösmarty Terme­lőszövetkezetben még néhány napig eltart, amíg az i-re felteszik a pontot, hiszen a hét végén fejezik be a kam­pánymunkát. A majdnem 1200 hektáros őszi búzát a gazdaság nyolc aratógépe mellett hat, Tasról érkezett vendégkombájn is vágja. Az átlagtermés itt 4,5 tonna kö­rül alakul hektáronként, de ezen a területen ez is szép eredménynek mondható. Azo­kon a táblákon, ahol az ara­tók már jártak, folyik a bá­lázás, illetve a szalma behor- dása után a tarlóhántás. A betakarítás mellett a szakemberek a lucerna má­sodkaszálását, szárítását és behordását is végzik, B. Gy. Megérkezett a segítség, most már biztos, hogy időbén végez­nek a betakarítással. (Erdősi Ágnes felvétele) Az utolsó robbantás időpontja még bizonytalan — csak a tör­melékek eltávolítása után derül ki, mennyire volt sikeres a V kísérlet (Vimola Károly felvétele) A z Állatkertben, egy fa odvábán fedezte föl valaki a sétálók közül az ide-oda szaladgáló koronás lényeket. Igencsak ifjak le­hettek, mert nagyságuk ta­lán a másfél centit érte el... Többen megálltunk, s bámultuk a jogcím nél­küli lakókat. Nemcsak ko­ronájuk miatt, amelynek hosszúsága — tudvalevő — testük kétharmada, hanem mert alig-alig találkozunk már velük. (Lehet, bogaras vagyok, de csak nem tu­dom megszokni, hogy: azoklcal.) Gyermekkorunkban még — mindahányszor a budai hegyekben jártunk — óriá­sira nőtt példányok látvá­nya borzongatott. Óvatosan, % toránál fogtulc meg, így nem tudta elkapni az uj­júnkat. Ám, hogy kipróbál­juk erejüket, képesek vol­tunk szarvukat pálcikák­kal piszkálni, míg mérgük­ben össze nem szorították a fát. Ahogy úton-útfélen elné­zem magunkat, e piszkáló- dási képességünket sikerült átmentenünk felnőtt ko­runkra is. Kisebb, közepes és nagyobb dolgokra egy­aránt érvényes ez. Egészen megszokottá válik, hogy valaki sávot vált autójá­val, s jelzés nélül bevág a másik elé. Ezzel együtt jár természetesen, hogy neki áll feljebb, s válogatott gorombaságokat kiabál hát­rafelé. Sajnos, az is napi­renden van, hogy a párhu­zamosan, jó tempóban ha­ladó kocsik között fölénye­SZARVAS-BOGARAK sen szlalomozik egy-egy if­jonc az érettségi ajándék­kal. Közben kaján képpel vigyorog a riadozó tapasz­talt vezetőkre. Ám aki mindezeket nem bírja idegekkel, utazzon tö­megközlekedési eszközzel. Ez utóbbira leginkább a tömeg jellemző nyáron — különösen az üdülőkörze­tekben. Kár lenne ilyenkor kabaréba menni! Legalább­is a keleti emberek türel­mével rendelkezőknek. Hi­szen míg a napsütötte, zöl­dellő tájban gyönyörköd­nek, választékos párbeszé­dek is szórakoztatják őket. Kirobbanó módon. Mintha egyikünk-másikunk alig várná, hogy véletlenül bo­kán érintse valaki, s vég­re utat engedhessen a hő­ség miatt reggel óta tarto­gatott, egyáltalán nem me­leg szavainak. Miért nem mennek beljebb, üres a közepe. Rajta kívül min­denki más — s ez a leg­kevesebb — kötekedő, rosszindulatú stb. A hatás nem marad el. Egyre bővül a hozzászólók köre, s a legteljesebb mér­tékben érvényesül a de­mokrácia. A vezető csak végső esetben nyilvánít vé­leményt. Például: nem in­dítja a kocsit, míg nem fér­nek föl a megállóban ácsorgók. Vagy éppen őket hagyja faképnél. No, de ne menjünk túl messzire. Elég csak a szomszédba. Mondjuk, a Corvin Áruház elé. Ahol egy jó hangú idős úr a hul­ladékgyűjtő tetejét pultnak használva kínálgatja porté­káját. Mindenestül majd elsodorja őt a piros 7-es busz bűvöletébe került hó- rihorgas fiatalember. „Nem szégyelled a pofád! Te sze­mét! — küldi utána kriti­káját az éteren át. Majd: — Totót-lottót tessék! To- tót-lottót tessék!” Ugyan melyikünk gyűjte­ményében ne lennének ilyen vagy ezekhez hasonló tör­ténetek? Nem igazán lehet nevetni rajtuk, mert haj­szolt korunk újszerű mű­fajába tartoznak. Afféle hétköznapi tragikomédiák, amelyek az egymás iránti figyelem-türelem-megértés hiányáról s a megfogyat­kozott önuralomról tanús­kodnak. Nem állítom, hogy köny- ,nyű dolog magunkat min­denkor a másik helyébe képzelni. Pedig az említett eseteknek nemcsak szenve­dő alanyai —, akarva-aka- ratlan — okozói is lehe­tünk. S ez alól jóformán egyikünk sem. kivétel. Tudom, nehéz indulat nélkül mérlegelni. Am meg lehet tanulni. Munkahe­lyen, otthon, iskolában. Ha van, kitől. Esetleg a peda­gógustól. aki személyiségé­vel szolgálhat példaképül. 'Aligha lesz azonban ked- ve-módja a friss diplomás­nak követni az ideált, ha rossz hangulatú tantestü­letbe kerül. S ez már munkahely, amelynek lég­köre kihat a családra, ahol viszont gyermekeinkben rögzülhetnek e formátlan normák. Ugyan már, mi lenne, ha legalább a leendő tanító- kat-tanárokat megtanítanák a magatartáskultúrára? Ha valaki vagy valakik neki­fognának e tárgyhoz tema­tikát, jegyzetet írni? Ezt még megyénkben is el tudnánk képzelni, hiszen léteznek itt jól működd felsőoktatási intézmények. Nemrégiben került például szentesítő pecsét a zsám- béki főiskola óvatos kísér­letére: tudniillik, hogy énekből is vizsgálják a felvételiző pályaalkalmas­ságát. S ugyanitt, a honis­mereti táborok szülőhelyén, most honismereti szakkol­légiumot szeretnének szer­vezni. Reménykedem: ha ők nem, de valamilyen ha­sonló, alkotó szellemű ok­tatási intézmény talán be­lefog egyszer, hiszen sú­lyos társadalmi gond meg­oldásában segíthetne. Különben ismét újrater­melődnek — ki tudja, meddig még — e magatar­tásbeli hibák, amelyeknek — mint mondani szokták — szarvuk van. Majd ki­bökik szemünket, s mi mégis csak azokon a kis bogarakon vesszük ész­re.., Vennes Aranka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom