Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-18 / 170. szám

A PEST MEGYE! HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1988. JtJLIUS 18.. HÉTFŐ Kiszámíthatatlan a környezet Kemény forintok a puhafáért A közgazdasági fogalmak dzsungelében kevésbé járatos embernek ugyancsak főhet a feje, amikor a számára kínai­nak hangzó terminusokkal próbálják megértetni vele a gazdasági összefüggéseket. Átruházott jog Egyáltalán nem a kishitűség mondatja velem, de feltétele­zem, hogy például a már nyelvünkbe lassan beivódó gesztorság lényegével sem va­gyunk mindannyian tisztában. Nem a meghatározása, mint inkább a gyakorlati manifesz­tálódása homályos. Lényege tulajdonképpen annyi, hogy a gazdasági társulást alakító cé­gek megbízzák valamelyik fe­let a hivatalos gyám szerepé­vel, azaz a két vagy több gazdálkodó egység által mű­ködtetett önelszámoló, de nem önálló jogi személyként mű­ködő rendszer szervezetileg, és jogilag a gesztor részeként jelenik meg a külvilág előtt. Hogy aztán a gesztori fel­adat jó-e avagy hátrányos az illető cégnek, arról már ke­vesebb szó esik. Pedig egyál­talán nem lehet a dolog kö­zömbös, ezt bizonyítja az Arany János Tsz lépése is, mely gazdaság július 1-jétől átruházta a Mészáros Tsz-tp a gesztori teendőket a Termelő- szövetkezetek Erdészeti Tár­sasága fölött. — Miért volt szükség tehát e formainak tűnő változásra? Erről kérdeztük Sz. Tóth Lászlót, az Arany Tsz elnö­két. — Látszólag valóban nincs sok jelentősége annak, hogy melyik gazdaság része hivata­losan az erdészet, de ereden­dően mégis anyagi megfonto­lásokból nem vállaljuk tovább az adminisztratív, szervezeti igazgatást. Szövetkezetünk — ahogy a társasági szerződések­ről szóló törvény tartalmazza — úgynevezett gesztori díjat kapott az általános költségek, és adók viselése fejében. En­nek mértékét a felek határoz­zák meg. — Milyen összegre szólt annak idején a megállapodás, és mihez viszonyítottak? — A társulás mindenkori szűkített értékesítési önkölt­ségének 18 százalékát kaptuk, ez a szint 1987-ig reális volt, a szabályozók változása után azonban már magasnak ítél­tetett. Ezért további 15 szá­zalékot kértünk, ám a társ­szövetkezet csak 12 százalékot tartott elfogadhatónak, ezért az arányért hajlandó volt át­vállalni a gesztori funkciót. Amott megéri — Különösnek tűnik, hogy két szomszédos gazdaság más­ként ítéli meg a díj mértékét, hiszen a költségek — gondo­lom — itt is, ott is ugyan­akkorák. — Nos, éppen itt van az el­térés. A szervezeti, szokásbe­li és más adottságokból ere­dően a kiadások mértéke el­térő lehet, noha a feladat­csokor mit sem változik. Mi tavaly 4,5-5 millió forint körül költöttünk, a gesztori díj pe­dig 5,2 millió forint volt, a bevételi többletnek tehát lé­nyegében nem sok jelentősé­ge van, a felek elsőrendű ér­deke nyilván az, hogy a lehe­tő legkisebb költséget emész- sze fel ez a feladat. A Mészá­rosban minden bizonnyal fe­dezi ezt a 12 százalék is ... — A gesztorváltásnak mi­lyen következményei lettek az erdészetben, faiparban? — A gt közel száz bedolgo­zója — 5 személy kivételével — a társszövetkezet állomá­nyába került. Mindezt úgy készítettük elő, hogy semmi­féle hátrányt ne szenvedjenek emiatt. — Bár eredeti témánkhoz nem tartozik hozzá szorosan, óhatatlan mégis, hogy az utóbbi időben sokat emlege­tett másfél évtizedre szóló nyárfa-kitermelési program piaci realitásait ne firtassuk. Milyennek ítéli meg a kilátá­sokat? — Ma különösen nehéz erre jó prognózist felállítani, de azt bizonyosra vesszük, hogy némi ingadozásoktól eltekint­ve, a nyárfa hosszú távon el­adható cikk lesz, Európa köz­tudottan fahiányban szenved. Jelentősen megnőtt a rakla­pok iránti érdeklődés, ennek következtében felszökött a pu­hafa ára. — A keményfának viszont irreálisan magas az ára, s mivel ez esetben vevők va­gyunk, óriási problémát je­lent, hogy a belőlük készült félkész termékekért aránytala­nul kicsi összeget hajlandók fizetni a bútorgyárak. Bútor­ipari főágazatunk kapacitásá­nak mintegy felét az egyutas raklapok és az euro raklap­elemek gyártásával voltunk kénytelenek lekötni. Az ér­tékbeli különbség nagy, amíg 1 köbméter csomagolóanyag 4-5 ezer forintért értékesíthe­tő, ugyanannyi bútoralkat­rész 25-30 ezerért. Sok a bizonytalanság — A helyzet láttán persze felmerül a kérdés nem lenne-e érdemesebb a hosszabb tá­von biztos piaccal rendelkező, de esetleg kisebb nyereség- tartalommal bíró raklapok gyártásának fejlesztését szor­galmazni? — Első látásra ez tűnik lo­gikusnak, nem titok, foglalko­zunk a fejlesztés, korszerűsí­tés gondolatával de sok bi­zonytalansági tényező mond ellent annak, hogy csak ide összpontosítsuk forintjainkat. Tudniillik, annyira kiszámít­hatatlan a gazdasági környe­zet, hogy még alapanyag-el­látás dolgában is csak addig lehetünk nyugodtak, amíg van fűrész alá való fa saját nyár- faerdeinkben. My. J. Kiszorulunk a nagy vízből A régi név nem lenne csábító Hiába hirdette a tábla öles betűkkel a helyes útirányt, a Vadkerti-tó felé, a Wartburg­gal az ellenkező égtájnak su­hantunk tova. Amikor aztán a mi tavunkat arrafelé sehol nem találtuk, kezdtem érez­ni, hogy Bene sógornak iga­za lesz. ti:::::::: Többek közt abban, hogy lassanként a természet min­den darabkáját a bel- és kül­földi idegenforgalomhoz ido­mítják. Lám, még keresett ta­vacskánk is elcserélte ennek érdekében ősi nevét, ezért ro­bogtunk hát el mellette. Az­zal persze egyet kell értenem, hogy nem hangzana valami csábítóan, ha továbbra is a Nagy Büdös tóra szólna a soltvadkertiek hívogatója. Ta­lán még akkor sem tenne jót a forgalomnak, ha mindenki meggyőződnék róla. hogy a sok alga és hínár, a vastag iszap, no meg a rengeteg für- dőző ellenére is. üde vízsza­ga van. Amikor pedig a fából, kő­ből húzott villaszerű nyara­lók hosszú sorát is megcso­dáltuk, úgy véltem, nincs okom a sógornak ellentmon­dani abban a kérdésben sem, hogy szerinte ma már nem a balatoni nyaralás a sikk. El­járt az idő az anyagi színe­zetű magamutogatás fölött, észbeli tehetségét, no meg sze­rencséjét villogtatja fürdőru­hában is szívesebben az em­ber. Vagyis a nem a mennyit költöttem, hanem a mit spó­roltam meg, nagyjából ugyan­olyan feltételek mellett szem­lélet uralkodott el, hála (vagy sajnálatára?) szűkösebb élet- körülményeinknek. Persze alapjában véve a Vadkerti-tó melléke is a nya­ralók pénzének elszívására rendezkedett be, igaz, egyelőre még nem akkora bátorsággal, mint mondjuk a Balaton fagyisai, lángossütői, ajándék­boltosai tanúsítanak. Egyértelműnek találom te­hát, hogy mindenekelőtt, e meggondolásból ruccanok le oda hét végére vagy egész hétre a kis, és közepes kere­setű családok, köztük a nagy­kőrösiek is tucatszám. Ám ahogy továbbgondoltam a dol­got, rájöttem, hogy ez mégis­csak túl egyszerű, mi több földhözragadt magyarázat len­ne e kis fó felkapottságára. Mert itt is látom, a D-s, A-s felségjelzésű csinoska gépko­csikat, és lubickoló vagy a napon tespedő kicsavarodott nyelvű gazdáikat Rájuk csak nem merném ráfogni, hogy a pénzszűke hajtja őket ide a szikes Kiskunság közepére. Plattensee, ach Menge. No, igen, a viszonylagos nyugal­mat keresik ők is, mint mi, így aztán mind többen kiszo­rulunk a nagy vízből. Valaha megszólták azt a cé­get munkásai, amely nem va­lami felkapott nyaralóhelyen, hanem ilyen kevésbé ismert, mondhatnám elhagyatott vi­déken épített víkendházat. Manapság dicsérik érte az öt­letadó eszét. Közel van, s ami a lényeg, egy négy-öttagú család egy hétre ezer, ezer­kétszáz forintért talál itt ma­gának szállást, olcsóbban aligha úszná meg máshol. Ért­hető tehát, hogy a munkahe­lyek kempingjei egyre jobban felértékelődnek, a Vadkerti-tó mellettiek is. Hiszen volta­képpen megvan itt is minden, ami feltétele a pihenésnek, a gondtalan kikapcsolódásnak. Csupán a koszttal lehet né­mi baj, mert azt bizony nem mindenütt adnak. Némely spórolósabb családnál főfájást okozhat, hiszen melyik házi­asszony vállalkozik szívesen a főzőcskére, amikor végre-vala- hára neki is itt az alkalom, hogy átadja magát a semmit­tevésnek. Hacsak nem a pacaloshoz járnak álló héten, de azzal vi­szont az esztelen költekezés gyanúját keltik. Irén viszont azon kevesek közé tartozik, aki már annak is örült, hogy csak főznie kell. Hogy azért pihenésre Tanárok, diákok közeledése Példák sz skarat próbájáról vül nagy személyiségformáló Farkasné Seres Erzsébet, ^ a Toldi iskola diákmozgal- ^ mi igazgatóhelyettese a ^ KISZ KB által alapított ' Kiváló Nevelőmunkáért ki- ^ tüntetés birtokosa. Ezt va- á káció idején is jó felidézni. Ma Pest megye 46 közép­iskolája közül mindössze 9 helyen dolgozik függetlenített diákmozgalmi vezető, Farkas­né Seres Erzsébet tehát az elsők közt tölti be az új ok­tatási törvény teremtette stá­tust. A Toldi egykori diákja öt évet a Nagyatádi Konzerv­gyárban termelőmunkában töltött, ott is aktívan vett részt az ifjúsági mozgalomban Tizenöt éve, hogy iskolája hí­vásának eleget téve, mint szakoktató visszatért a Toldi­ba. Szakmai ismereteit Buda­pesten és Szegeden bővítette, közben sokféle oktatási szi­tuációban volt alkalma a diá­kokkal foglalkozni. Legújabb munkakörében az a dolga, hogy a nevelőtestület által meghatározott, tanórán kívüli nevelési célokat napi felada­tokra bontsa, megteremtse ezek megoldásához a feltéte­leket, állandó és érdemi kap­csolatot létesítsen a tanulók és a felnőttek között. Tömö­ren úgy is fogalmazhatunk hogy sokoldalú, vállalkozó szellemű, közéletiséget szíve­sen vállaló személyiségeket akar faragni tanítványaiból. A megyei felkészítőre gaz­dag tapasztalatokkal ment el, erről nekünk is módunk volt most meggyőződni, amikor át­lapoztuk a Vági István KISZ- bizottság naplóját. A sok öt­lettel szerkesztett könyv hű tükre az iskolai KISZ-élet fo­kozatos gazdagodásápak. Hat éve a KISZ KB dicsérő okle­velét, egy évre rá a Kiváló szervezetnek járó zászlót kap­ták a diákok, 1985 óta pedig háromszor lett övék a KISZ KB vörös vándorzászlaja. E mögött ott van Farkasné Seres Erzsébetnek mint KISZ- tanácsadó tanárnak sokéves munkálkodása. Része volt ab­ban, hogy tanítványai sok megyei és országos versenyre és egyéb rendezvényre is el­jutottak, öregbíteni iskolájuk hírnevét. Természetesen az sem mel­lékes, hogy a diákközösségek különböző pályázatát, vállal­kozását az erkölcsi elismeré­sen túl anyagi juttatásokkal is honorálják, ezeknek az össze­geknek jó részét közös cé­lokra fordítják. Az iskola ve­zetése támogatja a tanórán kívüli közös tevékenységek bővítését. Ily módon tanárok­nak, diákoknak az élet más­más oldaláról van lehetőségük jobban megismerni egymást, az új szituációknak kétségkí­jusson idő, a szomszédasz- szonnyal váltották egymást a konyhában. Talán jobb lett volna, ha kint a szabadban, kicsi bográcsban főzik a bab­levest, de hát az efféle ro­mantika errefelé is már a múlté. A gáztűzhelyek, prak­tikus konyhai felszerelések birtokában logikátlannak tűn­ne, ha valakinek tűzgyújtás jutna eszébe a fenyvesben. A gyerekek biztosan élveznék, ám nekik inkább a fürdés kö­ti le minden erejüket. A két férjnek pedig a horgászat s a bizonytalan kimenetelű hal­vacsora gondolata. Igaz, a múlt nap félvördörnyi nyurga kárász akadt a botokra, de mivel vendégek vonultak át a kempingen, a két pecásnak zápfogára is kevés jutott a zsákmányból. A sekély tó vizében moz­dulatlanul ültek az úszók, a szél ernyedt fodrokat söpört a káka közé. A lefelé csúszó nap különös, narancssárga­vörös színkeverékével vonta be a vizet. — Olyan minden, mint a Balatonnál — jegyezte meg a sógor felénk sandítva. Tartott tőle, hogy talán túlságosan felértékelte a látványt. Aztán fejével a távolabb pancsoló gyerekek felé intett. — De hát nem is annyira nekünk fontos ez, övék ez a nyár is... A sógornak most harmad­szor adtam igazat ezen a na­pon. My. J. hatásuk lehet. Farkasné Seres Erzsébet így fogalmaz: Az egyén nagyon esendő a közösség segítsége nélkül. Tapasztalatom szerint az összefogás úgyszólván cso­dákra képes a nevelésben is. A szakmai útravalót feltétlen ki kell egészíteni olyan kész­ségekkel is, amelyek az igé­nyes életet segítenek kialakí­tani. A végzősök soha nem félszavakat, igéket visznek magukkal, hanem példákat, közös élményeket az akarat próbájáról. •- A közösen elhatározott célok, az azokba való bele­szólás lehetősége, a dolgokban való aktív részvétel mindany- nyiszor önmagunk megméret­tetésére sarkallj s ez a kény­szer örökösen az egyéni mun­ka jobbítására ösztönöz.., A kritikus életkorban lévő gyerekemberek neveléséhez a diákmozgalmi igazgatóhelyet­tes tág lehetőségeket kapott. A kollégistákkal való szoros együttműködésből fakadó eredmények jó példaként ha­tottak más közösségekre is. Farkasné kitüntetését tehát nyugodtan nevezhetjük az egész kollektíva elismerésé­nek, hiszen nem izolált mun­katerület az övé, egy új szel­lemű diák-nevelő közösség kialakításának együttes erő­próbájáról van szó. Minden iskolában az a tö­rekvés, hogy gyerekek, taná­rok jól érezzék ott magukat, órán, szabadidőben egyaránt. A Toldiban régen is ez volt a tendencia, de most, hogy az oktatási reform is szabadab­ban engedi érvényesülni e szándékot, célratörőbben bon­takozhat ki a tartalom József Attila örökéletű gondolatai szerint: ... „jó szóval oktasd, játszani is engedd szép ko­moly fiadat.” A tanévben és a szünidőben is. Atlétikában ismét több ren­dezvényen szerepeltek sporto­lóink. Budapesten több ezer részve­vővel rendezték, olasz mintá­ra a Vivicitta („Szeresd a vá­rost!”) utcai futóversenyt, 14 kilométeres távon. Az első há­romezer közé a nagykőrösi Toldi DSK triatlonszakosztá- lyának mind a négy elindult felnőtt tagja (idős Bocskai László, Herkó Gyula, Cseri János és Kiss Attila) is beke­rült és trikót kaptak jutalmul. Az úttörők 12 kilométeres táv­ját ifj. Bocskai László a szint­időn (50 perc) belül teljesí­tette. A fővárosban most ötöd­ször megrendezett nemzetközi IBUSZ maratoni utcai futó­versenyen a 3485 befutó kö­zött jól helytálltak a toldisok képviselői. Hagyományosan Cegléden bonyolították le az általános iskolás diákolimpia megyei at­létikai döntőjét, egyéni szá­mokkal, pár száz indulóval. El­sősorban a tagozatos iskolá­sok értek el kitűnő eredmé­nyeket, közülük is kiemelke­dett két körösi fiatal teljesít­ménye. Kettős győzelmet arat­tak. A III. korcsoportos 7—8. osztályos fiú kislabdadobásban: 1. Kőműves István (Kossuth iskola, 96 méter 16 centimé­ter). A III. korcsoportos leány kislabdadobásban 1. Pörge Ri­ta (Kossuth iskola, 79,7 mé­ter, ami 6,25 méterrel jobb, mint az országos csúcs). Száz­Született: Járó Pál és Csar- nai Éva Norbert, Hasur Ferenc Ambrus és Barna Erzsébet Ferenc, Kollár László és Ja­kab Terézia Teréz Erika, Kaj- tár István és Szabó Klára Edit Klára, Flórián Dénes és Völ­gyi Mária Dénes, Nagy Ferenc és Nemes Ilona Norbert, Cse- te Zoltán és Kiss Judit Gab­riella, Fekete István és Ko­vács Julianna Fanni, Mikony Péter és Petrezselyem Zsuzsa Péter nevű gyermeke. Névadót tartott: Bogdanov Szilárd és Paulovits Éva Ber­nadett, Jordán Bálint és Sza­bó Ágnes Nóra, Győri István és Gallai Ildikó Marianna, Órd?, de hasznos Lemezolló A lakatos- és bádogosműhe­lyek is igyekeznek a korral fejlődni, többségükben ko­moly gépek segítik a szakem­berek munkáját. Persze, ami­kor a műhelyen kívül akad dolguk, nem vihetik maguk­kal összes felszerelésüket, ilyenkor meg kell elégedniük a ma már ósdinak titulált ne­héz kézi szerszámokkal. Gq- rancz József, a KEVIÉP la­katosa, a vízműtelep vezeté­keinek építésekor eme hatal­mas fémvágó ollót használta, napokon keresztül. Nem ta­gadja, igencsak elfáradt mel­lette. (Varga Irén felvétele) A nagyteremben: Diplomás örömlány. Színes, angol krimi. Előadás: 6 órakor. Száguldó falka. Színes kanadai kaland­film. Előadás: 8 órakor. A stúdióteremben: Isten veled zöldellő nyár. Színes, szovjet film. Előadás: fél 6-kor. méteres síkfutásban: 1. Lacii Gizella (kocséri isk.) 13 má­sodperc. Cegléden volt a III. korcso­portos diákolimpia megyei öt­próba döntője is, ahol a kos- suthosok sérülten és az egyé­ni viadalon rosszul koncent­rálva, nem tudtak számottevő eredményt elérni. Kecskeméten a középiskolás diákolimpia területi atlétikai döntőjén négy megye és a fő­város legjobbjai versenyeztek. Fiú gerelyhajításban Lajter Sándor (Nagykőrös, Toldi isk.) 56,6 méteres dobással máso­dik lett, és ezzel bejutott az or­szágos döntőbe. „Fuss az egészségedért!” jelszóval Cegléden Népszava ’88 utcai futóversenyt rendez­tek három kategóriában. A leghosszabb távon, a férfiak ötezer méteres viadalán 38-an indultak. A Toldi DSK képvi­selői az élmezőnyben végez­tek. Halápi Sándor a második, Boros Zoltán a harmadik, Fan- czel István az ötödik, és Kiss István a hetedik helyen vég­zett. A rendezők időeredményt sajnos nem közöltek. Az általános iskolás diák­olimpia megyerészi I. és II. korcsoportos többpróba döntő­jét kategóriánként 6-6 csapat­tal szintén Cegléden rendez­ték. A II. korcsoportos (5—6. osztályosok) négypróba csapat- versenyben a Kossuth iskola mindkét nemnél a negyedik helyen végzett. Nagy László és Kovács Kata­lin Nóra nevű gyermekének. Házasságot kötött: Nagy Endre és Babári Tímea, Sza­bó Csaba és Gulyás-Nagy Éva Zsuzsánna, Godány-Szabó Dét nes és Sánta Márta Mária, Kő­műves Pál és Tóth Judit. Meghalt: Neumann Rezsőné Dubóczki Terézia, Ady E. ü. 12.; Nagy Józsefné Kecskés Eszter, Szolnoki u. 51.; Barta Gyula, dr: Kiss Sándorné u. 3.; Medgyesi Pálné Mécs Esz­ter, Hunyadi u. 27. ISSN 0133—2708 (Nagykőrösi Hírlap) Sz. J. Sporthírek! Fuss az egészségedért! s. z. Anyakönyvi hírek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom