Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

1988. JULIUS 1, PÉNTEK M£Msm r _ r FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÁRI ÜLÉSSZAKA ■ ■ _ r Az ülés szünetében Grósz Károly és Kádár János (Hancsovszki János felvételei) (Folytatás a 2. oldalról.) gazdasági helyzetünk jobbra- fordítása érdekében a legtöb­bet reméljük és követeljük. A jövőt megtervezni, perspektí­vát adni itt a legnehezebb, a népgazdaság exportjának még­is több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollár­nak a gazdaságossága az átla­gosnál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gazda­ságban mindenütt, itt is jelent­keznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállala­tai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell, hogy legyen, mint minden más ágazatban: meg kell szabadul­ni a veszteséges tevékenysé­gektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vállalva a következ­ményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a sze­mélygépkocsi-gyártásról külön is szólt a miniszter. Elmondta: az elektronika szinte minden területen meghatározza a ver- . senyképességet; előnyeivel ma már döntően befolyásolja az élet minőségét. A magyar tár­sadalom sem térhet ki az elektronika vívmányainak szé­les körű alkalmazása és az en­nek érdekében végrehajtandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Hasonló megfontolásból ke­rült ismét előtérbe a személy­gépkocsi-gyártás fejlesztése. A lakossági igények mind a mennyiség, mind a minőség szempontjából jelentősek, nö- vekvőek; még sok évig kielé­gíthetetlenek lesznek, így e té­ren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása, a technológiát fejlődésre készte­ti, a termelésszervezést ke­mény próbára teszi. Viszont szinte minden Ipari Szakma számára lehetőséget ad a fejlődést elősegítő módon a beszállításra, a részvételre. Ezért a személygépkocsi-gyár­tás — há.. gazdaságosan meg­valósítható — a szerkezetát­alakítás és (az elektronikával együtt) az egész ipar háttér­iparának a fejlesztése szem­pontjából is jelentős és előnyös lehet. De vajon az is indo­kolt-e, hogy egyszerre több tí­pus gyártását fontolgassuk? Ez ellentmondani látszik a gaz­daságosság elvének. Még nem dőlt el, hogy hazánkban való­ban egy vagy több típust gyár­tunk-e, de többfélének a ho­nosítására törekszünk. Ugyan­akkor csak ezen az ellentmon­dásosnak tűnő módon elégít­hető ki egyfelől a lakosság ke­reslete viszonylag alacsony fo­gyasztói árú típusokból, pél­dául a ZAZ 1102 Tauria típu­sú közös gyártása révén; más­felől a legmagasabb színvona­lú technika és az exportképes­ség követelménye, egy tőkés országbeli partnerfel — pél­dául a Suzukival — alapítan­dó közös vállalat segítségével. Az ipari miniszter foglalkoz­tatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges terme­lés felszámolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai for­radalom végigvitele és a gaz­dasági hatékonyságnak a fej­lett ipari országokéhoz közelí­tése még rohamosabban fogja csökkenteni az ipar létszám- igényét. Ugyanakkor az egyre kisebb létszámon belül erőtel­jesen megnövekszik a felké­szült mérnökök, szakértők, szakmunkások aránya, s en­nél nagyobb mértékben csök­ken a betanított és segédmun­kásoké. Társadalmunknak többféle lehetősége van a hatékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelményeinek egyezteté­sére. — A szerkezetátalakítás má­sik olyan következménye, amelynek kezelése kormány­zati irányítást is igényel, az iparnak a környezetre gya­korolt hatása. Fel kell is­mernünk, hogy a környezetvé­delem leghatásosabb és egy­ben viszonylag legolcsóbb módja a megelőzés: olyan technológiák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyiben esetleg a ve­szélyt rejtő technológiák igénybevétele mégis elkerül­hetetlen, előre meg kell ter­vezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű technológiája is jó példát mutat. Ezt értjük a környe­zetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a közvélemény­nyel is. A legcélszerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett, minden érdekelt be­vonásával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a leg­jobb, minden érdekeltet el­fogadhatóan kielégítő megol­dás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismer­ni: minden döntés közül a legrosszabb — a környezeti ártalmakra nézve is — a ha­logatás, az intézkedések meg­akadályozása. A környezetvédelem nem­csak többletteher', hanem piac is az ipar számára. Hiszen igen sokféle eszközt, berende­zést kell fejleszteni és gyár­tani a veszélyek megelőzésé­re, elhárítására. Aki hamar felismeri a lehetőségeket, jö­vedelmező üzletet köthet, előnyére fordíthatja a hát­rányokat. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükségessé vált egy új, az ipar fejlődését és a szerkezetváltást jobban előse­gítő ' gazdaságpolitikának a kidolgozása. Egy új gazdaságpolitika ki­dolgozását szűk térre korlá­tozza az a tény, hogy a ki­zárólag pénzügyi szigorítások­kal hatni akaró, csak rövid távú eredményre törekvő gaz­daságirányítás lehetőségei el­fogytak. Másrészt viszont be kell látni: ma éppen a sú­lyos egyensúlyhiány miatt nincs arra lehetőségünk, hogy széles köpben lehetővé te­gyük a termelés élénkítését, a fejlesztés forrásainak bővíté­sét, az import, a devizához jutás felszabadítását, egyszó­val, hogy teljes mértékben li­beralizáljuk a gazdaságot. S hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mind­az, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk: kiszámíthatóság, vagyonérde- keltség és vagyongarancia, fejlesztést ösztönző jövede­lemszabályozási rendszer és hitelpolitika, a forint külső­Környezetvédők levele az Országgyűléshez Péter János, az Országgyűlés alelnöke csütörtökön fogadta a környezetvédők egy csoportját, s átvette tőlük, majd a képvi­selőkhöz továbbította a bős- nagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásával foglalkozó leve­lei. Ebben az aláírók — a Baj- csy-Zsilinszky Baráti Társaság, valamint a hozzájuk csatlako­zott körök és csoportok — a többi között azt javasolják az országgyűlési képviselőknek, > hogy kérjenek részletes beszá­molót a nagyberuházás várha­tó költségeiről, következmé­nyeiről és a vállalt nemzetközi kötelezettségekről. E kérdést egyébként több parlamenti kép­viselő is megemlítette felszóla­lásában a most zajló nyári ülés­szakon, s Villányi Miklós pénz­ügyminiszter válaszában jelez­te : a kormány az év második felében az Országgyűlés elé ter­jeszti tájékoztatóját. belső konvertibilitása, tőke- bevonási és -behozatali lehe­tőség. Az ipari miniszter elmond­ta: a szerkezetváltás fő moz­gatóereje a piaci igényeket jö­vedelemszerzés céljából elvál­laló gazdálkodói döntés lesz. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, bi­zottsági előadó elmondotta, ho®y a magyar gazdaságban 1957 óta napirenden van az ipar szerkezetátalakítása. A folyamat azonban igen nehe­zen halad. A következmény: az elmúlt másfél évtized során elszenvedett cserearány-vesz­teségek Magyarország II. vi­lágháborús anyagi vesztesé­geivel mérhetők össze. Ennek csak részben oka a nemzetkö­zi környezet változása. Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátravidéki Fém­művek diszpécsere, a recski ércbápya legutóbbi 21 évének történetére utalva kifogásolta a döntési mechanizmus gya­korlatát, a halogató, a kocká­zatot nem vállaló bizonytalan­kodást. Varga Gyula (Szabolcs-Szat- már m., 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bi­zottságának első titkára: egyet­értett azzal a megállapítás­sal, hogy a kormány nem vo­nulhat vissza az ipar minden területéről, de — mint mon­dotta — ma még ez a veszély nem is fenyeget. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Orosz­lányi Városi Bizottságának el­ső titkára, részletesen beszélt a válságágazatként számon- tartott szénbányászat helyze­téről. Dudla József (Borsod-Aba- új-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bizottságának el­ső titkára, felszólalása beve­zetőjében leszögezte: az ipari szerkezetátalakítás nagyon összetett, sokrétű feladat; meg­valósítása nemcsak műszaki­gazdasági koncepciót, eszközö­ket igényel, hanem egyértel­mű és határozott politikai aka­ratot, magatartást és társadal­mi támogatást is. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője, visontai tapasztalatai alapján egyik természeti kincsünk, az ország lignitvagyonának sok­rétű hasznosítási lehetőségei­re hívta fel képviselőtársai, valamint a kormány figyel­mét. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy hosszú ideje a források jelen­tős részét az energiaágazat és a kohászat fejlesztésére fordít­ják, ami hátrányosan érinti a feldolgozó ágazatokat. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) a MÉM Központi Élelmi- szeripari Kutatóintézetének főigazgatója a mezőgazdaság­hoz szorosan kötődő feldol­gozó-, ezen belül is az élelpii­A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártat­lan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődé­séért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás folyamatos­ságáért továbbra is felelőssé­get kell vállalnia. A rábízott eszközökkel befolyást kell gya­korolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fejlesztését, ha a ke­zében levő pénzeszközeit a jö­vőben az eddiginél összehan- goltabban, s egy testületileg elfogadott szerkezet-átalakítá­si politikához igazodva mű­ködteti, Berecz Frigyes szólt az em­beri tényezők jelentőségéről a szerkezetátalakításban, s en­nek során végezetül .kiemel­te; — Tárgyilagosságra van szük­ség, s arra a meggyőződésre, hogy a szerkezetátalakítás fel­adata a mi dolgozóink képes­ségeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ez­úton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzárkóz­hatunk a fejlett gazdaságú or­szágok sorába. szeripar helyzetéről beszélt. Kijelentette, hogy élelmiszerek feldolgozottsági foka növelhe­tő. Ez jobb piaci versenyké­pességet, minőségmegőrzést je­lent, de a hozzáadott érték is növekszik. Kiss Dezső (Borsod-AbaúJ- Zemplén m., 8. vk.), a Borso­di Szénbányák Vállalat vezér- igazgatója felhívta a figyel­met arra, hogy — mivel a bányavállalatok magatartását a termelési költségszint által meghatározott gazdaságosság szabja meg — a széntermelés nagymérvű visszaesése ellátá­si konfliktusok forrása lehet. Bodorné Danka Márta (Báes- Kiskun m., 2. vk.), a Buda­pesti Rádiótechnikai Gépgyár Kecskeméti Gyárának munka- adagolója felszólalásában a vidéki ipartelepítéssel kap­csolatos ellentmondásokkal, anomáliákkal foglalkozott. Kérte, hogy az illetékesek zá­ros határidőn belül hozzanak döntést az önállósulni akaró termelőhelyek sorsáról. Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Videoton tabi gyáregy­ségének meó-csoportvezetője emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban határozott tendenciává erősödött a ma­gyar népgazdaság térvesztése a világpiacon. Ebben nem ki­zárólagosan a minőségi szem­pontok játszottak szerepet, de valószínűsíthető, hogy ez volt az eddigi fő ok. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke hangsúlyozta: a be­nyújtott fejlesztési koncepció általános irányai és céljai messzemenően korszerűek, és kutatási, műszaki kapacitá­sunk lehetőségeivel is össz­hangban vannak, a gazdasági feltételek biztosítása viszont csak kemény munkával te­remthető meg. Végezetül a következőkben foglalta össze az ipari szer­kezet módosításának általá­nos feltételeit: — A vállalatok nyereségérzékenységének nö­velése és a tartósan vesztesé­ges tevékenység leépítésének kényszere; a termelési ténye­zők, a tőke hatékony haszno­sításában, a vállalat távlati eredményességében való érde­keltség megteremtése; a ha­zai és nemzetközi termelési és tudományos-műszaki mun­ka megosztásának a jelenlegit jelentős mértékben meghaladó szintje; a műszaki fejlesztés és az ipari szerkezetváltás összeépülése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása; a szer­kezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a fog­lalkoztatási gondok csökken­tése képzés és továbbképzés, átképzés, új munkahelyek te­remtése révén. Képviselők felszólalásai Novák Lajos (Szabolcs-Szat­már m., 2. vk.), a Fémmun­kás Vállalat nyíregyházi gyár­egységének technológiai osz­tályvezetője megyéje helyzeté­vel foglalkozott hozzászólásá­ban. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. vk.), az Óz­di Kohászati Üzemek vezér- igazgatója a kormányzati szer­vek és a vállalatok közötti ésszerű munkamegosztás je­lentőségéről, a felelősségi kö­rök elhatárolásának szüksé­gességéről beszélt. László Ferenc (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű üzem- fenntartás gépészeti karban­tartás vezetője a vaskohászat gyakran bántó, egyoldalú megítélését tette szóvá. Balogh Gábor (Baranya m.,’ 9. vk.), a Mohácsi Farostle­mezgyár műszaki igazgatóhe­lyettese felszólalásában egye­bek között javasolta, hogy a termelékenység, a termelőesz­közök jobb kihasználtsága ér­dekében ösztönözzék a több műszakos, illetve a folytonos munkarendben tevékenykedő­ket. Antal Ferenc (Veszprém m.; 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese hangsúlyozta: a szer­kezetátalakítás komplex fel­adat, olyan problémákat is felszínre hoz, amelyek egy- egy vállalat, tárca hatáskörét meghaladják. Fiák László (Hajdú-Bihar m., 5. vk.), a debreceni Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek vezérigazgatója szerint na­gyon fontos, hogy érezze, tudja az egész társadalom: az ipar népgazdaságunk vezető ága. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke egye­bek mellett elmondotta, hogy a külpiaci feltételeket a szén­hidrogénipar vezetői rosz­szabbnak (télik annál, mint amivel az Ipari Minisztérium számol. Magyar Pál (Békés m., 3. vk.), a Mezőgép mezóberényi gyáregysége művezetőjének megítélése szerint a tájékoz­tató jól összegzi az elmúlt évek tapasztalatait, a jelenlegi hely­zetet, és a továbblépéshez szükséges legfontosabb fel­adatokat. Dr. Vona Ferenc (Pest m. 16. vk.), ráckevei körzeti ál­latorvos tetszésnyilvánítással kísért felszólalását külön is­mertetjük. Kócza Imre (Heves m., 3. vk), az Egri Finomszerelvény- gyár vezérigazgatója elmond­ta, hogy gondot okoznak az ipari vezetőknek az adósságál­lomány növekedéséből, a költ­ségvetés helyzetéből fakadó intézkedések, szabályozások, amelyek nemcsak az egyes évek között: eredményeztek lé­nyegi változásokat, hanem — főleg az utóbbi időszakban — már év közben is többször a gazdálkodás átértékelésére, módosítására kényszerítették a vállalatokat. Tölgyes István (Szabolcs- Szatmár m., 10. vk.), a Cse­pel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori fúrógépgyárának osztályvezetője alapvető prob­lémának tartotta, hogy a szerkezetátalakítás nem a kor­mány, hanem az Ipari Mi­nisztérium programja. Mivel a napirendhez többen nem jelezték hozzászólási szándékukat az elnök beje­lentette: az Országgyűlés pén­teken Berecz Frigyes ipari miniszter válaszával folytatja munkáját. Ezzel az Országgyűlési nyá­ri ülésszakának második mun­kanapja befejeződött. A csü­törtöki tanácskozáson " Hor­váth Lajos, Péter János, Cser- venka Ferencné és Stadinger István' felváltva elnökölt. DR. VONA FERENC: Közgazdasági javaslatok pázó gyümölcsöt tudunk ter­melni, de egy színes doboz, gusztusos zacskó — úgy lát­szik — már meghaladja képes­ségeinket. Egy NSZK-bell importőr Hannoverben dobozolja az ál­talunk nagyban kiszállított málnát, zöldborsót, földiepret és visszahozza Ausztriába el­adni. Ha neki még így is meg­éri a konyhakész kiszerelés, minden bizonnyal nekünk is megérné. Javaslataim a magyar ipar versenyképességéhez: — A forint konvertibilissé tétele útján be kell kapcsolód­nunk a világpiacba. Enélkül a belső piac sem szervezhető meg. — A forint konvertibilissé tételéig nyugati valutához csak nyilvános árverés útján lehes­sen jutni. Mezőgazdasági szakember vagyok, engedjék meg, hogy erről beszéljek kissé részlete­sebben. Világszínvonalú mezőgazda- sági termékeink vannak, de a világpiachoz vezető utakat mindig csak félig ékítjük ki. Megteremtettük például a szán­tóföldi zöldségtermelés gépi hátterét, ennek következtében hatalmas árubőség keletkezett. De megálltunk félúton. A hoz­zá szükséges feldolgozó ipart nem bővítettük és nem kor­szerűsítettük. Ugyanaz az el­avult technológia kapcsolódott hozzá, mint a régi kisáruter- meléshez. Pedig a kisiskolá­sok is tudják, mit jelent a leg­gyengébb láncszem, a legszű­kebb keresztmetszet. De mire felnőnek, úgy látszik, elfelej­tik. Csak a legszűkebb környe­zetemből néhány példa. Hatalmas szőlőtelepítés — de nincs és nem is épül pin­ce a földogozáshoz, tároláshoz. Meggyfák ezrei ontják a gyü­mölcsöt. de nincs hűtőház. Az­tán van hűtőház, de nincs gé­pesítve. És ha végül minden rendben volna, elcsúszunk a csomagoláson. Utolérhetetlen ízű, csodálatos színekben pom­— A KGST-én belüli keres­kedelmet, amíg nincs konver­tibilis rubel, addig dollárban kell folytatnunk. Amely álla­mok erre nem hajlandók, azok­kal a jelenlegi formát kell folytatnunk. — Meg kell engedni, hogy 100 fő alatt magánüzemek lé­tesülhessenek. — Az állami vállalatokat és szövetkezeteket népi részvény- társaságokká kell szervezni. Minden dolgozó és vezető vál­jon részvényessé. A részvé­nyek adásvételére vissza kell állítani a tőzsdét. — A részvényjövedelmek adóztatása révén kordában tartható az így szerzett jöve­delem. — Az állam a termelési fo­lyamatban csak az alábbiak­kal foglalkozzon: — a piac szabályainak be­tartása; — egységes adóztatás; — hatósági előírások betar­tása; — a legalapvetőbb anyagok és energia biztosítása; — állami segítséget csak az új iparágak, vagy technológiák kapjanak, kizárólag állami részvény formájában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom