Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

Hatvan liter borravaló Változik aki adja, aki kapja posta embere, s tudja, hogyan kell rollnizni az aprópénzt, s nyilván van is hozzá türel­me. A hírlapárus ettől a vá­sárlótól mindig kettest kap az egynyolcvanas újságért. S minden alkalommal megis­métlődik a szertartás: „Köszö­nöm uram, nem kérem!” — s az újság, tetején a visszajáró húszfilléressel megjelenik a pavilon ablakában. Az újságos mintha nem örülne annak a pénznek. $mi senkinek sem kell. A benzinkutaktól a pénzt ‘begyűjtő postajárat kísérője tüzetesen átvizsgálja az ér­tékküldeményt. Ha észreveszi, hogy lyukas a pénzeszsák vagy rosszul van leplombálva, máris visszaadja, hogy cso­magolják be újból. Pedig tud­ja, hogy ha így tesz, vagy ne­gyedévig nem kap borravalót a kutastól. Ha behunyja a szemét, hol egy ötös, hol egy húszas, néha egy ötvenes üti a markát a kutas saját borra­valójából, amit az autósok ad­tak neki apránként, tankolá­sonként. Még jó. hogy a posta néhány éve saját kasszájából jutalmazza a pénzbegyű.itöl? hibátlan munkáját, a borra­való terjedését megelőzendő. A VENDÉGLŐST megdöb­benti a kérdés, hogy lehet-e borravalót természetben ad­Megkérdeztük Van-e elegendő tüzelő? Lehet, hogy júliusban, a ká­nikulai napok után furcsának tűnik a téli tüzelővel foglal­kozni, ám az elmúlt néhány év tapasztalatai nem ezt iga­zolják. Arra voltunk kíváncsi­ak, hogy manapság mennyi­re előrelátóak az emberek, vá­sárolják-e a tüzelőt, illetve, hogy kapható-e egyáltalán? A Budapest Környéki Tü- zép ceglédi telepének vezető­jét, Darázs Károlynét sem lepték meg kérdéseink. ----­— Tudunk kínálni vala­mennyi hazai szénfajtából. Van berentei és várpalotai brikett, felsőgallai, oroszlányi szén, dorogi dió, tatai gyöngy. A lengyel kazánszenet keve- rőszénnel adjuk, mint minden Tüzép-telepen. — Viszik-e a tüzelőt a vá­sárlók? — Az idén 7 millió forinttal teljesítettük túl az értékesítési tervet, ami 22 ezer mázsa szén árának felel meg. Az első félévben összesen 212 ezer mázsa tüzelőanyag érkezett te­lepünkre, fa és szén, illetve koksz. Ebből a mennyiségből még megvan 36 ezer mázsa tüzelő. — Mennyi időre elég ez a fűtenivaló? — Szénkészletünk 2-3 hó­napra elegendő, a koksz akár két évig is kitarthat, hiszen az jóval drágább, mint a szén, s kevésbé viszik. — Változott-e a tüzelőfor­galom. amióta van földgáz Cegléden? — Ma már valamennyi vál­lalatnál gázzal fűtenek, ugyan­,így az intézmények túlnyomó többségénél, egy-két iskola ki­vételével, ahol még hagyomá­nyos kazánok üzemelnek. Sok magánlakásba is bevezették a gázt. Fél évtizeddel ezelőtti forgalmi adatainkat összeha­sonlítva a maiakkal, a tüzelő­eladás legalább negyven szá­zalékkal csökkent. A. L. A. ni, mondjuk az áruszállítók­nak, mert annak tekinthető az ajándék kávé, üdítő, fagylalt vagy sütemény. Az nem ajándék, csak úgy megkínálom, mondja a ven­déglős. Pedig, ha a szállít­mány kísérője mindennap, s több helyen kap kóstolót az üzletvezetőtől, az mégis jöve­delem. mert biztos, hogy ugyanazt nem veszi meg pénzért, amit egyszer már megkapott ingyen, 'feliát pénz marad a szállítmánykísérő (vagyVakodó) zsebében, ami ugye már jövedelem. De az nem ajándék, erősbítgeti ál­láspontját az üzletvezető, s hivatkozik arra. hogy a ven­dégét, ha megkínálja ő vagy akár egy vállalatvezető, az nem eredményez külön jöve­delmet. mert mondjuk odaha­za nem iszik fölöslegesen még egy kávét a delikvens. A ven­dégségben megspórolt kávé ára nem lehet jövedelem. Az már más kérdés, hogy munka közben lehet-e vendé­gül látni valakit, ha az nem kifejezetten munkaebéd. A vendéglátóipari zenész gyakran van nagy gondban amiatt, hogy borravalóként italt kap. Olykor húsz-har­minc feles sorakozik az or­gonáján. Ha mind el kéne fo­gyasztania, talán bele is hal­na. így is előfordult, már, hogy egy hónap alatt 60 liter uni­kumot ivott meg, amit ven­dégei fizettek. Mostanság any- nyi változást sikerült elérni, hogy a kevésbé veszélyes bo­ros kólát fogadja el, ami per­sze kevesebbe is kerül a zenét megrendelőknek. Másutt az a szokás, hogy a kimért tojás- likőrt visszaöntik az üvegbe, aztán másnap megint kimérik a zenészeknek, a vendég ren­delése alapján. A soha el nem fogyó tojáslikőr ára persze pénzre változik, akárcsak az a rendelés, illetve kínálás, ami későbbre lett elhalasztva, az orgonán sorakozó sok teli po­hár láttán. DE VANNAK akik valóban megisszák a vendégek által rendelt ital nagyobbik hánya­dát. ök tehát jövedelemhez jutnak, mert nem kell pénzt kiadniuk italra. Csakhogy ezek az emberek általában ki is buknak a szakmából, s nem ritkán kórház, detoxikáló, olykor válóper lesz a végállo­más. Ilyenkor pedig az anyagi veszteség már jóval nagyobb, mint a lenyelt borravaló ára. De hát visszautasítani a kí­nálást nem lehet. Valóban nem lehet? ... Aszódi László Antal íria A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM 1988. JÜLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Nyitott szemmel és szívvel A békét hirdetik a zenével is A napokban az amerikai egyházi kórus sikeres koncer­tet adott a református temp­lomban. A hangverseny után beszélgettünk az együttes ve­zetőjével, Richard R. Rodes úrral. Közös nyelv — Hogy jött létre ez a tur­né? — Feleségemmel, Jeannel utazásokat terveztünk ameri­kaiak számára a béke nép­szerűsítésére. Különleges oka van annak, hogy ellátogattunk ide. Ugyanis 1956-ban az USA-ban telepedett le a ma­gyar Záborszky család, sokat meséltek erről az országról, népről. Ök javasolták, hogy jöjjünk el az önök hazájába. Lizik Zoltán úrtól igazán szép levelet kaptunk, amelyben meghívott bennünket Cegléd­re. — Kérem mutassa be a kó­rust. — A tagok különböző ame­rikai városokból, 15 állam­ból jöttek össze Kaliforniától New Yorkon át Floridáig; az északi kanadai határvonaltól a déli országrészig mindenhon­nan. Valamennyien kitűnő énekesek, eltérő az életkoruk és a foglalkozásuk is többfé­le. Akad közöttük zenetanár, mások kórusokban vagy temp­lomokban tevékenykednek, sót néhányan hivatásos muzsiku­sok. — ön és felesége a béke és a barátság jegyében szer­vezte ezt a koncertkörutat. Mit gondol, ebben a fegyve­rektől zajos világban messzire hallatszik el a béke dala? — Mivel a zenét minenki szereti ezen a földön, véle­ményem szerint, ez közös nyelv a különböző nemzetek között. Hiszen annyi érzést le­Nekünk nőknek akár sár­ba, akár hóba, akár a felfor­rósodott aszfaltba süpped a cipősarkunk, mindig az egyik központi problémánk lesz az öltözködés. Nem is baj, hi­szen személyiségünk legbizto­sabb kifejezője, és egyben a szép iránti fogékonyságunk megnyilvánulása is — tartják egyesek. Mások viszont úgy vélik, mindössze pénztárcánk vastagságát lehet lemérni ab­ból, hogy milyen anyagú és minőségű áldozatot teszünk (illetve veszünk) a divat ol­tárára. A rövid- és kötöttárubolt fürdőruha-választékából az egyetlen bikini, amelyen meg­akad a szem — mert anyaga különleges —, ezer forintba kerül, de a többi is kilenc- száz körül mozog. Az egyré- szesek ára, mérettől függően hatszáztól ezerkétszázig ter­jed, de nemigen követik a divatot, inkább a hagyomány- tisztelet szabásvonalára he­lyezkedtek. Viszont kaphatók es ez sem elhanyagolható. w Van-e elegendő divatos nyá­ri. ruha az idén? — kérdem Monori Tibort, a készruha- bolt vezetőjét. — Igen, mivel a beszerzés megbízhatóbb formája szerint gondoskodom róla. vagyis já­rom az országot, és ha szépet látok, megveszem. Épp most hoztam ezt a hatszázötven forintos sárga-fekete ruhát is, és ezerért ezt a vászonkosz­tümöt Szolnokról — mutat két modern ruhára. így biz­tosabb, mint várni a februári divatbemutatók előrendelé­seit, mert azok alapanyaghi­Divatlesen A fedetlen keblek szezonjában ány miatt késnek, vagy meg sem érkeznek. Főleg pamut- és vászonöltözeteket árusí­tunk, mert .a selymeket, mi­vel elég drágák, nem vennék meg. Van viszont hatszáz fo­rint körül krepp és mintás ká­nikularuhánk. Sajnos lányka­ruhából kevés akad és az is drága. Eltűntek a gyönyörű és olcsó kínai ruhák. Fiúknak ajánlhatjuk a rövidnadrágos együttest hatszáznyolcvanért, és ötszázért sortot a férfiak­nak. Ez nem olcsó, de leg­alább van. — Hallhatnánk most a ke­resletről is? — Hát, visszaesőben van a konfekciószakma... — Hogyhogy, hiszen nincsen már legyei piac!? — Ez igaz, növekedett is a forgalom egy ideig az intéz­kedés után, de most meg nagy ellenfél a kilósbolt. Úgyhogy bővítettük az árukészletünket, tetőtől-talpig felöltözhet, aki hozzánk bejön, az öltönyökhöz inget, nyakkendőt is kínálunk. Ezért meg ránk haragudnak a szaküzletek, de hát a cipó- boltban is lehet árusítani már harisnyát is. Sőt, nálunk az újonnan öltözött vevő színes filmet is vehet — És milyen a fürdöruha- 'ellátás? — tudakolom a bolt sarki üzlethelyiségében Mono­ri Tibornétól, — Nagyon kevés olyat ka­punk, amilyet keresnek is, mert ami van — mutat né­hány hagyományosat hatszáz­tól, ezerkétszáz forintig —, azt nemigen veszik. A napok­ban lesz viszont ismét a ked­velt 1360 forintos import hol­mi, de az előre várható né­hány darabra máris többszö­rös a jelentkező. A kislányok körében most az úszódresz a sztár, de az sincs. m w Ismert fazonok köszönnek rám a gyermekruházati bolt­ban. — A vevők főleg az egy­színű zöld, fehér és fekete ru­hákat keresik, a mintás most nem annyira kedvelt — mond­ja Szabó Józsefné boltvezető. — Túlnyomórészt mégis mintásból áll a választék. — Igen, de ezt a kánikula­ruhát hatszázért mégis vi­szik. Naprakészen hozom az árut a keresletnek megfelelő­en. Fürdőruhához nehéz hoz­zájutni, vannak viszont diva­tos kiegészítőink: fülbevalók a nyárra. Az első ruha, amely a Ská­la Áruházban a szemembe tű­nik, egy sárga-fekete, olyan, mint a készáruboltban. Kap­ható viszont négyszázért na­gyon csinos csíkos, sőt ezer­négyszázért selyem is. — Van elegendő fürdőruhá­juk? — kérdem az eladót. — Igen, 500—800 forint a magyar, 900—1300 forint az import. — Veszik ezeket a drágákat is? — Éppen ma történt, hogy egy hölgy miután felpróbált egy ilyet — valószínűleg az árára való tekintettel felment az emeletre, de mielőtt vég­leg távozott, visszajött érte. Hét végén lehetőségem nyí­lott egy balatoni kirándulás­ra, gondoltam, legalább a hely­színen fogom szemrevételezni a kérdéskört. Már-már elha­markodottan állapítottam meg a fedetlen keblű hölgyek tár­saságában, hogy nem fog min­ket földhöz, illetve ' parthoz vágni a drágaság, mert foko­zatosan leszokunk a fürdőru­háról. amikor rájöttem, hogy tévedek, hiszen az alsórésze miatt úgyis megvesszük. üQfc W De más oldalról is megerő­sítettek ebben a látottak. Egy fiatal pár, és egy egyedülálló nő telepedett le mellém. A tár­saság magányos hölgytagiá követve a bátrabbak példáját, hogy maga is fedetlen felső­testtel fog áldozni a napozás örömének. Lett ebből akkora perpatvar a szomszéd nő, nő­vér vagy sógorasszony jóvol­tából, hogy még azok is mo­solyra fakadtak, akiket telje­sen elbágyasztott a perzselő forróság. Jó lesz tehát tovább­ra is vigyázni magukra, vagy inkább fürdőruhánk minden egyes darabjára. Zimonyi Zita hét kifejezni a muzsikával: örömöt, bánatot, reményt — valójában ezért is énekelünk. S az emberek megértik így az érzéseket. Amikor egy-egy ki­sebb közösségben összejövünk, a hallgatók velünk együtt da­lolnak. Hiszem és vallom, hogy ebben a nukleáris vi­lágban különösen szükség van az egymás megértésére. Talán megleoően hangzik: a nukleá­ris háború lehetetlen! Annál is inkább, mert biztos, hogy sen­ki sem nyerhetne egy ilyen tébolyult eltévelyedésben. Ne­ked több bombád van, mint nekem és fordítva... Hát mondja, mi értelme van az ostoba, eszelős fegyverkezés­nek?! És mit old meg? Sem­mit nem segít. Az sokkal fon­tosabb, hogy legyenek közös gondolataink, érzéseink, ame­lyek összehoznak bennünket. Emberekkel beszélni — Az önök hivatásához el­engedhetetlenül hozzátartozik, hogy a szeretetet hirdetik. De vajon az átlag amerikai pol­gár mennyire óhajtja a bé­két? — Mi különböző békeszer­vezeteket képviselünk itt és otthon a szakszervezetekben és iskolákban. S ismerjük a leveleket, amelyeket újságok­nak írnak, és az embereket,- akik felvonulnak, s tüntetnek. Valóban az a dolgunk, hogy a békét hirdessük. Találko­zunk átlagpolgárokkal, s ők legalább annyira óhajtják a békét, mint mi, illetve a vi­lág bármely pontján élő jó­zan gondolkodású emberek. Egyébként az együttes éneke­sei reprezentálják az egész országot, az átlagamerikait is. — Milyen országban turnéz­nak még? — Innen a Szovjetunióba utazunk, ahol többek között a kormány képviselőivel talál­kozunk. Szeretnénk emberek­kel beszélgetni — az utcán, a fürdőben és mindenütt. Ez természetesen nemcsak egyhá­zi munka és mindenki életét befolyásolja némiképp. Moszk­vából Minszkbe megyünk, ahol szovjet családoknál ven­dégeskedünk, gyárakba is el­látogatunk majd. Kijevben pedig részt veszünk az orto­dox egyház ezeréves ünnepsé­gén. Ezután Leningrád követ­kezik. A turnét Prágában fe­jezzük be. Bármire fogékonyak — Érzése szerint tudjak-e teljesíteni a küldetésüket? — Nyitott szemmel és szív­vel utazunk mindenhová, és a békét visszük a zenénkkel. Előfordulhat, hogy nem min­dent tudunk megvalósítani az elképzelésünkből. Biztos, hogy sok olyan történik velünk, amit nem terveztünk — jó dolgok. Bármire fogékonyak vagyunk az utunk során, ami tetszik nekünk. Huszonegy kü­lönböző városba térünk haza. S elmondjuk a családtagok­nak. barátainknak és az em­bereknek, hogy mit láttunk. S azt, hogy itt is mindenki a bé­kére vágyik. Fehér Ferenc Névnövés Profilbővülés miatt szep­tembertől meghosszabbodik a ceglédi köznyelvben csu­pán Bemnek titulált isko­la neve. így: 203, Sz. Bem József Műszaki Szakközép- iskola és Ipari Szakmun­kásképző Intézet. A nev- hizlalás jelezte első válto­zásra már idén sor kerül: ősszel ruhagyártó szakmá­ban szakközépiskolai első osztály indul. Emellett az iskola engedélyt kapott az elektroműszerészi ismere­tek oktatására is. Kiállítás A napokban nyílt meg a budapesti Fotóművészeti Ga­lériában — Váci utca 7. szám •— Talált képek címmel, la­punk munkatársa, Apáti-Tóth Sándor kiállítása. A művész 1970. és 1973. között készült, és véletlenül előkerült alko­tásait hétköznapokon 10-től 16 óráig, szombaton pedig 9-től 12 óráig tekinthetik meg az érdeklődők. Adatok a bűnözésről Romlott a közbiztonság A város közbiztonsági hely­zete az utóbbi két évben rom­lott, habár még mindig ki­elégítő — írja a rendőrikapi­tányság vezetője a tanácsi végrehajtó bizottság számára készített beszámolójában. Meg­állapításának második felé­vel nyilván sokan vitába szállnának, azok legalábbis mindenképpen, akik valami­lyen bűncselekmény sértettje­ként kerültek be a nagykönyv­be. Persze a beszámoló még így is azt kénytelen rögzíteni, hogy az ismertté vált bűncse­lekmények száma 1986-ban ugrásszerűen megnövekedett (az 1985-ös 663-hoz képest 886 lett). 1987-ben pedig egy erősen viszonylagos csökke­nés (721) vehető észre. A ma­gas számok mögött elsősor­ban a közrend és a személyek javai ellen elkövetett bűnök elszaporodását kell keresnünk. Az sem mellékes, hogy a sú­lyosabb megítélésű esetek száma növekvőben van. Az elkövetett bűntettek zö­mét a tulajdon elleni cselek­mények adják, ezek 40-50 százalékában a személyi tu­lajdonnal kapcsolatos ügyek­ről van szó, bár a hírekben mind többször szerepel a társadalmi tulajdon is. Szá­mottevő még a közlekedési bűncselekmények csoportja, s különösen sok gondot okoz az ittas járművezetés. Ezzel szemben a lakosság biztonság- érzetét jelentősen befolyásol­hatja, hogy a nagy társadalmi veszélyességű bűnesetek szá­ma (emberölés, rablás) igen álacscfhy, csökkenő vagy stag­náló. Mind a gyermek-, mind a fiatalkorú bűnelkövetők szá­ma megnőtt 1986-ban, tavaly viszont alászállt a grafikon. Ami a cigánylakosság köréből kikerülő tetteseket illeti: a tendencia hasonló. Arányuk az átalagost alig haladja meg. Az ellenben igaz, hogy a bi­zonyíték hiányában megszün­tetett nyomozások esetében a gyanúsítottak között sok a cigány — mondja a közbiz­tonságról szóló jelentés. ISSN #133—268» (Ceglédi Hírlap) A KERESKEDŐ vagy ne­gyedórán át játszadozott az elektronikus mütyürkével. No. nem unalomból tette, hanem azért, hogy megmutassa a vá­sárlónak miként működik, s mennyit tud a készülék. A vevő türelmesen várt és figyelt, amíg az eladó lefut­tatta az öszes programot. Köz­ben az járt a fejében, hogy ennyire lelkiismeretes csak az lehet, aki számit tisztességes munkájáért valamilyen külön elismerésre Így amikor fize­tett. eltette a visszajáró ban­kókat, a fémhúszasokat, két ötöst az üvegpulton hagyott, s elindult a kijárat felé. Ám alig lépett hármat, szinte ré­mült hang állította meg. — Uram, ne hagyja itt az ötöseit! — Némi megvetést is ki- érzett az eladó hangjából, i hát megszégyenülten tette el : ötöseit, s gyorsan elhagyta a : boltot. De még az ajtóban hallotta: „Még csak az ké- • ne. hogy az én szakmámat is ’ borravalósnak kiáltsák ki! Az.tán fizethetném a nem lé­tező külön jövedelmem után az adót!” Manapság már szinte senki sem fogadja el a tíz- és húsz­filléreseket, még a vállalati kávéfőző nénik sem, hát ma­rad az újságos, aki ugye a 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom