Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
4 1988. JULIUS 14., CSÜTÖRTÖK Villanófény Ha tőlem valaki megkérdezné, milyen beruházás lenne a legfontosabb Szentendre számára az elkövetkezendő öt évben, biztosan meglepődne a válaszomon. Mert hátrább sorolnám, például az önkiszolgáló éttermet, a szállodát, a vízbázisok bővítését, a belváros rekonstrukcióját, a pincék megerősítését, és a kereskedelmi hálózat izmo8ítása, s a tehergépkocsi-parkoló mielőbbi megépítése mellett voksolnék. Jól tudom ugyan, hogy a kapásból összeállított lista mindegyike roppant fontos volna, ám hiányuk kényelmetlenséget, kellemetlenséget okoz, de nem tesz kárt. Míg a nagytestű tehergépkocsik behajtása, parkolása az amúgy is gyenge burkolatú utakon •— beláthatatlan következményekkel jár. Több ok miatt Is. Ezek az aszfalt- vagy kockakőcsíkok sem szélességükben, sem teherbírásukban nem felelnek meg a többtonnás montsruinok tengelynyomásának. Az utóbbi években a közművezetékek miatti bontások során tovább romlottak útjaink. A javításukra alig van pénz. Ä parkoló kamionok, Kamazok, Vol- vók veszélyeztetik a közlekedés biztonságát, látványnak sem szemet gyönyörködtető. Ügy két évvel ezelőtt sok szó esett arról, hogy a gázcseretelep környékén megépítenék a teherautó-parkolót. Aztán sajnos lekerült a napirendről a dolog. Hogy miért jutott mindez ismét az eszembe? Mert hétfőn este a várost járva öt helyen láttam parkoló teherautókat. Egyebek mellett a Kovács László úton, azon a szakaszon, amelyet alig néhány hete adtak át a csatornaépítés után. A burkolat helyreállításához komoly összeggel járult hozzá a csatornaépítő társulat. Akárcsak másutt is a városban, ott, ahol a tanácsi és a lakossági oénzck házasításával hoznak létre közműveket. Csakhogv a környékbelieknek tovább nincs beleszólásuk abba, hogy — a példánál maradva — kik és hogyan teszik, tehetik tönkre a forintjaikból épített utat. A Kovács László utca említett szakaszának széle éppen azért lett gödrös, mert még a csatornaépítés előtt a parkoló teherautók szétnyomták. Hasonló rongálásokat látni a Lehel, az őrtorony, az Aszú és több más utcában is. Tény, hogy a KRESZ nem tiltja a parkolást ezeken a helyeken. Mégis lehetne megoldást találni arra, liogv legalább a felújított szilárd burkolatokon, szegélyekkel ellátott belső gyűjtőkön ne parkolhassanak a soktonnás masinák. Mert ismét többe kerül a leves, mint a hús. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Csigabiga, gyere ki Egy szerenád utóélete A történet előterében egy tanár és egy szülő áll. Am Mélyebbre nyúlnak, nevezetesen az iskola és szülői ház kapcsolatáig, a pedagógus—gyerek viszonyig. Adott a város egyik iskolája, végzős nyolcadikosokkal* akikkel az osztályfőnökük négy esztendő alatt nem tudott igazán jó, meghitt kapcsolatot kialakítani. És adott a szülő, akinek a gyereke e közösségbe jár, s aki sok mindenben más véleményen van a neveléssel kapcsolatban, mint az intézmény. A pedagógus távol marad a bankettről, a késő esti telefonhívásnak sem enged, amikor volt tanítványai részvételre noszogatják. Jelen van azonban a búcsút szervező szülő. A jókedvű társaság egy része éjszaka a lakótelepi ház negyedik emeletén lakó tanárnak a Csigabiga, gyere ki kezdetű dal hangjaival, és a sértésektől sem mentes szöveggel éjjeli zenét ad. Az említett szülő távolabbról tanúja az eseményeknek. Az osztályfőnök az osztályozó értekezleten beszámol a testületnek a történtekről, s a jókedélyű énekesek magatartásjegyeit egy kalkulussal leviszik. A szülő közérdekű bejelentést tesz a városi tanács művelődési és sportosztályához, jogtalannak nevezi a leértékelést, kéri annak megváltoztatását. Szülői értekezletet hívnak össze, ahol a felnőttek többsége egyetért a testület álláspontjával. A művelődési és sportosztály megfogalmazza álláspontját; a Az emelet a múzeumé Talán a pincében Elterjedt a hír a városban, hogy a Fő téri könyvesboltot bővítik. Nevezetesen, az emeleti részt is birtokba vehetik a nyomtatott betű szerelmesei. Utánanéztünk a dolognak, s kiderült, hogy az épület emeleti része a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának a kezelésében áll. Igaz, a cég nem használja, hanem bérbe adta a Képző- és Iparművészek Szövetsége Pest megyei szervezetének. A távlati cél az, hogy a múzeumok igazgatósága birtokba veszi a helyiségeket, tehát nem hajlandó átadni. A szobákban jelenleg a képző- és iparművészek vezetőségi üléseket tartanak, zsűriznek és tárgyalnak. A mú- zeumigazgatóság művészet- történészei is itt dolgoznak. Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok igazgatója elmondta, hogy néhány év múlva ezen a fontos helyen fekvő 60 négyzetméteren emlékszobát alakítanak ki Ilosvai Vargának, Bálint Endrének és Korniss Dezsőnek. A könyvesboltnak lefelé adódik terjeszkedési lehetősége. Az épület pincéje jó állapotban van, raktárnak megfelelne Fridii Jenöné, boltvezető szerint is. Az eladótér ily módon lényegesen megnövekedne. Mert az vitathatatlan, hogy a népszerű, nagyforgalmú és a városban egyetlen könyvüzlet már-már elviselhetetlenül zsúfolt. Kíváncsian várjuk, hogy sikerül-e az épület pincéjében kiépíteni a raktárt. Higgyék el, tény. magatartásjegyek lerontásához az osztályfőnöknek és a testületnek joga volt, azon változtatni nem lehet. A tanár-diák kapcsolat kérdését viszont pedagóguskudarcként minősíti. Természetesen mindkét féllel beszéltünk. A pedagógus tűrhetetlennek minősíti a gyerekek . viselkedését. A szülő természetes reakciónak tartja, mondván, hogy ide vezet, ha a tanár képtelen jó kapcsolatot kialakítani diákjaival. Közben a város lakossága színezi, forgatja az eseményeket. A tanár pedig, aki hosszú évtizedek óta tisztességgel dolgozott ebben az iskolában, most elhagyja azt. Nem feladatunk az igazságosztás. A cikk elején emlegetett általános tanulságként azonban megfogalmazható, hogy a gyerekeknek semmi hasznuk nem származott e suta akcióból. Az intézmény elvesztett egy tanárt. Miért, kinek jó mindez? Megemelték a kamatot Olvasóink emlékeznek rá, hogy annak idején részletesen beszámoltunk a kötvényvásárlási lázról. A városi tanács összesen 17,2 millió forint értékben bocsátotta ki az értékpapírokat, 11 százalékos kamatot Ígérve. Szépen jöttek a vásárlók, mert a befektetés jó üzletnek ígérkezett. Azóta azonban az infláció felgyorsulása miatt a kamat értéke nem jelent előnyt a tulajdonosnak. Nem ösztönző, sőt, esetenként hátrányos. Ezért a városi tanács a Budapest Bank Rt.-vel közösen úgy döntött, hogy 3 százalékkal megemeli a kamatot. Az emeléshez a tanács 2, a bank 1 százalékkal járult hozzá. Így az értékpapírok tulajdonosai 14 százalékos kamathoz jutnak. Dunakanyari munkaügyi panoráma 16 és rossz példa egyaránt van Ma már senki sem tagadja, hogy Magyarországon is van és 'néhányunk számára fájdalmas valósággá válhat a munkanélküliség. Különösen az olyan sajátos helyzetben leledző környéken fordulhat elő, mint Szentendre, és vidéke. Köztudott ugyanis, hogy a városba a környezet, a természeti szépségek, és a hagyományok védelme okán csak olyan ipart telepítettek, amely csendes, tiszta és kevés embert foglalkoztat. A nagy- és kisközségek lakóinak döntő része pedig ingázik. Ahol kevés a dolgos kéz A nagyüzemek helyett adva volna — legalábbis az utóbbi két évtizedben — az idegenforgalom, és a szolgáltatás. Azonban mindenki tudja, hogy a Dunakanyarban élők elenyésző hányada tudott bekapcsolódni a megélhetés eme köreibe. Azt hihetnénk, hogy ebben a helyzetben a Dunakanyarban a tanácsok munkaügyisei előtt sorban állnak az elhelyezkedni vágyók. Furcsa, de a valóság egészen más. Hóiba Lászlóné, a Szentendrei Tanács munkaügyi főelőadója, aki a 13 község gondjait is naprakészen ismeri, azt mondja; a vállalatok még mindig munkaerő- hiánnyal küszködnek. A Beton- és Vasbetonipari Müvek, a Papíripari Vállalat szentendrei üzemében, az Észak Pest Megyei Sütőipari Vállalatnál tárt karokkal várnák az embereket. Igaz, segédmunkásra már sehol nincs szükség. Az adatok azt bizonyítják, hogy a munkaerőmozgás a fluktuáció üteme nem lassult." Azt viszont senki nem tudja, hová mennek a dolgozók. A főváros aligha képes ennyi munkáskezet fogadni, a térségben új gazdasági egység rég nem alakult. Ellenkezőleg. Megszűnt a pomázi székhelyű Szinkron Műszaki Szolgáltató Közös Vállalat. Igaz, gyakorlatilag minden gond nélkül; mindenkit átvett a Metalloplaszt Vegyesipari Kisszövetkezet, melynek önelszámoló egysége lesz a volt Szinkron. A tevékenységi kör is marad. S érdekes, hogy a solymári Pemü is igényt tartott volna a vállalatra épületestül, gépestül. Több üzemben találtunk égető munkáshiányt. A Közép- duna-menti Ipari Kisszövetkezetben harminc helyett csak A tó vize fertőzött, fürödni szigorúan tilos — áll a táblán, s a fotó tanúsága szerint csak szörföznek. A valóság azonban másképp fest. Most a nagy kánikula napjaiban a kirándulók tucatjai úszkálnak az Omszki park tavának vízében. Nem hiszik el, hogy a víz fertőzött, abban bíznak, hogy ok kivételek, s egészségesen fejezik be a kalandot. Hasznos lenne tudomásul venni, hogy a felirat nem véletlenül került a táblára, hanem a tényt rögzíti. Születésnapi köszöntő helyett Levél Pirk Jánoshoz Kedves János! Tisztelettel és szeretettel köszöntelek 85. születésnapodon városunkban, ahol eddig negyvennégy esztendőt éltél. A háború viharában menekültél ide Gödöllőről és lettél izig-vérig szentendrei festő. Témád, stílusod, sokszínűséged illik ide, ebbe a hegyes- völgyes vízparti környezetbe. Te télen-nyáron itt élsz, és nemcsak szóban vagy szentendrei festő, hanem te valóban itt fested képeidet, itt nevelted gyermekeidet, ismernek a városlakók, és sajnos, az orvosok is. Mint művész — városunk díszpolgára vagy — Czóbel Bélával, Barcsay Jenővel egy sorban. Levettem könyvespolcomról Hann Ferenc könyvét, melyben nyolcvanéves születésnapi kiállításod alkalmából így jellemzi művészeted: „Pirk János — még korántsem lezárt — életműve több szempontból is szigetszerűen egyedülálló a XX. századi magyar festészetben. Ritka ugyanis az olyan pályakép, melynek egyenesívű fejlődését nem szakítják meg stílusváltozások, nem befolyásolják divatok, művészeten kívüli kényszerítő erők.” A jellemzés telitalálat. Képeiden: kaszakalapáló, babfejtő nénike, krumpliszedők, aratók láthatók, a nyomorúságosán nehéz szegényparaszti élet emlékeit fested egy életen át. A Dunakanyar Kurír kis újságkivágásán azt olvasom, hogy Pirk János festőművész szeptemberben látogatást tett festői példaképe, Van Gogh amszterdami múzeumában, és több hollandiai és belgiumi várost és gyűjteményt is felkeresett. A Mestert 1983-ban a 80. születésnapja alkalmából rendezett életműkiállításon hívta meg a Van Gogh Múzeum igazgatója. Jó volna, ha valamelyik kiadónk — rangos albumban jelentetné meg képeid. Megérdemelnénk! Te is és mi, művészeted tisztelői is. Szeretettel, tisztelettel és barátsággal köszöntlek, jó egészséget, alkotókedvet kívánok. Várostársi üdvözlettel: Szánthő Imre 11 varrónő dolgozik. A szentendrei műhelyben jártunkkor mindössze ketten ültek a gépek mellett. Távol áll tőlünk, hogy hirdetést tegyünk fel a kisszövetkezetet segítendő, de a tények közül legalább annyit le kell írjunk, hogy a cég kapacitása egész évre lekötött, a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat 20 ezer védőmellény készítésére kötött velük szerződést, de akár harmincezret is átvennének. Ám miként teljesítsék ember nélkül a papírban foglaltakat — kérdezi László Józsefné számviteli vezető. A kisszövetkezet vezetői előtt világos, hogy a varrónők inkább a maszekokhoz mennek el. Háromszorosát kapják annak, amit itt kerestek. Térjünk vissza a tanács munkaügyi főelőadójához! Melyek a kereseti szakmák a Dunakanyar üzemeiben? — Gond nélkül elhelyezkedhetne pék, forgácsoló, szerszámkészítő, köszörűs, gépkezelő, lakatos, marós, szövőfonó, bolti eladó, vagy betegápoló. Azonban hosszú idő óta senki nem jelentkezett. — Milyen szakmákban van felesleg? Alacsony bérek — Például, semmit nem tudnék ajánlani a mezőgazdasági mérnököknek. Sajnos a Dunakanyar üzemeinek nagy részében a bérek alacsonyak. A fluktuáció fő oka ez. A jobban fizető helyekről nehezebben mozdulnak az emberek, mert az ingázás többlet- költséggel, hosszabb távolléttel jár. Lehetetlenné teszi a második gazdaságot is. — Milyen feladatokkal kell megbirkóznia a közeljövőben? — A szünidőben dolgozni akaró középiskolásokat elhelyeztük — válaszol Hóiba Lászlóné. — Sajnos, például a Promontorvin helybeli töltőüzeme jóval kevesebb diakot fogadott az idén. Van még hely a papírgyárban, valamint a Szentendre és Vidéke Áfész valamennyi boltjában. Az álláskeresők következő hulláma augusztus végén, szeptember elején érkezik, a pályakezdők kívánnak eihelyezked- , ni. Labilis az egyensúly Körzetünkben körülbelül harminc Erdélyből érkezett magyar kapott munkát. Egy részük munkászállásokon, mások albérletben, kisebb hányaduk rokonoknál lakik. Mit tud róluk mondani Hóiba Lászlóné? — Főleg férfiak, olyanok, akik a vasas szakmákhoz értenek. Az elhelyezkedésükkel kevesebb, a lakásukkal több a gond. Ideiglenes tartózkodási engedéllyel vannak itt, éppen ezekben a napokban kerül sor ezek meghosszabbítására. A gazdasági egységek általában egy hónapos szerződést kötnek velük, próbaidő után hosszabbítanák. Eddig panasz sehonnan nem érkezett a munkájukra. Igyekszünk segíteni nekik a szálláskeresésben is. Több felajánlás érkezik a lakosságtól. A Vasvári-lakótelepre tavaly vezették be a gázt. Az emberek szívesen ajándékoznák nekik az olajkályhákat. A körzetben százával találhatók olyan víkendházak, amelyek- télen lakhatók. Érkeztek jelzések a tulajdonosoktól, hogy szívesen átengednék ezeket rövidebb-hosszabb időre számukra. összefoglalva: körzetünkben még nem érződnek a munka- nélküliség negatív hatásai. Azonban az egyensúly labilis, mert egyetlen szanálás vagy nagyobb jelentkezési hullom ..már feszültségeket teremthet. Válasz cikkünkre Elavult a sínpálya Az utóbbi lapszámainkban kétszer is foglalkoztunk a Budapesti Közlekedési Vállalattal. Szóvá tettük, hogy az állomásokon való hosszas ácsorgás után az egyik este őrült tempóban robogott a HÉV, kerestük a megoldást a Rózsa utcai átjárónál kialakult áldatlan állapotra is. Az írásokra nagyon megértőén válaszoltak a vállalat vezetői. A találkozón elmondták, hogy a szerelvényeken használhatatlanok a sebességet mérő regiszterek, s bár ellenőrzik a kocsivezetőket, előfordul „gyorshajtás”. A pálya állapota viszont annyira rossz, hogy a megengedett 60 kilométeres sebességnél is kialakulhat a félelemérzés az utasokban. Az -igazság az, hogy egész lassan kellene haladni ahhoz, hogy a rázás, ringás, rángatás megszűnjön. Ezt pedig a Batthyány tér és Szentendre között a 40 perces menetidő nem teszi lehetővé. Feltették a kérdést; mit szólnának a munkába járók ahhoz, ha teszem azt 75 perc alatt tenné meg az utat a vonat? Marad tehát a kocsivezetők szigorú ellenőrzése, tartják-e az előírt sebességet vagy sem. Ennek ellenére a cikkben leírthoz hasonló eset előfordulhat a jövőben is. Eltérő információkat kaptunk a Rózsa utcai átjáró lámpájával kapcsolatban. Először azt mondta Bajcsy Géza vonalfelügyelő, hogy július 1-re felszerelik a Dominó 55-ös jelzőrendszert, s gyorsabban haladhatnak át a síneken az autók, motorok. Azután a szerkesztőségbe küldött levélből kiderült, hogy lényegében semmi nem változik, csak a vonatok indítása lesz gyorsabb a Pannónia-telepről és a nagyállomásról. Igaz, ez jótékonyan befolyásolja a Rózsa utcán való áthaladást is. Végül is mit várhatunk? Most már valóban 2-3 héten belül felszerelik a Dominó 55-ös rendszert. Azonban továbbra is várakozni kell a lámpa előtt, amíg a vonat áll a Pannónia-telepen, s nem halad át á kereszteződésen. A tilos jelzés időtartama azonban nem haladja meg a másfél percet. Nagyon ritkán — ha éppen tehervonat is közlekedik — valamennyivel nőhet a várakozási idő. Akkor hát várjuk meg, mit tud az új berendezés. Menynyit javít a dolgon? Akkor majd visszatérünk a témára. A TIGAZ szentendrei főművezetősége feflvesz érettségizett hibafelvevőt, vasipari szakmával rendelkező hálózatellenőrt és gázkészülékek javítására javító-szerelő szakmunkást Érdeklődni lehet: TIGÁZ, Szentendre, Futó u. 2. Telefon: 10-032. Az oldalt Irta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdősi Ágnes
