Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-14 / 167. szám
Tanácskozik az MSZMP Központi Bizottsága (Folytatás az 1. oldalról.) lehetőséget kell adni a teljesítmények erőteljes növeléséhez, sőt ezt a gazdaságirányítás és a piac eszközeivel ki is kell kényszeríteni. Olyan helyzetet kell teremteni, hogy a magyar gazdaságban csak a versenyképes teljesítményt nyújtó vállalkozók — legyen *7 nagyvállalat vagy kisszövetkezet — jussanak hozzá a fejlődési lehetőségekhez. Ennek érdekében csökkenteni kell a költségvetés terheit, mindenekelőtt a veszteséges termelés támogatását, hogy csökkenteni tudjuk az elvonások, a jövedelemcentralizáció mértékét. A külvilágra nyitó és teljesítményelvű gazdaságpolitikához olyan társadalompolitikát kell kialakítanunk, amely kettős feladatot teljesít. Egyrészt ösztönzi a teljesítményt a gazdasági demokrácia fejlesztésével, a dolgozók belső motivációs rendszerének teljesítményorientált átalakításával, továbbá a teljesítmény, mint alapvető érték átfogó elismerésével társadalmunkban. Másrészt olyan szociálpolitikát kell folytatni, olyan szociális védőhálót kell létrehozni, amely gondoskodni képes a hátrányos helyzetűekről, a rászorulókról. A gazdaságpolitika célrendszerének fókuszába most már ténylegesen is a világgazdasághoz való alkalmazkodást, a strukturális átalakulást, a műszaki fejlődés meggyorsítását kell állítani. Elengedhetetlen követelmény a nemzetközi műszaki-technikai fejlődés fő áramlataihoz való sikeres kapcsolódás. Ugyanakkor a változásoknak figyelembe kell venniük reális korlátáinkat: a külföldi adósságnövekedés nem lehet nagyobb annál, mint amelyet a nemzetközi pénzügyi szervezetek indokoltnak elismernek, és amely nem hoz létre lehetetlenül magas törlesztési kötelezettségeket a 90-es évtized első éveiben. Nem folytatható olyan radikális életszínvonalcsökkentő politika sem, amely a társadalmat a programmal és ezen keresztül a politika egészével szembeállítja. A struktúraátalakítást előtérbe helyező, a társadalmigazdasági kibontakozás feltételeit megteremtő és ugyanakkor kielégítő egyensúlyi helyzetet fenntartó gazdaság- politika szükségszerűen sok elemből álló kombinált eszközrendszert igényel. Ezt úgy kell kiépíteni, hogy a piac- gazdaság megteremtésének irányában hasson, olyan elemekkel, amelyek a szabályozó típusú piaci viszonyok építőköveit jelentik. A legfontosabb követelmények a következők ■ — Először: valódi áru-, pénz-, tőke- és munkaerőpiac kiépítése, a belföldi „szereplők” körének és versenyfeltételeinek bővítése mellett az áru- és tőkeimport versenyének megjelenése, a vállalkozási és piaci formák gazdagítása; — Másodszor: a vállalatok gazdálkodási feltételeinek olyan átalakítása, hogy azok a termelés különböző tényezőivel felesleges kötöttségektől mentesen szabadon rendelkezhessenek; — Harmadszor: szigorú monetáris és fiskális politika kombinált alkalmazásával olyan gazdasági környezet kialakítása, amely erősebb érdekeltséget teremt és késztet az erőforrások minél hatékonyabb felhasználására; — Negyedszer: az állam gazdasági szerepének olyan átalakulása, amely a kormányzati gazdaságpolitika kialakítása, a közösségi szektorok közvetlen irányítása mellett, közvetett úton — tehát jogi és gazdasági szabályozással — gondoskodik a verseny- szféra megfelelő működéséről. E funkciók ellátása a kormányzati munkamegosztási és szervezeti rendszerben, a működési jellemzőkben egyaránt változásokat követel meg. Hangsúlyozni kell, hogy sikert csak akkor remélhetünk, ha az említett elemek mindegyikét, mégpedig egymással összehangoltan alkalmazzuk. Egyik vagy másik elem kiragadása szükségszerűen zavarokhoz és kudarchoz vezethet. (Az erőteljes külpiaci nyitáson alapuló, radikálisabb struktúraváltozást képviselő „A” változat esetében a piaci hatások egyszerre vagy legalábbis nagy „adagokban" érnék a gazdálkodó szervezeteket. Ez a változat határozottan utat nyitna a piaci erőnek, ami azzal járna, hogy a gazdálkodó szervezeteknél nagyobb lenne a kiugrás lehetősége, de egyúttal a bukás veszélye is megnőne. Ez a változat a terhek időbeli koncentrálásával hamarabb és biztosabban teremtené meg a kibontakozás feltételeit. A „B” változat a termelési szerkezet átalakítását a külgazdasági egyensúly rövid távú javításának alárendelten irányozza elő. Ez kisebb külső és belső feszültségekkel jár ugyan, de az alkalmazkodás ideje elnyúlik, annak távlatokban jelentkező hátrányos következményeivel együtt. A legnagyobb kockázat abban áll, hogy ennél a változatnál a jelenlegi állapotokba való visszacsúszás, a visszarendeződés veszélye meglehetősen nagy.) A Politikai Bizottság a napirend megvitatása során előzetes jelleggel és a kellő megalapozás követelményének hangsúlyozásával — az „A” változatban leírt fejlődési út mellett foglalt állást, mivel — nagyobb feszültségek és kockázat vállalásával ugyan, de — hamarabb vezet érdemi kibontakozáshoz. Felelős politikai döntés, a változatok közötti választás azonban csak a feltételrendszer várható alakulásának megalapozott tisztázását követően, a későbbiekben születhet meg. A gazdaságpolitika szociális következményei és szociálpolitikai feltételei elsősorban hatókörükben, mértékükben térnek el az egyes változatokban. Elosztási rendszerünket azonban mindenképpen meg kell újítani, .Ennek során lépéseket kell tennünk a bérpolitika és a bérmechanizmus reformja irányába, meg kell változtatni társadalombiztosítási rendszerünket. Rendszerbe kell illesztenünk a munkanélküli segélyt. Ki kell alakítanunk a perifériára sodródó, leszakadó egyének, csoportok sajátos, gyakran eltérő problémáinak feltárására, Az írásos előterjesztéshez, illetve Németh Miklós szóbeli kiegészítőjéhez Krasznai Lajos. az MSZMP Pest Megyei Bizottságának első titkára, Horváth István belügyminiszter és Judik István, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének termelőmestere tett fel kérdéseket. A Központi Bizottság titkára — válaszát témakörönként csoportosítva — előbb a fizetési mérleget csorbító tényekről szólt. Elmondotta, hogy csupán a világ- útlevél bevezetése miatt az utazási célú valutakiadásaink jó 350 százalékkal, legkevesebb 100 millió dollárral növekedtek. Emelkedtek külföldi hiteleink kamatkiadásai, s végül rontották a fizetési mérleg egyenlegét az áru- és pénzmozgások jelentős eltérései is. Németh Miklós szükségesnek tartotta hozzáfűzni: az esztendő első öt hónapjában nem volt cserearány-vesztesége a magyar népgazdaságnak a nem rubel elszámolású piacokon, ez azonban egyedi konjunkturális tényezőkkel, például az alumínium vagy a kohászati termékek növekvő árával függ össze. Mindenesetre van rá remény, hogy a tervezett 500 milliós fizetési- mérleg-hiányt ebben az évben ne lépjük túl. Egy másik kérdéskör kapcsán a Központi Bizottság titkára kifejtette: a külföldi működő tőke beáramlásával gazdaságunk nem válik sebezhetőbbé, sőt, a „nyitás a világra” erősíti az összekötő szálakat a munkamegosztásban, a kooperációs kapcsolatokban. Németh Miklós úgy vélte: nem irreális cél a külső és enyhítésére alkalmas intézményrendszert. Anyagi eszközeinket úgy kell összpontosítanunk, hogy a társadalmi juttatások reálértékét a legérzékenyebb, legkritikusabb pontokon lehetőség szerint teljeskörűen, az egyéb területeken pedig minél nagyobb mértékben igyekezzünk megőrizni. Különös figyelmet kdfl fordítani a nyugdíjasok helyzetére, ezért az új nyugdíjrendszer kidolgozását ennek tudatában kell folytatni. Egyben jelezni szeretném a tisztelt Központi Bizottságnak, hogy a korábbi állásfoglalástól eltérően ez évben nem, csak jövőre tudjuk az új nyugdíj- rendszer elveit a Központi Bizottságnak bemutatni, s mai megítélésünk szerint — széles körű társadalmi vita tapasztalatait is hasznosítva — legkorábban 1990-ben tudjuk azt bevezetni. Kérem ennek tudomásulvételét, s ezzel a korábbi határozat módosítását. Németh Miklós végezetül a tárgyhoz kapcsolódó politikai feladatokról is szólva rámutatott: a jelenlegi helyzetből való kitörési kísérlet — bármelyik utat is válasszuk — megbontja a korábban kialakult érdekegyensúlyokat, hiszen a változások az egyes rétegeket, csoportokat eltérő módon érintik. Látnunk kell, hogy fejlődő politikai rendszerünkben a korábbinál markánsabban jelennek meg és keresnek érvényesülési lehetőséget az eltérő érdekek, ezért sok vitának és konfliktusnak nézünk elébe. Ezért hatványozott fontosságú, hogy a pártban, társadalmunk vezető erejében konszenzus támogassa a gazdaságpolitikai célokat, a társadalom egészében azonban a cselekvőképességhez szükséges mérvadó többség támogatásának elnyerése lehet a reális cél. A párton belüli konszenzus azonban nem biztosítható a korábbi módon és eszközökkel. Ezért javítani kell a döntések előkészítését, érlelését, munkabizottságok működésével és a párttagság széles körű bevonásával. Csak tartalmas viták, esetleg termékenyítő új szempontok és a megvalósítás sokszínűsége biztosíthatják együttesen a tényleges egyetértést a párton belül. belső pénzügyi egyensúlyhiány egyszerre való csökkentése, viszont lényeges feltételek megléte esetén tartotta csak lehetségesnek a szigorú importgazdálkodás felváltását egy liberalizáltabb importgazdál- kodással. Ilyen például egy reálisabb árfolyam, amely „kiüti” a nem hatékony importot, a gazdaságtalan tevékenységet, ám, ha ez nem következik be, a gazdaságirányítási gyakorlatban markánsabb marad a szigorú importgazdálkodás szerepe. A Központi Bizottság titkára kitért arra is, hogy — kölcsönösen elfogadható megoldásokat találva — át kell gondolni a KGST-kapcsolatok rendszerét. A Központi Bizottság tagjaj a vitában a legnagyobb figyelmet az előadói beszédben felvázolt két fejlesztési iránynak szentelték. Valamennyi felszólaló az „A” változatot támogatta, kiemelve, hogy ez felel meg annak az elképzelésnek, amely a jelenlegi nehéz gazdasági helyzet javítását, az egész gazdálkodásunkban a radikális fordulat elérését célozza. A felszólalók aláhúzták, hogy ez a változat további gazdasági nehézségeket, társadalmi feszültségeket teremt, de ezzel együtt az egyetlen célravezető alternatíva a stabilizáció és a kibontakozás célkitűzéseinek elérésére. Be- rend T. Iván rámutatott, hogy a radikális változások elhatározásával sokéves késésben vagyunk, Perényi János pedig azt hangsúlyozta, hogy az ilyen súlyú döntések meghozatalához valósághű helyzet- elemzés, politikai szándék és akarat szükséges. Mit kérdezett? A Központi Bizottság ülésén tegnap a kérdést feltevők között volt Krasznai Lajos, a Pest megyei pártbizottság első titkára is. Hogy pontosan mit is kérdezett, arról érdeklődtünk tőle tegnap éste telefonon. — Három kérdést fogalmaztam meg. Az elsőben fizetési mérleghiányunk okairól, tényezőiről és ezek egymáshoz viszonyított súlyáról kértem bővebb információt. A második kérdésem arra vonatkozott, hogy mennyiben lehet reális célkitűzés a magyar gazdaság nyitottságának növelése a sebezhetőség kockázatának csökkentése mellett. Harmadikként pedig azt vetettem föl, hogy az a bizonyos „A” fejlesztési változat, amely a piaci mechanizmusok gyorsabb és radikálisabb érvényesítésével és az erőteljes külgazdasági nyitással számol, hogyan érintené a magyar gazdaság KGST-hez való viszonyát, milyen mélységig elemezték az előkészítők a lehetséges és várható hatásokat ezzel kapcsolatban — mondta el Krasznai Lajos. — Feltett kérdései bizonyos hiányérzetre és egyben véleményre is utalnak. Ez bátorít arra, hogy megkérdezzük — most. még így vita közben —, hogyan gondolkodik a két beterjesztett variánsról? — Azt hiszem, hogy valóságos alternatíváról van szó. Számomra úgy tűnik, hogy az „A” változat jobban megfelel a pártértekezleti döntések szellemének, mert következetesebben vállalja a szükséges fordulatot — a vele járó feszültségek árán is. A „B” variáns kicsit túlzottan emlékeztet a korábbi időszak átalakítást halogató döntéseire és nagyon hosszú időszakra húzná cl a szükséges változást. Azonban úgy gondolom, mind a két változat — az „A” is — további közgazdasági, külgazdasági, szociálpolitikai elemzést, konkretizálást igényel, mert számos kérdőjel van még a részleteket illetően. Talán még az is lehetséges, hogy a kétfajta megközelítés egyes elemei kombinálhatok egymással. Még szerencse, hogy a KB-nak nem kell azonnal választani, csak biztatást adni akár egyik, akár másik vk- riáns további, mélyebb kidolgozására, hisz nem lehetetlen hogy például a későbbiekben bekövetkező esetleges világ- gazdasági változások függvényében a most kedvezőtlenebbnek ítélt pálya irányába kell korrigálni a gazdaság fejlesztését. A további tennivalókat illetően szinte valamennyi felszólaló érintette valamilyen formában a termelési szerkezet megjavításának elsőrendű fontosságát. Beck Tamás ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy a jobb struktúra nem pusztán és nem elsősorban a termelés egyik-másik részének leállításával érhető el, hanem fokkal inkább a műszaki színvonal, a gazdálkodás színvonalának növelésével, s az állami támogatásnak ezt kell szolgálnia. A vitában többen szóltak az importgazdálkodás liberalizálásának szükségességéről, amely nemcsak a behozatal ésszerűsítését jelentené, hanem — miként Beck Tamás kifejtette — elsősegítené az exporttermelést, a termelőberendezések fejlesztését, a gazdaság termelőképességének növelését, és gyártmányai minőségének javítását. A külgazdaság témáit érintve szóltak arról, hogy hatásosabb intézkedéseket kell tenni a külföldi működő tőke behozatalára. Ugyancsak többen foglalkoztak a radikális gazdasági fordulat kiszámítható gazdasági, politikai és társadalmi feszültségeivel. Ilyenek az átmeneti termeléskiesés, az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonal-csökkenés. Hangot adtak azonban azon meggyőződésüknek, hogy ezeket a feszültségeket vállalni kell a további kibontakozás érdekében. A vitában szóba került — elsősorban Juscsák György felszólalásában —, hogy a politikai intézményrendszer reformja a radikális gazdasági változások megvalósításának fontos feltétele, amihez programot adott az országos pártértekezlet. A délutáni vitában további vélemények hangzottak el az „A” és a „B” változatról. Ezúttal is többen az „A” változatot tartották a további tervezőmunka reális irányának. Maróthy László kiemelte, hogy az „A” változat valójában nem 1989-re, hanem hosszabb időre szabhatja meg a feladatokat. Katona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy e munka kapcsán a tervezők elsősorban az átfogó koncepció kidolgozására törekedjenek, s ne vesszenek el a részletekben. Szlameniczky István szükségesnek tartotta, hogy az „A” változat kidolgozásánál a gazdasági és a társadalmi eszközök egységes alkalmazását vegyék tervbe. Bartha Ferenc a külső feltételek szemszögéből vizsgálta az „A” változatot, és úgy vélte, hogy e tekintetben annak megvalósítása ma kétségeket támaszt. Berecz Frigyes szerint a reális irányvonal az „A” és a „B” változat variációja lesz. Ennek kialakításánál az alapvető stratégiai célokból kell kiindulni, s ezekhez igazítani a rövid és középtávú terveket. Nagy Sándor úgy vélte, hogy jelenleg — minthogy az idei gazdasági folyamatok teljes egészükben még nem láthatók, és a hosszabb távú elgondolások sem készek — nem lenne célszerű egyik változat mellett sem dönteni. Hasonlóképpen vélekedett Kovács László is. A délutáni vitában nagy súlyt kaptak a szerkezetváltás kérdései. Katona Béla kiemelte, hogy ennek érdekében növelni kell az ipar hatékonyságát, és szem előtt kell tartani a Szovjetunióban, a többi szocialista országban, a Közös Piac országaiban lezajló változásokból adódó lehetőségeinket. Berecz Frigyes javasolta, hogy a vállalatok kapjanak nagyobb szerepet a szocialista export-import ügyletek bonyolításában. A hozzászólók közül többen foglalkoztak az elosztás, a jövedelem, a bérek kérdéseivel, különböző szociális problémákkal. Nagy Sándor a három fő „jövedelemtulajdonos” — a lakosság, a költségvetés és a vállalatok — közötti arányos közteherviselésről szólva rámutatott, hogy miközben a reáljövedelmekre, a reálkeresetekre vonatkozó elgondolások nagyjából-egészében a tervezettnek megfelelően alakulnak, addig a beruházások meghaladják a tervezettet, s a költségvetés is nagyobb hiánnyal küzd a számítottnál. Ö is és mások — a délelőtti vitában Tétényi Pál, Hoós János, Berend T. Iván, délután Gáspár Antalné, Szlameniczky István, Fodorné Birgés Katalin — nagy nyomatékkai szóltak arról, milyen módon lehetne enyhíteni azokat a terheket, amelyek a különböző fejlesztési elképzelések elkerülhetetlen következményeként a lakosságra hárulnak. Többen szorgalmazták az infláció korlátok között tartását, A városkörnyéki igazgatási rendszer fejlesztésének tennivalói nem ismeretlenek a tegnapi tanácskozás részvevői — Gödöllő, Szentendre, Dunakeszi, Vác, illetve vonzáskörzeteik— tanácselnökei előtt. Megfelelő konzultációk után a téma nemrégiben szerepelt a Pest Megyei Tanács napirendjén. Tarpai Emese, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője ezért főleg arról tájékoztatott: mi történt idáig, s mi várható a közeljövőben ezzel kapcsolatban? Abból kell kiindulni, hogy a feladatok összefüggenek a kétszintű igazgatásra való áttéréssel, amelynek programját az őszig kell letenni az asztalra. Már gyűlnek az információk, kialakulóban van a megyei szakigazgatási szervek álláspontja, a végleges koncepció kidolgozásához azonban szükség van a helyi tanácsok véleményére is. Ezzel mindjárt munkát is kaptak a jelen levő tanácselnökök: jelentéseiket augusztus közepéig el kell készíteniük. Az elmondottakból következik, hogy szűkíteni kell a városok irányító jogkörét, még nagyobb önállóságot kapnak a helyi tanácsok. Ezzel párhuzamosan növekszik majd a munkanélküliség terheit csökkentő intézményes eszköz- rendszer, szociálpolitikai koncepció kidolgozását, a bérreform előkészítését, valamint a dolgozók érdekeltségének növelését teljesítményük fokozásában. Mindezen intézkedések lehetséges anyagi forrásaként említette, Nagy Sándor a beruházási költségek csökkentését, a vállalati tartalékok kiaknázását, a költségvetési kiadások mérséklését, a nem gazdaságos termelői és kereskedelmi kapcsolatok fokozatos leépítését. A Központi Bizottság tagjai nagy súllyal foglalkoztak a gazdasági tervek, reformok politikai, társadalmi és ideológiai hatásával, kísérőjelenségeivel is. Maróthy László kedvező feltételként említette, hogy az országos értekezlet után nőtt a párt döntés- képessége, kedvezőtlen viszont, hogy nem alakult még ki a fordulatot segítő termeléspolitika, s nem eléggé érezhető ebben az irányban a piaci hatás sem. Szlameniczky István azt húzta alá, hogy a lakosság annál következetesebben áll majd ki a reális tervek, programok mellett, minél jobban ismeri a valóságot, minél jobban érti a jövőt érintő elképzeléseket. Ördögh Szilveszter is a politika őszinteségét, a bizalom növelését, a szakismeret terjesztését, s mindezekkel együtt a dolgozó, alkotó, áldozatokat és terheket vállaló ember megbecsülését tekintette fejlődésünk leggazdagabb forrásának. Maróthy László felszólalásában tájékoztatta a Központi Bizottságot a bős—nagymarosi erőmű építésének jelentőségéről az energiagazdálkodás, a hajózás, az árvíz- és környezetvédelem szempontjából Ezután az elnöklő Berecz János berekesztette a vitát, amelyben eddig huszonegyen szólaltak fel. A Központi Bizottság ülése ma a népgazdaság fejlődésének év eleji tapasztalatairól készült előterjesztés, illetve a jövő évi fejlődés irányaira kidolgozott javaslat. valamint a szóbeli kiegészítés vitájával folytatódik. ★ A televízió 1-es programján ma este 20.45-kor a Hírháttér című műsor jelentkezik. A 45 perces élő adásban szó lesz a népgazdaság fejlődésének első félévi tapasztalatairól, illetve a jövő évi fejlődés fő irányairól. A műsorvezető Wisinger István, beszélgetőpartnerei az MSZMP Központi Bizottságának három meghívott tagja. a nemrégiben megalakult területi csoport szerepe, amelynek eredményes .munkájához azonban elengedhetetlen a személyi és szakmai feltételek megteremtése. Ide tartozik az is, hogy máris kedvező tapasztalatokat hozott a városkörnyéki bizottságok működése — például Budaörsön, Nagykátán, Vácott —, amelyekbe egy-egy konkrét gond megoldására társulnak a tanácsok. Tarpai Emese végezetül szólt arról is. hogy a korszerűsítés érinti a megyei tanács szak- igazgatási szerveinek tevékenységét is. Erre már csak azért is szükség van, mert egy legutóbbi felmérés szerint egy év alatt 213 irányelvet, körlevelet „termeltek", összesen 1400 oldal terjedelemben. A megdöbbentő mennyiségű ügyirat kibocsátásának okait most vizsgálják. Fel akarják számolni a párhuzamosságokat, a túlszabályozást az irányításban. Ez módot ad arra is, hogy ösz- szeállítsák a szakigazgatási szervek hatályos intézkedéseinek jegyzékét. Hasonló listát készítenek a hatályos elnöki utasításokról is, remélve, hogy ezzel is a helyi tanácsok segítségére lehetnek. K. L. Élénk, kritikus eszmecsere a fejlesztés változatairól Megdöbbentő mennyiségű ügyirat Korszerűsödő igazgatás Tegnap a váci városházán folytatódott azoknak a tájértekezletek nek a sora, amelyeken az időszerű tanácsi feladatokról és a város- környéki igazgatási rendszer működésének tapasztalatairól, továbbfejlesztésének lehetőségeiről tájékozódnak az egyes körzetek tanácsi vezetői. Az első napirend előadója Balázs Gézáné, a Pest Megyei Tanács elnökhelyettese volt. Miután az időszerű tanácsi feladatokról az előző napi, százhalombattai tanácskozás kapcsán szerdai lapszámunkban beszámoltunk, ezúttal a másik téma ismertetésére szorítkozunk.
