Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-13 / 166. szám

Csatasorban a kombájnok Teljes gőzzel aratnak A múlt hét végén, szomba­ton végigvonuló zápor miatt csak néhány órára álltak meg a kombájnok, hogy aztán tel­jes gőzzel ismét nekilódulhas­sanak. Jó ütemben halad ' az őszi búza aratása a körzet mezői- gazdasági üzemeiben. Az em­berek és gépek szombaton és vasárnap is kora íeggeltől ké­ső estig rótták a kilométereket a búzatengerben. Egyelőre biztató a kép. Bár a kánikula miatt félő, hogy be­szorulnak a szemek. Szeren­csére, a hét elejére elég hűvös éjszaka köszöntött ránk, így ta­lán már ettől sem kell tarta­niuk a szakembereknek. Képünkön csatasorban a kombájnok a Rákos Mezeje Tsz-ben, az Ecser—Maglód kö­zötti határrészen. (Vimola Károly felvétele) Jegyzet Olcsóbb a füstszűrőnél L akóhelyünk, tágabb kör­nyezetünk tisztaságáról, védelméről sokat beszélnek a rádióban, tévében, sokat ol­vasunk az újságokban. Döb­benten halljuk a sokmilliós károkat és a hasonló meny- nyiségű forintokat, amelyeket egy-egy gyárkémény füstjének megszűrésére költenek (vagy nem költenek) el. Körmendre utaztam a mi­nap barátom katonai esküté­telére. Szétnéztem a kisváros­ban : amit ott láttam, meg kellene valósítani szükebb pát­riánkban is. Tiszta, gondozott utcák, elérhető szeméttárolók olcsó műanyagból. Üde zöld parkok, nyilván nem millió­kért, a fű lekaszálva, az abla­kokban virágok. A gyerekek egymást figyelmeztetik (in­gyen) az eldobott csokipapírok fölszedésére. Vas, Veszprém, Fejér me­gye területén, ahol átutaztam, nem láttam szeméthegyeket, de még csak egy eldobott pa­pírdarabot sem. Üllőtől a 4- es főút mentén az árkok tele vannak nejlonzsákokkal. Hon­nan kerültek oda? Péterin az autóparkolóban nincs szemét­tartó (ha volna, lehet, hogy hazavinnék — dísznek?). A vasútállomásokon eldobott csikkek, az autóbuszokon szét­szórt íökmaghéj. Az a látszat, hogy a szemétnek nincs gaz­dája. Sorolhatnám még az összehason! íásban vesztes pél­dákat. Inkább kérdezem: a főváros közelében szabad-e a nemtörődömség ilyen mérté­kével, jeleivel találkozni. Nem én írom le először: a szemét az utcán hever, csak le kell hajolni érte és be kell dobni a hulladékgyűjtőkbe. Burda Imre, a vasadi Kos­suth Szakszövetkezet dolgozó­ja a MÉH-nek szánt vasból hamutartókat szerelt össze. Ezeket az irodaépület elé ál­lította föl, hogy rávegye „füs- tölgös” társainkat: egy-egy értekezlet alkalmával ne a benti levegőt és nem dohányzó kollégáik egészségét mérgezzék — gyújtsanak rá a szünetek­ben. És láss csodát! A nem do­hányzók nagy örömére azóta a eigarettakedvelök kinn, a szabad levegőn csillapítják nikotinéhségüket, a kihelye­zett hamutartókat Burda Im­re nem győzte kiüríteni ed­dig. A cigarettázók száma idő­közben csökkent. Lehet, hogy ők is érzik: pihentetőbb a tisz­ta levegőből szippantani, mint a füstöt nyelni. Az önbecsü­lés, a mások erőfeszítésének tisztelete sokkal kevesebbe kerül, mint az említett gyár­kéményre szerelt füstszűrő. A szép, tiszta környezetben, amit magunknak teremt­hetünk, küzdelmes életünk lesz tisztább, elviselhetőbb. Ügy tű­nik, ehhez gondolkodásunk­nál kell megkezdenünk a nagytakarítást, amíg nem ké­ső. Galambos Pál ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXX. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1988. JÚLIUS 13., SZERDA Tartalékosok honvédelmi versenye Jól felkészülten, szervezetten Reggel borult időre ébred­tem, nagy cseppekben, siral­masan kopogott az eső a re­dőnyön. azon elmélkedtem, ilyen időben Hogyan rendezik meg Vasadon a tartalékosok honvédelmi versenyét. Amíg én tanakodtam magamban, a nagy gyakorlati tapasztalaid rendezőbizottság tagjai: Ácsai Zoltán monori tartalékos klubtitkár, Bukovszki István, a monori tartalékos klub el­nöke, Kalmár József és Ten- ke István vasadi honvédelmi klubtitkár az MHSZ-aktivis- tákkal kijelölték — és ellen­őrizték a verseny terepszaka­szának állomásait, a tárgyi, személyi feltételeket, őket nem zavarta a hideg eső. Miért is? — hiszen megszok­hatták már — hozzáedződ­tek! Sütött a nap Közben, mint az elmúlt év­ben is, kiderült az égbolt Va­sad felett, a napfény végig­pásztázta a szép, körülbelül három kilométeres terepsza­kaszt, a verseny idejére már csak, a büszke, tűlevelű fe­nyőfákon csillogott egy-egy esőcsepp. Az út, ahol a ver­senyzők végighaladtak, száraz volt ugyan, de erőt kipróbáló, dimbes-dombos, homokos, ko­moly fizikai próbákra tette a versenyzőket. A vasadi szakszövetkezél kultúrtermében Bukovszki István, a versenybizottság ve­zetője köszöntötte a megjelent honvédelmi és tartalékos klu­bok négyfős csapatait, a kí­sérőket, a társközségek állam: és párt vezetőit. A helyieket — Gál Sándor, a Kossuth Szak- szövetkezet és Vasad község csúcspártvezetőségének titká­ra képviselte. Az elméleti kérdéseket itt, ebben a kul túrhelyiségben kellett kidolgozniuk és ..meg­védeni” a bizottság előtt a versenyzőknek. Volt rázós kérdés is, például „Európa hadászati jelentősége”, vagy „Természeti viszonyaink ka­tonaföldrajzi értelmezése”, hogy csak ezt a kettőt említ­sük, de fogas kérdés volt a Magyar Néphadsereg szerve­zeti felépítése is! Kispuska és tájolás A második állomáson grá­nátdobásból jeleskedtek a versenyzők, itt Pásztor János nyugalmazott százados volt a versenybíró. Ezután következ­tek a „rázósabb” feladatok. A harmadik állomásra lihegve futottak be a monori tartalé­kosok Kovács Endre csapat- kapitány vezetésével. Fegyel­mezetten sorba álltak, s máris kapták a kérdést: „Mi a fa­tönkre helyezett vegyvédelmi eszközök rendeltetése, felso­rolva, melyik micsoda s ho­gyan használják, milyen a vé­dőképességük stb. Farkas Ferenc nyugalma­zott törzszászlós szavai pat­togtak, hiába, itt tartalékos katonák „vizsgáztak”, illik tudni, s nem is akárhogyan. A következő, négyes állo­mást nem lehetett eltéveszte­ni, már messziről hallatszott a kispuska és sportpisztoly lövéseinek csattanása. Itt a lövészet mellett rádió- és fegyveranyag-ismeret is szere­pelt a feladatok között. Ez sem volt könnyű, különösen az R—107-es rádió pontos használata. Ott Lévai József törzszászlós és P.erger István adta meg a versenyzőknek a kiérdemelt pontokat. Az ötö­dik, az egyik „legnehezebb” állomáson a tájolásból és táv­becslésből adtak számot a versenyzők, Csonka József nyugalmazott mérnök alezre­desnek, a györhrői MHSZ- ldub titkárának, akinek a te­repszakasza a falu szélén volt beágyazva a búza- és kukori­catáblák közé. Itt a precíz pontossággal kellett az irány­koordinátákat meghatározni. Végül menetvonalvázlat-ké- szítésból kellett vizsgázni a versenyzőknek. A 17-es tárgyalóteremből A korlátlan szabadság befejezése te: ne mutatkozzon a család előtt. Aztán jött a hétfő, és Sz. Károlynak munkába kellett mennie. Erika viszont marad­ni akart. — Hát jó, de rád zárom az ajtót és ne tudja senki, hogy itt vagy! Mintegy mellékes tényező­ként szóba került a hét végi idill során az is, hogy Eriká­nak férje van és két gyere­ke, meg hogy most is terhes — azt mondta, három hóna­pos —. de hát az élet ilyen. Tíz órakor kezdődtek a fá­jások. Tizenegykor elment a magzatvíz. Erikának első szü­lésekor vesemedence-gyuüa- dása volt. a második gyerek fai-fekvéssel jött a világra, de.. — Valahogy eszembe sem jutott, hogy komplikáció le­het. Meg teljesen meg vol­tam rémülve. Ügy egy óra körül született meg a gyerek, kisfiú, rögtön felsírt. Volt ott egy konyhakés, azzal vágtam el a köldökzsinórt, de én azt nem tudtam, hogy el is kell kötni! A gyereket bebugyolál­tam egv plédbe. Nem döröm­böltem, nem kiabáltam segít­ségért. Hanem a háziak csak meg­hallották a gyereksírást.., Sz. Károly apja, anyja, húga rohantak az ajtóhoz* idős Sz. Károly felíeszítette. Erika ki­szólt; csak a nők jöjjenek be. Bementek, megállt bennük a lélegzet. Erika meztelenül. a szoba közepén, körül minden véres, s egy takaróba burkolt csecsemő, akinek orrnyílásá- ból és szájából váladék fo­lyik. Mentőt hívtak. Rendőrö­ket. A csecsemő a kórházba szállítás közben meghalt. A halál oka kivérzés, ami annak következménye, hogy a köl­dökzsinórt nem kötötték el. Banya Istvánná — Erika — gondatlanságból elkövetett emberölésért, üzletszerű ké- jelgésért állt a Monori Bíró­ság elé. Két év hat hónapi börtönbüntetésre ítélték, 3 év­re eltiltották a közügyek gya­korlásától. Az utolsó szó jo­gán azt mondta: — Szeretnék hazamenni, a gyerekeket nevelni, és a fér­jemet ápolni, mert beteg ... W A beteg férj számára' volt egy tapintatos, szép meséje is a történtekről. Azt mondta, a Nyugati pályaudvaron talál­kozott egy nagyon idős bácsi­val, akinek segített cipelni a csomagját. A bácsi hazavitte őt, az ő lakásában megszült egy idős néni segítségével, aki. a köldökzsinór körül bábás­kodott, aztán hívták a men­tőket, és jött két rendőr ' is, akik felírták a mentőautó rendszámát, mert nagyon ké­sőn érkezett a hívásra ... S mindenki boldogan él, míg meg nem hal. K. Zs. A tartalékos honvédelmi verseny területi döntőjéről azért közlünk kissé részlete­sebb tudósítást, hogy érzékel­tessük azt a széles körű isme­retanyagot, tereptani feladato­kat, amellyel magas színvo­nalon kell elsajátítani a klu­bok tagjainak, hogy harcra- készségüket, hadrafoghatósá­gukat növeljék, találékonysá­gukat és leleményességüket fokozzák. Nos, Vasadon, jog­gal elmondhatjuk, jó felké­szülésről, kiváló elméleti tu­dásról ‘ adtak számot a ver­senyzők. Bukovszki István, a ver­senybizottság vezetője kiemel­ten hangsúlyozta, ezt, amikor az első három helyezettnek átadta az érmeket, oklevele­ket és értékes tárgyjutalma­kat. Mindenki nyert — mond­ta, tudást, tapasztalatot, amit a legközelebbi versenyen bi­zonyára kamatoztatni is fog! S végül megköszönte a há­zigazdák, a szervezők, a ren­dezők áldozatkész, színvona­las munkáját, a szakemberek tudását, pártatlanságát és a finom ebédet. Eredmények Eredmények és díjazottak: l. Pilisi Tartalékos Honvédel­mi Klub. 2. Monori Vetőmag THK,, 3, Csé.vharaszt ,THK. Hörömpő Jenő Vajon meddig? Megint vandál sírpuszti- tókrúl hallani Gyomron a telepi temetőben. Nem is olyan régen — alig kél hónappal ezelőtt — egy családi sírbolt tetejéről és mellől szaggatták kilövés­től a virágot, öntötték le valami pusztító vegyszerrel a gruppokat. S most ez az eset ismét­lődött. Csodák csodájára, ugyanennél a sírnál. A hozzátartozók fájdalma mérhetetlen, de tenni nem tudnak semmit. Bánatuk, elkeseredésük érthető, hi­szen tavalyelőtt, karácsony előtt, az ezüstfenyőt tör­ték derékba — szintén szüleik sírjánál. A temető gondnoka min­den este lelkiismeretesen bezárja a kaput, hogy autóval ne lehessen eset­leg kicsempészni a lopott virágot. Ügy tűnik azon­ban egyelőre, hogy egyesek mindig megtalálják a mód­ját a hozzátartozók szomo- rításának. Vajon meddig garázdál­kodhatnak felelősségre vo nás nélkül? — kérdezik azok a hozzátartozók, akik nap mint nap felke­resik szeretteik végső nyughelyét. Kulturális ajánlat Ecseren szerdán délelőtt 11 órától nyitott ház. Gombán az autós kertmozi­ban 21.30-tól Segítség, felszar­vaztak! (színes, szinkronizált olasz filmvígjáték). Gyomron az úttörőházban délelőtt fél 10-től fél egyig könyvtári foglalkozás, játék, filmvetítés nyári napközisek­nek. Monoron a moziban 18 és 20 órakor Érints meg és menj! (amerikai film), az autós kert- moziban a Volán-telepen 21.30- tól Ász (olasz filmvígjáték, fő­szereplő: Adriano Celentano). Kis természetjárók Erdőn, mezőn gyalogosan Túránk negyedik napján két­szer ébredtünk: először, mikor a hajnali harmat tudatta ve­lünk. itt a reggel, ideje ké­szülődni, sátrat bontani. A második ébredés már jóval kellemesebb volt, a tanár bácsi elkiáltotta magát: reggeli. Jó nagy adag tojásrántottát fal­tunk fel pillanatok alatt, de mindannyian jól laktunk (még Józsi bácsi is). Utunk első része országúton vezetett, ami hosszú, távon igen fárasztó és kellemetlen, de a hatalmas fenyők, tölgyek, fűz­fák feledtették velünk ezt. A fák ölelésében megbújó kis ha­lastó, mint egy tengerszem, csillogott a délelőtti napfény­ben. Putnokra érkezve — tízórai után — a gömöri múzeumot tekintettük meg, A gyűjte­mény a környék, paraszti éle­tének legszebb darabjait őr­zi. Legtöbben most láttunk elő­ször olyan eszközöket, ame­lyekkel régen a szövés-fonást végezték, az külön érdekes­ség, hogy itt valamennyi esz­köz látható, a gerebentől a szövőszékig. Tulipános ládát már máshol is láttunk, itt azon­ban egy gyönyörű szuszék is őr i a múltat. (E mestermű különlegessége, hogy egyetlen szög nélkül készül, és bármi­kor szétszedhető, szállítható. A faragott díszítés, mint egy tit­kos üzenet, az eladó leány va­gyoni helyzetéről, családjáról sok mindent elárult.) A valamikori virágzó me­zővárost már csak régi fotók őrzik, igazi szépségében,, je­lenleg csak halvány és pisz­kos mása önmagának. A múzeum sok emléket őriz Gobbi Hildáról, aki ide járt iskolába. Érdekes és furcsa volt a 75 éves Színésznőt diák­ként látni, A nénik, akik vé­gigvezettek a múzeumon, igen sok izgalmas történetet mesél­tek el a város régi életéről, történetéről, szokásairól. Na- gvon szívélyesek és készsége­sek voltak velünk. A múzeumlátogatás után to­vább gyalogoltunk, miután át­mentünk a Sajó hídján, még hosszan országúton, majd vé­gig erdőben. Körülöttünk már készülődött a vihar, de mire esni kezdett az eső, beér­tünk újabb szálláshelyünkre, Upponyba, a művelődési ház­ba. Este egy 76 éves öreg né­ni, Mari néni jóvoltából mind­annyian lemoshattuk magunk­ról az út porát, s egy forró teával is megvendégelt ben­nünket. Tisztelettel: a hátizsákosok Tömegsport Egyesületek A monori vonzáskörzetben egyre inkább hódít a tömeg­sport. A 80-as évek elejétől több községben alakultak egyesületek is. így a Pilisi Tö­megsport Egyesület (PITE), a Sülysápi Szabadidő Egyesület és a Monori Tömegsport Egye­sület (MTE). Legújabban Gyomron szervezik, készítik elő a tömegsport-egyesület megalakítását. Itt a közel­múltban az Eskü tériek tár­sadalmi munkájának jóvoltá­ból igazi sportparadicsom ke­rült kialakításra. A bitume­nes játéktéren már villanyvi­lágítás is van. Iskolához Támogatás A városkörnyéki bizottság legutóbbi ülésén egymillió fo­rint kölcsöntámogatást szava­zott meg a közös alapból a Mendei Községi Tanács részé­re. Az összeget, a pusztaszent- istváni iskola hét tanterem­mel való bővítéséhez használ­ják fel. ISSN 0122—2651 (Monori Hírlap) A. Erika 29 éves. Két gye­reke van. Egyik az első férjé­nél, másik a másodiknál. — Én az Erikát nagyon sze­retem — mondja B. István, a második férj —, de azt el kell mondanom, hogy úgy féléven­ként mintha rájönne valami, megy neki a vakvilágnak, idős férfiakkal ismerkedik, náluk is lakik ... Amikor utoljára otthagyott engem, István nevű kisfiúnkkal távozott a lakás­ból. Nagy nehezen kiderítet­tem. hogy Nagykátán van. Odautaztam Jászberényből, egy taxistól megkérdeztem, nem ismeri-e Erikát, mutat­tam a fényképét. Ö megmond­ta, kivel él most, de az illető­nél már nem lakott, hanem azt mégis megtudtam, hogy az ottani tanács utalta csecse- möotthonba a kisfiámat, akire rá is találtam. m w Erika tehát nekivágott a vakvilágnak, öt és fél hónapos terhesen. Neki az nem számí­tott. Jászberényből Nagykátá- . ra, onnan Pestre, aztán Gyál- ra, majd Vecsésre — végül a börtönbe. Útközben mindenütt találkozott férfiakkal, akik a szárnyaik alá kapták, s némi természetbeni szolgáltatásért fedelet adtak a feje fölé. Eri­ka kilencet számolt össze kö­zülük a bíróságon. Néha téve­dett. B. János, tanú: — ... Erikát lényegében az utcán találtuk egy ismerő­sömmel. Azt mondta, nem tud hová menni. Aznap éjszaka nálam aludt, de semmilyen kapcsolatba nem kerültünk egymással. Ruhákat adtam neki, másnap reggel el is ment, és úgy egy hónap múlva ho­zott egy kacsát, hogy megkö­szönje a szívességet. É+Á W Erika: — Ez tényleg nem az a fia­talember, akivel közösültem. Bocsánat, nem jól emlékeztem. Szóval így ment ez, meg még ígyebbül, mígnem Erika egy este a vecsési Kulacsba oda­lépett két fiatalember aszta­lához, és megkérdezte, mikor megy a pesti busz. Elvégre túl vagyunk már azokon a ro­mantikus időkön, amikor egy hölgy földre ejtett, csipkés kendője szolgáltatott okot az ismerkedésre A pesti busz indulási időpontjának okán került aznap éjszakára Erika ifj. Sz. Károly szobájába. Másnap, vasárnap volt, lehe­tett kártyázni, inni, megenni az ebédet. amit Sz. Károly anyja nyújtott be az ajtón — s akinek egyébként fogalma sem volt a vendégről, a fia ugyanis Erika lelkére kötőt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom