Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

2 ^íiHfgp 1988. JŰLIUS 2., SZOMBAT Véget ért az SZKP XIX. országos értekezlete Legyen töretlen a megújulás! (Folytatás az 1. oldalról.) alternatívákat kellett volna kidolgozni a politikai rende­zéshez. A nemzetiségek Szov­jetunión belüli kapcsolatáról szólva, fontosnak nevezte egy országos internacionalista struktúra létrehozását. Szemjon Grosszu szerint új módon kell megközelíteni a hatalom érvényesítésének kon­cepcióját. A Moldáviai KP KB első titkára részletesen foglalkozott a párt-, tanácsi és gazdasági szervek funk­cióinak pontos elhatárolásá­val. — Az ország sorsa nagy mértékben függ attól, milyen felkészültségűek, milyen kép­zettségűek a következő kor­osztályok — mondta Genna- gyij Jagonyin. Az állami köz­oktatási bizottság elnöke az oktatás rendszerének átalakí­tásáról elmondta: minél na­gyobb mértékben lehetővé akarják tenni, hogy minden­ki azt tanulhassa, amihez képessége és kedve egyaránt megvan. Az iskola demokra­tizálása elvezet oda, hogy a tanárnak joga lesz saját be­látása szerint dolgozni az osztályokban. Borisz Vologyin, a rosztovi területi pártbizottság első tit­kára javasolta az apparátusi munkavégzés időbeli korláto­zását Egyetértett a beszámo­lónak azzal a javaslatával, hogy a kongresszusok közötti időszakban is újítsák meg a központi bizottság tagjainak egy részét. Küldött-társai kérésére a moszkvai városi pártbizottság tavaly novemberben leváltott első titkára válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek nyugati tévétársaságoknak adott in­terjúira vonatkoztak. Közölte, hogy még jóval a nyugati fel­kérések előtt kifejtette véle­ményét az átalakítás politiká­jának személyi feltételéiről áz APN sajtóügynökségnek és az Ogonyok című hetilapnak, de ezek az interjúk nem jelentek meg. Jelcin az ugyanebben a témában a CBS amerikai té­vétársaságnak adott, éles el­lenvéleményeket is kiváltó in­terjújáról elmondta, hogy an­nak szövegét eltorzították, s ezért a CBS vezetői hivata­losan is bocsánatot kértek tő­le. A pártértekezlet napirend­jén szereplő kérdések kapcsán kifejtette, hogy szerinte kap­kodás jellemezte a tanácsko­zás előkészítését, a központi bizottsági téziseket későn hozták nyilvánosságra. Ügy vélekedett, hogy a küldöttek megválasztása sok helyen a régi módon történt. Borisz Jelcin támogatta a beszámolóban előterjesztett javaslatokat, amelyek a múlt hibáinak megismétlődését ki­záró mechanizmusok létreho­zását szolgálják a pártban és a társadalomban. Több kül- dötthöz hasonlóan egyetértett az első. számú párt- és taná­csi vezetői tisztségek össze­vonásának gondolatával csak­úgy, mint a választási rend­szer demokratizálásával mind a pártban, mind állami vona­lon. A közelmúlt hibáiért nem egyedül Brezsnyevet terheli felelősség — mondotta Jelcin, bírálva a Központi Bizottság apparátusát is. Felvetette a pangás éveiért felelősök sze­mélyes felelősségre vonásának kérdését is. A demokratizálás és a nyil­vánosság a garanciája annak, hogy a múlt hibái ne ismét­lődhessenek meg — mondta és konkrét lépéseket javasolt a pártélet nyitottabbá tételére, beleértve a KB tevékenységét is. Borisz Jelcin „politikai re­habilitálását” kérte az értekez­lettől. Elvi fontosságúnak ne­vezte ezt, hivatkozva a be­számolónak a vélemények szo­cialista pluralizmusáról, a kritika szabadságáról, az el­lenvélemény iránti türelem­ről szóló részeire. Felidézve a tavaly októberi KB-ülésen el­hangzott felszólalását, egyet­len hibájának azt nevezte, hogy szavait rossz időben ad­ta elő. Borisz Jelcin felszólalásával, politikai rehabilitációjának kérésével összefüggésben a péntek délutáni ülésen szót kért Jég or Ligacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára. Ligacsov megállapította, hogy Jelcin felszólalásában van­nak ésszerű elemek, de az egész beszéd azt bizonyítja, hogy Jelcin nem vonta le a szükséges következtetéseket hibáiból. A szovjet pártveze­tő Jelcinhez fordulva emlé­keztetett annak több hibás cselekedetére PB-póttagsága és a moszkvai városi párt- bizottság első titkári posztjá­nak betöltése idején, vala­mint az azt követő időszak­ban. Rámutatott: nincs sem­milyen alap arra, hogy bár­milyen formában megváltoz­tassák az 1987. októberi KB- ülés határozatának Jelcin ál­láspontját értékelő részét. Ligacsov Szibériában eltöl­tött éveiről szólva arról be­szélt, hogy mit tett az ott élő emberek sürgető szükségletei­nek kielégítése érdekében: a terület, ahol dolgozott, már tizedik esztendeje önellátó élelmiszerekből. Borisz Jelcinnek a politikai bizottság egyes tagjait ' bírá­ló megjegyzéseire válaszul em­lékeztetett arra a nyugtala­nító helyzetre, amely az 1985. márciusi KB-ülésen alakult ki, az új főtitkár személyének megválasztása kérdésében. — Akkor éppen a jelenlegi leg­felsőbb vezető pártszerv olyan tagjainak köszönhetően sike­rült helyes döntést hozni, mint Csebrikov, Szolomencev és Gromiko elvtársak — mu­tatott rá Ligacsov. Végezetül a legfelsőbb ve­zetésben meglévő nézeteltéré­sekről szóló híresztelésekét cáfolva közölte, hogy a veze­tés egységes, nincsenek benne sem konzerevatívok, sm re­formerek. A vita utolsó, esti szaka­szában Mihail Gorbacsov el­nökölt. Gumer Uszmanov, a tatár területi pártbizottság első tit­kára Borisz Jecinnek a kül­döttválasztások demokratiz­musára vonatkozó megjegyzé­se kapcsán kijelentette: e kér­désről a KB júniusi ülésén döntöttek. A munkában részt vett és szavazott Borisz Jel­cin is. így elfogadhatatlan az az állítása, hogy októberben elmondott szavainak csak az időzítése volt hibás. Uszmanov végül hangoztatta, hogy nem támogatja Jelcin kérelmét po­litikai rehabilitálására. A gazdasági reform rendkí­vül fontos a nemzetiségek kap­csolatának korszerűsítésében — jelentette ki Vaino Väljas, az Észt KP KB első titkára. Elé­gedetten nyugtázta a regioná­lis önelszámolás gondolatának támogatását. Az átalakítás révén erő­södnek a szocializmus nem­zetközi pozíciói. Ez nem tak­tikai siker, hanem minőségi előrelépés — mondta Julij Kvicinszkij, a Szovjetunió NSZK-beli nagykövete. A si­kerek ellenére még nagyok a tartalékok a leszerelés, a he­lyi válságok, az európai, az ázsiai térség kérdéseiben. A nagykövet hangsúlyozta, hogy szerves kapcsolat van a kül­politika és az ország gazda­sági fejlődése között. A szov­jet export mindmáig megle­vő egyoldalúsága függővé te­szi a Szovjetuniót az energia- hordozók és nyersanyagok vi­lágpiaci konjunktúrájától — mondta, s hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kapcsolatokból ki kell iktatni a gazdasági esz­közökkel való visszaélést, zsa­rolást. A pénteki munkanapon, ezen belül is a délutáni ülé­sen hangzottak el a pártérte- kezlet „legélesebb” felszólalá­sai — állapították meg egy­öntetűen a szovjet pártkonfe­rencia küldöttei a zárszó' megelőző szünetben. A nap legtöbb megjegyzés' kiváltó felszólalása Boris; Jelciné volt. Egyesek úgy vé­lekedtek. hogy Jelcin túlságo­san is ambiciózus vezető, aki nek nincs helye a szovjet ve zetésben. Mások szerint vi szont sok mindenben igazi van, szavára oda kell figyel­ni. Egyöntetű volt ugyanakko a megszólalók véleménye ab ban, hogy a tavaly november KB-ülésről, így Borisz Jelci.i felszólalásáról és a kialakul vitáról lényegesen alaposabb bővebb tájékoztatásra lett vol na szükség. A pénteki vitában központ helyet foglalt el a párttitkárol tanácselnökké jelölésére vo natkozó javaslat. Viktor Afanaszjev felszóla lása után az elnöklő Mihai Gorbacsov közölte, hogy a be számoló feletti vita véget éri s abban 66-an szólaltak fel. I küldöttek úgy döntöttek, hog: az írásban beadott felszólalá sokat beveszik a konferenci jegyzőkönyvébe. Ezután a szverdlovszki és ; moszkvai pártszervezet képvi selői lehetőséget kértek kiegé szítás megtételére, amit meg i kaptak. V. Volkov szverdlovszki kül dött arra hívta fel a küldöttei figyelmét, hogy Éorisz Jelei: nehéz és kemény ember, - szverdlovszki területi pártszel vezetben dolgozva sokat tett . párt tekintélye érdekében é ÖNELSZÁI/IOLÁS - EGYENLŐSDI Az országos pártkonferencia küldöttel a legkülönbözőbb foglalkozási ágakat képviselték. A 37 tagú Omszk megyei kül­döttségben ott volt a Moszkalenszkij tenyészjuhnevelö vállalat igazgatója, Pjotr Mubaraksin. — Fontosnak tartom, hogy Mihail Gorbacsov előadói beszé­dében részletezte azokat a problémákat, amelyek fékezik az új gazdasági mechanizmus érvényesülését. Az embernek az a benyomása, hogy az önelszámolási bevezetik a vállalatok­nál, de az irányítás magasabb szintjein, a minisztériumoknál ez megreked. Hadd említsek erre egy példát. A mi gazdaságunk eddig is, tehát az önelszámolás és az önfinanszírozás előtt Is nyereséges volt, de a nyereségnek több mint a felét elvonták, azzal nem rendelkeztünk. Igaz, hogy ennek az összegnek egy részét évente visszajuttatták a termelés fejlesztésére. Amikor áttértünk az új gazdálkodásra, arra számítottunk, hogy a nyereség nagy részét a magunk belátása szerint használhatjuk. De nem így történt. Most is elvonják a nyereségnek több mint a felét, de ebből semmit sem kapunk vissza, így hát az a furcsa helyzet áll elő, hogy rövid idő alatt veszteségesek leszünk. Ezen pedig gyorsan változtatni kell. A dolog lényege az egyenlősdi, amitől sehogy sem tudunk megszabadulni. A továbbra is érvényesülő szabályok segítsé­gével a minisztérium az anyagiakat éppúgy, mint korábban, a jól gazdálkodók terhére a gyenge gazdaságokba pumpál­ja. Helytelen a rossz gazdálkodást mások számlájára fedezni. Nekünk is volna hova tenni ezt a pénzt, segíteni a fiatal há­zasokat, a nyugdíjasokat, megteremteni a megfelelő pihenési lehetőségeket. Engem is nagyon foglalkoztat a falvak szociális helyzete, amelyről ugyancsak sok szó esett a pártkonferencián. Min­denekelőtt a kis lélekszámú, korábban perspektívátlannak ki­kiáltott kistelepülések fejlesztéséről van szó. Ezt nem lehet az élelmiszer-gazdaság eszközei nélkül megoldani. Hadd em­lítsem csak megint saját gazdaságunkat. A központ mellett van több részlegünk, ahol még sok minden, főleg az iskola hiányzik, ezért a gyerekeket onnan internátusbán helyeztük el, amit a gazdaság tart fenn. Ezeknek a kiadásoknak a hasz­na igencsak kétséges. Az otthonukból, családjuktól elszakí­tott gverekek elszakadnak a földtől is. Ezért most azon gon­dolkozunk, hogy inkább naponta visszük őket a telepekről az iskolába, mert így a családi körben hozzászoknak a paraszti munkához. De ennél is jobb az a megoldás, hogy a telepe­ken építünk kisebb 8 osztályos iskolákat, s vállaljuk azok költsc^^it. Egyelőre azonban a gazdaságnak nincs joga ilyen döntés­hez. A vállalati önállóságot még nagymértékben korlátoz­zák a tárcaérdekek. Remélem, hogy a pártértekezlet határo­zatai segítenek ezeket felszámolni. Ivan Tonkonog (APN) \ A magyar Országgyűlés ÁLLÁSFOGLALÁSA a romániai „területrendezési programról” Ez év március elején a Román Szocialista Köztár­saságban hivatalosan bejelentették az ezredfordulóig szóló „nagyszabású” területrendezési program végre­hajtásának megkezdését. A programban célként a ro­mániai településszerkezet modernizálását, a város és falu közötti különbség felszámolását, a megművelhe­tő mezőgazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelen­legi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne. E program hazánk lakosságában mélységes aggo­dalmat és nyugtalanságot, a széles nemzetközi közvé­leményben megütközést és tiltakozást váltott ki. Or­szágok parlamentjei, különböző pártok, társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti személyiségek emel­ték fel szavukat. Magyar részről diplomáciai lépések­re és széles körű állampolgári tiltakozásra is sor ke­rült. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggo­dalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történel­mi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elide­geníthetetlen részét alkotják. A „szocialista fejlődés­re” hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékei­nek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nemzetiségűeknek, hanem a román népnek is pó­tolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyor­sított beolvasztásukat jelentené. A területrendezési terv végrehajtásának megkezdése újabb terheket ró­na a magyar—román viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével, „modernizálásával” együtt járó kényszerű lakóhelyvál­toztatás, az áttelepítések, összességében a nemzetisé­geket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nem­zeti, nemzetiségi jogokat, ellenkezik a humanizmus szellemével és a szocializmus eszméjével. Az emberi jogok védelme és az egyetemes kultúra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tisz­teletben tartására Románia is számos nemzetközi do­kumentumban — így az Egyesült Nemzetek Szerveze­te „a polgári és politikai jogok nemzetközi egységok­mányában”, valamint a helsinki záróokmányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettséget vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kor­mánya felülvizsgálja ez irányú elképzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internaciona­lista együttműködésének útjából is. Ez országaink kö­zös érdeke és célja. A magyar Országgyűlés felhívja a román nagy nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jo­gok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg min­den erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató ren­dezésére. Magyarország változatlanul kész az érdemi együtt­működésre. A kormány ülésérőt Szóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról.) A Minisztertanács ülését kö­vető kormányszóvivői érte­kezleten Bányász Rezső a kormányüléshez kapcsolódó kérdésekre válaszolt, majd tájékoztatást adott a magyar— japán kapcsolatok értékelé­séről. A szóvivő a Magyar Hírlap munkatársának kérdésére el­mondotta, hogy a Miniszterta­nács miért módosította a ta­nácsi szervek munkarendjét és ügyfélfogadását. Az új sza­bályozás nem kívánja szűkí­teni a tanácsok ügyfélfogadási idejét, inkább még nagyobb lehetőséget ad arra, hogy a helyi igények és sajátosságok figyelembevételével ne merev központi előírás, hanem a ta­nács testületé döntsön min­denütt. A kormány pénteki ülésén foglalkozott azzal a kérdés­sel: szükséges-e javasolni az Országgyűlésnek az útlevélről, a külföldi utazásról szóló új törvényerejű rendelet módosí­tását. Ezt annak kapcsán mondta el, hogy a Népsza­badság munkatársa felvetet­te: eddig meglehetősen szi­gorú feltételek között kap­hatott útlevelet az, aki bün­tetve volt, s várható-e e te­kintetben valamilyen enyhí­tés. A kormány úgy vélte, hogy jelenleg nem szükséges a törvényerejű rendelet mó­dosítását kezdeményezni. A jövőben kormányrendelet szabályozza a szövetkezeti részjegyek, illetve célrészje­gyek után járó osztalék mér­tékét — jelentette be Bányász Rezső. Ezt a döntést az indo­kolja, hogy az osztalékot, il­letve részesedést az idén is változatlanul az adózatlan nyereség terhére fizetik ki. A háromévesnél fiatalabb gépkocsik elidegenítésére, va­lamint az ingatlankorlátozá­sokra vonatkozó adminisztra­tív korlátozó intézkedésekkel foglalkozva a szóvivő kijelen­tette: a gépkocsik eladásának a korlátozását annak idején a kényszer szülte. A fő ok: a piaci hiányhelyzet. Feloldása a mai helyzetben felerősítené az amúgy is széles körben lé­tező spekulációt. Az ingatlan- szerzési korlátozásokat az el­múlt évben az Elnöki Tanács lényegesen módosította. A kor­látozások szűkültek, lehetővé vált például kiskorú személy ingatlanszerzése is. Jelenleg napirenden van a szocialista tulajdonviszonyok átfogó elem­zése és a fejlesztésére vo­natkozó átfogó javaslatok ki­dolgozása. A szóvivő beszámolt arról, hogy a társadalombiztosítás­sal összefüggő kérdésekről is tárgyalt a kormány. A családi pótlék július 1-jétől gyerme­kenként havi száz forinttal nő. Az emelt összegű családi pótlékot első alkalommal augusztusban folyósítják. Egy másik rendelkezés ugyancsak július 1-jétől a korábbinál szélesebb körben teszi lehe­tővé a mezőgazdasági szö­vetkezeti tagok számára, hogy a foglalkoztatási kötelezettség teljesítésén túl — ez 1000-1500 óra — a saját gazdaságban végzett munkát közös mun­kaként ismerjék el. Vagyis: munkanapokat írjanak jóvá a szövetkezet és a tag megál­lapodása alapján. Az így elis­mert munkanapok után a szö­vetkezet társadalombiztosítási járulékot, a tag pedig nyug­díjjárulékot fizet. A rokkantság megállapításá­val kapcsolatos orvos-szak­mai tevékenység a jövőben a Szociális és Egészségügyi Mi­nisztérium irányítása alatt ál­ló Országos Orvosszakértői In­tézettől a társadalombiztosítás szervezetéhez kerül. maga is megbecsülést vívott ki az egyszerű emberek köré­ben. Jelcinnek mindenképpen meg kell adni a tiszteletet. Le­hetséges, hogy nehéz meghoz­nunk a rehabilitálásáról szóló döntést, megváltoztatni az ok­tóberi plénum által adott ér­tékelést. De Jelcin elvtárs fel­szólalásában gyakorlatilag csak azt mondta, ami itt előt­te is elhangzott. Ezért azt aka­rom mondani — és gondolom, sokan a területi pártszervezet részéről is támogatnak ebben —, hogy Jelcin sokat tett ne­künk, és tekintélye nálunk rendkívül nagy — mondotta a szverdlovszki küldött. N. Csikirjev, a moszkvai Or- dzsonokidze Gépgyár vezér- igazgatója kiegészítésében utalt arra, hogy Jelcint Moszkvá­ban nagyon jól fogadták, tá­mogatták, figyelemmel övez-) ték, és látták, hogy valóban a legjobbat akarja. Majd a kö­vetkezőket mondta: — Jelcin járt nálam az üzem­ben, hat órát töltött ott, és igazságtalan, hozzá nem értő megjegyzéseket tett — mon­dotta Csikirjev. — Meggyőződésem, hogy ma még korai volna Borisz Jelcin politikai rehabilitálásáról be­szélni, minthogy eddig sem­milyen következtetést sem vont 1-e — jelentette ki I. Lu­kin, Moszkva Proletár kerüle­tének párttitkára a moszkvai pártszervezet nevében felszó­lalva. A fiatal párttitkár nem rejtette véka alá, hogy Borisz Jelcin még 1984-ben nagy be­nyomást tett rá. Mindez azon­ban, mint mondta, o múlté, az eltelt két évben módja volt megismerkedni a moszk­vai pártszervezet munkastílu­sával, munkamódszereivel. Hangsúlyozta, hogy a pereszt­rojka túlhajtására tett kísér­letek valójában e pártszerve­zet széteséséhez vezettek. Meg­ítélése szerint ez nagyban Jel­cin módszereinek következmé­nye. A felszólaló végezetül kommunistához méltatlannak nevezte Jelcinnek az októberi plénumán elhangzott felszóla­lását és a külföldi újságírók­nak adott nyilatkozatait. A vita lezárása, a kiegészí­tések elhangzása után hat ha­tározatból álló „csomagot” fo­gadott el péntek este az SZKP 19. országos értekezlete. A szovjet'társadalom további de­mokratizálására irányuló komplex program dokumen­tumait hosszúra nyúlt, élénk, gyakran viharos vita előzte meg. A két fő politikai határo­zat szerkesztő bizottságának elnöke, Mihail Gorbacsov be­számolt a testület munkájá­ról, s ismertette azokat a módosításokat, amelyek a bi­zottság ülésén születtek. Űjabb küldöttek kértek szót, s ki­egészítő módosításokat java­soltak. Mihail Gorbacsov a bizott­ság elnökeként védelmébe vette a megfogalmazásokat de a szónokok vitába száll­tak vele, szavazást követelve az egyes javaslatokról. E sza­vazásoknál külön megszámlál- tatták a voksokat. — Nerr lehet másként demokráciá' tanulni. A demokráciába be­letartozik a türelmesség és i türelem is — jegyezte me| Gorbacsov a szavazatszámlá­lás ténye miatt zúgolódóknak Roald Szaggyejev akadémi­kus javasolta, változtassál meg bizonyos mértékben a ta­nácselnökök megválasztásává kapcsolatos rész szövegét. Mi­hail Gorbacsov szavazásra bo­csátotta a javaslatot, majd ki­hirdette az eredményt: a mó­dosítás mellett valamivel töbl mint kétszázan szavaztak s mintegy ötezer küldöttből. A nyilvánosságról szóló ha­tározat vitájában javasolták hogy a Pravda ne az SZKF KB, hanem az egész párt or­gánuma legyen, vonják ki e lapot a KB ellenőrzése alól A javaslat mellett csak 5f küldött szavazott. Hasonlóan vitatták meg i többi határozattervezetet is módosításokat terjesztettel , elő, tisztázták az állásponto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom