Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-12 / 165. szám
prsr « .w.c ff/ 1988. JÜLIUS 12., KEDD 5 A helytörténettől a műemlékvédelemig Legyen valódi, nemes versengés A zsámbéhi romtemplom tövében lévő régésztábort is fölkeresték a leendő pedagógusok Harmadizben rendezik meg Zsámbékon a központi honismereti szakkörvezető-képző tábort. (A tegnapi megnyitóról az 1. oldalon tudósítunk.) Szervezője és vezetője a tanítóképző főiskola két pedagógusa. Dr. Kovács Józsefné adjunktus a tatai honismereti akadémián a múlt héten vette át az Ortutay-díjat honismereti munkájáért Pozsgay Imre állarhminisztertől. Férje, dr. Kovács József főiskolai tanár pedig már két esztendővel ezelőtt megkapta a kitüntető elismerést. A korábbj táborok tapasztalatai arra indították őket, hogy a témakört a felsőfokú oktatás rangjára emeljék. — Mikor vetődött fel önökben ez a gondolat? — A második tábor után — válaszolja dr. Kovács Józsefné — De volt már erre példa a magyar pedagógiában. Dr. Bálint Sándor, a szegedi egyetem professzora, híres néprajzkutató, annak idején tantárgyként oktatta a honismeretet. Tudok ilyen jellegű kísérletekről Sárospatakon, Baján, azonban a próbálkozás nem jutott el a rendszerességig. Mindeddig ugyanis nem született meg egy határozott szakkollégiumi tanterv. — Hogyan kezdtek ennek a kidolgozásához? — Évtizedekig szakkörvezetőkként tevékenykedtünk — szólal meg dr. Kovács József —, később pedig itt táborvezetőként. Majd a tábori program kialakítása során egyre jobban érlelődött bennünk, hogy milyen nagy szükség lenne szakkollégiumra. Alapos elemzés alá vettük emellett a különböző tanítóképző főiskolai tanterveket és ezek módszertani dokumentumait. Ugyanakkor tanulmányoztuk azt a tantervet, amely szerint az általános iskolákban fakultatív tantárgyként oktatják e témakört. A képzés és az oktatás elképzeléseit hangoltuk össze az általunk megfogalmazott tartalmi résszel. — Milyen meghallgatásra talált tervük? — Nyitott kapukat döngettünk! A Művelődési Minisztérium egyetértett velünk, s rövid időn belül jóváhagyta a főiskola támogatásával hozzájuk küldött anyagot. Dr. Tóth Albert, a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola főigazgatója azzal bocsátott utunkra: ha a minisztérium elfogadja a tervezetet, a főiskola tanácsa soron kívül foglalkozik majd vele. Megszavazták, s idén szeptembertől már megindulhat a2 oktatás. Dr. Kanyar József, az állami díjas Somogy megyei levéltár-igazgató, a HNF Országos Honismereti Bizottságának elnöke és dr. Kiss Géza, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem nyugalmazott tanára — két értő, külső lektorunk — gyors és kedvező véleményt adott. A minisztérium elküldte a tervezetet Bajára és Sárospatakra, ahol nemcsak szakmai szempontból tanulmányozták, hanem azt is A hallgatóság sok hasznos, csak a gyakorlatban elsajátítható tudnivalóval gazdagodott A honismereti tábort vezető Kovács házaspár még az utolsó pillanatokban is egyezteti a programot (Erdősi Ágnes felvételei) vizsgálták, megfelel-e a tanító- képzés profiljának. — A cím alatt az olvasható: keretjellegű. Mit jelent ez? — Azt, hogy minden főiskola saját igényeinek, elgondolásainak megfelelően alakíthatja, formálhatja. Ennek alapján taníthatjuk majd a másodévben választható négy féléves tantárgyat. Ebbe a honismeret általunk minden lényegesnek tartott területét beépítettük, úgymint: hely- történet, néprajz, nyelvjárás- tan, műemlékvédelem — népi műemlék is! —, természet- és környezetvédelem, az irodalom helyi hagyományai. Az oktatást úgy képzeljük, hogy az elméleti ismereteket és módszertani. gyakorlati jellegű készségeket egyaránt kialakítson. — Miliői tanulnak a hallgatók? — Az első tábor anyagából összeállítottunk Táborverés címen egy tankönyvet — magyarázza dr. Kovács Józsefné. Ezt folytatjuk; sorozat lesz minden tábor anyagából. A Főiskolai Füzetek 5. kötetéből vizsgáznak majd g hallgatók. A főiskola nyomdája soron kívül elkészítette ezeket! Emellett szeretnénk egy szöveggyűjteményt kiadni, amelyben a magyar honismereti mozgalom szakirodalma megtalálható, s történetiségében vizsgálja a legfontosabb, módszertani, elméleti feladatokat, tanácsokat. Ezekhez egyébként igen nehéz lenne hozzájutni. — Miért most érezték időszerűnek a szakkollégium megszervezését? — Az országos akadémián azóta veszünk részt, amióta létezik: tizenhat éve. Az ötven esztendőnkkel mi vagyunk ott szinte a legfiatalabbak! A mozgalom megifjítása rendkívül időszerű tehát! — S még ennél is fontosabb — veszi át a szót dr. Kovács József — múltunk megismerése — elfogadása —, a hagyományok tisztelete nélkül nincs jelenünk és nem lesz jövőnk! — Pedig ez azokon is múlik, akik az ifjúságot felnevelik — folytatja az iménti gondolatot dr. Kovács Józsefné. — Vagyis a pedagógusokon. Új szakkollégium öt indul az országban, ebből kettő Zsámbékon. Az egyik a családvédelem, a másik a honismeret. — Mit jelent majd a szakkollégiumi végzettség a fiatal tanítók számára? — Első és legfontosabb: képesíti őket honismereti szakkörvezetői feladatok szakszerű ellátására. Nagyon fontos, hogy el tudnak helyezkedni olyan közművelődési intézményekben, ahol honismereti feladatokat is ' el kell látni, például levéltárakban, múzeumokban. Azonkívül például a Hazafias Népfront, a tanácsok ilyen jellegű koordináló tevékenységéhez is értő módon kapcsolódhatnak. — Nem gondolják, hogy konkurenciát teremtettek saját táboruknak? — Ettől egyelőre nem kell tartanunk — mondják mindketten egyszerre. — Akkor lennénk a legboldogabbak, ha az ügy érdekében valódi, nemes versengés alakulna ki hazánkban, mert az csak o színvonal hasznára válna és felpezsdítené ezt az egészen lelanyhult mozgalmat. Vennes Aranka Másfél milliárd forint nyomában Ami a kiváló cím mögött van A Gödöllői Áfész neve jó! cseng a fogyasztási szövetkezetek munkáját ismerők körében. Az elmúlt tíz év alatt tavalyi eredményeikkel negyedszer érdemelték ki a Kiváló Szövetkezet címmel járó oklevelet. Ha az évtized során kapott dicsérő és elismerő okleveleket is figyelembe vesszük, alig múlt el esztendő, hogy nevük ne szerepelt volna a legjobbak között. Eredményeik értékét növeli, hogy megmérettetésükre a főváros szomszédságában kényszerülnek, ahol köztudottan lényegesen nehezebb a verseny. Konkurenciában nincs hiány, a területükön élők röpke utazás után egy világváros kínálta fogyasztási piacon találják magukat. A számok, a körzetben élők bizalma jelzi, hogy tevékenységük a népgazdasági célokkal összhangban szolgálja a majdnem kilencezer szövetkezeti tag és niiptegy 70 ezer ember érdekeit. Nehéz őket elkerülni, előbb-utóbb mindenképpen találkozunk az áfésszel. A többség a helyi ABC-áruházakban, szaküzletekben, mások aí: éttermekben, presszókban kerülnek kapcsolatba vele, de szép számmal akadnak, akik a felvásárló, illetve kiskerti termelést segítő szerepkör révén. lesznek a szövetkezet partnerei. Az idén másfél milliárd forímct megközelítő árbevételt tervező fogyasztási szövetkezet megannyi szállal kötődik a tirület lakoiságá- noz és viszont. Mindenki jói jár Afféle együtt sírunk, együtt nevetünK, helyzetről van szó. A szövetkezet kereskedelmi, vendéglátó, felvásárló és termeltető tevékenységeivel megpróbál mind nagyobb forgalomra szert tenni. Ehhez azonban szükség van olyan üzletpolitikára, ameiy csábító, az egyén, a család számára előnyös. Végül is mindenki jól akar járni. A szövetkezet 650 tagú kollektívája időben felismerte a változásokban rejlő lehetőségeket, az érdekeltségi viszonyok továbbfejlesztésével növeli gazdálkodásának hatékonyságát, gyarapítja vagyonát. Elsősorban a tagság és a területükön élő lakosság igényét kívánják kielégíteni, s ennek tudható be, hogy nosz- szú ideje az átlagosnál jobban — tavaly csaknem 14 százalékkal — tudják növelni árbevételüket. Főként a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló uzemágakra ügyelnek. A kiskereskedelmi tevékenységből származó árbevételük az elmúlt évben is több mint tíz százalékkal emelkedett, hasonló arányban a vendéglátás, míg a nagykereskedelmi, felvásárlási, illetve ipari ágazat ennél lényegesen nagyobb arányú javulást mondhat magáénak. Hogy a forintokból miként lehet milliókat elérni, azv a kereskedők példázzák; 1987-ben 115 millió forintos többletbevételt könyvelhettek el. A tavalyi mérlegben szereplő 74,5 millió forintos nyereség , önmagában ugyancsak tiszteletre méltó, de mint mindenki, a gödöllői áfész is szeretne még ennél is többet. Tóth Mihályné elnök folyamatában értékeli a közelmúlt eredményeit, az erre aiapozott jövőt: — Kiskereskedelmi tevékenységünk' az 1,2 milliárd forintos forgalmával meghatározó. Elsősorban erre kell építenünk, annak ellenére, hogy ebben érezzük a legmarkánsabban a fővárosi konkurenciát. A korábbi évek Szájtátva Megnyugtató Olykor megmagyarázhatatlan inger keríti hatalmába a hírlapírót, és a tanácsoknál járva rá-rákérdez egy-egy rendeletnek a végrehajtására. így például arra, mi történt, mi nem a Minisztertanácsnak 1984-ben hozott, 19/1984. szánni rendeleté végrehajtása ügyében. Sok minden. És sok minden nem. Van ennek a rendeletnek a többi között egy olyan része, amely kimondja, a tanácsoknak joguk van visszavenni azokat az állami tulajdonú bérleményeket, amelyeket az igénybe vevő nem rendeltetésszerűen használ. Ami azzal egyenlő, hogy a kereskedelmi, ipari célra használatba adott bérleményekben nem lehet raktárt elhelyezni, irodát berendezni stb. S ha mégis, akkor a tanácsnak törvény adta joga és lehetősége, mi több, tesszük ml hozzá, választóik érdekében kötelessége elvenni a bérleményt a használótól. Ugyancsak az említett rendelkezés adta másik lehetőség a tanácsok számára a településeken olyan útvonalaknak a kijelölése, amelyek mentén csakis kereskedelmi, ipari (szolgáltatói) célra lehet ezeket a helyiségeket használni. Minden más rendeltetésellenesnek minősíthető, azaz a bérlemény visszavehető. Kérdi itt, ott, amott a hírlapíró, mikor, milyen ügyekben tett javaslatot a szakapparátus a végrehajtó bizottságnak erre a jogszabályi lehetőségre támaszkodva, s mindenütt tagadó fejrázás a válasz. Nem, az eltérő használat miatt egyetlen határozatot sem hoztak a testületek az igénybe vételről. Sem itt, sem ott, sem amott, . . Amint azután kiderül, az egész megyében nincsen példa ilyen eljárásokra, holott láthatjuk, tapasztalhatjuk, szinte bárhol járva az Indokokat (a rendeltetésellenes használatot) a fellépésre. Szájtátva állapítja meg tehát az ember, milyen megnyugtató a helyzet, ha a papírok oldaláról nézzük. Ha viszont a valóságot ...» de miért kell mindig a valósággal idegesítenünk magunkat?! MOTTÖ fejlesztéseivel elértük, ma már minden községben van ABC-áruházunk, a nagyobbakban különféle szaküzleteink. Fel kellett ismernünk: közös érdek mindent helybe hózni. Ezért aztán nem sajnáljuk azt az évi 5—10 millió forintot, amit a rekonstrukciókra költöttünk, illetve költünk. Ennek köszönhetően javulhatott boltjaink korszerűsége, gyorsult a vevők kiszolgálása, növekedhetett az árukínálat. Nagyobb településeinken a vendéglátó egységek kocsma jellegét szintén sikerült megszüntetni, olyany- nyira, hogy ma már egyre több turistacsoport „csábul” hozzánk. A 250 vagonos tárolókapacitású hűtőház is jól szolgálja a szövetkezeti érdekeket. — Naponta több mint hatvan boltunkba friss árut küldünk innen — kapom a felvilágosítást. — Túl a saját ellátásunkon, a Galga Áfész, a péceli fogyasztási szövetkezet s a váci élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és számos iskolai, óvodai, üzemi konyha szjntén innen jut friss zöldséghez. gyümölcshöz. A felvásárlásból származó gyarapodást sajátos módon segítik. A községekben táphoz, takarmányhoz jut a termelő, ismeretterjesztő előadásokban sincs hiány, ám ami fontosabb, a szakcsoportok tagjaihoz ingyen jár az állatorvos, térítésmentes az állatoknak szükséges gyógyszer. Mindez a biztonságos állattenyésztéshez afféle szövetkezeti juttatás. A tenyészállatok, minőségileg garantált vető- és szaporítóanyagokról ugyancsak az áfész gondoskodik, míg a nyúltenyésztők díjmentesen jutnak lucernaföldhöz. Cserébe a gazdák igyekeznek, csak tojásból évente mintegy egymillió darabot adnak. Ugyanakkor alapvető zöldségféléknél a nagyvárosi piacok kerülnek ki győztesen az árharcból, ezért a szövetkezet a helyi burgonya-, hagyma-, zöldségszükségletét főként Szabolcs-Szatmár megyéből elégíti ki. Hogy mennyire éri meg ilyen messzire menni, azt az elnök egyértelműen az árakkal bizonyítja. Magántőkével is — Nálunk figyelni kell a jövedelmezőséget. Nem véletlen, hogy jelenleg körülbelül háromszáz vállalattal, szövetkezettel, termelővel vagyunk kapcsolatban. Versenyképességünk érdekében szüntelenül kutatjuk az új beszerzési forrásokat, mert vásárlóinknak minőségben, választékban egyaránt megfelelőt szeretnénk nyújtani. Hogy az idei év első hónapjaiban számos iparcikk hiányzott üzleteinkből, az döntően a gyártókon múlt. Amióta ugyanis az új üzemeltetési formákat — jövedelemérdekeltség, szerződéses üzlet stb. — bevezettük, szakembereink saját gépjárműveiket sem kímélik. Egységeink zöme így üzemel, s a vendéglátás árbevételének 98 százalékát, a kiskereskedelmi forgalom háromnegyedét ezek hozzák. Az ellátás és a gazdaságosság érdekében a magántőke bevonásától sem idegenkedünk. Csömörön és Kere- pestarcsán például az üzlet tulajdonosai csak az árukészletet kapták szövetkezetünktől. Veresegyházon hasonló konstrukcióban bisztrót tervezünk. Természetesen ezzel párhuzamosan az áfész saját hálózatát is bővíti. Gödöllőn a Rét utcában már üzemei a májusban nyílt kis ABC. Csömörön pedig napok óta fogadja vásárlóit a megnagyobbított, korszerűsített vegyesbolt. Csak ez utóbbi mintegy 7 millió forintba került. — Nálunk jól vizsgázott a jövedelemérdekeltségi rendszer — fogad Jávor Lászlóné, a veresegyházi ABC-áruház vezetője. — Tavaly megközelítően 4 millió forint nyereséggel zártunk. Idei árbevételi tervünk 75 millió forint. Az első félév alapján teljesítését nem fenyegeti veszély. — Az elmúlt évekhez képest nagyot léptek előre. Mi a titkuk? — A felelősi rendszer bevezetése óta 20 százalékkal csökkentek költségeink. Jól ismerem a veresegyháziak igényét, szokásait. Ennek megfelelően futok áru után. A nyáron tömegesen érkező víkendezőkre ugyancsak számítok. így azután a horgászcikkek éppen úgy megkaphatok, mint a színes filmek. Minden fillért igyekezünk megfogni. Hogy mennyire így van, azt menet közben igazolja kísérőm. Jávorné, a nyári diáktábor lakóinak helybe szállítja a kért élelmiszert, édességet, egyebet. Bár Borsi Istvánná, a gö- gödöllői áruház igazgatója ilyesmit nem említ, az értelmes, ésszerű takarékosságot annál inkább kihangsúlyozza. Olcsóság és pipatórium — Alaposan megnézzük, mire adunk ki pénzt, öt osztályunk vezetői önállóan képeznek árat, szerveznek akciókat, gazdálkodnak. Egyre több árut közvetlenül a termelőktől vásárolunk, így számos cikket a lakosságnak olcsóbban adhatunk. Ebben az évben legalább tízmillió forint értékű árut hozunk szovjet, bolgár, lengyel partnereinktől. Még az idén e kört bővíteni szeretnénk. — Megéri? — Öt éve 220 millió forintos forgalommal ötmillió forint nyereséget értünk el. Tavaly 337 milliós forgalommal 18 milliót. A jobb készletgazdálkodással bankköltségeink felére csökkentek, az átlagos forgási sebesség pedig 60-ról 41 napra mérséklődött. S hogy minden üzletben van tartalék, amit kellő gondossággal, igyekezette] hasznosítani lehet, azt Vörös István is igazolhatja a gödöllői Patak étteremben. Felszolgáló, szakács és cukrász végzettségei révén nem riadt meg, amikor megpályázta az egységet. — Előtte három évig ugyanitt voltam vezető — mondja. — Időközben mi változott? — Mivel szabad kezet kaptam, szinte minden. A hajdan 17 tagú személyzetet nyolcra csökkentettem. Hangulatteremtő zenészeket szerződtettem. Saját ötleteimmel magyaros jelleget varázsoltam az étteremnek. A tulipános székek mögött jól fest a több mint 70 darabos pipatórium ... ■y A vendég nem ezért jár az étterembe. — Valóban, a 25—30 féle étel sem hiányozhat, az egyéni ízekről nem is szólva. A Patak salátát például magunk csináljuk. Az adagokról csak annyit, hogy nagyobb társaságnak a leveseket, pörköltet tálakban visszük ki. — A külföldiek idetalálnak? — Mintegy tucatnyi utazási irodával vagyunk kapcsolatban. Állandó néptáncosaink vannak akik megfelelő folklórműsort adnak. A múlt hónapban körülbelül 250 előfizetéses vendégünk volt. Mindez leköti az embert, szabadságon évek óta nem voltam. Ugyanakkor két éve ott vagyunk a kiváló üzletek között. S e cím nem csak a Patak éttermet kötelezi. A megfelelő színvonalat az áfész is tartani kívánja. Győri András
