Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

Megosztott gondok Költségérzékeny politika SZOMBATI számunkban ej­tettünk néhány rosszaLló szót az avatás, átadás szűnni nem akaró divatjáról. Az írás már nyomdában volt, amikor pén­teken megnyitották a tanács újjáalakított ügyfélszolgálati irodáját. Arra sem készültünk fölajzva, mert fölöslegesnek tartottuk azt is. Ami a meg­nyitás ürügyén történt, arról viszont csak jót mondhatunk. Az eseményen ott volt Gál Zoltán belügyminiszter-helyet­tes, s tájékoztatót adott a most folyó tanácstagi és or­szággyűlési választási rendszer módosítását előkészítő esz­mecseréről. Máris pontosítunk. A mi­niszterhelyettes nem az év­tizedes hagyomány szerint adott tájékoztatót. Hogy tud­niillik ő tudja, s amit ő tud, annak egy részét továbbítja hallgatóságának. Inkább be­avatásnak lehettünk tanúi. Be­avatott az úgynevezett mű­helymunkába, valamint a sa­ját gondolatvilágába, több­ször megjegyezve, jelenleg így vélekedik, ha most kéne dön­tenie, így foglalna állást. A dicséretből ennyi elég is, személgessünk a lényegről. A tanácstörvényről még nincs kikristályosodott állás- foglalás. Ami ennél fontosabb: olyan okmányra van szükség, amely a lehető legteljesebb társadalmi közmegegyezésen alapszik. Ennek egyik előfel­tétele, hogy a törvényt előze­tesen bocsássák társadalmi vitára, föltéve azt a kérdést, mi legyen benne. Nagy kü­lönbség! Eddigelé az volt a divat, hogy. tudós szakembe­rek aprólékos munkával kidol­goztak egy tervezetet, majd a nép elé bocsátották, noszogat­va a nehezen összecsődített néhány állampolgárt, mondja el bátran a véleményét, mert még lehet változtatni. Egy-két helyen esetleg kicserélhető a pontosvessző vesszőre ... Szóval mi legyen benne. Majd az összegyűjtött véle­mények alapján megszerkesz­tik a tervezetet, és ismét a közvélemény elé bocsátják. Nézze meg, benne van-e az, amit előzőleg mondott. Hát így. Örömünkben azonban ne veszítsük el tisztánlátásunkat. A tanácsok mibenlétéről, helyéről, szerepéről sok min­den fortyog a tervezgetők fe­jében. Tételeket könnyű mon­dani. Erősíteni kell a helyi önállóságot, öntevékenységet. Teret az alulról való építke­zésnek, az önszervezésnek. Az állampolgárok ténylegesen dönthessenek, ténylegesen el­lenőrizhessék az apparátust. A helyi testület legyen a tanácsi rendszer centruma. Kérdések: kell-e mindenütt végrehajtó bizottság? Legyen-e a szak- igazgatási szervnek hatásköre, avagy csak a testületnek le­gyen? Milyen legyen az el­nök és a vb-titkár közötti munkamegosztás? Hogyan válasszuk az elnököt? Az egész település lakossága? A testület, de nein okvetlenül saját soraiból? Milyen módon és formában jusson a tanács a működéséhez, a település működtetéséhez szükséges pénzmaghoz? A következő kérdés már az országgyűlési választásokkal kapcsolatosan hangzott el, de szerintem érvényes a tanács­tagokra is, noha ők közvetle­nebbül kötődnek egv-egy la­kóterülethez, ez vitathatatlan. Tehát: kit képvisel a tanács­tag?! Mint a tanács- és vég­rehajtó bizottsági ülések rend­szeres résztvevője gyakran kérdezem magamban, X. vagy Y. most vajon miért úgy kér­dezett, érvelt, szavazott, aho­gyan tette? Hát akkor az or­szággyűlési képviselő, ki 25-30 ezer embert képvisel, akár egy tucat települést is. Ki­nek az érdekében szól vagy hallgat?! SZEMELGETÉSÜNK utolsó szeme: a költségérzékeny vál­lalatoktól ki fog szorulni a politika. Hová? Hát a lakóte­rületre. Mondhatnánk: ter­mészetes közegébe. Hagyjuk a költségérzékenységet, mert ar­ról több külön cikket írhat­nánk. Hanem a lakóterületi politizálás. Most mit hallunk? Az emberek nem élnek köz­életet. A tanácstagi beszámo­lókon, kérdezz-felelek fóru­mokon néhány idősebb em­ber szokott lézengeni, s őt is Ügy kellett beszervezni. Ha majd megpezsdül a politikai közélet, remélem néhánnyal gyarapszik azok tábora, akik tudják, sosem a csábos sza­vak, hanem a helyzet, a tét készteti cselekvésre az em­bereket. Szóval ilyen tájékoztatót hallhattunk a megnyitó ürü­gyén. Ezért érdemes volt meg­tartani. K. P. Anyakönyvi hírek Született: Bányai Ákos, Gö­döllő, Árpád utca 12.; Csatlós Gábor, Bajcsy-Zsilinszkv ut­ca 21.; Nagy Miklós, Rét ut­ca 8.; Varga Bernadett, Bocs­kai István utca 10.; Gódor Gábor, Guszev utca 10.; Kri- zsán Árpád, János utca 24.; Makádi Nikoletta, Stromfeld Aurél sétány 11.; Oláh Zsu­zsanna, Klapka Györgyöt 11.; Szokoly Csilla, Ibolya utca 61.; Winkler Attila. Strom­feld sétány 10.; Zsákai Ká­roly, Stromfeld sétány 6.; Bodnár Balázs, Csanak utca 27.; Borna Diána, Bánki Do- nát utca 1.; Cselényi Szand­ra Nóra, János utca 14.; Fo­dor Réka Judit, Tavasz utca 10.; Szabó Gábor, Illés Ist­ván út 8.; Vörös Krisztina, Blaha Lujza utca 14.; Botka Zsolt, Nyisztor György tér 4.; Kármán Adrienn. Balogh Adám utca 12.; László Má­té, Munkácsy Mihály út 9.; Marosvölgyi Zsófia Mária, Kossuth Lajos utca 68.: Pe- sze Ákos István, István köz 4.; Poldán József, Ságvári Endre utca 1. Névadót tartott: Horváth András és Botszki Judit And­rás, Rozger Gyula és Szaba­di Zsuzsa Gyula nevű gyer­mekének. Házasságot kötött: Oláh László és Berki Regina, Né­meth József és Juhász Ma­rianna Ilona, Berneczei Ist­ván és Kovács Katalin. Csa­bai Mihály és Berczeli Erzsé­bet, Forgács László és Bara- nyi Julianna, Kiss István és Ruskó Mária, Józsa Ottó és Szalóki Rita Ildikó. Kirdoda Oleg Valerjevics és Famuls- ka Irena Reneta, Som Sán­dor és Bangó Anna Mária. Tompa Tibor és Mester Il­dikó, Körösi Zoltán és Re­ményi Anita. Elhunyt: Udvarnoki István. Gödöllő, Knapp József utca 1.; Hanák Józsefné Remenyik Mária, Korvin Ottó körút 9.; Dányi Józsefné Orgoványi Er­zsébet, Isaszegi út 41.; Ho- genbuch Béla, Ady Endre sé­tány 27.; Hidi Ferenc, Zászló utca 1.; Varga Jánosné Ta­kács Erzsébet, Vácszentlászló, Fő út 43.; Kapuszta Pál Ti­bor, Gomba utca 2.; Izsó Jó­zsef, Mosolygó Antal körút 17.; Edvi Lajosné Eredics Mária, Rigó utca 34.; Eszes Elemér­né Kopár Mária, Nap utca 26.; Kovács Jánosné Bajzaíi Irén, János utca 17.; Barna István, Templom tér 1.; Fu- rulyás Sándomé, Csipke ut­ca 7. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1988. JÜLIUS 11., HÉTFŐ Táborozok Domony völgy ben Madárbarátok kortalan csapata A Gödöllői Hírlapban minap rövid közlemény adta hírül, hogy a Magyar Madártani Egyesület XIV. termé­szetvédelmi és ornitológiái tábora Domonyvölgyben megkezdte munkáját. E pár sor sok mindent takar. Immár 14-ik éve lelkes természet- és madárbarátok csapata gyűlik össze az ország más-más részén, hogy egy hét alatt — amellett, hogy a természet ölén kikapcsolódnak a mindennapos munkából, tanulásból — hasznos idő­töltésül a soros tájék faunisztikai, botanikai felmérését is elvégzik. Játékos tanulás Az életkor mit sem számít ezekben a táborokban. A 2-3 éves totyogóktól — akik per­sze szülői kísérettel vesznek részt — a 70 éves tapasztalt szakemberekig (akik igazán nem nevezhetők öregnek) minden korcsoport megtalálja a maga elfoglaltságát. A tar­talmas reggeli elfogyasztása után a terepbíró korúak ki­rajzanak a szélrózsa minden irányába, hogy érdeklődésük szerint madarakat, egyéb ál­latokat és rovarokat, valamint növényféléket figyeljenek meg. A türelmesebbek és ki­sebb távokat' bejárni bírók esetleg lessátrakban kuporog­va várják a fotózásra mindig érdemes áldozatokat. Délután 2-3 óra körül kez­denek a felderítő csoportok beszállingózni, amikor a leg­kisebbek, akik a délelőtt fo­lyamán szakképzett pedagógu­sok és anyukák, apukák sze­retetteljes felügyelete mellett játékosan tanulgatták megis­merni a természetet, éppen délutáni sziesztájukat töltik. A visszatérők gyorsan meg­szabadulnak a felszereléstől, gúnyától és nagyót fürdenek a felüdülést adó tóban. Ezek után a lassan enyhülő melegben a különböző cso­portok megbeszélik szakveze­tőjükkel a délelőtti megfigye­léseket vagy éppen valamilyen hasznos kézügyességet (fara­gástól a kézimunkáig, növény- preparálásig) gyakorolnak. Hat óra körül megérkezik az egyik apukától kölcsönkapott kis teherautón, az , aszódi fiú­nevelő konyháján készült ízle­tes és bőséges vacsora. A tá­bori élethez is hozzátartozó mosogatást .higiénikusan oldot­ták meg. Ä három műanyag kádból kialakított központi mosogatóban mindennap más­más önkéntes csoport végzi ezt a nem nagyon szeretem feladatot oly módon, hogy a sorban álló tulajdonosok azon­nal tisztán. - öblítve, fertőtle­nítve kapják vissza edényei­Már aratnak A csalhatatlan jel Ezúton jelentem az újságot olvasók népes táborának, hogy Aszód környékén is megkez­dődött az aratás. Elfoglalt em­ber lévén, sajnos csak ritkán jutok ki a közeli határba, de az évek óta ilyenkor vissza­visszatérő csalhatatlan jelek bizonyossá tették észrevételei­met, A minap a Kartal és a Hatvan felé vezető út keresz­teződésétől kezdve, egészen az említett nagyközség Kartal felé eső határáig, egyenletes vastagsággal szórta szét egy pótkocsis IFA a szemet. A jármű vezetője valószínűleg nem vette észre a csordogáló gabonafolyamot, mert ugye neki előre kellett néznie, s az eset különben is a bal ol­dalon történt, takarva az őr­ző szem elől. Jobb híján a guruló papírdoboznak csúfolt négykerekűmmel próbáltam figyelmeztetni a szabálytalan­kodásra a vontatmány sofőr­jét, de mindhiába, minden kí­sérletem kudarcot vallott. Ak­kor jutott eszembe: a leg­újabb katonai mesterséges holdak már a legkisebb tár­gyakat is teljes bizonyosság­gal felismerik, így az illeté­kesek idejekorán értesülhet­nek az eseményekről. Elgon­doltam, hogy ez kellene most ide! Mégv végig sem jutottam az elképzelésemben, amikor vegre megállt a vontatmány. No. nem szemrevételezni, hogy nincs-e baj. hanem mert meg­szomjazott a vezető. A nyug­vó rakomány folydogálása alábbhagyott. De nem ilyenné vált a szemfüles aszódiak munkakedve, akik buzgó szorgalommal szedegették ösz- sze a nem kevés, ingyen ka­pott barorhfieledeit. Még vis­szafelé is azon töprengtem- küldjek-e üzenetet a műhol­dakon keresztül az illetéke­seknek. vagy szóljak inkább a szállításban részt vevőknek: több figyelmet kérünk a ga­bona országúti szállításiban. K. I. Cs. két és evőeszközeiket. A tisz­taság megkövetelése egyéb­ként is alapelve a tábornak, a környékről még a korábban otthagyott szemetet is össze­gyűjtötték és a bontáskor a maradék hulladék is konté­nerbe került. Némi pihenés után diavetí­téssel, népi tánccal, tábortűz­zel fejeződik be a nap, amely­nek tartalmas elfoglaltsága utgn senki sem forgolódik ál­matlanul sátrában. Fegyelmezetten nap 4 közös autóbusszal kirándulást Egyik nagyobb tettek a tábor résztvevői. Az agráregyetem körbejárását kö­vetően a művelődési ház elő­csarnokában meghallgatták Polónyi Péter Gödöllő törté­nelméről szóló ismertetőjét. A kastélykápolna megtekintése után a társaság két csoport­ban látogatta meg a helytör­téneti gyűjteményt és az Er- zsébet-pairkot. Ezek után az isaszegi 1 honvédemlékmű megkoszorúzása következett, ahol Hajnal Irén, a termé­szetvédelmi oktatóbázis veze­tője mondta el az isaszegi csata történetét, s ismertette a környék földrajzi sajátossá­gait. Jó érzés volt látni a tá­bor lakóinak az országos át­lagot messze meghaladó fe­gyelmezettségét, aminek for­rása a szeretetteljes, de szigo­rú vezetés, meg az, hogy ko­molyabb fegyelemsértés ese­tén azonnali hazaküldés kö­vetkezhet, de esetleg a továb­bi táborokból való kizárás is. Jövőre ismét Az idei táborhelyre e so­rok írója a Kisar mellett az Öreg-Túr partján 1986-ban megrendezett táborba hívta meg a résztvevőket. Nagy örö­mére szolgált a házigazda gö­döllői csoportnak, hogy a meg­hívást elfogadták. Igaz, a szervezés nem egészen sima és zökkenőmentes időszaka alatt sokszor felsóhajtottunk, hogy soha többé! De most, véget érvén a csaknem 250 részivé vővel, dr. Legány Andrásnak, a Nyíregyházi Tanárképző Fő­iskola tanárának vezetésével megrendezett tábor, amelyet Bagyin József, Aszód tanács­elnöke nyitott meg, azt mond­juk: Viszontlátásra a XV. TOT-on, jövőre a Szigetköz­ben! Jáky Kálmán, a Magyar Madártani Egyesület gödöllői csoportjának elnöke Mozi Asterix és César ajándéka. Színes, magyarul beszélő fran­cia rajzfilm. 4 órakor. Montreali bankrablás. Szí­nes, magyarul beszélő francia bűnügyi filmvígjáték. 6 és 8 órakor. Rövidesen nyitnak Befejezéséhez közeledik a tú­rái ÁBC átépítése. A kálói Építő Kisszövetkezet tetőfedői a cserepezcst végzik, míg az üzletben a festők az utolsó munkálatokat. Július közepén ismét az eredeti helyén üze­mel az áruház. (Vimola Károly felvétele) Kedvező ajánlat Telekvégek az új piachoz Tavaly fogadták el a Szil­hát nevű városrész részletes rendezési .tervét Gödöllőn, s ezzel lehetővé vált a csaknem két évtizede fönnálló építési ti­lalom felülvizsgálata. A tilal­mat azóta csak ott tartják fönn, ahol a városfejlesztési elképzelések megkívánják. A gödöllőiek azt is tudják, hogy a tervekben új piac lé­tesítése szerepel, amihez né­hány telek egy részének át­vétele szüksége^. Az építési ti­lalom feloldása nyomán nyílt mód a Lumniczer utca 4-es számú ház telekrészének meg­vásárlására, amely terület nél­kül lehetetlen lenne az új utca megnyitása, ami a piac kialakításának feltétele. Előnyös ajánlatot tettek a Petőfi tér 15-ös számú ingat­lan tulajdonosai, kertrészük kedvező áron való megvéte­lére. A végrehajtó bizottság döntése szerint ennek az in­gatlannak a tulajdonosai hat­száz négyszögölért hatszázezer, a Lumniczer utcai tulajdonos negyven négyszögölért száz- húszezer forintot kap. AZ ALKOHOLBA fúló csa­ládi élet számtalan variációja ismert. Előfordul, hogy ember­életet is követel, különösen azokban az esetekben, amikor férj és feleség egyaránt az ital rabjává válik. Olykor csak a véletlennek és a sze­rencsének köszönhető, hogy a házastársak, akik évekig gyöt­rik, ölik egymást, nem jut­nak el a tényleges gyilkossá­gig. Talán három esztendeje, hogy a gödöllői alkoholellenes klubban készített, magnó­szalagra vett vallomások so­kaságát hallgattam meg. Drá­mai sorsok követték egymást, amelyekben az volt a legmeg­rázóbb, bogy a főszereplők vallottak önmagukról. Arról, hogyan éltek1 a maguk által teremtett pocsolyában, s ho­gyan élték át a poklok min­den kínját, amíg 'ismét talpra álltak, amíg visszataláltak a családjukhoz, a munkájukhoz, az értelmes emberi élethez. Most egyik tanácselnök is­merősömtől hallom, mennyi gondot jelent számukra a va­laha jómódú család, amelyben először a férj vált az ital rab­jává, majd követte őt az asz- szony is. Ahogy egyre több pá­linkát eregetnek le a torku­kon, úgy sűrűsödnek a vesze­kedések, lesznek gyakoribbak a tettlegességig fajuló vereke­dések. A férj egyik alkalom­mal kis híján belefojtotta fe­leségét. a trágyaiébe. Máskor úgy megverte, hogy alig ma­radt foga. Előfordult, hogy he­tekig még a szomszédok sem látták. Feküdt a sötét lakás­ban, de mindig túlélte a ve­réseket. a rúgásokat, a ke­gyetlen fojtogatásokat. — Sokszor próbáltunk segí­teni — mondta az elnök —. mert nagyon aggasztott ben­nünket a házaspár sorsa, A szomszédok is mondogatták: — anyám Itt előbb vagy utóbb gyilkos­ság lesz! — s hogy elmaradt az emberölés, az annak kö­Pálinka, bor, sör, egymás után A mértékletesség alapján szönhető, hogy a férfi szer­vezete fölmondta a szolgála­tot. Meghalt. A szomszéd fa­luban más történetet, hallot­tam. — Ennek a drámának asszony a főszereplője. Valaha a község legszebb lánya volt, de vasárnapi istentiszteleteken a menyecskék sorából is ki­tűnt a szépségével A férje vasúti szerencsétlenség áldo­zata lett, s az akkor alig har­mincéves asszonyka inni kez­dett. Először csak titokban, később már nyíltan. Mindenét eladta, s ő volt a falu legolcsóbb napszámosa. Egy csatosüveg nohaborért. meg egv darab szalonnáért képes volt egész nap még permetezni is. Csakhogy az al­kohol lassan pusztító méreg, s legyengíti nemcsak az aka­ratot, de az emberi szerveze­tet is Amikor már nem bír­ta a munkát, egykori házá­nak kamrájába húzódott, s a testét árulta a faluban élő, hozzá hasonló borisszáknak, amíg aztán az egyik reggel holtan találták. — Az én apám — meséli a másik fiatalasszony, aki két apró gyerekével van otthon gyesen — ivott, akár az ál­lat. és ha egvszer megkóstol­ta, nem ismert határt Pálin­ka. J}or, sör sorban egymás után És ha beivott, akkor kö­tekedett,, verekedett, nem dol­gozott. Pici gyerekeivel — öten voltunk apróságok —, anvám éjszaka menekült a ha­tárba. mert a szomszédok nem mertek bennünket: beengedni, féltek apám hőbörgésétől Könnyen ütött Végül az is inni kezdett. Biztos, hogy a félelemtől, a rettegés­től. Kórházba került Felvált­va nyomják most is az ágyat apámmal. A szervezetük úgy leromlott, hogy már elvonókú­rára sem kötelezhetik őket. Így élik le az életüket. Saj­nos a miénket is megkeserí­tik. Tudjuk, szaporodik az alko­holt fogyasztók száma. Mar az egészen fiatalok — sokan ál- , talános iskolás korúak is — naponta szájukhoz emelik a sörös- vagy a borospoharat. Orvosok, szociológusok, pszi­chológusod, a közösségért fe­lelősséget érző közemberek vi­tatkoznak a teendőkről. A ha­zai alkoholizmus elleni küzde­lem a mértékletesség alapján áll. Az emberiség évezredek óta együtt él az alkoholos ita­lok társadalmanként kialakult és szabályozott szokásával. Az ember emberi mivoltának mértéke az alkoholos italokkal való bánni tudás, ám ez nem jelenti azt. hogv a részeg em­ber jópofa, hanem sokkal in­kább, azt. hogy tragikus fi­gura. akinek emberi gvengéi az alkohol hatására közszem­lére kerülnek. SOKAN VALLJÁK, hogy az ember akaratával, jó ízlésével, józan meggondolással ura le­het az alkoholmámor kísér­tésének és ezzel'önmaga gyen­géjének Én magam is ezek pártián állok és alkalomadtán szívesen koccintok minden mértéktartó olvasónk egészsé­gére Természetesen megér­tem az egy korty alkoholt sem jelszó hirdetőit: a legki­sebb pohár bor elfogyasztását is ellenzőket. Mert a szándé­kuk legalább annvira tisztes­séges. mint a mértékletessé­get követelőké. Fercsik Mihály ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom