Pest Megyei Hírlap, 1988. július (32. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-11 / 164. szám

4 1988. JULIUS 11., HÉTFŐ Romantika, egészség, vendéglátás Valahol eltűnik a rakomány Készül a biatorbágyi vízvezeték Az álmok valóra válnak Negyedórát. Csak ennyit szakíthassak ki magamnak az elfoglaltságok naptárába jegy­zett piros betűk hézagai kö­zül. Már annyi is jó arra, hogy lejussak a gödi Duna- partra, ahová zöld növények közt kanyaró gyalogút vezet a lombok hűvöse alatt. Előt­tem a kék víztükör, melynek szélén csendesen himbálódzik a kis átkelőhajó kikötője. Hétköznapi csend, nyugalom. Csoda, ha ezen az idilli tájon épült fel a magyar munkás- mozgalom történetének annyi jeles személyiségére emlékez­tető gödi Fészek? A korabeli Gödnél jóval nagyobb a mai, megváltozott közigazgatásával, foglalkozás szerint is más lakosságával, de a hagyományok, amelyek közé a természet értékeinek becsülése tartozik, ma is kö­teleznek. Ezt a kötelességet önmaguk érdeke diktálja az itt élőknek a civilizációnak abban a szakaszában, amikor Fogarasi Antal, a tanács mű­szaki csoportvezetője ma már kénytelen azt leírni a közeli városok, ipari központok nem mindig kedvező kisugárzásá­ban, hogy ...egyre nagyobb és sürgetőbb feladatunkká vá­lik az életterünket biztosító környezet védelme. A leírt mondatok abba a je­lentésbe ágyazódtak, amelyet nemrég a nagyközségi párt- bizottság végrehajtó testületé tárgyalt meg. Itt Fogarasi An­tal előrebocsátotta, hogy Göd aránylag szerencsés helyzet­ben van a környezetvédelem szempontjából, ha azt nézzük, hogy jelentősebb ipari üze­mek nem működnek a terüle­téh. Tehát viszonylag kisebb az ipari szennyezés mértéke. Ám, mint ahogy azt a nagy­község 1984-ben készült ren­dezési terve is meghatározza, gondoskodni kell a nagy ér­tékű, természetes környezet védelméről. Mint ahogy itt is világossá teszi: nemcsak a Duna-part számít ebbe a ka­tegóriába, hanem a lakóhely területén fekvő különleges nö­vény- és állatvilága tözegta- vak vagy az erdők, a parkok, amelyekre a hat kilométer hosszú parttal, annak nemes fajtájú, értékes fáival együtt nagy gondot kell fordítani. A nemzetközi út mentén korántsem zavartalan az élet, amire többen utaltak., Ungi Károly célzott egyebek közt azokra a veszélyes hulladé­kokra, amelyek az eldugot- tabb helyeken megtaláhatók, s minden valószínűség szerint a főváros felől érkező teher­autók vezetői döntöttek úgy, hogy itt szabadulnak meg ra­kományaiktól. A Kossuth té­ren nyílt fagylaltozó előtt megálló autókaravánok bal­esetveszélyes helyzetet idéz­nek elő — jegyezte meg Óváry László. Gyakorlatilag még annak is van köze a környezetvédelemhez, amit Faragó Kálmán kérdezeti; a tavaly megkezdett szervező­munka eddigi eredményeire, utalva: — Miért nem műkö­dik a gödiek baráti köre? Ok ugyanis sokat segíthetné­nek. . Veszélyben az ivóvíz A rendezési tervben olyan törekvést fogalmaztak meg, amely szerint Göd továbbra is megőrizné kertes település jellegét, nem nőne a négy­zetkilométerenkénti népsűrű­ség, legfeljebb igen kis mér­tékben. Ugyanakkor az élet követelménye az a nagyará­nyú, több évtizedes adósságot törlesztő modernizáció, amit ebben az üdülő jellegű, s fő­leg nyáron nagy vendégfor­galmat bonvolító helységben indítottak el. A csatornahálózat kiépíté­se 1986-ban kezdődött a Du­nakeszi Térségi Csatornamű Társulat bonyolításában, s ezt 1990-re tervezik befejezni. Most ugyanis a szennyvíz nagy része a talajba szivá­rog, innen pedig a talajvízzel együtt a Dunába áramlik. A talaj elszennyeződése a gödi , vízbázist is veszélyezteti. Fi­noman fogalmazva ezt így ha­tározzák meg a tanácsi veze­tők :... a talajvízmozgás miatt ivóvízkútjaink vízminősége egyes időszakokban nem az elvárásoknak megfelelő. Majd ehhez azt is hozzáteszik: A DMRVV észlelökutakat építte­tett be ivóvízbázisunknál. A háztartások energiafor­rása az utóbbi évben olaj és szén helyett már a gáz. A ta­valy megkezdett 12 kilométer hosszú gázvezeték lefektetése megalapozza, hogy 4-5 év alatt szinte az egész község­ben ez legyen a háztartások legfőbb tüzelőanyaga. Parkok, közterek Az idősebbeket nosztalgikus emlékek fűzik a part menti kis sziget egykori világához, amelynek védelmére, haszno­sítására most külön intézke­déseket tesznek. Talán ismét kifuthatnak innen a nyílt vízre a csónakok, rendezett körülmények között tehetnek délutáni sétákat az idősebbek, netán egy kellemes hangula­tú kis cukrászda teraszáról nézhetnek az elsuhanó hajók után az ott üldögélők. Mind­ehhez akarat, pénz, vállalkozó kell, de még fontosabb, hogy mire ez meglesz, akkorra tud­ja a vezetés, hogy mire tö­rekszik. Legfontosabbnak a víz tisz­taságának védelmét tartják, a területen lefolyó Ilka-patak rendezését. Az Egri Fagazda­ságot felkérték a 2-es főút mentén hiányzó fák pótlására, hároméves köztisztasági ütem­Nem hiszem, hogy az or­szágban sok példa lenne rá, hogy közös gazdaság meleg vizű strandot létesít és üze­meltet úgy, mint a tápiószent- raártoni Aranyszarvas Tsz. Iz­galmas kérdés, miért éri meg egy gazdaságnak, amikor az arra hivatott üzemek panasz­kodnak: kész csőd, ráfizeté­sesek a strandok. Azután Tá- piószentmártonba menet, út­közben, az egyik településen szóba jött, hová tartunk: már a tanács üzemelteti, nem a tsz... — mondták. Na, ez még szebb! A tsz nem győzte, a tanács gazdagabb lenne? Rossz szekér — Jaj, dehogy! Nem bír­nánk mi azt pénzzel — tilta­kozott Czeróvszky Kárölyné, vb-titkár, amikor bekopogtat­tunk hozzá a tanácsházán. — A gazdaság kezdett foglalkoz­ni vele, még valamikor a het­venes években. Olajat keres­tek a határban és 53 fokos ki­folyó hőmérsékletű termálvi­zet találtak. Azóta is folyama­tosain fejlesztik a strandot. Jó lenne partnert találni, talán a megyei vízmű vállalat... A víz összetétele az elemzés sze­rint hasonló a hajdúszobosz- lóihoz. Nagyon nagy az ér­deklődés ... Egész üdülőtelep alakult ki, és épül most is a strand körül. Nekünk, a ta­nácsnak még a bekötőút meg- építtetésre se maradt pénzünk, pedig szerettük volna rnegcsí­tervet készítettek, meghirdet­ték a Tiszta udvar, rendes ház mozgalmat, hiszen itt az átlagosnál is fontosabb, hogy jó benyomást keltsen minden emberben, — az ide érkező vendégek szemében — az elé­jük táruló falukép. Ahhoz, hogy így legyen, oda kell figyelni azokra a részle­tekre is, amelyeket könnyel­műség lenne apróságnak te­kintem. Gyarmati József mondta az’ülésen: A szemét- lerakást ellenőrizze a közterü­let-felelős a vasút Göd felsői szakaszán, ahol mindkét ol­dalra borogatják a hulladékot. Sürgős intézkedést várnak amiatt, hogy a köztisztasági ütemtervnek majdnem min­den határideje lejárt, de a végrehajtás körül gondok van­nak. Nem tették rendbe a köztereket, a strandokat, nem szállítják el rendszeresen a szemetes konténerek tartal­mát. Század végi gondok Jellegzetesen század végi gondok ezek a településpoiiti- kában, amelyek fokozottan jelentkeznek az agglomerációs övezetben. A területet ugyan­is nemcsak a helyben lakók szennyezik. A fölösleges hulla­dékoktól titokban néha úgy szabadulnak meg a városii nagyüzemek, hogy a gépkocsi- vezetők utasítást kapnak: tün­tessék el valahol a rakomá­nyukat. náltatni, egyszerre & most el­készült új utunkkal. Pár száz méteren át ezen az új aszfaltúton haladtunk, az üdülőtelep szélén. A 3,1 kilo­méteres szakasz, amely Gö- böly-jarást, a tápiószéntmár- tond vasútállomást köti össze a székhelyközséggel. Farmos­nál csatlakozik a 311. számú útba. Jelentősen lerövidíti a távolságokat Nagykáta felé is. Ezért kaptak komoly állami támogatást a 17,7 millió forin­tos útépítéshez. Am ebből a 3 és fél millió forint áfa megpecsételte a bekötőút sor­sát. Amikor arra ráfordultunk, rázkódott alattunk a gépkocsi, mint egy rossz szekér. Körü­löttünk, ameddig a szem ellát, egész nyaralóház-erdő. Csino- sabbnál csinosabb, szerényebb és rangosabb, kész és épülő hétvégi házak állnak minde­nütt. Jóval olcsóbb — Miért nem egyengetik el a földet és szórják meg kővel? — kérdeztük Szabó Sándort, az Aranyszarvas Tsz kereske­delmi ágazatvezetőjét, aki mellénk szegődött kísérőnek. A Fóti őszről még a nyáron Egy napig tart A nagy és rangos rendezvé­nyek előkészítéséhez mindig sck idő kell. Még csak júliust mutat a naptár, a legtöbb na­pon magasra szökik a hőmérő higanyszála, de a Fóti Tanács ülésén már most dönteni kel­lett az évente hagyományosan ismétlődő Fóti ősz programjá­ról. Ez a mindig sok vendéget vonzó,' sikeréért mindig szá­mos közreműködő társadalmi munkatárs segítségét igénylő esemény előreláthatólag az idén is maradandó emléke lesz majd a nagyközségbe érkezők­nek. Mindenekelőtt a vendég­látásról kell gondoskodni; töb­bek között a Fáy-présházban és környékén, amelyet a Vö­rösmarty Termelőszövetkezet Fótépker nevű leányvállalata vett át üzemeltetésre. A szeptember 18-i szüretet a korábbi szokásokkal ellentét- ber most egynaposra tervezik. Mint mindig, idén is lesz ki­rakodóvásár, vurstli, körhinta, a gazdasági egységek pedig bemutatják termékeiket. A műemlék templom elől indul a látványos szüre­ti felvonulás, végig a te­lepülés főútvonalán a sportpá­lyáig. Ezután lovasbemutatót terveznének, amelyre a Falu- tcurs idegenforgalmi iroda külföldi csoportokat is meg­hívhatna. A szüreti esztrád- műsorban a Fáy-présháznál, az előzetes megállapodások sze­rint Dobos Attila, Balázs Fe­renc, Forgács Gábor, valamint Kovács Apollónia és népi ze­nekara fellépésével. A műsor után este a Steep együttes szabadtéri koncertjére kerül sor. — Kár ide a kő. Nézze meg, laza homok az egész, elnyelné egykettőre. Ennek a földnek az értékét a meleg víz verte fel Mi adtuk’ át értékesítésre, s ma mór a tanács is a kétsze­resére tartja négyzetméterét, mint kezdetben. Még mindig jóval olcsóbb, mint ameny- nyiért magánkézből adják-ve- szik. Elkérnek 800 forintot is négyszögöléért. Nagy ‘a keres­let a telkek iránt, mindenfe­lől jönnek, a megyéből, a fő­városba. Csak elnyelné Elértük a kiserdőt. Benn a strand zárva. Ilyenkor takarí­tanak, és cserélik a vizet a medencékben. Ezért tudta Szabó Sándor, hogy Bóz Lajos fürdőmester a helyén van. Jött is elénk, egy szál kem­pingnadrágban. Kihevüiten, mert tűzött a nap hétágra, és ő az asszonyokkal takarított. Most fejeződött be a nagy úszómedence építése és a vízforgató-berendezés telepí­tése. Hogy megnézhessük a szabvány szerint készült ver­senymedencét — titkolják ám, Ha ezekben a hetekben va­laki azzal nyit be a Biator­bágyi Tanácsra: ugyan mond­ják meg, mi foglalkoztatja a helyi közvéleményt, bizonyo­sak lehetünk a válaszban: az ivóvízvezeték építésének té­mája. A víztársulás május vé­gén alakult meg, 92 százalé­kos lakossági igennel, a 7500 lelkes településen. Pedig az érdekeltségi hozzájárulás te­kintélyes summa, a tagok 30 ezer forintot fizetnek. 10 éves törlesztéssel. Palackban Lehet, mindenütt másutt szívná a fogát az ingatlantu­lajdonos ekkora adósság vál­lalásáért. A biatorbágyiak nem, hiszen évtizedek óta hí­ján vannak az egészséges ivó­víznek. A biai részen műkö­dik ugyan egy 14 köakifolyós rendszerű, az ürge-hegyi for­rásra települt vízmű. Azon­ban az sem igazan jó viz. A Köjál havonta ellenőrzi. Mindenesetre a csecsemőknek a település egész területén palackos viz jár. A község többi részén saját kutakból nyerik az éltető nedűt, de azt még mosogatásra sem tart­ják alkalmasnak. Ez a ma­gyarázata a hivatásos ven­déglátás szűkösségének is. Az egyébként nagy kiterjedésű üdülőkörzettel rendelkező te­lepülésen a Köjál előírásai miatt rendkívüli módon meg­drágultak az ilyen beruházá­sok. A felnőttek kristályvi­zet isznak — havi átlagban ez felér a törlesztés összegé­ladtunk egy 25 méter hosszú úgynevezett lubickoló, egy ki­sebb gyermekpancsoló, és utá­na az ülöpados termálme­dence mellett. Természetesen a szünnapo­kon a büfék is zárva vannak. Az egyik, ahol meleg ételt is kiszolgálnak, szintén a téeszé, szerződéses üzemeltetésben. A kerítésen kívül azonban má­justól októberig mindennap nyitva van az Akác kisven­déglő az üdülők ellátására. Szintén a téeszé, ahol a tsz vágóhíd.iáról hajnalban kike­rülő friss nyersanyagból házi­koszt készül. Közöttük a híres birkapörkölt, tápiószentmárto- ni módra. A vezető házaspár asszony tagja, Simoncsik Györgyné főz. Amikor a strand meg az új medence költségei iránt ér­deklődtünk, Szabó Sándor vagy nem akart, vagy valóban nem tudott összegeket mon­dani. Ezt a mostanit még nem összesítették, saját kivitelezés­ben készült, és társadalmi munkát is szépen fektettek bele. Persze, a vízvisszaforga­tó alaposan megdrágította a beruházást. — Hogy miért éri meg gaz­daságunknak ezzel foglalkoz­ni? Mert a mienk, mert ezt a termálvizet vétek lenne vesz­ni hagyni — válaszolta magá­tól értetődően az ágazatvezető. Bolond lenne — Ha arra gondolnak, jöve­delmező-e? Hát ilyen értelem­ben persze, hogy nem éri meg. Még. hogy a PVCSV szegődne partnerül? Bolond lenne bele­nyúlni! Ezt nem lehet nyere­ségesen üzemeltetni. Még a fenntartás költsége sem térül meg a belépőjegyek árából, nem hogy a fejlesztésre fut­ná. Folyamatosan fejlesztet­tünk eddig, de így is az ese­mények, az igények után kul­logunk. Vannak további ter­veink: látja, helyünk van még bőven. Most azonban egyelőre befejezzük itt a költekezést Végül is számunkra csak az lehet az elsődleges, hogy bor- sókombájnunk legyen ... Kádár Edit vei —, a háztartásoknak és a közintézményeknek lajtkocsik hordják a vizet, aki teheti, a tárolóit saját beszerzésből töl­teti fel. Csak az idős embe­rek isszák a helyi kutak ho­zamát: mondván, egész éle­temben ezt ittam... Nagy baj, mert a vizek egy­re szennyezettebbek, nitráto- sak, sőt helyenként kálival is fertőzöttek. Emberi fogyasztás­ra tehát alkalmatlanok. Az ürge-hegyi forrás vízminősége is megromlott. Ráadásul az üdülőkörzetben, a zártkertek­ben folyó építkezések kö­vetkezményeként a mennyisé­ge is mind kevesebb. Nyáridő­ben, az utóbbi években gyak­ran elfogy a víz. Drága Az áldatlan helyzet miatt az elmúlt évtizedekben több­ször történt kísérlet jó mi­nőségű vízbázis feltárására. Reménytelen próbálkozás volt. A lehetőséget a bicskei regionális ivóvizrendszerhez való csatlakozás adta. Nem­csak Biatorbágynak, hanem a térség további négy települé­sének : Budajenőnek, Telki­nek, Pátynak és Erd-Parkvá- rosnak is. Nem olcsón. Több százmilliós beruházás árán. Csupán a biatorbágyi épít­kezés teljes költsége, a táro­zók és a 45,5 kilométeres há­lózat kiépítése 152 millió fo­rintba kerül. Közvetlenül Bicske határában csatlakoz­nak a regionális rendszerre, körvezetékkel. 1992-re vala­mennyi, összesen 1900 in­gatlan és közületek, intéz­mények előtt elhalad majd a hálózat, lehetővé téve a rá­csatlakozást. A szorongató ál­lapotokra tekintettel azonban már 1990 első felében az el­készült vezetékhálózatot — közkutas rendszerben — a ki­vitelező üzembe helyezi. Ter­mészetesen ezzel egyidejűleg lehetővé válik a rákötés a kész hálózat mentén — ezt a tájékoztatást kaptuk Besze Istvántól, az érdi telephelyű Dél-Buda Térségi Víz- és Csa­tornamű Társulat igazgatójá­tól, a beruházás kivitelezőjé­től. Gyanakodnak Bár az építkezés alvállal­kozója, a Pest Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat érdi üzemmérnöksége már felvo­nult, a biatorbágyiak az el­múlt évtizedek vízre vonat­kozó ígéretein okulva, fizeté­si készségüket bizonygatják a tanácsházán. Az emberek úgy gondolják, ha fizetik az ér­dekeltségi hozzájárulást, ak­kor biztosan lesz viz — ma­gyarázta a megbízott tanács- titkárnő. Ugyanis elment a híre. hogy csak jövőre kell fizetni az esedékes összeget, s ez gyanús volt Biatorbágyon. Hiszen évtizedek óta csak szép álom maradt az emberi fo­gyasztásra alkalmas víz. Ezt csak az értheti meg, aki eb­ben él! — A héten megtartjuk a befogadó tagsági gyűlést, s ezzel egyidejűleg a hozzájá­rulás fizetése is esedékessé válik. A munkát pedig még ebben a hónapban megkezdi a PVCSV — ígérte a biaiak aggodalmát hallva Besze Ist­ván. Elsőként a két víztározó épül meg a Tüzép-telepnél, il­letve a Szarvas-hegy oldalá­ban, valamint a két nagy nyo­mású körvezeték. A hozzájá­rulás költsége nem lesz több, mint az az év elején látszott, a beruházást terhelő forgalmi adót, egy új rendelet értelmé­ben állami hozzájárulásként visszaigényli a kivitelező. A pénzhiány és a központi se­gítség ütemezése miatt azon­ban majd csak 1992-re feje­ződhet be a beruházás. Ugyan­is az állami támogatás egy részét 1991—92 között kapja meg a kivitelező. AnéLkül vi­szont lehetetlen megépíteni ezt az ivóvízrendszert a budai körzetben. K. K mennyire büszkék ró —, elha­Most még takarítják, néhány nap múlva úsznak benne (Csecsei Zoltán felvétele) Kovács T. István Nem éri meg, de a mienk... Termálstrand épült a homokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom