Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-06 / 134. szám

1988. JUNIUS 6., HÉTFŐ

3

A távolság nem lehet akadály

Amint arról az első oldalon beszámolunk, Pest megyébe látogatott Lionel Soto Prieto, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, aki a KGST-országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságainak gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó titkárainak tanácskozásán tartózkodott hazánkban.

— Milyen tapasztalatokkal Utazik haza Budapestről?

— A tanácskozás során általános egyetértés mutatkozott az együttműködés fejlesztésének, az integráció mélyítésének szándékában. Céljaink eléréséhez azonban kétségtelenül előrelépésre van szükség többek között a nemzetközi munkamegosztásban, vagy a tudományos-technikai vívmányok kölcsönös hasznosításában.

— Földrajzi elhelyezkedése folytán Kuba sajátságos helyzetben van. Véleménye szerint az az óriási távolság, amely elválasztja hazáját az európai KGST-országoktól, nem jelent-e gátat a további előrelépés előtt?

— A közvetlen termelési kooperációt természetesen ezután is nehezebben tudjuk fejleszteni, mint az európai tagországok. Ám a közöttünk meglévő földrajzi távolság kölcsönös előnyökkel is járhat.

Csak meg kell találni az

együttműködésnek azokat a területeit, ahol ez a távolság még a munka hatékonyságának növekedését is' eredményezheti. Ügy gondolom, ilyen együttműködés lehet a közös vállalatok alapítása, akár az azt létrehozó országok valamelyikében, akár harmadik országokban. Ugyancsak sikeres lehet az együttműködés a kutatás, fejlesztés vagy a tudományos-technikai eredmények kölcsönös hasznosításának területén. Kuba, bár a fejlődő országok közé tartozik, jelentős eredményeket ért el a gép- és elektronikai iparban. Az elmúlt év során például integrált áramkörökből egymillió darabot exportáltunk az NDK-ba. De nemzetközileg is elismert színvonalon állunk a biotechnológiai kutatásban s a gyógyszergyártásban is. Ez utóbbinál a trópusi megbetegedések gyógyszereinek előállítására specializálódtunk. Óriási lehetőségeink vannak a Kubában található ritka fémek bányászatában, feldolgozásában. Kevesen tudják, hogy most épülő negyedik nikkel- és kobaltfeldolgozó üzemünk termelésbe állításával a világ legjelentősebb feldolgozó országává válunk.

— Végezetül kérem, beszéljen arról, milyen területen van mód Magyarország és Kuba együttműködésének fejlesztésére.

— A többi KGST-tagország- hoz hasonlóan Magyarországgal is a kutatási, fejlesztési együttműködés bővítésére, a tudományos-technikai eredmények kölcsönös hasznosítására törekszünk. Ezáltal előreléphetnénk a biotechnológia, a gyógyszer- és vegyipar, valamint az elektronikai alkatrészek gyártásának területén. Véleményem szerint sikeres kooperációra lenne lehetőség az Ikarus autóbuszok közös gyártásában. Kubában nagyon jó, szabad kapacitással rendelkező összeszerelő üzemek vannak. Ezt kihasználva a magyar fél jelentős szállítási költséget takaríthatna meg, ha a dél-amerikai piacokra szánt autóbuszokat itt szereltetné össze. További lehetőségek mutatkoznak az idegen- forgalom fejlesztése területén is. Évente mintegy 200 ezer turista látogat el hozzánk. Ezt a számot pár éven belül az ötszörösére szeretnénk növelni. S bár az idegenforgalom fejlesztéséhez elsősorban spanyol segítséget veszürik igénybe, már folytattunk tárgyalásokat a magyar partnerekkel is.

Fató Zsuzsa

A szemtanúk hallgattak

Emlékezni és emlékeztetni kell

Különös találkozó helyszíne volt a hét végén Budapest. Az NSZK-beli Hessisch-Lichtenau városának több mint százfős küldöttsége látogatott el a fővárosba azoknak az egykori magyar deportáltaknak a meghívására, akik a második világháborúban a németországi'’település határában működő hadiüzemben dolgoztak munkaszolgálatos fogolyként. A háromnapos budapesti találkozó egy immár többesztendős múltra visszatekintő új kapcsolat állomása, része annak a folyamatnak, melynek során Hessisch-Lichtenau polgárai a helytörténeti kutatások beindításával saját nemzeti históriájuknak becstelen időszakát igyekeznek feltérképezni. Megismerni a múltat, s megismertetni a világégés óta felnőtt új nemzedékeket azokkal az eseményekkel, amelyeknek soha nem szabad ismétlődniük.

— A történelem talán legsötétebb korszakának szellemét csak úgy birkózhatjuk le, ha nem söpörjük szőnyeg alá a megtörténteket, vállaljuk a szembenézést a múlttal. Nyugodt jövőnk érdekében nem felejteni, hanem újból és újból emlékezni és emlékeztetni kell! — fogalmazott a találkozón tartott beszédében Dieter Vaupel, a városkában működő Történelmi Műhely elnevezésű kutatócsoport vezetője.

A Kasseltől 20 kilométerre keletre fekvő Hessisch-Lich- tenauban s a környékbeli hirschageni erdőben állt a Harmadik Birodalom egyik legjelentősebb robbanóanyag-, töltény- és fegyvergyára. A hatalmas hadiüzemet két esztendő alatt építették fel, s a korabeli Németország három legnagyobb hadiüzeme közé tartozott a Dynamit Actien Gesellschaft lichtenaui gyár. Belga, bolgár, francia, olasz, holland, lengyel, szovjet, spanyol, csehszlovák és magyar foglyok dolgoztak az egyre több munkáskezet igénylő üzemben. A koncentrációs táborok munkaképes foglyai közül sokat irányítottak át a gyárba. 1944 augusztusában Auschwitzből a Magyarországról deportált zsidó nők ezerfős csoportja érkezett a hadiüzembe.

Negyven esztendőn át tabuként kezelték az NSZK-ban, s így Hessisch-Lichtenauban is a század harmincas-negyvenes éveinek történelmét. A szemtanúk hallgattak, a történészek nem vizsgálódtak. „A nagy diákmegmozdulások idején, 1988-ban fordult először a fiatalok figyelme a kö- xelmúlt felé, majd a nyolcvanas évek elejétől jelentkezett nagymértékben igény Németország történelmének e gyászos korszakának megismerésére a múlt feltárására.”

Hessisch-Lichtenauban a diákok kutatócsoportjának az élére három tanár, Dieter Vaupel, Gisela Höfert és Jürgen Jessen állt. Segítette a munkájukat az evangélikus egyház, s később már a város vezetősége is. A kutatások eredményeiből publikációk, könyvek, iskolai segédanyagok születtek, s a helytörténészek 1986 őszén szervezték meg azt a találkozót, melyre a gyárban foglalkoztatott egykori deportáltak közül meghívták azokat, akik átvészelték a világégést. A magyar fogolynők

volt lágere helyén két év óta emléktábla áll: „Emlékezve azokra a magyar zsidó asszonyokra, akik 1944. augusztus

2. és 1945 március 29. között a buchenwaldi koncentrációs tábor Hessisch-Lichtenauban működő hadiüzemében fogolyként szenvedtek.”

Június első napjaiban, a Budapesten szervezőit találkozón a múlt bűneinek szenvedői, a Budapestről és vidéki városokból érkezett egykori deportált asszonyok, valamint a német történelmi múlt mai örökösei együtt emlékeztek, azon közös gondolat jegyében, hogy a történelem e sötét korszaka soha meg ne ismétlődjön.

Arvay Sándor

(Folytatás az 1. oldalról.)

ját hosszabb tartózkodásra bíró pihenőhellyé varázsolni. Egész pontosan szabadidő- központtá, a szomszédos, évek óta víz hiányában használaton kívül álló strand igény- bevételével is. Terveit felajánlotta a városi tanácsnak, ott is vevők az elképzelésekre, de még nem döntöttek.

A több mint két hektáron települt törökbálinti Fortuna magánkemping még látványnak is megragadó. Gondozott, sőt elegáns parkja luxust ígér a pihenésnek kifejezetten ezt a formáját keresőnek. Meg is kapja. S a környezethez képest szolid áron. Csoportok számára is van hely bőven. Jönnek is, busszal, sátrakkal. Egész éven át üzemelnek, számítva a fűthető lakókocsikra.

— Azt akartam, hogy aki ide egyszer beteszi a lábát, ne kívánkozzék máshová. Azt hiszem, elértem — mondta a tulajdonos, Szűcs Csaba felbátorodva elismerő szavainkon. Különben nemigen büszkélkedett volna, érződött, kissé keserű ... Szédületes összeget invesztált a vállalkozásba néhány éve. Bátorították, és most mégis kihagyták az idei kempingkatalógusból.

— Ha tudnék programokat ajánlani, tovább is itt tudnám tartani a külföldieket néhány napnál. A folklór érdekli őket, meg a zenés éttermek. Magam szervezem, erőlködöm, megyek prospektusok után. Meg kell mondanom, nem igyekvő partnereim azok,

Erről olvastam

A földön nincsenek istenek

Írógépem mellett hetek óta hever Lét újságkivágat. Szenzációsnak szánt folytatásos cikk arról a krimiszerű eseményről, amely három évtizede zajlott Moszkvában, s a hírhedt Berija letartóztatásával ért véget. Rakosgatás közben többször a kezembe akadt, aztán megfeledkeztem róla. Azon a madárcsicsergéses, tücsökhegedűs, akácillatú szombaton jutott eszembe újólag, amikor a diófa tövében a rádió politikai magazinját hallgattam. Egy másik szenzációról: Magyarországon a mai napig létezik Sztálin utca. A Berija letartóztatásáról készült írásomban persze hogy szó esett Sztálinról. Berija volt a sztálini tisztogatások utolsó szakaszának irányítója. A tisztogatás finomkodó nyelvezetben ártatlan emberek letartóztatását, börtönbe vetését. száműzetését, halálát takarja.

A Sztálin utcai lakók egy része úgy véli, ha eddig jó volt az elnevezés, jó lesz továbbra is. Megszokták. Beszéltek a névről párt- és tanácsi vezetők, szintén inkább az átkeresztelés ellen. A riporter arról is faggatta a megszólalókat, mit tudnak Sztálinról. Vajmi keveset. Méla szomorúsággal hallgattam a mély tájékozatlanságról árulkodó szavakat. Eszembe sem jutott követ vetni a nyilatkozókra, akik bizonyára dolgos polgárok, sok munkával keresik meg a családjuk fönntartásához nélkülözhetetlen pénzt, kevés idejük marad elmerülni a történelem kútjának zavaros vizében.

Honfitársaimat hallgatva megint csak oda lyukadtam ki, hogy ezen a sokat szenvedett közép-kelet-európai vidéken menynyire hisznek az emberek a földi istenekben. Nálunk szerencsésebb tájakon a természetfölötti kultusza sokkal gazdagabb. Vallások, egyházak, szekták garmadája. Az istenhit alighanem mélyebben járja át a lelkeket, közösségeket, mint a mi barbá- rabb fertályunkon. De mintha sokkal élesebben elkülönítenék a földöntúlit és az e világit. Évszázadok óta táplált egyenlőségérzetük megóvja őket attól, hogy földi isteneket emeljenek maguk fölé, akiknek lesik parancsait, akiknek hódolattal engedelmeskednek.

Sztálin megnyerte a világháborút, mondták a rádióriportban. Az elnök szerzett pénzt az iskola, a járda, a vízmű, a könyvtár, az uszoda építéséhez, mondják nálunk a bennfentesek. A parlamenti képviselő ezt intézte el, a társadalmi szervezet országos testületében helyet foglaló azt. Az elintézés azonban elsősorban nem a képviselőségből fakad, hanem valami másból, aminek mibenlétéről nincs tudomásunk. A testületekbe eleve olyat igyekeznek küldeni, akinek, már megvan az a rejtélyes képessége, hogy valamit elintézzen. Összefoglalva összeköttetésnek mondjuk eme homályos képességeket. Miért nincs összeköttetésünk nekünk? Nyilván azért, mert hiányzik belőlünk az a titokzatos válami, ami ehhez kell.

Akinek sokszor mondják, hogy szép, az előbb-utóbb elhiszi, még ha rút is. S egyszer csak magamaga állítja, ő a szép. Körbemutat: nézzétek, ők csúnyák. S igaza van. Az elmúlt hónapokban többször olvastam a Sztálint körülvevő gonoszakról. A förtelmes, visszataszító külsejű végrehajtókról.

Ahol isten van, ott megjelenik az ördög is. Egyik sincs meg a másik nélkül. Akármilyen kicsike földi istennel találkozunk, mellette ármánykodik a sátán.

A magát mindenhatónak tekintő Bérijét kivégezték. Azt, miként viselkedett Berija a kivégzésekor, a történetelbeszélő nem tudta. Számít? Nem számít. Bárhogy viselkedett, a kivégzés ténye bizonyítja, nem volt valódi mindenható. Isteni lény ugyanis a kivégzés után föltámadhatna. Kör Pál

akikre pedig számítanék. Nem kell az extra! Aki kempingezik, nincs kitömve pénzzel. A személyre szóló törődést igényli a vendég.

Távozóban körbekerültünk az aszfaltozott autóúton. A sátrak, lakókocsik között napozó embereket láttunk. A kifeszített köteleken mosott, száradó ruhákat. Nagyon otthonos, marasztaló volt a kép.

A közeli Flóra Hotel és Camping — így együtt — második szezont kezdett az idén. A Törökbálinti Állami Gazdaság üzemelteti. A 250 vendéget befogadó szállodát diákotthonból alakították át. Mellette kissé túlméretezettnek tűnik az autóskemping- komplexum ahhoz, ami a szerepe lesz. Kollégámmal azt is megvitattuk, annyi pénzért, amennyit láthatóan beruháznak itt, nem érte volna-e meg, hogy a facsemeték helyett lombos fákat telepítsenek meg virágokat, pázsitot, így bizony betonrengetegnek látszik az egész.

Egyetlen lakókocsi árválkodott a tábor sarkában... S hogy fényképezni nem volt mit, s a portás is a szálloda recepciójához irányított, oda nyitottunk be. Luntz Ottótól kaptunk — nincs többre feljogosítva — óvatos, de korrekt tájékoztatást arról, hogy a tábor még bevezetésre vár, viszont a hotelban telt ház van. Elsősorban nyugati, csoportos turizmusra rendezkedtek be. S amíg előző házigazdáinktól nehezünkre esett elbúcsúzni, itt a személytelen beszélgetés kedvünket szegte, igyekeztünk túlesni rajta. Pláne, hogy még azután is érdeklődtek, fényképezés dolgában mire van engedélyünké!)

Ideális kempingezőhely a dunaharaszti, a nyárfák alatt, a ICis-Duna-ág partján. A községi tanács és a helyi szolgáltató kisszövetkezet üzemelteti újabban. A fogadóirodában ülő hölgytől a vezető iránt érdeklődtünk. A körülötte tébláboló kisfiút szalasztotta a telep végében fűnyírással foglalatoskodó rövidnadrágos, félmeztelen férfiért.

— ön a kemping vezetője? — érdeklődtünk a bemutatkozásnál Kovács Dénestől.

— Nem, én az üzemeltető kisszövetkezet elnöke vagyok. De ezt is meg kell csinálni valakinek... — intett a félretolt fűnyíró gép felé. — A hölgy a feleségem, a srác a kisfiam. S a gazda igyekezetével mutatta be birtokukat,

Az úr az NSZK-ból nagyon jól érzi magát az érdligeti kempingben. (A cím fölött balra.) A dunaharaszti tábort a romantika kedvelőinek találták ki. (A cim fölött jobbra). Az üzletvezető: tranzit- szállás és nem több ...

amelynek fejlesztéséhez most nyertek el másfél millió forintot az idegenforgalmi alapból.

Az elég lesz? — kérdésre nyomban válaszolt: — Nem hiszem, hozzá kell tennünk a magunkéból legalább kétmilliót.

Meglátszik minden létesítményen, hogy van gazdája a területnek. A kedvező árak miatt ide sok magyar vendég jár — és visszajár! Pénteken nyitottak, s máris megjelentek az elsők. De várnak Expressz- és IBUSZ-, meg vállalati csoportokat is a kis faházakba, meg csak úgy, saját sátraikkal.

Betértünk Alsőnémedi határában abba az út menti étterembe is, ahol autós kempinget hirdetett a tábla. Új bérlője a vendéglátó egységnek a fiatal Szomjas Csaba. Sok elképzelése van, de előbb kíváncsi az első szezonra. A kis kempinggel nincs különösebb terve: egy éjszakás, valódi tranzitszállás lehet csupán, hiszen itt, az út szélén, de a környékben sincs semmi, ami maradásra bírná a vendéget. Legfeljebb a jó koszt, ami számára az üzlet ebben a vállalkozásban.

Mert üzlet a kemping, a vendéglátás, és ott megy jól, ahol annak is tekintik.

Kádár Edit

A Fortuna kempingben kellemes a pihenés.

(Hancsovszki János felvételei)

Lassan benépesülnek a kempingek