Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-04 / 133. szám

8 1988. JÚNIUS 4., SZOMBAT m s óin Budaörsi munkásarcok Kívül a soron Mennyi a dohányosok esélye? Az olcsóbb ártalmasabb Dunakeszin, valahol a ben­zinkút környékén rekedt meg a kocsisor. Gödön már töb­ben ki is szálltak autójukból — nyújtózkodtak vagy idege­sen kémlelték, mikor lódul már meg az eleje. Göd és Sződliget között úgy sorakoz­tak fel a sor végére a Vác felől érkezők, mint a kato­nák, amikor megkapják a sorakozóra szólító parancsot. Vasárnap délután volt, fül­ledt meleg. Az autózás ilyen­kor amúgy sem élvezet. En­gem Pest felől jövet — mint mindig — már kissé megvi­seltek a Váci út megpróbál­tatásai. A főváros határától aztán szabad volt az út, s én csak arra gondoltam, hogy minél előbb túl legyek ezen a szükséges rosszon, a kény­szerű utazáson. Azaz, Duna­keszinél már másra is gon­doltam: milyen jó, hogy most nem ellenkező irányba kell autóznom, belezárva egy csi­galassúsággal araszoló sorba! Talán némi kárörömet is éreztem: lám-lám, hiába a telek a Dunakanyarban, a száz lóerős Audi, a BMW vagy Mercedes, be kell sorolni a családi kirándulásról hazatérő, ütött-kopott Trabant mögé. A káröröm azonban csak átme­neti volt. Egyre inkább va­lami felszabadultságot érez­tem, hogy akadálytalanul haj­tok, mintha csak nekem hagy­ták volna szabadon ezt az utat, hogy nem vagyok része a mozdulatlanságra kárhozta­tott sornak. Am hirtelen egy Ladával találtam szembe magam. Jött — az én sávomban! Egy pil­lanatig még azon is gondol­koztam, hogy lehúzódjak-e az út szélére. Máig sem tudom el­dönteni, mit nem tudott elvi­selni: a sorban állást vagy az én nagy szabadságomat, vagy csak az országút garázdája volt. — gó. Mint passzív dohányos, nagy érdeklődéssel tekintettem meg a BNV-n a Dohánykutató In­tézet és a dohányipari válla­latok kiállítását és termékbe­mutatóját. „Kutatás, gyárt­mányfejlesztés, egészségvéde­lem” volt a fő mottója az egésznek, mert az egészség- védelmet kívánták szolgálni a rendezvénnyel. Hiszen mint sok más dologban, korlátok­kal, tiltásokkal ebben sem le­het előrelépni. Csak meggyő­zéssel, felvilágosítással, tár­sadalmi megegyezéssel lehet az élet minőségét javítani. A kiállításon tapasztaltam, a dohányzás veszélyét akarják csökkenteni a kutatók és gyártmányfejlesztők is a mi­nőség javításával, az új ter­mékek előállításával, a do­hányzási kultúra fejlesztésé­vel. Több mint egy évtizede céltudatosan törekszik a do­hányipar az egészségre kevés­bé káros dohányzás megvaló­sítására, hangsúlyozva azt az emberi jogot és lehetőséget, hogy a dohányos is védheti egészségét. Hazai viszonylatban első lé­pés az egészségre kevésbé ká­ros cigaretták kialakítása te­rén a füstszűrők bevezetése volt a 60-as évek elején. Ma már jelentős munka folyik a füstszűrők, ezen belül az egészséget leginkább veszé­lyeztető vegyületek szűrését megvalósító, összetett füstszű­rők fejlesztése terén. A do­hányzás-egészségügy területén ma fő cél a komplex egész­ségkárosító hatást kifejtő füst­kátránytartalom, valamint a füst nikotin- és szénmono- xid-tartalmának csökkentése. Hazánkban körülbelül 4 millióan dohányoznak és saj­nos a fogyasztás igen magas. Évente 26—27 milliárd ciga­rettát vesznek az emberek. Természetes, hogy egyik nap­ról a másikra nem lehet le­szoktatni senkit a dohányzás­ról, de a kutatók és a terme­lők sokat tehetnek azért, hogy a kevésbé káros cigarettákat szívják a szenvedély rabjai. A kiállításon kitűnt az is, hogy a beruházáshiány és az ellentétes ösztönzés ennek sú­lyos akadályt jelent, mivel a kevésbé káros cigaretták gyártásához szükséges techni­kát nem tudják megvenni, ugyanakkor a legolcsóbb ci­garetták a legtöbb károsító anyagot tartalmazzák. Végezetül ne feledjük: a dohányzás a szív- és érrend­szeri betegségek egyik fő koc­kázati tényezője. M. F. Borreklásn virágnyelven A tűrőképesség felső határán Vízhiányban nem lesz hiány Azok, akik többször hiába nyitották meg a csapokat nyáron, mert víz helyett csak hörgő hangok jöttek a kró­mozott csövekből, már előre félnek a meleg hónapoktól. Különösen a felsőbb emelete­ken élők tudják mi az, nyá­ron víz nélkül maradni. Pe­dig a csúcsidőszak előtt a Pest Megyei Víz- és Csatorna­mű Vállalat szakemberei, az érintett települések vezetőivel végigjárják a vízellátást szol­gáló létesítményeket, és meg­vitatják, milyen teendők van­nak a meleg hónapokban fel­lépő vízhiány enyhítésére. Ezekben a napokban van­nak megyeszerte a vízügyi műszaki-közegészségügyi szemlék, s ennek keretében tekintették át az elmúlt héten a terület gazdái a Csepel-szi- get és környékének vízellátási helyzetét. Ámbátor ezeken a bejárásokon már nemigen tudják az illetékesek megvál­tani a víz nélkül maradó te­lepülések életét, hiszen május végén már nagyobb műszaki megoldásokat — márpedig valójában erre lenne szükség, de anyagi eszközök híján nem kerülhet rá sor — aligha tud­nak javasolni. A sziget északi csücske vi­szonylag jó helyz-*hen van, hiszen nagy kimaradásokra nem kell számítás'. Sziget- szentmiklós, Dunaharaszti, Taksony, Tököl és Szigetha­lom közül talán csak Dunaha- rasztiban fordul elő a legna­gyobb melegben, hogy egy-két órára megszűnik a vízellátás. Elsősorban a vasút környékén élőknek lesz ilyen kellemet­len élményben része, s nyo­máscsökkenés miatt egy-két órára víz nélkül maradhatnak. De nem szabad megfeled­kezni az MO-ás építéséről sem, mivel a kivitelezés során egy négyszáz milliméteres csövet át kell helyezni új helyére, s ezért az átkötés idején itt is előfordul pár órás vízhiány. Mindenképpen rövid lesz a szünet, mivel a PVCSV szak­emberei gondoskodnak arról, hogy a település a másik irányból kapja meg az éltető nedűt. A körzet déli részének tele­pülései, Ráckeve, Szigetújfalu, Szigetszentmárton, Áporka, hacháza, Délegyháza, Lórév, Makád, Dömsöd közül az elő­zetes felmérések szerint víz­hiányra legfeljebb Dömsödön és Ráckevén lehet számítani. Dömsödön a csúcsidőszakban várható kimaradás, de sajnos Ráckevén még kritikusabb a helyzet. A vízmű ezen a kör­nyéken az esztendő kilenc hó­napjában negyvenszázalékos kihasználtsággal dolgozik, ugyanakkor a nyári csúcsidő- szakban a kihasználtság foka eléri a kilencvennyolc száza­lékot. S ez már a tűrőképes­ség felső határát súrolja. Nem nehéz kitalálni, hogy ez nem azért van, mert a meleg hó­napokban túl sok vizet isznak az emberek, hanem a szom­jas kiskertek öntözése miatt. Nem először vetődött fel ez­úttal sem az az ötlet, hogy valamiféle kontingens beveze­tésével próbálják meg korlá­tozni a vízfogyasztást. Úgy például, hogy azok fizessék meg a víz árát, akik egy bi­zonyos, meghatározott meny- nyiségen felül fogyasztanak. Való igaz, ma tulajdonkép­pen nyakló nélkül használja majd’ mindenki ezt az éltető elemet. Megengedheti magá­nak akárki, hiszen a fogyasz­tásért csak jelképes összeget kell fizetni. Bizonyára meg­gondolnák az elkeseredetten öntözők, hogy pazarolják-e a vizet vagy sem, akkor is. ha keményen megszámítanák a víz árát. De ez a szemléken legfeljebb csak ötlet, vagy javaslat lehet, dönteni ebben nem a PVCSV hivatott. De térjünk vissza Ráckeve gondjaira! A nehézségek a több mint húszesztendős — korszerűnek éppen nem mond­ható — hálózatra vezethetők vissza. Még az építés idején kialakult a jelenlegi, kissé zavaros állapot. Különböző át­mérőjű, keresztmetszetű sza­kaszok váltják egymást, amúgy össze-vissza toldozva-foldozva. Igazából egy új körvezeték kiépítése oldaná meg a gon­dokat, de — mint annyi más­ra kis hazánkban — erre sincs pénz. A vízhiány leg­inkább az Ifjúsági-lakótele­pen élőket érinti, s a szemle során döntöttek a szakembe­rek úgy, hogy megpróbálnak a helyzeten javítani azzal, hogy dupla — hideg és meleg — vezetéket állítanak be itt a rendszerbe. Fiedler Anna Mária A jogszabályok dzsungelében Budaörsön a MEZÉPSZER, a Mezőgazdasági Építő Szaik- és Szerelőipari Szövetkeze- zeti Vállalat ma is á tér­ség jelentős ipari üzemei közié tartozik. Hatszáz fős kollek­tívája nohla csak fele az év­tizeddel ezelőttinek, napjaink­ban is jelentős eredményeket produkál. Itt gyártják többek között a Jól bevált SZK típusú szenny­víztisztító berendezéseket, ezekből már 200 darab üze­mel szerte az országban. Idén, mintegy 30 darab kerül ki a jól képzett szakembergárda kezel közül. Egy sor más tevékenység, — például forgácsolás — mellett jelentős mennyiségben, mint­egy 25 millió forint értékben, egyedi tervezésű elektromos kapcsolószekrényeket is gyár­tanak. Képeinken: Munkában a lakatosok: .bal oldalon a szennyvíztisztítót csiszolják, a jobb oldalon tartályokat he- gesztarfck. (cím fölött). Var­ga Miklós a MEDICOR meg­rendelésére készít apró alkat­részeket marógépen (cím alatt). Egyedi tervezésű 'kap­csolószekrényt állít össze Len­gyel Ferenc (cím mellett). Ké­nyes anyag a rozsdamentes acél, Dombóvári Istvánon azonban nem fog ki, hiszen évtizedes gyakorlata van a he­gesztésben. Kép és szöveg: Hancsovszki János portja, a tankötelezettség meg­szegése, melyek száma az utóbbi időben nőtt. A tanácsi intézkedés célja a gyerekek érdekének védelme, de olykor a bírság kiszabásával éppen ez ellen cselekszenek, hiszen a pénzt a családtól, a gyerek­től veszik el. S lehet, hogy aki egyik nap bírságot fizet, más­nap segélyt kér és kap is, ha indokai megfelelőek. Sok esetben nem könnyű dönteni. Lehet-e mindkét fél­nek igaza? Olykor igen, hi­szen előfordult már, hogy ugyanazt az esetet más fóru­mon másként bírálták el. Egy bögrecsárda „üzemelte­tőjét” még az elmúlt évben pénzbírsággal büntette a Da- hasi Tanács. Nem túl gyako­riak az ilyen esetek, na nem azért, mert kevés a zugkimé­rés, vagy éppen nem tudnak azokról, hanem mert ilyen ha­tározatot csak tettenérés ese­tén hozhatnak. A kimérőt tet­ten érni s bizonyítani, hogy az italt pénzért adta — ehhez minden furfangra, álöltözetre, hajnali settenkedésre is szük­ség van. Igazi bravúr Ez utóbbi azért sem el­ítélendő, mert az ellenfél sem válogat az eszközökben. Ha ellenőrt gyanít, olykor a kerítés, a sövény mögött meg­húzódva suttogja a betérni szándékozóknak, hogy „nem bejönni, tovább menni...” Máskor meg a kerítésre kifüg­gesztett táblán hirdeti, hogy virág kapható, ezzel adva tud­tára a törzsvendégeknek, hogy megérkezett a következő adag bögrézésre szánt bor. Igazi bravúrnak számít te­hát egy bögrecsárdás leleplezé­se. De miután a helyi tanács elsőfokon meghatározta a bün­tetés összegét, a vétkes fel­lebbezett. a felettes szerv, a megyei tanács, a kérésnek helyt adva, mérsékelte az ösz- szeget. Ez utóbbi eset is tanúsítja annak időszerűségét, ami az MSZMP országos értekezleté­nek állásfoglalásában a taná­csokról olvasható: A Minisz­tertanácsban megkezdett át­szervezést folytatva ésszerűsí­teni és javítani kell az állam- igazgatási munkát országos, területi és helyi szinten. Uhrin Edit g Törvényekre szükség van, de csak olyanokra, amelyek de­í mokratlkus viszonyokra, a kötelességek teljesítésére, a Jogok Z kölcsönös tiszteletben tartására épülnek. Egyetlen törvény sem határozza meg minden egyes embet $ tevékenységét, minden egyes esemény menetét. A törvénye- j két alkalmazókon múlik, hogy minden Körülményt mérlegelve, y valóban az állampolgárok érdekében döntsenek. Eszerint vég- y zik munkájukat Dabason a városi jogú nagyközségi tanács y. hatósági osztályának dolgozói, erről győződhettünk meg a2 Vj osztály vezetőjével, dr. Kalocsai Csillával beszélgetve. ha megtudják, mit szólnak a szomszédok. Dabason is gyakoriak a tu­lajdon elleni vétség miatt in­dított szabálysértési eljárások. Az elkövetők nemritkán a község határán kívül, a fővá­rosi üzletekben „tévednek meg”. A leggyakrabban eltu­lajdonított árufélék az élve­zeti cikkek — kávé, szeszes ital — és a luxusruházat, többnyire tehát olyan dolgok, melyek nélkülözhetőek. Mert az nehezen hihető, hogy azért lop el valaki egy Adidas ci­pőt, mert nincs amit a lábára húzzon. Ilyen esetekben a legmaga­sabb bírságösszeg 20 ezer fo­rint lehetne. Miután a vétség kétezer forint érték alatt mi­nősül szabálysértésnek, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a bűn és büntetés értékaránya egy a tízhez. Olykor az összeg nagy­nak tűnhet, a körülményeket mérlegelve esetleg kisebb a büntetés összege, de hogy ha­tásos, az vitathatatlan. Da­bason viszonylag kevés a visz- szaeső. Dabas a gazdagabb közsé­gek sorába tartozik. A szülők itt is igyekeznek mindent megadni gyermekeiknek, s ha a kis tizenéves kívánsága egy segédmotor, természetesen azt is megveszik. Ez még nem lenne baj, ha emellett a köz­lekedés szabályainak betartá­sára, bizonyos viselkedési nor­mákra is megtanítanák gyer­mekeiket. Tettenérés esetén Akik ez utóbbiak hiá­nyában olykor száguldoz­nak a kismotorral, nemcsak egyedül, de társaikat is szál­lítva. Ezekben az esetekben a tanács legfeljebb a szülőt fi­gyelmeztetheti, az óvó, védő rendszabályok sikerrel alig kecsegtető eszközeivel élhet — kiskorúakról lévén szó. A szü­lőt nem kötelezheti, hogy gyermekét tiltsa el a motoro­zástól, pedig ez a néhány esetben alkalmazott intézke­dés egy csapásra elejét vette az érintett tiniknél a feljelen­tések áradatának. Ugyancsak a szülők felelős­ségére figyelmeztet a szabály­sértési ügyek egy másik cso­A változások korát éljük, érvényes ez a törvényekre, törvényerejű rendeletekre is. Olyannyira, hogy olykor a ha­tályon kívül helyezett rende­letek száma több oldalon át olvasható a közlönyben. Em­ber, pontosabban jogász le­gyen a talpán, aki képes min­denben eligazodni. Kevés visszaeső Változott a világ, vagy csak az emberek változtak? Régen nagy bűnnek számított a lo­pás, különösen kisvárosban, faluban volt nagy érték a be­csület, ahol szinte mindenki ismerte egymást. Ma már a kisebb helységekben sem min­denki törődik azzal, mi lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom