Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-02 / 131. szám

■ Abonyi krónikái A vártnál lassabban Abony Nagyközség Tanácsa a minap megtartott ülésén a tavalyi pénzügyi terv végre­hajtásáról tárgyalt. A Tarkó Sándor tanácselnök által ösz- szeállított és a testület elé terjesztett írásos jelentés sze­rint a népgazdaság egyensú­lyi helyzetéből eredő központi intézkedések szigorú gazdálko­dásra kényszerítették at ál­lamigazgatás helyi szervét, s mivel az előre beütemezett bevételek a vártnál lassabban folytak be, a működési felté­telek megteremtésére gazdál­kodási előleget vettek fel. Az egységes pénzalapként kezelt bevételük megközelítette a 107 milliót, a kifizetett pénz pe­dig meghaladta a 102,6 mil­liót, amiből 79,6 milliót mű­ködési é3 23 milliót fejlesztési célokra költöttek. Település- fejlesztési hozzájárulás címén 3,1 millió folyt be egyszámlá­jukra. A tanács és intézményeinek működéséből származó bevétel 275 ezer forinttal lett több a tervezettnél, főleg a kommu­nális feladatokat teljesítő, köztisztasági gépjárművek ki­használása terén sikerült előbbre lépni, viszont válto­zatlanul nem tudták a piac 1 zavartalan működését megol­dani. Időszgrű, s igen indo­kolt lenne a lakosság egyik fontos bevásárló helyének tel­jes felújítása, a jelenlegi kö­rülmények jobbítása. A strand területére tervezett úgyneve­zett vízforgató berendezés napjainkra elkészült, s üzem­be helyezésére a közeljövőben számíthatnak. A berendezés­sel jelentősen mérsékelhető lesz a ma még sok forintot felemésztő fürdőhely rezsije. Az egészségügyi és szociális ágazat funkciójára fordítható pénz az úgynevezett szakmai programra adott összeggel nö­vekedett, így lehetőség nyílt a házi szociális gondozás bő­vítésére, a járóbeteg-ellátás javítására, berendezések és fel­szerelések pótlására. Az Utóbb kialakult rendelési idő. az or­vosi körzetek száma a lakos­ság igényeinek megfelel. Szo­ciális segélyezésre 3 millió 192 ezer forintot költöttek, ami­ből száztizenhatan rendszere­sen. ötszáznyolcan pedig ese­tenként részesültek. Á két bölcsődében 70 gyermek he­lyezhető el, az idősek klubját 40 gondozott veheti igénybe. Az előbbinél a kihasználtság mértéke 85,"?, az utóbbinál százszázalékos. Az oktatási és közművelődé­si intézmények működési fel­tételei általában véve javul­tak, miként az egészségügynél, az úgynevezett oktatási szak­mai program keretében nyúj­tott többletforintok felhasz­nálásával. Gyarapodott a szak­képzett nevelők létszáma, mindössze két képesítés nél­külit foglalkoztatnak betöltet­len létszámhelyen. Az oktatás terén alapvető változást a Gyulai iskola 10 tanteremmel történő bővítése jelentett, mi­vel a tanítási órák 95 száza­léka délelőttre esik, a tan­termeket délután napközis foglalkozásokra • használják. Mindkét általános iskola szép és korszerű ebédlőben bonyo­líthatja le a gyermekek ét­keztetését, az oktatási intéz­mények központjától távol eső tanteremépületekben ételki­osztó és mosogató helyisége­ket képeztek ki. A Bihari Já­nos Zeneiskola a múlt év szeptemberétől tizenhárom szakon végezheti a nyolcszáz­nál is több, zene iránt érdek­lődő fiatal oktatását, a közsé­gi könyvtárban pedig 44 ezer 570 könyvet tartanak nyilván, vagyis 1697-tel többet, mint egy esztendővel korábban. Ta­valy szeptembertől működik Abonyban a Ceglédi Április 4. Közgazdasági Szakközépis­kola kihelyezett gyors- és gép­író tagozata. A csaknem 23 millió, fej­lesztésre előirányzott összeg­ből egyebek között több ta­nácsi, köztük gyermekin­tézménynél fűtéskorszerűsí­tést hajtottak végre. Százegy­ezer forinttal járultak hozzá a 3 kilométer hosszú, társadal­mi munkában épített járda el­készítéséhez. Felújították a gyulai iskola áramellátását garantáló transzformátort és villanyhálózatot, köztisztasági rendeltetésű gépkocsikat vásá­roltak, s az immár készülő, több rendeltetésű épületért 4,2 milliót fizettek ki a kivitele- zőknfek. A testület állásfoglalása sze­rint a tanácsi egységes pénz­alap felhasználására készült tervben meghatározott célkitű­zések jó része megvalósult, és a tavalyihoz hasonlóan 1988- ban is elsődlegesen a műkö­dési feltételeket kell megte­remteni. Ahhoz azonban, hogy az idei pénzügyi mérleg az elmúlt évinél pozitívabban zá­ruljon, a tanács és intézmé­nyei keressék a bevételi for­rások bővítésének lehetőségét és a megvalósulás érdekében tegyenek meg mindent. — ki Titok nélkül A kerthez, a kertészkedéshez, úgy mondják, mindenki ért. Még ismerősöm is, aki pedig saját bevallása szerint is újonc a szakmában, ha szabad imi­gyen fennkölt szóval illetni azt, amit sajnos, sokan pusz­tán az ásással, kapálással azo­nosítanak. Sőt, ismerősöm szerint pa­pírpocsékolás annyi szakköny­vet kiadni, minek azt több soron leírni, ami magától ér­tetődik. A kertnek, a nö­vénynek nincsenek titkai — így ő. Nem is tagadja, hogy egyetlen valamirevaló szakiro­dalmat sem lapozott át ed­dig, legfeljebb mezsgyeszeien szerzett értesüléssel gyarapí­totta kétes értékű ismereteit, ha éppen jókedvében találta a szomszédot. Engem fölöttébb mérgesített az efféle fellengzős beszéd, s titkon reméltem, hogy növé­nyei egyszer bosszút állnak, amiért így lekicsinyli a verej­tékkel szerzett .tudást. Azt persze tudtam, hogy nem tesz könnyű tetten érni őkelme tu­datlanságát, mert mielőtt bár­kihez is tanácsért fordulna, az égvilágon mindent elkövet, hogy megoldja a problémát, „vak tyúk is talál szemet” módjára. A minap, nagyképű bará­tom tőle szokatlan szelídség­gel invitált portájára. — Kérlek szépen, nézd meg ezeket az átkozott paradicso­mokat. Több hete elültettem őket, de az istennek se me­gyek velük semmire. A kicsiny fóliásban apró, göcsörödött palánták kókadoz- tak, úgy is mondhatnám, hál­ni járt beléjük a lélek. Pi­ciny sárga virágaik lehullot­tak, itt-ott díszelgett mutató­ba egy-egy borsószem nagysá­gú bogyó. Miután minden elképzelhető kórt, és hiány­betegséget kipipáltunk, nekem is csak ennyire futotta a vár­va várt szakvéleményből: — Hát ez valóban különös. Mondd csak, tavaly is jelent­kezett ez a .. . minek is ne­vezzem betegség? —• A, dehogy. Gyönyörű me- legágyi palántákat vettem, szinte a fagyokig teremtek. — És most mit ültettél? — Ezek tápkockásak, úgy gondoltam, hamar lesz mit szedni, ha fóliát is rántok a tetejükbe .., Ismerve kapkodó barátomat ekkor már majdnem biztos voltam abban, hogy a tápkoc­kák körül nincs valami rend­ben. Ujjaimmal körbeástam a legszélső növény tövét, s óva­tosan kiemeltem. Nem kis kárörömmel dugtam az orra alá. — A palántázáshoz tényleg fölösleges lett volna szakköny­vet venned, egy icipici lele­mény is elég lett volna hoz­zá. Szemüvege fölött döbbenten bámulta a tejfölöspoharat, aminek falát iszonyú erőfe­szítéssel próbálták széttörni a tápanyag, s az éltető víz után kutató gyökerek ... My. J. Mikor az apró. nyugtalaní­tó számok megjelentek a vá­rosban, G. elhatározta: nem borotválkozik. Fogadalmat tett, és most tartja. Nagy dérrel-dúrral bevonult a kis szobába, ahol egyedül a fele­ségét hajlandó fogadni, őt is csupán arra a pár percre, míg a napi elemózsiát s az' elmélyült gondolkodáshoz nél­külözhetetlen Románc ciga­rettát meg Pilsner Urquell sört átveszi. Egyébként egész nap véreres szemmel mered a Commodore-ra, programo­kat futtat, billentyűket bököd, s mind reménytelenebb kér­désekkel zaklatja a masinát. G. közismert szoftveres sze­mélyiség, a múltkor is szen­zációs játékprogramot készí­tett a tanító néni kérésére társadalmi munkában. Mély­búvárokat szerkesztett a kép­ernyőre, akik veszett iramban menekülnek három közterü­let-felügyelő elől a Gerje-pa- tak fenekén, miközben ellen­séges rádióriporterek mikro­fonjait kell trükkösen elke­rülniük. G. mindezt kirázta a kisujjóból, de most hiába töri már hetek óta a fejét, egy pofonegyszerűnek tetsző rejtvénnyel nem képes meg­birkózni. 6(A)181 — ennyi az egész, de G, minden megfej­tési kísérlete kudarcba fullad. Ostobaság — mondta G. —, mikor először hallott a dolog­ról. Lehet annak két hónapja (vagy több?), hogy talányos kis számocskák bukkantak föl a ceglédi lépcsőházakban Ostobaság — mondta a kez­det kezdetén G., s később is kizárólag azért módosított ezen az álláspontián. mert az ismeretlen fölíró. akit szám­szélhámosnak nevezett el. bi­zony az ő ajtótokjára is rá­A számszélhámos rébusza biggyesztett egy számocskát. 6(A)181. A kirelejszomát! —• mondta G., és bevonult a kis szobába, hogy kedvenc Com­modore-] a társaságában a ré- busz kulcsát megtalálja. Ettől kezdve G. csak nagy ritkán ereszkedett le az utcára, ak­kor is informálódás céljából. Járta a lépcsőházakat, s meg­figyeléseit a számítógépbe táplálta. Rövid ideig tartó nyomo­zásra rendezkedett be, hiszen gyanúját eleve az apró huli­gánok. a vásott iskolás köly­kök köré fonta. Titokban ar­ra tippelt: ezek itt a lakóte­lepen számháborúsdit játsza­nak. mintha az erdőben, len­nének. Amelyik számot leol­vassák, annak a lakásnak vé­ge. G. nem is figyelt föl ar­ra, milyen morbid az ötlet. Tévedés! • Kezdd újra! — ír­ta ki neki a számítógép, s G. elismerte, rögtön az elején melléfogott. Ilyen kitartás és következetesség sohasem jel­lemezte a gyerekcsínyeket. Mert hogy akkorra már a számszélhámos' munkálkodá­sának nyomai az egész vá­rost beterítették. A vasútál­lomást környékező lakótele­pektől nyomult a központon át egészen a Fürst Sándor ut­cai emeletes téglaházakig. Mint a ragály lépcsőházról lépcsőházra terjedtek a szá­mok Miért, miért? — kér­dezgette úton-útfélen G„ de választ senkitől sem kapott. Rendszert, valamiféle struk­túrát keresett, de mivel ilyes­minek jelére sem akadt, to­vábbra is töredékes megfigye­léseit tőmködte a számítógép szájába. Például azt, hogy a szám­szélhámos, ha beveszi magát egy lépcsőházba, korántsem minden ajtót, hanem csak bi­zonyos ajtókat jelöl meg. Ha­tásos taktika, hiszen a szá­mos szomszéd előbb-utóbb gondolatban végigvizslatja a számtalan szomszédot: miért pont én, és miért nem ő? Míg a szám nélkül maradt szomszédban egészen biztosan föltámad ' a sanda gyánú: nem az én ajtómat . jelölték meg, hanem az övét. Talán véletlenül? Ugyan már! Ha a számszélhámos az ösz- szes ajtóra számokat ró. ak­kor nincs ok a találgatásra. Aha! — fortyant föl G. Bű­nözők készítik elő a terepet? — kérdezte a Commodore- tól. Tévedés! Kezdd újra — írta ki neki a gép. s G. be­látta, több száz ajtótokot meg­számozni, ez nem a betörői logikára vall. Ennek ellenére a ceglédi panellakásokban fé­lelem kerekedett, az emberek azonmód betörőt láttak a lépcsőházba tévedt Idegenben, gyűléseket trombitáltak össze a bejárati ajtók zárva tartá­sának tárgyában. Egyszer mintha elromlott volna a számítógép. Ezt írta ki: demokratikus. G. csak so­kára értette meg. hogy ez a számszélhámos módszerét je­lenti. Eltekint a sértő meg­különböztetéstől. egyaránt megszámozza azokat, akiknek szavuk van a városban, s azo­kat akiknek szavuk sem le­het. Tévedés! Kezdd újra! — írta neki a gép. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA H»*™».' ..a........ ............... ...... ■ ■ ----------­X XXII. ÉVFOLYÁM, 131. SZÄM 1988. JÚNIUS 2., CSÜTÖRTÖK Felemelik a piaci tarifákat Ha nem csurran, akkor cseppen A napokban megtartott ta­nácsülésen elfogadták az 5/1968-as tanácsrendelet 1-es számú mellékletének módosí­tását, ,e szerint július elsejétől emelik a piacon és vásáron jelenleg érvényben lévő díjté­teleket. — Elnézést, megtudhatnám a nevét? — Präger István vagyok. Konyhakerti palántákat áru­lok. — Hallott arról, hogy ha­marosan változik a tarifa? Tehát többet fognak fizetni azért, hogy itt árulhassanak. — A helypénzszedők mond­ták. Állítólag még ezután dől el, hogy ki mennyit és miért fizet. Szerintem írásban kéne szabályozni ezt, és kifüggesz­teni, hogy mindannyian tud­juk. Itt elképzelhető egyfajta szubjektivitás az elbírálásnál, figyelembe véve azt, hogy pa­lántáról, kukoricáról vagy vi- rágföldról van szó. — Mire gondolt, amikor ér­tesült erről a változásról? — Nézze, hozzá vagyunk mi már szokva az áremelésekhez az utóbbi időben. Hogy az ember örül vagy sem, az tel­jesen más dolog. Nekem az a gondom, hogy kifizetem a helypénzt — egy asztalt bér­iek — és hiába hozok ki több árut, annak csupán egy ré­szét tudom kirakni. — Ez rontja az üzletet? — Mindenképpen. Mert a vevő nem látja azt a porté­kát, amit hely híján kényte­len vagyok az asztal alá rak­ni, — Zavarhatnám egy-két percre? — Igen. Varga Gyuláné va­gyok. Káposztaféléket terme­lünk a hobbikertünkben. Bizalmatlanságtól és alak­talan félelemtől lett sűrű a levegő. G. értesült arról, hogy a rendőrök körbejárták az összes helybeli vállalatot, de kiderült, hivatalból egyikük sem számoz ajtótokokat. így aztán továbbra is a maszek számszélhámos koncepciója maradt fenn. A sokfélül ér­kező hírek szerint — G. min­den forgácsot a gépbe gyö­möszölt — itt is, ott is azo­nosítani vélték a számfölírót. Az egyik helyről jól öltözött; magas férfit jelentettek, akta­táskával, a másikról szőke ha­jú, fekete ruhás nőt, kutyá­val. a harmadikról miniszok­nyás süldőlányt, kutva és ak­tatáska nélkül. ?????!????? — írta ki a Commodore. És még akkor is csak ismételget­te a kérdőjeleket, amikor a megrendelőjét keresgélő víz­vezeték-szerelőt kis híján kékre-zöldre verték az egyik lépcsőházban. Gyanús volt. G. izzadt, szorongott kínjá­ban. egyetlen lépéssel sem jutott előbbre. Az emberek pedig fittyet hánytak az el­méletre, betöréstől tartva biz­tonsági zárakat kezdtek vá­sárolgatni. Ez .adta G-nek az écát, A számszélhámosság mögött zseniális reklámfogást orrontok — írta a gépnek. Ezerszámra fogynak a zá­rak ... A gép pedig, meri fur­mányos gondolkodásra /nem programozták be, csak ennyit válaszolt: ???!??? G. nem ad­ta föl, szívósan folytatta to­vább a kis szobában. Csakis tébolyult elme lehet, aki öt­száz ajtót beszámoz — írta a gépnek. ???!??? 6(A)181 — felelte a gép. G. nem borotválkozik. Varga Sándor — Mikor tudta meg, hogy felemelik a helypénzt? — Sajnos, öntől értesülök erről ebben a percben. Rop­pant szomorúvá tesz a hír. Egész évre béreljük az asz­talt, s előfordul, hogy csak fél éven át árulunk. A bér­leti díj mellett a helypénzt is fizetem. így is rengeteg a ki­adásunk. Amennyiben ez az emelés igaz, az kellemetlenül érint. ::::: Nem éri meg ...? — Végeredményben kényte­len az ember foglalkozni va­lamivel. Hiszen 1988-ban sok mindenre kell számítani. Ha annyira nem is éri meg, csak muszáj csinálni. Mert, ha nem csurran, cseppen. — Ön mit tartana igazsá­gosnak? — Véleményem szerint, akik bérlik az asztalt, azoknak ke­vesebbet kellene emelni. — Gondoltak-e arra, hogy ez a tanácsirendelet-módosí- tás aligha lesz népszerű? — kérdezem Sós János tanács- elhök-helyettest. — Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy mint minden áremelés, ez sem arat majd nagy sikert a lakosság körében. De hát ez a változ­tatás elkerülhetetlen volt. Ugyanis az utóbbi időben je­lentős hiány mutatkozott a piac bevételében. A működte­tés során alaposan megnőt­tek a kiadások. Ugyanakkor a hely pénzek összege másfél évtizede nem változott Szét­néztünk a környező városok­ban, s azt tapasztaltuk, hogy a mi piaci és vásári tarifáink megközelítőleg a felét teszik ki a máshol alkalmazott díj­tételeknek. Miután a fenntar­tási költségek folyamatosan emelkednek — áremelések miatt stb. —, ezeket a terhe­ket a tanácsi gazdálkodás egyedül nem bírja elviselni. Ezért azok egy részét kényte­len megosztani az eladókkal — árusító cégekkel. — A díjak emelését csak a Igaz, hogy a bajnokságban vezető Maglód meglepetésbe csak döntetlent ért el ottho­nában, de a megszerzett egy pont elég volt számára. A hát­ralévő két forduló eredmé­nyétől függetlenül már meg­nyerte a bajnokságot, s fel­jutott, a megyei II. osztály­ba. Az albertirsaiak — győ­zelmükkel — továbbra is versenyben vannak a dobogó harmadik helyéért. A fordu­lóban csupán egv együttes, a Ceglédbercel. nem tudott gólt szerezni, a két döntetlen mel­lett három hazai és három vendéggyőzelem született. Jól szerepeltek tehát az idegen­ben pályára lépők. Eredmények: Nyáregyháza —Ceglédbercel 2-0, Maglód— Monori-erdő 2-2, Albertirsa— Csévharaszt 4-2, Gyömrő— Űri 2-1, Ecser—Vecsés 2-4, Törtei—Újszilvás 3-6, Tápió- szőlős—Mende 1-2, Péteri— Dánszentmiklós 1-1. Az élcsoport állása 1. Maglód 28 22 4 2 91-18 48 2. Vecsés 2& 20 3 5 71-35 43 3. Mende 27 18 2 7 79-43 38 4. Gyömrő 28 16 6 6 50-27 38 5. Albertirsa 28 15 7 6 71-47 37 6. Péteri 28 12 8 8 56-46 32 Ifjúsági eredmények: Nyár­egyháza—Ceglédbercel 3-0, Maglód—Monori-erdő 11-1, költségek növekedése indokol­ta? — Nem. Hanem az, hogy a későbbiekben szeretnénk lét­rehozni egy piacfelügyelöséget — a teendőket zömében a je­lenlegi munkatársaink látnák el. Aligha lenne célszerű, hogy amikor a fedett piac üzemel­ni kezd, altkor duplán, eset­leg triplán emeljük a hely­pénzt. Ráadásul az építkezé­sek miatt többletkiadást okoz az, hogy a piacot ideiglenes helyre kell áttelepíteni, ennek a terhét nagyrészt a tanács viseli és néhány pavilon tulaj­donos. — Ez az ideiglenes ■ áttele­pítés hoz-e némi javulást? — Az az igazság, hogy nem. Azzal is kiegyeznénk, ha a feltételek legalább nem rom­lanának. Amennyiben a la­kosság, az eladók tűrnék, hogy kivigyük a piacot valahová a város szélére, ahol megfelelő nagyságú terület lenne, úgy a jobb körülményekről is gon­doskodhatnánk. — Milyen mértékben emel­kednek a díjak? — Átlagosan 40-50 száza­lékos lesz a növekedés. De a vásártéren ennél jóval többet fogunk kérni. Hiszen ott ed­dig nem azt a tarifát alkal­maztuk, amit kellett volna. Az élelmiszernél •— az őster­melők védelmében — keve­sebbet emelünk. Mindenki azt a területet fogja megfi­zetni, amit az áruja elfoglal. Láda, kosár alapján szedjük a helypénzt, mivel ez könnyen ellenőrizhető. — Elképzelhető-e. hogy va­laki kedvezményt kapjon? — Természetesen — ahogy más témákban is mindig mél­tányosak vagyunk — adott esetben humánusan járunk el. Egyébként a rendeletét — amely július 1-jével lép élet­be — kifüggesztjük, hogy mindenki megismerhesse a változásokat. És persze az is kiderül, hogy mit szabad ten­ni a piacon és mit nem. Fehér Ferenc Gyömrő—Űri 3-1, Ecser—Ve­csés 0-4, Tápiószőlős—Mende 3-2, Péteri—Dánszentmiklós 1-1. ★ A megyei I. osztályú férfi kézilabda-bajnokságban sze­replő Ceglédi Közgép II. csa­pata a tornacsarnokban fo­gadta legutóbbi ellenfelét, s vereséget szenvedett. Váci Izzó—Ceglédi Közgép II. 25-22 (13-11) Közgép: Viszkok — Farkas (3), Zápor (5), Szalisznyó (1), Dávid (3). Tündik (4), Nagy K. (6). Csere: Tóth, Nagy L. A ceglédi fegyelmezetlensé­gek újabb vereséghez vezet­tek az elveszett labdát nem ismerő, nagy lelkesedéssel küzdő ellenféllel szemben. Szalisznyó alig játszott 10 per­cet, mert akkorra már har­madszor állították ki két percre, s ezért nem térhetett vissza a pályára. Egyedül a kapus, Viszkok teljesítménye dicsérhető. Az ifjúsági mérkőzésen a Közgép serdülői szép győzel­met arattak: Ceglédi Közgép —Vác 24-9. U. L. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) —Sporthírek« Verseny a bronzéremért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom