Pest Megyei Hírlap, 1988. június (32. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-07 / 135. szám
Jegyzet Havi egy éra Ifjú nőismerősöm elmondta, hogy elküldték valami szemináriumra, igaz, azt mondták, ne izgassa magát, mert havi egy órát ki fog bírni. A kislány nem is izgatja magát az ősztől kezdődő program miatt. A tömegpolitikai oktatásnak, a pártoktatásnak persze' korántsem az lenne a célja, hogy könnyen kibírható legyen. Elsősorban alapvető ismereteket akar nyújtani — legyen szó világnézetről, gazdaságpolitikáról, a szocializmus építéséről, erkölcsről, intézményrendszerről —, másrészt orientálni is akar: megteremteni a tudati feltételeit az elkövetkező feladatok megoldásának. (Ha -valaki alapvető kérdésekkel sincs tisztában, az újságokat, a napi eseményeket sem igen értheti meg.) Az úgynevezett tömegoktatásnak jelző szerepe is van: visszatükrözi azokat a zavarokat, konfliktusokat, problémákat, amelyekkel az emberek — a hallgatók — küszködnek. (És persze, tükrözi a tudatformáló munka gyengeségeit is.) Hatékonyságát folyamatosan éri bírálat, kisebb részben jogosan, nagyobb részben jogtalanul. Jogosan, mert a tankönyvek, jegyzetek sokáig nem tartottak lépést a valósággal, az élettel. Jogtalanul, mert az oktatástól nem várható el. hogy a gyakorlat zavarait megszüntesse; az oktatóktól, a propagandistáktól pedig nem várható él, hogy olyan szinten, olyan készséggel adjanak elő, mint egy-egy „központi” előadó, hivatásos tanár. (Az, aki több neves közéleti ember, politikus előadását hallotta már, bizonyíthatja, hogy közülük is legfeljebb minden negyedik-ötödik tudja lekötni a hallgatóságát. élvezetessé tenni szavait, megértetni az összefüggéseket.) Az oktatásban tapasztaltak sokakat boriilátóvá tesznek: nem javul a politikai kultúra, a politikai oktatáson „felnőtt” embereknek is legfeljebb világ- szemlélete van, nem pedig világnézete, s bizony a tanfolyamokon az aktivitás is hagy kívánnivalókat maga mögött. S ha van aktivitás, az is csak olyan kérdésekben mutatkozik, amelyek közvetlenül a napi problémákhoz kapcsolhatók. A borúlátók talán kissé maximalisták is. Egyáltalán nem biztos, hogy joggal kérhető számon az átlagemberen a tudományos világkép, a világnézet. S egyáltalán nem biztos, hogy lealacsonyító lenne a tömegpolitikai oktatásra nézve, ha mondjuk a vitakör vagy akár a klub szerepét tulajdonítanánk azoknak. Az olyan nagyon hiányzó klubok szerepét, ahol az emberek a mindnyájukat érdeklő és érintő dolgokról — végül is, a köz ügyeiről — beszélgetnek, vitatkoznak. Az erkölcs, a gazdaságpolitika vagy az intézményrendszer ürügyén. És ugyanezért nem tartom bajnak, hogy ifjú ismerősömet elküldték „valami szemináriumra”, hogy másról nem is tud, csak arról, hogy havonta egy órát kell kibírnia. Mert talán neki is, mint ahogy ezreknek, tízezreknek, ez a havi egy óra nyújt némi szellemi táplálékot. Ne áltassuk magunkat, az is eredmény lenne, ha mindenki tisztában lenne hazája államformájával, vagy azzal, hogy ki is volt az a Marx Károly ... — gó. ks€M(i p A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXXII. ÉVFOLYAM. J35. SZÁM 1988. JÜNITJS 7.. KEDD Környezetvédelmi férum Búcsúzhatunk a madaraktól? Mi már akkor kezdtünk a környezetvédelemmel foglalkozni, amikor a nyugatnémet Zöldekről még alig lehetett hallani, mondta Varga Zoltán, a Madách Imre Művelődési Központ igazgatója az V. környezetvédelmi napok első fórumának vége felé. Megjegyzését talán azért fogalmazta, mert sokan — a szkeptikusok, netán a rosszindulatúak közül — azt állítják, hogy csak divatból, látszatra védjük ebben a városban a környezetet. Amikor a rádió Déli krónikájában ország-világ előtt beszéltek a már öt évet megélt váci kezdeményezésről, csípős megjegyzésekkel fűszerezték a beszámolót. Mit akarunk mi a környezetvédelemmel, hallottuk, amikor éppen itt található számos szennyező forrás. Ezeket fölösleges most fölsorolni, mindenki ismeri. Kidöntött fák A környezetvédelmi napok megnyitójának résztvevőiben, ha hallották ezeket a megbeszéléseket, föl kellett támadjon az öntudat: hiszen éppen ezért kell foglalkozni a témával! Sajnos, kevesen vannak, akik hisznek abban, hogy lesz javulás. Lesz idő, amikor a város bármelyik részén bátran nyithatunk ablakot, ha nem kell szorongva vizet engedni a csapokból, ha újra lesz szabad a strand Pokol- szigeten. Bucsánszky János, a Váci Városvédő és Városszépítő Egyesület elnöke megnyitójában az énekesmadarakról beszélt. Shakespeare-t idézte, a Rómeó és Júliát, amikor a szerelmeseket madárdal ébreszti. Sajnos, a kutatások és az azokat követő számítások eredményei szerint — mondta — 2030-ban már egyetlen madár sem dalol nekünk. A környezetszennyezés mai szintjén csak eddig képesek megélni a ma még számon tartott fajok. Nem szívesen teszem, de kötelességem megemlíteni, nagyon rossz reklámja volt ennek a rendezvénysorozatnak, hogy a nyitónap délelőttjén a művelődési központtal szemben épülő parkoló munkálatai során két egészséges fát vágtak ki. Ugye szomorú? Ahelyett hogy egyszerre dobbanna, összevissza kalapál a szívünk. Az első fórum iránt nagyon kevesen érdeklődtek. Megnyitójában Ritecz György tanácselnökhelyettes meg is jegyezte: magunk között vagyunk. A miértre több válasz is lehetséges. A legvalószínűbbnek tartom, hogy szkeptikusak vagyunk. Már nem hiszünk az ilyen beszélgetések hatásában. Újat se tudunk mondani egymásnak. Azoktól pedig, akik az erdőkben felállított szemét- gyűjtőket sorra kiborítják, üres üvegeket törnek össze, és szórják szét a kirándulóhelyeken. mit várjunk? őket hat lóval se lehetne idehozni, és erőnek erejével, vagy szép szóval meggyőzni, mi lenne a helyes magatartás. Arra azért jó volt az a találkozó — ahogy egy, már-már hitevesztett önkéntes környezetvédő mondta —, hogy meggyőződjék róla, a tanácsi vezetők is egyet akarnak velük. Legalább a szándék jó! Emellett már nemegyszer éppen a tanácstestület is megmutatta az erejét. Legutóbb, amikor az újpesti Chinoin mésziszap- égetését utasította vissza. Dr. Bóth János tanácselnök véleménye erről az volt, hogy ökológiailag még talán terhelhető volna a város, de pszichi- kailag már egyáltalán nem. Inkább elfordulunk Ezek szerint mi megtesszük, ami rajtunk múlik? Ha már bejáratott fórumon tiltakozhatunk, igen. De mi van kinn az életben? Ott nemcsak a tanácstagoknak van szavazati joguk. Ha a lakótelepen frissen ültetett virágpalánták közé folyton betéved a gyerekek labdája, rájuk szólunk-e? Vagy ha lakótársunk a szemünk előtt dobja ki ablakán a szemetet, vagy ha a maroknyi napraforgóhéjat az utcán szétszórja egy suhanc? .. .Sajnos inkább elfordulunk, kerüljük a konfliktust, pedig mindenkinek kötelessége figyelmeztetni az érzéketleneket! Nem hóbort! A környezetvédelem nem hóbort, nem hobbi. De nem is külön szakma, ahogy dr. Bérezik Árpád, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet igazgatója fogalmazta. Bár vannak kifejezetten ilyen képzettségű szakmérnökök, elsősorban szemléletet jelent, amellyel mindenkinek rendelkeznie kell. Emellett, természetesen, a szakemberre is szükség van, ezért örömmel vettük dr. Bóth János közlését, miszerint a városi tanács környezetvédelmi szakmérnököt alkalmaz önálló hatáskörrel. És még egy jó hír a váciaknak. A Magyar utcán átvezetendő közforgalmú utat a lakók erőteljes tiltakozása miatt egyelőre nem építik meg. A továbbiakról a jövőben még tárgyalnak. Ez is valami, nem? Dudás Zoltán Kielégítetlen igények Kevés a szolgáltató Vácott és a vonzáskörzetében levő tizenöt településen összesen 711 kisiparos dolgozik. Az új adórendszer bevezetését követően — ez év első negyedében — 67-era adták vissza iparengedélyüket, 32-en pedig iparuk szüneteltetését jelentették be. Űj engedélyt 49-en váltottak ki ebben az időszakban. A Sződi Közös Tanács a közelmúltban részletesen is foglalkozott a szolgáltatások helyzetével, s mint megállapította, több a kisiparos és ezért szélesedett az általuk nyújtott szolgáltatások skálája. Ez azonban még mindig nem eléBernccsi labdajátékok WI Bernccebarátiban az iskolások betonozott pályán sportolnak. Ha a labda előkerül, és van egy ilyen szép környezetben lévő pálya, nem nehéz összeállítani egy kézilabda- vagy labdarúgócsapatot. (Vimola Károly felvételei) gíti ki az igényeket: nem megoldott a kisgépek javítása, kevés a kőműves, a társközségekben a háztartási gépek javítására és cipőjavításra keresnek vállalkozókat. A községben jelenleg két kőműves kisiparos tevékenykedik, ám a sok építkezésen még négy kisiparos találhatna munkát. A tanács szakigazgatási szerve szívesen adna ki iparjogosítványt szolgáltatást végzők számára, s folyamatosan keresi a kapcsolatot szolgáltatást végző vállalatokkal is. Általában gondot okoz, hogy az iparosok nem vállalnak más községekben szolgáltatást — elsősorban az üzemanyag- költségek miatt —, és sem a tanácsoknak, sem a KIOSZ- nak nincs pénze, eszköze arra, hogy a hiányszakmákban ipart kiváltani szándékozókat támogassák (pl. műhely biztosításával). Nem valósult meg a tervezett gyorsszolgálat sem a városban. Primőrök a piacon Az igazi piaci élet nemsokára megindul, amint a szántóföldi termények is beérnek. A váci standokon most szép primőrárut látni, vásárló is akad, ha egy kicsit drága is a portéka. SVIozduBj! — Központ a városban Mozgássérültek egyesülete f A Pest megyei mozgáskorlátozottak Mozdulj! nevű ‘íj sportegyesülete 1986 áprilisában alakult meg váci köz- íj ponttal. Az eltelt időszak eredményeiről, sikereiről bc- í szélgettem Lózs Zoltán elnökhelyettessel. — A megalakulást követően — kezdte beszámolóját az elnökhelyettes — először atlétikai szakosztályt szerveztünk, mivel ebben a sportágban már többen is sportoltak a megyéből más sportegyesületben. Így, az új lehetőség révén, ezután már közvetlen környezetükben is készülhettek, hazai színekben, versenyzőink. A szakosztály jelenleg nyolc versenyzőből áll, akiknek rengeteg segítséget jelent Kaposvári Sándor atlétaedző lelkiismeretes felkészítő munkája, hisz négyen országos válogatottban is szerepelnek. A válogatott tagja Kovács József, Lózs Zoltánná, Sisa Erika és Szieber Mátyás. Valamennyien esélyesek a mozgáskorlátozottak szeptember 7 —27. között Szöulban rendezendő olimpiáján való részvételre. Mind a négy versenyzőnk dobóatléta. — Az idén alakult meg a röplabda-szakosztályunk, melynek kilenc aktív versenyzője van — folytatta Lózs Zoltán. — A csapat az országos bajnokság B-csoportjában szerepel, minden eddigit felülmúló sikerrel: eddig már öt mérkőzést nyertek. Az MNK-ban a tizenkét nevező csapat közül a kilencedik helyet sikerült megszerezni. A röplabdásoknál sokáig edzőproblémánk volt, de most úgy néz ki, hogy Oroszi Károlyné révén ez megoldódik. Az egyesület atlétái és röp- labdásai edzéseiket a Mező- gazdasági Szakközépiskola tornatermében tartják. Az iskola segítsége mellett a Mozgás- korlátozottak Pest Megyei Egyesületének anyagi támogatásából gazdálkodnak. — Több akalorhmal kaptunk helybeli vállalatoktól segítséget. Kiemelném a tejüzemtől kapott, két kommunista műszakból befolyt ösz- szeget. Nincsenek nagy igényeink, de ahhoz, hogy a jövőben még többen sportolhassanak a mozgáskorlátozottak közül, szükségünk van a segítségre. Szeretnénk minél több mozgássérültet bevonni a sportolásba, az egyesület körébe ... Lózs Zoltán elnökhelyettes elsősorban a mozgássérültek érdekében szeretné bővíteni az aktív sportolók körét. Hogy ne szűküljenek be otthon, ne szoruljanak a négy fal közé, ne szigetelődjenek el. Jelentkezni a megyei egyesület váci szervezeténél (a 12-155-ös telefonszámon), illetve az elnök lakásán (13-824-es számon) lehet. —nyári— Vidámság a ksmpmgibsn hí écítőszakmák ünnepén A sződligeti KISZ-tábor melletti kempingben tartották az építők napi ünnepséget a váci cementgyár és a CEMÜ-központ dolgozói. A megjelent mintegy 300 építőanyag-ipari dolgozót Kol- tai Imre vezérigazgató köszöntötte, majd Pintér Sándor gyárigazgatóval közösen kitüntetéseket és pénzjutalmakat adtak át. Azok a szocialista brigádok, amelyek tavaly a szocialista munkaversenyben kiváló eredményeket értek el, az ünnepségen vehették át az elismeréseket. A Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetésben részesült a kemenceüzemi Lőwy Sándor és az üzemgazdasági osztályon dolgozó Hatékonyság szocialista brigád. Elment az öreg postás Gyászlobogó leng a váci főposta homlokzatán. Életének 77. évében, rövid szenvedés után meghalt Nagy Sándor nyugdíjas kézbesítő, a helyi postáscsalád egyik legidősebb tagja. Negyvenkét évig teljesített szolgálatot. Volt kül- területes, a sejcei hegyközséget járta, volt távirat- kézbesítő, majd a leveleket, pénzküldeményeket hordta a régi Csányi-te- lep lakóinak. Lelkiismeretesen, , pontosan dolgozott több mint négy évtizeden át. Felettesei becsülték, a lakosság szerette közvetlenségéért, szolgálatkészségéért. Egy kicsit népnevelő is volt. Szép családi ünnepre készült : idén június hetedikén lett volna az aranylakodalma, de a végzet másképpen döntött. Felesége, testvére, négy gyermeke, hét unokája és dédunokája gyászolja az idős postást, akit a hét végén kísérnek utolsó útjára az alsóvárosi sírkertbe. (P. R.) Kiváló Munkáért miniszteri elismerést kapott Haffner István, a sejcei bányaüzem laka tos szakmunkása és Elter Ar. tál, a villamosüzem vezetője A CEMÜ-központ dolgozó közül dr. Rab József vezér igazgató-helyettes, Molná Ferenc munkavédelmi vezet és Szép Istvánná titkárnő. Ki váló dolgozó lett Dim Ferenc né gépi adatfeldolgozó a szám viteli osztályról. Kiváló Üjító arany fokozat elismerésbe- részesült Szerényi Gáboi Zöld Albert és Gönczöl Lász ló. Ezüst fokozatot kapott Gazdik István, bronz fokozatot Adamcsek Béla, Sajgó Sándor és Albach Árpád. Negyvenévi törzsgárdatag- ságért Illés László, a tranzitüzem vezetője részesült elismerésben. Harmincöt évi hűségért Farkas Irma, a CEMÜ- központ osztályvezetője, harmincévi cementipari munkásságáért Jess György gazdasági igazgató, Lados István diszpécser és Mónus Ferenc főgeológus kapott jutalmat. Az elismerések átadása után Tárnái Kiss László műsorral köszöntötte az ünneplőket. Nagy sikert aratott a DCM KISZ-bizottságának az a műsora, mellyel a gyermekeket köszöntötték. Volt rajzverseny, zsákbanfutás, sok ügyességi játék, különböző sport- versenyek, aki pedig elfáradt, a Video-sátorban pihenhette ki fáradalmait. Tóth Gézáné ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)